37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Második emelet
Oldalak: « 1 2 3 [4] Le | Téma száljai | Témaleírás
Anik Khan
INAKTÍV


A kis herceg
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 91
Írta: 2020. január 24. 22:39 | Link
Csenge

Értem én, hogy miért ellenkezik, de Sollal a kapcsolatom szilárdabb már nem is lehetne, szóval biztos vagyok benne, hogy ha előbb is hallja, hogy egy lányt ölbe vettem, mint ahogy én elmesélném, akkor se hinné, hogy ez más is lenne segítségnyújtáson kívül. Tudom, hogy itt mindenki mindenbe mindent belelát, ilyen szempontból nagyon furcsa hely ez az Európa, de ha mondhatok ilyet, mindezidáig ez volt a legjobb dolog, ami az uralkodásra nevelésem közben érhetett, mert itt ismertem meg a nőt, akit szeretek, és váltam sokkal nyitottabbá, és szélesebb körű ismeretekkel rendelkezővé.
- Érdekes a seprűd, milyen fajta?
Én kviddicset csak ritkán láttam, az iskolai meccsek se nyűgöznek le annyira, hogy nézzem őket, csak mikor Sol szeretne kimenni, akkor vagyok ott én is, illetve, ha igazak a hírek, most egy másik, számomra igen kedves embert is ott láthatok majd, ami miatt ösztönösen az a gondolat támadt az elmémben, hogy ott a helyem. Nem vagyok kviddicstől mentes, de mentes vagyok a repüléstől, legalábbis ami a seprűt illeti. mikor ide kerültem, egyből felmentetté váltm, és mivel a szakom sem követeli meg, így nem volt probléma, hogy a bemeneti követelmények közül valaminek ne felelnék meg.
Viszont azt tudom, hogy az iskolai seprűk nem ilyenek, nem így néznek ki, másabb a formájuk. Talán ő is, mint én, egy más kultúrából ide érkező diák, kinek speciális seprűt engedélyeztek. Érdeklődve hallgatom őt, és mikor megérkezünk a gyengélkedőre, rutinosan nyomom le a kilincset, és lépek be, hogy a legközelebbi szabad ágyra helyezzem.
- Hahó!
Kiabálok is közben, mert tudom, hogy a személyzet nem mindig tartózkodik itt, van olyan, hogy a másik helyiségben írják éppen a jelentéseket, és nem is vagyunk egyedül, így biztos van dolguk, mi csak hab leszünk azon a bizonyos tortán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Magyar Petra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 43
Írta: 2020. február 9. 15:29 | Link
Ian

*Sötét van, nem látok semmit, nem tudom kinyitni a szemem.*
* Nagyon gyengének érzem magam*.
*Beszélni kezdek, hátha hallja valaki.*
-Ian......Ian..... Ha itt vagy csókolj meg, és fogd meg a kezem. Én szerelmes vagyok beléd és tetszel nekem Ian....
-Nem akarlak elveszíteni......
*Még mindig sötét van, nem érzek semmit sőt nem is hallok semmit.....
-Kérlek Ian.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vlad Kiara
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 658
Írta: 2020. március 4. 16:54 | Link
Bálint


Az első, és legfontosabb kérdés: mégis hol a jó édes pudingban van az a tökkelütött...? Igaz, hogy épp csak egy pár napja érkezett meg Kira az iskolába, de azóta a drágalátos bátyját alig látta. Pedig az ember fia... vagy épp lánya azt hihetné, hogy ha már egy helyen vannak, pláne egy házban, akkor azért kicsit többször összefutnak. Ha már nem, akkor az ebédlőben. És láss csodát, szinte ritkábban látja Marcit, mint mikor még ő maga nem gazdagította a Levita diákseregének számát.
Pedig most fontos lenne, hogy megtalálja őt, mert oda kell neki adni egy levelet, amit a nagyi küldött neki. Jó persze, azt simán letehetné csak az ágyára, hogy este úgyis vissztér a hálókörletébe, és megtalálja, de... de ebben annyira nem biztos. Hisz ismeri a testvérét, és gyakran még azt sem veszi észre, ami csaknem kiszúrja a szemét. Épp ezért akarja ő maga odaadni neki azt a levelet. De csak akkor, ha megtalálja.
Az elmúlt egy órában a levita körletének konkrétan minden zugát, ahova csak be tudott menni, átkutatta már, Marcit viszont sehol nem találta. És mivel még nincs is olyan régóta itt, így nem is nagyon tudja még, hogy a testvére a kastélyon belül merre is szeret lenni. Egy biztos: nincs a hálókörletében. Vagy csupán csak szerzett valahonnan egy láthatatlanná tévő köpenyt, hogy tudjon bujkálni előle. Pedig Kira anyira örült, hogy végre kicsit több időt tud a rég nem látott testvérével tölteni. Erre nesze... Még csak meg se találja.
De még egy hely talán van, ahova elbújhatott. Mert hát azért mégis csak ismeri a testvérét. És tudja, hogy képes akár még a saját árnyékában is elbotlani, és betörni a buksiját. Tehát talán csak megint lesérült. Na és hova megy az ember fia, ha egészségügyi ellátásra szorul? Naná, hogy a gyengélkedőre. Még szerencse, hogy Kiarának az első dolga az volt megérkezésekor, hogy megnézte, merre is van az a szoba. Mert már akkor is tudta, hogy lesz pár olyan alkalom, amikor el kell a gyógyítókhoz kísérnie a bátyját. Tehát az útja a Levitából hamar a gyengélkedőbe vezet.
- Marciiiii...! Itt vagy? Ugye nincs nagy bajod...? - szinte már-már suttog, nem akar nagy hangzavart kelteni, hisz mégis csak egy gyengélkedőben vannak. Vagy legalábbis Kira, amint szép óvatosan kinyitja a szoba ajtaját, és besunnyog, remélve, hogy Marci tényleg itt van, és végre oda tudja adni neki a levelet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1267
Írta: 2020. március 5. 14:10 | Link
Mária
a meccs napjának éjjelén | a csendharang alatt

Beszélniük kell. Méghozzá sürgősen. Most már többszörös bűntudata van, pedig jobban meggondolva nem ő ütötte ki Masát, hanem a lány saját magát azzal a gurkóval, ami amúgy Márkot is elkaszálta. Most őszintén, tehet ő erről? Csak részben, de az nem számít, most amúgy sem ezért jön - vagy legalábbis nem csak ezért. Történt valami, amiről nem tudtak beszélni, viszont igen sok mindent befolyásolhat, ha nem teszik tisztába. Hogy mi Henrik célja? Fogalma sincs. Azt már tudja, hogy az indító ok az volt, hogy valamit belekevertek a Valentin ajándékaiba. A romlott bájitalokról már úgyis olvasott, minden bizonnyal ennek lehetett áldozata, azonban ez még önmagában nem magyaráz meg semmit. Mert lássuk be, az ő viselkedésének indokaként elkönyvelhető ez a reakció, de a levitásé... Egyszerűen csak visszacsókolt. Hagyta magát, belesimult, visszacsókolt, és Henrik fejében egyetlen igazán jól csengő kérdés visszhangzik: miért? Az emlékei azért nem vesztek el, volt Máriának lehetősége elfutni, több egérutat is kapott, de nem tette meg, nem mondott nemet, ergo nem volt erőszak, de akkor mégis micsoda? És miért olyan baromi fontos, hogy ezt pont most éjfél előtt nem sokkal tudakolja meg a lánytól? A fenébe is.
Az ajtóhoz érve halkan kopog, s mivel a javas int csak, hogy beléphet, egy pillanatra elbizonytalanodik. Mivel tanár, ki nem dobják, de csendre intik és azt kérik, ne izgassa fel a Zippzhar tesók egyik tagját se. Nos, nem állt szándékában semmilyen formában ilyesmit tenni, de tudjuk, hogy mindez úgyis bekövetkezik majd. Masa ágyához lép és nem meglepő módon ébren találja. Sóhajt egyet és csendharangot von maguk köré, hogy lehetőleg egyetlen szó se hallatszódjon ki abból, ami itt most el fog hangzani.
- Hogy vagy? - zsebre vágja kezeit, tulajdonképpen tapintható a feszültség. Az is érdekli, hogy hogy viseli a lány a balesetet, de valljuk be, ez csak amolyan felvezetés, előjáték, mert a nagyobb problémák ezután jönnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. március 7. 18:19 | Link
Riza
a meccs után két nappal - ruházat

Nem nem vagyok jól, mondjuk ki: rohadt szarul vagyok. Nem vettem észre a jeleket, úgy semmit, és miután jól kibőgtem magam, gondolkodni kezdtem. Na, meg rugdosni a falat. Úgyhogy eléggé fáj a lábam, de ez a fájdalom eltörpül amellett, amit Mária okozott. Eldöntöttem, hogy nem becézem, nem érdemli meg, mégsem tudok rá Máriaként gondolni. Világ életemben Masáztam, vagy bármi más, de kell nekem, hogy dühös legyek rá, mert félek, hogyha nem teszem... megenyhülök. Nem akarok megenyhülni, mert hazudott, vagy csak megcsalt és nem ezt érdemlem. Emellett ott van még az is, hogy nem tudom kiverni a fejemből, ezért, ha tehetem bujkálok előle, ha keres a szemével elfordulok, mint ma órán is. De hagyjuk most őt, nem miatta vagyok itt... ha itt lenne, be se jönnék. Viszont Rizának megígértem magamban, hogy a meccs után meglátogatom, ha már így elintéztem, megkérdezem, hogy hogy van. Úgyhogy próbálom összeszedni a maradék vidámságom az összes rejtett zugból, ahol elraktároztam. A kilincset fogom és nem tudok bemenni, nem megy. Nem tudok bemenni, mert fáj bemenni. Mi van, ha éppen ott van ő és éppen Rizát pátyolgatja? Akkor nem tudok vele beszélni és a szemébe is kell néznem. Nem, nem Rizának gondoltam, ő nem tehet semmiről, ami azt illeti én tehetek arról, hogy itt van. Lassan elengedem a kilincset és leülök a közeli széksorra, ahol várakozni lehet. A két kezembe temetem az arcom és próbálok rájönni, hogy miért vagyok ennyire töketlen, vagy épp azt, hogy miért nem vagyok olyan jó, mint az a másik. Nem érdekel, hogy ki ő, az érdekel, hogy miben jobb nálam. Hiszen mindent megtettem, és nem esett nehezemre Mária barátjának lenni, sőt, élveztem, hogy magam lehetek mellette. Ő másra vágyott és meg is kapta, gondolom. Mit áltatom magam? Megkapta és még csak sírva sem fakadt, amikor elmondta. Kezdem azt érezni, hogy tényleg pofon kellett volna vágnom akkor, amikor egy pillanatra elkapott a hév. De nem, nem vagyok olyan és nőket egyébként sem ütünk, csak szabályos keretek között, a kviddicsben. Áhh, Riza! Nagyot sóhajtok, majd azt a fél könnycseppet - nem lehet több - kitörlöm a szemeimből, és megköszörülöm a torkomat. Bemegyek a mosdóba és megmosom az arcom hideg vízzel, belebámulok a tükörbe. Hát... nem egy vigasztaló látvány, ami visszanéz rám és nem is hasonlít igazán Lóránt Bencére. Mindegy, a könnyeim nem látszanak, ez a lényeg és próbálok pár mosolyra hajazó arckifejezést imitálni. Pff, elfogadható. Még kezet mosok, mert nem szeretném, ha valaki miattam fertőződne meg - anyáék így tanítottak -, és megtörlöm az arcom, meg a két arany terelőkezet. Visszamegyek a folyosóra, majd egy nagy sóhajjal benyitok, azonnal keresni kezdem a levitást. Elsőre nem is igazán látom, bekukkantok mindenhová... de végül meglelem. Éppen ébren van, mert látom, hogy nyitva vannak a szemei, és biztos nem olyan, mint Gandalf, aki nyitott szemekkel őrzi a gömböt. Az biztos, hogy mérföldekkel csinosabb a varázslónál, szóval 1-0 Rizának. Lassan odaballagok, egy félszeg mosolyt varázsolok - nem tudom hogyan, ne is kérdezze senki! - az arcomra és odahúzok egy széket mellé.
- Szia Riza! Nem bánod, ha ideülök? - nézek rá, meg a kötéseire. Ejj, nehéz ám a hajtók élete!
Utoljára módosította:Lóránt Bence, 2020. március 7. 18:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
A legjobb postairón a környéken.
Anastasia Strakhova
INAKTÍV


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
Írta: 2020. március 19. 19:38 | Link
Ajtay Brigitta Luca


 
Tanítás, kutatás, gyógyítás és most még a szerelem is mindezek tetejébe? Na azt már nem! Azt hiszem kicsit túl sok lenne ez egyszerre. Ebben az új tanévben kicsit lazábbra veszem a gyeplőt. Nem tartom olyan szorosan, mert azt hiszem beleroppanok. Porcelánbaba kinézetem ellenére erősnek tartom magam, de mindennek van épeszű határa. A vizsgákat az előző év végén már pont emiatt nem tartottam meg egyik évfolyamban sem. Csupán az órai jelenlét és a dolgozatok jegyeire zártam a diákokat. Nem okozott ez semmi fennakadást. A kutatásom még mindig az anyag és adatgyűjtés fázisában van, s mivel még az özveggyel nem sikerült megbeszélnem a verseskötet helyzete is a levegőben lóg. Mindent a maga idejében! Pár hónap ide vagy oda nem számít. Főleg, hogy a napló évek óta porosodott abban a raktárban ott a Könyvtár mögött. Tanítás nem lévén mára plusz éjszakai műszakot vállaltam a Gyengélkedőn. Van időm és nincs dolgom. Legalábbis, ha innen nézzük nincs. Lex az orvosi szoba ablakában heverészik. Mostanában le szoktam hozni magammal. Kicsit ebben is renitenskedem. Egy macska nem megszokott az ilyen helyeken. Viszont rávetettem egy erős fertőtlenítő és allergiagátló bűbájt. Tiszta az én kedves Alekszejem, mint a frissen hullott hó. Így már nyugodt lélekkel mondhatom nincs ok vele kapcsolatban aggodalomra. Sőt, néha még terápiás, nyugtató, vérnyomás, fájdalom és ijedség csökkentőként is remekül teljesít. A nap fénye melegíti a bundáját míg le nem bukik a horizont mögé, hogy azután a csendesnek ígérkező este sötétsége fesse homályos szürkére a szőrét. Az asztalomnál ülök és egy kicsit olvasgatok. A könyvem a köveket taglalja erejük szerint. A gránát van soron. Szépséges vörös színkavalkád és megannyi nagyszerű energia. A képek és a szócikkek magukért beszélnek: ..."A pirop színe mint a vér. Sötét vörös, néha már-már feketébe hajló. Belső tüzében barnás, narancsos árnyalatokkal hívogat. Ereje sokrétű. Segíti a vér oxigén felvételét, erősíti a szívet, regenerálja az immunrendszert. Színe veszély esetén megváltozik. Az almandin színe bíbor. Lilásvörös, enyhén kékes és rózsaszínes árnyalatokkal tüzében. Már nem olyan szorosan kötődik a gyökér csakrához, mint az előbb említett pirop vagy más néven Cseh gránát. Ő már a korona csakrához is húz, ezért egyszerre serkenti a testet és a szellemet"... Olvasom átszellemülten és szinte megelevenednek előttem a leírt szavak. Számomra a piropok hatalma vöröses sugarakkal tarkított, pulzáló fényburok megjelenésével mutatkozik meg. Míg az almandinok egy lágyan hullámzó aurát engednek látnom. De ez a sor még igen hosszú, ahogyan a gránátok is még rengeteg fajtában jelennek meg, mint a zöld grosszulár más néven egres gránát, a fahéj szín hesszonit, vagy a rózsás vörös rodolit. Egészen magával ragad az olvasott sorokból sugárzó melegség. Szeretem ezt a nemeskő csoportot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2020. április 14. 11:13 | Link
Rothman Anton

Átlagos keddi nap van. Alig néhányan néztek be ide, és azokat a gyerekeket is elengedtem viszonylag gyorsan. A legtovább az a fiú volt itt, akinek sikerült valami pattanástalanító krémet elrontani és így csak nagyobbak lettek a pattanásai. A lohasztó, amit én adtam neki, jó másfél óra alatt megtette a hatását, utána már csak a normális nagyságú bőrhibái voltak meg. Adtam neki egy másik főzetet, illetve mivel kiderült, hogy azért elég sok zsíros ételt eszik, javasoltam, hogy próbáljon ki egy másik étrendet. Szkeptikusnak tűnt, és persze értem én, hogy könnyebb lenne egy krémmel eltüntetni a szépség hibákat, de azért hiába vagyunk varázslók, ennyire sosem lesz egyszerű. A főzet persze javít majd a helyzeten, de csak akkor van értelme, ha tényleg megpróbál figyelni rá, hogyan és mit eszik, na meg rendszeresen tisztítja az arcát.
A többieknek csak a fejük, a gyomruk fájt - avagy óráról akartak lógni. Sosem fogom megtudni, de kaptak fájdalomcsillapítót. Ledőlhettek arra a tíz percre, amíg a főzet hatni kezdett, aztán mivel más tünetük nem volt útjukra bocsájtottam őket is.
Épp a jegyzőkönyvet ellenőrzöm, hogy felírtam-e mindent pontosan, van-e esetleg valami főzet vagy krém, amit pótolni kell, vagy jön-e valaki vissza, ellenőrzésre. Mára azonban semmi ilyesmi nincs már, így nyugodtan csukom be a könyvet, veszem le a fehér köpenyt, amit talán helyett hordok és veszem ki a táskámból az almámat, úgyis uzsonna idő van.
Megmosom a kezeimet és a gyümölcsöt is, aztán az ablakhoz sétálok, kinyitom és felülök a párkányra. Jobb lábam felhúzva, a balt lelógatva, a falnak dőlve nézek ki a kastély parkjára, miközben almát falatozok.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Rentai Boglárka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 95
Összes hsz: 247
Írta: 2020. május 21. 13:51 | Link

Ha nem lenne az az átkozott hidegfront, most nem kéne itt lennem. De már nem tudtam elviselni ezt az iszonyú fejfájást és a vele járó émelygést, az én fájdalomcsillapítóm elfogyott, így muszáj voltam eljönni. Meg ha már itt vagyok megmutathatnám a kifordult bokámat is, ami nem jött helyre némi jegelés és pihentetés hatására, sokkal inkább feldagadt és belilult. Futás közben rosszul léptem, de akkor még nem fájt annyira, hogy megkockáztassam, hogy itt találom a bátyámat. Annyit nem ért, hogy találkozzam vele. De most már igazából semmi nem érdekel, csak legyek végre jobban. Belül azért reménykedem, hogy Bálint helyett mondjuk a nőjével futok össze. Mondjuk hozzá sincs sokkal több kedvem, de ő talán még nem tudja, hogy én ki vagyok, szóval megúszhatnám a kínos bájcsevejt. Elég sok mindent sikerült kiderítenem, az iskola falai között semmi sem maradhat rejtve. Csak innen tudom, hogy azzal a másik gyógyítóval kavar jelenleg, mert nekem egyébként nem szólna róla nagyjából úgy amíg nem jegyzi el. Valószínű, ha nála laknék véletlenül összefutnánk és akkor muszáj lenne színt vallania, de ilyen szempontból valamivel könnyebb neki, hogy a lehető legkevesebb időt töltöm vele. Bár értékelném, ha legalább ennyire venné a fáradtságot és beavatna az ilyen apróságokba, ha már rajtam számonkéri, hogy milyen fiúkkal járok én hova. Hozzátenném, hogy összesen háromszor esett meg eddig, hogy randizni mentem és mind a háromszor ugyanazzal a sráccal találkoztam, de nagyon nehéz volt megértetnem vele, hogy gyakorlatilag felnőtt vagyok, így olyan fiúkkal megyek el bárhová, akikkel akarok, neki nincs beleszólása.
Jelenleg viszont szükségem van a szakszerű segítségre, mert ha nem múlik el a fájdalom tíz percen belül akkor esélyesen a vacsorám is visszaköszön. Gyakorlatilag feltépem a gyengélkedő ajtót és amennyire sérült lábam engedi igyekszem gyorsan megközelíteni a gyógyítói szobát, mert egy-két alvó diákon kívül nem látok mást idebent.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vajda Olívia
INAKTÍV


+1 Vajda :3
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 249
Írta: 2020. június 22. 15:38 | Link
Strakhova professzorasszony
Olívia


Csak ma kaptam meg minden papírt, mert bár otthon már összekészítettem az orvosi kartonomba szükséges dokumentumokat, elkeveredett a legutóbbi véreredményem, ezért csináltattam egy újat, hogy jól látható legyen, minden a legnagyobb rendben. Kivéve a vashiányom, mert az valahogy nem akar eltűnni, pedig szedem a vastablettákat is, és még a májat is szeretem. Tudom, hihetetlen, mert finnyásnak gondolnak, de az igazság az, hogy két pofára tudom magamba tömni, méghozzá jó foghagymásan. Hogyan riassz el a környezetedből fiúkat, ugye?
Szóval a lényeg, hogy vérhiányosan, de teljes vizsgálati anyaggal, allergialistával, gyógyszerekkel és róluk készült listával felszerelkezve indulok neki az útnak ami a Rellonból a gyengélkedőre vezet. Mivel vége a tanítási időnek lezserebbül vagyok, a szoknyát nadrágra cseréltem és a blúzt is áthúztam egy kényelmesebb darabra. Igazából Ricsié volt és ki akarta dobni, de annyira finom az anyaga, hogy kiloptam a kidobásra szánt cuccai közül, és azóta hordom. Néha lopok. De persze szigorúan csak családtagtól és csak olyat, amire a másiknak már nincs szüksége. Rúzst, szemceruzát, ékszereket. Nem túl etikus tett, de hát valamin nekem is spórolni kell. Ricsi mindig arra tanított, hogy sose várjam meg, amíg beüt a szar, mindig legyenek tartalékaim. Mert ha beüt, akkor már késő siránkozni. Szóval, bár még nem tapasztaltam, hogy milyen is az, amikor az embernek nincs mondjuk pénze, teszek félre. Mindennek az árát, amit összeloptam a nagy crup-os perselyembe dobom. Nem tudom mennyi van benne, de az évek során a kis vézna kutya jó duci lett, szóval nem aggódom, ha jön egy válság, valahogy kivitelezem a túlélést.
Mellesleg aggódom, mert órák után jöttem, eszemben sincs hiányozni, és még egy csomó szorgalmi meg házi vár rám, de most még mindig jobb a helyzet, mintha azon kattognék, hogy vajon miről maradok le azon az órán, amit itt töltök. De ügyelet csak van, nem? Elvégre baj most is lehet. Bár ne legyen, mert akkor nem végzünk gyorsan. Hármat koppintok, mielőtt belépek, és csak pár foglalt ággyal találom szembe magam. Oh. Az egyikőjük oldalra mutat, és ott is van egy ajtó, szóval biccentve követem az utam. Megint koppintok egyet, és ha engedélyt kapok, belépek.
- Szép napot! Vajda Olívia vagyok, és hoztam az orvosi kartonomba szükséges papírokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Marcell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 22
Írta: 2020. október 22. 11:25 | Link
Anastasia Strakhova


-Atya ég!! Hol vagyok? -
Marci kábán hunyorogva pislog ki a takarója alól egy számára teljesen ismeretlen helyen. Hatalmas fényáradat tölti be a szobát, ami teljesen elvakítja az éppen ébredező fiút. Az első gondolata, hogy ez biztos a túlvilág és valami megmagyarázhatatlan módon kerülhetett ő ide, hiszen az utolsó emléke az, hogy leszáll a vonatról... Na de nézzük is az elejéről a történetet.
Farkas Marcell egy meglehetősen különleges figura, meglehetősen különleges történettel. A fiú édesanyja mellett nevelkedett, akinek semmi köze nem volt soha a varázslóvilághoz, még csak nem is hallott a létezéséről.
Marci anyukája a kamaszkorát hatalmas lázadások közepette élte át, folyamatosan ellenkezett igazából mindennel és mindenkivel, aki körülötte volt, állandóan az utcákat járta, bulizott, ismert mindenkit a városban, és elég gyakran közeli kapcsolatba került különböző férfiakkal. Egy ilyen "kapcsolatban" fogant meg Marci is, de sosem derült ki, hogy ki lehetett a vér szerinti apja. Az anyja 19 éves volt, amikor Marci világra jött és azóta neki szentelte az életét. Felhagyott a bulizással, elkezdett dolgozni, majd pár évvel később az iskolát is befejezte. Marci soha nem tudta megbocsátani neki azt, hogy nem ismerhette az apját, és ezt viszonylag gyakran tudatta is az édesanyjával. Nem volt sosem egyszerű gyerek, furcsa, megmagyarázhatatlan dolgok történtek körülötte, és ezekről nem is szívesen beszélt másokkal. A haragja ellenére Marcinak mindig is nagyon különleges kapcsolata volt az anyukájával, hiszen ő volt az egyetlen, akire mindig számíthatott, aki nem ítélte el őt és kíváncsi volt a fiú belső világára.
A fiú 14 éves korára nagy döntés elé kerültek, ugyanis választaniuk kellett, hogy Marci állami iskolában folytassa-e tovább a tanulmányait (amiben eddig nem sok sikert ért el), vagy beiratkozzon egy magániskolába rengeteg pénzért, ahol talán majd tudnak valamit kezdeni az ő sajátos személyiségével. Marci szerette volna otthagyni a jelenlegi osztályát, de az édesanyja nagyon aggódott a költségek miatt, úgy érezte, hogy ez még nem fér bele nekik. Hiába volt jó állása és egészen korrekt fiztése, a tandíj annyira horribilis összeg, hogy félő volt, hogy az életük vitelére nem maradna pénze.
Ebben a dilemmában érkezett meg Marci levele Bagolykőből. Először azt gondolta, hogy ez csak egy rossz vicc, és valamelyik haverja akarja őt hülyére venni, de valahol mélyen volt egy ismerős érzése, egy erős vonzás, ami az iskola felé húzta őt.
Sokat veszekedtek a kérdésen az anyukájával, mert ő abszolút hitetlenkedve állt a kérdéshez. Teljesen biztos volt benne, hogy varázslat nem létezik, és hogy ez az egész csak egy nagy humbug, ami elvonja a figyelmüket az igazán lényeges problémáról.
Marciban viszont napról-napra erősödött az érzés, hogy meg kell próbálnia, el kell mennie arra az állomásra, és meg kell nézze, hogy valóban indul-e az a vonat. Az édesanyja az utolsó pillanatig ellenkezett, de Marci megmakacsolta magát, és a levélben megjelölt napon hatalmas veszekedés közepette a vállára vett egy hátizsákot, majd elindult az állomás felé.
Legnagyobb meglepetésére valóban ott volt a vágány, és perceken belül a vonatot is megpillantotta, ami a Bagolykő Mágustanoda diákjait szállítja az iskolába. Talán még soha életében nem félt annyira mint akkor, amikor fellépett a vonatra. Nem tudta mire vállalkozik, vagy hova tart, csak reménykedett benne, hogy a megérzése nem csal. Titkon abban bízott, hogy talán most lehetősége lesz egy picit közelebb kerülni a vér szerinti édesapja kilétéhez, mert arra már rájött, hogy ha ez az egész valóságos, akkor csakis az apjához lehet köze.
Így történt hát, hogy megérkezett a faluba, egy hirtelen mozdulattal lepattant a vonatról, majd a következő pillanatban itt találta magát ebben a fényes szobában teljesen értetlenül és összezavarodva.
Utoljára módosította:Farkas Marcell, 2020. október 22. 11:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anastasia Strakhova
INAKTÍV


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
Írta: 2020. november 15. 12:43 | Link
Bálint  Love

Csendes esténk van Lexel. Sok ilyenünk akad mostanság. Csak ő és én és meg az a néhány ápolt, akit éjszakára kénytelenek voltunk benntartani. Épp újságot olvasok, miközben macskám fejét cirógatom. Hajam fejem tetején kontyba fogva, fehér talárban ülök az ajtónak háttal. Az egyetlen zajt Lex rombolása adja. Betölti a gyógyítói szobát a nyugodt, egyenletes drümmögés. Minden békés. Bennem van némi feszültség. Bálinttal megint alig találkoztunk, pedig megbeszéltük igyekszünk minél több időt együtt tölteni. Valahogy sosem sikerült. Váltjuk egymást itt a gyengélkedőn. Mellette nekem ott a tanítás, a kutatásom. Talán az én hibám, hogy a maradék időt nem nyomában járva töltöm. Szégyenlem is magam miatta meg nem is, ami azt illeti. Felnőttek vagyunk. Ha ezen múlik a kapcsolatunk, akkor ott már eleve baj van. Ezen gondolkozom és már vagy tíz perce olvasok újra nagyjából három sort egy bizonyos mugli sorozaztról a magát Loisként megnevező író tollából. Nem megy ez ma nekem. Teszem le a lapot a tizenkettedik perc után és magamhoz ölelve macskámat kelek fel, hogy járkálva agyaljak tovább. Angyali ábrázatomon látszik, hogy frusztrált vagyok. Illetve inkább az, hogy szomorú. Kandúrom puha bundájára hajtom arcom. - Úgy hiányzik - suttogom a lágy szőrmébe és tovább folytatom a fel-alá járkálást. Lex pedig néha nyaffantva egyet, tűri a sétálgatást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Darya Mikhaila Kazanova
INAKTÍV


Meg/is/merni
offline
RPG hsz: 215
Összes hsz: 482
Írta: 2020. december 21. 12:17 | Link
YA ne budu sleduyushchim | ¤


Az Odettel töltött este után még jó sokáig agyaltam azon, hogy vajon mit kéne kezdenem a kialakult helyzettel. Valószínűleg Viktor is észrevehette hezitálásomat mindennel kapcsolatban, ugyanis igen lassú válaszokat adtam neki. De nem tehetek róla. Kellett az idő nekem és a folyton kerepelő agykerekeimnek. Az elzárkózás azonban nem az én műfajom volt. Tapasztaltam már apám miatt, és nem akartam másnak is ezt. Éppen ezért is vettem utamat ebédszünetben a gyengélkedő felé. Tudtam, hogy ilyenkor aztán egy lélek sem lesz ott, még ha délelőtt ilyen-olyan indokból fel is keresnék a helyiséget, például akik aznap nem akartak órára menni, bár ezt az elgondolást sose tudtam megérteni.
Ahogy besétáltam a fertőtlenítőtől illatozó helyiségbe, gyomrom apróra szorult, és éreztem, hogy bármennyire is meg akartam védeni a szívemet, nem teljesen sikerült. Fújtam egyet, hogy csökkentsem a nyomást, arcomra a már jól ismert elhatározás került.
– Hello – köszöntem be a terembe, reménykedve, hogy majd valahonnan érkezik majd válasz, és tudni fogom hova kell mennem. Előre felkészítettem a lelkem, hogy valószínűleg már a látványa is arról próbál majd meggyőzni, hogy ne tegyem meg, amiért ide jöttem. Mert muszáj.
Beljebb sétálva megpillantottam. Apró mosoly suhant át arcomon, azonban gyorsan újra összeszedtem magam. - Maradj csak, nem akartalak megzavarni, csak jobb, ha tőlem hallod. Gyors leszek, ígérem - intettem neki kezemmel, hogy ha közelebb is akarna jönni, ne tegye. Ne tegye, mert nem vagyok benne biztos, hogy akkor képes leszek rá. – Abba kell hagynunk ezt az egészet. Kettőnket. Nem is kéne, hogy legyen – jelentettem ki határozottan. Közben fejemben Odett szavai visszhangoztak: szopat téged. Velem viszont ne játsszon senki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zayday Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. február 8. 18:21 | Link
Nasia néni és Dana

Hallom lépteim koppanását a padlón. Gyanúsan nagy a csend mindenfelé, ezért is vagyok meglepődve. Ilyen kora este csendességet találok itt a folyosón lépdelve. Persze nem egyedül, van egy bajba jutott társam is, Dana. Rossz az egészbe belegondolni, sőt még visszaemlékezni. Hogy leírjam ezen esetünket két szót kell hogy használjak. Az egyik a csoki. Hát igen, mindenkinek szép emlékek fűződnek hozzá, csak akkor nem ha nem szívlelik az édességet. A másik a bájital, amit a mi világunkban mindenki jól ismerhet. Balra fordulok, és a lányt is vonszolom magam után. Hozzá sem szólok, de hallom hogy ő duruzsol. Mi történt az igazi Danával? Vajon hallhat engem? Nehéz lenne az utóbbi kérdésre válaszolni, nem tudhatom, azt csak ő tudja. Még sziporkázik álmodozva egy kókler után, aki biztos szánt-szándékkal hagyta el azt a dobozt. No de lehet hogy csak elhagyta, vagy ilyenek. Jajj! Egy kicsit felmérgelem magam amikor neki megyek egy falnak, de szerencsére semmi bajom nem esett. Szemmel láthatóan a csajszi fütyül hogy mizu velem, mert még mindig andalogva mereng magában. Szerintem el is felejtette hogy mikor, honnan és kivel indult el pár perccel ezelőtt. Még egy sarok, és helyben vagyunk. Megkönnyebbülten baktatok át a szakaszon, rám is jön a fél perc. Nálam ez azt jelenti, hogy valamiről elgondolkozom. Most éppen, az jutott díszes kobakomba, hogyan értünk le pár perc alatt? El is hessegetem, mert aprócska nevetést hallok magam mögött. Bizonyára Dana az, ezért kicsit zavartan és türelmetlenül odavágok neki egy Hehe-t. Bocsi Dana, ezt remélem most nem hallottad. Végre célegyenesbe jöttünk, ezért megállok és erősen megpaskolom a gyengélkedő ajtaját. Háromszor.
Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2021. július 17. 10:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Molnár Zselyke
Egyetemi hallgató


Mini Mulan|Zsezsi
offline
RPG hsz: 83
Összes hsz: 254
Írta: 2021. április 16. 21:57 | Link
Strakhova professzor

//elnézést a rövidke kezdésért, lesz ez még hosszabb is. Smiley //

Outfit

Hát, ez pech. Örvénnyel ma ezt alaposan elhibázták, intézett magának egy lábtörést, ha minden igaz. Nem tudott ráállni, így a gyengélkedőre az egyik társa hozott fel, majd anyját, aki amúgy az edzője, meg kell nyugtatnia, ő meg jelenleg Örvényt próbálta csitítani. Eddig még nem történt ilyen, biztos csak elbambulhatott, de így még ekkorát nem esett akadályugrás alatt. Gyakorlott lovas vagyok, mi a franc van velem?
 – Oké, le lehet rakni, a másik lábam még jó! – kérte azt az MT társát, aki dettó gyakorolni jött, csak közben ezt a kis elsősegély-akciót is végrehajtotta, hogy felcipelte a gyengélkedőre.
 – Ha eltört a lábad, akkor egy frászt, Törpicsek, mindjárt jövök, szólok a professzornak – csóválta a fejét, mielőtt lerakta volna egy ágyra a helyiségben.
– Strakhova professzor! – ebben már csak az az irónia is befigyelt, hogy a gyógyító az egyik tanára, a Gemmológia tanárnő. Ügyes vagyok, mondhatom.
Utoljára módosította:Molnár Zselyke , 2021. április 19. 16:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vajda Olívia
INAKTÍV


+1 Vajda :3
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 249
Írta: 2021. május 2. 12:42 | Link
Lucas


Újabb mordulás. Az ember azt hihetné, hogy a gyengélkedő hátuljában egy crupot próbálnak éppen megszelídíteni, elég sikertelenül, de a helyzet az, hogy én vagyok az a valaki, aki ezeket a hangokat kiadja. Fáj, és elképesztően csúnyán is néz ki a kezem, ami elég amorf módon pihen mellettem, és amikor Viktor erősebben mozdít rajta egyet, hangosabban, amikor gyengédebben, akkor csak halkan, de morrantok. Nem éppen így képzeltem el a mai napot. Ráadásul éhes is vagyok, de azzal a hat szem szőlővel, ami nálam van, nem jutok messzire, az sem az enyém, hanem a srácé, csak nekem adta, amikor olyan hangosan kezdett el korogni a gyomrom, hogy az ember azt hitte, hirtelen vihar van kitörőben.
A mai edzésen mentünk a legmesszebb, és igazából mind a ketten elég nagyot hibáztunk, így nem nagyon volt lehetőség arra, hogy megússzuk sérülés nélkül. Én csak a gyengélkedőre kerültem, azonban Katinka megnyert magának egy utat a SÜVEG-gel, egyenesen a fővárosi ispotályba. A bódult lány, bár igen sok vért veszített, mégis, elemében volt, mert amíg el nem indultak - és feltételezem az oda vezető úton végig - az őt ellátó férfiak szépségéről áradozott. Tény és való, most tényleg olyan gyógyítók érkeztek, akiket magazinfotózáson tudna az ember elképzelni, szóval legalább komolyabb fejsérülése nem lett.
Azonban az agyrázkódás kockázata fenn áll, így az ép kezemmel tartok egy lavort a combjaimon, amibe a pár szem szőlős tálat tettem, és próbálom minél lassabban fogyasztani őket, hogy a szervezetem azt higgye, éppen lelegelek egy egész szőlősort. Az biztos, hogy tananyag leszünk a hogyan ne legyünk hülyék rovatban, és az is biztos, hogy ha innen kikerülök, akkor egy nem kellemes beszélgetés vár rám a házvezetőmmel. Megjegyzem teljesen jogosan, mivel ezt el lehetett volna kerülni, de mi helyette a határainkat feszegettük. És mint tudjuk, ez ostoba lépés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Boróka
INAKTÍV


#Alcedo atthis
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 447
Írta: 2021. május 29. 21:01 | Link
Somogyi
Az éjszaka folyamán


Az utóbbi időben túlhajszoltam magam. Mióta Fenyvessy rájött, hogy ismét beiratkoztam egy szakra, még szorosabban próbál fogni, én pedig annál jobban akarok menekülni előle. Bevallom, azt hittem sokkal hamarabb le fogok bukni, így viszont már ő sem engedheti meg magának, hogy szabotálja. Feltűnő lenne, kérdéseket vetne fel és annak a rohadéknak nincs mása, mint a makulátlannak tűnő hírneve. Viszont lehet, hogy megnyertem egy csatát, de minden alkalommal elvesztek már egy másikat, mikor abban a palotának nevezett rohadt börtönben kell eltöltenem az időt.
Két napja hanyagolom a prefektusi feladataim, órákat is mulasztottam, amire nem vagyok épp büszke. Ahogy ő se, úgy én se engedhetem meg a kérdéseket, mert ha másnak nem is, nekem számolnom kell a következményekkel. Holnap este pedig ismét visza kell mennem hozzá és jelenleg nem fog úgy az agyam, hogy megfelelő kifogást találjak a kimaradásra. Még egy csatát vesztettem.
A folyosók már kihaltak, csak a lámpások silány fénye világítja meg őket, miközben szinte csak vánszorogva haladok a cél felé. Minden lélegzetvétel fáj, lépteim bizonytalanok és megállás nélkül ráz a hideg. Idejét nem tudom megmondani, hogy mikor aludtam utoljára ki magam, amiről a szemem alatti karikák tanúskodnak. Arra se volt erőm, hogy legalább ennek a nyomait elrejtsem.
Bevallom, ideges vagyok. Mióta a gyűrű az ujjamon van, illetve mióta ott kéne lennie, görcsösen kerültem a gyengélkedőt, most mégis kénytelen vagyok segítséget kérni, hogy lehetőeg sikerüljön túlélnem a következő napokat. Merlin a tanúm, sose gondoltam volna, hogy valaha Somogyi után fogok könyörögni, most mégis ezt teszem. Röhejes, hogy pont ő tudja a titkom, az pedig még inkább, hogy hajlandó vagyok bízni benne. El van cseszve az egész úgy, ahogy van.
Reszketeg lélegzetvételek közepette lépek be, tekintetem lassan végigjáratom a termen. Pár számmal nagyobb pulóverem összébb húzom magamon, ahogy meg-megrogyó térdekkel megindulok befelé, majd rogyok le az egyik ágyra, levegő után kapkodva. Előregörnyedve, a térdemre támaszkodva várok és őszintén remélem, hogy az aranyos nélkül is szerencsés leszek. Csak most az egyszer...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bontovich Miksa
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák, Előkészítős tanár


#Zrudwj ¦ #Albertné
offline
RPG hsz: 568
Összes hsz: 771
Írta: 2022. július 18. 10:42 | Link
Piros Párduc


- Szeva Kicsi, hát te mit keresel itt? - csattogok be a gyengélkedőre kínomban vigyorogva, miután egy erőteljes rúgással nyitom ki magamnak az ajtót.
Kinézetem tök átlagos, papucs és egy rövidnadrág. Hajam még vizes, ugyanis az élményfürdőből vezetett ide az utam, ahol a kint röhögő haverokkal voltam jelen.
- Na, ne nézz így, csak rosszul érkeztem - bal kezem tartom eléggé furán, ami valószínű annak köszönhető, hogy a magasugrásból, bizony ritka fosul érkezve ráestem. Ha őszinte akarok lenni, az egész bal oldalam úgy néz ki, mintha agyonvertek volna, de meglátva Laurát, arra jutottam, hogy maximum a legfájdalmasabbat kell tudatnom vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anastasia Strakhova
INAKTÍV


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
Írta: 2022. október 10. 14:36 | Link
Anton

Azt szeretem az éjszakai ügyeletben, hogy behozhatom magammal Lexet és amikor épp nincs betegünk őt dajkálhatom. Ma azonban kölcsönadtam. Az egyik diákunk nagyon szomorú volt, mert míg ő itt volt, sajnos meghalt a nagypapája. Nehezen dolgozza fel az elvesztését, mert közel álltak egymáshoz. Teljesen meg tudom érteni mit érez. Ezért gondoltam egyet és megkértem, vigyázzon Alexejre egy kiscsit. Eltereli a figyelmét és macskám kedvessége még a lelkének is jót fog tenni. Így történt tehát, hogy egymagam ülök a gyógyítóiban és kórlapok szortírozásával, rendezésével és archiválásával töltöm az amúgy, hála at égnek csendes estét. Szőke fürtjeim franciás fonatba fogtam össze, púder színű pulóverem és bézs nadrágom felett fehér talárt viselek. Az asztal felett görnyedve olvasok egy diagnózis sort immár negyedjére, de a betűk kicsit összefolynak. Ujjaim közé veszem orrnyergemet és kis nyomást gyakorlok az ott lévő akupresszúrás pontra. Ezután megmozgatom elgémberedett nyakamat, majd a vállam következik. Ébernek kell maradnom még pár órát. Éjféltől hajnal ötig elvben aludhatok úgyis majd. Úgy döntök készítek egy teát. Megindulok tehát a szamovárom felé, amit még tavaly rendszeresítettem ide a gyengélkedőre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Linzenbold Inez
INAKTÍV


Die junge Duellmeisterin
offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 65
Írta: 2022. december 17. 20:06 | Link
DokTHOR bácsi

A kívánságok terme általában biztos pontot jelent az életében, ami a gyakorlást illeti. Nagyon csalódott lenne, ha nem volna lehetősége egy ilyen helyen edzeni órák között, illetve sokszor még órák előtt is ezt a helyet választja, nem pedig a pestseholsei központot. Nem minden edzése történik edzőkkel, ami ad némi szabadságot arra, hogy önállósítsa magát és saját gyakorlási tervet is vigyen be. A múltkorában már kapott össze a két edzőjével, mert azt mondják, hogy túlhajtja magát és ezzel már rontja a saját teljesítményét.
A szőke rellonos ennél azonban jóval önfejűbb, és időnként továbbra is beiktat néhány keményebb edzést, ahol komolyabb átkokat kap, melyek mind megviselik a szervezetét, ráadásul nagyon gyorsan érkeznek, igyekeznie kell, hogy ki tudja védeni őket. Valószínűleg a bajnokságon nem lesznek képesek ilyen tempóban átkokat szórni az ellenfelei, azonban minden eshetőségre fel akar készülni, mert neki kell a legjobbnak lennie.
Ma délelőtt előfordulhat, hogy ellógott egy tanórát, amit lényegében megtehet, hiszen magántanuló, azt csinál, amit akar. Ha olyanja van bejön ebédelni és hazamegy, neki nem szólhatnak semmiért.
Ebben az úgynevezett lyukasórában kitalált valami egészen menőt: a Bombardának van egy, a párbajoknál használt, ám sokkal gyengébb verziója. Ezt képes volt használni nyolc évvel ezelőtt az egyik észt versenyző, aki ezzel hatalmas sikereket ért el. A ruhájuk és testük, így a bőrük és a hajuk el van látva egy védőbűbájjal, így nem gyullad ki, annak ellenére sem, hogy jár némi lánggal egy ilyen átok. Technikás elsajátítani, még neki sem megy egészen, azonban már van olyan elméleti tudása a rontásról, hogy rá bírta venni a termet a használatára.
Elég nagyot szólt, nagyobbat, mint képzelte: odakint is hallották a ricsajt, ő pedig a földre került. Ugyan magánál volt végig, de kellett egy kis idő, míg újra képes volt kinyitni a szemét. Az egész testében érezte a detonációt, ő maga pedig reszketve, hasogató jobb füllel feküdt a padlón, amikor Rosales professzor berontott, hogy megkeresse a zaj forrását.
Kellett egy kis idő, hogy magához térjen és a saját lábára tudjon állni. Annak ellenére, hogy kifejezte, hogy neki semmi baja, az igazgató-helyettes asszony ragaszkodott ahhoz, hogy meglátogassa gyengélkedőt, sőt még el is kísérte, mert nem bízott Inezben.
Hazudna, ha azt mondaná, hogy nem volt szükége arra, hogy megálljanak párszor az úton, Rosales prof többször belé is karolt, hogy segítse, ami tök ciki. Egy kis átok nem fogja őt leteríteni a lábáról. Pár csepp vért érzett szivárogni az egyébként is gyakorlatilag állandó zúgó füléből, ami azért nem nyugtatta meg, ennek ellenére kócos szürke fürtjei biztonságába rejtette a fülét.
- Tényleg jól vagyok, tanárnő! - Ismétli meg a szemeit forgatva, ahogy belépnek az ajtón. Lehet, hogy ma már nem fog annyit edzeni, de nincs nagy baj, máskor is sérült le és nem dőlt össze a világ.
Igaz, az edzésre használt terem sem, mint most.
A tanárnő jelezte a gyógyító asszo... úrnak az érkezését egy rövid összefoglaló kíséretében, majd el kellett sietnie a következő órájára, amiről már így is késésben volt.
- Jó napot. - Köszön az egyik székre helyet foglalva. Bőre sápadt, testében még most is érzi a robbanást, ám szerinte ez csak stressz, mert megijedt a robbanástól. Vonásait próbálja rendezni, annak ellenére, hogy egyáltalán nem érzi jól magát. A fülében a szúró fájdalom nem múlik, az őrjítő zúgás pedig egyre élesebben jön elő, pont úgy, mint tavaly.
- Nincs nagy baj. - Jelenti ki egyszerűen, poros, kissé összekarcolt jobbját feltartva, amit gyorsan el is rejt, noha csak felületi sérülés. Lehet még rajta ezekből, eddig észre sem vette. Még csak azt hiányzik, hogy eltiltsák az edzéstől vagy a versenyzéstől. Már csak négy hónap van a versenyig, egy percet nem hagyhat ki.
Utoljára módosította:Linzenbold Inez, 2022. december 17. 20:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1452
Összes hsz: 1765
Írta: 2023. február 25. 18:44 | Link
Altea


Szofi egyszer elmesélte neki, milyen, amikor havonta egyszer megfosztják őt a hormonok a józan észtől. Bár ne hallgatta volna végig, mert azóta a saját hangulatingadozásáról folyton ez a groteszk hasonlat jut eszébe. Egyik percben önfeledt és még a mosolyát is őszintének érzi, hiszen az utóbbi hetekben nagy kő esett le a szívéről, hogy a szívének két fontos ember is felajánlotta, hogy cipelik vele együtt a terhet, ami a látomásokkal járt. Felsóhajthatott, mert végre valakinek beszélhetett róla.
 Másrészről a probléma nem szűnt meg. Jobban aludt Farkasházy bájitalának hála, de a tanulásban való felzárkózást hátráltatták azok a rosszullétek, amik már fényes nappal törtek rá. Kakasi tanárnő is észrevette, hogy valami nem stimmelt, mert a vizsga előtti ismétlőóra közepén kirugdosta a folyosóra, hogy menjen lepihenni a gyengélkeőre. És még mielőtt a bliccelés ötlete felmerülhetett volna Zalánban, a professzor megbűvölte a fiú saját tankönyvét, ami idomított kutya módjára harapott a sarkába, valahányszor rossz irányba akart fordulni, vagy éppen megállt. Hangosan szitkozódva tért rá a hírhedt folyosóra, az ingerültség egyre csak nőtt benne és már azon tanakodott, hogy fel fogja gyújtani a saját tankönyvét.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2023. február 25. 18:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szikszay Izidóra
INAKTÍV


Izzy | Izgidóra
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 101
Írta: 2023. március 30. 00:26 | Link


Annyira vacog, hogy összekoccan tőle néha a foga is. Három takaróba burkolózott már bele, de még mindig úgy érzi, menten megfagy. Az már csak a ráadás, hogy ezt a ronda pizsamát kell viselnie, ami úgy tűnik, hogy a gyengélkedő készletéhez tartozik. Mintha a múlt századból maradt volna itt, és a fazonja is olyan hihetetlenül előnytelen. Ha nem rázná úgy a hideg, mintha villát nyomott volna egy konnektorba, bizonyára ezen is hangosan dohogna éppen, így azonban csak arra igyekszik figyelni, hogy valahogy megőrizze még a maradék méltóságát. Mennyire rémes már az is, hogy tulajdonképpen a folyosón ájult el. Csak remélni meri, hogy Roland nem kapta el tőle ezt a csodát, amit ő feltehetőleg Ádámtól szedett össze, miközben megbeszéltek egy fotózást. A tényleges képekig el sem jutottak, merthogy a srác nem szólt róla, hogy valahol külföldön járt és most fene se tudja, mit terjeszt éppen. Lehet az bármi maláriától a nyugat-nílusi lázig, a lényeg úgyis az, hogy ő itt ebbe éppen megpróbál nem belehalni.
- Ké...kérek... mé-még egy takarót. Me-me-megfagyok - dadogja, pedig csak úgy süt a bőre egyébként a magas láztól, és ez már egy fokkal jobb, mint amivel itt kötött ki reggel. Ismét összekoccannak a fogai, ahogy összehúzza magát a három réteg alatt.
- Ho-ho-hol a f-francban já-já-jártál te és mi-mit te-te-terjesztesz? - kérdezi meg kis szünet után a szomszéd ágyat birtokló Ádámot, aki mindennek az okozója. Ha nem dadogna a vacogásból adódóan, sokkal drámaibbnak hangzana a mondat, így azonban legfeljebb nevetséges. Mindjárt el is sírja magát. Ez tragédia. Reméli, előbb múlnak ki a betegségtől, mint hogy megfojthassa Ádámot.
Utoljára módosította:Szikszay Izidóra, 2023. április 18. 21:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anastasia Strakhova
INAKTÍV


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
Írta: 2023. április 12. 18:50 | Link
Minden érkezőnek, aki a Nagyteremből menekül
(Évnyitóból tömegkatasztrófa)


Kellemes is lehetne ez a mai nap. Se bal lábbal kelés, se bosszantó kis apróságok, csak a nyugalom és a boldogság, hogy menyasszonyként kezdem ezt az évet. Ott csillog az ujjamon az Antonomtól kapott gyűrűm, ami minden pillanatban erre a csodára emlékeztet. Arra, hogy egymásra találtunk, és bár semmi sem tökéletes, mert a lánykája kissé még tart tőlem, de az életünk révbe érni látszik. Egy épületben vagyunk, mégsem gátoljuk a másik szakmai életét. Minden lopott percet vele töltök, de ma én idefenn maradtam, hogy előkészüljek a gyengélkedő megnyitására. Kollégám persze már megint a szoknyák után futkorászik. Thorsten, még a nevében is ott az istenkomplexus. Folyton zavarba hoz és ahelyett, hogy levegőnek nézném, butácska naiva módjára mindig besétálok a kelepcéjébe. Komolyan, már azt fontolgatom, hogy szólok erről Antonnak. Azért nem tettem eddig, mert ez a fajta áskálódás teljesen szembe megy a jellememmel. Bárcsak találna más célpontot végre és békén hagyna... Esküszöm, ha idén is ezzel kezdi az évet, tényleg bemószerolom a vőlegényemnél. Na de vissza az igazán fontos dolgokhoz. Éppen a bájitalok lajstromját futom át, amikor furcsa zajokra leszek figyelmes. Kisétálok az ajtóig és földbe gyökerezett lábbal állva hallgatom az egyre másra felzengő ordítást, trappoló lábak és elkiáltott utasítások hangját. Tavaly egy elsőst inzultáltak, idénre meg az Armageddon lett betervezve, csak nekem felejtettek el szólni róla? Pislogok hatalmasra nyílt, ártatlan kék szemeimmel és várom, hogy mikor ér el ide a lökéshulláma annak, ami odalenn zajlik. Megpillantva az első érkezőket, azonnal elmúlik zavarom és vele együtt a leblokkolás. Azonnal elébük szaladok. Főkötőm alatt kontyom stabilan tart, hófehér talárom gallérja kikeményített, ujját futás közben tűröm fel, majd pálcámat húzom elő zsebemből és szorosan fogva vágok bele a triázsolásba. Most jól jönne a segítség, de egyelőre egymagam vagyok gyógyítóként az események sűrűjében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kárási-Tóth Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák


neveletlen hercegnő | napraforgó
offline
RPG hsz: 280
Összes hsz: 401
Írta: 2023. május 28. 21:30 | Link
Thorsten Löwenherz
mert valami mindig fáj...



Végre. Képes voltam én összeenni mindent, csak hogy fájjon a hasam, így boldogan pattanok fel a házunk asztalától. Ki is érdemelve ezzel pár furcsa pillantást, mert előtte közöltem nagy boldogan, hogy fáj a hasam.
- Megyek a gyengélkedőre - igen, mert az ember mindig már-már szökdécselve megy oda. De én szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy ő az. Csak megérzi ezt valaki, nem? Oké, persze hogy hittem másokat is annak, de náluk ezt nem éreztem. Persze nem ronthatok ajtóstól a házba, és köszönhetek, hogy szia apu. Sőt anyu kifejezetten a lelkemre kötötte, hogy meg ne próbáljak megint valakit hazacipelni, hogy ő az én apám, mert vele együtt rak ki. Jó, arra is volt már példa. Legutóbb a kérdésre, hogy honnan szedtem össze, azt feleltem a Blahán, aztán kiderült, nem is sötét a haja, csak koszos. Voltak kudarcaim, na. De ezt...ezt tudom, hogy nem az.
Előhalászom a zsebemből azt a képet, aminek nálam se kellene lennie, mert hát elégettük. Anyu meg naiv, ha azt hiszi, egy szóra feladom. Találkozni akarok az apámmal, és nem tudom megmagyarázni, miért, de tudom, hogy a három koppintás után, ő fog ajtót nyitni, és a szokásos csillogó, csodálattal rámeredő tekintettel találkozik, ahogy szinte minden nap.
- Fáj a hasam - rebegtetem meg a pilláim, és nem várok invitálást, bemegyek én magamtól, ismerem már jól a járást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíjas <3
Somlay Kornél
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Som, Somi
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 201
Írta: 2023. június 26. 05:51 | Link
Kis Laura Grace


Ez a nap is ugyan úgy indult, mint az összes többi. Reggel kipihenten felkeltem, reggeliztem, tanultam, majd ebédeltem, utána tanultam és most elindultam a könyvtárba. Igen tudom, hogy odakint nagyon jó meleg idő van, de nem szeretem ezt a tikkasztó hőséget és az ódon kastély falai mögött hűvösebb az idő. Szóval a Levitából kilépve utam a Nyugati szárny, első emeletére vezet, ahol a könyvtár helyezkedik el. Elég sok folyosón és lépcsőkön át sétálok célomhoz és már a nyugati szárny, első emeletére vezető lépcsősor utolsó fokához érek, amikor megbotlom és vézna testem -engedve a fizika törvényeinek- hatalmas erővel zuhan előre. A becsapódást kezeimmel tompítom, de a térdeim így is megsérülnek a hosszú fekete nadrágom alatt. Persze a becsapódás és kínomban elengedett jajgatásomra többen is felfigyelnek, de senki nem jön oda segíteni. Egy kicsit még fekszem a padlón, majd lassan felállok és érzem, ahogy a térdemen keletkezett sebből elindul a vérem. Tudom, hogy egy emelettel feljebb van a gyengélkedő, bár még sose jártam ott pedig már párszor közel kerültem a földhöz és most nem is tudnék visszamászni a Levitába, ezért megindulok az emeletre. Sántikálva és erősen kapaszkodva egyesével veszem a felfelé vezető lépcső fokait, hogy utána meggyötörten érkezzek a gyengélkedőbe, ahová kopogás nélkül lépek be.
-Hahó, van itt valaki? -teszem fel a kérdést, majd elindulok az egyik üres ágy felé sántikálva. Ám, a hatalmas ablakokon át beszűrődő fény eléggé megrémít. -Úr Isten, látom a fényt! Haldoklom! -kell egy-két perc amíg realizálom, hogy ez nem az a fény, de lábaim annyira fájnak, hogy szinte halálomon vagyok. Talán jobb, ha folytatom utam az előbb már kinézett ágy felé és lehuppanok rá. Megpróbálom lassan felhúzni a nadrágom szárát, hogy jobban szemügyre vehessem a jobb lábamon keletkezett sebet, de annyira fáj az egész művelet, hogy fogaimat összeszorítva se sikerül beteljesítenem tervemet és csak elfekszem az ágyon. Majd a fájdalom okozta könnycseppeket letörlöm arcomról, nehogy gyengének nézzen itt valaki, bár elég alacsony a fájdalomküszöböm, szóval így is gyorsan ki fog derülni, hogy az vagyok! De addig megpróbálom tartani a látszatot.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Amit nem kérsz, az megadatik!
Podlovics Yulia Lenke
Diák Rellon (H), Harmadikos diák


A legkisebb Podlovics
offline
RPG hsz: 83
Összes hsz: 101
Írta: 2023. július 17. 23:00 | Link
Dokthor
Ki is vagy te?


Régóta kutakodtak már Zsazsa apja után. Rengeteg gyermeteg sztorin vannak túl, közös fantáziákon, álmodozáson, hazacipelt figurákon. Most pedig, hogy tényleg megvan a férfi, még hihetetlenebbnek tűnik az egész, mint mikor valakivel viccelődtek még az előkészítőben. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne örülne végtelenül a történteknek. Pontosan tudja, mennyit is jelent ez a legjobb barátnőjének.
Ezért is kell szemügyre vennie a férfit. Kapóra is jött neki az az apró kis ficam az elmúlt hétről, amit gyakorlás közben szerzett a bokájában. Túléli, nem is foglalkozott vele eddig, de most tökéletes indok arra, hogy a gyengélkedő fele sántikáljon. Az ebédszünetet választotta a műveletre, így a folyosók egész üresek.
- Dr. Löwenherz? - Az ajtóhoz érve kopog be, és be is kiállt, hogy biztosan a megfelelő emberre akadjon itt rá. Mivel igazából nincs szüksége orvosra, ha mással találkozna, nem is lenne értelme, hogy itt van. Akkor a lába varázslatos módon magától is meggyógyulna. Ki gondolta volna, hogy a Bagolykőben még ilyen is lehetséges?
Az ajtófélfába kapaszkodik, ezzel erősítve a látszatot, hogy mennyire fáj a bokája. Igazából csak kicsit fáj, épp annyira, amit le lehet küzdeni a táncórák és gyakorlás közben. Amint pedig nyílik az ajtó, látványosan le is fel is rántja a fájós bal bokáját, egy hangos szisszenés kíséretében. Mintha már egy finom terheléstől is fájna neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Löwenherz Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák


neveletlen hercegnő | napraforgó
offline
RPG hsz: 280
Összes hsz: 401
Írta: 2023. október 13. 10:41 | Link
Évnyitósdi after
jelvény nélkül| hajacska | gif



Érzem én, hogy Kori ölel, azt is, hogy Laca is itt van mellettem, mégsem jobb. A sírást még csak abba se tudom hagyni, annyira bánt ami történt, hisz Merlin a megmondhatója, én csak egy ártatlan viccnek szántam, hisz a mestertanonc mondta azelőtt, hogy már amúgy is ellőtték ezt a poént. Mondjuk... talán megvárhattam volna a sztori végét, de most már mindegy.
Egy szó nélkül battyogok Anti bácsi mellett. Volt idő, mikor szökdécseltem a gyengélkedőig, és rendesen vártam, hogy odajussak, sőt... tettem is érte, de ez most nem az. Most fáj menni, és túlságosan gyorsan is tart odaérni. Szegény apus, remélem nem kap infarktust, hisz még akkor sem voltam ennyire szétesve, mikor megtudtuk, hogy ő az apám. Ott igazából boldog voltam, ami a jelenlegi állapotomról egyáltalán nem mondható el.
Hálás vagyok Anti bácsinak, ő részletekbe menően vázolja fel a jelenlétem okát, és ahogy Rudi bácsi történetéhez ér, újra rám tör a zokogás, mert a mellkasom is elnehezedik, és a levegő is alig jut el a tüdőmig. Én tényleg nagyon sajnálom, és nem ezt akartam, de... valószínűleg ez már senkit nem hat meg.
A sírást még akkor sem bírom abbahagyni, mikor az ajtó csukódik, és a házvezető-helyettes itt hagy engem az apámmal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíjas <3
Szécsi Dominik
Prefektus Eridon, DÖK elnökhelyettes, Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 362
Összes hsz: 432
Írta: 2024. január 29. 20:15 | Link
Sadie - előzmény: alagsori folyosó
az ajándék

Értékelte a felmutatott középső ujjat, igazából még nem találkozott olyan lánnyal, aki két hányás közt ilyen kecses mozdulattal tudta jelezni felé a szimpátiáját. Mindenesetre most nem állt neki kivesézni azt, hogy miért is van ez a fene nagy gyűlölet úgy unblock a csajban, hanem azon volt, hogy eltámogassa őt - lehetőleg a saját lábain - a gyengélkedőre. Ez egy ideig működött is, végre mintha a másikban alább hagyott volna a bunkóság parazsa, s már-már érdeklődött Domi felől, aki meg hülye mód azt gondolta, tényleg kíváncsi a másik. Mesélni is kezdett, de ez sem tartott sokáig, mert hirtelen összecsuklott mellette a lány. - Baszki! Térj magadhoz! - úgy ahogy sikerült a föld felett pár centivel elkapnia, óvatosan fektette el és kicsit paskolta is az arcát, de érződött, hogy nagy a baj. Dominik nem várhatott tovább, erre úgy se fog jönni senki, ezért felkapta a rellonost és bár nem volt nehéz a lány, azért mégis, nehézségek árán, de ahogy tudott, úgy sietett vele a gyengélkedőre. Ott azonnal segítségért kiáltott, és szerencsére jöttek is a hozzáértők….


***


Dominik a késő estig virrasztást követően a gyógyító javaslatára hagyta el a helyszínt, aki megnyugtatta, hogy a lány még reggel is ott lesz, sőt talán még másnap is, így teljesen fölösleges ott gubbasztania az eridonosnak. Ettől függetlenül a srác nyugtalan volt, egész éjszaka nem tudott aludni, csak az járt a fejében, hogy a baromságával gyengélkedőre juttatott valakit. Félt attól, hogy valami maradandó kárt okozott, vagy örök életre való szenvedést. Olyannyira nem tudott aludni, hogy hajnalban az első útja a faluba vezetett, ott vett egy böhöm nagy tábla csokit a lánynak, aztán ahogy hazafelé indult, meglátott a kirakatban valamit, amiről azonnal a középsőjét bemutató rellonos jutott az eszébe. Meg is vette, majd a vásárolt holmikkal tért vissza a gyengélkedőre, ahol a gyógyító közölte, hogy a lány még nem tért magához, de ha Domi akar, hát egy kis időre beülhet hozzá.
S bár nem ismerte, azon túl, hogy eddig csupán egy szörnyella de frászhoz volt szerencséje, még se akarta őt magára hagyni. Odasétált az ágyához, megállapította, hogy ha alszik, akkor olyan ártalmatlannak tűnik, és talán mindig aludnia kellene, majd körbefordult, s leakasztotta a prefektusi jelvényt a lány talárjáról, hogy szemügyre vegye.
- Kíváncsi lennék, hogy ezt mivel érdemelted ki - mondta halkan a lánynak, közben letelepedett az ágy mellé, annak végébe fektette a csokit, aztán előhúzta a kirakatból szerzett zsákmányt, s annak mellére tűzte a lány prefektusi jelvényét. - Megbüntetlek te szenyaaa -kislányos hangot imitálva szórakozott az ágy mellett a plüssel, de valójában arra vágyott, hogy végre magához térjen már ez a komisz lány.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gergelyfi László
Diák Eridon (H), Negyedikes diák


A metamor fia
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 288
Írta: 2024. február 15. 14:12 | Link
Tala
Öltözék

Már két napja vesztegelek a gyenguszon, holott hamarosan vizsgaidőszak. Habár nem vagyok a tanulás mintapéldánya, azért most én is érzem, hogy pár órával többet kéne tanulni. De nem tudom mit ehettem és hol, mert már két napja itt fekszem dögrováson. Ami amúgy nem baj, mert pihenni jó, de gondolkodni és fájni nem annyira. Főleg az utóbbi a gondom, hogy a hasfájás nem igazán akar elmúlni. Zsanna faterja azt mondta, hogy nyílik valami virág, aminek a hatóanyaga jó lesz és már mehetek is. Csak pont elfogyott és várni kell, hogy az üvegházban kifejlődjenek. Szerencse, hogy vigyázott rám Mr. Löwenherz és azt mondta, hogy ma már tutira lesz és addig inkább pihenjek, ha kell, akkor meg ad valami altató szerű cuccot. Így aztán két napig ki voltam ütve, szinte csak a muszájhoz keltem fel, egyébként aludtam. talán nem is baj, mert így csak ma tudtam az élet nagy kérdéseiről gondolkodni hülyeségeket. Most viszont megint kínlódok és eszem ágában sincs felkelni. Oldalra nézek, hátha lesz valaki itt a közelben, aki segít nekem. Például jól esne egy pohár víz, de félek, ha felállok, rögtön összeesek, mint valami rongybaba. Mák, hogy mellettem egy ismerős lányra bukkanok, Atalára, aki az egyik Navinés évfolyamtársam. Csak azért tudom ennyire, hogy ki, mert tudom, hogy jelnyelven beszélget, azaz, ha most hozzá is szólnék, vélhetően nem hallaná. Viszont a metamorfságom ad egy kis segítséget... megnyújtom a mutatóujjam és megbökdösöm, hátha észreveszi, hogy majd szomjan halok. Kár, hogy nem ismerem a jelnyelvet, pedig apám már egy csomószor mondta, hogy ideje lenne megtanulni azt is. Mintha nem tanulnék mindenféle "sohanemkellmajd" dolgot. Kivételesen igaza lett, mert sokkal jobb lenne, ha most tudnék a szőkéhez "beszélni", vagy ahogy ők "mondják" jelelni. Közben az ujjam elkezdem visszaváltoztatni, hogy nehogy túlságosan megijedjen.
Utoljára módosította:Gergelyfi László, 2024. február 15. 14:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várffy-Zoller vándordíj 2023 tavasz/nyár
Oldalak: « 1 2 3 [4] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Második emelet