36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 ... 17 ... 25 26 [27] 28 29 ... 33 34 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Farkas Marcell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 22
Írta: 2020. november 3. 14:18 | Link

Anastasia Strakhova


Marci nagyon tart tőle, hogy a látászavar miatt azt fogja mondani a gyógyító, hogy még tovább bent kell maradnia a gyengélkedőn. Tényleg jól érzi magát, de nagyon kíváncsi már a kastély többi részére, alig várja, hogy felfedezhesse az egészet!
- Ó... Na erre nem számítottam! Akkor ez jó hír! Nincs akkora gond az agyamban.- Marci megkönnyebbülten sóhajt fel. Csak az hiányzott volna, hogy valami maradandó károsodást szenved. Így is épp elég lesz neki a fejsérülését takargatni, nem hogy még a szeme is elromlik.
- Értem-értem! Akkor ezeknek még utána kell járnom. -
Marci cinkos mosollyal néz a mellette ülőre. Ezek szerint ő sem volt szent diák korában. Ez mondjuk még szimpatikusabbá teszi őt a fiú szemében. Nem godolja, hogy mindenkinek állandóan a rosszaságon kellene törnie a fejét, de azért az jól jön, ha az emberekben van egy kis lazaság. Könnyebben lehet úgy venni az akadályokat, és nem mellesleg iszonyatosan szórakoztató.
- Jólvan, jólvan. Akkor holnap este! -
Marcinak be kell látnia, hogy teljesen esélytelen a nővel szemben. A szabály az szabály, és ezzel szemben most tényleg semmit nem tud tenni. Meg hát nem is igazán akar. Megéri neki az az egy nap várakozás, annak érdekében, hogy ezt az éppen kiépült jó kapcsolatot megőrizze.
- Akkor viszont alszom még egyet, hogy gyorsabban teljen az idő. Nagyon köszönöm a segítségét, de tényleg! Őszintén hálás vagyok!-
A fiú összekuporodik az ágyban, és félig lehunyt szemekkel még visszamosolyog jótevőjére. Ilyenkor valóban látszik rajta, hogy minden megpróbáltatás ellenére mennyire fiatal is még ő.

//Köszönöm a játékot!  Pirul //
Utoljára módosította:Farkas Marcell, 2020. november 3. 14:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anastasia Strakhova
INAKTÍV


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
Írta: 2020. november 15. 12:43 | Link

Bálint  Love

Csendes esténk van Lexel. Sok ilyenünk akad mostanság. Csak ő és én és meg az a néhány ápolt, akit éjszakára kénytelenek voltunk benntartani. Épp újságot olvasok, miközben macskám fejét cirógatom. Hajam fejem tetején kontyba fogva, fehér talárban ülök az ajtónak háttal. Az egyetlen zajt Lex rombolása adja. Betölti a gyógyítói szobát a nyugodt, egyenletes drümmögés. Minden békés. Bennem van némi feszültség. Bálinttal megint alig találkoztunk, pedig megbeszéltük igyekszünk minél több időt együtt tölteni. Valahogy sosem sikerült. Váltjuk egymást itt a gyengélkedőn. Mellette nekem ott a tanítás, a kutatásom. Talán az én hibám, hogy a maradék időt nem nyomában járva töltöm. Szégyenlem is magam miatta meg nem is, ami azt illeti. Felnőttek vagyunk. Ha ezen múlik a kapcsolatunk, akkor ott már eleve baj van. Ezen gondolkozom és már vagy tíz perce olvasok újra nagyjából három sort egy bizonyos mugli sorozaztról a magát Loisként megnevező író tollából. Nem megy ez ma nekem. Teszem le a lapot a tizenkettedik perc után és magamhoz ölelve macskámat kelek fel, hogy járkálva agyaljak tovább. Angyali ábrázatomon látszik, hogy frusztrált vagyok. Illetve inkább az, hogy szomorú. Kandúrom puha bundájára hajtom arcom. - Úgy hiányzik - suttogom a lágy szőrmébe és tovább folytatom a fel-alá járkálást. Lex pedig néha nyaffantva egyet, tűri a sétálgatást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2020. december 6. 13:59 | Link

Anastasia Love
(bocsi, hogy csak most Shocked)

Az utóbbi időkben fellendült a kutatásom. Lett pár ígéretes eredményünk és emiatt eléggé belemerültem a munkába. Egy kis beszélgetés után a bagolykő igazgatójával kaptam egy hosszabb szabadságot, így több időt tölthettem Pesten a csapattal, és testközelből figyelhettem az eseményeket. Így viszont több időt töltök távol a kastélytól és kevesebb időm jut Anára. Tudom, hogy ő is elfoglalt, hiszen neki is van egy kutatása, mellette tanít is, és valószínűleg a gyengélkedőn is több munka szakad most rá, hogy én kevesebbet vagyok ott. Fáradtan érek vissza a faluba és bár hívogat az ágyam, nem dőlök le. Helyette a konyhában készítek egy egyszerű salátát és grillezek mellé egy kis csirkemellet. Egy kosárba teszem ezt, meg bedobok mellé még egy pár banánt, almát és mandarint. Lezuhanyozom és tiszta ruhát veszek fel, majd a kis korsárral felsietek a kastélyba, bízva benne, hogy nincs túl sok beteg gyerek a gyengélkedőn és eltölthetünk együtt egy kellemes kis vacsorát. Vagy ha nem is eszünk, legalább beszélgetünk, eltöltünk együtt egy kis időt. Mert mostanában nem tettem, nem eleget, és az, hogy elfoglaltak vagyunk csak kifogás.
- Ana? - suttogom, ahogy halkan becsukom magam mögött a gyengélkedő ajtaját és körbepislogok. Pár ágyban fekszenek, de nincs zsúfoltság, ami jó jel. Talán ma lesz sikerül valóban időt szakítanunk egymásra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Anastasia Strakhova
INAKTÍV


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
Írta: 2020. december 8. 16:24 | Link

Bálint Love

Egy helyben állok a ránk telepedett éteri csendben. Karomban tarom Lexet és kifelé nézek az ablakon. Nincs sok látnivaló, csak a sötét éjszaka kékjeinek játékát látom. Vagy magamat, ha tekintetem fókuszpontját az üvegre helyezem. Egy dolog jár az eszemben. Pár napja olvastam. Néhány sor a Rubya naplóból, amit kérésemre csak az új évben adnak ki a nyomdák. Nem szeretném, ha a nő tragédiája nyomán nőne meg, az ünnepek idején mindig magasabbra emelkedő öngyilkossági ráta. Mégis a vers részlete beleégett a fejembe.

S ha levetni vágynám magam egy szirtről,
Mond, utánam jönél-e Kedvesem?
Megragadnád-e akkor a kezem?
Vagy állnál némán szüntelen,
Ahogy a temető csendjében tetted Édesem?

Szomorú, hogy ilyet vet papírra bárki, de érthető a vele történtek miatt. Elmélázok. Macskám ficánkolására és nyávogására jövök vissza a jelenbe. Lex addig izeg-mozog, hogy letáncol karomból és megindul kifelé. - Mi a baj? Mit hallasz? - kérdezem, miközben követem a kórterem felé, ahová elinal. Égnek emelte farkát, ami nála a kíváncsiság jele. Kiérve, és persze a hirtelen fénymennyiség változás miatt szó szerint belefutok Bálintba. A találkozás erejétől számra szorított kezemen át hallatszó sikkantással szökellek hátra. Meglepődtem, de ahogy megismerem a nyakába borulok. - Úgy hiányoztál! - mondom bájos ártatlansággal és angyali arcom felderül. Elhúzódom, hogy a lágy félhomályban kékjeimmel megnézhessem magamnak. Macskám tehát az ő érkezését vette nálam sokkal hamarabb észre. Ott járja a boldog, doromboló nyolcasokat Bálint lábai között. Szokása így üdvözölni azokat, akiket megkedvelt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Darya Mikhaila Kazanova
INAKTÍV


Meg/is/merni
offline
RPG hsz: 215
Összes hsz: 482
Írta: 2020. december 21. 12:17 | Link

YA ne budu sleduyushchim | ¤


Az Odettel töltött este után még jó sokáig agyaltam azon, hogy vajon mit kéne kezdenem a kialakult helyzettel. Valószínűleg Viktor is észrevehette hezitálásomat mindennel kapcsolatban, ugyanis igen lassú válaszokat adtam neki. De nem tehetek róla. Kellett az idő nekem és a folyton kerepelő agykerekeimnek. Az elzárkózás azonban nem az én műfajom volt. Tapasztaltam már apám miatt, és nem akartam másnak is ezt. Éppen ezért is vettem utamat ebédszünetben a gyengélkedő felé. Tudtam, hogy ilyenkor aztán egy lélek sem lesz ott, még ha délelőtt ilyen-olyan indokból fel is keresnék a helyiséget, például akik aznap nem akartak órára menni, bár ezt az elgondolást sose tudtam megérteni.
Ahogy besétáltam a fertőtlenítőtől illatozó helyiségbe, gyomrom apróra szorult, és éreztem, hogy bármennyire is meg akartam védeni a szívemet, nem teljesen sikerült. Fújtam egyet, hogy csökkentsem a nyomást, arcomra a már jól ismert elhatározás került.
– Hello – köszöntem be a terembe, reménykedve, hogy majd valahonnan érkezik majd válasz, és tudni fogom hova kell mennem. Előre felkészítettem a lelkem, hogy valószínűleg már a látványa is arról próbál majd meggyőzni, hogy ne tegyem meg, amiért ide jöttem. Mert muszáj.
Beljebb sétálva megpillantottam. Apró mosoly suhant át arcomon, azonban gyorsan újra összeszedtem magam. - Maradj csak, nem akartalak megzavarni, csak jobb, ha tőlem hallod. Gyors leszek, ígérem - intettem neki kezemmel, hogy ha közelebb is akarna jönni, ne tegye. Ne tegye, mert nem vagyok benne biztos, hogy akkor képes leszek rá. – Abba kell hagynunk ezt az egészet. Kettőnket. Nem is kéne, hogy legyen – jelentettem ki határozottan. Közben fejemben Odett szavai visszhangoztak: szopat téged. Velem viszont ne játsszon senki.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somogyi Viktor Domonkos
INAKTÍV


Mr. Maximalizmusné
offline
RPG hsz: 120
Összes hsz: 166
Írta: 2020. december 21. 12:45 | Link

Darya


Ma valószínűleg a negyedéveseknél brutális SVK vizsga lehetett, mert majdnem a teljes gárda megfordult. A legtöbbnek a hasa vagy a feje fájt, úgy jajveszékeltek, hogy csak na. Én meg, mint jó tanuló, gyógyitalnak kinéző színezett vizet adtam nekik, és csodák csodájára, mire kicsengettek, mindenki jobban lett. Akkora egy mágus vagyok, hogy olyat még nem hordott a hátán a föld. Ennek eredményeként az ebédidőt egy hátsó ágyon fekve kívántam eltölteni, képregényt olvasva, és teljes nyugalomban. A fehér köpenyt le se véve, mert ha jön valaki, akkor lássa, hogy mennyire szívdöglesztő doktorbácsi tanonc van itt, és okozzak egy jó napot neki.
- Hátul vagyok!
Kiáltok előre, amikor meghallom a hangját, nem érzem úgy, hogy bármi baja lenne, de ahogy a fényes papírból felpillantok, érzem, hogy félrever a szívem, oké, valami komoly baja van. Riadtan felpattanok, hogy közelebb menjek, de, ahogy felemeli a kezét megtorpanok, mintha egy erőmezőt húzott volna ezzel kettőnk közé.
- Picim... én megbántottalak valamivel?
Mert megeshet, hát mit tudjam én, hogyan kell ezt jól csinálni. Pont annyira először vagyok egy ilyen helyzetben, hogy ne legyek túl okos vagy túl pontos abban, hogy mit is kell csinálni. Érzem a feszültséget kettőnk között, és nem tudom, hogy mit tettem ellene, mégis a becézés, az csak neki szól, ösztönösen. Nagyon sok minden végigfut az agyamon. Nem vagyok orosz, nem iszom alkoholt, elmondott a családjának, de nem örült nekem. Nem akarom, hogy bántsák miattam, akár csak megjegyzésekkel is. Fogalmam sincs, hogy mit csináltam rosszul, de látom, hogy bántja. Nem lépek közelebb, mert nem akarom, hogy megijedjen tőlem.
- Szóval, akkor szeretnéd, ha megint csak annyik lennénk, mint a pub előtt voltunk? Padtársak és vetélytársak?
Meg kéne kérdeznem, hogy miért? Valószínűleg, de jelenleg az agyam annyira sokkban van, hogy nem vagyok képes rendesen gondolkozni. Csak nézem őt, értetlen és emészthetetlen a fájdalom, ami most bennem van. Nem értem, hogy mi történik és miért történik, de nem akarom, hogy szomorú legyen, nem akarom ilyennek látni, mert, bár ilyet sem éreztem még, megrémít a bánat, ami az arcán van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Darya Mikhaila Kazanova
INAKTÍV


Meg/is/merni
offline
RPG hsz: 215
Összes hsz: 482
Írta: 2020. december 21. 15:10 | Link

YA ne budu sleduyushchim | ¤


Az agyamban a gondolatok száguldoztak ide-oda, mintha csak még jobban meg akarnának zavarni, pedig már alapjáraton se voltam éppen biztos a dolgomban. Semmiben sem azóta az este óta. És ez jobban megrémített, mint azok a furcsa érzések, amiket kiváltott belőlem.
- Nem kell a színjáték, Somogyi. Tudom, hogy csak játszol velem – szembesítettem a tényekkel. Nem akartam így neki támadni, de most már mindegy volt. – Az egész egy nagy színjáték volt, és én bele ugrottam. Fejestől – bólintottam teljes bizonyossággal. Karjaimat keresztbe fontam mellkasom előtt. Anélkül vettem fel a védekező pozíciót, hogy én magam felfogtam volna. Anélkül okoztam magamnak fájdalmat, hogy tudtam volna róla.
- Valld be, hogy a pubban is csak egy játék voltam. Én voltam a kisegér, te meg a macska. Kihasználtad, hogy sokat ittam. Hogy jól mulattam. És azt is, hogy versengő típus vagyok – soroltam egymás után az indokokat, és közben elkezdtem fel-alá járkálni a kis szoba bejáratánál. Gyerünk Darya, mond ki. Itt a lehetőség.
- Azért vallottál nekem szerelmet, hogy összezavarj - jelentettem ki kertelés nélkül. Biztos voltam a dolgomban. Hiszen két alkalom után senki nem engedi le a falait és vall be olyan érzelmeket, amik eddig soha nem voltak az övéi. Az emberek nem csinálnak ilyet. Félig igaz mondatokat állítanak, nem mernek semmit kimondani, mert attól félnek, hogy bajuk esik. Így reagál valaki normálisan az érzelmeire.
- Igen. Vagyis nem. Nem tudom. Ne legyünk semmik. Neked itt az orvosi szakma. Meg a derby. Nekem meg a balett és a cirkusz. Nem is illünk egymáshoz – jelentettem ki, és idegesen a hajamba túrtam. Biztos voltam a dolgomban. És mégsem. Mintha folyton mellé nyúlnék, pedig az agyam tökéletesen tudná, hogy hány méterre, milyen irányba van a tárgy.

Utoljára módosította:Darya Mikhaila Kazanova, 2020. december 21. 15:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somogyi Viktor Domonkos
INAKTÍV


Mr. Maximalizmusné
offline
RPG hsz: 120
Összes hsz: 166
Írta: 2020. december 21. 15:51 | Link

Darya


Esküszöm, hogy nem értem, hogy mi folyik itt, de vagy nagyon jó színésznő és most éppen nagyon meg akar szivatni, vagy valaki mondott neki valamit. Mit vár? Hogy minden nap kimondjam, hogy szerelmes vagyok belé? Hát nem volt elég egyértelmű az az eset? Vagy... vagy. Ó igen, valamelyik, általam démonizált barátnője mondott olyat neki, ami miatt most úgy néz ki, mint akit az elmúlt napokban pincébe zárva kínoztam. Zseniális, remélem a bálon történtek után villámtempóban terjed majd el az, hogy én szarul bánok vele. A hajamba mélyesztve az ujjaimat, próbálok nem kiabálni, de azt nem tudom megállni, hogy ne emeljem fel a hangom. Nálunk így megy a kommunikáció, üvöltve.
- Azért mondtam, hogy szerelmes vagyok beléd, mert szerelmes vagyok beléd. Tudom, hogy nem tartasz jó embernek, de azért bazd meg, nálam is van egy egészséges határ a szivatásban!
Vagyis, magyarra lefordítva Picim, nagyon szépen szeretném, hogy ha ez csak egy vicc, akkor ezt itt és most befejeznéd, ha meg nem vicc, akkor megpróbálnál nem annyira leírni, mint amennyire éppen teszed, mert baromira nem esik jól. De visszafogom magam, igen, ez totális visszafogás.
- Táncolni hívtalak, hogy ne igyál, mert féltem, hogy valami idióta belerángat valami olyanba, amit nem akarsz, és nem láttalak annyira józannak, hogy egyedül maradhass. Haza akartalak hozni, de férfi vagyok, ha a kezed a nadrágomba dugod, akkor a vér az agyamból a farkamba tódul. Én nem nő vagyok, hogy szex közben összeírjam a holnapi bevásárlólistát meg felidézzem a híres bájitalfőzőket! Mocskosul részeg voltál, azt is csodálom, hogy emlékeztél rám!  
Azért jó, hogy ez kettőnk között nem mondjuk délelőtt történt, vagy éppen négy után, amikor az ideggyenge tanárok jönnek nyugtatófőzetért. Nekik is csodás műsort tudtunk volna szolgáltatni.
- Szóval úgy gondolod, hogy egy gyógyító ás egy balerina nem alkothat egy párt, azért mert, mert nem. Ez egy kibaszottul szánalmas érv Darya, és ezt te is pontosan tudod.
Észrevétlen lépek közelebb hozzá, de a tempón gyorsítok, mielőtt megszökhetne, és a fal és a saját testem közé szorítom, kezeimmel a feje mellett támaszkodva.
- Szóval nem kellek neked. Sem én, sem az érzéseim. Nem akarsz szexelni, veszekedni. Azt se akarod, hogy hozzád szóljak? Azt akarod, hogy észre se vegyük egymást?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Darya Mikhaila Kazanova
INAKTÍV


Meg/is/merni
offline
RPG hsz: 215
Összes hsz: 482
Írta: 2020. december 21. 17:10 | Link

YA ne budu sleduyushchim | ¤


Nem ez volt életemben az első, amikor kiabáltak velem. És az sem, hogy ezt Somogyi teszi. Azonban most a szavai jobban fájtak, mint eddig bármikor. Hiszen egészen más, amikor azt üvöltik az arcodba, hogy „szerelmes vagyok beléd”, minthogy „kibaszottul nincs igazad”. És bármennyire is meg akartam mondani neki, hogy soha nem gondoltam, hogy nem jó ember, a monológ első fele jobban felkeltette érdeklődésem.
- Hogy szerethetnél valakit, akit nem is ismersz? - Bevallom, már én is felemeltem a hangom. Nem vitatkozni jöttem, mégis az ő hangjának emelkedésével nőtt bennem is a feszültség, amit nem bírtam visszafojtani. Hülyének nézett, mint valami rohadt kis elsőst, egy buta libát. Hiába, túl nagy a különbség köztünk, ez már egyértelmű volt.
Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy talán tévedés volt az egész. Hogy mégsem ő volt a rossz a történetben. Talán hibáztam. De aztán olyan dolgokat kezdett a fejemhez vágni, amik csak az első gondolataimat erősítették megint fel. Kezem anélkül lendült, hogy egyszerűen tudtában lennék annak, hogy mit teszek. Hatalmas csattanással érte a bal arcának bőrét.
- Ne gondold, hogy egy érzelemmentes szajha vagyok, aki mindenkivel lefekszik, ha kicsit többet iszik a kelleténél. És ne merd rám fogni a történéseket, mert ugyanúgy benne voltál, és képes lettél volna leállítani, ha akartál volna, de eszed ágában nem volt. Úgy felkentél a falra, mintha nem először csinálnád. Ja várj, nem is… – a szavak csak úgy pattogtak ki ajkaimról, mintha minimum el akarnám átkozni. Talán azt is akartam. Visszafolytott kiabálásra lehetett legjobban hasonlítani a hangokat, melyek elhagyták számat, és talán még arcom is belepirult az érzelmek sokaságába.
Hátráltam amíg csak tudtam, bár nem sok hely volt. Arcom elfordítottam, mintha csak attól félnék, hogy tekintetével kővé fog dermeszteni. Kezeimet a kettőnk között lévő szűk helyre csúsztattam, és hatalmasat löktem a mellkasán. Az sem érdekelt, ha fáj neki. - Szállj le rólam – sziszegtem. Szívem olyan hevesen dobogott a mellkasomban, félő volt, hogy percek kérdése és feladja a küzdelmet. Életemben először fordult elő velem, hogy féltem tőle. Hogy már nem csak szórakozás és marakodás volt, de hogy a kezem remegésbe kezdett és egy pillanatra tényleg átfutott az agyamon, hogy nem enged elmenni.
- Pontosan ezt akarom. Hogy többet ne gyere a közelembe - hangom meg-megremegett a mondatok súlya alatt, és szemeim homályosak lettek a pánik okozta könnyfoltoktól. Még mindig lázban égve fordultam a kijárat felé. Elfáradtam. Az érzelmeimbe, amelyeket mindig olyan jól elrejtek.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somogyi Viktor Domonkos
INAKTÍV


Mr. Maximalizmusné
offline
RPG hsz: 120
Összes hsz: 166
Írta: 2020. december 21. 18:23 | Link

Darya

- Nem tudom.
De mondhatnám, hogy azt hittem, erre majd együtt keressük meg a választ, hogy majd együtt megismerjük és elmélyítjük azt, ami kettőnk között van. Én bíztam benne, megtettem, amit kért, amíg távol volt, lezártam mindent, ami nem ő. Elköszöntem mindenkitől. Mert őt akartam, mert őt akarom. Érzem, ahogy a halántékomom dagadni kezd az ér, ami mindig megjelenik és lüktet, ha felbosszant, amit az egyik haverom csak a "kis Darya-nak" hív, hiszen senki más nem tudja előcsalni. Feladatam magam érte. De miért is? Igaza van, nem ismerem.
A pofon fáziskéséssel kezdi égetni az arcom, elkapom a kezem, és rászorítva a csuklójára, rántok rajta egyet figyelmeztetően, miközben sötét szemeim érzelemmentessé válnak, hideggé, mintha sosem lett volna benne élet. Olyan leszek, mint előtte, mint a pub előtt. Képes volt egyetlen pillanat alatt magába bolondítani, de ugyanilyen gyorsan képes vagyok ki is szeretni belőle, ha ezt még sokáig csinálja, de nem akarom, nem akarom elengedni az érzést, nem akarom elengedni őt.
- Akartalak, ahogy te is engem. Ebben ketten vagyunk. Mit vársz, hogy mit mondjak, hogy az a nő nem egy érzelemmentes szajha volt? Rendben, Kazanova, jó voltál, a legjobb. Győztél, mint mindig. Elégedett vagy?!
Tudom, hogy félelmetes vagyok, tudom, de nem teszek semmit. Nem érdekel, hogy megijesztem, mert ő is megijeszt engem. Nem értem, hogy mi történik, hogy ami történik, az miért történi. Tántorogva lépek hátra, ahogy ellök, és nézem, ahogy a kijárat felé indul. Felemelt kezekkel nézem őt, ahogy képes ilyet mondani nekem, és érzem, hogy összeomlik a világ körülöttem. Fogalmam sincs, hogy hol van az a Viktor, akit elkerülnek a drámák.
- Rendben, soha többet nem megyek a közeledbe. Ha jót akarsz, te is így teszel.
Hogy fenyegetem? Igen, de nem érdekel, azt akarom, hogy elmenjen, hogy kimenjen innen. Kezeim a tarkómra csúsznak, összekulcsolva az ujjaimat próbálom visszafogni magam, de nem megy. A következő pillanatban az öklöm üvöltve ütöm a falba, mielőtt lecsúsznék. Sírok? Nevetséges. Nem értem, hogy mi történik és fogalmam sincs, hogy miért éppen ez.


  Love Love Love  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zayday Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. február 8. 18:21 | Link

Nasia néni és Dana

Hallom lépteim koppanását a padlón. Gyanúsan nagy a csend mindenfelé, ezért is vagyok meglepődve. Ilyen kora este csendességet találok itt a folyosón lépdelve. Persze nem egyedül, van egy bajba jutott társam is, Dana. Rossz az egészbe belegondolni, sőt még visszaemlékezni. Hogy leírjam ezen esetünket két szót kell hogy használjak. Az egyik a csoki. Hát igen, mindenkinek szép emlékek fűződnek hozzá, csak akkor nem ha nem szívlelik az édességet. A másik a bájital, amit a mi világunkban mindenki jól ismerhet. Balra fordulok, és a lányt is vonszolom magam után. Hozzá sem szólok, de hallom hogy ő duruzsol. Mi történt az igazi Danával? Vajon hallhat engem? Nehéz lenne az utóbbi kérdésre válaszolni, nem tudhatom, azt csak ő tudja. Még sziporkázik álmodozva egy kókler után, aki biztos szánt-szándékkal hagyta el azt a dobozt. No de lehet hogy csak elhagyta, vagy ilyenek. Jajj! Egy kicsit felmérgelem magam amikor neki megyek egy falnak, de szerencsére semmi bajom nem esett. Szemmel láthatóan a csajszi fütyül hogy mizu velem, mert még mindig andalogva mereng magában. Szerintem el is felejtette hogy mikor, honnan és kivel indult el pár perccel ezelőtt. Még egy sarok, és helyben vagyunk. Megkönnyebbülten baktatok át a szakaszon, rám is jön a fél perc. Nálam ez azt jelenti, hogy valamiről elgondolkozom. Most éppen, az jutott díszes kobakomba, hogyan értünk le pár perc alatt? El is hessegetem, mert aprócska nevetést hallok magam mögött. Bizonyára Dana az, ezért kicsit zavartan és türelmetlenül odavágok neki egy Hehe-t. Bocsi Dana, ezt remélem most nem hallottad. Végre célegyenesbe jöttünk, ezért megállok és erősen megpaskolom a gyengélkedő ajtaját. Háromszor.
Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2021. július 17. 10:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2021. február 9. 02:50 | Link

Zayday és Anastasia Strakhova


Navine játék folytatása





Annyira bele voltam temetkezve a gondolataimba, hogy fel sem tűnt, bizony már elhagytuk a szobát egy ideje. Nagyon izgultam, hogy milyen lesz a fiúval való első találkozásom, és már alig vártam, hogy odaérjünk a helyszínre. Zayday jó fej volt, meg úgy látszik, hogy népszerű is, hiszen még ezt a srácot is ismerte. Az utunk során kicsit bosszankodtam magamba, hogy miért nem hoztam el magammal a maradék csokoládét, de ez a zavaró tényező elég gyorsan elillant, amikor a bonbon küldőjére gondoltam.
- Mikor érünk oda? Remélem, jól áll a hajam. Jajjj, mennyit kell kutyagolni, nem is értem, hogy miért lakik ilyen messze ez a fiú. Ugye, milyen szépek a szemei? Nagyon sármos! - röhögcséltem a szobatársamnak, mint valami idióta tinédzser. Időnként meg is feledkeztem róla, hogy a lány társaságában vagyok, egyedül arra tudtam gondolni, hogy érjünk már oda a fiúhoz, akivel már epekedve vártam a találkozót. Remek ízlése volt, nagyon finom csokoládét választott, ráadásul még a csomagolása is elegáns volt. Már ebből is láttam, hogy stílusos egy srác lehet, reméltem, hogy nem csapta le más a kezemről, amíg úton voltunk. Lelki szemeim előtt már el is képzeltem a fantasztikus randevúinkat, a közös jövőnket, tudtam, hogy megütöttem ezzel a fiúval a főnyereményt. Még szerencse, hogy mellékelt magáról egy fényképet is, így Zayday rögtön tudta, hogy kiről van szó, és azt is, hogy merre találjuk meg. Ráadásul szerinte is totál összeillünk, jaj, ez olyan aranyos! Egy kis idő elteltével arra lettem figyelmes, hogy a szobatársam egy ajtót paskolgat elég hangosan, ebből pedig rögtön arra következtettem, hogy célba értünk.
- Hű, de izgulok! Jajjj, mindjárt ajtót nyit ez a szívdöglesztő srác! Annyira várom már, hogy találkozzunk! - tapsikoltam a lány mögött nevetgélve, majd türelmetlenül vágtam magamban a centit, hogy megtörténjen a nagy egymásra találás. Ha nem álltam volna a "bűvölet" hatása alatt, akkor szembeköptem volna saját magam a rém ciki viselkedésemért, ugyanis távolt állt tőlem ez a fajta magatartás. Erre azonban nem került sor, mivel csakis és kizárólag a "leendő partnerem" járt a fejemben, akinek a képe láttán egyből olvadozni kezdtem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Anastasia Strakhova
INAKTÍV


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
Írta: 2021. február 9. 20:10 | Link

A két lánynak - egy csendes ügyeleti estén

Vihar előtti csend. Így szokták nevezni az ilyen látszólag békés és teljességgel eseménymentes estéket. A váltás hamar lezajlott. Bálint úgy suhant el mint egy kísértet. Szerintem titkon leckéket vett elillanástanból. Ilyen az élet. Szerencsére számomra ez nem akkora trauma. Valahogy sosem volt köztünk akkora lángolás, mint amiről a romantikus könyvekben lehet olvasni. Ettől még nagyon szeretem és tisztelem. Úgy is mint embert és úgy is mint kollégát. Sosem kaptam még tőle rendetlenül meg a gyengélkedőt, és ez ma sem volt másként. Egy beteg feküdt az itón és egy a normál kórteremben. Minden lázlap ki volt töltve, rám csak a gyógyszerelés maradt. A változtatást, hogy - akárcsak a mugli kórházakban - ketté legyen osztva az ellátási terület én javasoltam. Így könnyebb kezelni a betegeket, akiknek az osztályozását is remekül elsajátították már a kollégák. A komótosan mellettem ügető Lex díszkíséretében tartok épp ellenőrzést. Félóránkként rápillantok a két kezelt páciensünkre, hogy minden rendben van-e velük. Megszokás. Ha jeleznek a monitorozó bűbájok, ha nem, én akkor is razziázok. A jobb állapotban lévő diákkal váltok éppen szót és hagyom, hogy kicsit még dögönyözze macskámat, amikor kopogást hallok a bejárat felől. Három kopogást hallok, mire sietve odalépek és kinyitom az ajtót. - Sziasztok! Milyen természetű az orvosi vészhelyzet? - kérdezek az előttem álló lányokra pillantva, akik közül az egyikkel nemrég futottam össze, a másikat pedig mintha látásból ismerném. Nincs rossz memóriám, de akit nem tanítok, annak csak akkor jegyzem meg az arcát vagy a nevét és a vonásait, ha adott esetben találkozunk valamilyen okból kifolyólag, mint az előttem álló navinés leányzó esetében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zayday Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. február 12. 17:27 | Link

Nasia néni és Dana

Jól megcsapott a hideg levegő árama amikor nyílott az ajtó. Kicsit ki is rázott a hideg, aminek következményében majdnem ráestem Danára. Szerencsére ennek csak én voltam látható szemtanúja, mert pár másodperc alatt történt. Meg fogtam Dana kezét, és magamhoz szorítottam. Az ajtóban Nasia néni volt. Olyan mintha egy színdarabot nézne az ember. Fény szitál át az ajtó résén, és megjelenik a színtéren a művész. Maga, gróf Drakula. Bruhaha! Szerencsére nem az imént említett vérszívó állt ott, hanem egy kedves teremtés. Nagyon boldoggá tesz engem, hogy ismét látom. Megkedveltem a nemrég történt bakim után. Vissza is gondolok egy pillanatra az incidensre, de mára csak jó emlékek szállingóznak bennem. Most viszont nem a nosztalgiázáson van a sor, segítségre van szükségünk.
-    Üdv Nasia néni! Nos elég hosszú lenne elmesélni. Röviden, Dana evett pár csokit amiben valószínűleg szerelmi bájital lehetett. Most pedig olyan. Olyan mint egy Valentin napi beszélő kerub. – magyarázom hadarva és idegesen.
Remélem velem ilyen nem fog megesni. Szörnyű látni hogy egy ilyen kotyvalék mit okoz. Biztosan nevetséges így, de személyesen átélni nem piskóta. Dana nagy mértékben megváltozott. Persze jó fej csajszi, de nem ennyire mint most. Körülbelül ha így maradna, Napfény Barbira változtatná meg a nevét. Adja az ég hogy meggyógyuljon. Egyre inkább a bűntudat kerít hatalmába. Megint feljönnek a nagy kérdések: Miért nem dobtam ki ezt a vackot? Hogy lehettem ilyen igénytelen? Vígasztal a tudat, hogy nem szánt-szándékkal történt, és nem én készítettem azt a vackot. Ne kerüljön velem egy szobába a tettes. Ha nem érek be a szobába időbe, és ha Dana kiesik az ablakon? Ki a felelős? Ráérek ezen gondolkodni, mert mielőbb szeretném hogy jobban legyen. Kicsit didergek, mert a folyosóra beszökött a téli szél nesze. Árnyéktalan, lénytelen dolog a szél. A tél hideg, komor. Ráadásul hideg.

Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2021. július 17. 10:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2021. február 12. 23:43 | Link

Zayday és Anastasia Strakhova


Navine játék folytatása





Nagyon vártam már a találkozást, közben pedig azon kaptam magam félig-meddig, hogy Zayday kissé megingott, de aztán ment minden a maga medrében tovább. Mikor kinyílt az a bizonyos ajtó, nagyon csalódott lettem, hiszen nem az történt, amire idáig oly nagyon vágytam. Azaz mást pillantottam meg, szóval nem azt, akivel már nagyon vártam a találkozást, hanem egy hölgy körvonalai jelentek meg előttem.
- Ezt mégis mire véljem? Hol van a fiú, akit ígértél? Azt mondtad, hogy hozzá megyünk majd, és bemutatsz neki. Becsaptál, most rögtön oda kell mennem hozzá! Bizonyára vár már rám! - próbáltam sarkon fordulni, és tovább iramodni, ha a szobatársam nem fogta volna meg olyan erősen a kezemet. Azt fel se tudtam fogni, mit mondott a másiknak, de nem is érdekelt jelen pillanatban. Rettentően bosszús voltam, hogy nem az történt, amit vártam, és minden erőmmel azon voltam, hogy tovább folytassam az utam, hiszen csakis az számított, hogy minél előbb találkozhassak vele. Hirtelen ki is rántottam a kezem Zayday szorításából, majd elkezdtem megindulni a magam útján, ám azzal nem számoltam, hogy közben egy oltárit esek, de valahogy most ez sem fájt úgy, ahogy kellett volna. Jó nagyot nevettem a szerencsétlen esésemen, majd eszembe jutott, hogy talán az ajtót nyitó hölgy tudja, merre kellene mennem, hogy rátaláljak a fiúra, akit idáig oly lázasan kerestem. Ennek megfelelően gyorsan fel is álltam, majd visszamenetelve fel is tettem a nagy kérdésemet.
- Tudja, hogy hol találom meg ezt a helyes srácot? - nyomtam az arcába a fiú fényképét, mert bizony magammal hoztam. Már csak azért is, hogy addig is velem legyen, amíg nem találkozunk, sajnáltam volna a szobámban hagyni, és egyébként is jól jött most. Bíztam benne, hogy a hölgy tudja, merre van a fiú, hiszen a szobatársam rossz helyre vitt, pedig azt hittem, tisztában lesz a helyes iránnyal. Most már minden reményem abban volt, hogy ez az ismeretlen személy megmondja, merre is található a "leendő lovagom".
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Anastasia Strakhova
INAKTÍV


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
Írta: 2021. február 17. 19:58 | Link

A két lánynak - egy csendes ügyeleti estén

A felvázolt helyzetre csak biccentek, hogy értem mi is itt a hiba. Ilyenkor, a szerelmesek ünnepének idején előfordul, hogy egyesek a kiszemeltjüket efféle csellel szeretnék magukhoz édesgetni. A baj csak akkor van, ha a bájitallal megspékelt ajándék más gyomrában landol. Egy kicsit emlékeztet ez a muglik partidrogjaira. A gyanútlan lány megissza az italt amibe belekeverték és azt sem tudja milyen rendezvényen van és hányan hágtak át rajta meg úgy az összes gátlásán. Szerencsére itt nem ekkora a baj, hála Zaydaynek, aki behozta háztársát. - Van nálad esetleg minta abból a csokiból, amit megevett? - kérdezem halkabban az eszénél lévő lánytól, majd a bűbáj hatásától megrészegülthöz fordulok - Igen tudom, hogy hol van akit keresel - kezdem kedves, nyugtató, de határozott hangon - Gyere beljebb és ülj le ide, Kedvesem. Elmegyek, szólok neki, hogy várod őt és míg jön, hozok neked valamit inni. Rendben! - beszélek tovább miközben már azt latolgatom, hogy bezoár por és ametiszt por keverékét fogom neki egy pohár narancslében feloldva adni, hogy mielőbb megszűntessem a szerelmi bűvöletet. - Tartsd kicsit szóval! Bármit mondhatsz, a lényeg az, hogy ne menjen sehová. Mindjárt visszajövök! - adom ki ezután ismét fojtottabb hangon az utasítást a jószándékú Hudson kisasszonynak és sietve robogok az orvosi szoba irányába, majd el is tűnök annak ajtaja mögött. Gyors és gyakorlott mozdulatokkal őrlök porrá egy kisebb bezoárt és egy kis csiszolatlan ametiszt csúcsot a márványmozsárban. A fekete és fehéres lilás finomszemcsés őrleményt ezután egy pohárba kanalazom, majd nyakon öntöm egy kis narancslével, amit szoktam hozni magammal. Ez tehát nem kincstári, de a célnak most tökéletesen meg fog felelni. Laza csuklómozdulattal lötyögtetve keverem meg a gyógyitalt és indulok is vissza a két navinés lányhoz, hogy segíthessek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zayday Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. február 20. 08:17 | Link

Nasia néni és Dana

Egy bódítóan szép pipacsmezőn állok. Nem tudom, van-e neki illata, de a frissességet érzem. 6 éves lehetek. Egy barátnőmmel Amandával, bejöttünk körbe nézni. A szüleink is itt lehetnek. Annyira el kalandozok, hogy elveszek, és kétségbeesetten kezdem őket keresni. Ez a múlt. Eléggé beparáztam, ott és akkor de szerencsére nem lett baj. Most viszont ilyen elveszettnek érzem magam. Nem a barátok hiánya, hanem a félelem tesz azzá. Biztos nem komoly a baj, de én akkor is szeretek túlkomplikálni mindent. Nasia néni kérdésének megválaszolása gyanánt a pulcsimba nyúlok, és előveszek egy zsebkendőbe bugyolált bonbont.
-    Szerencsére igen, tettem el. – nyújtom át a csokoládét.
A tanárnő nagyon jól kezeli a helyzetet. Nyugodt hangjával biztos hogy hatni fog Danára. Sokkal jobb mint az én hisztérikus fecsegésem. Nekem is kéne változtatnom valamelyest az efféle helyzetekben jól jövő hangaimon. Nem rémült jávorszarvasnak kellene lennem, hanem medvének. Igen, brum-brum és minden megoldódik. Ezen tanakodások közepette dobolni kezdek a lábammal. Már régen nem doboltam, de most ez egy kis megnyugvást hoz a lelkembe.
-    Rendben, úgy lesz. Remélem valamelyest hallani fogja.. – mondom majd Danához lépek.
-    Hé csajszi! – szólok mosolyt erőltetve az arcomra.
-    Semmi baj nem történt, Nasia néni mindjárt jön. Csak ide hozza azt az álompasit… A franc egye meg. – súgom a hátam mögé halkan, majd visszafordulok
-    Na, mesélj még róla! – kíváncsi tekintetet erőltetek magamra.
Megint kirázott a hideg. Vehettem volna fel egy kabátot. Persze nem olyan prémes Prada bundát, egy sima bundás kabát meg tette volna. Igen, a tél hideg. Mondjuk mi más lehetne, ha nyár meleg. Nem tudom ki hogy van vele, de én belemennék hogy állandóan nyár legyen. A nyár meleg.
Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2021. július 17. 10:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2021. február 24. 02:28 | Link

Zayday és Anastasia Strakhova


Navine játék folytatása





Nagy sóhajtozások közepette végül rájöttem, hogy mégis jó helyen járunk. A gondolataim igen messze jártak, pontosabban a leendő lovagom körül. Csak az ütötte meg a fülem, hogy a hölgy a csokoládéról kérdez valamit. Még jó, hogy a szobatársamnál volt belőle egy szelet, így teljes volt a boldogság. Kivéve nálam, mert én még mindig arra vártam, hogy megtörténjen a nagy találkozás, ám végül a nő biztosított róla, hogy ide hozza hozzám a fiút.
- Jaj, de jó! Már nagyon izgatott vagyok, alig várom, hogy végre találkozzunk! Rám lel a boldogság! - ujjongtam elmélázva, majd beljebb léptem a helyiségbe, aztán helyet foglaltam. Végül is minek keresgéljem a srácot, ha idehozzák? Milyen rendesek, hihetetlen!
- Olyan klassz, hogy idehozza! Már várom, hogy vele legyek - pillantottam a gyorsan elillanó nő után. Nem bántam, hogy ilyen sebesen távozott, mert ez azt jelentette, hogy nagyon elszánt, és seperc alatt vissza is fog érni a fiúval.
- Ugye mutattam a képet? Annyira jóképű! Magas, sötétbarna haja, és mogyoróbarna szeme van, meg olyan sportos a testalkata, hogy hűűűűű - válaszoltam meg a lány kérdését álmodozó tekintettel.
- Pont nekem való, erős, okos, helyes... jajjj, hol van már? Szerinted Nasia néni eltévedt volna? Azt hittem, hogy idehozza a fiút, hiszen azt ígérte - türelmetlenkedtem, miközben a székben ficánkolva keresztbe tett karokkal dobogtam a lábaimmal a padlón. Igaz csak pár perc telt el, mióta kiment a nő az ajtón, de valahogy az egész egy örökkévalóságnak tűnt számomra, mintha teljesen elvesztettem volna az időérzékem.
- Szerintem menjünk, keressük meg a fiút, mindenképp találkozni akarok vele, mégpedig most! - pattantam fel a székemből hevesen, majd az ajtó előtt megállva kérdőn tekintettem a lányra egy pillanat erejéig. Ám meg se vártam a reakcióját, a kezem máris a kilincsen volt, hiszen állandóan a fiú után epekedtem. Készen álltam rá, hogy átlépjek azon az ajtón, hogy aztán minél gyorsabban megtalálhassam a boldogságomat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zayday Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. március 28. 12:59 | Link

Nasia néni és Dana
(zárás)

Már réges-régen elhatárolódtam arról a szép kis pipacsmezőről. Már a Bagolykőben állok éppen, a gyengélkedőn és már egyre fellélegzett állapotban állok Dana mellett. Elég távolinak tűnik már a csokoládés eset, mintha pár évvel ezelőtt lett volna, és még mindig a hatását kellene szenvednem, örökös rabsággal itt a kikúráldában. Nos, igen elég bután hangzik ez az egész, ezért is magamhoz eszmélek. Nem válaszolok a lány kérdés zuhatagára, tudom hogy felesleges. Betoppan a tanárnő, majd átnyújt a lánynak egy kelyhet, és Dana megissza az italt hogy tudtán kívül újra a régi kerékvágásba kerüljön minden. Nem nagyon lep meg a hatása, mert már hallottam róla. Látni vélem Dana boldog mosolyát, amit pár másodpercen belül átadja magát egy meglepett grimasznak. Rájövök hogy már későre jár, ezért úgy döntök hogy inkább a szobánkban kellene ezt a balesetet megbeszélni, ezért odafordulok Nasia nénihez és hálát rebegek.
-    Nagyon szépen köszönjük a segítségét, és ha megbocsátja visszamennénk a körletünkbe! – hálálkodom, majd a köszönés után Danához fordulok.
-    Gyere csajszi, fent mindent elmondok. Nyugi, beavatlak… – szólok, majd belekarolok, és kezdem magammal húzni  a kijárat felé.
Kilépünk és megint megborzongtat a hűvös szellő. Bizonyára érkezik már a tavasz, hiszen az előtt szokott mindig nagy lehűlés lenni. Ismételten hallom lábunk alatt a kopogó padlót, hiszen ugyanazt az utat kezdjük megtenni visszafelé. Örülök neki hogy véget ért ez az egész, mert már elég fáradt vagyok, mégis erőt kell gyűjtenem hogy megmagyarázhassam a történteket a még mindig értetlenül pislákoló lánynak. Hosszan felsóhajtok amikor megérkezünk a körletünk bejáratához, és mikor ismételten megcsap a kinyiló ajtó fuvallata szokás szerint megzizzenek. A tél hideg, komor. Ráadásul hideg.
Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2021. július 17. 10:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Molnár Zselyke
Egyetemi hallgató


Mini Mulan|Zsezsi
offline
RPG hsz: 83
Összes hsz: 254
Írta: 2021. április 16. 21:57 | Link

Strakhova professzor

//elnézést a rövidke kezdésért, lesz ez még hosszabb is. Smiley //

Outfit

Hát, ez pech. Örvénnyel ma ezt alaposan elhibázták, intézett magának egy lábtörést, ha minden igaz. Nem tudott ráállni, így a gyengélkedőre az egyik társa hozott fel, majd anyját, aki amúgy az edzője, meg kell nyugtatnia, ő meg jelenleg Örvényt próbálta csitítani. Eddig még nem történt ilyen, biztos csak elbambulhatott, de így még ekkorát nem esett akadályugrás alatt. Gyakorlott lovas vagyok, mi a franc van velem?
 – Oké, le lehet rakni, a másik lábam még jó! – kérte azt az MT társát, aki dettó gyakorolni jött, csak közben ezt a kis elsősegély-akciót is végrehajtotta, hogy felcipelte a gyengélkedőre.
 – Ha eltört a lábad, akkor egy frászt, Törpicsek, mindjárt jövök, szólok a professzornak – csóválta a fejét, mielőtt lerakta volna egy ágyra a helyiségben.
– Strakhova professzor! – ebben már csak az az irónia is befigyelt, hogy a gyógyító az egyik tanára, a Gemmológia tanárnő. Ügyes vagyok, mondhatom.
Utoljára módosította:Molnár Zselyke , 2021. április 19. 16:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Anastasia Strakhova
INAKTÍV


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
Írta: 2021. április 17. 20:44 | Link

Molnár Zselyke


Kezemben tartom és kékjeimet nem tudom levenni róla. Apró bőrbe kötött könyvecske lett. Arany színnel rányomva a cím: Lithocordiológia - Gondolatok egy kőszívből. Minden benne van ebben a kifejezésben, amiről a kötetecske szól. Boldog vagyok, hogy sikerült végre kiadni és a kezemben tarthatom. Ahogy belelapozok orromba kúszik a frissen nyomtatott lapok jellegzetes illata. Egy naplóbejegyzésnél ütöm fel, ahol arról a napról ír, amikor elment táncolni majdani férjével. Mennyire más ez mint a vége felé lévő sorok. Ezekből még az izgatottság, a várakozás és a romantikára szomjazás árad. Mintha csak magamat olvasnám, ha vezetnék ilyen emlékgyűjteményt. Már épp belemerülnék a szavakba, amikor meghallom, hogy valaki hív engem. - Megyek! - kiáltok ki az orvosi szobából és magamra kanyarítom fehér taláromat - Mi az orvosi vészhelyzet? - kérdezem érdeklődve, ahogy szembe találkozok az elém siető diákkal. Biztosan nem vele van gond. Nem néz ki betegnek. Inkább kissé feszült és kimerült így ránézésre. - Nem neked van valami panaszod, igaz? - kérdezek azért rá a biztonság kedvéért. Sosem lehet tudni mire képes az adrenalin, például egy baleset után. Közben, amennyiben el is indul valamerre, úgy természetesen felveszem vele a lépést és követem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Molnár Zselyke
Egyetemi hallgató


Mini Mulan|Zsezsi
offline
RPG hsz: 83
Összes hsz: 254
Írta: 2021. április 18. 12:39 | Link

Strakhova professzor


A napja ennél rosszabb már aligha lehetne. A lábát nem tudta mozgatni, ha csak eg picit megtette, már fájt, de azért önmagát nem diagnosztizálta volna. És ha csak egy sima ficam? Ebben reménykedett Zselyke, az még hamarabb helyre jön, nem kell annyit a gyengélkedőn vacakolnia.
Sportos ember lévén nem nagyon szerette a megkötöttséget, arról nem beszélve, hogy így jó darabig lemondhatott az edzésekről, és ez pech, a tavaszi szezonban.
- Lovasbaleset, valószínű törött láb, de a diagnosztikát magára bíznánk – felelte a kísérője, az az idősebb diák, aki szintén ott volt, amikor akkorát zakózott az egyik akadálynál. – Ott van!
Mutatott a foglalt ágy felé a mestertanonc, Zselyke pedig integetett a gyógyítónak. – Elnézést a kis plusz munkáért, elfelejtettem, hogy az akadályugrásnál a lovat is vigyem magammal.
Próbált viccelődni, hogy kicsit enyhítsen saját belső feszültségén.
Hogy fogok így órára járni? Meg úgy egyáltalán, egy ilyen hatalmas kastélyban közlekedni…
Ezernyi hasonló jellegű kérdés keringett elméjében, miközben a diáktárs csatlakozott hozzá.
- Nyugi, te most a pihenéssel és a gyógyulással foglalkozz! – nyugtatta a másik.
- Aha, meg a leckével. Nem parázok feleslegesen, majd ráérek pánikolni, ha többet tudunk – kacsintott.
- Jó, ha már a humorod helyén, akkor nagy baj tényleg nem lehet. Na, nekem még lesz egy órám, én ellibbenek, de jelzek a házvezetőidnek. Eridon, ugye? – kérdezett vissza a lány.
- Az.
- Akkor jól emlékeztem, kösz a megerősítést. Professzor, magukra is hagyom akkor önöket – Azzal a hős segítő már le is lépett, míg Zselyke ott maradt a balesete eredményével és a gyógyítóval.
- Ne kíméljen, meddig kell bent maradnom? – legalább akkor tud előre szervezni valahogy, hogy ne legyen akkora lemaradása.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vajda Olívia
INAKTÍV


+1 Vajda :3
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 249
Írta: 2021. május 2. 12:42 | Link

Lucas


Újabb mordulás. Az ember azt hihetné, hogy a gyengélkedő hátuljában egy crupot próbálnak éppen megszelídíteni, elég sikertelenül, de a helyzet az, hogy én vagyok az a valaki, aki ezeket a hangokat kiadja. Fáj, és elképesztően csúnyán is néz ki a kezem, ami elég amorf módon pihen mellettem, és amikor Viktor erősebben mozdít rajta egyet, hangosabban, amikor gyengédebben, akkor csak halkan, de morrantok. Nem éppen így képzeltem el a mai napot. Ráadásul éhes is vagyok, de azzal a hat szem szőlővel, ami nálam van, nem jutok messzire, az sem az enyém, hanem a srácé, csak nekem adta, amikor olyan hangosan kezdett el korogni a gyomrom, hogy az ember azt hitte, hirtelen vihar van kitörőben.
A mai edzésen mentünk a legmesszebb, és igazából mind a ketten elég nagyot hibáztunk, így nem nagyon volt lehetőség arra, hogy megússzuk sérülés nélkül. Én csak a gyengélkedőre kerültem, azonban Katinka megnyert magának egy utat a SÜVEG-gel, egyenesen a fővárosi ispotályba. A bódult lány, bár igen sok vért veszített, mégis, elemében volt, mert amíg el nem indultak - és feltételezem az oda vezető úton végig - az őt ellátó férfiak szépségéről áradozott. Tény és való, most tényleg olyan gyógyítók érkeztek, akiket magazinfotózáson tudna az ember elképzelni, szóval legalább komolyabb fejsérülése nem lett.
Azonban az agyrázkódás kockázata fenn áll, így az ép kezemmel tartok egy lavort a combjaimon, amibe a pár szem szőlős tálat tettem, és próbálom minél lassabban fogyasztani őket, hogy a szervezetem azt higgye, éppen lelegelek egy egész szőlősort. Az biztos, hogy tananyag leszünk a hogyan ne legyünk hülyék rovatban, és az is biztos, hogy ha innen kikerülök, akkor egy nem kellemes beszélgetés vár rám a házvezetőmmel. Megjegyzem teljesen jogosan, mivel ezt el lehetett volna kerülni, de mi helyette a határainkat feszegettük. És mint tudjuk, ez ostoba lépés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lucas M. Deighton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 2. 13:39 | Link

Olívia

- Ezt nem így kell játszani, nem jó így! Miért nem visztek bele több érzelmet, látni akarom az arcotokon a fájdalmat, értitek! Hogy akartok így színészek lenni? - dühödten csapott az asztalra az egyik színészmesterséget oktató vendégtanár, aki amiatt tartott nekünk órákat az elmúlt néhány hétben, mert a professzorunk lebetegedett. Kemény órák voltak ezek, készültem is minden alkalomra, mégis, mióta ez a professzor tartotta az órákat, azóta az egész nem szólt másról, csak arról, hogy lealázott minket a sárga földig. Legbelül dühített a dolog, mert egy véleményt normálisan is megfogalmazhatna, és nem így, hogy körbenézek, és a társaim is csak lapulnak a papír mögött.
Láttam, hogy Júlia lengeti a kezét, ez a csaj nagyon is vehemens volt, ha sérelem érte, biztos voltam abban, hogy most is lesz egy-két csípős véleménye így az óra utolsó pár percében, de ekkor futott be az ajtón Matyi, aki sietve közölte a professzorral, hogy az egyik sokadik kuzinja épp súlyos balesetet szenvedett a kviddicspályán.
Nem különösképp érdekelt az oktató kuzinja, ám a kviddics annál inkább, füleltem is, s mikor Matyi már a többieknek mesélte, hogy mi a szitu, akkor hallottam meg, hogy a másik sérült Olívia.
Megijedtem. Annyira komolyan adta elő a sztorit Matyi, hogy bizony nem tudtam, pontosan mi történhetett, de aggódtam Olíviáért, így ott hagyva a jegyzeteimet, sietve iramodtam neki a Gyengélkedőnek, ahol közölték, hol találom a lányt.
- Szia..sztok - léptem be  kicsit lihegve a kezelőhelyiségbe, ahol megláttam Olcsit, s mellette azt, aki feltehetően kezelte. Pillantásom a fickóról a lányra terelődött, sietve mértem fel az állapotát, mivel ült, nem gondoltam, hogy halálozik, mégis volt bennem aggodalom, amit nem is tudtam leplezni előtte. - Mond jól vagy? Mi történt? - hirtelen léptem oda, megfeledkezve arról, hogy bármi jogosultságom is lenne ahhoz, hogy megérintsem, s gyengéden csúsztattam tenyerem a karjára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vajda Olívia
INAKTÍV


+1 Vajda :3
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 249
Írta: 2021. május 2. 14:35 | Link

Lucas


- És, ha mondjuk nincs egy hetem?
Teszem fel a lényeges kérdést azelőtt, hogy nagyot rántana a kezemen, amitől felsikítok, és egy pillanatra össze is kell szorítanom a szemeimet, mert még a könnyeim is neki akarnak eredni, és azt nem, én nem hagyom. Szóval kell egy pár pillanat, amíg megnyugszom, mert egy Vajda nem sír csak úgy, ha megteszi, annak nagyon komoly oka van, és akkor sem biztos, hogy valóban megteszi. Olykor talán emiatt egy kicsit hűvösnek és elérhetetlennek tűnünk, pedig gazdag érzelmi kultúrával rendelkezünk. Gazdagabbal, mint, azt bárki is gondolná. Szóval kell ez a pár pillanat, ami alatt a gyengélkedőn tartózkodók száma is eggyel nő, és kell pár pillantásnyi idő, hogy felmérjem, nem a fájdalom miatt hallucinálom be Lucast. Aki ismeri az elmúlt idők eseményeit, az tudhatja, hogy miért áll fenn ennek a gyanúja bennem, és akkor is, ha csak délibáb lenne, akkor is, ha nem az, nagyot dobban a szívem a látványára, még akkor is, ha már meghoztam a magam döntéseit. Attól még érzek, ám nem tudom, hogy mennyit lenne most jó ebből kimutatni.
- Volt egy hevesebb megmozdulásunk Katinkával. Én jöttem ki jobban belőle.
Ami nem lehet túl bíztató, hiszen igen pocsékul festek én is, hát még az a szerencsétlen, de tényleg nagyon remélem, hogy rendben van, és néhány nap múlva már csak nevetni tudunk ezen. Ha végeztek velem itt, szándékomban áll utána menni, meglátogatni őt az ispotályban, elvégre ebben együtt voltunk, és különben is, az elkövetkezendő időszak mind a kettőnk számára igen fontos lesz, bár nem biztos, hogy a legjobban lépünk bele, de, ahogy mondani szokás, innen szép nyerni.
- Jól vagyok, tényleg. Ez nem komoly, szerencsére Viktor érti a dolgát, így már simán tudom mozgatni a karomat is. És te, hogy vagy?
Nem udvariasságból kérdezem, inkább megadom neki a lehetőséget, hogy válaszoljon, elvégre ez a beszélgetés, mely könnyen lehet, hogy az utolsó is lesz közöttünk, nagy jelentőséggel bír. Úgy vélem mindaz, ami most történik majd, hatással lesz ránk a jövőben is.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lucas M. Deighton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 2. 15:13 | Link

Olívia

Jobban végig nézve Olívián, látszott rajta, hogy megviselte őt ez az edzés, nem véletlenül tarthatta azt a tálat az ölében. Rossz volt ilyen gyengének látni, látni tekintete csillanásából azt, hogy valami fáj. Mert bár már ismertem eléggé ahhoz, s tudtam jól, hogy nem olyan típus, aki könnyen adná magát, aki könnyedén kimutatná a gyengeségeit, mégis, láttam a tekintetéből, hogy ez most kellemetlen és fájdalmas. - Értem, remélem, hogy ő is jól van. Azonnal iderohantam, amikor meghallottam, hogy mi történt - nem tudom, hogy számított-e ez valamit Olíviának, mégis úgy éreztem, jobb ha tudja, hogy azonnal itt akartam lenni mellette. Lehet, hogy haragudott rám, nem tudtam, hogy hallott-e pletykákat, volt-e benne bármilyen gondolat velem kapcsolatban, mégis azt akartam, hogy tudja, még mindig fontos nekem. - Igen, látom - bólintottam, miközben figyeltem, hogyan is látta el őt ez a Viktor. Egy kicsit meg is könnyebbültem, hogy nem komoly a baj, valami oknál fogva, mégis megmagyarázhatatlan szorongás kerített a hatalmába. Zavart, hogy jó ideje nem tudtunk beszélni, s hogy most is itt volt egy harmadik fél. - Én…öhm, elvagyok, választottam szakirányt, színészet - meséltem a lánynak, miközben figyeltem, ahogy Viktor végez, s magunkra hagy, hogy hozzon valami fájdalomcsillapítót a lánynak. -  Olívia, tudom hogy az évnyitó nem volt a legjobb lehetőség arra, hogy beszéljünk egymással, de nem akarlak tovább kerülgetni. Tudom, hogy sok mindenben hibáztam, hogy aztán nem kerestelek, hogy tuskó voltam, mert benned kerestem a hibát, de nem tudlak kiverni a fejemből. Szeretlek és újra szeretném kezdeni veled…Mond, látsz még erre lehetőséget? - elé állva, arcát gyengéden érintve pillantottam a szemeibe reménykedve, bízva abban, hogy helyrehozhatjuk azt az elvesztegetett nyarat, s újra együtt lehetünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vajda Olívia
INAKTÍV


+1 Vajda :3
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 249
Írta: 2021. május 2. 21:03 | Link

Lucas


- Ez kedves tőled.
Tényleg az, halványan elmosolyodva figyeltem őt, sok minden viaskodik bennem, olyan érzések, melyek szunnyadtak, újra feléledtek, olyan döntések, amikben eddig biztos voltam, most megkérdőjeleződnek bennem. Nem volt véletlen az, hogy, amikor kiderült a hír, nem rohantam hozzá, és az sem, hogy amikor a pletykák szárnyra keltek, akkor nem kerestem fel. Időt kértem, időt kaptam, de ez idő alatt nagyon sok minden történt, mindkettőnkkel.
- Színészet? Azta. Valahogy nem merült volna fel bennem, amikor beszéltünk róla, mégis, nagyon el tudlak képzelni benne. Jó választás, alig várom, hogy a színpadon lássalak, ígérem, még rózsát is dobok majd fel.
Tudom, hogy a rózsát a hódolók a színésznőknek szokták adni, de olykor, mint például ez a mostani is, tehetünk kivételt, és ígérem, ha színpadra lép, legyen az kicsi vagy nagy szerep, én megteszem, amit meg kell tennem, és feldobom a rózsát a színpadra, hangosan éljenezve. Örömmel. Felpillantok Viktorra, aki illedelmesen távozik tőlünk, és bár fáj, nagyon is, de tudom mozgatni a kezem, és ez a lényeg. Ölembe ejtem, és átható kékjeimmel engedelmesen pillantok fel Lucasra, amikor megérinti az arcomat.
- De bennem kerested a hibát. Olyanokat vetítettél ki rám, amiket végül te követtél el.
Az Edictum főszerkesztőjeként rendre érkeznek hozzám a pletykák, névtelenül, olykor képekkel. Az év tizenkét hónapjából tízet összezárva töltünk, az emberek odáig vannak azért, hogy valami izgalommal találják szembe magukat, és a titkok, a titkos találkák és pillantások éppen ilyenek. Igaz-e, vagy sem, valahogy, amikor kiderült, olyan szinten eltört bennem valami, hogy a mai napig érzem a szilánkokat a szívemben, vagy talán a szívemből.
- Én is szeretlek, Lucas. Nagyon szeretlek. Tudod, én ott voltam végig Ricsiék kapcsolatának alakulásakor. Tündérmese. Azt hittem, hogy ez ránk is igaz lesz. Hogy neked sosem fog számítani, hogy milyen családból származom, hogy a társadalmi különbségek ugyanúgy hidegen hagynak majd, mint engem. Hogy, nem gondolsz majd olyannak, aki csak mert beszélget valakivel, le is fekszik vele. Nem adtam okot rá, de te mindenkire féltékeny voltál, és bántott, hogy így tekintesz rám. Ha visszatekintek az elmúlt évekre, nagyon elrontottuk. Mind a ketten. Ha most újrakezdenénk, akkor az nagyon nagy hiba lenne.
Nem szabad, most nem engedhetek neki, bármennyire is szeretném, mert tudom, hogy akkor folytatódna mindaz, ami eddig volt, és azt nem akarom, mert meggyűlölnénk egymást. Szusszanva fonom össze az ujjaimat, mert egy kicsit remeg a kezem, valószínűleg a félbemaradt gyógyítás miatt, vagy talán az egyik bűbáj dolgozik. A kezem az értékem, fogóként nem engedhetem meg, hogy tönkre menjen, különösen most nem.
- Ajánlatot kaptam a Viperáktól. Elfogadtam, magántanuló leszek a hónap közepétől. Előtte pár napot otthon töltök, aztán kezdődik az edzőtábor.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lucas M. Deighton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 2. 21:50 | Link

Olívia

Amikor megláttam azt a halovány mosolyt az arcán, egy kicsit megdobbant a szívem, de jó értelemben, mert megörültem, ezt valamiért jelként fogtam fel, olyan jelként, hogy talán még nincs veszve, és még helyrehozhatjuk. Izgultam emiatt, de nem akartam kimutatni, kicsit még feszengtem, míg Viktor ott ténykedett, mert jobb lett volna, ha kettesben tudunk beszélgetni egymással.
- Engem is meglepett, de mivel sok másban nem voltam eddig kiemelkedő, lásd VAV, így kellett valami, ez meg talán menni fog - elmosolyodtam ekkor már én is, egy kicsit bátrabban, bár az izgalom még mindig nem múlt el. - Az még egy ideig várat magára, de örülnék, ha megnéznél majd - fűztem hozzá mosolyogva rózsás megjegyzéséhez a gondolataimat. Szerencsére ez a Viktor távozott egy időre, így kicsit kifújva a levegőt belekezdhettem, és elmondhattam őszintén azt, amit már nagyon régóta akartam, s aminek talán most jött el az ideje. Nem akartam halogatni, kerülgetni és elveszíteni azt az időt, amit együtt is tölthetnénk. Őszintén beszéltem az érzéseimről, arról, hogy mennyire szeretem, beismerve, hogy sok mindent elrontottam.
Olívián pedig éreztem, hogy ezek a dolgok nagyon bánthatták, hisz pontosan ő is ezt emelte ki most. Nem is tagadva, bólintottam szavaira, ezzel is elismerve a hibát, tudtam jól, hogy nagyon is igaza van, hogy sok mindent én szúrtam el. Mégis elmondtam, hogy szeretem, megismételtem, miközben végig is simítottam az arcán, hogy szavaim mellett érintésemből is érezze, mennyire komolyan is gondolom.
Ő pedig úgy tűnt, hogy ugyanazt érzi, hisz kimondta, hogy szeret, mire még hevesebben dobogott a szívem, miközben tovább hallgattam őt, s még mindig azt gondoltam, hogy igen, ebből még lehet valami. De ahogy a kis történet végére ért, ahogy újra előjöttek azok a hibáim, melyek szerinte megpecsételték a sorsunk, úgy kezdte szorongatni egy érzés a torkomat, mintha csak egy dementor fojtogatna. - De Olívia, kérlek, tudom…tudom, hogy féltékeny voltam, hogy vannak problémáim, amiket meg kell oldanom, tudom, hogy nem kéne , hogy számítson a családod, hogy hülyén reagáltam, de változtathatok. Kérlek - azt hiszem, hogy ennél ostobább helyzetbe nem is hozhattam volna magam, mint hogy könyörögjek neki, pedig már-már kész voltam rá, éreztem is, hogy megremeg a hangom, s erővel kellett úrrá lenni az érzéseimen, hogy ne gördüljön ki a könnyem, mert Olívia se sírt soha, még most sem, egy ilyen sérülés után, és nem lehetek az a nyámnyila pöcs, aki majd épp most zuhan meg előtte. Pedig belül úgy éreztem, hogy megzuhanok, nehéz volt szembesülni azzal, hogy szerinte ez nem helyes, és nem jó. A fejemet is ingattam jobbra-balra, mintha nem akarnám elhinni, mintha ez csak egy rossz álom lenne. Ám mielőtt még felocsúdhattam volna, következő szavai újabb csapásként értek, s egész egyszerűen ledöbbentett. - A Viperáktól? A Visegrádi Viperáktól? - ha más helyzetben vagyunk, azt hiszem, ujjongva öleltem volna, hogy aztán csókban forrjunk össze, hisz ezért dolgozott annyit, ezért küzdött, és végre elérte. De ebben a percben képtelen voltam örülni a sikerének, mert ebben a percben csak azt láttam magam előtt, hogy ezzel mi az, amit elveszítek, ki az , akit elveszítek. - Értem - mondtam csöndesen, miközben elhúztam kezem az arcáról, s zavartan fogtam meg a tarkómat, mintha ettől jobb lenne bármi is. Pedig az volt a nagy helyzet, hogy fogalmam sem volt, mit kéne kezdenem ezzel a helyzettel. Nem tudtam elfogadni, hogy történhet ez meg? - És…ez már biztos? Elmész? Itt hagysz? Nem akarsz adni nekem, nekünk még egy esélyt? Az összeköltözés nem lenne megoldás? Tudom, hogy akartad, tudom, hogy rosszul reagáltam akkor, mert féltem attól, hogy ennyire tudok valakihez ragaszkodni, de ha ez lenne a megoldás, én megteszem. Olívia…a francba is, szeretlek - kitört belőlem az érzés, s mielőtt szólhatott volna, odahajoltam, és megcsókoltam, hogy érezze, nem csak a levegőbe beszélek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vajda Olívia
INAKTÍV


+1 Vajda :3
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 249
Írta: 2021. május 2. 23:12 | Link

Lucas


- Mindenképpen.
Felelem magabiztosan, mert tudom, hogy amikor ez megtörténik, akkor ott leszek. Mindaz, amire készülök, nem fog teljesen elszakítani minket egymástól, de távolságot fog generálni kettőnk között, amit tudom, hogy nem élne túl a kapcsolatunk, már, ha kapcsolatban maradnánk. Nem látom helyesnek ezt a lépést megtenni, mert azzal elmérgesedne a viszony kettőnk között, jobban, mint ahogy most van, és nem akarom, hogy meggyűlöljük egymást. Némán figyelem őt, kettőnk közül mindenképpen ő az, aki jobban ki tudja mutatni az érzéseit, én vagyok a határozottabb és a hidegebb, az, aki nagyobb gesztusokat ritkán tett, de hát, az együtt töltött időnk nagy része dráma volt. Valami, ami most nem fér bele. A közeljövőben férfiakkal és nőkkel is össze leszek zárva, az edzések során lesz olyan, amikor az ellenkező nem tagjaihoz szorosan simulva kell majd mozdulnom, és az állandó féltékenység és feszültség hátráltatni fog.
- Igen. Már minden papír megvan, ami a legigazoltatáshoz kellett. Ma az összes fontosabb dátumot lefixáltuk. Nagyon nagy szerencsém van, hogy a házvezetőm ennyire képben van, sőt, beszéltem Laylaval is, hogy lehetne a menedzserem, neki is jól jön, ha van kin gyakorolnia, nekem pedig biztos pont lesz, hiszen őt ismerem, és megbízok benne.
Layla említésére kicsit szélesebb mosoly jelenik meg az arcomon, örülök neki, ahogy Volkov professzornak is. Nem csalódtam a Bagolykőben, azt adta, amire szükségem volt: Otthont, családot, szerelmet, csalódást, és kimagasló odafigyelést a képességeimre. Magabiztossá tett, olyanná, aki kész belépni élete újabb fejezetébe. A feletett kérdésekre sóhajtok egyet, lehajtom a fejem, ám amikor felpillantok ismét, hirtelen találom szembe magam, pontosabban nem csak magam, de az elnyíló ajkaimat Lucas ajkaival, amire most először nem tudok, és tudatosan nem is akarok reagálni. Lehunyt szemmel, finoman húzódom el, bocsánatkérő tekintettel pillantva rá.
- Hány esélyt adjak még? Minden féltékenység, minden veszekedés után. Az összeköltözést csak én akartam, és szintlépésnek, nem pedig megoldásnak gondoltam. Ne azért akarj együtt élni velem, hogy ne veszíts el, hanem, mert akarsz. Én... nincs jogom ítélkezni, nem is akarok. De felmerül bennem a kérdés akaratlan is, hogy akkor is engem akadtál, amikor Liit dugtad? Én nem hiszem.
Elhúzom az ajkaimat, aminek következtében kicsit az orrom is ráncolódik. Fájdalmaim vannak, érzem, ahogy a kezembe helyenként belenyilal a fájdalom.
- Jelen pillanatban nem érzem úgy, hogy egy felé tartunk, és éppen ezért nem tartom jó ötletnek azt sem, hogy tovább csináljuk ezt. Már tudod, hogy tudsz ragaszkodni, csak a bizalmadat kell egy kicsit fejleszteni, hogy más ne sérüljön. Biztos vagyok benne, hogy lesz más, és abban is, hogy nekem ez most nem menne. Csak a kviddicsre szeretnék koncentrálni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lucas M. Deighton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 3. 12:47 | Link

Olívia
we were on break!

Mindig is tudtam, hogy Olívia egy határozott és céltudatos lány, nem volt kétség az, hogy amit eltervez, az majd meg is valósul, s hogy az álmai nem maradnak meg csupán gondolatként, vagy papíron. Részben ez volt az ok, amiért belé szerettem, de most éppen ez hozta magával kettőnk tragédiáját, hisz egy olyan döntést hozott meg, amivel egyértelműen elvágta a közös jövőnket. S bár hónapok óta nem voltunk együtt, elrontottam, hogy nem kerestem előbb, mindezek ellenére lesújtott ez a hír, s nehéz volt megemészteni, főleg úgy, hogy egész másra számítottam. Talán ő is láthatta az arcomra kirajzolódó értetlenséget, s a döbbenetet, amivel fogadtam a hírt. Örülni nem tudtam vele együtt, s nem is nagyon akartam elfogadni, hogy ez így lesz, hogy ennek így kell történnie. Ezért is próbáltam kimutatni az érzéseimet, magyarázatot adni a történtekre, ám hiába akartam megcsókolni, Olívia nyers őszinteséggel tette ki elém a stop táblát. - De nem azért aka…- mentegetni próbáltam magam, újabb szavai mégis pallosként csaptak le rám, kicsit még a szemeim is elkerekedtek, ahogy előhozta Lilit. Nem kellett volna meglepődnöm, mert akadt egy-két pletyka, de azt nem gondoltam volna, hogy hozzá is eljutott. S bár kiemelte, hogy nem akar ítélkezni, mégis, a bánat mellett kiéreztem hangjából a haragot. - De akkor szakításban voltunk! - tört ki belőlem, bár próbáltam visszafogni magam, hogy ne tűnjek túl indulatosnak. Ezek voltak azok az alkalmak, amikor nem tudtam megérteni a lányokat, hogy vajon mi is zajlott le a fejükben. Miért nem hitte el, hogy szeretem, miféle összefüggés volt aközött, hogy kivel létesítek olyan kapcsolatot, s ki az, akit valójában szeretek? Bosszantott és bántott is a vád, már csak azért is, mert a nyáron nyomon követtem az oldalát. - És mi a helyzet azzal a sráccal, akivel Te fotózkodtál? Ne mond, hogy nem történt semmi - szúrtam oda, ha már feljött ez a téma, pedig egyáltalán nem akartam vádaskodni, mert nem az volt a célom, hogy összevesszünk, ez mégis kikívánkozott belőlem. - Áhh…- higgadt természet voltam, mégis felhúztam magam, s ezt sem tudtam előtte palástolni, az arcom mindent elárult, a fájdalmat, a csalódottságot. Lett volna még mit mondanom, egy kicsit igazságtalannak éreztem, hogy egyedüli bűnbak vagyok, ahogy az is rosszul esett, hogy azt éreztem, Olívia soha nem akart kettőnknek új esélyt adni. Lili talán csak kifogás volt, lehet, hogy rájött arra, amit mindig is éreztem, hogy nem vagyok hozzá való, nem vagyok hozzá elég jó. A nagy karrierista öntudatú nőhöz. Fájt, hogy ilyen könnyen elenged, de nem tudtam mit tenni ez ellen, nem változtathattam a döntésén. Éppen ezért elfojtottam az érzéseket, melyek még kikívánkoztak belőlem, összepréselve ajkaimat néhány másodpercig még mélyen fúrtam pillantásom az övéibe. - Sok sikert a kviddicshez, légy boldog,Olívia - préseltem ki magamból, aztán sarkon fordulva, hacsak nem szólt, magam mögött hagytam őt, s kettőnket.
Utoljára módosította:Lucas M. Deighton, 2021. május 3. 12:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 17 ... 25 26 [27] 28 29 ... 33 34 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet