36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Kahlil L. Rochard
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 2. 14:29 | Link

Alexa
Máricus 11. estéje

Maiával karomban sétálok fel-alá a gyengélkedő előtti folyosórészen, ingadozó hangulattal - hol belefeledkezem lányomba, hol az ajtóra esik pillantásom és elkomorulok, hogy a folyosó vége felé tekintgessek, várakozva. Mostanában egyre kevésbé szokatlan a látvány, ha valahol többedmagammal jelenek meg, minden eleganciát mellőzve és minden zsebem valamilyen más, túléléshez szükséges játékot vagy egyéb apróságot rejt. Lyra vizsgázik, felügyelet nélkül pedig nem akarom hagyni még, főleg nem most - egyébként is ébren van és a trikóm egy megkínzott csücskét nyomorgatja, miután sokadszorra is meggyőződött róla, hogy se nem finom, se nem ehető. Mostanában mindent visz, amit elér és egyre inkább el tudja kapni, úgyhogy a hajam is egérfarknyi copfba kötöttem, mielőtt azt kezdi csócsálni, helyette pedig felajánlottam egy zörgő-csörgő, de puha labdát. Arra ügyelek, hogy az egész ne hallatsszon be, kezdetleges játékunk hangjai nem illenek most ide, de meg kell tanulnom együttélni ezzel a kettősséggel, mégsem akaszthatom a gyermeket - sem képletes, sem konkrét módon - a szögre, amíg megoldódnak a dolgok.
Amikor végre felhangzanak valahonnan a lépcsőház felől a léptek, fellélegzem, messziről intve Alexának, bár egyébként sem hiszem, hogy csak úgy elsiklott volna felettem. Én hívtam ide és nem sok magyarázatot adtam, mert úgy éreztem, jobb lesz személyesen megbeszélni az ügyet, mivel tőle kellene a legnagyobb szívességet kérnem és ezen kívül is szót akartam már váltani vele, de az én részem még várhat.*
- Szia! Ne haragudj, hogy csak így ugrasztottalak, de több okból is szükség van rád. Az egyik tanoncodról van szó, Gilbertről.-*Intettem fejemmel a gyengélkedő felé, kaparó torokkal.*- Nem tudom, kiszivárgott-e már az eset híre, de sokáig biztosan nem lehet takargatni, írnom kell a szülőknek is.-*Megerősítést vagy kérdést várok, mert bár a gyógyító nagyon diszkrét volt, három diák is sérült és így közel sem kettőnk titoktartásán múltak a dolgok, ráadásul a kastélyban az utolsó téglának is füle van. Csak annyit tehettünk, hogy nem engedtünk kíváncsiskodókat alkalmatlankodni.*
- Jó lenne, ha beszélnél vele, amíg ébren van, mert nincs senki más, aki igazán értene a lelki sebek felméréséhez. És nem tudom, mit és hogyan tovább... -*Érdekelt a lélektan, de a gyógyítás helyett végül a tanítást választottam, így limitált tudás állt csak rendelkezésemre, arra semmiképp sem elegendő, hogy botor módon megpróbáljak belekontárkodni bármibe. Jelenleg iskolapszichológus sincs, akivel konzultálhatnék, vadidegent pedig aligha fogadna el a fiú.
Hozzászólásai ebben a témában
Alexandra Rachel Hanna Flaviu
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 2533
Írta: 2014. március 2. 16:23 | Link

Kahlil
Március 11. este


Nem értette az üzenetet, nem volt benne sok információ, de tudta, hogy mennie kell, mert komolynak tűnik ez a gyors üzenet. Még, jó, hogy Lotti pont itt van, más segítség híján, most csak rá tudja bízni a gyerekeket, ő pedig a szokásos séta helyett, most a kandallót használva érkezik meg pillanatok alatt a faluból a fenti szobájába. Ott kilépve a kandallóból, gyors pálcamozdulatokkal megtisztítja magát és ruháját a korom és piszokfoltoktól. Nem a legjobb ötlet állapotosan az ilyen utazás, de jelenleg senkit se szeretne megvárakoztatni. Érzi, hogy komoly dolog történt, és minden perc számít.
A folyosókon egyből a gyengélkedő felé megy, próbálja úgy intézni, hogy most bárki is szeretné megállítani, az ne sikerüljön. Kahlilhoz kell mennie. Közben persze minden, ami csak lehet végigfut az agyán. Noelnek talán bájital robbant az arcába, és a másik fele is elcsúfult? Lotti szíve összetörne, ha az eddig elért közelség semmibe veszne ilyen miatt. Talán valakit megvágtak? Leátkoztak? Ophelia van talán bajba?  Vagy Eris művel valamit? Szinte az összes fiókája neve felröppen az agyában, mert mindenkiről feltételezni tudja, hogy valami baj van.
Aztán a folyosón befordulva, szembe találja magát Kahlillal és a kicsivel, ami csak egy valamit jelenthet, Lyra szenvedett komoly sérüléseket. A léptei felgyorsulnak, és magában fohászkodik, hogy ne legyen olyan súlyos, hogy a lány épüljön fel, és minden legyen tökéletes. Náluk annak kell lennie. Nem veszíthetik el egymást… Mostanában elég szentimentális lett, ami valószínűleg az ő sikertelen házasságának róható fel. Odaérve megsimogatja a kicsi arcát, aki épp egy labdával hadakozik, majd aggódva a férfire pillant.
- Gilbert?
Ő nem hallott semmit, de lehet, hogy csak azért nem, mert nem tartózkodott a kastélyban. Meglepettségében még köszönni is elfelejt, csak utólag, szemlesütve rebeg el egy sziát. Össze van zavarodva, de így érthetőbb, hogy a férfi is itt van, hiszen ő a házvezetője, Lyrának meg biztos csak valami dolga van. Ha a szülőket is be kell vonni a dologba, akkor viszont nem lehet csak valami ártatlan diákcsíny.
- Várj egy kicsit azzal a levéllel, kérlek. Előbb had beszéljek vele.
Nem tudja, pontosan miért, de hirtelen nem érzi olyan jó ötletnek a levelet. Csak egy belső hang, egy fura, talán anyainak mondható ösztön súgja azt, hogy annak a levélnek komoly ára lehet. Maga sem érti, és nem is biztos, hogy el tudná magyarázni, miért kéri ezt tőle.
- Mi történt? Nagyon szűkszavú voltál a levélben.


Ruha
Utoljára módosította:Alexandra Rachel Hanna Flaviu, 2014. március 2. 16:29
Hozzászólásai ebben a témában

Kahlil L. Rochard
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 2. 18:00 | Link

Alexa
Máricus 11. estéje

Maia érdeklődve nézegette az ismeretlen arcot és kicsit ficergett a simogatásra, de nem ijedt meg - tekintve, én hogy festek, nehéz is lenne valószínűleg. A beszédre valamit motyorog vissza, egérmaki módon próbálva beszállni a társalgásba, de a labda mégis szórakoztatóbb, így nem kerül sok erőfeszítésbe arra terelni figyelmét.*
- Szóval te sem tudtál semmit.-*Vonom le a következtetést, mert ezek szerint nem csak engem ért derült égből villámcsapásként az egész. A srác mindig csöndes volt, talán túlságosan is egy átlagos Eridonoshoz mérten, bár furcsaságokban nem szenvedett hiányt, de nem okozott problémákat, sőt, segített, ha tudott, tanult és dolgozott is. Épp ezért álltam nagyrészt értetlenül az egész előtt. A kérésre csak sóhajtottam, nem fenyegetett, hogy kezem-lábam törve rohanjak pergamenért és tintáért.*
- Még messze nem tartok ott, hogy megírjam. Tegnap nagyrészt itt ültem, ahogy ma is. Merkovszkyval is beszélnem kell, aztán az igazgatóval, a teaház tulajával...-*Az időzítés nagyon rossz volt, vizsgaidőszakban egyébként is nehéz koordinálni a dolgokat, de megtettem minden tőlem telhetőt, a fontossági sorrendet tartva szem előtt. Legalább Noahban bízhattam, hogy addig felügyeli helyettem az Eridont, ami most nagy segítségnek számított. Lefejtettem a kicsi mancsát a ruhámról, hogy a másik karomra fektethessem, bólintva Alexa kérdésére.*
- Nem akartam, hogy híre menjen. Dióhéjban: összevesztek és -verekedtek Nathaniel Blackwooddal, akinek elszabadult az elementárja. Ezt is csak attól a diákodtól tudom, aki valahogy belekeveredett az egészbe, Nathból egy szó nem sok, annyit se tudtam kihúzni és azt hiszem, elvesztette a pyromágiáját is.-*Hogy átmenetileg vagy végleg, képtelen lettem volna megmondani, nem sokszor volt dolgom elementármágusokkal, de bizonyos pontig hasonlóan működött az erejük, mint a melodimágia. Talán érzéketlennek tűnt ez az összefoglalás, de jelenleg nehéz lett volna máshogy beszélni, kontroll alatt kellett tartanom az indulataimat és kiutat keresni, amit csak úgy lehet, ha tárgyilagos és józan maradok. Ráadásul, alig pár perce léptem ki az ajtón és még élénken él mindent bent töltött pillanat.*
- Az egész tegnapelőtt este történt, de Gilbert csak ma tért magához és még most is több benne a fájdalomcsillapító, mint az egészséges. Az égései...-*nem tudtam rá igazán megfelelő jelzőt, így inkább átformáltam a mondatot.*- Ha lassan is, helyre fog jönni, de biztosan maradnak hegei. Viszont valami másnak is kell a háttérben lennie, mert kimerült és még az alkatához mérten is le van fogyva. Nathaniel a tanársegédem és elég sokat beszélgettünk, Gilberttel szobatársak és barátok, amennyire tudtam...-*Egy tanácstalan vállmozdulattal jeleztem, mennyire nem értem, mi történt és mennyire felkavart az egész. Csak két ötletem volt, vagy családi ügy, vagy az illúziómágia és egyik sem csengett túl biztatóan - azt tudtam, hogy a szülei elváltak, de ez önmagában még nem jelentett semmit.
Hozzászólásai ebben a témában
Alexandra Rachel Hanna Flaviu
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 2533
Írta: 2014. március 16. 08:01 | Link

Kahlil
Máricus 11. este


- Nem, mostanában elég sok mindenről csak utólag szerzek tudomást.
Nem könnyű mindkét helyen megállni a helyét, hiszen otthon is áll a bál és ki tudja mi lesz, ez pedig egy kicsit elvitte energiái jó részét, és valahogy mostanában az itteni információk később jutnak el hozzá. Hatalmas áldást jelent számára jelenleg Dwayne segítsége, aki kicsit betölti Seren hiányát. Lassan lehet, hogy itt lenne az ideje, hogy elgondolkodjon azon, ha továbbra is ő viszi a házat, akkor fogadjon maga mellé egy helyettest hivatalosan is, hiszen bármennyire küzdött a gondolattal, nem bírj egyedül.
- Segítsek valamiben? Zoey-t én is megkereshetem, régről ismerjük egymást, talán könnyebben elmondja nekem, mi történt egész pontosan.
Különben is, amíg ezzel foglalkozik, nem kell mással foglalkoznia, kicsit jót is tenne a változatosság, illetve az, ha visszacsöppenne ebbe a világba, hiszen itt is vannak problémák, nem is egy, így itt is jelen kéne lennie, és teljes erőbedobással a rá bízott gyerekekre összpontosítani, nem akarja ő sem, hogy azért mert összeveszett a férjével, ez kihasson az itteni dolgokra is. A magánélet, az magánélet.  
- Pont Gilbert? Ezt olyan nehéz elhinni.
Az a fiú olyan más volt, emlékszik még az első találkozásukra, rendesen ledöbbentette. Azt hitte Levitás, csendességéből fakadóan, hiszen a legtöbb Eridonos, például Leonie vagy Valerie, igen hangos példányos, és ahogy hallja Zsófi sem épp az a visszafogott gyerek. Döbbenten hallgatja a férfi beszámolóját az eseményekről, nem érti, hogy ez hogyan történhetett meg, hiszen ez a fiú nem olyan volt, akiről felmerült, hogy valaha is az igazgatóhoz küldik rendbontásért, most meg itt fekszik a gyengélkedőn, mert egymásnak ugrottak a barátjával. Felfoghatatlan az egész.
- Csak felületes ismereteim vannak az elemi mágiáról, de ez nem hangzik túl jól.
Lesznek itt még problémák, és van egy olyan érzése, hogy ez korántsem a befejező kör, amit futni kell az ügyben. Csak remélni meri, hogy egy nap minden megoldódik és helyre áll a béke, persze azt tudja, hogy akármennyire is jönnek ki jól a dologból száz százalékos már nem lesz a helyzet.
- Ennyire sok kellett?
Nem szereti, ha a gyerekeket mindenféle gyógyszerrel tömik. Annakidején, amikor itt volt gyakornok, még a javasasszonyi tanulmányai alatt, látta, hogy az akkori javasasszony fél panaszból is már gyógyszert keresett. Akkor azt hitte, ennyire jó a szakmájában, de ma már az is felmerül benne, hogy így akart megszabadulni a betegektől minél előbb. Persze ez nem szép feltételezés, de van benne valami, hiszen, aki bekerült ide, az elég gyorsan ki is jött.
- Mi a fene folyik ebben a kastélyban, hogy barát barát ellen támad?
Nem érti ő maga sem a helyzetet, talán a tinik ép elméje mostanra adja fel végleg a szolgálatot vagy mi van? Mindenesetre azt tudja, hogy be kell mennie. Vesz egy mély levegőt és lassan kifújja. Sok mindent látott már életében, a Rellonosok azért rásegítettek arra, hogy erős gyomra legyen és sok mindent kibírjon, azonban régen volt már, hogy egyszerre terhes és borzalmat kell látnia, hiszen legkisebb gyermeke is óvodába jár már.
- Gilbert mellett kell lennem. Talán nekem mond valamit, ami hasznos lehet.
Még egyszer megsimogatja a kislány fejét, majd a mosoly lassan leolvad az arcáról, ahogy benyit az ajtón.

Hozzászólásai ebben a témában

Kahlil L. Rochard
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 21. 00:17 | Link

Alexa
Máricus 11. estéje

- Attól tartok, itt az előzményekről senki sem tudott.-*Intek nemet, mert ez nem a felhalmozódó feladatok kérdése - akármennyire is szeretnénk, nem lehetünk mindig mindenhol ott és nem ismerhetjük valamennyi diákunkat annyira, amennyire kellene. Abban sem vagyok biztos, hogy maguk az érintettek tudták, hogy erre tartanak, ahhoz túl hirtelen és érthetetlen ez a csapás. Ha ez előre látható lett volna, akkor szerintem megpróbálták volna elkerülni, segítséget kérni; itt legalább részben az Eridonos forrófejűség dolgozott - valahonnan jött egy szikra és ennyi elég volt a robbanáshoz.
- Rutherford kisasszonyt arról kellene értesíteni, hogy Gilbert egy darabig nem tud dolgozni. Az igazgatóval Nathaniel további sorsáról kell beszélnem, bár nem tudom, mennyit tehetek érte. Ha innen repül, nem sok lehetősége marad. De ez már az én gondom...-*Intettem, mielőtt újra belelovalltam volna magam azokba a gondolatkörökbe, amiket már második napja róttam, mint a ketrecbe zárt tigris. Reméltem, hogy meg tudom oldani, hogy meggyőzhetem arról, hogy ami történt, nem fog ismétlődni és nem kell megbélyegezni miatta a fiút, nem jobban annál, amennyire saját tettével már sikerült. Mert ezt semmi sem mossa le róla, lénye mélyéig megrázta, máskülönben nem vesztette volna el az elementárját.
- Igen, általában nagyon visszafogott, de nem hiszem, hogy ez természetes lenne.-*Ezért is gondoltam azt, hogy a Blackwood testvérek jó hatással lesznek rá, mintha nyitott is volna egy kicsit a világra, elvégre az álarcát is elhagyta az éven...De mi van, ha én értettem teljesen félre és valami egészen másnak a jele volt mindez?
Alexa döbbenete tisztán érezhető - nagyon hasonlóan reagáltam, amikor Chaske közölte velem a történteket reggel, hogy még azelőtt beszélhessek a fiúkkal, mielőtt elengedi őket a gyengélkedőről. Kétharmad részt az én felelősségem volt, Avery pedig nem igazán követett el semmit, ami miatt a házvezetője elé kellett volna idézni. Ám két nap elteltével sem jártam közelebb az egész megfejtéséhez, mint abban a pillanatban.*
- Semmilyen mágia esetében sem jó jel.-*Ráztam a fejem, bár a klasszikus varázserő volt a legkevésbé érzékeny a lelki folyamatokra, így annak a megmaradása biztató. Amikor beszéltem - vagy legalábbis, próbát tettem rá - vele, tudatában volt a tettének, az egész súlyának, de nagyon elveszettnek és kuszának tűnt, sok időre lesz szüksége, hogy megtalálja a kiutat, hogy újraépítse azokat a hidakat, amiket - szó szerint - felégetett. Nem tudtam mást adni, mint egy ölelést és felajánlani, hogy bármikor felkereshet, ha úgy érzi, beszélni szeretne valakivel.*
- Amikor magához tért, megpróbálta lemarni a sérült bőrt, úgyhogy emelni kellett a dózist, hogy ne tegyen kárt magában.-*Nagy a felület, még ha nem is mindenhol olyan súlyos, fájdalmas. Érzem a neheztelő gyanakvást Alexa hangjában, de nem hiszem, hogy Tsosie valaha akár egy pillanatig is kísérleti nyúlként kezelt volna diákot, a szükség diktálta ezt. Ha fel is tudom gyorsítani valamennyire a gyógyulást, hosszú folyamat lesz, és ez csak a testi része az egésznek.
A következő kérdésre válasz helyett csak a fejemet rázom, nem tudom és találgatni sem merek. Nath nem tágított Gil ágya mellől, amíg el nem kezdett ébredezni, csak utána tűnt el és talán jobb is, túl korai lett volna a szembesítés, képtelenség megjósolni a következményét. Pár pillanatnyi csönd ékelődött közbe, mielőtt Hanna összeszedte volna magát, hogy elinduljon.*
- Ebben reménykedem. Ha végeztél, gyere fel hozzám, kérlek.-*Sok megbeszélnivalónk van ugyanis érzéseim szerint, de nem itt és nem most, a folyosó közepén, ahol csak a hangokat elvonva remélhetem, hogy a portrék nem kezdenek pletykákat terjeszteni. Szótlan búcsút követően nézem, amint Alexa mögött becsukódik az ajtó, majd elindulok a keleti szárny felé, Maiának dünnyögve útközben.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet