36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Szentmihályi Norbert Dávid
INAKTÍV


#FiftyShadesOfNorbi
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 547
Írta: 2015. augusztus 19. 21:21 | Link

A haldokló várja az érdeklődőket - hellosziamizuNedra
Levita-Eridon meccs után összetörve - szó szerint

Azoknak, akik lemaradtak az idény utolsó kviddicsmeccséről, nos, vázolnám a szituásziónt. Norbi gondolkodott - pedig már milliószor mondtam neki, hogy NE tegye - és kiötölte, hogy a kvaffot menetiránynak háttal, vagyis pontosan 180°-kal rosszabb szögben óhajtja megszerezni, mint azt ildomos lenne. Ezzel még nem is lett volna olyan hatalmas nagy probléma, azt leszámítva, hogy a hülyék se csinálnak ilyesmit. Így esett meg hát, hogy ő szépen, járgányán full szabálytalanul ülve beért Nedra mellé és úgy döntött, kell neki a bőr. Mármint nem Inedra, miket gondoltok? A labda a kezében már inkább. Ekkor kezdődött az üzekedés: add ide a labdát, a labdát add ideeee, én a labdát oda nem adom... Körülbelül így nézett ki, csak az agresszivitás faktort kicsit megtoltuk alulról, szóval tulajdonképpen egymást is ráncigálták a kvaffal együtt, majd az utolsó lendítés alkalmával, mikor a levitásnak már tényleg el kellett volna engedni azt a nyomorult gömböcöt nem tette: helyette elterült Norbin, ennek következményeképp mindkettejüket lesodorta a... Képszakadás. Legalábbis Norbi részéről. Szóval Yarista csiribú-csiribá csinált sarat, ők meg potty, beleestek. És igen, ripityára törték magukat. Mert a fiam nem volt eddig is elég agyalágyult, kellett még neki ez a zuhanás, tényleg, valóban.
Hogy pontosan mije és hol és mennyire törött el, azt nem is részletezem. Egyszerűbb arról beszélni, mi maradt a nyomorulton épen, ebből pedig nem sok minden van. Az agyrázódást például garantáltan, ingyen és bérmentve kapta meg, ezért lehet, hogy még mindig eszméletlen. Ami persze jobb is, mert ha felébredne, mindene fájna. Lehet, hogy még a szemgolyója is, sose tudni. Mégis, egy idő után illene felrázódnia éberségét vesztett állapotából, így eshet meg, hogy nyöszörög valamit. Aztán a szemeit is megpróbálja kinyitni, de megvan az a rossz szokása ennek a helynek, hogy fehér és fényes. Nem lesz ez így jó, inkább vakon járkál élete végéig, csak lőjék már le azt az izét. Nyöszörög még egyet, majd ismét megpróbálkozik az alagút végén lévő fényességgel és wáoh! Világ! Túlélte! Rögtön vigyor költözik az arcára: mekkora menőség volt már a csele! Oké, volna még rajta mit csiszolni, igazából az egészet ki kéne találni normálisan, de hát na. Megpróbálja oldalra fordítani a fejét, de a nyaka is fáj. Ekkor észleli, hogy kicsit ki van merevítve: aaha, akkor ez nem csak a nyaka lesz. Megpillantja maga mellett Szirát és vigyora édes mosollyá szelídül. De még ez is fáj neki. Jahj, Norbi, neked is néha lehetne eszed, mielőtt cselekszel.
- Vi... zet... - megpróbálja kikrákogni magából ezt az egyszerű szót, ami jelenleg megállíthatatlanul zakatol a fejében, főként porzó torkának okán. Közben igyekszik fejét a másik irányba is fordítani, ahol... Inedra. Szerencsétlen leányzó, ő sem járt sokkal jobban. Talán ez az a pillanat, ahogy egy hangyányi bűntudat ébred benne: részint ő okozta a balesetet. Nagy részt. Persze mindketten hibásak voltak, de ő kezdett neki az egésznek: ezért jár a bocsánatkérés. Majd ha jobban lesznek. Végtére is milyen baromi menők voltak ott a levegőben? Na, azért már na.
Hozzászólásai ebben a témában
Adelaide I. Pote
INAKTÍV


Picciotto
offline
RPG hsz: 73
Összes hsz: 1740
Írta: 2015. augusztus 19. 21:44 | Link

Széjjeltörve MilyenmenőkvagyunkmárNorbi mellett

Nem nyitottam ki egyből a szememet, még vártam egy kicsit és próbáltam felkészülni a külvilágra. Meg persze több-kevesebb sikerrel megpróbáltam felidézni a pályán történteket. El se hittem, hogy voltam annyira idióta, hogy belementem a játékba. Bár ezek szerint nem csak én vagyok idióta, hanem Norbi is mert még akkor sem engedett amikor zuhantunk. Elvetemült az biztos.
Az elmúlt időkben kaptam pár levelet otthonról, hogy mi van a fiúkkal meg hogy vénlány leszek, és hogy ha nem közelednek hozzám, akkor nekem kell lépni. Hát az tuti biztos, hogy nem így értették.
 Miután Norbin landoltam már csak a sárra emlékszem, ami mindenhol ott volt, meg az éles sípszóra ami betöltötte a fejem és a hanggal egyidőben el is vesztettem az eszméletemet. Eszméletlenségem alatt azt álmodtam, hogy a piros srác elengedi a kvaffot én meg rádobok és nyer a Levita. Hát így is történhetett volna. Ehelyett most valószínűleg a Gyengélkedőn fekszem, Norbival egyetemben. Nem is akarok visszagondoloni a landolás utáni időre, mert csak Uff bácsi maradt meg, meg a szaladgálás körülöttem.
Nagy elmélkedésemből egy apró nyöszörgés ránt vissza a valóságba. Lassan nyitom ki a szemem, de ahogy bekúszik a fény a szemhéjam alá egyből fájdalom hasít a fejembe. Hoppszi, azt hiszem ez bizony agyrázkódás lesz. Szuper, hát mondjuk nem ez lesz az első. A nyöszörgés mögött felismertem Norbi hangját, hiszen a zuhanás óta az ő hangja visszhangzik a fejemben.
Még egyszer megpróbálom kinyitni a szemem már amennyire tudom. A kezeimet már megtaláltam, szerencsére mozognak a lábujjaimmal együtt.
Lassan nézek körül, először csak a szememmel, majd apró muzdulattal próbálkozom oldalra pillantani. De csak a másik ágy végét látom, ahol egy piros talár lóg. Oké ez tényleg ő, és mindkettőnk Gyengélkedőbe jutott.
-Na mi..khhmm - alig találom meg a hangomat, nem tudom mióta feküdhetünk itt - Na mi az, nem a kvaff az első szavad? - fogalmam sincs mennyire érthető a hangom, kábé mint egy döglődő, hat éve beteg pingvin nyöszörgése, azért megpróbáltam. Közben apró mosoly költözik az arcomra, belegondolva, hogy hogy nézhettünk ki a levegőben és ezt soha senki nem fogja tudni utánunk csinálni. Majd ha tudok már mozogni ez érdemel egy ökölpacsit az biztos.
Utoljára módosította:Adelaide I. Pote, 2015. augusztus 19. 21:45
Hozzászólásai ebben a témában
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. augusztus 19. 21:50 | Link


Te béna, nagyon béna


Nem mondanám, hogy rajongok a kviddicsért, de mikor megtudtam, hogy Norbi is játszik, egy percig sem gondolkodtam rajta, tudtam, hogy elmegyek és végignézem a meccset. Egymagam ültem a lelátón, izgatottan rágtam a pulcsim ujját, mely már a nyálban úszott és valahogy éreztem, hogy baj lesz. Felesleges lett volna előre könyörögnöm neki, hogy ne játsszon, mert baja lehet, túl makacs Norbi ahhoz, hogy lebeszélhető legyen. Na meg amúgy is, szereti csinálni...
Az egész tömeg felhördült amikor a csel nem éppen úgy jött össze, ahogy azt a drágám eltervezte. Tátott szájjal, kikerekedett szemekkel néztem végig ahogy a levita csapat egyik lánytagjával együtt zuhantak a föld felé. Szerencse, hogy Yarista időben átalakította ott a terepet és ezzel megúszták a koponyatörést.
Azonnal rohantam le, tudni akartam mi van vele. A gyengélkedőre is velük tartottam. És hát igen, órákon keresztül ültem ott mellette, az ágy melletti kis széken. Néha a kezét fogtam, néha csak az arcát figyeltem, hátha magához tér. Hosszú ideig semmi nem történt, engem pedig már ki akartak rakni a helyiségből...de kérem, hogy mennék el mikor bármikor magához térhet?
Gyomrom görcsbe rándult mikor végre mozgást véltem felfedezni a srác részéről. Egyszerre voltam meglepett és boldog, megtámaszkodtam ágya szélén és közelebb hajolva néztem Őt.
Találkozott a tekintetünk, finoman mosolyogtam rá és nyúltam a pohárért. A szívószálat toltam felé, elég ramaty állapotban volt, nem kell még az iváshoz is tornáznia.
- Jó, hogy egyben vagy - suttogtam a füléhez közel hajolva, majd egy gyors puszit nyomtam a homlokára. Éppen csak annyi ideig, ami nem zavar másokat. Ezt követően vissza is ültem a kis székemre, mert csak felügyeletnek érkeztem. Inedra szavaira én magam is elvigyorodtam. Nem semmik voltak.
Hozzászólásai ebben a témában

Szentmihályi Norbert Dávid
INAKTÍV


#FiftyShadesOfNorbi
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 547
Írta: 2015. augusztus 19. 22:05 | Link

GondolkodhattunkvolnaNedra és Szentmihályiné Szira
#hogytörneelazoldalbordám #megtörtént #menőségvan

Ó fény, te dicső fény! Elárasztod Norbi szemét, ami csíp, mar, szúr és döf. Egyszerre mindenhol. Akárki is csinálja ezt a fiúval abbahagyhatná, mert nagyon rossz neki. Nem próbálja meg mozgatni a kezeit, hiszen ha a fejét se tudja, fogalma sincs mit várjon a többi testrészétől. Mondjuk esetleg azt, hogy csoda folytán leveti láncait - azaz kötéseit és járni kezd? Hogy ez pusztán pár felejthető perc és pattan is vissza a seprűre? Ugyan. A légzésével is megvan elégedve, bár a tüdeje mintha kissé sípolna. Törött bordák valahol? Ó igen, mélyeket lélegezni tilos.
Tekintete találkozik Sziráéval és ugyan nem azzal kezdi, hogy "úgy örülök, hogy látlak hercegnőm", azért abban a finom, kissé fájdalmas mosolyban benne van ez is. A homlokpuszi ugyan édes gondolat, de fájdalmas is. Nincs olyan porcikája, ami ne hasogatna, de nem szól, inkább csak iszik. Eközben hallja meg másik oldaláról is a hangot. Nők. Nők mindenhol. Fáradtan pislog kettőt és előbb barátnőjére néz, hogy reagáljon neki. Ez persze úgy néz ki, hogy pár másodpercig forog felé és megszólal.
- Nem szabadulsz tőlem egykönnyen - próbál kacsintani, de ebből csak annyi lesz, hogy mindkét szemét lehunyja. Igazából nem értjük, mire fel ez a hódítási vágy: a lány végtére is mellette gubbasztott egész idő alatt, valószínűleg el van csábítva, ha ezt kibírta mellette. De mégis, jól esik neki, hogy törődhet picit vele. Hogy kicsit adhatja önmagát. Ekkor jön a következő fájdalmas manőver: Nedra felé fordulás.
- A víz után az lett volna a következő, de ember tervez, Merlin meg... - ez egyébként burkolt hasonlat magukra is. Hiszen úgy tervezték, hogy a levegőben maradnak és végigjátsszák az idény utolsó, mindent eldöntő meccsét, mégis itt kötöttek ki. Megpróbál sóhajtani, de meg is gondolja magát, ahogy megérzi a mellkasát szétvető fájdalmat. A turbék mindenit! - Egyben vagy? Bocs, hogy kicsit megdolgoztalak, de azért durva vagy, hallod-e... - elismerően pislog a levitásra. Igazság szerint bólintana is, de nem tud, így ennyivel kell beérnie a másiknak. Aki a kicsit nem becsüli, az próbáljon meg biccentgetni összevissza, aztán meglátjuk ki jajgat a végén. Eközben ujjait megmozdítja és megkeresi vele Szira kacsóját. Mozog és ez jó jel, az pedig még inkább, hogy meg is találja, amit keres. Egye fene, maradhatnak a nők.
Hozzászólásai ebben a témában
Adelaide I. Pote
INAKTÍV


Picciotto
offline
RPG hsz: 73
Összes hsz: 1740
Írta: 2015. augusztus 19. 22:24 | Link

SzenvedjünkegyüttNorbi és SzenvedésmegfigyelőSzira

-Merlin meg elrontja a tökéletes cseledet mi?! - húzom a srác agyát. Hiszen az a csel minden volt csak nem tökéletesen kivitelezhető. Konkrétan már az elején "halálra" itélt mindkettőnket.
Nem volt még itt senki a kékségeim közül, ám biztos voltam benne, hogy nem direkt nincsenek itt. Valószínűleg tart még a meccs vagy ilyesmi, jobb ötletem nincs. Mikor legutóbb ilyen történt, a Graciával való frontális ütközésünkkor nem csak mi és egy egész csapat levitás de néhány szurkoló is itt volt mellettünk az ágyakban akikre ráestünk. Nem gondoltam, hogy lehet annál durvább balesetem de hát úgy látszik ehhez tehetségem van. Vagy csak érzékem van megtalálni az öngyilkosjelölteket.
-Nem mondom azt, hogy haragszom de legközelebb hagyd a labdákat a nőkre. - én esküszöm megpróbáltam kierőltetni egy félmosolyt de leginkább csak vicsorgásra hasonlíthatott. - Én vagyok durva Mr.Sohanemeresztemelakvaffottöbbé?
Közben a bal karom elkezdett zsibbadni, ami tutira nem egy jó jel. Mozgatni is csak az ujjaimat birom és az is rettentően furcsa érzés. Na fantörpikus, ez meg tutira egy kulcscsont törés. Már inkább bele sem gondoltam, hogy milyen állapotban lehet a testem, bár addig jó amíg nem látom.
-Igazából én is tartozom egy bocsánatkéréssel, ha van egy kis eszem maradok a seprűmön kvafftalanul. - ha így lett volna Dasha tutira felakaszt vagy máglyán éget el, de legalább nem sérültünk volna, talán csak egy gólt kaptunk volna be és annyi, mondjuk ha szerencsénk van simán visszaszerezzük kevésbé menő cseleket bevetve. - Azért jók voltunk. De most hagylak titeket turbékolni - fordítom a fejem a plafon felé, majd lehunyom a szemem így próbálva enyhíteni a fejfájáson.
Utoljára módosította:Adelaide I. Pote, 2015. augusztus 19. 22:26
Hozzászólásai ebben a témában
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2015. augusztus 19. 22:38 | Link


A szezon véget ért és nyert a… ezt nem most fogjuk még megtudni, és különben is jelenleg nem ez foglalkoztatja a kviddicsest. Hatalmas ováció fogadta a győztes csapatot, igyekezett gyorsan véget vetni a hivatalos résznek és útra kelt – miután a labdákat elzárta újra -, hogy megnézze a két nagy sérültet. Még most is, odafelé tartva csóválja a fejét, hogy hogyan juthatott Dávidnak ez a „csel” az eszébe. Tény, hogy látványos volt és váratlan, de az is tény, hogy még a muglik istenei is a fiúval voltak. Már vissza kéne indulni Skóciába, de nem hagyhatja ki, hogy megnézze a két fiatalt magának, már csak azért is, hogy erőt adjon nekik. Ő is volt már ezen a helyen nem egyszer, meg azóta is, a kviddics veszélyes sport, de lehet veszélyesebbé tenni, ha őrültek vagyunk. Yarista is csinált már necces dolgokat, de ezt nem próbálta még, igazából eszébe sem jutott, mert annyira veszélyes, hogy ha mégis a fejébe ötlött volna, azonnal kidobta volna a kukába az ötletet. A gyengélkedőn meglátogatja az indián gyógyítót, aki megnyugtatja, hogy a sérültek felépülnek, igaz, a két delikvensnek hosszabb lesz az épülés, akár testi, akár lelki értelemben. Nem olyan jó 8-10 méterről lezuhanni egy kvaffért. Végül elbúcsúzik, majd belép a gyengélkedőbe. Az ismerős és utált illat azonnal megcsapja az orrát, de egy halvány most felpasszíroz a képére és máris elindul feléjük. Az ágy mellett egy vörös taláros ismeretlen lány is van, aki éppen vizet ad Norbinak. Közben hallja Inedra szavait, és elmosolyodik rajtuk.
- Üdv – köszön gyorsan, majd Inedrához lép először, mégiscsak őt ismeri jobban.
- Minden oké te túlbuzgó? Ha látod, hogy egy őrül közelít, nem kell neked is megőrülnöd. Pedig már te régi motoros vagy Indi – csóválja a fejét. – Gyógyulgass csak, nem maradok, csak látni szerettem volna a két… – letesz egy csokikvaffot a lány éjjeliszekrényére, miután legyint egyet. Odasétál Norbihoz is, és hosszasan nézi. ~ Jól elbántak egymással az már biztos! ~
- Nem az eredményt nem mondom el. Még valaki hamarabb gyógyulna meg – vigyorog tovább, majd elkomorodik az arca.
- Aztán neked ez, drága barátom, mégis hogy jutott eszedbe? Nem mondom, hogy nem lepődtem meg, sőt. Nagyon ügyes voltál mindenki szerencséjére. Ha még egy gurkó is becsatlakozik, lehet, hogy megy az egész bagázs. Szóval… hallgatlak – odahúz egy karfa nélküli széket maga alá, ami bántóan csikorog pár másodpercig.
- Van benned kurázsi, de túlléped a határokat sokszor. Talán valakihez járhatnál, ha komolyan gondolod ezt az egészet. De akkor kicsit le kell törnöd az egót, tudom, hogy nehéz – itt természetesen magára utal. Mondjuk ő a kviddicset mindig alázattal csinálta, minden esetben, bár a csibészség azért benne is megvolt. A meggondolatlanság már kevésbé, de azért ő sem volt szent, nem kell azt hinni. A másik csokikvaffot Dávid szekrényére helyezi és várja, hogy miket erőltet ki magából a szerencsétlenül járt srác.
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Szentmihályi Norbert Dávid
INAKTÍV


#FiftyShadesOfNorbi
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 547
Írta: 2015. augusztus 19. 23:02 | Link

Yarista és a lányok

- Ahogy mondod! - felnevetne, de ahogy elkezdi, inkább jajdulás lesz belőle. Aha, tökéletes. Melyik univerzumban? Az ilyen hirtelen jött ötleteket edzésre kéne tartogatnia, nem pedig éles mérkőzésre, ráadásul a stabilitás fejezetet sem ártana átnézni, mert bizony lehet még rá szüksége.
- Dehogy hagyom, esetleg más módot választok. Esetleg biztos - felszisszen, ahogy megint fájdalom nyilall a fejébe. Ennek sohasem lesz vége, igaz? Rápillant a lányra és még humoránál maradva próbál válaszolni. - A helyedben hallgatnék Mrs. Inkábbahalálminthogyodaadjamakvaffot... - már csak mosolyog, de hiányzik az ezer wattos vigyora. Most már eltöprenghet azon, hogy lesznek-e még hasonlóan zseniális ötletei. A baj csak az, hogy a választ maga is tudja: lesznek. De még mennyire hogy lesznek! Fáradtan pislog a lányra és hálásan hunyja le szemeit, mikor Yarista lép oda hozzájuk. Nem mondhatnánk, hogy az eridonos nem megy össze hirtelen mondjuk mikroszkopikus méretűvé, hiszen számít egy kiadós letolásra. Ha nem fájna a feje, könnyebben viselné.
Nagy nehezen kinyitja szemét és a játékvezetőre néz, aki letesz neki egy csokikvaffot. Egyetlen hajszál választja el a frenetikus üvöltéstől, hogy "KVAAAAAAAFF", ez a hajszál viszont elég erős és összeköttetésben van a tüdejével, a bordáival és a fejével. Meg persze ekkor tudatosul, hogy komoran néznek rá. Jön a fejmosás. Odafordítja fejét és felkészül mindenre. Csak arra nem, amit hall. Szemei - lehetőségeihez mérten - kikerekednek és nem leplezi a meglepettséget, amit érez. Akkor menthető eset? Hűűű.
- Az igazság az, hogy fogalmam sincs, hogy jutott eszembe. Azt hittem így könnyebb lesz elhalászni a kvaffot, mintha fogócskázom Nedrával - kissé rekedtes hangjával igyekszik érthetően megformálni a szavakat, egész sok sikerrel. Megköszörüli torkát, hogy folytathassa. - Nem egészen így gondoltam a dolog végét. A fejemben a csel kvaffszerzéssel társult és épségben - végigpillant magán és kínosan elmosolyodva teszi még hozzá utolsó gondolatait. - Kettőből nulla, úgyhogy azt hiszem ezt turbékolhatom - bocsánatkérően néz Yaristára, mert hát nem kis bonyodalmat okozott a pályán és végül is neki köszönhetik, hogy ennyivel megúszták. Sokkal csúnyább is lehetett volna a vége.
- Gondolod, hogy menne? Vagyis, szeretem csinálni, élvezem, csak úgy tűnik nem nyerésre, hanem életre-halálra játszom - halálos nyugalommal fejti ki teljesen őszinte önkritikáját, ami elég közel áll a valósághoz. Pontosabban leírja azt. Egy picit lehunyja szemét, hogy a fájdalom alább hagyjon, majd ismét a JV-re pillant. Ismét ötlete támad, de ezúttal elfojtja. Egy ideig...
Hozzászólásai ebben a témában
Adelaide I. Pote
INAKTÍV


Picciotto
offline
RPG hsz: 73
Összes hsz: 1740
Írta: 2015. augusztus 20. 12:20 | Link

Heroesofthekviddicspálya

Megmosolyogtam a fiú válaszát, bár egyáltalán nem lepődtem meg rajta. Ezek után már semmin se fogok meglepődni amit ez a bolond srác csinál.
-Csak legközelebb olyan alanyt válassz aki készségesen átnyújtja neked a bőrt. - ezzel persze nem azt mondom, hogy a többiek gyengébb akaratúak, csak ebben a helyzetben most én is makacsabb voltam bárkinél a csapatomból.
Igazából örülök, hogy most tudunk egy kicsit beszélgetni, de minden szó fáj egy kicsit, levegőt vennem sem egyszerű, csak reménykedem hogy a kulcscsontom kivül másom nem tört össze, de a kilátásaim nem túl jók.
Ahogy behunyom a szemem, csak arra tudok gondolni, hogy ha felépülök mit fogok én ezért kapni, de nem is baj, megérdemlem. Mikor kinyitom a szemem Yarista már ott áll az ágyam mellett, furcsa arckifejezéssel. Na most akkor felkészülök arra amit kapni fogunk, elvégre teljes mértékben megérdemeljük.
Probálok kicsit szebb látványt nyújtani, de egy apró és fájdalmas mosolynál többre nem futja az erőmből. Hát ez nem hangzik leszidásnak, kicsit meg is nyugszom hogy annyira nem vagyunk idióták mint amennyire gondoltam.
-Igazából egyszer mindenkinek kell egy őrület valamelyik meccsre. Nekem ez most jött el, de azt hiszem egy életre elég volt. - nevetnék fel, ha tudnék, de csak valami furcsa rekedt hang jön ki a torkomból. Na igen ez pontosan egy döglődő pingvin. - Próbálgatok gyógyulni, egyelőre csak azon aggódom, hogy a csapatom ne utáljon ki. - Végül is ez is egy eshetőség, és kicsit sem csodálkoznék rajta, ha megtörténne, de szerencsére a kékségeim ehhez túl cukik, inkább csak attól félek, hogy a meccset talán befolyásolta ez a baleset, vagy a másik lehetőség, hogy ez még jobban lelkesítette a drágáimat. - És te még kinzol minket.
Az aprócska ajándékot csak úgy tudom megnézni, hogy icipicit megemelem a fejemet de egy pillanat alatt konstatálom, hogy ez bizony rossz ötlet volt, majd óvatosan rakom vissza a fejem a párnára.
-Azt hiszem ezt inkább tartósítom és elrakom ennek a meccsnek az emlékére, bár nem mintha könnyen el lehetne felejteni. - mondom immár csukott szemmel, újfent arra koncentrálva, hogy kevésbé fájjon mindenem.
Utoljára módosította:Adelaide I. Pote, 2015. augusztus 20. 12:20
Hozzászólásai ebben a témában
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2015. augusztus 20. 19:43 | Link


- Na igen, talán igazad van – végül is meg kell ismerni a határainkat. Az más kérdés, hogy ennél azért vannak biztonságosabb módszerek is, mint másodmagunkkal belefúródni a földbe. De most már mindegy és Indi is megtanulta a leckét a saját bevallása szerint. Bátorító mosolyt küld felé és lesöpör néhány izzadságcseppet a lány homlokáról. Felkaccan a gondolatra, hogy kiutálják Indrát a levitások, erre semmi esélyt nem lát.
- Szerintem aki ennyire küzd a kvaffért, nem utál ki senki. Sőt biztos vagyok benne, hogy hamarosan itt fognak tobzódni melletted, akár nyertek, akár nem. Ugyanúgy, ahogy Dávid mellett… érdemes lesz megnézni Uff bácsi fejét majd – kacsint egyet mosolyogva, mert tudja, hogy a morgós indián nem igazán szívleli, ha egynél több látogatója van valakinek egyszerre.
- Nem is gondoltam, hogy most eszed meg. Szükséged van valamire, amíg megérkeznek a többiek? – érdeklődik, a választól függően marad, vagy átsétál a főkolomposhoz. Nem is tudja elsőre, hogy leordítsa-e a fejét a srácnak, vagy gratuláljon a szerencséjének, de abban biztos, hogy számon kéri. Akármennyire is bravúros dolgot vitt végbe Dávid, nagyon felelőtlen volt előbb magával, aztán kétszer Inderával. Ami nem megbocsájtható kategória még akkor sem, ha mondjuk úgy, hogy a természet visszakérte a szívességet, amit adott.
- Valaminek a belátása mindig hasznos dolog. Bár tény, hogy a zuhanás segítette ennek a ténynek az elfogadását. Mindenesetre adok egy tippet. Ezt szemből repülve is megpróbálhatod máskor. Akkor nagyobb a lendület, szembe mentek egymással, és ha eltalálod a kvaffot, biztosan a tiéd, plusz a többiek háttal lesznek. Na, mit szólsz? – vigyorodik el. Hiszen a legtöbben meccsen ez a helyzet, szemből próbálják a másikat szerelni, hiszen akkor, ha sikerül máris lehet támadni a gyűrűket. Az más kérdés, hogy itt az egyenseprűkkel szintén kockázatos, de nem annyira, mint hogy hátrafelé ülve imádkozunk, hogy sikerüljön.
Azért dicséretet is ad, hiszen Dávid igazán jó egyensúlyérzékkel rendelkezik. Mert hibás dolog lett volna ezt a szerencsére fogni. Megfogalmazódik benne egy gondolat, habár még nem biztos benne, hiszen a delikvens, akit gondolatban választott, nem biztos, hogy elég elhivatott az egészhez. Ez máris kiderül abból, hogy nem lecsap az utalt lehetőségre, mint gyönytyúk a takonyra, mint annak idején ő Legránál, hanem visszakérdez. Nem biztos magában, de Yarista szereti a kihívást, viszont el kell gondolkodnia az egészen komolyabban.
- Ezt nem nekem kell tudnom. Ha te nem tudod eldönteni, ne erőltesd. Ha nincs meg magadban a tettvágy és az önbizalom, akkor nem lehet belőled kiemelkedő játékos. Nyilván nem is mindenki lesz az, talán te sem, de ezek nélkül biztosan nem – rápillant a lányra, aki Dávid mellett várakozik, ugyanis nem igazán akar zavarni. A lényeget megtudta, a két fiatal jó kezekben lesz.
- Később még beszélünk, remélem, hogy jövőre látlak benneteket a pályán. Sok sikert a többiekhez – kacsint a két delikvensre, majd Szírára néz.
- Ne haragudj a zavarásért – int mindenkinek, majd komótosan elmegy a gyengélkedőről. Még kifelé visszagondol az esetre, és biztosan meg fogja osztani a klubnál ezt az élményt. Természetesen a kitalált nevével együtt.
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Írta: 2015. augusztus 25. 20:59 | Link

Nedra Love




A Levita klubhelyiségében futótűzként terjedt el a hír, hogy a Levita-Eridon kviddicsmeccsen az egyik szfinx súlyos sérüléseket szenvedett. Ő ugyan nem volt kinn a meccsen, elvégre sosem megy le szurkolni, még akkor sem, ha a saját háza játszik, és ekkor még fogalma sem volt róla, hogy ki a szerencsétlen áldozat, mégis egy görcsbe rándult a gyomra. Mindig is utálta ezt a sportot, és bárki kérdezte, kitartott a véleménye mellett, miszerint a kviddics az egyik legdurvább, legbrutálisabb és legveszélyesebb sport a világon. A sors fintora, hogy élete első igazi nagy szerelme is erre a játékra tette fel az életét, és hagyta őt itt magára. Ugyan ennek már lassan két éve, de az ilyesmit nehéz kiheverni és elfelejteni, sőt talán lehetetlen, elvégre a szív egy része mindig is sajogni fog.
Az övé márpedig most sajog, nagyon is. Egyrészt azért, mert, ha szóba kerül ez a téma mindig elszontyolodik egy kicsit, másrészt, mert a kétségbeesés morajlása után kiderült, hogy a sérült nem más, mint Lina egyik szobatársa, Nedra. Arról is szólt a fáma, hogy a lány már magához tért, így a szőkének sem kellett több, gyorsan összekapta magát, és elindult a gyengélkedő felé.
Útja során elhaladt a kékek konyhája előtt is, s hogy ne menjen üres kézzel, magához szólított néhány vanília pudingos sütit (esküszik rá, hogy a vanília jótékony hatású, és segíteni fog a szobatársán), valamint egy doboz gyümölcslevet is, és folytatta útját Uff bácsi székhelye felé. Belépve a helyre, megcsapta A „szag”, amit sokan ki nem állhatnak, őt viszont úgy vonzza, mint a mágnes, a fertőtlenítőszer illata. Sosem értette igazán, miért jó az ilyen lábadozó helyiségeket ennyire kivilágítani és ráadásul fehérre festeni, hiszen ez csak elvakítja az éppen ébredező betegeket. Márpedig itt ez a látvány fogadta, s ő ugyan nem sérült, és nem szorul ápolásra, mégis kellett egy kis idő, mire látószerve hozzászokott a ragyogáshoz. Legnagyobb meglepetésére a szobában az ágyakon, s a két sebesülten kívül nem volt senki, pedig ő arra számított, hogy a csapattársak mind itt fognak tolongani, arrébb lökdösve egymást. Persze, az ágyak melletti szekrényeken több jele is volt annak, hogy mégsem hagyták teljesen magukra a sebesülteket: virágtól elkezdve a különféle csokoládékig minden megtalálható volt rajtuk, roskadozásig.
Lina a kék taláros ágy felé veszi az irányt, miután jól alaposan körbenézett. Nem akar nagy zajt csapni, ezért a lehető leghalkabb módon húz oda magának egy széket Inedrához, és nézi, ébren van-e a lány.
-Szia! Hoztam egy kis nasit a konyhánkból, meg egy kis üdítőt. Hogy érzed magad?-Suttog halkan a lánynak, miután ő pislogott néhányat. Nem mer hangosan beszélni, nehogy felébressze a másik ágyon fekvő eridonost.
Hozzászólásai ebben a témában

faggatósdi
                              
Lazriell Hiuron
INAKTÍV


Riell, Laz
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 499
Írta: 2015. augusztus 29. 00:16 | Link

Minden harcisebet szerzett hős és látogatóik
De első sorban Nedra   Grin

Nagyokat szuszogva értem oda a gyengélkedő ajtaja elé, pont amikor az éppen kinyílt és fejbekapott. Megszeppenve pislogtam párat és ép kezemmel a fejemhez kaptam. Hátrébb léptem és hagytam, hogy Yar kilépjen a helyiségből. Zavartan bólintottam neki köszönésképp és szó nélkül beléptem a gyengélkedőbe. Nem elég, hogy a meccs végén szakadni kezdett az eső és úgy néztem ki mint egy nagyon fura víziszöny a kibomlott, csuromvizes hajammal, fél órába telt eltalálnom idáig. Még sosem jártam a kastély ezen részén, így alaposan szemügyre vettem mindent. De legfőképp a levita sérültjeit. Fáradtan csoszogtam oda Nedra ágyához, miközben együttérzően biccentettem Norbinak is egy rövidet.
 - Életben vagy még? - kérdeztem halkan és bíztató mosolyt küldtem a lány felé. Cseppet sem ilyen arcot vágtam volna, ha egy gurkó miatt sérült volna le, amit nem tudtam elterelni róla... Mint mondjuk Miza vagy Eve esetében. Bár lehet, hogy Miza inkább azért csinálna ki engem, mert megint sajnálkozni kezdek az állítólagos semmiért. Amint lesz rá időm, kerítek mindegyiküknek valami ajándékot.
Hozzászólásai ebben a témában
Adelaide I. Pote
INAKTÍV


Picciotto
offline
RPG hsz: 73
Összes hsz: 1740
Írta: 2015. augusztus 30. 13:17 | Link

Jányok
/meccs után nem sokkal/

Most valahogy érthetően nem birok enni, úgyhogy miután Yarista elhagyja a szobát a csokikvaff ugyanolyan nyugodtan pihen az asztalkámon mint ahogy ő otthagyta. Ahogy Látom Norbié nem élte túl még az első öt percet sem.
Reméltem, hogy tudok pihenni egy kicsit, de valahogy a szervezetem úgy gondolta, hogy nekem most nincs kedvem aludni, úgyhogy ez a terv nem igazán jött be.
Nem, én tényleg nem számítottam rá, hogy bárki is meglátogat, elvégre néhány nap és újra kint leszek - remélhetőleg - és majd mindenkinek válaszolgathatok egyenként, hogy mi történt.
Végül csak Yaristának lett igaza, és első látogatóm meg is érkezett. Rá is néztem, de ő épp Norbival volt elfoglalva.
 Mikor nyikordult az ajtó, azt gondoltam csak Lori vagy Uff bácsi lépett be, hogy újfent megkapjam mennyire bolondok vagyunk emiatt a "csel" miatt. De most hirtelen jobb kedvem lett, ahogy megláttam a háztársamat - és egyben szobatársamat - belépni a Gyengélkedő ajtaján. Alina halkan lépett oda az ágyam jobb oldalára s ült le mellém. Olyan aranyos volt, hogy még süteményt is hozott, amit majd egyszer ha jobban leszek talán meg tudok majd enni.
-Nagyon aranyos vagy köszönöm - megint megpróbáltam egy mosolyt csalni az arcomra, most kevesebb fájdalommal egyetemben. Már nem voltam olyan rossz állapotban, Uff bácsi tényleg tudja a dolgát.
Ahogy Alina leült mellém újra nyilt az ajtó. Mikor odapillantottam csak Yart láttam kilépni rajta, így nem is gondoltam, hogy bárki bejött utána, de a következő percben Lazriell már ott állt az ágyam bal oldalán. Azt hittem egyből az eredménnyel fogja kezdeni, de ő is cuki levitás révén az állapotomra kérdezett, ami láthatóan nem volt túl fényes.
-Áhh túlélem, volt már ennél rosszabb is. De ez nem fontos. Nyertünk vagy nem? Kérlek mondd el, nem fog befolyásolni a gyógyulásomban meg semmi. - reménykedve vártam a lány válaszát. Bár az alapján, hogy nem csapatban jöttek be a kékek kiabálva, gondolhattam volna, hogy nem túl jók a kilátások.
Hozzászólásai ebben a témában
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2015. augusztus 30. 20:10 | Link

Iza - meccs után

A pályán lévő játékosok közül Iza teljesítménye keltette fel elsősorban a figyelmemet, tulajdonképpen csak miatta látogattam ki a mérkőzésre. Persze eleinte próbáltam leplezni, hogy szorítok érte, de amikor hatalmas bravúrral hárította Podmaniczky elemei erejű dobását, megfeledkeztem magamról, és felugrottam a Levita táborral együtt. Öklömmel a levegőbe bokszoltam, és "Szép volt!"-ot kiáltottam. Hülyén nézhettem ki a rellonosok között, de innentől már nem volt mit takargatnom, folyamatosan biztattam a kékek őrzőjét, és minden egyes védésénél látványosan örültem.
Várható volt, hogy az Eridon előbb-utóbb megpróbálja semlegesíteni Izát, és egy dupla dinamittal sajnos sikerült is nekik. Szinte magamon éreztem a gurkó ütését, annyira beleéltem magam a játékba. A lány ájultan ért földet. Legszívesebben a pályára rohantam volna, hogy segítsek neki, de a sokktól szinte lebénultam. Csak remélni tudtam, hogy nincsen komolyabb baja. Még soha nem éreztem ilyet. Új volt számomra, hogy magamon kívül más is őszintén érdekelt. Túlléptem volna a saját árnyékomon?
Közben elkapták a cikeszt, de nekem csak fáziskéséssel esett le, hogy vége a meccsnek, bajnok az Eridon. Kevés gól esett a mérkőzésen, 7-7 gólt dobtak a felek. Mi 22 gólt szereztünk az idényben, a Levita 14-et, az Eridon 13-at. A játék sava-borsa a gól, mégis az a csapat ünnepelhetett bajnoki címet, amelyik a legkevesebb találatot érte el. Győzedelmeskedett az antijáték? Részben igen, mindamellett mindkét őrző - különösen Iza - jó napot fogott ki, ezért se láthatott ma sok gólt a közönség.
Összeszedtem magam, és rohantam a gyengélkedőre. Minden sérült játékos benn feküdt, már néhány látogató is érkezett. Gondolom fogalmuk nem volt arról, hogy én mit kereshetek itt, de nem érdekeltek. Megálltam Iza ágya mellett, és vártam, hogy életjelet adjon.
  
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Lazriell Hiuron
INAKTÍV


Riell, Laz
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 499
Írta: 2015. augusztus 30. 20:33 | Link

Minden harcisebet szerzett hős és látogatóik

Csalódottan bámultam le a csizmám orrára és a fejemet csóváltam. - A-a... - motyogtam a lehető leghalkabban. Most eszméltem csak fel rá, hogy egy hatalmas sáros tócsát hagytam magam után. Zavartan toporogtam odébb pár lépést, de nem mondok senkinek sem újat azzal, hogy ez semmit sem segített a helyzeten. Hátracsaptam a talárom végét és az övemen lévő pálca után kezdem kutatni. - De nincs semmi vész - mondtam Nedrának, egyszerre utalva ezzel a második helyezésünkre és a koszra a padlón. - Jövőre sikerülni fog. - pálcámmal leírtam a mozdulatot, amit bűbájtanon tanultam és kiejtettem a varázsigét is - Suvickus.
 A padló lényegesen jobban mutatott utána, bár én még mindig tiszta víz voltam, így újabb tócsát produkáltam lassan magam alatt. Vállat vontam olyan tipikus 'story of my life'-féle arccal. - Szükséged van valamire esetleg? Még egy párnára, vagy valami olvasnivalóra? Vagy már minden megvan, ami kell? - széles vigyort küldtem Alina felé, mert láttam, hogy ő felkészültebben érkezett, mint én. A csokikvaffról nem is beszélve. Aztán láttam beviharzani Robit is a terembe, reflexből húztam be a nyakamat, amikor elhaladt mögöttem, de újra elmosolyodtam, amikor rájöttem, hogy Mizához jött.
Utoljára módosította:Lazriell Hiuron, 2015. augusztus 30. 20:37
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2015. augusztus 30. 20:58 | Link

Robi

Odáig még minden oké volt, hogy kivédtem az Ádám által elhajított kvaffot és a szívem sem robbant fel az izgalomtól, aztán megint felgyorsult minden. Rögtön a Wolgi felé dobott labda után hallottam az éles füttyöt, amiről csak feltételezhettem, hogy Michellé volt. Kidobtam, rádobtunk, bement vagy nem ment be, aztán már megint szembe kellett néznem egy eridonos hajtóval. További két kvaffot sikerült eltérítenem még a karikák elől, és csak egy ment be - illetve én csak egyről tudtam.
Aztán már csak a felém tartó gurkót érzékeltem, Dasha meg nem volt sehol, és tökéletesen lefagytam. Pont akkor és pont ott. Éreztem, ahogy a hasamba csapódott, hátralökött, majd lezuhantam a seprűről át a karikán és még a kezem is bevertem, talán a csuklóm is eltört. Ezek után már csak azon csodálkozom, hogy túléltem. Merthogy ez történt.
Halk beszélgetés, fájdalom.
Nem akartam kinyitni a szemem. Megrebegtek a pilláim, de a fájdalom ami az egész felsőtestemen táncolt, elviselhetetlen volt. Üvölteni akartam, de ajkaim nem nyíltak szét. Tehetetlenül tűrtem hát a szúró fájdalmat, ami egyébként most már a lábamban is megjelent. Na, szuper. Összetöröm magam még a VAV előtt. A mutatóujjam viszont sikeresen meg tudtam mozdítani, mikor meghallottam a tompa zúgást is. Nagy valószínűséggel sokkal több ember volt a közelemben, mint azt Uff engedte volna, de engem egyelőre nem zaklattak.
Végül úgy a harmadik pillarebegtetés után éreztem, hogy a sós könnyek végigszánkáznak az arcomon és valahova a vállamra érkeztek meg. Sikítani akartam, aztán üvölteni, majd megint sikítani. Bántotta a fény a szemem és az sem segített, hogy a fájdalom hol itt hol ott próbált meg az agyamra menni. Igazából már nagyon jó úton járt ehhez...
Aztán kinyitottam a szemem, majd rögtön vissza is zártam. Összeszorított fogakkal küzdötten feljebb magam az egyébként a többiektől sokkal hátrébb elhelyezkedő ágyon, és ahogy újra a világ szemlélésébe kezdtem, egy arc kúszott a látómezőmbe. Mindjárt rögtön az első pillanatban. Szemeim elkerekedtek, és végre az ajkaim is elnyíltak egymástól, de sikítás helyett csak egy halk szót tudtam kipasszírozni magamból.
- Nyertünk?
Hozzászólásai ebben a témában

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2015. augusztus 30. 23:24 | Link

Inzulin és egy kicsit Robi
Mi a kénköves pokol? Tulajdonképpen a kviddicset simán be lehetett volna tolni a két világháború helyére, az emberek legalább olyan hatékonyan hullottak ezen a meccsen, mint ott. Tagadhatatlan, hogy ez szőkénket egy cseppet sem foglalkoztatta, egészen addig a pontig, míg Izára nem került a sor. Szemei elkerekedtek, ahogy tehetetlenül kellett szemlélnie barátnője teljes, totális és végleges kiiktatását. Ilyen a mesében sem létezik. Szíve meglódult, egyik keze ajka elé kúszott, de hang egy szál se jött ki rajta. Két terelő egy gurkóval, egy áldozat. Nem volt kérdés, hogy maga is rohan a gyengélkedőre amint tud. Senki sem érdekelte őt igazán, csak Izabella, de ő nagyon. Most úgy átfutott agyán a revenge gondolata, de ez ilyen játék, mind tudták, mit vállalnak. Nincs konkrét és egyértelmű hibás, ez ebből áll, akinek meg nem tetszik, ne játsszon. Kész.
Viszonylag hamar beér maga is a gyengélkedőre, a levitás viszont még bőven eszméletlen. Mély levegőt kell vennie, hogy ne üvöltsön valakivel, hogy "hahó, kéne egy kis segítség". Ebből is látszik, hogy most valóban fontos neki a lány, de hogy ezt ki is mutassa, még nem volt rá példa. Közben a csapattársak szállingóznak befelé, Michelle pedig a falnak dőlve, keresztbe font karral ácsorog és vár. Még akkor sem mozdul semmit, mikor Robi érkezik meg, bár legbelül mulattatja a dolog. Nem abban a cinikus és bántó értelemben, inkább az "áhá, tudtam" verzióra tippelnék. Csak akkor löki el magát a faltól, mikor Iza megmoccan. Hála Imhotepnek az égnek! A kérdést még éppen hallja és mosolyogva pillant háztársára, hogy ne szóljon semmit.
- Legyőzted önmagad, legyen elég ennyi - lehuppan egy gyorsan odarántott székre és, ha bármelyik levitás megpróbál rosszallóan rájuk nézni, azt elevenen aprítja fel tekintetével. Mert azért már na. Talán nem kéne megszakítania ezt a felettébb romantikus pillanatot, de hát... Időzíteni tudni kell.
Utoljára módosította:Michelle Angelique Saint-Venant, 2015. augusztus 31. 20:18
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2015. szeptember 3. 20:41 | Link

Tört szépség
valamikor takarodó után…
[zárt]

Izabella megsérült a meccsen, még én is felszisszentem, ahogy a dupla ütés könyörtelenül gólt szerzett az én kis barátommal, aki eljátszotta a kvaff szerepét. Jól van na, ki van mondva. És? Egy szót se, mert betöröm az orrod! Na, szóval meg kellett bizonyosodnom, hogy jó kezekben van, de nem akartam a tömeggel menni, mert az milyen már? Amúgy is, tudom, hogy utálja a tömeget, főleg, ha szánakozva néznek rá. De biztos örülni fog nekem, ha megtudja, hogy jártam arra. Tehát, akkor indultam útnak, amikor már elcsendesedett a tömeg, és biztosan egyedül van, gondolom a többi bénával együtt. Napközben már szereztem neki vattacukrot, de kikötöttem, hogy virág alakú legyen és a levelei Z betűt formázzanak. Nem volt túl olcsó, de nem fog megromlani sem, gondoskodtam róla. Mondjuk az első ötletem az volt, hogy csináltatok egy mini Izabella figurát, akit állandóan eltalál egy kis gurkó és a feje fölé fellógatom, hogy amikor kinyitja a szemét, azt nézze. Megenyhült a szívem, lehet, hogy orvoshoz kell majd mennem emiatt. Szóval rövid időn belül megérkezek a gyenguszra, és szerencsém van, Uff biztos elszívta a békepipát és elaludt, a csinos szöszi meg bulizik valahol. Senki sem kapott el, így amikor benyitok, csak én és a fekvőbetegek vannak. Sok minden le van téve melléjük, egy csokibékát be is nyomok magamnak, nem hiszem, hogy hiányozni fog bárkinek is. Miközben eszegetek, ügyelek mindenki nézésére, és a járásom nagyon halk, szóval nem ébredhetnek fel. Gyorsan készítek egy székből egy vázát és beleteszem neki az új virágot és természetesen fő helyre rakom. Megnézem és látszik, hogy jól elbánt vele a gurkó, de lélegzik. Megsimítom a homlokát, és egy fura vigyort eresztek meg neki.
- És még ki is kaptatok, mondhatom. Na, örülök, hogy lesz kit szekálnom, gyógyulgassál – suttogom és kap a homlokára egy puszit. Ezután megint körbenézek pálcával a kezemben, és ha mégis felébredne valaki, azt elaltatom. Csak pihenjenek, rájuk fér. Óvatosan távozok a teremből, és út közben még elhajítom magam mögé a csokibéka papírját, ami Inedra ágyára esik. Visszatérek a szállásomra, és bosszankodva mosok még egyszer fogat. Aztán máris bebújok a kényelmes ágyba és mosollyal az arcomon alszom el. Megtettem, amit meg kellett egy barátnak, nem?
Hozzászólásai ebben a témában
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2015. szeptember 6. 10:18 | Link

Iza

Iza megszólalt, de érzésem szerint még nem volt teljesen tiszta a tudata, nem hiszem, hogy felismert. A kérdésére kapásból nem tudtam, milyen választ adhatnék, de nem is kellett válaszolnom, mert előtűnt Michelle a semmiből, és megtette helyettem. Észre se vettem, hogy a teremben tartózkodott. Tudtam, hogy jóban van Izával, de sose értettem, hogyan és miért lettek ilyen jóban. Michelle veszélyes nőszemély, meglehet érdekből barátkozott Izával, és valójában csak kihasználja a lányt.
Michelle tulajdonképpen közvetetten elárulta, hogy kikapott a Levita, és ezt nem feltétlenül tartottam szerencsés megoldásnak. Aztán persze ő, mint aki jól végezte dolgát, lehuppant egy székre. Rajtam volt a sor, hogy nyugalmat sugározzak Iza felé. Nem érkeztem üres kézzel, egy hirtelen ötlettől vezérelve magammal hoztam egy kvaffot. Odacsúsztattam Iza keze alá, remélvén, hogy ez kellő biztonságérzetet ad neki, és nem kezd el azon filozofálni, hogy kikaptak. Ha van valami, ami megnyugtathat egy őrzőt, akkor az a kvaff birtoklása. Gyengéden megsimogattam a lány kezét.
- Most már minden rendben lesz. Hogy érzed magad? - próbáltam szóval tartani, de ha inkább pihenni szeretne, akkor nem fogom erőltetni a dolgot.
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2015. szeptember 6. 11:09 | Link

NemosolyogjMichelle és KvaffotkaptamRobi

Robi. Itt. A gyengélkedőn. Az ágyam mellett. Miattam jött ide. Nem tudtam melyik a furcsább; hogy a rellonos itt volt, vagy hogy Dasha nem volt itt. Szerettem volna, ha ő árulja el mi is lett a meccs végkifejlete és aztán elvisz a Levita toronyba a győzelmi bulira, vagy rosszabb esetben le a faluba inni, ahogy azt a meccs előtt megígérte. Szerettem volna, ha ő árulja el, igen. Robi és az imént a semmiből előtűnő Michelle látványa viszont nem volt valami biztató, ahogy a lány mosolya, na meg a pár méterre tőlem fekvő áldozatok szuszogása sem. Őszintén reméltem, hogy valaki épségben túlélte ezt a meccset.
- Megúsztad a sírást. Meg a temetésem is - egyik tenyerem a homlokomra szorítva fordultam Michelle felé, a válasza viszont nagyon nem tetszett. A fénytől hunyorognom kellett, amitől úgy tűnhetett, mintha valamin nagyon gondolkoztam volna, valójában viszont csak próbáltam kiolvasni valamit a szemeiből. Megjegyzem, nem sok sikerrel. Éppen ezért is fordultam ezután Robihoz, de még mielőtt újra feltehettem volna egyszavas kérdésem, sitty-sutty kvaffot nyomott a kezem alá.
- Köszönöm.
Nagyra nyitott szemekkel meredtem először a fiúra, majd a labdára, végül megmarkoltam a bőrt és halvány mosollyal az arcomon közelebb húztam magamhoz. Ezzel egy időben felszisszentem és a bordáimra szorítottam a kezem.
- Őszintén? Mint akin átment egy úthenger. Kétszer - nem tudtam értelmesen elmagyarázni, hogy mennyire fájt mindenem, és még a fájdalomcsillapító főzet sem hatott, mert ugye biztosan kaptam olyat is, csak semmit se ért. De most legalább fekhettem és nem kellett a levegőben egyensúlyoznom.
- Mennyit engedtem be? - biztos voltam benne, hogy az eszméletvesztésem után voltak még támadások, nekem pedig mielőbb meg kellett tudnom a számot. Meg az eredményt is. - És most komolyan. Nyertünk?
Utoljára módosította:Nemes L. Izabella, 2015. szeptember 7. 22:05
Hozzászólásai ebben a témában

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2015. szeptember 16. 19:14 | Link

Inzulin és egy kicsit Robi
Robi annyira aranyos! Még egy kvaffot is hozott Izának, ami Michelle-t mosolygásra késztetné, ha legjobb barátnője épp nem összetörve feküdne a gyengélkedőn. Ez a helyzet némileg segít neki abban, hogy elfojtsa kikívánkozó mosolyát, vagy legalábbis nyomtalanul eltüntesse.
- Ez a minimum. Ne is viccelj ilyesmivel – megcsóválja fejét, majd óvatosan, ha a lány is engedi, megfogja annak kezét. Nem úgy értve, hogy jól megszorongatja, rázza és levágja, inkább csak finoman megsimogatja és ott is hagyja. Annyira aranyos, hogy így aggódik, meg törődik a levitással, csak hát ezt az egész gyengélkedő szeme láttára… Azt hiszem, végre valahára felnőtt és abbahagyja a gyerekes „én nem érzek semmit, nem szeretek senkit” viselkedést. Ha baj van, ott kell lenni és kész.
- Csak egy gurkó volt, de felért három úthengerrel is – prefektánk természetesen most is hozza a formáját, nem akarja, hogy a másik aggódjon érte, hogy esetleg beütötte a fejét és azért olyan cuki. Aggódjon maga miatt, aztán majd jól leteremti a lányt, hogy nem vigyázott magára jobban. Mert bizony leteremti! Az eredmény viszont olyan téma, amit Michelle nem szeretne feszegetni. Tudja nagyon jól, mennyire fontos volt ez a meccs Izabella számára. Óvatosan Robira sandít és fogalma sincs mit válaszoljon. Most elhangozhatna egy rakat statisztika, hogy hány gól jutott be itt és ott, mégis a cikesz döntött. A cikesz, amit az eridonosok kaptak el.
- Mindent kivédtél és bravúrosan játszottál. Megérte kiülnöm a meccsre – halál lazán tereli a témát és nem hajlandó válaszolni az egyszerű kérdésre. Nagyon nem áll készen a lány egy nemleges feleletre. Akárhogy is, a rellonos tuti nem lesz a rossz hír hozója. Úgyis Robi a lovag, bizonyítsa is be. Legyen kíméletes, de őszinte, aztán vigasztalja meg a lányt. Erről jut eszembe, még beszélnie kell a levitással erről. Valami van a levegőben.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet