30. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek:
Kiírásra kerültek az év végi/eleji pályázatok, ne felejtsd el csekkolni a híreket! Wink

Március 15-én zárul a karácsonyi vásár és a korcsolyapálya témája, így kérünk titeket, hogy ott futó játékaitokat addig zárjátok! Wink
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 ... 21 ... 26 27 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Seth Gareth Selwyn
Gondnok, Illúziómágus, Végzett Diák, Független varázsló


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 594
Összes hsz: 2250
Írta: 2015. november 14. 21:19 | Link


Némán, jóformán mozdulatlanul ült - furcsa dolog, amikor az ember kiszakad az őt körülvevő világból, az pedig nélküle működik tovább, szíve észrevétlen ver, lélegzik és minden folytatódik, míg ő ki tudja, milyen messze jár. Az elmúlt napok történésein gondolkodott, miközben Gergő egyenletes légzését hallgatta, csak tudatalatt figyelve - többnyire Sebby miatt fejlesztette ki, hogy a változásokra reagáljon, rémálmai és pánikrohamai miatt, de nem korlátozódott rá. Amit az ember egyszer megszokott, az utána már mindig fel fog tűnni.
A beszélgetés Kins-szel... nyugtalanná tette, mert egyrészt türelmetlen lett a változás reménye láttán, másrészt viszont még mindig félt. Hogy elrontja, hogy elkésett, hogy ha eddig nem ment, nem lesz elég erős hozzá. De dühítette is, mert tehetetlennek és tétovának érezte magát, mintha eltűnt volna belőle az örökké lázadó én, ami mindig, minden helyzetben a megoldást, a kiutat kereste. A kimerültség egyre érezhetőbbé vált rajta, a gondolatai is botladoztak, az álom mégis elkerülte és ahogy halántékát támasztva mintha zsongó-zsibongó elméjét is próbálta volna összetartani, őszintén nem tudta, mit érez. Talán ez volt a legfárasztóbb, ez a szüntelen kavargás, hogy minden apróságra összerezzent, minden neszre felkapta a fejét - most is úgy ült a fotelben, hogy lehetőleg mindenre rálásson és a háta mögött csak fal legyen.
Amikor a mellette fekvő légzése megváltozott, automatikusan felfülelt rá és felkapta a fejét - már besötétedett és ő nem gyújtotta meg az ágy melletti fényforrást, úgyhogy csak hallgatózhatott. Észre sem vette eddig, hogy tőlük nem messze beszélgettek és kacarásztak az egyik ágynál, most viszont zavarta a zaj, így pálcáját előhúzva némítóbűbájt szórt maguk köré, hogy kizárja a hangokat. Csak utána intett halovány Lumost, olyan alacsonyan tartva a lángot, hogy ne világítson Gergő szemébe, de rálásson az arcára - a vonásai arról árulkodtak, hogy a javasasszony figyelmeztetésének megfelelően elmúlt az első adag bájital hatása és a fájdalom kezdi felébreszteni. Az éjjeliszekrényen ott állt a két fiola, a regenerálószer és a fájdalomcsillapító, de remélte, hogy a csend beálltával még visszaalszik, így csak a vaktában kaparászó kéz felé nyúlt, hogy rásimítsa tenyerét, megpróbálva megnyugtatni.
Hülye kamikaze. Hajszálon múlt, hogy nem kapta telibe a gerincét a gurkó, csak mert ő hős herceget játszott. Aggodalma leginkább dühvel váltakozott, mert legszívesebben megcsapdosta volna ezt az idiótát, aki mások biztonságáról szövegel, hogy utána csaknem megölje magát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2015. november 30. 19:26 | Link

Gareth


Nehéz a mellkasa, fáj levegőt venni, kellemetlen nyomást érez, ahogy lassan a félálom áldott állapota tovaszáll és kitisztulni látszik a feje. Szabálytalanul lélegzik, és zavarják a hangok, amik a környezetéből szűrődnek be. Otthon van. Zavartan otthon van, a kanapén fekszik, egy értelmetlen műsor zajai és fényei zavarják csak, elaludt a tévé mellett. Le kell kapcsolnia. Reflexből keresi maga mellett a kapcsolót, ehelyett egy kezet talál.
Nem kell kinyitnia a szemét, megismeri a kezet anélkül is. Hideg, selymes, könnyed és érezni rajta, hogy finom mozdulatokra termett. Ahogy lassan visszatérnek érzékei, érzi, hogy fázik. Amit meglehetősen furcsáll, mert mindig is szerette a hűvös időjárást és soha nem hatotta meg különösebben. Nagyon ritkán fázott, a teste alkalmazkodott a kinti életmódhoz, kevésbé volt érzékeny a hidegre. Most mégis kissé rázta valami, egy furcsa érzés, amit a hidegnek tulajdonított és vacogásként definiált. Ennek ellenére makacsul ragaszkodott Seth hűvös kezéhez, még ha semmi racionális oka nem is volt rá. Összepréselte kicsit ajakit, majd kinyitotta szemeit. A fény egyáltalán nem zavarta, csupán a fiú pálcájának fénye világított és alig látott a félhomályban. Fekete tekintetével a másik arcát, vonásait kereste. Amint meglátta, még ilyen fényviszonyok között is meg tudta állapítani, mennyire nem néz ki jól. Ajka sarkába apró, halovány mosoly költözött.
- Rosszul festesz - állapította meg, és talán a legsúlyosabb tünetének tudhatjuk be, hogy még viccelődni is próbál. Ennek ellenére hangjába valós, nem pedig ironikus aggodalom kúszott, ahogy Seth arcát figyelte. Próbálta kicsit oldalra fordítani a fejét, hogy könnyebb legyen, de egyelőre még annyira nem érezte magáénak a testét, hogy szenvedett ezzel az apró mozdulattal is. Talán még kicsit fájt is neki, bár ezt nem annyira realizálta, tekintetét inkább lesüllyesztette a másik kezére, egy picit elgondolkozva. Talán icipicit csalódottnak érzi magát, hogy mégsem otthon ébredt és vége van az illúziónak. Bár Seth keze a távkapcsolónál sokkal szimpatikusabb kapaszkodónak tűnt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Seth Gareth Selwyn
Gondnok, Illúziómágus, Végzett Diák, Független varázsló


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 594
Összes hsz: 2250
Írta: 2015. december 6. 01:28 | Link


A szőke végül mégis eszmélt - szempillája rebbent, arca összerándult és felnézett. Pár pillanatig némán fürkészték egymást, aztán kapott egy mosolytöredéket és egy ostoba közhelyet, mégis, dühét megkönnyebbülés mosta el, hogy átadhassa helyét a kimerültségnek.*
- There goes the kettle.-*Ez annak a bizonyos baglyos-verebes bölcsességnek az angol megfelelője, ami most valahogy hamarabb akadt a nyelvére és jobban is illett. Rekedt volt, megköszörülte a torkát, hogy megszabaduljon a számára bántó mellékzöngétől és a kellemetlen érzéstől, hogy aggódnak érte, mert nem tudott mihez kezdeni mások érzéseivel - sem megnyugtatni őket, sem eljátszani előttük, hogy minden rendben lesz. A pillantást érzékelve kezét finoman, szinte észrevétlen húzta vissza, hogy a fiolákért nyúljon.*
- Ezt be kell venned. Fel tudsz ülni vagy segítsek?-*Kérdezte, semleges, kissé talán fakó hangon, mert a fáradtság a maradék érzelmeket is kilopta belőle - megfigyelte, hogy Gergő az agliai történtek után nem szívesen ért hozzá, ő pedig elfogadta, sőt, egy ponton talán meg is könnyebbült. Ennyivel is kevesebb embert kellett féltenie, ennyivel is kevesebb lelkét nyomó, kimondatlan magyarázkodás, amire nem talált elég és elég jó szót. Sem a tükörhöz, sem a naplójához nem nyúlt, mióta magához tért Magnus mentőakciója után és rádöbbent, hogy képtelen Sebastian szemébe nézni. Ezt az érzést nem lehetett leírni vagy elmondani; hiába is kérte volna tőle bárki. Hogy Kins megértette, nem a szavakon múlt.*
- Volt itt a húgod,-*Mondta aztán, hogy megtörje a csendet, mert tartott tőle, hogy további megjegyzéseket ébreszt, hogy éberen gubbaszt egy fotelben, teljes sötétségben itt, miközben a többiekkel kellett volna a győzelmet ünnepelnie és megmentenie egy-két szelet sütit a sztárterelőnek. Ő maga sokkal inkább abban a pillanatban rekedt, amikor a sípszó felharsanása után megkönnyebbülten Gergőt kutatta tekintetével és zuhanni látta. Ami akkor megfagyott benne, teljesen csak a szőke első szavaival engedett fel benne.*- Munka után benézett, de elküldtem, hogy pihenjen, mert alig állt a lábán. Megígértette velem, hogy szólok, amint kiengednek a gyengélkedőről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. december 15. 17:37 | Link

Clariette Aye Dante & Lorelai K. Riviera


Normál esetben Karinának esze ágába se jutott volna, hogy segítsen a fájókezű lányon. Viszont az elsősgólya a szőkére volt bízva, ezért gondolta úgy, hogy ő felelt Clarie testi épségéért is, nem csak az iskolába való beilleszkedéséért. Mekkora mázli, hogy volt a zsebében egy összegyűrt anyagzsebkendő… Azzal könnyedén közrefogta a duzzanatot, ami ott virított a kis sárkány karján. Talán csak zúzódás volt, vagy ficam, de nem volt a szöszi számára kizárva a törés és a húzódás sem. Remélte, hogy ez a jeges kötözés valamennyire lehúzza a duzzanatot, amit a lányra eszkábált az említett zsebiből és jégdarabból. Laikusként büszke volt magára, holott halványsárga hava sem volt az ilyesfajta sérülésekről. Amint elérkeztek a gyengélkedő ajtaja elé. A hó sárkány nem zavartatva magát, igyekezett belépni a gyengélkedőre, de nem tette meg. Kiszúrt valakit s elengedte a kilincset.
Nem messze a lányoktól, ott állt -az a személy, akit kerestek- az eridon házvezető-helyettese, Lorelai. A hölgy háttal állt nekik, Karyn nem látta pontosan, hogy mit is csinált, ezért várt egy kicsit. Biztos beszélgetett egy diákkal vagy kitudja. Eltelt öt perc, hét perc, s a szöszi kicsit türelmetlenné vált, lopva ránézett a kis Clarie arcára, akiről a leginkább nem a fájdalmat látta sugározni, inkább azt, hogy a képzeletében egészen máshol járt. A jégtömb ekkor sóhajtott egyet, elkapta a barnát a vállánál, figyelmet kért ki ezzel magának.
- Vár meg itt! Nem menni sehová. Oké?- ha sikerült felráznia a kiscsajt egy mosolyt eresztett meg felé s odasétált a javasasszonyhoz, akinek óvatosan megkopogtatta a vállát a mutatóujja hegyével.
- Öhm, elnézést. - halkan, illedelmesen szólt oda a hölgyhöz, aki ha megfordult a szőkével találta szembe magát. - Történ egy kis baleset. Én csúsz jég, és lett nagy bumm, Clarie kar, öhm... nagy! Fáj neki. - a lehetető legjobb tudása szerint igyekezte elmesélni a történteket, de lehet, hogy a mesélést a lányra hagyja, az ő magyarja sokkal érthetőbb volt a Karináétól. Tarkóját vakarva, ismét sóhajtott egyet, lemondott a magyarázkodásról, inkább az elsősre mutatott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2015. december 15. 19:37 | Link

Karina és Clairette


A téli időszak mindig fárasztó a gyengélkedőn és az ispotályban is. Most sem tudom igazán, hol áll a fejem, de lassan vége a műszakomnak. Már éppen pakolgatok, minden kis beteg az ágyban. A gyengélkedő köhintésekről, tüsszögésektől hangos éppen, de akik itt vannak, csak pár napra maradnak általában.
Éppen a bájitalokat rendezgettem, amikor egy finom érintést éreztem a vállamon. Hátrafordultam és megemelt szemöldökkel figyeltem a szőke lánykára, hallgatva kérését.
Akaratlanul is fáradt sóhaj szakad ki belőlem, ahogy összerakom a történetet. Az a jégpálya egy életveszélyes hely, én mondom.
- Rendben, ültesse le oda, mindjárt megyek - azzal a másik sarokban lévő, vizsgálóként működő ajtó felé mutatok, hiszen ott van mellette pár szék, ahol a nem túl súlyos esetek várakozhatnak. Nyugodtan befejezhetném, amit csinálok, egy lázmérőt még megnézek, a kislánynak adok lázcsillapító bájitalt és már megyek is. Ha valamit megtanultam, az az, hogy a legapróbb dolgokat is komolyan kell venni.
- Jöjjenek, kérem - mondom, miközben elhaladok a két fiatal hölgy mellett, magam mögött tárva nyitva hagyva az ajtót és megpaskolom a vizsgálóasztalt, hogy a hölgyike nyugodtan üljön le. Én pedig gyorsan megmosom a kezem, hogy véletlen se legyen rajta a kelleténél több baktérium, leülök az apró, támla nélküli székemre és odagurulok hozzá, így körülbelül pont egy magasságban ülünk.
- Jó napot, Lorelai Riviera vagyok, gyógyító. Kérem mesélje el, mi történt - kérem tőle, könnyed mosollyal az ajkaimon. Sokkal hatásosabb lesz, ha a hölgyike maga mondja el, mi volt és remélhetőleg érthetőbben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Clariette Aye Dante
INAKTÍV


Bébisárkány*-*
offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 434
Írta: 2015. december 15. 19:50 | Link

Lorelai K. Riviera & Jeges Karina


Amilyen hirtelen ideértünk, olyan hirtelen a vizsgálóasztalon termettem. Körülnéztem, amíg a gyógyító hölgy egy kislányhoz ment, majd visszajött hozzánk, leült elém és kérte, hogy meséljem el a történteket.
- Jó napot, a folyosón sétálgattam, majd Karyn egy jégtáblán száguldozva belém ütközött, és elestünk. A kezemre estem, fel is dagadt, és ezért vagyunk most itt. - Azzal leszedtem a kötést és a gyógyító felé nyújtottam, amennyire bírtam.
- A lány próbált segíteni, ezért jeges borogatást tettünk rá, ameddig ideértünk, ez valamennyire segített rajta, de még mindig iszonyúan fáj. - Hála istennek a jég annyira lefagyasztotta a kezem, hogy a szörnyű fájdalmat már elviselhetőnek éreztem. Ahogyan kezdett kihűlni a kezem szúró fájdalom lépett életbe, mely annyira hirtelen jött, hogy egy csendes "Au"-t eresztettem el. - Eddig más fajta fájdalom volt. Amióta már a jég elolvadt, azóta hasogat, és szúr - mondtam, majd leeresztettem a karom az asztalra, mert nem bírtam tovább tartani. Ismét belenyilallt. - Az normális, hogy időnként belenyilall? Mert pokoli érzés. - Összeszorítottam a számat, mert csak hasogatott, és nyilallt. Kezdtem félni, hogy nem-e történt valami iszonyú. A fájdalom ugyanis erről tanúskodott.
Utoljára módosította:Gryllus Matilda, 2015. december 28. 20:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2015. december 16. 18:28 | Link

Clairette & Karina


- Áh, értem, ez esetben nagyon remélem, hogy a kisasszony nem egy hydromágus, különben kénytelen leszek elbeszélgetni vele az ereje használatáról - ejtek meg egy pillantást a szőke lány felé, de inkább visszatérek a sérült lányhoz, és megnyugtatóan mosolygok rá. Finoman veszem el a kezét. Egy érintéssel ismét lehűtöm a kezét, hogy elzsibbadjon és ne érezze olyan élesen a fájdalmat.
- Próbálja meg mozgatni a csuklóját - kérem tőle, és figyelem a mozdulatot. Biztosan fáj neki, de abból, hogy mennyire megy, látom, hogy itt valószínűleg baj van. Valószínűleg nem tört el, viszont a duzzanatból és a mozdulatból ítélve...
- Katona dolog, csak egy kis ficam. Mindjárt jövök - mondom a lánynak, aztán elmegyek egy pillanatra, hogy a krémes tégelyeim között keresgéljek pár pillanatig. Kiveszem a megfelelőt és már megyek is vissza, leülök a lány mellé.
- Na, most szépen bekenjük ezzel az érzéstelenítővel, aztán a helyére rakjuk - mondom neki, még mindig mosolyogva. Először mindenre felkészítem, azt viszont nem mondom neki, hogy valószínűleg fájni fog. Az ilyesmi meg a rákészülés csak rontja magát az érzést, szóval jobb, ha nem tudja. Finoman bekenem a krémmel, hagyom, hogy hasson kicsit és elviselhető legyen. Egyik kezemmel az alkarját fogom másikkal a kenyerét, finoman és rápillantok.
- Na, egy, ke... - még ki se mondom a kettőt, direkt nem várom meg a hármat, sőt még a kettőt sem fejezem be, amikor egy határozott mozdulattal a helyére rántom a csuklóját. Maga az érzés nagyon fájdalmas pár pillanatig, de aztán áldásos zsibbadás járja át - jobbára az egész kart.
- Így ni, most bekötözöm és rendben is lesz. Pár nap alatt le kell mennie a duzzanatnak is, a lila foltokkal pedig barátkozzon meg - folytatom a mondókámat, miközben ismét lehűtöm a csuklóját és egy fáslival szoros, tartós, mégsem ereket is elszorító kötést rakok rá, ezzel is csökkentve a fájdalmat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Clariette Aye Dante
INAKTÍV


Bébisárkány*-*
offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 434
Írta: 2015. december 16. 19:07 | Link

Lorelai & Karina

A gyógyító finom mozdulatokkal megvizsgálta a duzzanat helyét. Nyugtatóan mosolygott rám, és ez el is érte hatását. Ismét lehűtötte a kezemet, ami igen jól esett. A diagnózisa alapján kificamodott. Éppen magyarázta, hogy mi fog most történni, de engem már akkor az idegesség járt át, mikor kimondta a "helyére fogjuk rakni" mondatot. A mamám jutott eszembe, mikor elesett, és kificamodott a bokája. Akkor még elég kicsi voltam, ezért mentem vele az orvoshoz, boldognak tűnt, egészen addig, míg be nem mentünk a vizsgálóba. Hirtelen lesápadt, és már az ájulás kerülgette, mikor helyére rakta az orvos a bokáját. A mama sikított, ordított, ahogyan csak bírt, és annyira rossz volt ezt látni, hogy nekem is könnybe lábadt a szemem. Azóta félek az orvosoktól. Tudtam, hogy az orvos csak jót akart a maminak, de ezt fájdalommal érte el, és ez nagyon beleégett az emlékezetembe. Mikor visszatértem a visszaemlékezésből, gyógyító bekente a karomat valami hűsítő krémmel, mely az elmondása alapján érzéstelenítő volt. Nagyon féltem, és elkezdett visszaszámolni. Egy... Kettő... Hirtelen éles fájdalom hasított a karomba, de egy pillanat alatt el is illant, és zsibbasztó érzés vette át szerepét.
- Hű, ez annyira nem is volt hosszú, mint amennyire gondoltam - mosolyogtam rá - Köszönöm, hogy ellátott - azzal bekötötte a csuklómat - Kell valamivel kenni, vagy esetleg mennyi időközönként kell cserélni rajta a kötést, vagy meddig kell rajta lennie? Elnézést, hogy sokat kérdezősködöm - nevettem.
Utoljára módosította:Clariette Aye Dante, 2015. december 29. 18:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. december 20. 17:10 | Link

Clariette Aye Dante & Lorelai K. Riviera


Amit zúgtak, a szőkének első dolga volt elvinni a kicsit, a gyengélkedőre. Kötelességének érezte ezt a feladatot is. Úgy viselkedett, mintha csak egy nagy tesó lett volna, holott semmi köze nem volt a gólyához. A vezetői szerepet betöltötte, úgy kereste meg a gyógyítót, akit a gyengélkedő környékén meg is lelt. Először megtiltotta Clarienek, hogy elcsámborogjon valamerre, amíg ő egy üzleti tárgyalást lefolytat Miss. Rivierával, aztán megindult teljesíteni a terve második felét.
A hölgyhöz lépve megkopogtatta illedelmesen a vállát, kihúzta magát és azonnal a mondókájába kezdett. Karina nem volt egy fonetikai gyöngyszem, de igyekezett. A kiejtésén és nyelvtanán volt még némi csiszolni való, ám büszke volt magára, hogy mindezt így el tudta hablatyolni. A tanárnő csak bólintott egyet, Karyn úgy érezte, megértették ezzel gyorsléptekkel oda sietett a fájókezű lánykához és megpróbálta beterelni a terembe, ahová irányította őket Lorelai.
- Most már lenni minden oké. Én elintéz minden. - mosolyogva dobta ő is le magát, miután már a kicsi is helyet foglalt.
A vizsgálat során felmerült a kérdés, hogy a szőke hydromágus volt-e. Karyn csak megrázta a fejét. Kikérte magának, de ezt nem hangoztatta, inkább csak csendesen válaszolt.
- Én nem hydromágus. - ezután csendesen figyelte, ahogyan Clarie kezét ellátják, talán kicsit még himbálózott is a székén.


GRINCS KARÁCSONY - DÖK
Gratulálok, megtaláltad a süteményeket!
Küldd el a hozzászólás linkjét a Szervezői Mesélőnek.
Utoljára módosította:Szervezői Mesélő, 2017. december 13. 09:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2015. december 26. 20:48 | Link

Lorelai K. Riviera

 Amikor a hóhért akasztják, az a legrosszabb dolog, ami egy emberrel történhet, főleg az egészségügy terén, pláne Karácsonykor. Az ünnepeket a Kastélyban töltöm az idén, ide jönnek majd el hozzám a Szüleim és a két Öcsém. Olyan nehéz szívvel mondom ki, hogy már csak ketten vannak, de az élet megy tovább, élni kell, hisz Blas is ezt akarná. Azt mondaná: "Temi, élj, mert csoda minden nap, ami megadatott neked, nem tékozolhatsz el többet szomorkodással" Igaza van, mint a borostyán a kőfalon úgy kúsztam fel a porból, melybe a gyász taszított, s most új erővel tudásom továbbadására készen és talpig náthásan állok a Gyengélkedő ajtajában.
 Nekem a fa alatt Szenteste láz jutott és fekvés, de ma már kicsit jobb. Sajnos azonban ezen a nyavalyán a köveim valamiért nem segítettek. Kijöttem a gyakorlatból, be kell vallanom. Így hát szégyenszemre, és mert nem bírtam tovább itt vagyok és kikérem hivatalos Gyógyítónk tanácsát, akihez eddig még nem volt szerencsém. Azt mondják kedves és szép a hölgy. Nos ez hamarosan ki fog derülni számomra. Kopogtatok és lenyomva a kilincset Rudolfhoz a rénszarvashoz -én mondjuk inkább rémszarvas lennék- hasonló ábrázatú fejemmel bekukkantok.

- Jó napot! Ban itt balaki?

 Érdeklődöm borzalmas orrhangon miközben belépek a helységbe, ahol rögvest szét is hintek néhány kórokozót egy tüsszögéshullám kíséretében, hiába vagyok gyors zsebkendő kezelő, azért az első váratlanul jön sajnos. Végre úgy hat tüsszentés után végre jobban körül tudok nézni, de nem látok egy teremtett lelket sem, nem vagyok csalódott, hiszen ez benne volta a pakliban. Karácsonykor ki a fenének lenne kedve máshol lenni, mint otthon. Minden esetre elkezdek körbejárni, hátha csak a gyógyital-és ragálykence raktárban van a Doktornő.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2015. december 28. 18:00 | Link

Artemisia Rubya
eufória bájital hatása alatt


Valahogy a mai napom annyira sugárzó, annyira csodálatos! Az összes kis diák, aki itt maradt, ellátásra került, mindegyikkel finoman és kedvesen bántam. Ahogy megláttam a lebiggyedt kis ajkukat, képtelen voltam elviselni. Megölelgettem őket, megsimogattam a buksijukat, a kisebbekkel viccelődtem is kicsit, meggyógyítottam minden bajukat és igyekeztem mosolyt csalni az arcukra. Végül pedig visszavonultam a gyógyítói helyiségbe, ahol általában megtanulnak, a bent fekvőket pedig csendben hagytam pihenni. Próbáltam feljegyzéseket készíteni, de nem sikerült teljesen effektíven haladni, mert elég könnyedén elkalandoztam. Azon kaptam magam, hogy virágokat és szívecskéket rajzolgatok a papírra, amíg nem figyelek oda. Akkor kapom fel a fejem, amikor kopogás után egy ismerős arc kukkant be hozzám, én pedig széles mosollyal fogadom őt.
- Jó napot, tanárnő, fáradjon csak beljebb! - és már pattanok is fel az asztaltól, hogy lelkes kiscsikóként nyargaljak oda, üdvözlésképpen pedig egy nagy ölelést adok a hollófekete hajú hölgynek. Csak a tanárok asztalától ismerős, nem hiszem, hogy beszélgettem volna vele, de annyira hihetetlenül édes a piros orrával, csillogó szemeivel, hogy nem tudok neki ellenállni. Hát kinek tudok én ma? Teljesen meg vagyok gajdulva, mint egy szerelmes kis fruska.
- Óó, gyógyító orrom megfázást szimatol, nohát! Viszont úgy látom az öné semmit - nevetgélek keveset, ahogy vállát karolva finoman beljebb tessékelem, majd szépen leültetem. Reppenek tovább, hydromágiával gyorsan kezet mosok, kesztyűt húzok, hogy biztosan ne koszoljak össze semmit.
- No meséljen, mi gondja!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2015. december 30. 19:43 | Link

Lorelai K. Riviera

 Nem vagyok hozzászokva az ilyen szíves fogadtatáshoz, amerre csak járok megfagy a lég is általában, ezért most meghökkenve nézek enyhe hőemelkedéstől csillogó szemeimmel a Doktornőre. Ám elgyötört mivoltomból kifolyólag nem tiltakozom, sőt jól is esik ez a fajta erős, viccelődős, barátságtól túlcsorduló törődés. Leülök egy székre, amihez vezet és igyekszem pontos anamnézist felmondani, elvégre magam is gyógyító vagyok csak épp inaktív.

- Három napbja kezdődő sinusitis jeleit tabaztaltam, vagyis fáradságot, lázat, levertséget és fejfájást. Ezekre megbróbáltam hegyikristályt alkalpazni, de a tünetek dem szűntek, sőt rosszabbodott a helyzet. Már alig kabok levegőt és az egész koponyám hasogat. Ezért bettem rá bagab, hogy eljöjjek. Kérem Kollegina segítsen!

 Nézek fel elkeseredetten a nőre , aki mindeddig higiéniás óvintézkedéseket tett. Remélem tud adni valamit vagy ismer olyan újfajta varázslatot, ami használ, mert ez az orr-melléküreg gyulladás már komolyabb, mint amire én hatással lévő gyógykövet ismerek. Szégyen szemre felsültem, pedig ez nem szokott velem megesni, na persze az ember a saját baját másként kúrálja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2015. december 30. 21:35 | Link

Kamilla
- a Navine-Rellon meccs utáni órákban | pszt, visszadátumozunk -


Néhány órája még meg akarta ölni a pályán, nem hiába ütötte hátba egy gurkóval. Fájt még nézni is, ahogy Kamilla lefordult a seprűről, és elindult mélyrepülésben a föld felé. Becca volt szíves elidőzni, megszemlélni, ahogy a lány lefordul a nyeregből, aztán felhasználta azt a gurkót, hogy Manónak irányítsa és a meccs ment tovább. Nem mondhatni, hogy túl empatikusan bántak a Navine egyik terelőjével, de onnantól kezdve, hogy pályára léptek, mindenki tudta, hogy a barátságnak itt kevés beleszólása lesz az események alakulásába.
Irgalmatlanul mogorva, morcos fejjel lép be a gyenglékedőre egyik kezében egy vödörnyi áfonyás-madártejes fagyit lóbálva. Vesztettel. Ki a fene örülne ennek, komolyan? Legszívesebben kiherélne valakit, de ez már vesztett ügy. A többi meccsen kell összeszedniük magukat jobban, ez van. Viszont most nem feltétlen magáért a meccsért jött ide, hogy utódühöngjön vagy tudja Isten. Érdekli, hogy Kamillával mi van, eltört-e a gerince, ilyesmik. A használható szervek mindig jól jönnek, szóval nyitva kell tartsa a szemét!
Nem kell túl sokáig keresgéljen a jól ismert helyiségben, hogy ráleljen a sárga csillámpóni csaj ágyára, és letegye rá a hátsóját engedély nélkül. Ha Kamilla netán aludt, majd most fel fogja verni módszeresen, ugyanis befogja Kamilla orrát. Nem hagyja lélegezni. Magyarán, köcsög.
- Te nyomorult kis mókus. Túl sok gondot okoztál nekünk. Megmaradsz? - Kedvesség lvl Saint-Venant, és végre elereszti Kamilla orrát, hogy amaz levegőhöz juthasson, ha eddig nem kezdett visítozni és a száján át lélegezni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

>Év terelője 2015-16 ősz-tél< | Gyakorló apuka
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. december 30. 22:02 | Link


magyarán aggódsz értem <3

Annak ellenére, hogy Lorcsanéni összerakta - és Kamilla megtapasztalhatta, mennyire nem szereti az eridon HVH - ja a kviddicses hadi sérülteket -, még fájtak a csontjai. És mindenki higgye el, annál rosszabb nincs, mikor az ember csontjai fájnak. Szóval választhatott, vagy elalszik, vagy összehányja magát - a kíntól -, és ő inkább az alvást választotta. És tulajdonképp nem is zavarta senki, éppen addig, amíg meg nem érkezett a francia népség díszpéldánya, neki meg a szeme fénye. Komolyan, először nem tudta mi van, tökre pánikba esett, hogy sérült a tüdeje, vagy valami, és bár az egész állapot csak addig tartott, ameddig kinyitotta a szemét, rossz volt. És kedve lett volna megütni Mihaelt. De úgy igazán, és ha meg tudta volna csinálni, meg is csinálja. Függetlenül attól, hogy a mestertanonc meg se érzi. Szuszog pár másodpercig, ameddig felfogja, hogy nem, nincs életveszélyben - igen, erre is csak ő képes, általában azt hallani Misiről, hogy mekkora egy félelmetes jószág -, majd ülő helyzetbe tornázza magát. Fáj neki, de amennyire ragaszkodik a másikhoz, ugyan úgy tiszteli is. Szóval megteszi.
- Utállak. - közli a nyilvánvalót - se -, megrázza fejét.
Elmosolyodik a rellonos szavaira, miközben felhúzza lábát.
- Szóval akkor jól játszottam. Kösz. - magától telhetően rávigyorog, mert azért ez mégis egy dicséretféleség, és még attól is kapja, aki megtanította, hát tiszta jó.
- Nyertünk? - persze, hogy ez most fontosabb mint ő, vagyis számára igen, aztán, hogy erről hogy vélekedik Saint - Venant, az már más. De amúgy nem hagyja figyelmen kívül az őt érintő kérdést, csak épp ez után reagál rá.
- Ja. Úgy tűnik. - bólint, szemei lecsúsznak az édességre, és azonnal be is indul a nyálelválasztása.
- Kapok? - biztos abban, hogy nem azért hozta el egészen idáig, hogy csak mutogassa és hagyják elolvadni, kárba menni azt a kis drágaságot.
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2016. január 1. 15:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Arnold
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 245
Írta: 2015. december 31. 01:28 | Link

OmbiRebi
... megmentőm ♥

- Te jó ég, ennyire csak nem lehetsz béna! Harmincszor? Hát mi a frászt kell ahhoz csinálni, hogy több, mint harmincszor… ó! – már majdhogynem hevesen gesztikulálni kezdek, egy pillanatra megfeledkezve a testem másik végén tompán lüktető fájdalomról, közben pedig úgy akadok meg mondandómban, mint aki megvilágosodott épp. – Vagy csak enyhe mazochizmus játszik közre.
Fogjuk a szédülésre és a kínjaim által elhomályosodott tudatra, hogy ilyen merész kijelentéseket teszek, annak kezei közt, aki épp az életemet menti. És teheti is még kellemetlenebbé, ha tippelnem kéne. A negyed órás nyugton maradás legnehezebb része leginkább az, hogy lehetőleg csendben tegyem. Körbejáratom tekintetemet egy faliórát keresve, de nem lelek, nyilván kiesik a látómezőmből, így marad a báránykák számolása. Azt is elölről kell kezdenem vagy ötször, mert vagy belekavarodok a nagy számokba, vagy az izgatottságtól elfelejtem, hol tartottam és már nagyon fészkelődhetnékem támad, ahogy érzem a kiszabott idő lejártát. Megállás nélkül jönnek is a szavak, amint tehetik, tekintetem pedig hiába függ a lányon, olyan légiesen suhanok el az amúgy egyértelmű jelek felett, miszerint a legkevésbé sem érdekli lelkesedésem, mi több, kifejezetten idegesítem, mint egy kecses balerina. Uh, ezt most elképzeltem – az indokolatlan fintor az újabb csendre ítélt percek alatt ennek a hab testemre feszülő sztreccs overálnak szól. Ugye? Nyami.
- Ó, igen, izé, basszus… bocsi. Nem is gondoltam bele, hogy ez nem a legalkalmasabb most – azért még elhadarom, mielőtt újra, az utolsó és leghosszabbra nyúló szakaszra is el nem hallgattatna. Szándékoztam volna felajánlani stréberségem előnyeit, de hát, nyilván valami komolyabb viszonzásra gondolt, alkalomadtán.
A plafont bámulva próbálom fejtegetni a procedúra leírását, hogy a lehető legpontosabb képet tudjam adni szavakba öntve, de nem is olyan egyszerű. A nagy töprengés közepette pedig arra eszmélek, hogy már vége is, és ügyeletes ápolónőm kiadja a végső utasításokat. – Majd egyszer mesélhetnél a képességedről. Nagyon szépen köszönöm az életmentést! – rövidebbre zárom a vártnál egy mosoly kíséretében, és kényelmesen elhelyezkedem a fennmaradó gyógyulási folyamathoz. Hisz a nevét sem tudom! De mire ráeszmélek, a vörös már messze jár.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. január 1. 15:28 | Link


Rellon - Navine meccs után | érzem a vesztem

Először még minden jól ment. A gurkók nagy részét sikeresen kivédte, bár volt csapattársa, akiről nem tudta leszedni - viszont ő sem egy szuperhíró. Majd kezdtek keményebben menni a dolgok, ő pedig tényleg igyekezett mindenhol ott lenni. Manót meg is mentette - minden reménye szerint -, és bár két vas között volt, mégsem az ölte le. Hanem amelyiket visszaküldték, és ha bár eredetileg nem is rá irányulhatott, mégis az ő hátában lelt áldozatra.
Az ez után következő pár másodperc, ameddig még tudott magától, kibírhatatlan volt. A csontjai reccsenése, az egész testében szétáradó fájdalom, a vérének lüktetése a fülében. Lassan homályosodott el minden, majd beállt a teljes sötétség. Fogalma sem volt arról, hogy leesett, hogy valaki elkapta, valamint arról se tud, hogyan juttatták el a gyengélkedőig. Az egész bensőjét átfonta az a csöpögős, meleg és talán túlontúl kényelmes pokol, amit mindenki érez mikor elájul.
Kamilla nem azért vesztette el az eszméletét, mert a törött bordája károsan roncsolt volna valamit - legalábbis nagyon reméljük, hogy nem történt ilyesmi. Kamilla előtt a kíntól sötétült ez az élet, a csont egyre erősödő fájdalmától, amely átterjedt mindenhova. Aki még nem érzett ilyet, annak valószínűleg túlzásként hat ez az egész, én viszont azt kívánom neki, hogy soha ne is érezze meg, milyen.
Az újra belé nyilalló hasogatás téríti ismét észhez. Összerándulnak izmai, arcát egyetlen, gyötrelem teljes grimasz húzza össze, viszont szemeit még nem nyitja ki. A lehunyt pillák alatt szinte azonnal összegyűlnek a sós könnyek, kieresztést kérnek, s mikor elszabadulnak lassan, vontatottan szánkáznak végig a lány arcán, hogy mikor leérjenek hol a hajába, hol az alatta levő párnába ivódjanak bele.
- Valaki csináljon már valamit. - halk, kétségbe esett nyöszörgés csupán, az sem biztos, hogy valaki egyáltalán meghallja.
Hozzászólásai ebben a témában
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. március 27. 20:22 | Link

Kamilla
- a Navine-Rellon meccs utáni órákban | pszt, visszadátumozunk -


Komótosan ledobja magát Kamilla ágyára, miután megvolt a szidás és a kérdezősködés, mert egy percig sem tervez tovább állva maradni, mint szükséges. Riviera úgysincs a közelben (külön detektort növesztett arra a nőre hangolva!), megteheti, hogy kicsit elengedi magát, és húzza Kamilla agyát.
- Ja, fogjuk rá. Néha azt hittem, egy megkergült csimpánzt látok, de nem voltál rossz... Látszik, hogy gyakoroltál. Sokat. - Végre egy őszinte mosoly, és ezúttal csak megborzolja a szőke tincseket, finoman, kedvesen. Tényleg büszke Kamillára, hiszen együtt edzett vele, tudja, mennyi potenciál lappanghat benne. Sőt, ha Kamilla például Minivel vagy Iannel edzene a továbbiakban, még többet fejlődhetne, mozgó játékossá válhatna, cserélgethetné a posztokat is. De mindezt inkább nem köti a kerti gnóm orrára, a végén még elbízza magát.
- Hogy rohadnátok meg, nyertetek. Komolyan, ki a rák volt az a hülye állat, aki azt tanította nektek, hogy essetek a másikra? Meg minek vettetek be a csapatba egy mozgó Everestet? Vagy honnan akasztottátok azt a gorilla Bloomert? Komolyan, b******, az a srác nem ember, az egy járkáló ház. Kíváncsi lennék, valójában mekkora seprűje van. Biztos csak illúzióbűbájt bocsátottak rá és valójában egy egész fán repked. Egy akkora ökröt képtelen egy hagyományos seprű elbírni. Jééézusom...- Úgy kitör belőle a felháborodott sopánkodás, mint a gáton áttörő folyam. Amit azok a nyomorékok leműveltek a pályán, istenkáromlás volt, komolyan. Csodálkozott is rajta, hogy a játékvezető ilyen elnézően viselkedett velük szemben. Leköpte volna az összes retkest helyben. Még most is remeg a dühtől.
- Hm? - A nagy ócsárlásban teljesen megfeledkezett a fagyi és a két kanál édes hármasáról, most viszont, hogy szóba jött, előbb lenéz az ölében árválkodó jókora dobozra, aztán vissza Kamillára, végül hagyja szétterülni a képén azt a jellegzetes, csúfondáros vigyort.
- Ha jól leszel, talán. - Ezzel leszerkeszti a bödön (mert ez egy bazinagy bödön) fedelét, és az egyik kanállal egy jókora adagot kapar ki belőle.
- Mondd, hogy "Ááá". - Tényleg meg akarja etetni Kamillát. És nem, nem fogja a kanalat odaadni, míg ezt a röhejes kis jelenetet le nem játsszák.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

>Év terelője 2015-16 ősz-tél< | Gyakorló apuka
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. március 28. 14:35 | Link



Felvont szemöldökkel hallgatja végig Mihael nyilatkozatát a játékáról, ám szája sarkában ott bujkál a mosoly, amely meg is jelen mikor a rellonos ujjai összekócolják a haját.
- Köszi. - ez még olyan kis nyugodt, olyan kis aranyos hangon mondja ki, megköszöni az elismerést, meg megköszöni, hogy egyáltalán foglalkozott vele annak ellenére, hogy játék terén ellenségek voltak. És ez után robban a bomba, Misi elkezdi taglalni a meccset. Amivel még nem is lenne baj, de abban az előadásban, amiben ő reprezentálja! Kamilla tudja, hogy valószínűleg most komolynak kéne maradnia, és végighallgatnia valami komoly arccal, de nem megy neki. Megrázza fejét miközben nem éppen halkan nevet fel, és nem hogy még abbahagyná, folytatja. Betölti vele a gyengélkedőt, és nem, nem igazán érdekli, ha valakit esetleg ezzel felébreszt vagy megzavar. Eddig csendben volt, és amúgy is, ennyi kijár neki.
- Az valójában egy összetett stratégiai művelet volt, húúú, ha tudnád, hogy mennyit gyakoroltunk rá. - jelenti ki vigyorogva. Amúgy erről szó sincs, az egész csak megtörtént, ő nem tudta megmenteni Mátét - amúgy nem mondhatni, hogy enné belülről a bűntudat, elvégre két navinés terelő volt azon a pályán -, ami aztán nem sikerült, és akkor nem igazán emlékszik mi történt utána, a lényeg, hogy jól lehúzta Flórát - ami amúgy tényleg nem volt valami szép dolog.
- Szóval vigyázzatok, ki tudja, mi lesz még a következő meccsen. - megvonogatja szemöldökeit, mintha ezzel rá tudna ijeszteni Mihaelre. - De nyugi, vége van. - megint csak rá mosolyog, még meg is paskolja a lábát.  Inkább áttereli a témát arra a bödönnyi kincsre amit a mestertanonc magával hurcolt, még mielőtt agyvérzést kapna, vagy valami. A válaszra ismét csak megemeli szemöldökét és levonja a következtetést, hogy kap belőle, remek. Aztán megint csak felnevet, de ezt azért már igyekszik visszafogni, szóval a végeredmény inkább hörgésnek nevezhető.
- Még a végén azt hiszem, hogy megszállt odafent a szentlélek. Lázas vagy, vagy magadtól törődsz ennyit velem? - nem mintha ellenvetése lenne a dolog iránt, sőt, igazából örvend neki. Bár nem vállalna be még egy zuhanást.
Azért kinyitja a száját, még a szemeit is becsukja, várva, hogy mikor ízlelheti meg az új gyógypapit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. március 30. 14:38 | Link

Kamilla
- a Navine-Rellon meccs utáni órákban | pszt, visszadátumozunk -


Nem áll szándékában agyondicsérni Kamillát, mert ha olyan tündöklő teljesítményt nyújtott volna a kollegina, most nem feküdne beutalva a gyengélkedőn gyógyulófélben levő háttal, amit ő maga, Mihael intézett el neki. Úgy értem, a hátsérülést. Mi mást is kaphatna egy vadorzó rellonostól? Van a simulékony típusú rellonos, meg ez, a Mihael-féle. Egyáltalán nem érti, Kamilla miért nem az Ethan-féle nyalifalikkal barátkozik inkább. Ettől független egyáltalán nem zavarja a lány jelenléte az életében.
Na de a következő napirendi ponton aztán nem türtőzteti magát. Úgy szidja a szerencsétlen navinés játékokat, mint a pokrócot. Tényleg idióták voltak, tényleg egy hegyomlást raktak a karikáikhoz, és tényleg menjenek a francba a szabálytalanságaikkal most már. Legközelebb karóra tűzi őket, ha sokat pattognak és játsszák az agyukat. Barmok.
- Kééépzelem. - Forgatja meg látványosan a szemeit amolyan "na ne mondd már" jelzéssel. Még jó, hogy Kamilla veszi a lapot, különben nem sok további megbeszélnivalójuk akadna a mai meccset illetően. Katasztrófa és undorító volt sok szempontból, maradjunk ennyiben.
- Vagy mi nem. Mondjuk az a hegy. Egy kis robbantó átok és mindjárt állíthatunk a méretein. Mondjuk száz centivel legyen rövidebb. Kezdésnek. Úgy egészen kibékülnék az istentelen lófejével. - Utálja Bloomert. Minek csinálták a szülei ilyen rohadt nagyra? Miért nem mentek el egy varázsgenetikushoz, hogy azzal a lópofájával kezdjenek valamit? Az élet megválaszolatlanul maradó kérdései.
- Ugyan kérlek. Ha nem kérsz, megeszem egyedül. - Megvonja a vállát abszolút nyugalommal, bár a végén csak beledugja -minden finomkodást mellőzve- azt a kanalat Kamilla szájába. - Remélem, lefagyott az a borsószemnyi agyad. - Ez csak a natúr kedvesség.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

>Év terelője 2015-16 ősz-tél< | Gyakorló apuka
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. április 10. 20:35 | Link


- És egyből essen is szét, nem? - most nem áll senki oldalán, Matt tényleg lehetne kisebb, Mihael pedig egy pöppet vissza is foghatná a száját - nem mintha ő nem így reagálna a helyében. Pontosan ezért nem is szól semmit érte, türelmesen végighallgatja, elrakja magában a dolgokat, neki aztán lehet panaszkodni, meg szidni, lehet mindent. Aztán a navinés fejét illető megjegyzéskor újra elkapja a nevetés, amit igyekszik azért visszafogni - megint -, ennek köszönhetően pedig megint csak olyan furcsa csuklás szerű hangot hallat.
- Tényleg képes lennél előttem felzabálni az egészet? - lebiggyeszti ajkait, mint aki nem hiszi el, pedig nagyon is kinézi belőle, sőt. Simán el tudja képzelni, hogy Misi majd nagyokat cuppog mellé, és hajtogatja, hogy milyen finom meg milyen kihagyhatatlan. És mikor Kamilla kér egy kicsit belőle, majd jól eljátsza, hogy ad neki, és az utolsó pillanatban pedig elkanalazza előle, és betömi a saját szájába. Ezen okból kifolyólag ki is tátja szépen a száját, mint baba az anyjának - a különbség csak az, hogy Misi nem az anyja, még csak nem is nő, és az anyák általában amúgy finoman teszik be a bébipapit a csöppségük szájába. Ez meg itt nem cicózik, beléhányja, aztán egyed.
Kamilla felvonva szemöldökét pillant rá, amolyan "komolyan, most komolyan?!" stílusban, aztán miután le is tudja a nyelni az adagot, megint csak beszélni kezd.
- Mintha nem bírnád a borsószemnyi agyam. Vagy mintha neked több lenne. - megforgatja szemeit, ahogy kanalaz, és nem, egyáltalán nem zavartatja magát amiatt, hogy Misi mennyivel nagyobb nála, meg rellonos, meg felsőbb éves. Valahogy ő nem tud ezek miatt félni tőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Christopher Blake
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 78
Írta: 2016. április 17. 23:32 | Link

Nati
/A Nagyteremből megérkeztünk ide/

- És mi lett volna, ha nem szívatsz meg? Lehet, hogy most nem lennél beteg!- jó, most már kezdek okoskodó lenni, nem kéne elriasztanom a lányt magamtól, főleg úgy, hogy én cipelem. Pont kéz alatt vagyok, elengedi a tenyerét és egy piros folt keletkezik pofikámon. Ha most nem nyálazná össze a felsőmet, megcsókolnám a lányt. Nagyon örülök, hogy végre van egy igazi barátnőm, pontosabban még nem mondtuk ki, hogy együtt vagyunk, de legalább már mind a ketten tudjuk, hogy mit érez irántunk a másik fél.
- Van benne valami, majd legközelebb jobb poént hozok össze!- kacsintok a lányra és figyelmesen hallgatom tovább. – És, ha megkérdezi, hogy mi történt, akkor mi lesz a válaszod?- teszem fel a kérdést kíváncsian. Már alig várom, hogy halljam, hogy hogyan vágja ki magát ebből a helyzetből! Vajon elmondj a teljes sztorit, vagy csak annyit mond, hogy beleesett este a tóba? És mit reagál majd a gyógyító? Felmerül majd benne az a kérdés, hogy miért hozom Natit a karomba? Remélem, hogy nem kezd el faggatózni.
- Nem olyan kenyérre gondoltam!- forgatom szemeimet. Nem igaz, hogy mindent szó szerint ért a lány, hallott már iróniáról? Az nem egy madár, hanem egy jelenség vagy egy fogalom? Ki tudja? Valakinek biztos van sejtésre róla, csak nem én vagyok az a valaki!
- Miről tudok?- teszem fel a kérdést, látom a lányon, hogy valami fontosat szeretne kérdezni vagy mondani, csak nem meri. Bár, az is meglehet, hogy épp most készül bejelenteni, hogy ő egy az ötös lottó főnyereményének nyertese és én megfogtam vele az Isten lábát. Ki tudja? Jó, ez csak vicc volt! Nem érdekel, hogy milyen az anyagi helyzete, ha számítana, akkor olyan hölgyek társaságát keresném, de számomra ez nem fontos! Hallgatom tovább a lányt, még egyszer nem akarok közbeszólni, nehogy megzavarjam.
- És jó volt az első csókod?- kérdésemnél egy huncut kis mosoly jelenik meg arcomon. Tényleg, ez még fel se ötlött bennem, hogy vajon hogyan csókolok. Meg se kérdeztem még erről őt, de jó, hogy felhozta a témát! Vajon most be kéne vallanom, hogy nekem is ő volt az első? Vagy ez a részemről ciki lenne?
Lassan megérkezünk a gyengélkedőhöz, keresek egy üres ágyat, amire szépen lefektettem.
- Kényelmes?- érdeklődöm. Bár, szerintem az összes ágy ugyan olyan, tehát tök mindegy, hogy hova raktam volna le. Pár napot meg itt is kibír.
- Van valami óhaj, sóhaj?- teszem fel a nagy kérdést Natinak, s közben szememmel a gyógyítót keresem, hogy jelezhessek neki, hogy egy újabb páciens érkezett meg hozzá. Majd leülök az ágya mellé a székre, s közel hajolok hozzá.
- Remélem csinosak a nővérkék itt!- vigyorgok a lányra, majd kinyújtom felé a nyelvem. Azért remélem, hogy nem veszi komolyan, amit mondok, mert csak viccelek! Most csak ő érdekel és senki más!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 19. 13:09 | Link

Chris – avagy csak gyengélkedőt ne

Nati frászt kapott. Jó igaz, most csak véletlenül sikerült kipirítania Chris arcát, mivel ficánkolni kezdett, hogy kiszabadítsa magát, mert nagyon nem tetszett neki a gyengélkedő ötlete.
- Kérlek, ne! – nyöszörgött. Ha választani a kéne, hogy szakadó esőben röpködjön a kviddicspályán, gurkókat püfölve, vagy gyengélkedőre menjen, avagy mugli orvoshoz, inkább választaná a gurkógyepálást. – Csak ezt ne…
- Íme, az újabb bizonyíték, hogy mennyire megviccelhető vagy, de is az egyik jó tulajdonságod – erőltetett magára nagy nehezen egy mosolyt, na, nem mintha nem lenne őszinte a véleménye, de épp egy általa nagyon, nagyon, nagyon… nagyon-nagyon utált hely felé tartottak, ilyenkor kinek lenne kedve mosolyogni?
- Azt gondoltam egyből, de nem bírtam ki, hogy ne csapjam le a magas labdád. Hé, terelő vagyok, vagy elfelejtetted volna?
- Mi lesz, ha nem felelek a kérdésedre? – az arca egyre vörösebb lett, ahogy a kissé kényes témához közeledtek, gyakorlatilag akkor annyira lefagyott, hogy meg nem tudta volna mondani, hogy mégis milyen volt. A fene, ebből nem jövök már ki jól…
Amint lepakolják az ágyra, rátört a páni rémület, de nem merte kimutatni, hogy mennyire el akart menekülni arról a helyről, és máris kedve lett volna sikító-frászt kapni a szúrós szagú, meg a keserű bájitalok gondolatától.
- Ó, te! Ezt meg se hallottam, különben megkérhetem a kis brekuszom, hogy tegyen még egy kört rajtad… - talán hatásos a trükk.
Pillantott a vállán nyugodtan pihenő brekuszra, aki mit sem törődött a párossal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Matthew Bloomer
INAKTÍV


pótNAVIgátor ~
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 535
Írta: 2016. április 25. 17:16 | Link

-- Beu --


Hát... újra itt. Ezúttal azonban sajnos nincs akkora szerencséje, hogy ő jöjjön ide meglátogatni valakit egy kviddicsmeccs után. Most ő maga lett a gurkó áldozata. Vagyis inkább, hogy egészen pontosak legyünk, a saját bénasága és a gurkó együttesének áldozata. Most alaposan az eszébe véste (szó szerint lol), hogy a túl nagy lendület is egészségkárosító hatású tud lenni egy lajhárlendülésnél.
Az ájulása óta csak egyszer ébredt fel a pályán, de akkor is kiadta magából a reggelijét, de lehet még a tegnapi ebéd is távozott belőle, a lelkével karöltve. Utána megint elveszítette az eszméletét és úgy 3 perce ébredt fel a gyengélkedő egyik ágyában fekve. Az iszonyatos fejfájás hatására gyomra megint fordul egyet, de már semmi gyomortartalom nincs, amit kiadhatna magából, így csak öklendezik. Borzalmas látvány lehet. Az ágya mellett álló szekrényen van egy tiszta rongyféle, azzal törli meg a száját és várja, hogy mikor ugrik be megint egy laza köszönésre a róka nála.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha álmod nincs, csak remény kell.
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2016. április 28. 16:07 | Link

Mattcicu ^-^


Az élet apró örömei közé tartozik a gyengélkedő meglátogatása is. Az pedig már igazán csúccsá teszi az egészet, hogy a legutóbbi meccsünkön, aminek alig vége szűk 10 perce, megfáztam. Miért kellett esnie az esőnek? Miért nem tud a játékvezető olyan megfelelő körülményeket teremteni amik jók a játékhoz?! Tiszta szerencse, hogy az eső mellé nem csatlakozott be pár vénasszony a potyogásba. Az már garantáltan több nézőt is vonzott volna, tiszta üzlet lett volna az egész. Vajon közöljem a morcos bácsival ezt a jó marketing fogásomat?
A szívem szakad meg amiért nem tudtam megvédeni az őrzőnket a gurkótól. Rosszul érzem magam miatta, ezért sietek nagy erőkkel a gyengélkedő felé. Amennyiben szerencsém van, felébredt Matt és lesz alkalmam tőle bocsánatot kérni. Felelősnek érzem magam, hiába, hogy megpróbálta egyedül megoldani a helyzetet. Amennyiben ép bőrrel megúszta a gurkót, a kezelést is megfogja. És akkor gyakorolni fogja ezt a fránya lajhárlendülést, mert most éppen volt cserénk, de következő alkalomkor mi lesz? Én álljak be védeni? Annyira értek hozzá mintha hajtónak kéne állni. A végén még keresni kezdeném az ütőmet, hogy küldjem valakire a kvaffot.
Fel vagyok készülve a nem éppen szívderítő látványra. Berobogok, azonnal keresni kezdem a fiút. Még arra sem volt időm, hogy megszabaduljak a felszereléstől. Ám egy adag papírzsebkendőt magamhoz hívtam, mert az orrfolyásom igazán nagy sebességre kapcsolt mióta elhagytam a pályát. Alig győzöm kifújni, de hála az égnek mire megtalálom Matt-et, be fejezem. Közben igazán előkerülhetne a javasbanya, mert kéne valami lötty erre a megfázásra. Nem tervezem végig szenvedni a gyógyulás rögös, de bájital mentes útját. Annál több és sürgetőbb dolgom akad.
- Matt! Gyakorolnod kell a lajhárlendülést, mert ilyen többet nem fordulhat elő. -
Igen, ez aztán a bocsánatkérések bocsánatkérése, de ez van. Örülhet annak, hogy nem egyebet mondtam vagy nem rendeztem neki jelenetet itt. Megállok az ágya előtt, több okból is. Nem kéne a rókacsalád rajtam landoljon, nem kéne rajta helyet foglaljon a megfázásom tünetei. Ugye mennyire előrelátó és szívélyes vagyok? Igazi főnyeremény.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Matthew Bloomer
INAKTÍV


pótNAVIgátor ~
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 535
Írta: 2016. május 6. 22:31 | Link

-- Beu --
nemfoglaklehányni. *___*


Egy gyomorforgás itt, egy piruett ott, némi harkálykopácsolás a fejen és máris tökéletesen sikerült körülírni Matthew állapotát. Eddig is voltak fenntartásai a gurkókkal kapcsolatban - na persze közel sem olyan nagyok, mint az állatokkal -, de ezek csak megerősödtek az elmúlt pár órában. Még gondolkodni sem volt ideje-ereje, annyira kikészíti ez az állandó hányási kényszer. Pedig valószínűleg több gondolat is szeretne vulkánként feltörni a kobakjából, de most egyszerűen nem megy nekik. A légzés, mint alapfunkció örvendetes módon működik, aztán úgy körülbelül ennyiben is maradhatunk.
Esetlenül szorítja a feje fájó, de nem megrepedt részére a kezét, mikor hallja, hogy valaki bejön az ajtón. Azt nem gondolta volna, hogy ennyire érzékenyen fog majd reagálni az őt körülvevő hangokra, mégis így lett. Bea, a frissen visszatért vérveterán csatakanca masírozik be az ajtón és fékez le Matt ágyának lábánál.
- Tudom... Igyekszem - mást nem igazán tud kinyögni, ezt is csak úgy-ahogy elnyöszörgi a másiknak. Valahogy nem igazán találja még a beszédhangját. Az elmúlt időszakban igencsak másféle hangok távoztak belőle...
- Nyertünk? - sikerült bebootolnia az egyik legfontosabb kérdést, amire szeretne választ kapni. Ha igenlő választ kapna a kérdésre, az javítana némileg a kedélyállapotán. Legalább azon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha álmod nincs, csak remény kell.
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 691
Összes hsz: 6203
Írta: 2016. május 7. 20:39 | Link

Lorelai K. Riviera

A gyengélkedő ajtaját életében először, most szúrja ki, éppen Warrenhez igyekezvén egy újabb kötelező találkozó miatt. Hogy eddig hogy kerülhette el figyelmét a kviddicsesek talán legfontosabb helyiségének egyszerű, környezetébe olvadó bejárata, maga sem tudja. Mint ahogy azt sem teljesen érti, hogy az itt töltött öt, olykor igencsak ínséges, küzdelmes éve alatt hogyan nem jutott még ide. Vajon Kowai sem járt itt soha? Ez egyáltalán nem menő... sőt, hi-he-tet-len gáz!
Gondolatára még el is kuncogja magát, s rövidre nyírt szakállán ujjaival végigszántva lenyomja a kilincset.
- Hali - szendvicse utolsó falatján csámcsogva lépi át a küszöböt, s csörtet végig az ágyak között egészen az ablakig. Az ajtót már csak sarkával löki meg, hogy becsukódik-e, az már nem rajta múlik. Ráérős sétája alatt halk, de annál kifinomultabb megjegyzéseket tesz.
- Minimum lepusztult trollodúra számítottam - bohókásan megingatja a fejét, majd megáll a párkánynál. Közel hajol hozzá, végighúzza rajta az ujját, hátha poros, természetesen, aztán, mikor elég tisztának ítéli meg ahhoz, hogy új ingével érintkezhessen, rákönyököl. - Hm, nem is rossz a kilátás.
Nem mondhatni, hogy nyugtalan az idegen hely, vagy az ott tartózkodó fekvőbetegek miatt, egyedül csak az zavarja, hogy nem sietett elé egyetlen manó sem, hogy hogyléte felől érdeklődjön. Pedig hát ez volna a minimum, mind tudjuk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2016. május 7. 21:04 | Link

Ombozi Noel

Egyszerűen ki nem állhatom a kviddicsszezont. Főleg, hogy tavasszal ilyen szeszélyes az időjárás. Nem elég, hogy a diákokat felengedik, hogy hihetetlen magasságokban repkedjenek egy seprűn egyensúlyozva, vasgolyókat is küldenek közéjük, plusz néha jól megfáznak. A legutóbbi meccs után is mennyit ápolgattam őket, bezzeg odafent mindenki szuperhősnek képzeli magát, de itt a gyengélkedőn egy megfázásba bele akarnak halni.
Lassan, a következő meccsig viszonylagos nyugalom száll a gyengélkedőre. Egy-két felelőtlen diák fekszik csak bent, akik nem tudnak alkalmazkodni a tavaszi időjáráshoz és a kviddicsen felül is sikerült megfázniuk. Általában szeretnék kihúzni a gyógyulási időt, de sajnos amióta én dolgozom itt, nem nagyon van lehetősége a diákoknak egyszerű lógásra és szimulálásra.
Megakad a tekintetem egy fiatalemberen, miközben teszek-veszek és megnézem a diákokat, hogy érzik magukat. Csak úgy bejön, be sem csukja rendesen maga mögött az ajtót. Letörli az ablakot - ami mellesleg igazán kedves tőle, máshol is takaríthatna -, majd az ablakba könyököl és kibámul rajta. Összevonom a szemöldökeimet és felé pillantok. Az arcomról könnyedén leolvashatóak a gondolataim, miszerint: mi a franc?
- Elnézést, fiatalember - szólítom meg, ahogy közelebb megyek hozzá, egy műszeres tálcával a kezemben. - Nem szeretnék túl kíváncsiskodó lenni, de ön most azért jött be a gyengélkedőre, hogy pucsítson?
Jobb ötletem nincs erre, ugyanis gyönyörűen megvillantja férfiúi formáit, miközben az én ablakomban... izé, a gyengélkedő ablakában bámészkodik. Vagy még az is felmerült bennem, hogy talán tervezi leengedni a lepedőkből összeeszkábált kötelet a hercegnőjének, addig itt vár a megmentésre. Ki tudja, amióta ebben az iskolában dolgozom, semmin nem lepődök meg.
- Megértem, hogy szereti, ha attraktívnak találják és kedveli a figyelmet, de látja ott azt a hölgyet a hármas ágyon? - mutatok a kérdéses irányba. - Azt hiszem mindjárt kiesnek a szemei, ami nem gond, de ha közben szívrohamot is kap, az már az én felelősségem.
Irreálisan sok, már felnőtt diákban kell visszafojtanom mostanában a férfiúi ösztönöket. Vajon benne van a munkaköri leírásomban?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 691
Összes hsz: 6203
Írta: 2016. május 7. 21:37 | Link

Lorelai K. Riviera

Összehúzott szemekkel figyeli az ablakon túli világot - az iskola helyenként megvilágított udvarát -, várja a már említett, iránta érdeklődő házimanó felbukkanását, s közben azon mereng, hogy bár megevett jó néhány csirkehúsos szendvicset, kissé mintha mégis éhes maradt volna.
Aztán, csak úgy a semmiből megszólítja egy hang. Nem manóféle, sokkal inkább emberi eredetű, kedves természetű, vékony, dallamosan csilingelő női hang, mire lassan felemeli és feltételezett irányába fordítja fejét. Helló, cica.
- Hát csókolom - köszön kisvártatva, miután végignézett a nő kezében várakozó izén, s kellőképpen megszeppent annak túlzottan is intimnek tűnő látványától. Merlinre fogadok, hogy azokkal a dolgokkal embert lehet ölni!
Tekintete a tálcáról felkúszik az egyelőre ismeretlen kisasszony alakjára, megbiccentett fejjel végigjárja annak dombocskáit, majd mikor végül felér, s megállapodik az őt vizslató szempáron, köhint egy elegánsat.
- Még soha nem jártam itt, aztán gondoltam... hm, tudja, épp útban voltam a felügyelőmhöz... - közben gyorsan kipillant a hármas ágyon fekvő lányra - ...mert kötelező, rendszeres randevúzgatást ítélt meg nekünk a bíróság... - kacsint egyet a somolygó betegnek, majd fél karjával a párkányon könyökölve kezdi fürkészni az előtte álló gyógyítót.
- Ha letette ezt a... tálcát, akkor szívesen be is mutatkozom - mondja egy halvány mosoly kíséretében. - Csak, hogy az archoz tartozzon név is. A jövőben tudja, kit keressen.
Nem, nem flörtöl. Csak önmagát adja. Az pedig tudvalevő, hogy minden kapcsolat ennél a sarkalatos pontnál kezdődik. A bemutatkozás fontos és illendő, Noel meg egyébként is híres udvariasságáról. Már egy pillanatra sem választja el zöldes tekintetét a szemben álló nőről, nagy valószínűséggel azt el is felejtette, hogy rajtuk kívül más is tartózkodik a helyiségben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2016. május 7. 23:39 | Link

Ombozi Noel (a.k.a. Doctor Love)

Amikor a betolakodónk felpillant és rám néz, még kevésbé tudom, milyen rendezvényen vagyunk is pontosan. Értetlenül nézek rá, és majdnem el is ejtem, ami a kezemben van. Veszek egy mély levegőt és sóhajjal együtt fújom ki. Jobban össze kell szednem magam, elvégre már (sajnos) nem vagyok egy tizenéves kis fruska. Bizony, néha még emlékeztetnem kell magam, ki is vagyok. Azt hiszem, nem tett nekem jót, hogy annyi időt töltöttem az eridonosok között, teljesen kifordítottak önmagamból.
- Nocsak, még sosem járt a gyengélkedőn? Tartsa meg a jó szokását - adom neki a kedves tanácsot egy helyeslő biccentés kíséretében. Annyira nem bírom a felelőtlen diákokat, akik sosem vigyáznak magukra. A legborzasztóbb dolog, amit elkövethetnek, hogy zokni nélkül járkálnak, mezítláb. Hát sosem tanította meg nekik az édesanyjuk, hogy így lehet a legkönnyebben felfázni? Hogy ez mennyire nem egészségesebb? Nekem kell a fejükbe verni? Mondjuk biztosan ki akarják használni, hogy itt nincsenek szülői felügyelet alatt. De az nem jelenti azt, hogy nem tarthatom rajtuk a szemem...
- A bíróság - ismételem meg, kissé oldalra fordítva az fejem és érdeklődően felvonom az egyik szemöldököm. Kutatok az emlékeimben, emlékszem, hogy volt egy problémás diák az iskolában, aki... mit is csinált? Nem tudom, nem emlékszem, de aztán Dwayne elkapta és elég komoly következményei voltak, azt hiszem. Lehet, hogy ő volt az? És mi a francot csinált? Nem tudom, a jelentéktelen pletykákat könnyedén kiszűri a memóriám. Pedig az életben egyszer még hasznos információ is lehetne.
Továbbra is mély értetlenség tükröződik az arcomon. Ahogy ez a srác viselkedik, mintha nem is tudom, mit akarna. Van valami abban, ahogy rám néz, amitől iszonyat furcsán érzem magam. Lassú mozdulattal rakom le a tálcát, miközben nem veszem le róla a tekintetemet. Kissé bizalmatlanul nyújtom felé a kezem.
- Lorelai Riviera, gyógyító, ragálytan tanárnő, örvendek - mutatkozom be neki, és ettől csak még, még furcsábban érzem magam. Mi a jó fészkes fenék akar ez tőlem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szikszai Csanád
INAKTÍV


Mini Xixo; Bubi no.2; Bubié
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 451
Írta: 2016. május 24. 21:14 | Link

Podmaniczky Ádám

Leleményesség. Ez az a dolog, ami segít abban, hogy a diák kitaláljon valami okot, hogy ne kelljen bemenni az órára. Nekem ehhez nem kell megerőltetnem magam, elvégre két betegséggel is rendelkezek. Csupán a különbség az, hogy én az órán lettem rosszul, és ha nincs ott a tanár, valószínűleg nagyobb bajba kerültem volna. Hogy csak véletlen, vagy tényleg tudta, hogy mit kell kezdeni egy asztmás rohammal, azt nem tudom, de örökké hálás leszek Podmaniczky profnak. Az már csak hab a tortán, hogy ezzel a manőverrel hazavágtam az egész tanórát, és most a gyengélkedő egyik ágyán ücsörgök. A gyógyító se kelt bennem bizalmat, mint valami indián alak, úgy néz ki. Vagy lehet az, és még szótlan is… Ijesztő. Sóhajtva lóbálom a lábaimat lefele, és a földre szegezett tekintetemet akkor sem emelem fel, amikor léptek zaját hallom közeledni. Nem, valahogy képtelen vagyok az illetőre nézni, akárki is lépett közelebb. Ezt az érzést nem lehet megszokni. Már mint azt, hogy hazavágsz egy órát, még ha akaratodon kívül is teszed azt. A mugli suliban is hazavágtam jó pár órát, akkor is mosott rongy módjára éreztem magam. Tudták ott is, szerintem itt is, hogy mikkel küszködök, s ha nem is szidnak le emiatt, nekem akkor is kellemetlen a dolog. Halkan sóhajtottam egyet, a rám vetülő árnyékból továbbra sem tudom kiszűrni, hogy ki is van itt, és egyelőre nem is akarom. Csupán egy halk, de annál őszintébb szó hagyja el a számat:
– Sajnálom…
Utoljára módosította:Szikszai Csanád, 2016. május 27. 20:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Took a little of my heart; Drained some energy [...]
[...] Standing here on my feet; Proud as I can be

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 ... 21 ... 26 27 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet