36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2015. február 8. 18:55 | Link



Az ebédem mellől rángattak ide, mert természetesen nincs senki, aki a gyengélkedőn babusgassa a diákokat. Nincs a legjobb kedvem emiatt, mert oké, hogy erre tettem fel az életem és rengeteg dolgot feláldoztam miatta, de egyre kevésbé tolerálom könnyen, amikor még csak meg sem tudok nyugodtan ebédelni, mert valaki annyira a halálán van, mint az oroszlán, akinek a mancsába ment egy szálka. Persze, ha tényleg vészhelyzet van, az más dolog, egészen más, akkor még csak nem is érzem magam valami rángatható bábnak.
Viszont amikor a helyettesem a fülembe suttogja, ki is az, és elmeséli, hogy rosszulléttel hozták be, kicsit meglepődök. Aham, szóval ezért volt olyan sürgős! A Rellon házvezető-helyettese látogatott el a gyengélkedőnkre. Ennek tiszteletére gyorsan fel is kapom a kötényem, ami sokkal inkább hasznos, mintsem divatos, és már megyek is a megsúgott ágy felé. A függönyt elhúzom az útból, de magam mögött gondosan behúzom, ahogy beléptem, így legalább kicsit kizárjuk a külvilágot és tudok egyszerre egy emberre koncentrálni.
- Jó napot, tanárnő! - Köszönök neki kedvesen, miközben végigpillantok rajta, próbálom felmérni, hogy néz ki, mennyire fest rosszul. Nem a divatérzékére vagyok inkább kíváncsi, de nem bámulom túl sokáig, inkább csak finoman lerakom magam az ágya szélére, mert fáradt vagyok, és amíg nincs baj, addig minek pörögjek, ugye?
 - Elmesélné nekem, mi történt pontosan? Csak annyit tudok, hogy rosszul érezte magát, de ez vajmi kevés. És van ötlete, mitől lehet? - Kérdezem végül érdeklődően, miközben azon gondolkozom, talán csak túlhajtotta magát. A tanárok hajlamosak néha, tudom, milyen a dolgozó nők élete és én is kezdem úgy érezni, hogy ez nem fog menni így egy életen át, néha le kell lassítani és vissza kell venni kicsit. Áh, majd később...
Minden esetre, ha csak egy kis pihenésre van szüksége, a legjobb helyen jár, neki szabad lógni, a diákoknak nem. Sőt, ha esetleg egy kis búvóhelyet szeretne a világ gondjai elől... akkor sem fogom elküldeni. A fenébe is, túl érzelmes és megértő vagyok, így nem leszek profi.
Utoljára módosította:Lorelai K. Riviera, 2015. február 9. 16:33
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2015. február 8. 20:55 | Link

Lori

A cipői az ágy mellett hevernek, míg ő maga törökülésben ül az ágyon, és nézelődik a gyengélkedőn. Van valami ezekben az ágyakban, az már biztos. Korábban is járt már itt, de mint pszichológus vagy házvezető - helyettes, nem pedig mint beteg. Beteg? Nem is beteg, hiszen ez nem betegség. Csak nem terjeszti, hogy mi van. Na de majd most. Elvégre persze, hogy a harsogó dámák folyosóján lett rosszul. Csak megszédült egy kicsit, émelygett, és picit neki kellett támaszkodnia a falnak. Ez nem akkora nagy probléma, mint amekkorának a kolléga hitte, aki minden tiltakozása ellenére idehozta.
- Szép napot.
Kicsit indokolatlannak érzi, hogy elfoglal egy ágyat, hiszen nagyobb baja már nincs. Csak egy kicsit le kellett ülnie, ennyi. Ez nem halálos, és nem kell emiatt gyengélkedőfogságra ítélni. Nézi, ahogy a fiatal lány leül mellé, ösztönösen megigazítja a pólóját. Milyen érdekes, hogy nadrágban van. Eddig ebbe bele se gondolt, elvégre már úgy hozzászokott ahhoz, hogy szoknyákban rohangál, és rohangálna is, ha nem mutatná meg mindegyik a pocakját.
- Pontosan tudom, hogy mitől van. Nem vagyok beteg, és nem is olyan nagy dolog. Megszédültem egy kicsit, ilyenkor télen nincs a folyosókon annyi oxigén, mint kellene. Biztos más is lett már rosszul.
Szinte folyékonyan beszél, még vállat is von, mintha nem érdekelné. Tény, hogy mit betegség, nincs jelen a dolog, de érdekli, csak nem akarja, hogy másnak is érdekessé váljon a dolog. Éppen ezért kellene gyorsan eltűnnie innen.
- Nézd, én nem akarok zavarni. Biztos van valaki, aki tényleg ellátásra szorul. Nincs ma kviddics meccs, vagy valami? Ott sok sérült szokott lenni. Nekem órám lenne egy óra múlva és még elő kell készülnöm rá. Biztos te is elfoglalt vagy, mint láthatod, nekem semmi bajom, így csak egy engedély kellene, hogy elmehessek.
Alap járaton tényleg nem néz ki rosszul, talán egy kicsit fehérebb, mint lenni szokott, de ezen kívül olyan hétköznapian néz ki. Viszont ˘amíg itt ül, az is eszébe jut, hogy a pulcsija a teremben maradt, így mindenképpen vissza kell mennie. Órát akar tartani, és már nincs ideje arra, hogy a tanársegédének szóljon, igaz a lány ugyanúgy ott fog várni rá, mint a többiek.
- Ígérem, hogy nem járok erre egy ideig, elmehetek? Váratlan röpdolgozattal készültem a diákoknak.
Hozzászólásai ebben a témában

Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2015. február 9. 16:31 | Link


Ahogy látom a nő arckifejezését, egyértelmű, hogy valószínűleg ő sem jókedvből van most itt. Igaz, én sem, de neki ezt nem kell tudnia és kötelességem nem éreztetni ezt vele. Szóval kedvesen csüccsenek le mellé, és szépen végighallgatom amit mondani szeretne. Pontosan tudja, mitől van, hm, ez érdekes, de nem kérdezek rá egyből, inkább hagyom, hogy mondja tovább, mert meg akarom hallgatni. Viszont amikor arra kezd rá, mennyire nem vele kéne foglalkoznom, akkor megemelem az egyik kezem.
- Zója. Zója. - Szólogatom, de azért hagyom végigmondani a mondatát, majd komolyan pillantok rá. - Ez nem vallatás, nem kínzókamra, még csak börtön sem. Nem azért vagyok itt, hogy megkínozzalak, hanem, hogy segítsek. - Gondoltam jobb lesz, ha ezt itt és most közlöm vele. Látom, a nő hajlamos túlreagálni a dolgot, elkalandozni kicsit a valóságtól, ahogy mondja a magáét, de majd én szépen visszarángatom a valóságba. Nekem segítenem kell rajta, az már más kérdés, hogy ő fel tudja-e most mérni pontosan, mi jó neki és mi segít rajta. Ilyen izgatott állapotban nem vagyok benne biztos.
- Csak pár percet rabolnék el az értékes diákkínzásból. Tudom, kicsit furcsa lehet, hogy most én vagyok itt érted, és azt is tudom, hogy nem várhatom el elsőre, hogy feltétlen megbízz bennem. De kérlek, ne nehezítsük meg egymás dolgát! Gyorsan megnézem, minden rendben van-e veled, csevegünk pár szót, mintha összefutottunk volna az egyik üzletben, és ha semmi gond, elmehetsz... ha szeretnél. - Mosolygok rá biztatóan, végig kedves, nyugodt hangszínnel beszélek vele, hátha sikerül átragasztanom rá a hangulatomat, vagy nem is tudom. Hiszen én csak annyit kérdeztem, mi baja, ő pedig teljesen kétségbeesett. Űzött vad, menekülne innen, de a lelkiismeretem (igen, nekem olyan is van, bár nem bizonyított) megölne, ha ilyen állapotban elengedném őt. Azonban nem sajnálom, nem vetek rá szánakozó pillantásokat, az ilyenkor senkinek nem hiányzik.
- Tudod, engem eskü köt, szóval amit itt mondasz, kettőnk között marad. - Teszem hozzá még csak úgy, mellesleg, miközben megkérem, hogy üljön fel, hogy megvizsgálhassam, és nyújtom neki a kezem, hogy ha szeretne segítséget, nyugodtan felülhessen.
Utoljára módosította:Lorelai K. Riviera, 2015. február 9. 16:33
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2015. február 9. 20:31 | Link

Lori

Amikor kétszer kimondja a nevét, kicsit megemelkedik a szemöldöke. Az első gondolata az, hogy mintha egy szerencsétlen bolondhoz beszélnének, és bár sosem érdekelte, kinek milyen végzettsége van, kellőképp tanult embernek gondolja magát ahhoz, hogy megértse, és megsértse az előbbi megmozdulás a lánytól.
- De nekem nincs szükségem segítségre.
Ahogy Megara a Herculesből mondaná "nagylány vagyok már, a cipőmet is magam kötöm", így eszerint élve, köszöni szépen, elbánik a dologgal. Különben is, volt már ilyenben része, és bár a mostani babavárás sokkal nehezebb, mégis úgy érzi, meg fogja tudni oldani a dolgot.
- Csak mert egy kicsit megszédültem, még nem jött el a világvége.
Elég szomorú is lenne, ha ennyin múlna a világ, mert akkor már régen kifordult volna a sarkából, és nem is egyszer. Azonban ez láthatóan nem történt meg, így nincs is oka annak, hogy továbbra is itt maradjon. Miközben nézi a nőt, magában azért fohászkodik, hogy se Mina, se Dwayne ne tudja meg azt, hogy rosszul lett, azelőtt, még mielőtt elmesélhetné nekik, hogy nincs semmi gond, csak egy kis rosszullét, amit páran túlreagáltak.
- Minden rendben van. Komolyan. És orvos is látott, nem egész két napja, szóval teljesen rendben van minden. Tudom a kiváltó okot, azonban nem tudsz úgy megvizsgálni, hogy diagnózist is felállíthass. Jól vagyok, minden a legnagyobb rendben.
Ez nem teljesen igaz. A doktornő továbbra se mond semmi biztatót, ő azonban nem fog megfutamodni. Dwayne és ő tudtak normálisan beszélgetni, Mina újra közel áll az apjához, a kicsi pedig olykor határozottan rúg egyet. Ezeket összevetve úgy véli, minden a legjobb úton halad.
- Tudom, engem is egy hasonló eskü köt a hozzám látogatókkal szemben. Én tényleg nem szeretnélek feltartani, másnak is szüksége lehet rád, olyannak, akiért tudsz is tenni. Esküszöm neked, ha kell, hogy rajtam nem tudsz. Megszédültem, a kolléga, aki ide kísért kicsit túlreagálta, és ennyi. Ezzel nem zárhatnánk ezt a beszélgetést?
Szép volna azt hinni, hogy Lori elengedi ennyivel, de nem pont úgy néz ki, mint akit ezek a kijelentések meghatnak, pedig milyen nagyon szép lenne, ha azt mondaná, "persze, igazad van, szép napot.". Nem, ő pedig nem akarja azt mondani, hogy gyereke lesz, bár hamarosan úgyis feltűnik majd a nőnek is, ahogy mindenkinek, hiszen már nem titkolhatja a sokáig. Lehunyja a szemét egy hosszú pillanatig, majd kinyitva sóhajt egyet, és kicsit megrázza a fejét.
- Kisbabám lesz. De már így is többen tudják, mint kellene, nem akarom még terjeszteni a dolgot, ezért is nem akarok beszélni róla.  
Hozzászólásai ebben a témában

Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2015. február 11. 14:42 | Link


Nincs szüksége segítségre. Sajnos én sem kötözhetem oda az ágyhoz, és valószínűleg nem én leszek az az ember, aki képes meggyőzni őt az ellenkezőjéről. Nem, nem harcolni vagyok itt, nem is azért, hogy elhitessem Zójával, hogy valami baja van.
- Nem, valóban nem. - Válaszolom csendesen, hiszen ha ő nem akar engem megérteni, akkor nem is fog. Márpedig nagyon úgy néz ki, hogy nem ezen fáradozik, de biztos vagyok benne, hogy van ezer más gondja, amire energiát fordíthat. Nem az ő hibája. Valahol, belül hamar elkezdem kicsit szerencsétlennek érezni magam.
Főleg, ahogy hallgatom sorozatos érveit, miszerint látta két napja orvos, nem tudok majd úgysem diagnózist felállítani. Makacskodhatnék, harcolhatnék vele, lehetnék vaskalapos, játszhatnám a legyőzhetetlent, de sajnos nem így van. Viszont ez a "mással kéne foglalkoznod" mentalitás még mindig az, amivel falra kergetnek. Normál esetben az ember csak magára gondol, az a fontos, hogy jobban legyen. Viszont mielőtt még válaszolhatnék, látom, ahogy a gyönyörű nő lehunyja szemeit, sóhajt egyet, megrázza magát. Így gyorsan visszacsukom a szám, hogy csendben hallgathassam, amit mond.
- Sajnálom, hogy ki kellett erőszakolnom belőled. Mennyire örülsz neki? - Teszem fel a kérdést végül, mert nincs is annál kínosabb helyzet, amikor örömködve gratulálsz a kismamának, aki erre elsírja magát. Bár nagyon-nagyon-nagyon szívesen megvizsgálnám a picit, mosolyogva pillantok a pocakjára, pillogok kicsit. Ügyesen takargatja, nekem sem tűnt fel elsőre, de valószínűleg ez már nem maradhat így sokáig. Azt is megértem, ha nem akarja, hogy az egész kastély és az Edictum ezen csámcsogjon.
- Mit tudsz róla? - Bátorkodom feltenni a kérdést, és látszik a szememben a szokásos, érdeklődő csillogás. Mint minden lelkes nő szemében, aki egy kismamára pillant és mindent tudni akar. Nekem még mentségem is van, ez a kíváncsiság csupán szakmai ártalom.
Utoljára módosította:Lorelai K. Riviera, 2015. február 11. 14:42
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2015. február 11. 19:55 | Link

Lori

- Mennyire?
A kérdés elgondolkodtató. Senki se tette még így fel a kérdést. Mennyire. Mindenki azt kérdezte, örül-e. Persze, örül, de hogy mennyire? Az egy másik kérdéskör. Nem annyira, mint remélte. Tévedés ne essék, szeretné ezt a gyereket, mindent meg is tesz érte, hogy megszülessen, és miután megszületett, mindent meg fog tenni érte, hogy jó élete legyen. De a körülmények, borzalmasak. Mina lassan felnő, pár év és kirepül, ő pedig képes újra elkötelezni magát egy gyerek mellett, neki szánni az életét, csak, hogy ne kelljen szembenéznie a ténnyel, hogy egyedül van.
Örül a terhességének, de az öröme akkor lenne felhőtlenül boldog, ha a nőgyógyásza is és Adam is azt mondták volna, hogy a gyermek szépen fejlődik, egészséges, erős. Örülne, tényleg örülne, ha a gyerek nem csak jelezne, olykor, hanem szabályosan lerúgná a veséjét, mint, ahogy Mina tette. Örülne, tényleg örülne, ha egészséges gyermeket hordana a szíve alatt, ha nem attól rettegne titkon, hogy bármelyik pillanatban összetörhet a vékony álomkép azzal, hogy elvetél.
Örülne, ha Dwayne Warren akarná őt, ha nem csak egy kínos pont és történetesen két gyermeke anyja lenne az életében, hanem a nő, akire vágyik, és örülne, ha a férfi őszintén örülne a ténynek, hogy újabb gyermeke fog születni. Ezek tudtában azonban olyan negyven és negyvenhárom százalék közé saccolná a tényleges boldogságot a terhességében, és bár igyekszik mindezen felülemelkedni, ez nem olyan, hogy csak úgy túl lehet lépni rajta.
- Eléggé, azt hiszem. Persze nem könnyű, de már voltam karrierista, itt az ideje, hogy rendes családanya legyek.
Mina jól tűrte azt az időszakot, amikor az anyja éjszakába nyúlóan dolgozott. Korán megtanulta, hogy szükségük van a pénzre, és tudta, hogy az anyja jó körülményeket akar neki biztosítani. Sosem szenvedett hiányt semmiben és nem szenved most sem, még ha nem is ugyanaz a pénzösszeg kerül haza hónapról hónapra, mint ami korábban. Szerencsére van segítsége, és bár a nő személy szerint pénzt sosem fogadott el Dwaynetől, a kislány kap tőle, és hogy mit kezd vele az a lányra van bízva teljesen. Megbízik benne, és tudja, hogy ez is kell ahhoz, hogy jó kapcsolatuk legyen egymással.
- Fiú lesz, kicsit kisebb, de kezdi összeszedni magát, bizakodó vagyok, tudom, hogy megerősödik majd és olyan lesz, mint az apja. Ez határozottan vigasztal, de nem esek át a ló túloldalára. Mire elmúlik a hóemberszezon, addigra én leszek az utánpótlás.
Egy halvány mosolyt megereszt, elvégre ha gyengének is hat, de viccnek szánta a dolgot.
Hozzászólásai ebben a témában

Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2015. február 28. 19:59 | Link

Zója


Látom rajta, meglepte a kérdésem. Talán azért így tettem fel, mert nem is sejti, mennyi dolgom volt már állapotos nőkkel. És ilyenkor tényleg nem az a kérdés, kitől van, akarja-e vagy örül-e neki. Hanem, hogy mennyire teszi. Minden anya örül a gyermekének, valahol, a lelke mélyén, ez belénk van kódolva, az emberi lényekbe. Hiszen ez a létezésünk célja tulajdonképpen. Ezért mosolyodik el néha még a legkomorabb, legkegyetlenebb ember egy kisbaba vagy egy kismama láttán.
És valószínűleg ezért van az is, hogy különösen lelkesen szeretnék Zójának segíteni valahogy. Mosolyogva hallgatom a válaszát arról, hogy eléggé örül neki és ideje feladnia a karrierista énjét azért, hogy igazi családanya legyen. Még akkor is, ha nem tipikus a családmodellje, nagyon tiszteletreméltó, amit mond, ahogy viselkedik és ezt az egészet kezeli. Komolyan csodálom érte.
- Csak közhelyeket tudnék rá mondani, amiket már biztos ezerszer hallottál. De azért ha bármi gond van, szívesen segítek. - Igen, taglalhatnám, hogy most ők, az egészségük a legfontosabb, ne hajtsa túl magát. Legyen egészséges, vigyázzon magára, satöbbi, satöbbi... már biztosan ki van a hócipője tőle. Nem akarom rabolni az idejét, amúgy is menne már, de azért még egy kérdést megengedek.
Várjunk, Zója, ő... félvéla, ha jól tudom. És fiút vár. Félvéla és fiút vár? Kell pár pillanat, hogy összerakjam a képet. Zója nagyon pozitív a dologgal kapcsolatban és ez jó, nagyon jó. Viszont hirtelen eszembe jut valami, egy részleg a japán intézetben, ahol tanultam. Sosem érdekelt annyira, hogy hosszasabban tartózkodjak ott, de azok az emberek... csodákat csináltak ott. Mármint csodabájitalokat, minden anyának és babának külön, személyre szabottan.
- És szedsz valamit, hogy segítsd a fejlődését? Van pár japán barátom, az iskolában, ahol tanultam, akik nagyon jók ebben. Csak egy kis vérminta kell tőled és biztos vagyok benne, hogy olyan bájitalt készítenek neked, személyre szabottan, ami a lehető legjobb nektek. - Foglalom össze tömören, a végén elmosolyodva. Ó igen, lesz egy jó kis utam, ha elfogadja a segítségem. De nem számít, megcsinálom, na meg persze, ha már ott vagyok, tanácsot is kérek tőlük.
- Én... nem akarom rád erőltetni magam, tényleg, mert tudom, hogy az ember orvosának olyannak kell lennie, akiben abszolút bízik. De hozzám tényleg bármikor fordulhatsz. Ha nem itt, a faluban megtalálsz. - Mondom végül ismét, félszegen elmosolyodva, mert jobbat nem tudok. Még ha nem is akar élni az ajánlattal, legalább a tudat kicsit megnyugtatja majd, hogy van valaki, akire számíthat. Ha esetleg, véletlen valami baj lenne. Ennél többet azt hiszem, most nem tehetek érte.
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2015. március 12. 09:06 | Link

Lori

- Ez kedves, köszönöm.
Még az is lehet, hogy szaván fogja a dologgal kapcsolatban, bár talán az, hogy most nem tizenkilenc éves, és hogy a gyerek apja is a közelben van, segíteni fog azon, hogy megoldja. Kriszta annak idején apja helyett apja és sokszor anyja helyett anyja volt Minának, így nagyon sok terhet levéve Zója válláról, azonban nem lehet mindig ott, hogy ő legyen az, aki segít. Ráadásul mára már Krisztának is gyerekei vannak, férje, sőt olyan apósa, akit nem sok embernek kívánna. Maga a család, amibe beházasodott is megér egy-két mesét, főleg, hogy öt évvel idősebb, mint a férje, ami eleve kiverte a biztosítékot mindenkinél. Rosszabb pozícióból indult, mint a másik testvér felesége, akit tizenhét évesen szöktetett meg a Krisztával egyidős bátyja. Kemény család az, és roppant mókás minden szempontból.
- Egy kicsit bizonytalan vagyok bármivel kapcsolatban is. Ez bonyolult, nyilván az orvosi kartonomon feltüntették, hogy nem igazán vagyok egyszerűen csak emberi lény.
Pedig hogy utálja a tényt, hogy az anyja véla, ily módon pedig ő is félig lény. Sosem tudta elfogadni, ha teheti, titkolja, és valószínűleg ez vezetett oda is, hogy sokáig Mina se tudott mit tenni a dologgal. De a kislánynak szerencséje van, még időben megismerte az apját, aki szereti őt, és ez érezhetően megkönnyítette a kislány dolgát is.
- Félek, hogy milyen hatással lehet bármi a terhességemre. Bárcsak hétköznapi lenne. Semmit sem szeretnék jobban, mint hogy sikeres legyen a terhességem.
Jó lenne, ha lenne valami, amiben megbízik, és ami tényleg segít a gyereknek, mert a mostani állapot, pontosan tudja, hogy nem a legjobb. Azonban persze tenni fél, annyi rosszat hallani manapság, és ráadásul ez most olyan, mint egy második, de egyben utolsó esély is arra, hogy gyereke legyen. Ki kockáztatna ilyesmit? Senki. Kezét finoman a hasára teszi, és simogatva kicsit igyekszik reálisan gondolkozni arról, mi lenne a legjobb.
- Mennyire megbízhatóak ezek a holmik?
Teszi fel végül a kérdést, elvégre Lori mégiscsak jobban tudhatja, mint ő, hogy mit váltanak ki, milyen mellékhatásuk van, mennyi idő alatt és hogyan hatnak, és leginkább, mi történik, ha egy félig ember negyed részt lény magzata kapja őket.
Hozzászólásai ebben a témában

Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2015. március 13. 19:45 | Link

Zója

Egy apró mosoly, egy biztató bólintás az, amivel reagálok a köszönetére. Nem hiszem, hogy érdemelnék ilyesmit, hiszen... én nem ezért csinálom. Sosem tudtam megmondani pontosan, miért csinálom. Azt sem gondolnám, hogy nehéz volt kicsit félrerakni magam, hogy ezért éljek, hogy pörögjek, két helyen gyógyítsam a segítségre szoruló mágusokat. Fogalmam sincs, de azt hiszem, amíg nincs szükségem okra ahhoz, hogy ugyanolyan lelkiismeretesen csináljam, addig nincs semmi baj.
 - Tudod, meglepő, mennyien kívánnak vélavért az ereikbe. Valószínűleg nem tudnak arról, hogy ezzel nem csak a szépség jár. - Mondom halvány mosollyal az ajkaimon. Megértő pillantást nem tudok nyújtani, nem tudom, milyen érzés lehet, szóval inkább csak lesütöm kicsit a tekintetem, egy pár pillanatra. Fogalmam sincs, milyen érzés lehet, hogy az, aki vagyok, a saját lényem az oka annak, hogy a kisfiam kicsit gyengécske. Bár még nem volt alkalmam megvizsgálni, pontosan tudom, mivel jár ez.
Amikor újból megszólal, ismét felpillantok rá, enyhült, csaknem elérzékenyült vonásokkal pillantok rá. Nem, nem fogom elbőgni magam itt a gyengélkedő közepén, amúgy sem vagyok anyámasszony katonája. Csak azt hiszem, ennél szörnyűbbet nem tudok elképzelni. Sosem leszek terhes. Nem bírnék nem aggódni mindenen.
 - Hát, akkor van valami közös bennünk! Én is nagyon szeretném. - Mosolygok rá végül, mert megértem a kétségeit. Sőt, az ő helyében biztosan nem kezelném ilyen korrektül ezt az egészet. Még mindig felnézek rá miatta, ó, de még mennyire.
Látom rajta, hogy kicsit bizonytalan az ajánlatommal kapcsolatban, amit megértek. Én sem lennék oda meg vissza az ötlettől, hogy valami számomra ismeretlen eredetű, spéci koktélt iszogassak nap, mint nap. Nagyon figyelnie kell most, mit visz be a szervezetébe.
- Ne fogadj el semmi ilyesmit, ha valaki rád akarja tukmálni az egyik utcasarkon. - Adom neki a jó tanácsot, bár nem igazán gondolom komolyan. A mosolyt végül eltüntetem az arcomról és előveszem a komolyságom. - De amit én hoznék neked, abban megbízhatsz, és én is megbízom a barátaimban. Ők ezzel foglalkoznak, ez a szakterületük, a személyre szabott bájitalok. Kipróbált módszer és ha jól tudom, eddig igen magas százalékban hatékonyak. - Mondom végül a kis összefoglalóm. Viszont elhúzom a szám, mert némi hátulütője is van a dolognak, amivel elő kell hozakodnom, mielőtt még beleéli magát. - Viszont nem olcsó. De van lehetőség részletekben fizetni. - Sőt, még lehet, hogy az árból is le tudok neki alkudni, majd még elválik. De csak akkor megyek el Japánig, ha Zója azt mondja, igenis kér a segítségünkből. Közben azon gondolkozom, mi tenne még különösen jót neki, egy pillanatra el is gondolkozom, majd újra rápillantok.
- Esetleg még elmehetnék hozzád hetente és tornázhatnánk. Tudom, hogy sokak szerint csak legendák keringenek a terhes tornáról, de vannak tényleg hasznos gyakorlatok, amik mindkettőtöknek jót tesznek.
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2015. március 17. 21:20 | Link

Lori

Ahhoz, amit a nő mond a vélavérről csak bólogatni tud. Igen, nagyon sokan azt hiszik, hogy vélavérrel az ereiben az embernek minden könnyű és tökéletes, mintha a romantikus filmeknek csak a végét kapnák, pedig ez közel sincs így.
- A szépség ideája a mai világban eléggé uralkodó. Rossz irányba tereli a fiatalokat. Tökéletességre tanít, de ez a tökéletesség olyan hamis.
Persze, ő maga szerencsés, ha csak a külsőt nézzük, ez igaz, de szörnyen szerencsétlen, ha nézzük a felszín alatti állapotokat. Hiszen itt ül, terhesen, a második gyerekét várja egy férfitól, akibe szerelmes, és aki szerette egykor. Ám ő a bizalmat, amit a férfi neki adott eljátszotta, és a mai napig küzd a visszaszerzéséért, holott pontosan tudja, hogy arra már kicsi az esély. Egy eljátszott bizalmat nem lehet csak úgy visszakapni. Sőt, talán sehogy, hiszen a folytonos kétely mindenkibe beleivódik.
- Um. Anyagiak. Meg kell beszélnem a ...
Egy pillanatig habozik, minek is nevezze a férfit. Nem a párja, sem a férje. Azt mégse mondaná, hogy az exe, főleg, mert a szíve is belesajdulna a soha ki nem mondott szóba. A habozás csak pillanatnyi, szinte észrevehetetlen.
- ... a gyerek apjával. Az anyagi dolgokban közösen döntünk, de szeretném. Szerintem neki se lenne kifogása ellene, hiszen a fia.
Elméletileg, de persze az nem gyakorlatilag, mégis feltűri a felsője ujját, a nő felé tartva a bal karját, hogy vért vegyen. Vágjunk bele. Ő pedig majd még ma megkeresi a férfit, és elmondja neki a helyzetet, remélve, hogy nem mond nemet. Ha mégis igen, akkor részletre valahogy megoldja, hiszen most a gyerek a legfontosabb.  
- Szívesen tornázom veled. Most is mozgok, persze csak finoman. Könyvek és videók alapján.
Még mindig nagyon hálás Adamnek, amiért olyan sok cuccát felrúnázta, így olyan, mintha el se jött volna a muglik világából. Nem hiányzik neki annyira, mint amennyire az első visszatérésekor. Most már bármikor kikapcsolódhat egy film mellett, vagy tornázhat, ha éppen arra vágyik. Viszont az állandóság nem lenne rossz, és az sem, hogy valaki rákötelezi a rendes tornára, ne csak ilyen lárifári módra, mint amilyet űz.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet