A gyógyulás fellegvára, és a gyengélkedők egyetlen mentsvára ez a hely, ahová belépsz, vagy hoznak. A lényeg nem is ott van, hogy hogyan kerülsz ide, hanem, hogy mi is ez a hely.
Ez nem más, mint az aktuális gyógyító birodalma, ahol minden beteg megkapja a maga jutalmát.  
A falak hófehéreknek tűnnek, de ha többször jár erre az ember, akkor azt tapasztalhatja, hogy mindig olyan színekben pompáznak, ami elősegíti a gyógyulás menetét. Ha nyugalom kell, kellemes zölddé változik, ha narancs, akkor visszatér az ember életkedve a kék pedig ellazít…és így tovább.
Ezen falak mentén helyezkednek el a fából faragott ágyak a maguk kis éjjeliszekrényével. Szakasztott úgy, mint egy hotelszobában. Azért, hogy minél otthonosabban érezze magát a beteg, és ez segíti a lábadozásban.
Persze az ispotály jelleget azért nem lehet elfelejteni, ez köszönhető az ágyak mellett lévő paravánoknak, amik arra hívatottak, hogy megteremtsék a magánszférát, még akkor is, amikor többen raboskodnak a gyógyító fennhatósága alatt.
A szoba fel van szerelkezve két nagy ablakkal is, amin keresztül rengeteg fény árad be, még akkor is, amikor esik. Ezt szintén drága gyógyítónk határozza meg. Mindig a betegek javát nézve.
A terem hátsó részében robosztus, tölgyfából készült szekrények állnak, melyekben különböző gyógyászati eszközök, főzetek, krémek, tinktúrák sorakoznak. Vannak itt raktáron gyógynövények, más bájital hozzávalók, gyógyhatásukról ismert kövek, doboznyi bezoár és minden, ami csak kellhet. A szekrényajtók meg vannak bűvölve, csak 19 év felettiek érintésére nyílnak ki, így próbálva kivédeni, hogy a diákok felelőtlenül elhordják a készletet.  
A gyógyító szobája a terem végén balra található, egy sűrű függöny állja csak útját azoknak, aki be szeretnének menni. Hinné ezt a laikus. De azért ez a lepel sem akármilyen, tele van bűbájokkal, ami megvédi a gyógyítót a váratlan látogatóktól. Ez a bűbáj kihat a Gyengélkedő ajtajára is. Senki nem jöhet be akkor, amikor nincs látogatási idő. És csak azok távozhatnak, akiknek engedélyezték… vagy kijátsszák az éber varázslatot, és elhitetik az ajtóval, hogy jól vannak.
Tehát nem olyan szörnyű hely. Sőt az ágyak kifejezetten kényelmesek. Hatalmasakat lehet bennük aludni, és kikelve belőle, sokkal frissebbnek érzi magát az ember.

Gyógyítók:

• Anastasia Strakhova
• Szentmihályi L. Izabella
• Thorsten Löwenherz

Gyógyítósegédek:

• Catherine Hope Brightmore

Kedves Diákság!

1. Ha valaki (komolyabb) betegség vagy balesetben elszenvedett sérülés kezelését szeretné kijátszani, azt kérem, előtte legalább egy privát üzenet formájában értesítsen.
2. A Gyengélkedő nem önkiszolgáló, tehát ha csak egy adag vitaminért ugranak is be, tessék nekem szólni. A szj lényege az életszerűség.

Michelle, a mindig kiegyensúlyozott Michelle kissé pánikba esett. Most épp a gyengélkedőn csücsül Vasil ágya mellett, akit már elláttak a gyógyítók, vagyis pontosabban egy, Lorelai. A korcsolyapályás baleset pillanatok tört része alatt sikerült és bár a rellonosnak is fáj egy picit a térde és könyöke, azért közel sem olyan vészes a helyzete, mint a fiúnak. Amikor landoltak, sajnos nem álltak meg a jég közepén, hanem iszonyat sebességgel kezdtek száguldani a fal felé és bár kapálózhattak volna a megállásért, felesleges volt. Vasil nagyon csúnyán beverte a fejét, mondhatni teljes lendülettel csapódott neki a pálya szélének, ezzel egyidejűleg pedig megszabadult az eszméletétől is. Az mondjuk vigasztaló lehet, hogy a korábbinál hülyébbé nem igen válhat, de szőkeségünk humorérzéke valahol elfogyott félúton a kastély felé. Fellebegtette az eszméletlen fiút és fájó láb ide vagy oda, futott. Soha, senkiért nem aggódik, de mivel a navinés konkrétan felfogta a Venant lány zuhanását és még karakteres bika módjára neki is rontott a falnak, így Michelle minden erejével a kastélyba jutáson dolgozott. Kissé bicegve, de felkocogott és most is arra vár, hogy Vasil magához térjen. Rémes volt az a hisztis gyerek, az anyjáról nem is beszélve. Hiába a sok bocsánatkérés, a rellonos elküldte őket melegebb éghajlatra.
Felpillant az órára és konstatálja, hogy lassan este tíz, takarodó van. Mindegy, akkor itt alszik, nem megy haza. A hirtelen feléledt aggodalom kissé megijeszti. Viszont annyi pozitívum van, hogy jól megnézi magának a navinést, ezt ugyanis eddig nem tette meg. Amúgy, ez titok, de egy gyengébb pillanatában, valamikor kilenc körül megpuszilta Vasil feje búbját és elmormolt egy köszönömöt. Na de ez hétpecsétes. Senki sem tudhatja meg, főleg a bolgár nem. Keresztbe veti lábát és finoman a fiú kezébe csúsztatja sajátját. Csak annyit akar, hogy felébredjen, aztán már itt sincs, de meg kell győződnie arról, hogy nem lett komolyabb baja. Addig márpedig nem mozdul innen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=452473#post452473][b]Michelle Angelique Saint-Venant - 2015.01.13. 18:56[/b][/url]

Michelle, a mindig kiegyensúlyozott Michelle kissé pánikba esett. Most épp a gyengélkedőn csücsül Vasil ágya mellett, akit már elláttak a gyógyítók, vagyis pontosabban egy, Lorelai. A korcsolyapályás baleset pillanatok tört része alatt sikerült és bár a rellonosnak is fáj egy picit a térde és könyöke, azért közel sem olyan vészes a helyzete, mint a fiúnak. Amikor landoltak, sajnos nem álltak meg a jég közepén, hanem iszonyat sebességgel kezdtek száguldani a fal felé és bár kapálózhattak volna a megállásért, felesleges volt. Vasil nagyon csúnyán beverte a fejét, mondhatni teljes lendülettel csapódott neki a pálya szélének, ezzel egyidejűleg pedig megszabadult az eszméletétől is. Az mondjuk vigasztaló lehet, hogy a korábbinál hülyébbé nem igen válhat, de szőkeségünk humorérzéke valahol elfogyott félúton a kastély felé. Fellebegtette az eszméletlen fiút és fájó láb ide vagy oda, futott. Soha, senkiért nem aggódik, de mivel a navinés konkrétan felfogta a Venant lány zuhanását és még karakteres bika módjára neki is rontott a falnak, így Michelle minden erejével a kastélyba jutáson dolgozott. Kissé bicegve, de felkocogott és most is arra vár, hogy Vasil magához térjen. Rémes volt az a hisztis gyerek, az anyjáról nem is beszélve. Hiába a sok bocsánatkérés, a rellonos elküldte őket melegebb éghajlatra.
Felpillant az órára és konstatálja, hogy lassan este tíz, takarodó van. Mindegy, akkor itt alszik, nem megy haza. A hirtelen feléledt aggodalom kissé megijeszti. Viszont annyi pozitívum van, hogy jól megnézi magának a navinést, ezt ugyanis eddig nem tette meg. Amúgy, ez titok, de egy gyengébb pillanatában, valamikor kilenc körül megpuszilta Vasil feje búbját és elmormolt egy köszönömöt. Na de ez hétpecsétes. Senki sem tudhatja meg, főleg a bolgár nem. Keresztbe veti lábát és finoman a fiú kezébe csúsztatja sajátját. Csak annyit akar, hogy felébredjen, aztán már itt sincs, de meg kell győződnie arról, hogy nem lett komolyabb baja. Addig márpedig nem mozdul innen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=452507#post452507][b]Vasil Dimitrov - 2015.01.13. 20:37[/b][/url]

Fura szagokat érez és csendet. A feje elég keményen fáj, pedig érzi, hogy kissé le vannak tompítva az érzékei. A szemei még nem nyílnak ki, előbb elgondolkodik, hogy mi is van most vele és hol lehet. ~ Mi is volt az előbb? Tél, hideg, korcsolya, Michelle. Áhh, a szőke francia fruska! Majd megtanítom korizni rendesen, mert ez nem az igazi, hehe. Milyen kis jó fej volt és… Áhhhá! Elestünk. ~ Emlékszik már vissza, ezek szerint beüthette a fejét, különben miért is fájna. Na meg a háta és a keze sem épp fájdalommentes, a dereka is beütődhetett… szóval a félig oldalt és hátra eshetett. Még mondott is valamit neki, mielőtt elájult, mit is? Mindegy, most valami puhábban és melegebb dolgon fekszik, mint a jég, ideje megtudni, hogy hol van. Kinyitja a szemét és meglátja a szőkét, éppen elgondolkodva néz másfelé. Vajon miért van vele, talán történt valami más is? Vagy esetleg ő hozta ide, vagy épp a szőkénél vannak, és azt várja, hogy elküldhesse? Talán nem így van, hiszen Vasil úgy gondolja, hogy jóban vannak. Emellett azt érzi, hogy valami van a kezében, de csak azt tudja, hogy puha valami, egyelőre nem nézi meg mi az. Körbepillant amennyire csak lehetséges, valami szobában lehetnek, de gőze sincs hol. Az illatok a gyengélkedőt sugallják, de még sosem járt a Bagolykő elfekvőjében.
- Helló Michelle – szól, de ennek a két szónak a 70%-a hallatszik csak szétszabdalva. Kissé kiszáradt a torka, meg is köszörüli, és közben automatikusan szorítja össze a kezeit. A bal kezében viszont még mindig ott van valami, ami Michelle keze lehet, jön rá hirtelen, így gyorsan elengedi a szorításból a másik kezét.
- Miért nem a koripályán vagyunk? Ennyire súlyos? – néz a lányra, majd hirtelen remek ötlettől vezérelve megpróbál felülni, ezzel együtt pedig jó nagy fájdalom-szőnyegbombázás éri a testét, amire hangosan felszisszen, de a mozdulatot nem kívánja abbahagyni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=452513#post452513][b]Michelle Angelique Saint-Venant - 2015.01.13. 21:03[/b][/url]

A szőke kissé nyúzott a baleset miatt, főleg, mivel már két órája eszméletlen Vasil. Semmi jót nem jelent, bár Lori mondta, hogy egy ideig aludni fog, na de az "egy ideig" nem említette, hogy órákat jelent. Félidőben Michelle elvesztette az önkontrollját, de mivel senki sem volt tanúja, így nem kell gyilkolnia. Még szerencse. Most azonban a navinés kezét finoman fogva ül és gondolkodik. Vagy inkább bambul. Aztán hirtelen, illetve annyira nem hirtelen, de a fiú felébred. A Venant lány megkönnyebbülten sóhajt fel, most már minden rendben lesz. Az ébredező Vasilra pillantva viszont picit elmosolyodik.
- Helló, te bolgár bika - a név találó, tök fejjel ment a falnak. A torokköszörülésnél úgy gondolja, illene vizet adni a szerencsétlen szomjazónak, de mikor erre gondol, Vasil megszorítja a kezét. Aztán lazít is rajta, ekkor pedig Michelle is ráeszmél, hogy még mindig fogja. Nos, ezzel érkezik el a pont, amikor el is engedi, ennyi elég is volt az aggodalmas anyuci szerepből. Minden oké, a navis meggyógyul, soha jobban nem lesz, kötelességét elvégezte, ennyi volt.
- Elvesztetted az eszméleted, de megmaradsz - közli egyszerűen, majd a pohár vízért nyúl, pont akkor, mikor Vasil felülni készül. Naná, hogy fáj neki, mégis mit gondolt? Kinyitja a szemét és kutya baja, kipattan az ágyból? Szőkeségünk a poharat visszateszi a helyére és felkel, hogy visszanyomja a fiút az ágyra, majd azzal a lendülettel le is csüccsen a szélére. Lemondóan sóhajt egyet és megrázza a fejét. Ejnye.
- Mi lenne, ha nem próbálnál meg akrobatizálni? Nem vagy még jól, muszáj az éjszakát a gyengélkedő töltened - kezeit az ölébe ejti és úgy néz a bolgárra, mint egy kisgyerekre, aki otthon fekszik betegen, de mindenáron játszani akar. A Venant menne már haza, de ameddig a fiú vissza nem alszik, addig muszáj szóval tartania, mert különben képes és felkel, hogy visszamenjen a Navinébe. Pedig most nem arra van szüksége. Ejj, ejj.
- Egyébként köszönöm - mellékesen még hozzáteszi, mert hát hozzá kell tennie. Ha Vasil nem fordul alulra, Michelle is úgy jár, mint ő. Az lett volna csak szép...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=452528#post452528][b]Vasil Dimitrov - 2015.01.13. 21:31[/b][/url]

- Bolgár bika? Bár azok is elvesztik a fejüket, ha olyat látnak… - vigyorog a szőkére egy pillanatig, de a mindenféle fájdalom sajnos nyugalomra inti és koncentrációra. Arra kell összpontosítania, hogy ne fájjon az egész teste, nem jó elesni a koripályán, főleg úgy, ahogy arra is figyelsz, hogy a fejedet is jól bevágd. Michelle elengedi a kezét, ezek szerint valami Chi-t áramoltathatott belé, ezért van jobban. Minden más csak kitaláció.
- Az előbbire rájöttem, a másodikban még nem vagyok biztos - fintorodik el, nem szeret gyengének látszani, főleg egy lány előtt. Bulgáriában ezt nem tehette volna meg büntetlenül, de látszik, hogy lazul a gyeplő, és itt kimutathatja azt is, ha fáj valamije. Ezért meg is próbálkozik egy felkeléssel, de nem a Birodalom ellen, csak úgy, az ágyból. Michelle ezt nem hagyja, Vasil pedig annyira nem ellenkezik, hiszen mindene belesajdul az okos mozdulatára.
- Jól van anyu! Maradok, ha már ilyen szépen kérsz – rázza meg a fejét áldühösen, belül meg örül, hogy Michelle ilyen figyelmes vele. Miért is örül neki? Nem tudná megmondani, csak, ha mélyen magába nézne, az meg ugye gusztustalan. Szóval egyelőre nem gondol nagyon másra, csak magára, a fájdalmára és arra, hogy itt kell maradnia. Bár, ha Michelle is marad, akkor annyira nem is gond. Kezdi megszokni a lány közelségét, valahogy mindig összeakadnak az útjaik. Azt nem tudja, hogy ez mennyire idegesítő lehet a másiknak, de őt feldobja a szőke lány jelenléte. Szerencsére csak a kedvét, különben elég fájdalmas zuhanása lenne, ma már másodjára.
- Nagyon szívesen! Mit is? – néz rá értetlenül, most nem forognak olyan jól a fogaskerekek. – Egyébként gondolom te hoztál be, szóval én köszönöm neked. Remélem megérte a fáradságot – egy hálás, kedvesebb mosolyt küld most Michelle felé, tényleg hálás mindenért. Biztosan behozta volna más is, és ha így is történt már itt hagyta volna. Látja, hogy a gyertyák égnek, tehát már este van, sokat lehetett ájult. Viszont nem akar visszaélni a másik jóindulatával sem.
- Egy kis vizet kaphatnék, kérlek?! – kérleli a rellonost, reméli, hogy gyorsan meg is kapja, és egy kicsit enyhítheti a száraz torkát.
- Amúgy menj csak, megleszek már, biztosan dolgod van. Én meg elfeküdgetek itt még egy darabig. Így is sokkal tartozom már neked – mondja mosolyogva, majd behunyja a szemeit egy kicsit. Úgy érzi, hogy így azért jobb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=452542#post452542][b]Michelle Angelique Saint-Venant - 2015.01.13. 21:53[/b][/url]

Vasil még csak most ébredezik, de máris vicces kedvében érzi magát, ez jellemző. Most viszont Michelle hajlandó eltekinteni a szigorúságtól, inkább csak megforgatja szemeit. Mit tehetne, de tényleg? Ez a szerencsétlen már egyszer elvesztette ma az eszméletét, elég az neki. Így is eszméletlen élmény volt.
- Nagyon vicces. Tovább fogsz minket boldogítani, előre tudom - teátrálisan dramatizálja túl a dolgot, szinte meg is sajnálná az ember, ha nem tudná, hogy végtelenül humoros hangulatában van. A felkelés ötletét egyből elveti, már csak azért is, mert nem szereti, ha egy fiú sziszeg. Ne sziszegjen, fájjon csendben magának, és ha már ilyen jól elvan, talán gondolkozzon is, mielőtt cselekszik. Bár jelenleg a fejét ért sérülések miatt ez ideiglenesen kivitelezhetetlen, a rellonos tart tőle, hogy ez a helyzet később sem fog változni.
- Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál - meleg mosoly költözik arcára, de továbbra is csak ül az ágy szélén, nem mozdul, pedig mehetne. Hihetetlen, hogy ez a fickó ott van, ahol nem kéne lennie, most meg még hőst is csinál magából. Illetve mártír hőst. Lovagiasan mentette meg Michelle-t a fal csókjától, ez pedig valahol bosszantja a lányt. Nem szorul ő segítségre, nehezen viseli, ha vigyáznak rá. Eddig se tették, fura lenne, ha most kezdenék el.
- Hogy vállaltad helyettem a hülyülés egy fájdalmasabb formáját - azzal biccent a fiú feje felé. - Hogy megérte-e, az majd később kiderül - legyint egyet, a kijelentésére. Nyilván megérte. Bár még csak most kezdődött el az új év, a jótétlélek csupor ki is ürült, szóval nagy bajban lesz, ha megint valaki segítségére kell majd sietnie. Mondhatni Vasil másfél hét leforgása alatt elfogyasztotta az egész éves segítségnyújtási hajlandóságot, s mivel Michelle jogilag nem kötelezett a rászorulók megsegítésére, így valószínűleg egy ideig hanyagolni fogja az efféle tevékenységet.
A kérésre az éjjeli szekrényhez nyúl, hogy levegye róla a poharat és odaadja a bolgárnak. Hát azért már megitatni nem fogja, kérem alássan, csak nem olyan szerencsétlen, hogy magára öntse... Ha meg igen, ez csak víz, megszárad. De azért reménykedjünk a legjobbakban.
- Itt kell valószínűleg éjszakáznom, ha nem szeretnék egy zaftos büntetőmunkát, elmúlt este tíz, hemzseg a prefektusoktól a suli - egy újabb lemondó sóhaj hagyja el ajkait és megint az órára pillant. Esélytelen. Viszont a listájára feljegyzi az illúziómágia tanulást. Bárcsak elrejtőzhetne mindenki elől... De nincs így, úgyhogy ez az éjszaka egy kényelmetlen széken fog telni. Ezután viszont egy masszázskupont behajt Vasilon, az fix.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=452575#post452575][b]Vasil Dimitrov - 2015.01.13. 22:28[/b][/url]

A humorérzéke, az a kevés, ami van, nem veszett el teljesen. Így is tud simán hülyeségeket mondani, főleg, ha a fejében is megkavarodott a húslé. Biztosan tudja, hogy ma nem szabadul innen el, bár egy gyógyító sincs itt, hacsak nem nevezhetjük Michelle mosolyát annak.
Nem tud nyugton maradni, de a szőke lány nem hagy neki más lehetőséget, így visszafeküdvén a kényelmes ágyba csak egy kicsit szájkaratézni tud. A rellonos nem veszi zokon neki, még egy kicsit viccelődik is, Vasil elmosolyodik azonnal.
- Bélpoklos öreganyám van, ezt kell megélnem – kacag egy kicsit, de minden mozdulat apró fájdalomingert indít el a testében, így a nevetése is igen gyorsan „aú”-ba fordul. Elesett valamiért, de még mindig nem tudja, hogy mi lehetett a hiba, hiszen nem tűnt semmi szokatlannak. Talán egy manó kihúzta a lábát bosszúból a múltkori miatt.
- Á, értem. Azért nem fogom sűrűn bevállalni, eléggé gyorsan megszabadulhatnál tőlem. Az meg milyen rossz lenne már neked, nem? - széles vigyor, de most figyel arra, hogy csak az arca mozogjon, ő maga mozdulatlan maradjon. tulajdonképpen ez is elég hülyén néz ki, így a mai nap újabb lebőgés a szőke lány előtt. valahogy nem tud normális lenni mellette, mindig kihozza belőle a szerencsétlen énjét.
A pohár vizet elveszi és egy kissé ügyetlenül, de próbálkozik meginni fekve, nagyrészt sikerül is, csak pár csepp folyik az arcára, azt meg rövid időn belül letörli.
- Köszi, mindjárt jobb így beszélni, mint a sivatagszáraz torokkal – visszaadja a poharat, és a pálcája után kutakodik. Nyilván nincs most nála, de ilyenkor hova tehetik? Kissé bepánikol és közben megkérdezi a lányt, hogy hol éjszakázik.
- Csak nem büntetnek meg, ha a gyenguszról mész, nem? A mestertanoncoknak meg lehet közlekedni, vagy ezt rosszul olvastam? A pálcámat láttad valahol? – kérdezi kényelmetlenül, hiányzik neki. Hozzá nőtt már a mindennapjaihoz, hogy a közelében van. Már arra is gondolt, hogy wasserral fogja a vizet a szájába locsolni, akkor nem szorul más segítségére.
- Persze, ha szeretnél maradhatsz. Van itt üres ágy is, idetolhatnád és… - huncut mosoly villant. - … marha jót aludnánk egymás mellett – kacag egyet szívből, majd az újabb fájdalom hatására lenyugszik egy kicsit. Ez nem megy ma és nem kéne erőltetnie az egészet.
- Nem akarok itt izé lenni… de szívesen meghálálom ám, tényleg. Mondjuk megtanítalak korizni, hogy máskor jobban figyelhess – mosolyog, majd újra behunyja a szemeit. Most az egyszer nem kíváncsi rá, hogy milyen fejet vág a szőke szépség. Azért mégiscsak meggondolja magát, és kinyitja a szemeit, hogy lássa…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=476808#post476808][b]Michelle Angelique Saint-Venant - 2015.03.15. 19:36[/b][/url]

Rosszallóan, de mosolyogva csóválja meg a fejét, most nincs itt az ideje, hogy rászóljon a másikra amiatt a bizonyos jelző miatt. No meg tényleg bélpoklos, hiába akarunk szépíteni rajta. Amit elé tesznek, azt tuti megeszi, ráadásul itt olyan kajákról is beszélhetünk, mint a finomfőzelék, ami köztudott, hogy nem is finom. Szóval igazából a szőke egy ponton túl igazi, vérbeli konyhamalac. De ez titok, mivel az esetek nagy részében ezt a szerepet a fiúk töltik be.
- Nélküled minden napom üres és szürke lenne! - égnek emeli tekintetét és igen durván ironikus hangsúlyt üt meg, de a végén kedvesen pillant a bolgárra. Talán tényleg hiányozna neki, főleg ennyi hülyeség után. Arról nem beszélve, hogy ez a szerencsétlen szomjas és, ha már a rellonos idáig elhozta, hogy jobban legyen, nem fogja hagyni, hogy itt belehaljon a vízhiányba. Oda is adja a poharat, de meg már nem itatja, szerencsére nincs is rá szükség. Valószínűleg kemény rájátszás lenne, ha mégis neki kéne intézkednie.
- Ugyan - legyint egyet. Nem új házat épített neki, hanem adott egy pohár vizet. Bár ez is nagy dolog, mert kedves volt. Akkor visszaszívjuk azt a legyintést. - Ó, tényleg - összeszaladnak a szemöldökei. Annyira az ötödikes beidegződése maradt meg, hogy elfelejtette, mestertanoncként arra jár-kel, amerre akar. - Én még ahhoz szoktam, hogy ötödikes vagyok - ez az a pont, ahol elkezd kuncogni saját magán. Gratulálunk Michelle, ez igazán szőke megmozdulás volt, de itt volt már az ideje, hogy egy kicsit te is beégj Vasil előtt.
- Tudom, hogy nagyon szeretnél velem aludni, de nem korai ez még? - felvonja fél szemöldökét huncut mosollyal az arcán, mert biztos benne, hogy erre el fog pirulni. Túl könnyű kellemetlen helyzetbe hozni a fiút, Michelle pedig túlságosan élvezi. A navinés a hálálkodás kezdésénél már kezdi nyúzni a rellonos idegeit. Venantunk tipikusan nem az a fajta, akinek bármit is meg kéne hálálni. Még akkor sem, ha a hálaadó olyan, mint a Dimitrov srác.
- Miattad zakóztunk egy hatalmasat, szóval a helyedben csendben maradnék - fenyegetően rázza meg mutatóujját a levegőben, de látszik, hogy csak tréfál. Az órára pillant és rá kell jönnie, baromira elfáradt. A korcsolyázás, Vasil felcipelése - még ha pálcával is -, aztán az izgalom, hogy mennyire marad meg a srác... Sokkal inkább idegi fáradtság ez, mintsem fizikai, mert Michelle igen jó kondiban van, ezt kár is lenne vitatni. Felsóhajt és feltápászkodik az ágyról, majd int egyet a bolgárnak.
- Azt hiszem megyek. Jó légy és gyógyulj meg! - még utoljára visszapillant és elmosolyodik, majd kilép a Gyengélkedőről és elindul hazafelé. Csak a lábai viszik előre, ő már valahol szundikál. A sors fintora, hogy egyetlen prefektusba sem akad bele, így végképp egyedül marad a gondolataival. A kusza gondolataival.