 A gyógyulás fellegvára, és a gyengélkedők egyetlen mentsvára ez a hely, ahová belépsz, vagy hoznak. A lényeg nem is ott van, hogy hogyan kerülsz ide, hanem, hogy mi is ez a hely. Ez nem más, mint az aktuális gyógyító birodalma, ahol minden beteg megkapja a maga jutalmát. A falak hófehéreknek tűnnek, de ha többször jár erre az ember, akkor azt tapasztalhatja, hogy mindig olyan színekben pompáznak, ami elősegíti a gyógyulás menetét. Ha nyugalom kell, kellemes zölddé változik, ha narancs, akkor visszatér az ember életkedve a kék pedig ellazít…és így tovább. Ezen falak mentén helyezkednek el a fából faragott ágyak a maguk kis éjjeliszekrényével. Szakasztott úgy, mint egy hotelszobában. Azért, hogy minél otthonosabban érezze magát a beteg, és ez segíti a lábadozásban. Persze az ispotály jelleget azért nem lehet elfelejteni, ez köszönhető az ágyak mellett lévő paravánoknak, amik arra hívatottak, hogy megteremtsék a magánszférát, még akkor is, amikor többen raboskodnak a gyógyító fennhatósága alatt. A szoba fel van szerelkezve két nagy ablakkal is, amin keresztül rengeteg fény árad be, még akkor is, amikor esik. Ezt szintén drága gyógyítónk határozza meg. Mindig a betegek javát nézve. A terem hátsó részében robosztus, tölgyfából készült szekrények állnak, melyekben különböző gyógyászati eszközök, főzetek, krémek, tinktúrák sorakoznak. Vannak itt raktáron gyógynövények, más bájital hozzávalók, gyógyhatásukról ismert kövek, doboznyi bezoár és minden, ami csak kellhet. A szekrényajtók meg vannak bűvölve, csak 19 év felettiek érintésére nyílnak ki, így próbálva kivédeni, hogy a diákok felelőtlenül elhordják a készletet. A gyógyító szobája a terem végén balra található, egy sűrű függöny állja csak útját azoknak, aki be szeretnének menni. Hinné ezt a laikus. De azért ez a lepel sem akármilyen, tele van bűbájokkal, ami megvédi a gyógyítót a váratlan látogatóktól. Ez a bűbáj kihat a Gyengélkedő ajtajára is. Senki nem jöhet be akkor, amikor nincs látogatási idő. És csak azok távozhatnak, akiknek engedélyezték… vagy kijátsszák az éber varázslatot, és elhitetik az ajtóval, hogy jól vannak. Tehát nem olyan szörnyű hely. Sőt az ágyak kifejezetten kényelmesek. Hatalmasakat lehet bennük aludni, és kikelve belőle, sokkal frissebbnek érzi magát az ember. Gyógyítók:
- Anastasia Strakhova
- Szentmihályi L. Izabella
- Thorsten Löwenherz
Gyógyítósegédek:
- Catherine Hope Brightmore
Kedves Diákság!1. Ha valaki (komolyabb) betegség vagy balesetben elszenvedett sérülés kezelését szeretné kijátszani, azt kérem, előtte legalább egy privát üzenet formájában értesítsen. 2. A Gyengélkedő nem önkiszolgáló, tehát ha csak egy adag vitaminért ugranak is be, tessék nekem szólni. A szj lényege az életszerűség.
|
|
|
|
Ádám - estefelé
Reménykedve kukkantott be a gyengélkedő ajtaján, amely immáron nagyjából az ezredik volt a sorban, amit az elmúlt húsz percben kinyitott.
Hogy a francba lehet elfelejteni, hogy hol van a társalgó? Éppen csak egy pici mentsége volt a dologra, az elmúlt fél évet Svájcban töltötte, cserediákként. Nagyon jól érezte magát és nyilvánvalóan megérte az út, de visszatérve rengeteg bosszúságot okozott neki az eltelt idő. Mivel túl szoros barátságokat nem alakított ki és kastélyt sem sikerült minden egyes kis részletében megjegyeznie, mostanában nagyon elveszettnek érezte magát. Nem volt kihez visszajönnie, ráadásul az ideje fele arra ment rá, hogy a különböző helységeket kereste a kastélyban, mert elfelejtette, hogy merre kellett menni.
- Legalább a nyomorult gyengélkedő megvan. -
Sziszegte halkan, a fogai között szűrve a szavakat. Egyrészt késő volt már, és senkit nem állt szándékában felébreszteni a lábadozó diákok közül, másrészt viszont nagyon dühítette a saját tehetetlensége, és hogy senki nem akadt, aki segítene neki. Pedig ő itt mindig mindenkihez nagyon kedves volt. Más kérdés, hogy alig pár hónapot töltött itt, így sajnos a kedvességgel nem sokra ment. Kellett volna egy kis rámenősség, egy kicsit jobban kellett volna tepernie mások társaságáért... Most már mondjuk mindegy.
Egyébként külföldön szembetűnően sokat változott. Az csak egy dolog, hogy időközben jóval magasabb lett, sokkal nőiesebb és egy adag bátorságot is szerzett, így a kisugárzása nagyon megváltozott, de belső tulajdonságai szempontjából is sokat fejlődött. Már nem volt annyira visszafogott, kevésbé volt aggódós és megtanulta egy fokkal jobban kimutatni az érzelmeit. Mondjuk, csak egy fokkal.
Viszont ami a legtöbbet változott a külföldi barátnők hatására, az az öltözködése volt. Korábban inkább elegáns, visszafogottabb darabokat viselt, most azonban ha valaki ránézett könnyedén észrevehette, hogy a dolog már nem igazán állt így. Pillanatnyilag is egy kiszaggatott csőfarmer volt rajta és egy fekete top, amelynek az anyaga a hátán mélyre lelógott, ezzel sokkal többet téve láthatóvá a lányból, mint amennyit itt bárki valaha látott belőle. A kéz- és lábkörmei vörösre voltak kifestve (a francia barátnők mellékhatása), a füleiben pedig két nagy karikafülbevaló lógott. És persze ami a legfurább: Ki volt sminkelve.
Összességében az is lehet, hogy azért nem közeledtek sokan újra a lány felé, mert meg sem ismerték. Na jó, ez igazából nem túl valószínű, azért az emberek sem teljesen hülyék. De biztos, hogy Bogi nagyon átalakult ez alatt a fél év alatt, főleg külsőre.
Még egyszer tanácstalanul körbenézett a gyengélkedőn, aztán a fejét csóválva betolta az ajtót és nekidőlt. Sóhajtott egy nagyot és a lábait kezdte bámulni, gondolkodva, hogyan tovább. Elege volt már, nem volt kedve semmihez, az ágyát akarta. Az ágyát.
|
|
|
Fehér Boglárka
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 66
|
|
Írta: 2014. június 23. 17:36
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=320473#post320473][b]Fehér Boglárka - 2014.06.23. 17:36[/b][/url] Ádám - estefelé Reménykedve kukkantott be a gyengélkedő ajtaján, amely immáron nagyjából az ezredik volt a sorban, amit az elmúlt húsz percben kinyitott. Hogy a francba lehet elfelejteni, hogy hol van a társalgó? Éppen csak egy pici mentsége volt a dologra, az elmúlt fél évet Svájcban töltötte, cserediákként. Nagyon jól érezte magát és nyilvánvalóan megérte az út, de visszatérve rengeteg bosszúságot okozott neki az eltelt idő. Mivel túl szoros barátságokat nem alakított ki és kastélyt sem sikerült minden egyes kis részletében megjegyeznie, mostanában nagyon elveszettnek érezte magát. Nem volt kihez visszajönnie, ráadásul az ideje fele arra ment rá, hogy a különböző helységeket kereste a kastélyban, mert elfelejtette, hogy merre kellett menni. - Legalább a nyomorult gyengélkedő megvan. -Sziszegte halkan, a fogai között szűrve a szavakat. Egyrészt késő volt már, és senkit nem állt szándékában felébreszteni a lábadozó diákok közül, másrészt viszont nagyon dühítette a saját tehetetlensége, és hogy senki nem akadt, aki segítene neki. Pedig ő itt mindig mindenkihez nagyon kedves volt. Más kérdés, hogy alig pár hónapot töltött itt, így sajnos a kedvességgel nem sokra ment. Kellett volna egy kis rámenősség, egy kicsit jobban kellett volna tepernie mások társaságáért... Most már mondjuk mindegy. Egyébként külföldön szembetűnően sokat változott. Az csak egy dolog, hogy időközben jóval magasabb lett, sokkal nőiesebb és egy adag bátorságot is szerzett, így a kisugárzása nagyon megváltozott, de belső tulajdonságai szempontjából is sokat fejlődött. Már nem volt annyira visszafogott, kevésbé volt aggódós és megtanulta egy fokkal jobban kimutatni az érzelmeit. Mondjuk, csak egy fokkal. Viszont ami a legtöbbet változott a külföldi barátnők hatására, az az öltözködése volt. Korábban inkább elegáns, visszafogottabb darabokat viselt, most azonban ha valaki ránézett könnyedén észrevehette, hogy a dolog már nem igazán állt így. Pillanatnyilag is egy kiszaggatott csőfarmer volt rajta és egy fekete top, amelynek az anyaga a hátán mélyre lelógott, ezzel sokkal többet téve láthatóvá a lányból, mint amennyit itt bárki valaha látott belőle. A kéz- és lábkörmei vörösre voltak kifestve (a francia barátnők mellékhatása), a füleiben pedig két nagy karikafülbevaló lógott. És persze ami a legfurább: Ki volt sminkelve. Összességében az is lehet, hogy azért nem közeledtek sokan újra a lány felé, mert meg sem ismerték. Na jó, ez igazából nem túl valószínű, azért az emberek sem teljesen hülyék. De biztos, hogy Bogi nagyon átalakult ez alatt a fél év alatt, főleg külsőre. Még egyszer tanácstalanul körbenézett a gyengélkedőn, aztán a fejét csóválva betolta az ajtót és nekidőlt. Sóhajtott egy nagyot és a lábait kezdte bámulni, gondolkodva, hogyan tovább. Elege volt már, nem volt kedve semmihez, az ágyát akarta. Az ágyát.
|
|
|
|
|
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV
PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
|
|
Tűzpróba Írta: 2014. június 29. 21:16
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=326506#post326506][b]Podmaniczky Ádám - 2014.06.29. 21:16[/b][/url] Életem nőjeTűzpróba, mert miért is ne? Normális vagyok én? Nem, határozottan nem. Végül is megkaptam a feladatom, majd három napig ültem fölötte, mire kínrímjeim végére értem. Sosem leszek költő, úgy tűnik minden művészi véna a nővéremé, Andiné lett, én meg, hát én meg még mindig nem tudom, hogy akkor mi a csuda legyen belőlem. Mindenesetre ezen majd ráérek jövőre kétségbeesni, most az a lényeg, hogy az első felét teljesítsem a feladatomnak. A gyengélkedőre vezető folyosón kémként osontam, fekete táskába rejtett kellékeimhez fekete inget és rövidnadrágot, valamint fekete sportcipőt húztam. Elmaradhatatlan tartozékként egy fekete napszemüveget is felcsúsztattam az orromra, így úgy néztem ki, mint egy mini maffizózó. A falhoz simulva haladtam, ujjaimmal pisztolyt formálva, míg oda nem értem. Láttam, hogy Uff nagyfőnök éppen a nagyterem felé tart, így beosontam, az egyik ágyra pakoltam, és elhúztam a függönyt.
Először is piros-narancs fürdőgatyát húztam, majd szépen komótosan testfestékkel elkezdtem főnixet rajzolni a lábaimra, a mellkasomra, végül a kezeimre. Mikor mindezzel megvoltam, még egyszer elmorogtam, amit megírtam. A cuccaimat elpakoltam, magamhoz vettem a nyakba akasztható mini dobkészletem. Hallottam ahogy valaki benyitott, de nem gátolt, sőt segített a feladatban. Valakinek lennie kell, hát van. Előugrottam újdonsült indiánként, majd a dobokat ütögetve nekiálltam előadni szegény lánynak a művem. Jó, hogy nem kviddicsmeccs után vagyunk azért: Volt ám itt nagy entrópia,
Mikor fiú lett a haverom csaja.
Nagyot nézett a nyuszifiú,
Olyan ez, mint a zöld főnix, meaw.A végén a nyávogást nem hagyhattam ki, főleg mert a főnix és a nyuszifiú annyira se illenek össze, mint a nyuszifiú és meaw. Ütemesen doboltam, miközben olykor, mint aki átéli a ritmust, fordultam egyet. A pirosaknál igazi elektródpotenciál,
Mikor Leonie egy gurkóval tarkón citál.
Mi vagyunk a hangadók háza,
Nem kell nekünk se elefántorr, se trombita máma.
A popzene nem főnixfül csemege,
Valami hangosabbat dobj most nekem te.
Nem vagyok én kukackölyök,
Csak mert az Eridontól bepörgök.A második rész végénél újra pörgök, és mint egy őrült, még a fejemet is rázom. Lassan minden feszélyező gondolat eltűnik, és gyerekek, komolyan mondom, én ezt élvezem. Szegény lány, nem láttam még itt, de tuti, hülyének néz. Kviddicsben az élre törülnk,
A gólvonalnál Várffyt győzünk.
Elviszi majd őt a Colorado
Mit telesírt a kvaff után, óóóKözelebb lépek a lányhoz, és most mint egy őrült rockisten próbálom bevonni az egyszemélyes közönségemet is. Sikíts mint egy mandragóra,
Főnixként ne légy léha,
Hisz egy a fontos te kis nyuszó:
Szupraindividuális organizáció!Az utolsó ó itt is elnyúlik, gyorsítok a doboláson, majd egy nagy ütéssel lezárom, és meghajolok a lány előtt, akire felnézve ismerem fel a szemeit, és ettől egyből olyan vörös leszek, mint a bőrömön a főnixklán.
- Boglárka?
|
|
|
|
