36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 ... 15 ... 23 24 [25] 26 27 ... 33 34 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2020. március 8. 13:25 | Link

Kiara

Mosolyogva figyelem, ahogy a lány meglepődik jöttömön. Nem tudom mire számított, de csak nem gondolta, hogy egyedül hagyjuk a diákokat. Váltásban dolgozunk, ki nappal ki éjjel, de valaki mindig van itt, elvégre bármikor történhet valami, na meg a már itt fekvőknek is lehet szükségük hirtelen valamire. Így tehát a legegyszerűbb, lévén a kastélyban nem lehet hoppanálni.
Azt pedig, hogy ki lehet hamar kitalálom, már csak a külsejéből is.
- Igazán örülök - felelem továbbra is mosolyogva, ahogy megerősíti, hogy jól tippeltem. A testvére kapcsán pedig még fel is nevetek.
- Valóban nem, bár nem vagyok itt mindennap, könnyen megeshet hogy valamelyik kollégámnál járt - toldom hozzá, aztán látva a lány bizonytalanságát én is elgondolkodom - Remélhetőleg nem valami olyan helyzetben, hogy már ide jönni sem tud. - No nem akarom megijeszteni, egyébként sem szokott annyira vészes lenni egyik eset sem. De sosem lehet tudni. Ő nyilván jobban ismeri a bátyját.
- Lehet direkt és ha nem keresed majd felbukkan - adok egy tippet, mert Virág húgommal én is gyakran játszottam ilyesmit. - De ha ennyire szeretnéd tudni merre jár tehetsz rá nyomkövető bűbájt - teszek még egy javaslatot kacsintva, aztán eszembe jut, hogy még nem mutatkoztam be s ez nagyon illetlen tőlem, így ezt gyorsan pótlom is. S szerencsére az ő nevét is megtudom.
- A nem-olyan-kétballábas, ezt megjegyzem - válaszolom továbbra is vidáman aztán úgy döntök teszek egy javaslatot - ha már úgysem találod, de esélyes, hogy még ma felbukkan itt, nem lenne kedved segíteni? - fogalmam sincs mit tudna csinálni, nyilván még csak elsős, de majd kitalálok valamit. Addig is le van kötve, nem aggódik, nem csinál butaságot. Mert hiába állítja, hogy ő nem olyan mint a bátyja, azért mégis csak rokonok. Én pedig inkább félek, minthogy aztán megijedjek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Vlad Kiara
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 658
Írta: 2020. március 8. 16:50 | Link

Bálint


Utolsó lehetőségként jutott az eszébe a gyengélkedő. Nem is érti, miért nem gondolt erre hamarabb, ismerve a bátyját, biztos elég gyakori vendég lehet ezen  helyen. De hát jobb későn mint sh, így a Levita után azonnal meg is közelíti azt a helyet, ahova Marci akár már be is költözhetne. És nem is téved nagyot, hisz a jelenlévő gyógyító is felismeri. No persze nem mintha olyan sok ázsiai vonásokkal rendelkező diák szaladgálna a kastély falai között, pláne nm olyan akinek még emellett Marcell is a neve, így talán elég egyértelmű, hogy Kiara az ő húga.
- Ha így is lenne, tuti én lennék az utolsó, aki tudomást szerez róla... - kuncogva vakarja meg a tarkóját, mert hátez igaz is. zt a sürgősségisesetet is egész biztos eltitkolta volna, ha az a kedves nővérke nem hívta volna fel  nagyiékat, hogy menjenek az unokájukért, mert már nincs komoly baja. Azót meg még inkább igyekszik eltitkolni, ha valami baja van, és inkább megy ahhoz a mugli dokihoz, mint hogy a szüleik kezelésbe vegyék őt...
- Ez nem rossz ötlet... Majd lehet megkérek rá valakit, hogy tegyen rá... nekem az kicsit nehezen menne... - még ha ismerné is azta bűbájt... És látható is rajta egy pillanatra, mintha elszontyolodna a gondolattól, hogy ő erre egyedül nem képes. Ahogy a többi varázslatra sem, a pálcája is csak gyakorlatilag porfogónk van ott az éjjeliszekrényén.
- De, szívesen segítek, ha akad valami, amiben tudok... - mosolyodik el aztán ismételten a kérdés hallatán. És hamar a feladatra késze várva toporog is előtte. Legalább vlamivel elfoglalja magát, míg Marci úgy nem dönt, hogy nem bújócskázik tovább, és addig sem idegeskedik azon, hogy merre járhat az a tökkelütött.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Scheffer Riza Cirilla
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 296
Írta: 2020. március 8. 22:06 | Link

Masa öt perce hagyta el a gyengélkedőt, de máris hiányzik. Jelenleg egyedül vagyok a szobában és a lelkes, vidám kommentjei és viccei nélkül nem ugyanolyan. Szeretnék minél előbb szabadulni innen, rettenetesen depresszív ez a hely, na meg jó lenne nem itt tölteni az éjszakát, hátha lesz még egy rémálmom és annak a gyógyítók is fültanúi lesznek. Masa távozásával egyedül maradok a gondolataimmal, na meg a jegyzeteimmel, amiket szabadidőmben tudok még olvasgatni a vizsgákra. Hiába a kviddics, hiába a sérülés, muszáj vizsgáznom és otthon valamit felmutatni. Törökülésben ücsörgök az ágyon, előttem egy csomó papír kiterítve a takaróra, ami így ülő helyzetemben csak derekamig ér fel, és éppen úgy teszek, mint aki nagyon belemerül a pergamenen lévő írásba, de közben igazából a meccsen gondolkozom. Mit lehetett volna másképp tenni, vagy mit nem kellett volna egyáltalán tenni, mikor valaki benyit a szobába. Először fel sem nézek, biztos valamelyik gyógyító jött rendet rakni, így egyelőre nem zavartatom magam. Gondolataim a mellettem megálló személy és az ő, hozzám intézett szavai zavarják meg. Meglepődve pillantok fel a nevem hallatán, Bence látványától a döbbenet kiül arcomra. Zavartan pillantok körbe és megpróbálom kicsit összehúzni a jegyzeteim, hátha esetleg az ágyra szeretne ülni.
- Nem, persze – nyögöm halkan és tovább rendezgetem a lapjaimat. Fogalmam sincs, miért van itt, annyira nem vagyunk jóban, hogy meglátogasson, mert érdekli mi van velem. Jó, most ez olyan durván hangzott, mintha nem érdekelhetné barátnője unokatestvérének egészsége, mégis furcsállom. Pakolászom még egy kicsit, amíg várom a következő kérdést, mert egyelőre nem tudok mit kezdeni magammal. Most ránézzek, vagy ne nézzek rá, tegyek fel én egy kérdést, vagy inkább maradjak csendben? Egészen zavarba jövök ettől a hirtelen látogatástól, ám ezt próbálom leplezni azzal, hogy tekintetem szigorúan a takaróra szegezem. Eddig remek munkát végzek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. március 9. 10:14 | Link

Riza
a meccs után két nappal - ruházat

Csak be tudtam jönni, megkockáztatva azt, hogy Máriám itt lesz. Nem tudom, hogy pontosan mit csináltam, volna, de nagyrészt biztos vagyok benne, hogy amit rápillantok, már be is teszem az ajtót kívülről és sietős léptekkel távozok. De Merlinnek hála, ez a boszorkány nincs itt, így meglelhetem Rizát és érdeklődhetek a hogyléte felől. Ugyan nem nagyon szoktam ilyet, de tényleg szar volt nézni, ahogy elvitte a gurkó – mióta kezdtem el csúnyán beszélni? Na, mindegy – és már akkor tudatosult benne, hogy eljövök hozzá. Na, de maikor meglát, az a döbbenet az arcán, OMG! Talán már Mária el is újságolta mindenkinek a híres tettét? Gyorsan elmondta mindenkinek, hogy milyen kíméletes volt? Riza az unokatesója, szóval simán pletyizhettek ilyenről. Mindenestre nem azért jöttem továbbra sem, hogy róla gondolkodjak, szóval jó lenne ha kimásznál a fejemből végre, hogy a kilenc baglyunk csipkedjen össze egyszerre. Jajj, azokkal is mi legyen most? Mindegy, mert Riza megengedi, hogy odaüljek mellé, én pedig le is zuttyanok a székre, ami még bele is nyikkan egy picit. Elhúzom a szám, és várok, hogy mikor dől össze alattam, de nem történik meg.
- Bocs – nem tudom miért mondom ezt neki, nem a szék gazdája, ha jól sejtem. Közben látom a jegyzeteit is, hát nem lenne igazi Levitás, ha nem tanulna a gyengélkedőn is, ez mosolyra fakaszt.
Kicsit próbál elbújni előlem, ami nyilvánvalóan nem nagyon megy, mert itt ülök mellette, de valahogy nekem kell lépnem, mégiscsak én jöttem ide. Megköszörülöm a torkom picit, mielőtt valamit ki kéne nyögnöm.
- Hogy vagy? Meddig kell maradnod? Ugye nem haragszol nagyon? – egy kicsit biztos fog, hiszen ki szereti, ha legyalulják, de gondolom nem ártana még megdicsérnem, ha jót akarok magamnak. – Annyira örültem, hogy sikerült visszajönnöd és… - és? Minek örültem még? Hogy nem halt bele? Jó, annak is, de minek tettem oda, hogy és? Szerintem nem is nagyon találkoztam vele a pályán kívül, talán csak egyszer, kétszer váltottunk pár szót, amikor éppen a kárhozat boszorkánya fiújaként díszelegtem mellette. Miért vagyok ilyen? Miért kell őt szapulnom, és miért nem zavar? Annyiféle érzelmet szakasztott fel bennem ez a szakítás, hogy valaki ezt biztosan megirigyelné. Riza nem tehet semmiről Bence, beszélj hozzá, baszki! Ne csak bámuld a vállán lévő kötést aggódva, mintha sosem gyógyulna be.
- Tényleg sajnálom – fogom meg a kezét egy pillanatra, hogy a szemembe nézzen és lássa, komolyan gondolom. Azt nem mondom, hogy most már minden „áldozatomhoz” el fogok menni elnézést kérni, de ez egy különleges alkalom. Jobb, mintha az eremet vagdosnám a sarokban, na, ugye!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Scheffer Riza Cirilla
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 296
Írta: 2020. március 10. 23:00 | Link

A Bence alatt megreccsenő szék hangjától összerezzenek, de továbbra sem pillantok rá. Türelmesen megvárom a kezdeményezését, elvégre ő jött most ide hozzám, és nem fordítva. Egy darabig még úgysem fognak elengedni, holott kutya bajom sincs bár, de egyszerűen hiába bizonygatom nekik, nem hiszik el. Valahogy el kell szabadulnom innen, éjszakára semmiképpen nem maradhatok itt, a rémálmaimmal nem. Senkinek nem szabad tudomást szereznie róluk. Ilyesfajta gondolatmenetet szakít félbe Bence, aki egy rakás kérdést zúdít a nyakamba. Ijedtemben még a zavarom is elfelejtem és értetlenül pislogok fel az arcára, amolyan ezt most mind válaszoljam meg? fejjel. Nyilván nem fejezi be a mondatát sem, amire csak egy szemforgatással tudok reagálni és a jegyzeteim rendezgetését végre befejezvén összefont ujjaim az ölembe ejtem.
- Jól vagyok - rendezem le a dolgot gyorsan és egyszerűen, ám arcát látva muszáj kicsikarnom magamból egy hosszabb változatot. - Nem haragszom és sokáig sem leszek már itt. A gurkóról meg nem tehetsz - de -, csak tetted, amit minden normális terelő tett volna - játszi könnyedséggel rendezem le a sérülésem, és ha nem lenne hatféle irányból bekötve a vállam, talán még meg is rántanám hozzá, hogy lássa, tényleg nem történt semmi. Vajon mindenkihez odamegy meccs után felmérni a károkat? Idegesen fészkelődök az ágyon, hol az előttem elterülő kavalkádra, hol a fiú arcára pillantok, tekintetem ide-oda jár a kettő között. Ismételten nem tudok magammal mit kezdeni, elég nyilvánvalóan nem vagyok hozzászokva a fiúhoz, vagy az ilyesfajta látogatásokhoz.
- Nem kell - válaszolom szárazon, amitől rögtön elszégyellem magam. Talán más helyzetben még el is pirulnék. Bocsánatkérően nézek fel Bencére, összefont ujjaim szétbogozom és egyik kezem már indulna is, hogy kinyúljak felé, de még időben észreveszem magam. - Bocs, nem akartam bunkó lenni. Nem kell sajnálnod, ilyen a kviddics. Nem voltam elég gyors, megesik - oly könnyen rakok fel egy mosolyt arcomra, mintha évek óta ezt csináltam volna - s valóban, az arckifejezésem vagy érzelmeim meghazudtolásában már profinak számítok, így tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy hamis mosolyom neki sem fog feltűnni. - Elég rosszul nézel ki. Minden oké?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. március 12. 22:06 | Link

Riza
a meccs után két nappal - ruházat

Kérdezek egy csomó mindent, ezzel is elterelem a figyelmem egy darabig. De nem válaszol egyből rá, csak maga előtt babrálja a jegyzeteit, mintha azok olyan fontosak lennének. Láttam, hogy megrezzent a székre, talán tudja, hogy ő meg én már nem vagyunk... nem vagyunk... nem vagyunk. Mire mélyebbre kerülnék a rossz a gondolatokra válaszol. Köszi, megmentettél egy pár percre!
- Igen, tudom, csak megígértem magamnak, hogy meglátogatlak. Nem tudom miért, nem szoktam ilyet csinálni - vonok vállat, mert ez tökre igaz, de akkor ott úgy éreztem, hogy nem ártana. Amúgy is tudom, hogy Riza Mária unokatestvére, lehet, hogy ez is benne volt, vagy csak az, hogy olyan kivégzésesnek tűnt az egész, és még nekem is rosszul esett. Jó, mondjuk nem fájt, de na... örülök, hogy nincs már akkora baj.
- Nem éreztem bunkónak, semmi gond - pedig annak éreztem, de most ő a "beteg", szóval jól esik, hogy elnézést kér, amiért egy kicsit belemart a lelkembe. Aztán persze észreveszi, hogy én sem vagyok a toppon, hát persze. Úgy nézhetek ki, mint akit egy hete nyúznak, aztán visszarakják rá a bőrét, hogy megint nyúzhassák. Az meglep viszont, hogy mégsem tudja, hogy mi történt köztünk, mert nem hiszem, hogy olyan kegyetlen lány lenne, hogy ezzel szórakozik. Persze lányoknál tévedtem már ilyenben...
- Kicsit fáradt vagyok mostanában - hazudom, és kerül a tekintetét is. - Vizsgák, meg ilyesmi - elakad a hangom, mert kezd a fájdalom olyan mértéket ölteni, amit nem biztos, hogy pont Rizára szeretnék zúdítani. Sóhajtok egyet, és megnézem magamnak a jegyzeteit, de nem állnak össze képpé. Hát persze, bekönnyeztem megint, szóval elfordulok és zsepit veszek elő, kifújom az orrom, csak közben cselesen leszedem a könnyeket is úgy, hogy ne lássa. Nem tudom látta-e, de ennyit tudtam tenni.
- Mit tanulsz? - fordulok vissza, miután zsebre vágom a zsepit. Nem érdekel különösebben, csak még egy kicsit beszélgetek, aztán megyek. - És mikor akarnak kiengedni? Bár még van kötésed - nézegetem, de semmit sem segít az egész kitalálásában. Mindegy, még pár kérdés, aztán megyek, szerintem. Mondjuk hozhattam volna egy kis csokit is, vagy valamit... de most nem jutott eszembe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2020. március 13. 22:32 | Link

Kiara

Aranyos lányka, s valahogy saját magam és Virág húgom kapcsolatát képzelem az övékébe. Nyilván ők másmilyenek, de egész biztos, hogy hasonló helyzetben Virág engem is itt keresett volna. Sajnos ő sosem jutott be a varázsvilágba, s mostanra a kapcsolatot sem tartjuk, bármennyire is szörnyű ez. Nekem. Neki nem, mert nem emlékszik. Sem ő, sem a szüleink már. Így a jobb, mindannyiunknak.
- Biztos nem szeretné, hogy aggódj miatta - próbálom védeni a fiút, még mindig magamból kiindulva, s bízom benne, hogy nem értelmezem félre ezt a helyzetet. De ahogy mosolyog-kuncog azt kell hinnem, hogy jó a kapcsolatuk, s nem másért titkolja ezt a fiú. Egyébként is sokszor emlegette a húgát, meg még talán egy öcsköst is, s ha nem lenne jó a kapcsolatuk akkor nem tenné.
- Szólj, ha épp nem dolgozom - kacsintok rá, ahogy azt mondja megkér valakit. Mint gyógyító nem tehetem meg, s valószínűleg egyébként sem, de attól még viccelhetek ezzel. Remélhetőleg veszi ő is a lapot. Mosolygok is mellé, aztán hogy kicsit eltereljem a figyelmét egy javaslatot teszek, hogy segítsen, hátha ide téved a tesója, amíg itt van.
- Épp ellenőriztem a készleteinket. Abban segíthetsz. Megszámolni hány üveg kalapkúra bájital van... ilyesmik - magyarázom, és közben intek, hogy kövessen egy kicsit beljebb. Egy szekrény előtt állok meg aztán a pálcámért nyúlok.
- Tiszták a kezeid? - kérdezem, de nem igazán várok választ, szinte rögtön intek is egyet, egy tisztító-fertőtlenítő bűbájt végezve, hogyha van valami a kezén, az most végleg eltűnjön, aztán átnyújtok neki egy pár kesztyűt is. A műveletet magamon is megismétlem, aztán felveszem én is a saját kesztyűmet.
- Ezeket itt, ha megszámolod, illetve ha megnéznéd rajtuk a dátumot. Elvileg ezek több évig jók, és nem szoktak itt maradni, de biztos, ami biztos - magyarázom miközben a szekrényben alulról a harmadik polcra mutatok. Én a felső polcról húzom le a tálat, amiben a komolyabb, veszélyesebb bájitalokat tartjuk, s azokat nézem meg, egyeztetve a listámmal, hogy miből mennyinek kell lennie.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Vlad Kiara
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 658
Írta: 2020. március 14. 17:15 | Link

Bálint

Szereti ő a tesóját. És nagyon reméli, hogy ez fordítva is igaz. Vagy legalább nem kívánja őt a pokol legmélyebb bugyraiba amiért annyira nagyon próbál rá vigyázni. Pedig ennek fordítva kéne lennie, nem? Mármint... A nagytesónak kéne vigyáznia a kisebbre, főleg ha az a kisebb még lány is. De nem... Az ő családjuk ez esetben - IS - igen furcsa. Hisz mindig Kiara az, aki kihúzza Marci fenekét a bajból. Már amikor rátalál, és nem bujkál előle...
- Persze... De ettől néha csak jobban aggódom... - hisz olyan szeleburdi néha. Na meg azóta a sürgősségis eset óta, aminek a részleteit még mindig nem tudja, jobban aggódik érte, mint azelőtt. Ezért is jött ilyen hamar a gyengélkedőre is, mert ha nem találja, akkor már szinte másra nem is tud gondolni, csak hogy valami baja esett.
- Mindenképp... - vigyorodik el ő is. Persze ezt ő sem gondolja teljesen komolyan. Meg hát Marci is eléggé kiakadna, ha rájönne, hogy egy nyomkövető bűbáj van rajta, hogy a kicsi húga mindig tudja, merre jár, és mit csinál. Azt azért még Kira is bevallja, hogy ez egy kicsit túlzás lenne. Bár akkor legalább tudná, ha épp bajba akarna keveredni Marci...
De aztán a témát, és Kiara figyelmét is tereli más irányba Bálint, így a lány is csak egy nagyot bólintva követi a gyógyítót beljebb, ahhoz a hatalmas szekrényhez. Igaz, Kira a maga 169 centijével nem épp az alacsonyak táborát erősíti, de talán a legfelsőbb polcokat még ő sem érné el ezen a szekrényen.
- I... ~...gen...~
Még csak válaszolni se tud, de Bálint már tisztára is suvickolja a mancsait egy bűbáj segítségével, Kiara pedig egy pár másodpercig csak ámulva pislog a kezeire. Ilyenkor mindig kicsit elgondolkozik azon, milyen jó lenne, ha neki is lennének varázsképességei... De amint kicsodálkozta magát, már húzza is fel a kesztyűket, és guggol le az említett polchoz, hogy végigszámolja a fiolákat, és leellenőrizze a dátumokat. Láthatóan nagyon koncentrál. Mint amúgy szinte mindig, amikor rábíznak valami feladatot. Mert ha már a pálcahasználatban nem lehet kiemelkedő, minden másban annak kell lennie, hogy a szülei is büszkék legyenek rá, hogy még ő is elér valamit a varázsvilágban annak ellenére, hogy kvibli. Még ha az egy olyan egyszerű feladat is, mint a fiolák számolgatása.
- És... Mennyinek is kéne belőle lennie...? - kukkant bele kíváncsian abba a listába, ami Bálintnál van.
Mert neki kicsit kevésnek tűnik. De az is lehet, hogy csak ennyire kifogytak már belőle...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Anastasia Strakhova
INAKTÍV


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
Írta: 2020. március 19. 19:38 | Link

Ajtay Brigitta Luca


 
Tanítás, kutatás, gyógyítás és most még a szerelem is mindezek tetejébe? Na azt már nem! Azt hiszem kicsit túl sok lenne ez egyszerre. Ebben az új tanévben kicsit lazábbra veszem a gyeplőt. Nem tartom olyan szorosan, mert azt hiszem beleroppanok. Porcelánbaba kinézetem ellenére erősnek tartom magam, de mindennek van épeszű határa. A vizsgákat az előző év végén már pont emiatt nem tartottam meg egyik évfolyamban sem. Csupán az órai jelenlét és a dolgozatok jegyeire zártam a diákokat. Nem okozott ez semmi fennakadást. A kutatásom még mindig az anyag és adatgyűjtés fázisában van, s mivel még az özveggyel nem sikerült megbeszélnem a verseskötet helyzete is a levegőben lóg. Mindent a maga idejében! Pár hónap ide vagy oda nem számít. Főleg, hogy a napló évek óta porosodott abban a raktárban ott a Könyvtár mögött. Tanítás nem lévén mára plusz éjszakai műszakot vállaltam a Gyengélkedőn. Van időm és nincs dolgom. Legalábbis, ha innen nézzük nincs. Lex az orvosi szoba ablakában heverészik. Mostanában le szoktam hozni magammal. Kicsit ebben is renitenskedem. Egy macska nem megszokott az ilyen helyeken. Viszont rávetettem egy erős fertőtlenítő és allergiagátló bűbájt. Tiszta az én kedves Alekszejem, mint a frissen hullott hó. Így már nyugodt lélekkel mondhatom nincs ok vele kapcsolatban aggodalomra. Sőt, néha még terápiás, nyugtató, vérnyomás, fájdalom és ijedség csökkentőként is remekül teljesít. A nap fénye melegíti a bundáját míg le nem bukik a horizont mögé, hogy azután a csendesnek ígérkező este sötétsége fesse homályos szürkére a szőrét. Az asztalomnál ülök és egy kicsit olvasgatok. A könyvem a köveket taglalja erejük szerint. A gránát van soron. Szépséges vörös színkavalkád és megannyi nagyszerű energia. A képek és a szócikkek magukért beszélnek: ..."A pirop színe mint a vér. Sötét vörös, néha már-már feketébe hajló. Belső tüzében barnás, narancsos árnyalatokkal hívogat. Ereje sokrétű. Segíti a vér oxigén felvételét, erősíti a szívet, regenerálja az immunrendszert. Színe veszély esetén megváltozik. Az almandin színe bíbor. Lilásvörös, enyhén kékes és rózsaszínes árnyalatokkal tüzében. Már nem olyan szorosan kötődik a gyökér csakrához, mint az előbb említett pirop vagy más néven Cseh gránát. Ő már a korona csakrához is húz, ezért egyszerre serkenti a testet és a szellemet"... Olvasom átszellemülten és szinte megelevenednek előttem a leírt szavak. Számomra a piropok hatalma vöröses sugarakkal tarkított, pulzáló fényburok megjelenésével mutatkozik meg. Míg az almandinok egy lágyan hullámzó aurát engednek látnom. De ez a sor még igen hosszú, ahogyan a gránátok is még rengeteg fajtában jelennek meg, mint a zöld grosszulár más néven egres gránát, a fahéj szín hesszonit, vagy a rózsás vörös rodolit. Egészen magával ragad az olvasott sorokból sugárzó melegség. Szeretem ezt a nemeskő csoportot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ajtay Brigitta Luca
INAKTÍV


Brigica| Brí| Brigu| "Briganti"| ABLak
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 157
Írta: 2020. március 19. 20:03 | Link

Anastasia

~valamikor estefele~


Két hete. Két hete valami nagyon nincs rendben velem.
A gyengélkedőre teljes rémületben és pánikban igyekeztem a gyengélkedőre. Volt ugyanis némi problémám, amit azért nem bíztam volna a véletlenre. Erősen fáradékonynak és fásultnak éreztem magam, a hangulatom össze-vissza ingadozott, és bizonyos részletek az életemből ki is maradtak.
Lehet, a vizsga okozta stresszhelyzet miatt van ez így, de jobb félni, mint megijedni. Már nem vagyok ártatlan virágszál, és számtalan ilyen váratlan bébigondos sztorit hallottam már a suliban ahhoz, hogy tudjam, ez minden, csak nem játék. Nem álltam rá készen, hogy egyedül felneveljem egy ex rajtam hagyott nyomát, és magamban fohászkodtam Merlinhez, hogy legyen itt valaki még.
- Elnézést! Még jöhetek ugye? Beleférek a műszakba? – nagy kő esett le szívemről, amikor megláttam, hogy valami gyógyító-féle még itt tartózkodott. Sose árt, ha van, kire bízza magát az ember.
A nőci valamit nagyban olvasott, csak reméltem, hogy nem ijesztettem meg, és nem valami fontos munkában zavarta meg.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csak a saját hozzáállásunk az, amit irányítani tudunk az életben
Scheffer Riza Cirilla
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 296
Írta: 2020. március 20. 08:25 | Link

Nem szokott ilyet csinálni. Érdekes. Ezek szerint megtisztelve kellene éreznem magam, hisz ez az első alkalma. Tulajdonképpen nekem is. Nem volt még lehetőségem egy ilyen helyzetet kijátszani, biztosan érdekes kimenetele lesz ennek az egész beszélgetésnek; már csak a kezdetét megnézve. Egyikünk sem tudja igazából, mit kezdjen magával. Látom Bencén, hogy nagyon szeretne valamit mondani, talán az állapotomról érdeklődne, csak nem tudja magát teljesen kifejezni, vagy ő is épp olyan furcsának találja a helyzetet, mint én. A kérdésem gyorsan elintézi egy gyenge kifogással, a vizsgákra fogja a rossz állapotát, mire csak kérdőn megemelem egyik szemöldököm. Ennyire amatőr mégsem lehet. A vizsgaidőszak jóformán el sem kezdődött még, de ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem Bence válaszát? Senki.
- Megértem - bólintok kimérten, ám egy szavát sem hiszem el. Ugyan minden tőlem telhetőt megteszek - nem - egy barátságos beszélgetés fenntartása érdekében, ezen mégsem tudok úgy túllépni, hogy tudom, Bence fáradtságának semmi köze a vizsgaidőszakhoz. Követem tekintetét, amik most jegyzeteimre siklanak, és némán hagyom, hogy megszemlélje azokat. Kérdésére egy halvány mosollyal reagálok, mindig is tudtam, hogy nem írok valami szépen, de hogy még Bence se legyen képes elolvasni?
- Okkultizmust - mutatok rá az egyik papírra, amin a macskám jóvoltából egy tappancsnyomtól félig elmaszatolódott "k ult zmu" áll viszonylag nagy betűkkel, hogy lássam milyen tárgyhoz jegyzeteltem. - Ma. Ez csak formalitás, jól vagyok - emelem meg lassan vállam, mert megrántani még nem igazán merem. Ugyan egyszer már meg lettem vizsgálva, és kérték is, hogy pár nap múlva jöjjek be megnézetni még utoljára a vállam, most mégis itt tartanak. Megjegyzem, teljesen feleslegesen, ezt bizonyára Bence is látja. - Sajnálom - szólalok meg hirtelen, a köztünk beállt csendet megtörve. Barnáim arcát fürkészik és tekintetét keresem, hiába tudom, hogy nem fog rám nézni. Azt is tudom, hogy tudja, miről beszélek. Masa alig pár perce hagyta el a termet, és hacsak nem találkozott vele - az kínos lett volna -, sajnálkozó pillantásomból talán kitalálja, mire gondolok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. március 20. 09:17 | Link

Riza
a meccs után két nappal - ruházat

Nem is tudom, hogy miért jöttem el igazán, azon kívül, hogy megígértem magamnak. Hiszen jöhettem volna két nap múlva, vagy akár később megkereshettem volna a suliban. Valahogy a kötelességtudat még így is bennem van, pedig ennek nem kellene annak lennie, csak simán… jó, biztos vagyok benne, hogy nem csak a kötelességtudat hozott ide, hanem, mert tényleg fájt nekem is, amikor ezt a törékeny lányt elvitte egy 50 kg-s vas. Abban is igaza van, hogy ez egy ilyen sport, de én nem szoktam lányokat bántani, és ez mégis valami olyasmi. És akkor még ott van az is, hogy ő kinek a kije… hátha megértek valamit a két nappal ezelőtti dologból rajta keresztül. Alig tudom visszafogni magam, hogy ne bőgjek, ez is milyen már?! Nyilván hazudok, amikor rákérdez, hogy mi a bajom. Á semmi, csak az unokatesód kidobott és megmutatta, hogy megcsalt. Amúgy semmi, minden szuper! De vagy elhiszi, vagy nem firtatja tovább ezt a témát, és ezért nagyon hálás vagyok. neki. Biztos Masán is látszott, ha volt ott nála, akár el is dicsekedhetett vele. Lehet, hogy ki is fogja plakátozni majd, hogy ő tette tönkre az egészet egy csók miatt. Nem érdekel, hogy valójában nem szeretett úgy, ahogy a csillanó szempár csókját, ezt akkor sem így kellett volna intézni. Persze, ha megbeszéljük, lehet, hogy nem ilyen sokkoló és meg akarom érteni, és sokkal hosszabb az egész. Még a végén kiderül, hogy milyen rendes volt velem, baszki!
- Ejj – vágok egy fájdalmas fintort és végre nem Mária miatt. – Én még nem mertem belenézni, egy hős vagy Riza – egy félmosoly jelenik meg és halványul el nem sokkal ezután, ahogy a jegyzeteibe nézek. Merlin szakállára, ez mennyire ki van dolgozva. Az én jegyzeteim lábjegyzetnek valók ehhez képest. A Levitások nem éppen normálisak tanulás terén. El sem tudom képzelni, milyen lehet Márknál a tanulás, szerintem agyérgörcsöt kapnék a látványtól. És akkor a Zipphzar család hivatalosan is kinyírna.
- Már ma?! Hát ennek örülök – vidulok fel megint, és most megmarad, ahogy nagy kő esik le a szívemről, végre valami jó hír. Nem tudom miért gondoltam azt, hogy Riza örökre bent fog maradni, ez nem a mugli féle orvoslás, habár az sokkal elismerendőbb egyébként. Itt megiszod a gyógyitalt és annyi nagyjából. Amúgy gőzöm sincs, meg biztos nem így van, ha Riza már két napja itt dekkol. Megrezzenek a semmiből jött sajnálatra. Lassan ráemelem a tekintetem, a homlokomra hirtelen vág barázdákat a zavarodottság ekéje. Már kinyílnak az ajkaim, hogy szóljak valamit, amikor rádöbbenek, hogy miről beszél. Mária elmondta neki, persze, hogy elmondta, unokatesók. Biztos látszott rajta, hogy furcsán nevetgél az egészen, az a krupcsökevény.
- Nem tehetsz róla – bal szememből a könnycsepp hirtelen szalad végig az arcomon, de erős leszek, és nem fogok sírni. Jó terv! Nézem őt, és szerencsére semmit sem látok belőle, ami rá emlékeztetne. Ráadásul legszívesebben megölelném, a kezeim el is indulnak, hogy rávessem magam, hogy kizokogjam mégis – ennyit a jó tervről – a bánatomat, de nagyon hamar megállnak a kezeim. Mégiscsak az unokatestvére, pont ő vigasztalna meg, mondjuk ahelyett, hogy a saját testvéremhez rohannék?! Nem, Emma biztos nem értene meg, bárki más igen. Nézek rá és se mozdulni, sem beszélni nem tudok, csak beharapni az ajkaim. Megfeszülve várakozok, remélem, elküld valahogy, vagy csinál valamit, mert akkor itt fogok kitörni a gyengélkedő közepén és az elég béna lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Anastasia Strakhova
INAKTÍV


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
Írta: 2020. március 20. 13:44 | Link

Ajtay Brigitta Luca


Már épp a demantoidnál tartok, amikor Lex fülét-farkát kíváncsian felcsapva leugrik mellém és még mielőtt léphetnék kislisszol a kórterembe. Ekkor hallom meg a lány hangját, aki elé macskám lecövekelt. - Jó estét! Pesze, jöjjön csak! - mondom és közelebb sétálok a lányhoz. Látom és hangjából hallom is, hogy izgul. Senki sem jó kedvéből jön ide, ráadásul ilyen későn pláne nem. Szóval biztosan jó oka van rá, amit igyekszem mielőbb megtudakolni tőle. - Strakhova gyógyító vagyok. Téged hogy hívnak? - kérdezem és biztató de lágy mosollyal a vizsgáló felé mutatok, hogy ott beszélgethessünk tovább. Ha kész követni, akkor elindulok és odabenn a kis tiszta fehér helységben leülve egy székre egy asztal mellett folytatom tovább - Miben segíthetek? Milyen természetű az orvosi vészhelyzet? - idézem mint mindig, úgy most is kedvenc mugli sorozatomat. Nem várom, hogy bárki is felismerje, de már hozzám nőtt ez a mondat. Azt hiszem lassan mondhatom védjegyemnek. Kíváncsi tekintettel nézek tehát most a lányra és várom, hogy beavasson jöttének okába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ajtay Brigitta Luca
INAKTÍV


Brigica| Brí| Brigu| "Briganti"| ABLak
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 157
Írta: 2020. március 20. 14:24 | Link

Doki néni


Megkönnyebbült pillantással néztem rá, majd a cicára mosolyodtam. De aranyos.
Követtem a nőt, és szerencsére elég hamar a tárgyra tért, jól van, nem köntörfalazós virágnyelven beszélős típusnak tűnt.  – Nem kertelek, babavésztől tartok.
Nyögtem ki, a tüneteit meg gondolom, ismeri, ha már gyógyítóként mutatkozott be. Meg azért felnőtt nő is, bár a magánéleti hátterébe nem volt betekintésem, és nem is szándékoztam, nem az a dolgom. Azért jöttem, hogy kivizsgáljon, egyedül vagyok-e, vagy sem.
- Ó, elnézést, de udvariatlan vagyok. Ajtay Brigitta Luca, Rellon, ötödév. – Nem tudtam, szüksége van-e ezekre az információkra is a nevem mellé, de ki tudja, ezzel megspóroltam pár ilyen kommunikatív, felesleges kört is.
- Tudom, hogy mindenkinél másféle módon jelentkezik be a gólyahír-magazin, de azért jobb a biztonság, ugyanis már nem vagyok szende szűzike, és érti, mi lenne vele a problémám, ha túl későn derülne ki – osztottam meg vele aggodalmam, orvos, benne megbízhatok, csak tudja, mit csinál. A lábammal idegesen lógázom a vizsgálóágyon ülve, valahogy le kell vezetnem a feszültséget. Nem élném túl, ha a tanulmányaimnak most pont egy baba vetne véget, és nagyon reméltem, hogy ez csak egy sima kimerültség, és a szervezetem csupán így vezeti le az elfojtott stresszt. Ez e túl jó dolog, de még mindig jobb, mert akkor meccselhetek a családommal, meg az exemmel, hogy mi legyen.
Azt a botrányt, ami ebből keletkezne, fúúú… cifra lenne, abban biztos vagyok, főleg, hogy nálunk nem szokás csak úgy elvetetni gyerekeket.
A gyermekáldással alapból nem lenne probléma, ha rendes körülmények között zajlana, úgy, hogy munkahelyem van, stabilan, és apuka is van mellé, meg saját „fészek”, ahova érkezzen a csöppség. Nálam legalábbis ez a norma.
Húsz éves korom előtti időre nem is terveztem volna.
Szülőnek lenni komoly felelősség, és nem csak a fizikai gondoskodással jár, egy gyermeknek lelki, érzelmi szükségletei is vannak, ehhez pedig meg kell érni.
Van, aki sose érik meg rá, van, aki meg hamar, és van, aki pont érzésének megfelelően, a jó, kellő időben.
Ahogy ezen pörgött az agyam, rájöttem, hogy feleslegesen pánikolok előre, azzal nem segítek magamon. Nem is biztos, hogy valós a baba-alert van a dologban.
Talán előbb meg kéne várnom a szaki válaszát, pánikolni ráérek utána is.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csak a saját hozzáállásunk az, amit irányítani tudunk az életben
Scheffer Riza Cirilla
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 296
Írta: 2020. március 20. 16:33 | Link

Némán fürkészem a fiú arcát, míg ő saját magával vívódik. Nem akarom megzavarni gondolatmenetét, vagy bármi olyat tenni, ami kizökkentené a jelenlegi állapotából, így csak némán ülök az ágyon és türelmesen megvárom, hogy végre jusson valamire magával. Nem szeretném kidobni a szobából, hiába nem én hívtam ide, egyrészt nem illik, másrészt ahogy kinéz, szerintem nem kellene még rosszabb állapotba hoznom azzal, hogy én is elkezdek vele bunkózni. Meg hát, semmi rosszat nem tett ellenem; leszámítva a vállamat szétzúzó gurkót, de az sem igazán az ő hibája. Nincs szívem elküldeni. Olyan esetlenül néz ki, még ha nem is látszik rajta, én érzem. Női megérzés, vagy mi.
- Még nem mertél belenézni? – teszem fel kérdésemet lassan, ahogy tekintete visszasiklik a jegyzeteimre. A lapok szélével játszadozom, ám nem várom meg a válaszát, ismét szólásra nyitom a szám. - Pár nap múlva vizsga, azt tudod, ugye? – személy szerint én az összes vizsgám időpontját kitűztem egy jól látható helyre, az ugyanis nem fog megtörténni, ami tavaly volt. Nem bukhatok meg ismét, már így is vészesen le vagyok maradva a többiekhez képest. Masáék így is előbb fognak végezni, mint én.
- Persze. Nem a mellkasom szakadt fel vagy ilyesmi, csak a vállam tört el – mintha ez olyan mindennapos lenne. Olyan könnyen kezelem a szituációt, hogy egy pillanatra még saját magam is meglepem vele. Talán Bence miatt van. Nem akarom, hogy rossz állapotban lásson? Meglehet. Még mindig tartom magam ahhoz, hogy nem teljesen az ő hibája volt, így nem fogok rájátszani a helyzetre, csakhogy rosszul érezze magát. - Tudom, hogy nem, de attól még… - megakadok, ahogy meglátom könnyes szemét. Csak ezt ne. Egyszerűen képtelen vagyok síró emberekkel mit kezdeni, így most is némán nézem végig Bence szenvedését. Emelkedő kezeire hirtelen pillantok le, mint valami ijedt vad a támadójára, állkapcsom megfeszül a kezek láttán; egyébiránt arcom teljesen semleges marad. Mit is kell ilyenkor csinálni? A jegyzeteim arrébb seperve ügyeskedem magam pár centivel közelebb hozzá, még mindig törökülésben, és esetlenül emelem meg saját karjaim, hogy ha igényli, megadjam neki a szükséges vigaszt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Anastasia Strakhova
INAKTÍV


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
Írta: 2020. március 20. 16:41 | Link

Ajtay Brigitta Luca


Benn a vizsgálóban ő felül az ágyra és nem kertel. Pont így fogalmazza meg ő maga is azt, hogy nyíltan elmondja mire gyanakszik. Vagyis inkább, hogy mitől tart. - Közösült az elmúlt időszakban, ami miatt erre alapozza a feltevését? - én sem látom értelmét körözni a téma körül, mint macska a forró kása körül. Tehát lényegre törő kérdéseket teszek fel. Legyenek azok bármilyen magánjellegűek, vagy privátok. - Kérem feküdjön le és tegye szabaddá az alhasi területet - mutatok az asztalon hosszában végig, majd először áttapintom a területet - Hány napja késik a menstruációja? - tudakolom, majd pálcámmal is átpásztázom a medencéjét. Elváltozást nem jelez a diagnosztizáló bűbáj, ezért más úton igyekszem megbizonyosodni arról, hogy terhes-e a fiatal lány vagy sem. Jelzem neki, hogy nyugodtan üljön fel és igazgassa meg a ruháját, míg én kartont nyitok neki és lejegyzem korábban megtudott nevét és a vizsgálatokat, amiket az imént elvégeztem. - Nos, több módon is a végére járhatunk a dolognak - kelek fel asztalomtól és az egyik üvegezett szekrényből leveszek egy dobozt és egy fiolát - Menjünk biztosra. Ez itt - mutatom fel a dobozt - egy mugli terhességi teszt. Ez pedig egy szintén ugyanerre a célra szolgáló bájital. Mindkettőt csinálja meg kérem holnap reggel, az első vizeletéből. Ez azért fontos mert abban a legmagasabb annak a hormonnak a szintje ami már korai stádiumban jelzi, ha ön várandós lenne - nyújtom át neki a két indikációs eszközt. - Mindkettőhöz van használati útmutató. Az eredmény fényében lesz értelme további vizsgálatoknak és a majdani döntésnek. Ha ez egyáltalán szükséges. Ugyanis előfordulhat, hogy ön ugyan tüneteket mutat, de valójában nem fejlődik semmiféle magzat a méhében. Egyelőre ne aggódjon. Holnap este megint én ügyelek. Jöjjön vissza és megbeszéljük a továbbiakat - mondom és biztos vagyok benne, hogy akkor többet tudok már majd segíteni. Na meg abban is, hogy neki is kényelmesebb lesz ez a fajta diszkrét hozzáállás. Az ő helyzetében és korában a társai és a társadalom szemében sem nagy dicsőség babát várni. Sok tekintetben ön sorsrontás tud lenni egy elhamarkodott anyaság. Ezért sem mindegy miként kezeli majd a helyzetet, ha egyáltalán kell bármit is kezelni. Elvetetheti, hiszen még igen korai szakaszban lehet, hiszen a diagnoszta igézet sem mutatott ki semmit. Örökbe adhatja és persze dönthet úgy is, hogy megtartja és felnevelheti. Mind nehéz út, de mindnek megvan a maga létjogosultsága. De lehet megkönnyebbülten lélegzik majd fel. Meglátjuk holnap este mi lesz aktuális ezekből.
Utoljára módosította:Anastasia Strakhova, 2020. március 20. 16:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ajtay Brigitta Luca
INAKTÍV


Brigica| Brí| Brigu| "Briganti"| ABLak
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 157
Írta: 2020. március 20. 17:10 | Link

Doki néni


Nagyon jól jött, hogy diszkréten el tudtam ezt intézni, és senki más nem tartózkodott a gyengélkedőn.
- Két hete, és… igen, ezért gyanakszom rá. Nagyon remélem, hogy csak vaklárma az egész, mert a lehetséges apával már nem vagyunk együtt, családi okok miatt – mert ugye a vérmánia, bármilyen kis mértékben, de van, ahol még tartja magát.
Ciki lesz, ha mégis lenne gyerek azok után, hogy szakítottunk emiatt, nem tudom, hogy közölném vele anélkül, hogy ne akadjunk ki mindketten.
Úgy tettem, ahogy kért, a pulcsimat és a pólómat felhúztam a kellő mértékben, és hagytam, hadd tegye a dolgát. Alsó ajkamba haraptam idegességemben, s egyelőre úgy tűnt, a diagnosztikai bűbáj semmit se mutatott. Akkor meg mégis mitől produkálok hasonló tüneteket?
A dobozt és a fiolát átvettem, s bólintva jeleztem, hogy megértettem. – Ugye a mugli cucchoz találok a dobozban használati útmutatót? Sajnos az ilyesmi nálunk ismeretlen.
Nem éltünk még soha mugli orvoslási módszerekkel jószerivel, de nem is nagyon voltunk betegesek, anyánk, mivel ideje volt rá, kellőképpen törődött azzal, hogy a legjobb jusson nekünk mindenből. Az étkezés is ilyen volt, és hm, a konyhatudománya mesés. Na ja, mi legalább nem manókat dolgoztattunk, anya azt sose engedte volna apának.
Van, amit jobb, ha az ember maga végez el. A megnyugtató válasz meg is érkezik, mindkettőhöz van használati útmutató, máris nyugodtabb voltam így, nem nagyon van esélyem elrontani, bár ki tudja.
- Értem. És… tudom, hogy még ilyet előre kérdezni nem túl okos dolog, de… mitől lehet ilyesmit produkálni, ha még sincs potyautasom? Valamiért… valamiért az jár a fejemben, hogy az lenne még a szerencsésebb, egészségesebb ok – egy gyerek nem probléma, nem betegség, a terhesség állapot. Viszont ha nincs, akkor meg valószínűleg valami betegség bujkálhat bennem, és nem kéne tovább kerülni a forró kását, jó, a tisztában vagyok a lehetőségeimmel.
- Vizsgastressz is kiválthatja? – puhatolóztam.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csak a saját hozzáállásunk az, amit irányítani tudunk az életben
Anastasia Strakhova
INAKTÍV


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
Írta: 2020. március 21. 11:25 | Link

Ajtay Brigitta Luca


Mivel a leányzó nyílt volt hozzám és őszinte, így könnyű dolgom van vele. Segíteni csak annyit tudok egyelőre, hogy alapvető vizsgálatokat végzek rajta. Ám ezek nem vezetnek diagnózishoz. Ezért önellenőrző eszközöket keresek számára. Kétféle teszttel tudtam ellátni, de még mindig aggódni látom. Lex, aki mindeddig békésen ült háttal nekünk az ajtóban most felugrik a vizsgáló ágyra a lány mellé és úgy néz rá, mint aki meg akarja nyugtatni. - Bocsánat, szeret úgy viselkedni, mint egy terápiás szakértő - jegyzem meg mosolyogva és közben elrakom a kartonját az irattartó polcra, majd kezet mosok. Közben a kis hölgy kérdez tőlem. Pár pillanatot gondolkozom és elmémben egyeztetem a szimptómáit. - Az emberi test különös dolgokat képes produkálni. Ezért akár lehet a kimerültség is a ludas, de azt hiszem ezt majd a tesztek eredményének fényében tudjuk eldönteni a legbiztosabban - felelem végül diplomatikusan. Nem fogom feleslegesen sem megrémíteni, sem legördíteni a követ a szívéről. Ha kimerült az persze sokkal könnyebben lesz majd kezelhető, mint egy terhesség, de én azért vagyok, hogy bármelyik eset is áll fenn, abban segítsem. Meggyógyítsam vagy épp támogassam.  - Holnap már többet fogunk tudni - bólintok biztatón - Akkor, várom holnap este ugyanitt - mondom és kifelé haladva kísérem távoztában. Szép lassú léptekkel hagyjuk el a vizsgálót  - Bármivel is állunk szemben, találunk rá megoldást! - mosolygok rá és lábunk mellé pillantva látom, hogy Lex a nyomunkba szegődött. Lehet tényleg megteszem terápiás segédemnek. Tanulmányok bizonyítják, hogy az állatok jelenléte jó hatással van a betegekre. Macskám kicsit még továbbslattyog a lány után, majd hátranéz felém. Leguggolok, mire visszanyargal hozzám. Felkapom és együtt térünk vissza az ügyeleti szobába, hogy együtt töltsük el az előttünk álló éjszakát. Eseménymentesen.
Utoljára módosította:Anastasia Strakhova, 2020. március 21. 11:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ajtay Brigitta Luca
INAKTÍV


Brigica| Brí| Brigu| "Briganti"| ABLak
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 157
Írta: 2020. március 22. 11:15 | Link

Doki néni


Másnap este némileg zavarodottan, de ígéretemhez híven benéztem a gyengélkedőre a tesztek eredményével. Ezúttal hagytam a cicának, hogy megnyugtasson.
- Bocsánat, szabad megsimogatni? – kértem engedélyt a kis szeretgetésre, mert hát ez a cica nagyon aranyos. Billy annyira nem igényelte a babusgatásom, ő független tengeri malacka.
Végül rátértünk a tesztekre, jobb minél előbb túlesni, és hallani az igazságot, mert ha tényleg egy nagyjából két hetes csöppség van a pocakomban, akkor nem tudom, mihez kezdjek. Jó, de, vannak terveim, de Lilinek igaza van, előbb beszélnem kell az érintettekkel, a családommal és a gyermekem apjával.
Nem lenne szívem elvetetni, ebben az időszakban már nem.
- Azt hiszem, ez… ez pozitív, ugye? – próbáltam a mugli teszt használati útmutatását értelmezni.
A bájitalos tesztet is megcsináltam, azt meg rajta a sor, hogy értelmezze, elvégre ő a szakember, jobban tudja, mint én.
Itt már nem csak rólam volt szó, egészségileg is jobban kell vigyáznom magamra, mert a kicsinek joga van az életéhez, az egészséghez, de magamat is óvnom kell, hogy ne legyen belőle gázos szitu.
Csak azt nem tudom még, hogyan. Én mit tehetek ebben? Bíztam a doktornőben, hogy erről is tájékoztatást fog adni, bár én már a szívem mélyén tudtam, hogy valóban várandós vagyok, jó volt a megérzésem.
- Mondja, mik a lehetőségeim? – már így kérdeztem rá. Nem zárkózhatom el minden eshetőségtől, elvégre még fiatal vagyok, és akár az is játszhat, hogy örökbe adom, de az elvetetést kétszer is meggondolom. Az motoszkált a fejemben, hogy hányan, de hányan szeretnék, hogy lehessen gyermekük, és nekik mégsem adatik meg biológiailag, nem lehetek ilyen önző, hogy az örökbefogadás lehetőségétől megfosszak egy erről álmodó párt.
Aztán ki tudja, ha otthon rábólintanak, hogy maradjon nálunk, a családban, az is sokat változtat majd az életemen. Így, vagy úgy, tudom, hogy semmi se lesz már a régi, egy pici Ajtayval a szívem alatt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csak a saját hozzáállásunk az, amit irányítani tudunk az életben
Anastasia Strakhova
INAKTÍV


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
Írta: 2020. március 22. 12:11 | Link

Ajtay Brigitta Luca


Egy újabb csendes ügyelet. Egy újabb virrasztással kecsegtető éjszaka. Ez áll előttem és egy megbeszélt kontroll. A tegnapi fiatal Rellonos lányt várom vissza. Nem tudom mi lett az eredmény, de azért miután sikerült pár órát aludnom utánanéztem a lehetőségeinek, így bármire fel vagyok készülve. Megint olvasgatással múlatom az ilyenkor lassan telő perceket. Most a Hematit van soron. A vér köve, ahogy többen nevezik gemmológus körökben. Már épp belemerülnék a sorokba, amikor Lex jelzi, hogy érkezett valaki. Kimegyek elé és örömmel látom, hogy a lány jött tényleg vissza. Köszönünk egymásnak, majd miután beértünk a vizsgálóba ő felül a betegágyra és macskám azonnal mellé pattan - Persze, simogasd csak nyugodtan - mosolygok a párosra. A fiatal lány arcát látva jól jön neki az én Dali képű szőrpamacsom simogatása, hogy megnyugtassa. Sejtem, hogy miért. Elém tartja a mugli tesztet, rátérve a lényegre. - Igen ez határozottan pozitív - mondom őszintén de nyugodt hangon. Nem kell a pánik, ez nem a világ vége. Ezután átnyújtja a bájitalos flaskát is, ami szintén egyértelműen pozitív eredményt mutat. - Ez szintén azt jelzi, hogy ön várandós - bólintok, ahogy látom a színkódot az üvegcse oldalán - Méghozzá nagyjából egy-három hét között lehet a teszt szerint - magyarázom és mutatom meg neki is mi alapján mondom ezt neki. A varázsvilág tesztje ebből a szempontból kicsit talán fejlettebb, mert behatárolja a magzat korát. - Nos, lássuk csak - veszek mély levegőt és a lány szemébe nézek saját kékjeimmel próbálva megnyugtatni - Mivel fiatal vagy és előtted az egész élet így kezdem a legdrasztikusabbtól visszafelé - jelentem ki határozottan. Felesleges finomkodnom, ő nem annak a fajtának tűnik, aki a tények elkenésétől jobban érezné magát - Tehát, elvetetheted egy egyszerű főzettel és egy hét ágynyugalom után vissza is térhetsz a mindennapi teendőidhez. Aztán ott az örökbefogadás, annak titkos vagy nyitott változatában. A zártnál nem ismernéd meg a családot akihez a pici kerül, míg a nyitott esetén bizonyos fokig része lehetsz az életének - vázolom fel nagy vonalakban a különbséget. Ha ezt választja úgyis részletesen meg fogjuk majd ezt még beszélni. Ezért nem is fecsérlek rá több szót - És végül úgy is dönthetsz, hogy megtartod és te magad neveled fel egyedül, vagy a családod segítségével - zárom szavaimat és nem jegyzem meg, csak magamban, hogy az apát kár is lenne említenem, hiszen ha most nincs itt, lehet később sem lesz. Bár ne így lenne. Ennek a lánynak most támaszokra lesz szüksége, akik átsegítik ezen a nehéz időszakon. Bármit is válasszon. A magam észéről én mellette fogok állni, amennyire hagyja és etikailag lehetőségeim engedik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Pataki-Molnár Csenge
INAKTÍV


Csengettyű || Szösz
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 262
Írta: 2020. március 23. 02:12 | Link

A tanárnő és a távozó Anik

- Igen, jól látod - bólint rá a rellonos megjegyzésére. A kviddics mérföldekkel veszélyesebb, de a seprűakrobatika sem éppen könnyű és biztonságos sportág. Ráadásul a hosszútávú hatásai talán még rosszabbak is, mint egy kviddicsező esetében.
 - Is - bólint újfent. - Vannak, akik mutatványosként lépnek fel, egyesek cirkuszokban, színházakban vagy éppen háttértáncosként dolgoznak különféle bandáknak és énekeseknek, de akik sportként űzik, azok általában nem kockáztatják a sérülést ilyesmivel. Nem lenne jó, ha egy szünetbeli unaloműző előadás miatt nem mehetne valaki az országos vagy éppen a kontinens versenyre.
Közben megérkeznek a gyengélkedőre, Csenge ágyra kerül, a tanárnő meg elő. Anik búcsúzását azért még próbálja mosolyogva fogadni, és egy aprót integet is felé, de aztán szorongva figyeli a nőt. Aki láthatóan az igazságot szeretné, Csenge viszont a büntetést elkerülni. A biztatásra csak a száját húzza, bár a szárításért azért elmorog egy köszönömöt, de végül a titoktartás szó nyitja csak ki a nyelvére zárt lakatot.
 - Erről - emeli meg kicsit a mellette heverő seprűt. - Mérlegállást végeztem épp, de aztán hirtelen elfordultam, a bokám megbicsaklott, én elvesztettem az egyensúlyom és hát leestem - foglalja össze röviden a történéseket elpirulva, nagyjából a tanárnő térdének, az arcára ugyanis nem tekint fel. Fél, hogy emiatt jövőre sem engedik majd seprűt használni, vagy hogy az anyja fogja eltiltani az akrobatikától. Márpedig ő azt nem élné túl.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ajtay Brigitta Luca
INAKTÍV


Brigica| Brí| Brigu| "Briganti"| ABLak
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 157
Írta: 2020. március 23. 10:09 | Link

Doki néni


Pozitív lett mind a kettő. Aucs. Persze, a szívem mélyén már sejtettem, hogy mi lesz az eredmény nagyjából – a női megérzésekre néha tényleg érdemes hallgatni, de ettől függetlenül még mindig sokkoló volt a tény, hogy körülbelül két-három hetes magzat fejlődött bennem, szinte majdnem teljesen észrevétlenül.
És én mit sem sejtettem róla. Persze, amikor két hét után sem jött meg, már megkondult a vészharang a fejemben, de se kis róka, semmi egyéb nem igen utalt rá, hogy valami változás lenne, csupán néhány tünet, ami inkább kimerültségre vallott, nem terhességre. Még az étvágyam se nőtt meg túlzottan.
A legdrasztikusabbtól eleve elhatárolódtam. Nem, nope, most már nem.
- Szó se lehet az első lehetőségről. Ha elcsesztem, csináljam is végig, nem a kicsi tehet róla, hogy hülyék voltunk.
Az örökbe adás és a megtartás között ingadoztam fejben, miközben Lexet, ezt a tündéri maccsot simogattam. – Gondolt már rá, hogy alkalmazza terápiás cicának? Annyira jól állna neki ez a foglalkozás.
Engedtem meg magamnak egy halvány mosolyt. Mostantól sokkal körültekintőbbnek kell lennem, és valószínűleg a tanulmányaim is egy időre megszakadnak, amíg tart ez az állapot.
- A családunkban nem szabadulunk meg úgymond senkitől. Erre megvan a saját protokollunk, bár eléggé meg fogom kapni érte a magamét. – Efelől semmi kétségem sem volt. Csúnya egy botrány lesz belőle, hogy a picinyem lesz talán az első Ajtay, aki házasságon kívül születhet.
Hacsak… bár kétlem, hogy ezek után Tomi még akarna tőlem bármit is.
Hisz nem ő az első, akinek beszámoltam róla, de az ég szerelmére, és ha csak vaklárma lett volna? Jobb, hogy az orvos tudta meg először gyakorlatilag.
- Az egyedül még nem olyan biztos. A gyermek apjával azért szakítottunk, mert a családom nem akarta elfogadni őt származása okán. Talán most majd… most majd kénytelenek lesznek elfogadni. Ha ezek után Tomi még hajlandó lesz nekem megbocsátani, hogy akkor nem tartottam vele, amikor kérte. Nekem sokat jelent a családom, és… jó, inkább nem fárasztom magát ilyenekkel ilyen késő éjjel. Azt mondja meg, mit tudok tenni a magzatért, hogy mostantól mindent megkapjon, ami neki kell. Kell-e változtatnom az eddigi étkezésemen, életmódomon?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csak a saját hozzáállásunk az, amit irányítani tudunk az életben
Anastasia Strakhova
INAKTÍV


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
Írta: 2020. március 25. 18:19 | Link

Ajtay Brigitta Luca


Észrevétlenül, de direkt váltottam tegezésre. Lehet neki fel sem tűnt, ami nem is baj, annál jobb minél simább a kommunikáció irányítása. Mivel a magzata elvetetését azonnal hárította így jobb, ha minél szorosabb gyógyító-páciens kapcsolatot alakítok ki vele. A bizalom fontos. Ennek egyik módja a közvetlenebb, de továbbra is tárgyilagos és őszinte beszédmód. - A család fontos éppannyira mint a szerelem. Szükséged lesz egy stabil háttérre, akik támogatnak. Egy kicsi emberke növekszik benned, de ezt te nagyon jól tudod - mosolygok rá biztatóan - A nagyszüleire és az apjára is szüksége lesz a kicsinek és joga is van minden érintett félnek tudni róla, hogy mi is a helyzet - mondom ítélkezéstől mentes hangon, miközben odahúzok el egy széket és leülök hozzá - Nem fárasztasz. Az a dolgom, hogy én is egyfajta hátteret adjak számodra. Gyógyítóként és tanárként fel kell hívnom a figyelmed a buktatókra, ónom kell a te és a kicsi egészségét és nem csak a fizikait. És ha ez azzal jár, hogy az éjszaki ügyelet azzal telik, hogy kivizsgállak és meghallgatlak, ám legyen - nézek rá nyugodt tekintettel. Aztán a feltett kérdésein gondolkozom. Gyorsan összeszámolok fejben pár dolgot. - Nem kell sok mindenen változtatni. Egyelőre azt javaslom úgy élj, ahogy eddig. Azt edd meg, amit kívánsz és minél kevesebbet aggódj. A vitaminokat zöldségek és gyümölcsök formájában vedd magadhoz. A mozgást úgy folytasd, mint eddig. Tehát ha mondjuk futottál vagy repültél azt a hatodik hónapig nyugodtan folytathatod, feltéve, hogy nincs gond egyik kontrollon sem és nem kviddicsezel, mert az a sérülésveszély miatt tiltólistás - felkelek és az egyik fiókból előveszek pár követ, majd egy pálcamozdulattal karkötőt varázsolok belőlük - Ezt viseld minden nap. Három naponta öt percet tartsd folyó víz alá, majd egy órára tedd ki a napra, majd ismét vedd vissza - nyújtom oda neki a kis ékszert - Rózsakvarc, ami segít a hangulatingadozásokat kisimítani, kalcedon, ami a nyirokkeringésedet támogatja, larimar a folyadék háztartásod egyensúlyban tartásáért és végül egy kis hematit a hányás ellen és a vérkép javításához - mutatok végig a köveken, amik szép egymásutánban következnek. Rózsaszín, halványkék, tengerkék és fémes szürke színeivel még divatosan is mutat majd a csuklóján. Ezután még ellátom őt néhány hasznos tanáccsal és ha nincs további kérdése nyugodt szívvel engedem el őt pihenni. Elég késő lett már ugyanis. Lex nehezen akar kimászni az öléből. A piszok fráter odavan a birizgálásért. Nem hétköznapi macska, ő élvezi és ki is követeli a napi simogatás adagját, amit úgy fest azért most csak megkapott. Miután ismét csend költözik a gyengélkedőre én nekilátok, hogy a lány kartonjába bevezessek mindent, ami a mai konzultáción történt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. március 26. 18:40 | Link

Bálint

- 15 vagyok, egy évvel később kezdtem, de hamarosan 16 leszek - meséltem mosolyogva Bálintnak, aki közvetlenségével elfeledtette velem, hogy a gyengélkedőn vagyok. Pedig nem szerettem se az Ispotályokat, se ezeket a helyeket, s valamiért a gyógyítóktól is tartózkodtam, de ő nem is tűnt annyira kegyetlennek, és a módszerei is egész barátságosak voltak.
Kíváncsian hallgattam őt arról, hogy egész pontosan mit és hogyan csinál, nagyon is érdekesnek tűnt ez a szakma, bár egyelőre még nem igazán értettem, biztos meg volt a számoknak is a jelentése. Pillantásommal nyomon követtem a lebegtetett dobozok mozgását, majd érdeklődve figyeltem tovább a fiatal gyógyító munkáját.
- Hűűűű, gyönyörűek ezek a kövek! - egyik szebb volt, mint a másik, meg is volt bennem a késztetés, hogy utánuk nyúljam és megérintsem őket, de aztán visszafogtam magam, hisz még sem egy bazárban voltam, ahol szabad a rablás.
- Rendben, remélem, hogy működni fog - ahogy kérte, a kezeimbe vettem a követ, de kellett néhány perc, míg megéreztem azt, hogy felmelegszik. - Ez meleg, gondolom akkor jó - kíváncsian pillantottam Bálintra, még mindig nem értettem a kövek működését, de ő volt a doki, ő egész biztos, hogy tudta, mit és miért csinál.
- Ez a borogatás jól esik - jegyeztem meg, miután lábamra tette a törölközőt, s bár az elején kicsit meglepődtem, hogy azt kérte, húzzam feljebb a taláromat, de aztán mégis csak rájöttem, hogy ez egy teljesen normális kérés egy ilyen helyen.
- Nahát, akkor én vagyok az első beteged? - mosolyogtam rá, a kacsintás egy kicsit zavarba hozott, nem voltam ehhez hozzászokva. Azon viszont nagyon meglepődtem, mikor azt mondta, hogy dupla annyi idős, mint én.
- Érdekes, mert egyáltalán nem látszik rajtad, hogy ennyivel idősebb lennél - jegyeztem meg, s közben jeleztem a javulást. Láttam rajta, hogy egy kicsit meglepődött, igazán én sem értettem, hogy minek hatására enyhült ennyire a duzzanat.
- Nem számít a szaga, ha hat - minél előbb jól akartam lenni, ezért is bólintottam a krém használatára, majd figyeltem, ahogy a sérült területre felvisz egy kis adagot. Egy kicsit azért fura volt, hogy elkezdte egy idegen masszírozni a lábamat, de ez végül is része volt a kezelésnek. - Nem fáj, egész kellemes...mármint, ügyesen csinálod - jegyeztem meg és haloványan elmosolyodtam. Közben előkerült a fásli, s nem sokkal később már be is volt kötve a bokám. Az anyag szorosan tartott, s már szerencsére nem is éreztem az erős fájdalmat, csak egy kis enyhe bizsergést.
- Rendben van, köszönöm szépen - hálásan mosolyogtam Bálintra, aki egy kicsit magamra hagyott. Végre tényleg kezdtem magam jobban érezni, már meg is nyugodtam, de rossz volt visszagondolni a viharra. Eszembe jutott az, hogy ha Thomas nem sétál arra, akkor talán nagyobb bajba is kerülhettem volna, így mindenképp tartoztam még egy nagy köszönettel neki. Meg persze Bálintnak is, aki ügyesen ellátott.
- Öhm, Bálint, mi lenne, ha mégis elmehetnék? Ha nem muszáj, akkor nem éjszakáznék itt a gyengélkedőn - vetettem fel egy kicsit félve, mert nem akartam kekeckedő betegnek tűnni, de jobban éreztem volna magamat a szobámban, mint hogy a gyengélkedőn aludjak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2020. március 30. 19:28 | Link

Karola

Lejegyzem a korát, és így már gyors fejben számolás után magamhoz intem a köveket, amik szóba jöhetnek. Mivel érdeklődik, dióhéjban elmagyarázom neki a dolgot, és megmutatom a köveket.
- Ha érdekel vedd fel a gemmalógiát, az ezzel foglalkozik - kacsintok rá a lányra, mert ha szépnek és érdekesnek tartja, akkor az a tárgy is lehet tetszeni fog neki. Én szerettem annak idején.
Ki is választok egyet és odaadom neki, s a kő szerencsére hamarosan meleggé válik. Bólintok neki, hogy bizony az jó.
- Fogd még egy kicsit - azzal a többit visszaintem a korábbi helyükre s a borogatást intézem el a lábára. Csinálhatnám ezeket is varázslattal, de hiszem, hogy egy betegnek, bármi is legyen a baja, segít ha érzi a törődést, és az egy pár pálcamozdulatból nem érezhető. Persze más lenne a helyzet, ha valami fertőző betegséggel jött volna, de egy bokaficamtól nem kell tartanom.
- Nem - nevetem el magam, hogy elsőnek véli magát - Pontosítok. Idén kezdtem itt. A tanév elején. Szóval itt vagyok egy pár hete - magyarázom meg a rövid kis kacaj okát, aztán kicsit rólam beszélünk. Édes, ahogy fiatalnak titulál, egy mosollyal díjazom a megjegyzést.
- Szerintem az anyukámnak köszönhetem. Tudod az ázsiai gének... - A legtöbben legalábbis ezen a véleményen vannak, hogy az ázsiaiak nem öregszenek, sokáig fiatalnak látszanak, nehéz a korukat megsaccolni. Nekem azt hiszem van gyakorlatom benne, bár az is igaz, hogy sminkkel is sokat lehet változtatni, de én azt speciel nem használok. Egy időre magára hagyom, hogy a kő és a bájitalos törölköző megtegye a hatását. Viszonylag hamar jelez Karola, hogy érzi a mágia működését, így vissza is megyek hozzá, hogy ellenőrizzem. Bekenem a lábát egy másik krémmel és gyengéd mozdulatokkal betekerem fásliba. A kezében lévő követ is elkérem, mert most hogy tudjuk, hogy használ a lábára is rá merem tenni. Így azt közvetlenül a bőrére helyezem, úgy tekerem köré a fáslit.
- Köszönöm, rosszul érezném magam, ha mást mondanál, mert nem azért tanultam több, mint tíz évig, hogy még ez se menjen - válaszolok neki, de nincs bennem gúny vagy ilyesmi. Szimplán szeretném ha tudná, hogy ez igazán semmiség. Na meg azt nem tudhatja, de kiskorom óta sokat kellett magamat is kötözgetni, így ebben azért van gyakorlatom.
- Nem. Reggelig mindenképp maradsz, nem akarom, hogy terheld a lábad, és bár biztos vagyok benne, hogy rendes lány vagy és nem tennéd, azt is tudom, hogy ezen a termen kívül nagy a kísértés - például csak mosdóba menni, vagy csak egy könyvet keresni. Akármit.
- De nézd a jó oldalát: reggelig hű szolgád vagyok - felelem viccelődve és az ágy melletti szekrényen lévő kis csengő felé intek. - Bármire szükséged van, csak csengess, és itt termek - A szobatársai meg remélhetőleg hoznak neki egy váltás ruhát, meg valami mást, amit szeret. - Ha szeretnéd beszélgethetünk is, amíg nincs más dolgom - toldom még hozzá, mint lehetséges opciót, hogy tudja nem ellene vagyok, szimplán csak biztosra megyek. - Ha reggel nem fáj és nincs felduzzadva elengedlek. De akkor is pihentednek kell még egy pár napig.
Ezzel a beszélgetés részemről lezárva. De azt hogy reggelig itt leszek és figyelek rá, komolyan gondolom és tényleg megpróbálom majd elviselhetővé tenni, az itt töltendő éjszakát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2020. március 30. 20:21 | Link

Kiara

- Ezt valahol megértem - nézek rá megértően, hogy csak jobban aggódik a testvére miatt, amiért az titkolódzik és nem avatja be mindenbe. De ez egy teljesen normális reakció. Viszont neki is szeretnék valami kis segítséget nyújtani, így ha mást nem egy kis viccelődéssel oldani a feszültséget, amit érezhet emiatt. Szerencsére jól veszi a lapot és vigyorogva válaszol.
Aztán jobb ötlet híján felajánlom, hogy maradjon és segítsen, így ha a tesója nem jön hozzá, de benéz hozzám, akkor összefuthatnak itt.
A kezeit megtisztítom, mert biztosra megyek, de azért kap egy bocsánat kérő pillantást, amiért nem várom meg a választ, aztán kiosztok neki egy kisebb feladatot: hogy számolja meg az alsó polcokon lévő üvegeket. Közben én egy másik adagot kezdek el nézegetni.
- A kalapkúrából legalább harmincnak, mert még nincs megfázós időszak, de amikor beköszönt akkor majd több kell. Álomtalan Álomitalból pedig... - a listára nézek, mert nem mindent tudok én sem fejből - húsznak. Ezt a listát leteszem ide. Ha valamiből annyi van, vagy több, akkor pipáld ki nyugodtan - azzal a közeli asztalra helyezem a papírost. - Ha pedig valami hiányzik, vagy kevesebb, akkor húzd át a listán szereplő számot és írd oda mennyi van - kérem könnyedén, majd visszafordulok a saját adagomhoz, és tovább ellenőrizgetek. Remélhetőleg így viszonylag gyorsan haladunk majd, hogy én fentről ő lentről számol, s valahol középen majd találkozunk. Visszarakom az éppen aktuális adagot, tálcástól, és egy másikat húzok le.
- Ne mozogj - kérem, mert ha véletlenül pont most állna fel, vagy ilyesmi és meglök, az kellemetlen lenne. Legalábbis ha a jól sejtem, hogy mit emelek le. Természetesen ha biztonságban leemeltem, akkor jelzek neki, hogy már oké, és dolgozhatunk tovább.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. március 31. 10:35 | Link

Riza
a meccs után két nappal - ruházat

Eléggé el vagyok kenődve, mint a pirítóson a vaj, nagyjából annyira is van elolvadva a lelkem, és hamarosan el is tűnik, elfolyik. Viszont nem lesz finom tőle a pirítós, ebben biztos vagyok. A bánatomat fokozza, hogy most meg nézem őt, aki félvállról veszi az egészet látszólag, pedig láttam ám, hogy eléggé fájt neki, szerintem sírt is miatta, bár az erős szélben nem láttam a könnyeit és nem is bámultam őt sokáig, mert folytatódott a meccs.
- Kiráz tőle a hideg – felelem a kérdésére, és fel is libabőrözök. Nem tudom, hogy miért kell ilyeneket tanítani fiataloknak, még ha elvileg én már nem is vagyok annyira fiatal. lélekben tuti nem ütöm meg a 17-et sem, most meg csak egy kifacsart fejű szomorú szamóca vagyok legjobb esetben.
- Persze, majd megoldom valahogy. Az órákon figyeltem – sóhajtok egy jó hangosat és gyorsat. De nem érdekelnek a vizsgái, sem az enyémek, őszintén. Össze kell szednem magam, mert ez nem mehet így tovább, én jöttem látogatóba, közben meg én szorulok vigasztalásra. Szóóóval…
- Még szerencse. Na, de örülök, hogy nincs komolyabb baj – még egy mosoly is kiszalad árnyékként táncot járva az ajkaimon, majd amilyen gyorsan jön, el is tűnik, amikor felhozza a szakítást. Nem voltak illúzióim ezzel kapcsolatban, nyilván kitudódik majd, de nem hittem, hogy Mária ilyen gyorsan elmondja valakinek, aki nem Márk. Nem bírom ki, hogy ne fakadjanak ki a könnyeim, pedig ez egy húsz évestől az ért elég ciki, nem? Szerintem nagyon, de egyszerűen a fájdalom annyira felemészt, hogy nem tudom kordában tartani az érzéseimet. Riza közelebb jön, és vigaszt nyújt. Nem gondolkodom, a karjaiba vetem magam úgy, hogy tudom, hogy ő neki az unokatesója. Egy kicsit jobban kezdek sírni, a könnyeim eláztatják a hátán a ruhát az államon lefolyva. Próbálok megnyugodni, de nem akarok most kiszabadulni az ölelésből, annyira jól esik, hogy foglalkozik azzal, hogy nem vagyok jól. Nem tudom mennyi idő telik el, amikor elapadnak időlegesen a könnyeim, és lassan próbálok eltávolodni tőle, majd kitörlöm a szemeimből a könnyeim a szokásos mozdulattal: a bal felkarommal.
- Ne haragudj Riza, nem akartam, hogy ezt… lásd – aprókat, de mélyeket lélegzek, és sajnálkozva nézek rá, nem tudom, hogy mit okozhattam neki, de tuti, hogy nem erre vágyott.
- Most jobb, ha megyek – pattanok fel, és még kitörölök pár maradék könnycseppet. – Örülök, hogy hazamehetsz és sajnálom az előbbit – harapom be az alsó ajkamat, majd valami groteszk mosolyfélét villantok felé. – Szia és jó vizsgázást – mondom, majd megfordulok és próbálom lassan elhagyni a gyengélkedőt. Amikor már úgy hiszem nem lát, megszaporázom a lépteim és rohanni kezdek, a könnyeim pedig újra megindulnak maguktól. Merlin, csak a hálómig érjek el úgy, hogy senki sem lát meg!

//Köszönöm a játékot <3//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. március 31. 21:09 | Link

Bálint

Gemmalógia, hm. Még nem láttam a listán ezt a tárgyat, de ha Bálint ajánlotta, akkor biztos, hogy előbb-utóbb majd úgyis felbukkan a tárgyak közt, s ha ez így lesz, akkor talán jó lenne felvenni. Gondolataim közben kérésére megfogtam, s nem sokkal később már érződött is a hatása. Ráadásul Bálint is remek gyógyítónak bizonyult, hisz megtehette volna azt, hogy magamra hagy, hadd szenvedjek, ő azonban minden módszert kipróbált, amivel enyhíthette a fájdalmaimat. - Ó értem - mosolyogva bólintottam, majd érdeklődve hallgattam a szavait, s visszamosolyogtam. - Igen, ezt már én is észrevettem egyébként, hogy az ázsiaiak körében nehezebb megállapítani az életkort. - közben Bálintnak dolga akadt, így leginkább csak bámészkodtam, míg vissza nem tért hozzám, hogy ellássa a lábamat.
- Tíz év? Huh, tényleg sokat kell tanulnia egy gyógyítónak - futott ki a számon, majd hálásan rámosolyogtam, amiért befáslizta a lábamat. Szerettem volna visszatérni a körletembe, de nem engedélyezte, ez pedig némi csalódottsággal töltött el. - Hjó, akkor maradok - sóhajtottam, annyira azért nem örültem a döntésének, de nem volt más választásom, az éjszakát a gyengélkedőn kellett töltenem.
- Köszi, rendes vagy - tényleg nagyon kedves volt, így rá is mosolyogtam, hisz tényleg nem volt okom panaszra. Ekkor kopogtattak az ajtón, s az egyik szobatársam lépett be, majd miután köszönt, letelepedett mellém, és beszélgettünk, ha Bálint magunkra hagyott minket. Röviden elmeséltem a lánynak, hogyan sérültem meg, s azt is, hogy Bálint milyen segítőkészen viselkedett, s milyen ügyesen látta el a feladatát. A barátnőm ezután elmesélte, hogy vele mi történt aznap, majd átadta a váltóruhámat, s még egy könyvet is, amiről tudta, hogy szeretem. Hálás voltam azért, hogy meglátogatott, biztosan Thomas szólhatott neki. Végül, elköszöntem tőle, átvettem a pizsamámat, s még elalvás előtt egy kicsit olvasgattam a könyvből. Aztán elnyomott az álom, így arra fel sem keltem, ha esetleg Bálint visszanézett. Fogalmam sincs, hogy hány órát alhattam, csak azt tudom, hogy a nap sugarai már megtöltötték a helyiséget, amikor felébredtem. Kissé kócosan, gyűrött arccal, nagyot ásítva pillantottam körbe, eszembe jutott a csengő, így azzal jeleztem a gyógyítónak, s ha ő is áldását adta arra, hogy hazamehetek, akkor végre magam mögött hagytam a gyengélkedőt, megköszönve a fiatal férfi segítségét.


// köszönöm a játékot Smiley //
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2020. április 6. 09:52 | Link

Mária
a meccs napjának éjjelén | a csendharang alatt

Nehéz egy néma emberrel beszélgetni, nem csoda, hogy Henrik türelme is vészesen fogy. Ami azt illeti, számított arra, hogy nem lesz egy egyszerű menet ez a találkozás, hiszen elválásuk, vagy legalábbis búcsújuk is kaotikusra sikerült. Újra és újra eszébe jut, mert marja a kérdés, furdalja a kíváncsiság, egyszerűen tudni akarja, hogy ott és akkor mi történt. Tulajdonképpen ebben kéri Mária segítségét, aki nem tűnik túl készségesnek. Persze érthető, hiszen mégis csak egy olyan férfival csókolózott, akit ki nem állhat, de épp ezért összezavaró az egész: nem tiltakozott, akarta! Bármennyire is jól esne egyszerűen elfelejteni ezt az egészet, ha Henrik tudomására jut, hogy a levitás gyengéd érzéseket táplál iránta, akkor lépéseket kell tennie. Legalább megpróbálnia. Nem folytathat viszonyt egy tanulóval, túlságosan felelőtlen és kockázatos vállalkozás, a viszonzatlan tanár-diák szerelem pedig sem az álmos, sem az álmatlan könyv szerint nem kecsegtet túl sok jóval.
- Pedig meg kell beszéljük - a kínos kérdés ott van a nyelve hegyén, de képtelen feltenni. Hogy is hangozhatna szájából egy diákja felé: miért csókoltál vissza? Ahogy peregnek a percek, már a "miért csókoltál meg?" kérdésre sem olyan egyértelmű a válasz, mert nem csak a bájital, mert a szökőkútnál és a lakásában is volt valami, mert amikor Theon minősíthetetlenül viselkedett a lánnyal, akkor az Henrikből is heves reakciót váltott ki. Mert ez az egész rémesen szürreális és tisztázni akarja - ha másért nem, hát önmagáért mindenképp.
- Igen, megtörtént. A bájitalon túl nincs mentségem, de van egy dolog, ami nem hagy nyugodni... - tekintete az ágyneműre téved, hiszen nem tudja ezt Mária szemébe kimondani. Nem tudja neki szegezni a kérdést, mert szégyelli magát, hogy egyáltalán érdekli. Tini kíváncsiság, imponáló szituáció, de nem, Masa nem ilyen. Sok mindent el tud képzelni a lányról, de ezt nem. Valami történt vele, benne, amiért így alakult az az éjjel, vagy inkább hajnal. - Miért viszonoztad a csókot? - ahogy kimondja, szinte érzi, hogy a feszültség elért a tetőfokára és a levegő is megfagy körülöttük. Az idő megáll, a pillanatok percekké, majd órákká válnak, ő pedig csak vár, tőle szokatlan módon tanácstalanul, ámde kérlelhetetlenül. Tudni akarja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2020. április 6. 12:00 | Link


miután mindenki elaludt - csak én álmodom ébren

Karom lehanyatlik, a gurkó nála marad, szám széle szomorúan biggyed le egy kicsit. Kelletlenül nyelek válaszára, hiszen már megint megmakacsolja magát, s hiába tenném én is ugyanezt, természetesen nem engedi, hogy elbújjak néhány jelentéktelen, mit sem érő visszakérdezés hamis biztonságérzete mögött. Ujjaim jobb híjján a sápadtra színezett takarón simítanak végig újra és újra, másik kezem keresztbe fektetem hasamon, akaratlanul húzva össze ezzel magam még jobban. Állom, ha egyre nagyobb zavarban is, de állom pillantását, maga igazához ragaszkodó megjegyzésére már nyitnám a szám, hogy ellenkezzek, de a hirtelen lélegzetvétel csak egy fájdalmas fintort csal arcomra, okosabbnál okosabb szavak helyett. Nem értem miért fontos ez neki ennyire, miért keresett fel miatta, ha úgyis anyira ki nem állhat, zavarom, feszélyezem, idegesítem mindig, hát miért nem egyszerűbb, ha szimplán nem keres meg? Messze szaladnék, el ágyamtól, s a mellette ülőtől, vagy legalább ha ülhetnék én is... Máris nem érezném annyira kísérleti nyúlnak magam, aki épp boncolására vár, hogy kiderüljön, mit, miért csinált. És ha nem fog tetszeni a válasz, akkor mi van? Ha nem elég neked a legőszintébb nem tudomom?
- Ajjaj - motyogok bátortalanul, s ahogy ő, egy pillanatra én is lesütöm tekintetem. Saját, bebugyolált látványomnál azonban még a válla mögötti lég is érdekesebb, így pillanatokkal később már arrafelé nézelődök, azt is érezve, hogy nem néz fel újra rám. Megkönnyebbülnék ettől? Egy kicsit minden bizonnyal. Bár érzem, sőt, a szó legnempozitívabb értelmében várom, hogy kimondja, befejezze amit elkezdett, zavar bizonytalansága, félszegsége, és én hirtelen nem is tudom mit kezdjek a helyzettel. Neki sem kellemes itt lenni, villan belém valamiféle megértés, amíg eddig igyekeztem minél kevésbé belegondolni abba ő mit érezhet, nem foglalkozni indítékaival, most az akaratlan elkapott pillantástól már... nem tudok. Egyre tekintélyesebb méretű gombóc szorítja torkomat, visszhangzik bennem a nenenene, hiszen elrontottam, már megint elkövettem ugyanazt a hibát, engedtem, hogy ez, ez az... alien-Henrik megzavarjon. Miért, hogy mindig, mikor azt hiszem már nem lehet rosszabb, nem hozhat jobban zavarba, átvált erre a... erre, amit kezelni sem tudok?
- Hogy miért viszonoztam a csókot - dörmögöm a kérdést vele együtt, szinkronban.
Némán fekszem. Eszembe sem jut visszakérdezni, elvégre nem is merem re- elvégre fel sem merül bennem, hogy bármi más indoka lett volna azon kívül, amit már elmondott. És mégis, miközben szemeit keresem, zavarodottan, magam előtt bőszen tagadva, hogy épp megszólalok, lassan valami válaszféle szökik kettőnk közé. - Mert nem tudtam nem. Mert megdöbbentem. Mert... - és csak hallgatom, ahogy fülemben zakatol a szívem - mert ahogy álltam ott és azt éreztem, hogy szeretnéd... - én is akarni kezdtem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II

Oldalak: « 1 2 ... 15 ... 23 24 [25] 26 27 ... 33 34 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet