36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2015. február 9. 20:13 | Link

Kornél
Oh, my hero!
Pár héttel Jenny látogatása után

Beteg vagyok pár napja, de annyi náthás, megfázott diák fordul meg itt, nem csoda. Pedig gyakran szedek C vitamint, most is igyekszem így kihúzni, de kicsit fáradékonyabb vagyok. Az ispotályba be sem mentem a héten, jobbnak láttam, ha nem terhelem túl magam. Pontosan tudom, mekkora felelőtlenség, én pedig nem szeretném, ha egy egyszerű betegség hetekre kiütne a forgalomból. Egyszerűen most nem engedhetem meg magamnak. Főleg, hogy itt is sürgés-forgás van, egészen az esti időszakig.
Amikor is elcsendesedik a gyengélkedő. A világítást mérsékelem, hogy azért lehessen látni, de a diákokat ne zavarja. A legtöbbjük alszik, vagy éppen orrot fúj is köhög. Pár ügyes szimuláló továbbra is túl látványosan szenved. Én pedig úgy döntök, be kell mennem a gyógyítói helyiségbe, mielőtt még hazamegyek és rábízom őket valaki másra, mert ma éjjel nem leszek majd képes itt bent szobrozni, ebben biztos vagyok.
A bájitalos szekrény mellett ellépve a székemre leülni készülök, mégis inkább csak leroskadok rá. Veszek egy mély levegőt. Majd még egyet. De mégis úgy érzem, mintha semmit sem érne. Egyre szaporábban veszem a levegőt, de nem pánikolok, fogalmam sincs eleinte, mi bajom van. De aztán érzem az égető érzést az oldalamon, a szúró fájdalmat, ahogy hozzáérek. Csak egy kicsit emelem meg a felsőm, és máris pontosan tudom, mit keresnek ott azok a kiütések. Azért jöttek, hogy eltegyenek láb alól.
Nem, nem azon pörög az agyam, mit tehetnék. Lefagyok és abban a pillanatban arra gondolok, mivel fertőzhetett meg engem Jenny, amivel a szobatársait nem? Miért vagyok más? Egy légtér? Nem, az bárki más lehetne, hacsak, nem... a... hozzá... hozzáértem. A kiütéseihez. Nem tudok koncentrálni, összefüggően gondolkozni.
- A rohadt életbe. - Foglalom össze csendesen lehelve a helyzetet, na igen, körülbelül el a helyzet. Szívás. Hatalmas szívás! Próbálok felállni a széktől és eltámolyogni, hogy bájitalt keverjek, de gyenge vagyok és alig kapok levegőt, az oldalam sajog a kiütésektől.
Még mielőtt még odaérhetnék célomhoz, legalább oly' elegánsan rogyok térdre, majd dőlök el, mint egy krumplis zsák. Érzem, hogy meleg a homlokom... mégis jól esik a földnek támasztani. Ez nem lesz így jó. Nagyon nem lesz ez így jó. Lori, itt az ideje kitalálni valamit. De nagyon gyorsan.
Hozzászólásai ebben a témában

Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. február 9. 20:37 | Link

Lorelai

Miután a sokadik napot, illetve estét tölti el azzal, hogy próbál elaludni, de a keze dobol és egyszerűen túl sötétnek, túl mozdulatlannak ítéli a szobáját. Ez van, teljes csendben képtelen pihenni, nem tud leállni az agya, nem tud pihenni, mert túlságosan kényelmetlen és életidegen az az ingerszegény sterilitás ami körülveszi őt. Kattog az agya, igyekszik lefoglalni magát; ő tényleg igyekszik, de még feküdni is kényelmetlen - nem jó ez a póz, nem jó sz, ha oldalra fordítja a fejét a párnán feszül a nyaka.. ha nő lenne, még azt gondolná, hogy vagy terhes vagy megjött a vörös havi mikulás.
Nem mintha nem tudná teljesen és tökéletesen pontosan a problémája okát, dehogynem tudja, hiányzik neki az az esti szertartás, hogy leüljön a számítógép elé és gépeljen, emberekkel kommunikáljon - lehetőleg egyszerre többel is -, közben a multimediális tartalmakat végtelen számban és mennyiségben fogadja be.
Unatkozik, ugyanakkor ez nem az egyszerű ember általános egykedvűsége, hanem az a frusztrált, kellemetlen, már-már elvonási tüneteket idéző unalom. Nem is csoda, hogy fogta magát és felkerekedett, hogy meglátogassa a gyengélkedőt. Ellával már jártak itt, szóval szerencsére tudja, hogy merre kell mennie, elszántan csattog a célja felé. A fejében legalábbis biztosan hihetetlenül epikus útnak néz ki, gyakorlatilag azonban csupán arról van szó, hogy meglehetősen elkenődött arccal csoszog le a lépcsősoron, aztán át a folyosón, végül be a gyengélkedőbe.

Olyan tíz percet lézeng, insomniás, nyomorult keselyűként körözve az ágyak között, néha unottan megrugdosva az egyik lábát - szóval most már a kislábujja is fáj, ha még egy legóra is rálépne mezítláb, teljes lenne az élete és folyamodhatna szociális segélyért a halmozottan hátrányos helyzete miatt.
- Héé! Milyen eüs ellátás ez? És ha nyílt töréssel jönnék? - Elsiklik afelett a tény felett, hogy ha nyílt törése lenne, akkor vagy elájult volna vagy még az ájulás előtti fázisban jajveszékelne. (Ha csinos lány is van a közelben, akkor csak lazán két fájdalomkönnycsepp között közölné, hogy "ez csak egy karcolás".)
Aztán minél inkább türelmetlenné válik, azzal együtt orientálódik egyre közelebb és közelebb a gyógyítói helyiség ajtajához. Végül fogja magát és benyit nagy svunggal.
- Elnézéstbocsánatdeazértjöttemmertazállapotomsúlyos. - Közli egy szuszra elhadarva a mondandóját, de nincs aki válaszoljon, az iskolai gyógyító ugyanis a földön hever enyhén kipirulva és nem úgy néz ki, mint akinek csak egyszerűen a földön volt kedve eltölteni a délután sziesztáját.
- What the f*ck?
Meghalt! És ő itt van? Mi van, ha őt fogják gyanúsítani? Nem csinált semmit - nade ki hiszi el azt neki? Nyurga kamasz, így elég pár lépés ahhoz, hogy átszelje a szobát és Lorelai mellé letérdelve a hátára gördítse a nőt.
...
Ilyenkor mit kell csinálni?
...
Teljesen leblokkol, csak bután néz maga elé. Normális esetben hívná a 911-et. Meg a varázsló911-et, vajon Magyarországon van varázsvészhívó? És addig neki most csak így ülnie kéne?
Varázsolni nem mer rá semmit, mert az ilyen varázslatok specifikusak, ha rosszul lövi be, hogy a nőnek mi baja és úgy próbálkozik, azzal öli meg. Márpedig nem hogy esetleg rosszul határozza meg.. fogalma sincs, hogy mi minek a tünete és mi merre hány méter az orvoslásban. Fejében megszületik a zseniális elhatározás: azt fogja csinálni, amit a filmekben látott.
Az egyik tenyerét a másik kezének kézfejére fekteti, ujjait átkulcsolja és izé.. újraéleszt.
Utoljára módosította:Révész Kornél, 2015. február 9. 20:42
Hozzászólásai ebben a témában
Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2015. február 9. 21:28 | Link

Kornél
Oh, my hero!

"Elnézéstbocsánatdeazértjöttemmertazállapotomsúlyos." - töri át a mondóka a tudatomra boruló jótékony, homályos fátylat. Ködös gondolatok közepette veszem a levegőt, amikor érzem, hogy valakinek a térdei koppannak mellettem, a hátamra fordítanak. Nem igazán tudok ellenkezni, lassan nyitogatom a szemeimet, miközben szaporán szedem a levegőt. Ahogy felnézek egy fiú arcra tűnik fel. Kétségbeesés, félelem ordít róla, ahogy ideges tekintettel mér végig újra és újra. Jézusom, ez a kölyök meg mi a fenét csinál itt...? Csak ne érjen hozzá... ne érjen hozzá az oldalamhoz. Egyik kezem óvatosan átveszem, hogy megérintsem az oldalam. Nem szabad hozzáérnie, semmiképpen sem!
De nem megy. Valamiben elakad a kezem, és elsőre nem esik le, mi az. Érzem a mellkasomra nehezedő súlyt, de azt hittem, a fertőzés. Nehezen kapok levegőt. De ahogy érzem a ritmikus lenyomásokat, hirtelen ki-kiszalad a tüdőmből a levegő a hatására, értetlenül nézek a fiúra, elkerekedő szemekkel. Csupán egy kis intermezzo és máris leesik, mi is történik.
- Mégis mi a sz*rt csinálsz, gyerek?! - Elfúló hangon, levegő nélkül, köhögve nyökögöm neki a kérdést, mégis megfelelően éles, metsző hangon. Olyannyira, hogy a torkát tudnám vele vágni. Pár mély, fuldokló levegő, fájdalomtól feszülő izmok, dühtől lüktető vér a fejemben.
 - Most azonnal... vedd le rólam a kezeidet... mielőtt megismertetem az arcod a végbeleddel. - Közlöm rezignáltan, meglepően nyugodtan és komolyan, már a helyzetemhez képest. Nyugodtnak, háát, nem mondanám, viszont azt hiszem komolynak sem. Nem. Ez egyszerűen nem történhet meg velem, ez csak egy komédia. Lehet, hogy elaludtam az asztalon és álmodom az egészet. Én lennék a legboldogabb ember, ha így lenne! De nem bízhatok ebben és várhatom, hogy felébredjek. Mellesleg akármilyen félholt vagyok... képes vagyok megcsinálni. Komolyan összehajtogatom, mindegy, hogy nő vagyok, és jelenleg felülni sem tudok, megoldom valahogy. Nem kell félteni.
- A pálcám, félkegyelmű! - Lehelem neki szerencsétlenül, elfúló, sípoló hangon, ami után össze kell szorítanom a szemeimet, szédülök a sok levegőtől, mégis csak veszem és veszem őket.
Hozzászólásai ebben a témában

Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. február 9. 21:51 | Link

Lorelai

Mentségére legyen mondva, ő tényleg nagyon igyekszik azzal az újraélesztéssel. Igaz, nem elég erősen, de pont az Lorelai nagy szerencséje, hogy nem elég erősen, mert egy újraélesztés során borda is törhetne. A komikus jelenet azonnal átfordulhatna tragikomikusba.
Egy-két-há, egy-két-há.. gyerünk, maradj életben, soha a büdösbe' nem tudná kimagyarázni abból, ha megtalálnák a gyógyítói szobában a gyógyító hullája mellett. Egy dolog, ha a zöldért vinnék be az aurorok, na, de hogy megölt egy szegény, szerencsétlen, törékeny női lényt!
És egy dolog, hogy bevinnék, de az apjától mit kapna!
És egy dolog, hogy az apjától mit kapna, de az ANYJÁTÓL mit kapna?
Egy-két-há, egy-két-há megy ez, megy ez, kezd belejönni. Annyira elmerül az újraélesztés tudományába és Lorelai mellkasának nyomkodásába, hogy csak a második gyilkos nyöszörgés tűnik fel neki. Arra aztán kissé lefagy, megakad a mozdulatban és a nő arcába néz.
- Épp megmentem az életed! Látod, máris beszédképes vagy! - Az érvelési képességei egy politikust is megszégyenítenének. A metsző hang csak úgy elsuhan a füle mellett vagy inkább lepattan, nehéz megállapítani, hogy azért, mert általában nem veszi magára vagy azért, mert most igencsak szélsőséges érzelmi helyzetben (azaz nagyon kétségbeesett) találkoztak.
Lepillant a kezére és most, hogy Lorelai már határozottan megmarad, realizálja, hogy a tenyere meglehetősen illetlen helyen van. Felsandít a gyógyítóra és épp csak egy századmásodperccel tovább tartja ott, mint amilyen gyorsan el tudná venni a kezét. Na, hát azért ez mégis csak egy csinos nő.
Úristen, Kornél, te akkora egy beteg állat vagy, HALDOKLIK és te azon élvezkedsz, hogy rátehetted a kezed? Undorító, skandalum, fúj, KORNÉL!
Valahogy nem tudja átérezni a dolgot, mármint inkább szórakoztatja a gondolatmenete, mintsem megijeszti. Ebből a szórakozottságból nem sok minden látszik, mert arca látványos csodálkozás és megilletődés kifejezését ölti, miközben a kezeit tenyérrel a gyógyító felé, védekezően megemeli, jelezve, hogy ő bizony ártatlan.
- Már le is vettem, bocsánat, tényleg.. bocs, nem azért csináltam csak megijedtem. Jót akartam, azt hittem, hogy izé, újra kell éleszteni.
Amikor a pálcáját kéri tőle a másik, akkor eléggé vonakodva néz el a tárgy felé. Honnan tudja, hogy nem lesz mindjárt azonnal leátkozva a feje? Ilyenkor jön csak rá, hogy igazából milyen gyáva egy tetű, ez a nő gyengélkedik, ő meg azon aggódik, hogy a cicitapiért cserébe az első légzéskönnyítő bűbáj után átváltoztatják-e egy csomag papír zsebkendővé. Végül fogja a tárgyat és Lorelai kezébe nyomja.
- Tessék.
Hozzászólásai ebben a témában
Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2015. február 9. 22:30 | Link

Kornél
Oh, my hero!

És igen, az első megjegyzésem a nagy lendületben észre sem veszi, csak nyomkodja tovább a mellkasom, mintha muszáj lenne neki. Olyan hihetetlen koncentrációval néz előre, mint a babák, amikor a bilin ülnek, és csőlátása, szelektív hallása elzárja tőlem, még az éles, számon kérő hangomtól is. Nem, lepattan róla, még én érzem rosszul magam. Bocs, hogy közbeszólok, amíg te itt újraélesztgetsz egy hiperventilláló, élő embert. Az én hibám, hogy megzavarom becses szertartását a második nyökögésemmel, ami már inkább fenyegetés.
Éééés a kezek végül elkerülnek, magasba lendülnek, ártatlanul. Mintha mit sem csináltak volna. Ó igen, máris egy fokkal kevésbé vagyok zabos, de akkor is, a srác helyében nem nagyon nyúlnék magamhoz. Végre az oldalamhoz tudok kapni, de érzem, hogy a kiütések már lassan a hátamon is fájnak, minden mozdulatra. Ahogy hozzáérek, kicsit összegörnyedek, felkapom a térdem. És eskü... eskü, nem direkt célzom meg a srác legérzékenyebb területét, miközben rámarkolok a... pálcámra. De most van ennél fontosabb dolgom is, mármint, az, hogy éppen megfulladok és megölhet ez a hülye fertőzés, ha nem csinálok valamit gyorsan. A mellkasomra szegezem a pálcám, ahogy légzéskönnyítő bűbájjal szedem össze magam. Nagy levegőket veszek, igyekszem minél inkább lenyugodni. De még mindig égnek a kiütéseim. Még mindig fáj.
És félek. Igazából félek, most már nagyon félek, hogy itt fogok elpatkolni, ezzel a hetedhét országra szóló szerencsétlennel egyetemben, aki valószínűleg éppen a saját kálváriáját járja... az én jóvoltomból.
 - Hé... hagyd már, gyere... izé, segíts felkelni! - Mondom, mert én nagyon keményen próbálkozok, de a felülésig is nehéz nyögések közepette jutok el, sok-sok egyensúlyozással, még mindig támaszkodok. Levegő, levegő, fájdalom, istenem, nem tudok koncentrálni. Egyre inkább pánikba esek és azt hiszem, itt érkezett el az a pillanat, amikor az oldalam szorítva, zihálva, a földön támaszkodva, kócosan pillantok fel Kornélra, könnyekkel a szememben.
Hozzászólásai ebben a témában

Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. február 9. 23:01 | Link

Lorelai

Általában a mentegetőzés és az ártatlanul tágra nyílt szemek be szoktak válni. Meg, ha rájátszik egy kicsit a szerencsétlenségére - ilyenkor általában megsajnálják; most ráadásul tényleg nem játszotta meg magát, tényleg ennyire nem ért az orvosláshoz. Mindenki másban erős és mindenki számára vannak dolgok, amikhez akkor sem szagol hozzá, ha hónapokig próbálkozik vele.
Ha pedig ez nem lenne elég, kivételesen tényleg jót akart! Eléggé önző okokból ugyan, de mégiscsak jót. Ennyi érv elég lenne ahhoz, hogy megússza a megtorlást vagy csak annak a minimumát érdemelje ki. Fejben már meg is győződött arról, hogy nem lesz itt nagy revans, a nő amúgy is éppen azzal van elfoglalva, hogy összeszedje a tüdejét meg önmagát; már miként lenne képes leátkozni a fenébe?
Na, és ahogy ez a megnyugtató gondolat átfut a fején, Lorelai azzal a lendülettel (itt a szerzőnek meg kell jegyeznie, hogy igen tekintélyes lendülettel) vitt be egy véletlen ütést a...
.. nos olyan pontra a férfi testen, amelynek sérülése esetén, lehet az illető fájdalomküszöbe olyan magas, mint Kornélé, minden valamire való hímnemű harcképtelenné válik.
- UUUHGGGHH.. - Közli ezt mind elmésen egy mély, csuklásra és nyöszörgésre egyszerre emlékeztető hanggal. A fájdalom végigcsap az egész testén, a központtól kiindulva a lába ujjáig és a feje tetejéig. Komolyan, még a füle is csengeni kezd, miközben egy elegáns ívben dől el a földön magzatpózba kuporogva és az ágyékát szorongatva. (Amitől csak még rosszabb lesz, de az ember ösztönösen ezt teszi.)
Tesz ő magasról, hogy mi baja a nőnek, most Ő FOG MEGHALNI!
- Nem látom a színeket! Nem látom a színeket!!
Esetleg amúgy ki kéne nyitnia a szemét, de ez a momentum valahol elmaradt a kétségbeesett panasz elnyöszörgése előtt, ami így is gyanúsan másfél oktávval magasabb annál a tónusnál, mint amit a halálos sérülése előtt ütött meg beszéd közben.
- Én sem tudok felkelni a k*rva életbe, éppen most intézted el, hogy sose lehessek apa!
Erre kicsit megakad és még a nagy fájdalom közepette is összeráncolja a szemöldökét. Azért ez lehet, hogy nem is olyan rossz dolog, mármint a messzi jövőre előretekintve. Most határozottan rossz dolog.
- Actually.. thanks.
Persze, ettől függetlenül még mindig ramatyul érzi magát. Felpislog nyomorultan a másikra, aki szintén nincs valami jó állapotban és a fenébe is, annyira nem önző, komolyan megsajnálja Lorelait, mert nagyon nem fest jól.
- És most akkor mit csinálunk? Én nem tudom, hogy mit kell.
Mint azt már tökéletesen be is bizonyította nemrég.
Utoljára módosította:Révész Kornél, 2015. február 9. 23:03
Hozzászólásai ebben a témában
Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2015. február 9. 23:55 | Link

Kornél

Hiába, a srácnak elhiszem, hogy maradandó élmény volt a véletlen mozdulat, de akkor sem kéne ennyire túljátszani. Oké, nyögés, de hogy színeket sem lát? Magzati póz, markolászás? Ugyan már! Majd ha megszül egy gyereket, na utána sírjon nekem egy kis ágyékfájdalomtól. Én nem szültem, de voltam már jelen és azt hiszem... én soha. Biztosan soha nem fogok szülni.
Sőt, amikor kérem, hogy segítsen fel, még rám is kiabál, de aztán elgondolkozik és megköszöni. Én félbehagyom a szerencsétlen próbálkozást, hogy ülő helyzetbe tornázzam magam. Hisztérikus nevetés szalad ki ajkaimon, ami legkevésbé sem jókedvű. Ahogy támaszkodok, segítségkérően pillantok rá, miközben próbálok nem rettegni és nem kislány lenni, de tudom, hogy ez a fertőzés halálos. És az egyetlen reményem ez a szerencsétlen itt, aki önző, képtelen felfogni a helyzet komolyságát.
Egészen addig, amíg meg nem látja ezt az arckifejezésem. A női könnyek mágikus ereje!
- Vagy elpatkolok, vagy csinálod amit mondok. - Válaszolom, majd veszek egy mély levegőt, oldalam szorongatása helyett inkább megtörlöm a szemeimet. Megrázom a fejem és kicsit helyrerázom magam. Koncentrálj, Lori, életösztön meg minden.
- Van itt a szekrényen, egy nagyobb kristálytégely, fura, zöld krém van benne... először is... hozd ide. - A tüneteket kell enyhítenem, hogy tudjak keverni bájitalt, amitől tényleg jobban leszek. A biztonság kedvéért még egy légzéskönnyítő bűbáj, majd amikor Kornél ideér a tégellyel, felnyitom. A krémbe mártom átellenes kezem és felhúzom a felsőm. Engem nem hat meg a látvány, ahogy a vörös bőrömön virítanak a fehér hólyagok, de kevésbé tapasztalt szemeknek talán nem lesz kellemes látvány. Viszont egyből jóleső sóhaj hagyja el ajkaimat, ahogy a felületet bekenem a kenőccsel. Csak lezsibbasztja, hűti, nem segít rajta. De legalább jobban tudok koncentrálni a valóságra, összeszedni magam.
 - Készülj kölyök, nem lesz egyszerű éjszakánk. - Teszem hozzá sóhajtva, miközben arra gondolok, Jenny mennyit szenvedett a bájitaltól, hogy reggelre jobban legyen. És hogy én hogy fogok ilyen állapotban bájitalt keverni? Hát persze, hogy hős lovagom segítségével!
- Na, segíts fel. - Adom ki a parancsot, amikor megfelelően összeszedtem magam.
Hozzászólásai ebben a témában

Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. február 10. 00:25 | Link

Lorelai

Fel sem tűnik neki, hogy a másik nem érzi át a szenvedését és a haláltusáját - ahogy bizony, Lori jól gondolja, ő sem érzi át a nő helyzetét. Ebben minden bizonnyal közrejátszik az is, hogy nincs annak tudatában. Elvégre, ő csak arra jött be, hogy elájult. Az bármitől lehet, egy egyszerű szédüléstől is! (Gyorsan eljutott a "klinikai halál" diagnózistól az "egyszerű szédülésig".)
Így a legkevésbé sem véli úgy, hogy itt valami nagy dolog zajlik éppen és, hogy a nőnek komolyabb baja lehet valami múló kellemetlenségnél. Persze, látszik a ramaty állapot, de a könnyek csak arra ébresztették rá, hogy talán most nem ártana visszavenni a paraszt attitűdből. Megríkatni egy nőt nem az ő stílusa. Vagyis igen, de Kornél nem szereti látni az eredményt, mert nem szándékosan vagy kicsinyességből csinálja, hanem, mert.. ilyen.
Egyelőre jobb, hogy nem tudja, hogy halálos, fertőző betegségben szenved Lori, mert ki sem várná a magyarázatot vagy annak a kifejtését, hogy ez csak érintés útján terjed - már itt sem lenne. Már a kastély másik felében járna.
Fertőző, halálos kór? Nope. Nope. Nope. Nope.
Ezért is gondolja azt, hogy az "elpatkolok" kifejezés csak amolyan költői túlzás a gyógyító részéről, amivel segítségre próbálja ösztönözni. Hirtelenjében gondolkodás nélkül rábólint a nő szavaira. Segít neki, hogyne, természetesen. Elvégre annyival tartozik neki, elsősorban ezzel a masszív sajgással az ágyékában.
Ja, ezt kéne mondania, de csak szervilisen lesunyja a fejét és néz Lorelaira a további utasításokat várva.
- Oké, kristálytégely, zöld krém, értem.
Bájitaltanból éppenséggel pont nem reménytelen eset, mert az egy elég gyakorlati alapú tárgy. Természetesen kell hozzá tudni a komponenseket és hogy mit hogyan kell előkészíteni, még a felvágás módja sem mindegy, de mindez az elmélet a gyakorlati megvalósításhoz köthető, így pedig lényegesen könnyebben fogadja be. Feltápászkodva elmegy a tégelyért, majd visszatérve átnyújtja a nőnek, figyelve, hogy mit csinál. Amikor az felhúzza a ruháját és meglátja a hólyagokat undorodva elhúzza a száját.
- Fúj, mi a sz*r ez egyébként? Még sosem láttam ilyet, elég gusztustalannak néz ki.
Ő aztán tudja, hogyan kell udvariasan bánni a hölgyekkel! Megnyúlt arccal bámulja tovább a gyógyítót és egyik lábáról a másikra helyezi a súlyát kínlódva. Amúgy pedig már teljesen elfelejtette, hogy eredetileg miért is jött, az eseményeknek sikerült abszolút elvonni a figyelmét.
- Éjszakánk? Nekünk? Mert miért, nem mehetek el?
Arra számított, hogy Lori bekeni az oldalát, minden oké, minden happy, ő pedig mehet isten hírével és megcsonkított férfi becsületével a búsba; viszont legkevésbé sem gondolt arra, hogy neki most maradnia kéne bármilyen célból.
Méltatlankodás közben felsegíti Lorelait a helyéről és egyenesbe hozza.
Hozzászólásai ebben a témában
Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2015. február 28. 19:05 | Link

Kornél


A fiú végre felfogja, hogy nem játék. Valószínűleg az erőnek erejével visszatartott krokodilkönnyek ébresztik rá, hogy ez bizony nem játék. De még mennyire, hogy nem az. Ha tudná, valószínűleg már kiszaladt volna a világból, de ahelyett inkább elküldöm egy tégelyért. A tüneteimet kell enyhíteni... mit is olvastam róla? Mi volt Jenny-nél is az elsődleges cél? Nehezen forog az agyam, gondolkodva veszem el a krémet. A tünetek enyhítése, igen és... és... megvan. Fulladás. A leggyakoribb gond, hogy mire kész lenne a bájital, a páciens nem kap levegőt és megfullad. Fulladás. Erre kell odafigyelnem. Mennyivel könnyebb lenne, ha még koncentrálni is tudnék!
De most felhúzom a felsőm, hogy bekenhessem a krémmel a hólyagokat. Többen vannak, mint voltak, amikor legutóbb néztem. De majd megáll és visszahúzódnak... remélhetőleg reggelre minden rendben lesz. Nagy levegő, még egy, semmi baj. Nincs baj. Igazából nincs semmi baj. Csak le kell nyugodnom és végigcsinálni ezt az egészet.
- És imádkozz is, hogy ne láss soha többé. - Adom neki jó tanácsom és nem is tudná, mennyire bölcsen szóltam. De akkor sem engedem, hogy hozzáérjen a kiütésekhez, még ha nem is undorodna tőle. Sóhajtva konstatálom, hogy kicsit jobb lett, kicsit könnyebben lélegzek, kevésbé fájdalmas minden egyes mozdulat. Kevésbé fáj élni.
Miközben felsegít, a srác értetlenkedik az éjszakáról. Fáradt sóhaj hagyja el a számat, mert olyan kis naiv, ha azt hiszi, ennek a történetnek itt és most vége van. Amikor álló helyzetbe kerülök, elengedem, egy szék támlájának támaszkodva tántorgok. Nem fogom tudni így megcsinálni a bájitalt, az üst és az asztal felé pillantok, egyre nehezebben lélegzem, a fenébe is. Letörlöm az elgyötört arckifejezést az arcomról és Kornélra pillantok, komolyan.
- Igen, édesem, itt kell maradnod, mert egyedül nem tudom megcsinálni a bájitalt, amitől jobban leszek. És mellesleg ha össze is jön, egész éjjel szenvedni fogok, hogy reggelre jól legyek. És mivel te vagy itt az egyetlen szem segítségem - hidd el, én sem örülök neki -, igen, maradnod kell. - Fejezem be mondókámat már halkabban, kicsit elfúló hangon. Nagyobb levegőt veszek, hogy lenyugtassam magam és minél több oxigén jusson a szervezetembe. Nem akarok belegondolni mi lesz velem éjszaka, ha erre a félkegyelműre leszek bízva. Azt sem, hogy mi lesz velem, ha az általa készített bájitalt kell majd meginnom. De végül is, tök mindegy, miben halok meg, nem?
- Akkor, kész vagy? - Kérdezem, miközben jobbnak látom leülni, hiszen remegek. Gyenge vagyok, beteg, szánalomra méltó, de az önbecsülésem és az elveim ilyenkor sem adom fel. Ha az én drága megmentőm azt mondja, készen áll, akkor lépésről lépésre elmondom neki, mit kell tennie és figyelem azért, amit csinál. Remélhetőleg nem fog semmit bénázni és instrukciók alapján csak össze tud hozni egy bájitalt... legalábbis nagyon ajánlom neki.
Hozzászólásai ebben a témában

Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. március 4. 18:09 | Link

Lorelai K. Riviera

Sosem tudott mit kezdeni a síró lányokkal és nőkkel, mármint könnyek.. meg hüppögés meg minden. Azzal, hogy kiabálnak vele meg anyáznak neki, azzal tud mit kezdeni, de a sírásra milyen fegyvere lehet egy férfinak? "Kussolj már?" Arra meg csak még jobban elkezdenek bőgni. (Bár ebből a nőből kinézné, hogy még így is addig átkozza, míg a saját taknyán nem csúszik el Bogolyfalváig.)
A szájhúzása egy ideig nem is marad abba tényleg, viszont bunkó módon tapintatosan el sem tud fordulni a látványtól. Olyan ez, mint mikor az ember tudja, hogy nem illik a kerekesszékest nézni, mégis akaratlanul vissza-visszavándorol rá a tekintete, mert csak. Mert még nem látott ilyet. A kíváncsiság mindig felülírja a tapintatot.
Fúj, amikor megfogtam a mellét, akkor vajon a ruhán keresztül azokhoz a bigyókhoz is hozzáértem?
Ez és ehhez hasonlóan értelmes, érett gondolatok cikáznak át a fején, miközben Lori tevékenységét figyeli. Nem is kell egy tizenhét éves kölyöktől világmegváltó dolgokat és komolyságot várni, pláne, ha nem is tudja, hogy valóban tétje van a jelenlegi szituációnak.
A jó tanácsra csak lassan pislog egyet, aztán anélkül, hogy egyáltalán észrevenné a mozdulatot, flegmán vállat von. Úgy is látni fogják egymást, szóval a megkerülhetetlen végbe beletörődve, az esélytelenek nyugalmával veszi tudomásul, hogy a legközelebbi lábtörésénél biztos valami olyan kencét kap majd, ami úgy forrasztja össze a csontot, hogy közben a szokásosnál is jobban fájjon a folyamat. Mondays.
Ahogy Lori felegyenesedik és most már látható is, miként veszi egyre nehezebben a levegőt, annál inkább sikerül neki is mindinkább a nő cseppet sem biztató kondíciójára fókuszálni. Lehet, hogy tényleg valami gáz van? Eltörte egy bordáját újraélesztés közben?! Mintha rémlene neki, hogy amikor mutatták elsősegély tanfolyamon a dolgot, elmagyarázták, hogy a túl erős próbálkozás eltörheti a bordát. De inkább borda törjön, minthogy meghaljon az illető.
- Ne már. - Ez az első, ami kiszalad a száján, mármint ennyi fájdalom izgalom után mégiscsak álmosnak érzi magát, most már könnyedén el tudna aludni, erre itt tartják bájitalt főzni. Leginkább onnan tudni, hogy észre sem veszi önnan kifakadását, hogy utána úgy folytatja, mintha ez az előbbi "ne már" el sem hangzott volna.
- Végül is, oké, bájitaltanból pont nem vagyok annyira rossz. Mit kell csinálnom?
Kivételesen még csak nem is hazudik, ez a terület még olyan, ami kifejezetten érdekelni is tudja, szóval nem aludt el minden órán, csak azokon, amikor az unalmasabb bájitalokat tanulták. A komponenstanhoz meg ha nem is csodásan fantasztikus érzéke van, amivel mindenkit kenterbe ver, de az annyira elég, hogy nagyjából érezze, mit mivel nem szabad összerakni, mert robbanás lesz belőle. Fel is tűri az ingujját.
Utoljára módosította:Révész Kornél, 2015. március 11. 12:39
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet