36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 ... 9 ... 17 18 [19] 20 21 ... 29 ... 33 34 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2018. július 21. 20:12 | Link

Folytatódjék a lábatlankodás


Miután megtalálta barátját, egész gyorsá váltak a történések. Egyik tanár kezéből kerültek át a másikéba. Mindenki faggatta őket, Zsombi meg egyszerűen egyikre sem tudott felelni. Azt sem tudta, hogy éppenséggel mit keresett a levitatoronynál, és mi volt ez az egész. Azt sem sejtette, hogy a fejéből miért fojt vér. Valószínűleg ebből arra következtettek, hogy valami komolyabb sérülést szenvedett. De nem. Ez szokott így lenni vele. Az emlékezés sosem volt az erőssége, és sokszor kimaradtak fontos órák, néha teljes napok.
Mégis a legrosszabb az volt, hogy ennyien tartózkodtak a teremben. Az egyetlen ember, akit ismert és akiben megbízott, az Thomas volt. De ennyi ember előtt képtelen lett volna megkérdezni tőle, hogy pontosan mi is történt. Helyette a körülötte sürgő-forgó embereket nézte, és a karját fogta. Vörös volt, és égetően fájt, mintha valami forró dolog nyomot hagyott volna rajta.
Thomas mondatára komolyan biccentett, ezzel kifejezve, hogy nagyon is egyetért vele. Nem lett volna rossz megszabadulni ettől a sok embertől.
Már épp felkészítette magát lelkileg, hogy megszólaljon, és - ha tömören is -, de válaszoljon a feltett kérdésre, amikor az egyik segéd odalépett hozzá, és valamit a halántékához nyomott. Zsombi felszisszent, mire a lányka pökhendin ránézett. Zsombi azonnal lehajtotta a fejét. Érti ő, hogy fertőtlenítés meg minden, de azért igazán szólhatott volna neki. Aztán a karját kezdte el vizsgálni. Nem tetszett ez neki. Folyton csak vele foglalkoztak, miközben a többiek sokkal jobban rászorultak a kezelésre.
Közben odasandított Thomasra. Nem akarta szemelől téveszteni barátját. Csak ő tudott neki választ adni erre az egészre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2018. július 21. 23:56 | Link

ZSOMBI
a Levita galiba után | x

Nem hamarkodja el a választ, azt meg kell hagyni. Azonban én aztán nem fogom siettetni. Megértem, hogy zavart. Én is az vagyok. Lehet, fel se fogta, amit kérdeztem. Legalábbis nagyon úgy fest, mint aki most ébredt fel valami álomból. Ha sokáig nem válaszol, legfeljebb érdeklődök újra. Tényleg szeretném tudni, mi vele a helyzet.
Eljutnak hozzám mondattöredékek, félszavak arról, hogy elvileg komolyabb sérülést senki nem szenvedett és hogy stabilizálták a tornyot. Elmosolyodom, ezt hallva, és már éppen kérdezném barátomtól, hallotta-e ő is a jó hírt, amikor kezelésbe veszik. Alig egy pillanat múlva pedig hozzám is odalép egy gyógyítósegéd és megkérdezi, mi történt velem. Elmesélem neki is a lebegésem és leesésem regéjét, nem felejtve ki az elmondásból hősies barátomat sem. Azt a részt a jótékony homályban hagyom, amelyben nekiállt viaskodni a minisztériumi varázslóval. Én hiába adózom ámulattal háztársamnak miatta, szerintem más talán nem nagyon díjazna efféle engedetlenséget.
- ... Zsombi segített felkelni és elindultunk, amikor... - folytatom azzal, hogy egy prof ideküldött. De rájövök, ez a része talán már nem olyan lényeges.
- Csak egy kicsit fáj az oldalam meg a lábam, de semmi komoly - bólogatok, előadva ugyanazt a bizonygatás, amit már a tanerővel is megejtettem. Lassan a mestere leszek. Azonban tényleg úgy vagyok vele, mint barátom is: jobban örülnék, ha nem engem ápolgatnának, hanem inkább azokkal törődnének, akik tényleg rászorulnak. Ne fecséreljék ránk az időt! Jól vagyunk, szívesen átadjuk a helyünket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2018. július 23. 00:24 | Link

∆ Levitás kaland ∆
Gyógyulgatás  - A tornyos gikszer utáni hajnal


Egy virágcsokorral a kezemben vágtatok egy elefánt méretű csivava hátán el a nyári naplementébe. Templetonnak hívják, és ahogy a kis tappancsai ledobbannak a földre, virágok nőnek utána, amikből szárnyas kígyók bújnak elő, majd fúrják magukat a földbe. Egy teljesen normális estének ígérkezik, így a kis táskaméretű Templetonnal leülök a tábortűzhöz, és nyárson sült neoncsöveket lógatok egy vödör vízbe. Én mindig mondtam, hogy a csivaváknak érdekes ízlésük van. Ahogy megsimogatom a kis fekete bolyhos bundáját, apró csillagok hullanak ki belőle, és csilingelve felszállnak az égbe, jó magasra, olyan magasra, hogy már nem is látszanak, egyedül mi tudjuk, hogy ott vannak. Hűvös este van, didergek a télikabátomban, így örülök amikor a nap első sugarai átmelegítenek. Templeton, a fekete százlábú mellé kucorodom, és elnyom az álom.

Noha nem vagyok egy korán kelő típus, most a nap első sugarai megmocorogtatják a szemhéjjaimat, és nagyokat pislogva nézek körül. A barátságos napfény halványan narancssárgásra festi a falakat. Vagy eleve narancssárgák lennének? Nem tudom. Ahogy körbenézek, megerősödik a gyanúm, miszerint a gyengélkedőre kerültem. Jobb oldalamon a fal van, az ágyam lábánál az ajtó. Bevillan egy kép, ahogy a sötétben alakok fodrozódnak a nyitott ajtó résében, de egy rövid borzongás kíséretében elhessegetem azt. Bal oldalamon ágyak sorakoznak, rajtuk kisebb-nagyobb gombócba kucorodott diákok.

Felülök az ágyban, átkarolom a térdeimet, és ekkor jövök rá, hogy remegek. Biztonságban vagy! Most már nincs semmi baj! - mondogatom magamnak, ahogy egy-két apró könnycsepp is elhagyja az arcom. Kezemen, térdemen kötések vannak, a jobb térdemen lévő kicsit át is vérzett. Érzem ahogy sajog mindenem, húzódik az arcomon, hátamon a bőr. Az éjjeliszekrényen találok egy vizes kancsót, és egy szájával lefordított poharat, úgyhogy óvatosan töltök magamnak, majd apró kortyokban megiszom. Remegő kezem miatt félrenyelek, és halkan köhögni kezdek, miközben igyekszem a kézfejemmel tompítani a hangot. Nem szeretnék senkit felkelteni.

Sóhajtva fekszem vissza, és az ütemesen emelkedő-süllyedő takarókupacok láttán kicsit talán el is mosolyodom. A közvetlen mellettem fekvő alakban Fannit vélem felismerni, de nem látom, hogy ébren van-e vagy sem. Elképesztően hálás vagyok ennek a lánynak, így számon is kicsúszik egy suttogásnál alig hangosabb szó.
- Köszönöm!
El fogom neki mondani még párszor, ha biztos vagyok benne hogy hallja is, de most egyszerűen kikívánkozott belőlem. Csendben visszatérek a többi sebesült bámulásához.
Utoljára módosította:Zippzhar Mária Stella, 2018. október 30. 17:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Kelevitz Maja Nerella
INAKTÍV


Anti bácsi kicsi lánya | nyuszkó | Majuszbajusz
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 1826
Írta: 2018. július 24. 17:07 | Link



Ez a zenélés mégiscsak jó ötlet volt. Fogalmam sincs mikor, de elaludtam a gitár lágy hangjára, és csak most, órákkal később ébredek fel. Már hajnalodik, és a derengő napfény bevilágítja a szobát.
Ahogy kinyitom a szemem, már csukom is vissza. Az ablak felé fordulva ébredek, a fény pedig elvakít egy pillanatra. A fejemre húzom a takarót, amíg a táncoló foltok eltűnnek, és próbálom feleleveníteni a korábban történteket.
Arra még emlékszem, hogy a göndör hajú srác elvégezte a bűbájt, és zenélni kezdett. Közben egy lány is bejött a szobába, és Lilyhez rohant, akit végül neki sikerült megnyugtatnia. Ezek után már minden kiesett.
A sárga és lila foltok eltűnnek a szemem elől, én pedig kibújok a takaró alól. Melegem van, és a levegő is fogytán. Sokan vagyunk, hamar elhasználtuk az oxigént. Felülök az ágyban, óvatosan lelógatom a lábam a szélén, még mindig az ablak felé fordulva, háttal mindenkinek. Nem is tudom, ébren van-e valaki, de addig nem is érdekel, amíg nem nyitok ablakot.
A lábam már sokkal jobb, mint tegnap, bár lehet, hogy amíg pihenettem, és felpolcolva hagytam, kiáramlott belőle a vér, és ez az oka. De nem, Will kezelése hatásosnak bizonyul, mert ahogy rálépek, rögtön érzem, hogy szaladni is tudnék, ha akarnék. Persze nem akarok, és azért az fájna még, de feldob a tény, hogy javult. Közelebb lépek az ablakhoz, mezítláb, félrerúgva a - régen - fehér, most piszkos és vérfoltos cipőmet az útból. Elfordítom a kilincset és bukóra nyitom az ablakot.
Visszaülök az ágyra, és akkor látom meg a szöszke lányt, átellenben a szoba másik felén. Nyugodtan fekszik az ágyon, de megérzem a pillantását, ahogy a végignéz mindenkin, beleértve engem is.
Biztatóan elmosolyodom, és integetek, majd egy "szia" köszönést tátogok neki. Nem akarok hangosan beszélni, a suttogást pedig nem hallaná meg a szoba másik felében.  
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2018. július 24. 22:39 | Link

Folytatódjék a lábatlankodás


Miközben a fején lévő sebet tisztították, addig ő ámuldozva hallgatta barátja meséjét. Komolyan ez történt? Komolyan Zsombi képes volt, és odament az őrhöz? Egyszerűen nem tudta elképzelni saját magáról. Hiszen lássuk be, az ápolók szűk körében sem tudott beszélni, nem hogy a legnagyobb káoszban egy hivatásos emberrel...
Miután megnézték mind a karját és a fejét, megkérdezték tőle, hogy minden rendben van-e, mire ő csak ő összetette három ujját, és fel-le mozgatta. Ez jelnyelven az "igen"-t jelenti, és remélte, hogy kezelője ennyire ismeri ezt a kommunikációs formát.
Úgy tűnt, hogy igen, hiszen adott egy ragtapaszt a fejére, és elküldte azzal, hogy az "enyhe agyrázkódás meg majd elmúlik". Be kell vallani, hogy ez nem hangzott épp biztatóan, de biztosan voltak súlyosabb esetek. Így csak lecsússzant az ágyról, és a soron következő lánykát felsegítette rá. A kékbe öltözött helyettesének ruhája koszos volt és néhol véres is, ami nem kecsegtetett sok jóval. Bár ránézésre az nem a sajátja volt, de Zsombi nem akarta megvárni, amíg kiderül. Barátja felé nézett, és ha ő is kész volt, együtt indult ki vele.
- Mond csak, igaz amiket mondtál? Rólam meg az őrről?
- kérdezte meg az első dolgot, ami hirtelen a sok közül kivált. Pedig nem ez volt a legsürgetőbb, de mégis ez bukott ki a száján.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2018. július 25. 00:09 | Link

ZSOMBI
a Levita galiba után | x

Megvizsgálnak és végül ők is belátják, hogy tényleg semmi komoly. Azt hiszem, lehetne ez a mottóm vagy rávarrathatnám a pólómra lassan, amennyiszer ma előkerült ez a frázis. Kapok azért valami kis adag kenőcsöt hűsítőnek a fájó tagjaimra, úgyhogy az apró tégellyel a kezemben csatlakozok Zsombihoz, aki elég fura dolgot kérdez. Összevont szemöldökkel hallgatom. Hirtelen nem is értem, aztán arra jutok, hogy biztos csak azt furcsállja, hogy nem mondtam el a gyógyítósegédnek a teljes igazat. Bár akkor sem értem, miért így kérdezi.
- Jó, tudom, nem mondtam el mindent. Csak gondoltam, jobb, ha azt azért nem árulom el, hogy... hát hogy milyen keményen szembeszálltál vele értem - mosolygok barátomra, ahogy visszagondolok arra, tényleg milyen hevesen a védelmemre kelt. Az ápolónknak persze ezt csak úgy adtam elő, hogy háztársam megkérte a minisztériumi mágust, hogy ne lebegtessen el. Pedig az igazából egy koránt sem gyenge fenyegetés volt.
- Lehet, nem örülnének neki, ha ilyet hallanának. Nem akarom, hogy megüsd a bokád - szabadkozom tovább amiatt, hogy a finomított verziót adtam elő, hiszen még csak nem is sejtem, hogy Zsombi azért érdeklődik mindezekről, mert számára is olyan új volt a történet, mint a gyógyítósegédnek. Miközben bandukolunk kifele, visszafogottan nézelődöm, fürkészve a sérülteket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
A kishölgy
Levita Házszellem


Kvízmester
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 388
Írta: 2018. július 28. 10:33 | Link

Levitások a gyengélkedőn

Aggódó tekintettel suhant végig a Nyugati szárnyban, a gyengélkedőhöz vezető folyosón. Nem gyakran van ilyen, tekintve, hogy egy általában jókedvű szellemlányról beszélünk, de a tegnapi események őt is nagyon megzavarták. Nem is értette pontosan, mi volt ez az érzés legbelül, de nem jó, ebben biztos volt.
Éjszaka meglátogatta már a gyógyulgató levitásokat, de senkit nem talált ébren, mindenki az igazak álmát aludta. Még Camil is, aki a gitárjával a kezében, lehanyatló fejjel csücsült a székén a szoba közepén. A látványa egyszerre keltett Hannában derültséget, és sértődöttséget is. Derültséget azért, mert egy ilyen testhelyzetben alvó diák nagyon muris, sértődöttséget pedig azért, mert feltehetőleg zenéltek, és őt senki sem hívta, pedig szeret mulatni a diákokkal. Jó, persze azok, akik hívhatták volna, mind itt feküdtek, de ez mellékes.
Nem állt meg a gyengélkedő csukott ajtajánál, hanem könnyedén továbbsiklott, először csak a fejét dugva át a csukott ajtón. Körbenézett, és boldogan nyugtázta, hogy páran már ébren vannak.
- Sziasztok! Hasatokra süt a nap! Víííííí - kiáltotta, és már teljes testével besiklott a szobába, körberepülve a magasban. A bent lévők akár meg is ijedhetnének tőle, hiszen váratlanul érkezett, de közben olyan édesen boldog képet vág, hogy a kezdeti ijedtség könnyen abbamarad.
Annak ellenére, hogy az éjjel olyan szépen és felnőttesen viselkedett, hogy hagyta aludni a megviselt kékségeket, most kíméletlenül berontott a szobába. Elvégre neki is kell a társaság, és már süt a nap, ideje felkelniük. Minek annyit aludni?
A két lány, akit már eleve ébren talált az érkezésekor, az ágyaikon ültek, vagy épp feküdtek. Hanna elrugaszkodott, és két pillanat múlva már Mária ágya szélén csücsült.
- Hogy vagytok? Hol vannak a gyógyítók? Képzeljétek, én is gyógyító szeretnék lenni, úgyhogy meg akarom kérni őket, hogy tanítsanak pár varázsigét, és akkor meg tudnálak titeket gyógyítani! - Hadart, és boldogan a feje fölé emelte vékony kis kezeit, a plafon felé repült, majd onnan Maja ágya végébe vetette magát.
Utoljára módosította:A kishölgy, 2018. július 28. 11:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2018. július 28. 16:36 | Link

Levitás kaland
A tornyos baki utáni reggel


Mocorgást látok a terem másik végében, amikor egy lány felkászálódik, majd kinyitja az ablakot. A hátamon fekve nézek rá, csak a fejem fordul felé, és közben halványan mosolygok. Az állott levegő, és a fekvők szuszogása álmosítóan hat rám, ezért örülök amikor egy gyenge kis fuvallat az arcomat éri. Ekkor felismerem a lányban azt, akitől akkor váltunk el, amikor Lily után siettünk. Ezek szerint ő is jól van. - fut át rajtam a megkönyebbülés.
Visszamosolygok, és integetek neki, majd én is eltátogok egy Jó reggelt!-et.

Felülök az ágyban, oldalra kicsúsztatom a lábaimat. Gyors pillantást vetek a bekötözött lábaimra, majd a talpaimat a hűvös padlóhoz nyomom, és a kellemes érzéstől jólesően felsóhajtok. Ekkor egy izgatott kiáltás hallatszik a hátam mögül, mire összerezzenek. A hang irányába rántom a fejem, mire egy aprót roppan a nyakam a hirtelen mozdulattól. Egy szellemlányt látok meg belibegni, vidám mosollyal az arcán. Eltelik pár pillanat mire felismerem.

Lecsüccsen az ágyamra, és vidáman mosolyog, miközben a környező ágyakon mocorogni kezdenek a többiek is.
- Egyre jobban. - válaszolok, miközben az arcomra átragad a Kishölgy mosolya. - Én még nem láttam erre jönni senkit, de még csak most ébredtem fel.

- Nekem nincs ötletem, hogy mivel szeretnék majd foglalkozni. - motyogok magamban, nem tudom hallották-e egyáltalán. A gondolataimat megpróbálom elterelni ebbe az irányba, de a toronyban történtek továbbra is ott motoszkálnak a fejemben. Még mindig érzem a rémületet, és meg-megborzongok, ahogy a hajamból áradó füstszag megcsapja az orromat, de nem hagyom magamnak, hogy megint elgyengüljek. Nagy levegőt veszek, és mosolyra húzódik a szám, miközben elhessegetem magamtól az emlékeket, és csak arra koncentrálok, hogy jelenleg minden rendben van. Tudtommal. Nem tudom mi történt, és miért, és azt sem, hogy mióta nem voltam magamnál.
- Milyen nap van ma? Úgy értem... Mióta vagyunk itt? És tudjátok már, hogy mi történt? Maradt... Maradt esetleg bent valaki? - kérdezem nagyot nyelve, remélve, hogy valamelyiküktől választ kapok, és megtudok valamit.

Utoljára módosította:Zippzhar Mária Stella, 2018. július 28. 16:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Bodza Edina Gyöngyvér
INAKTÍV


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 455
Írta: 2018. július 28. 19:34 | Link

Szépvölgyi ricsi bácsi
Bájitalbaleset


Remek... gyönyörű. Ezt jól elintéztem. Aucs. Azt hiszem, nem leszek soha Fela bá' kedvence, sőt, szerintem, ha tehetné az ürge, jó mélyen elzárna mindenféle bájitallal kapcsolatos dologtól. Egy csoporttársam, Csanád hozott be a gyenguszra, és annyira égő volt. Pofán akartam csapni, de előzőleg sikerült leforrázni a mancsomat, akkor még nem robbant rám a főzet. Az utána következett, és most irtóégő zöld színben virított a bőröm. Kb. úgy néztem ki, mintegy félérett barack.
– Rám nézhetsz, nem nevetlek ki -közölte velem a srác.
– Majd ha fagy.
– Szerezzek hozzá nitrogént?
– Hogyisne! Hogy majd lefagyjon a kezem... Merlin őrizzen az ötleteidtől! – forgattam a szemem. Inkább a pulcsijába fúrtam az arcom, nem értem, hogy képes ragaszkodni ehhez a gönchöz ilyen hőségben is...ez olyan csanádos dolog. Mint nekem a zöld melírcsíkok a vörös hajamba. Eredetileg szőkét akartam, de Várffy prof ötlete nyomán megcsináltattam milyenre. Mega-giga like a részemről, viszont a neon-zölden rikítóbőrszínem annyira nem.
Miután lepakolt egy szabad ágyra, vártuk, hogy ránk kerüljön a sor.
– Nézd a jó oldalát, Vörikém, legalább lóghatsz pár órát legálisan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2018. július 28. 22:15 | Link

Folytatódjék a lábatlankodás


Egy pillanatra minden levegő kiszalad a tüdejéből, mintha gyomorszájon vágták volna. Az arca teljesen elsápadt, és üveges tekintete Thomas arcizmait fürkészte, hogy várja a csattanót, ami majd bizonyítja, hogy az egész csak egy vicc volt.
Megfogódzkodott a falban, kezdte rosszul érezni magát. Persze nem olyan fizikai értelemben. Inkább szellemileg. - Én biztos nem... képtelen lettem volna.... - motyogta maga elé, aztán ránézett barátjára. - Hogy érted pontosan, hogy szembe szálltam vele? - kérdezte teljes sokkban. Minden annyira instabil lett hirtelen, azt sem tudta miben higgyen, és miben ne. Hogy csinálhat olyat, amire igazából nem is lenne képes? Talán hipnotizálták? Mert ez az ébredés nagyon is arra hasonlított.
- Megkérhetnélek, hogy meséld el az egészet nagyon részletesen? Ne hagyj ki semmit a meséből - kérte Zsombor komolyan, ahogy kezdett visszatérni belé az élet. Úgy érezte kezd elmenni a józan esze. Eddig is voltak pillanatok, amiket elveszített, néha napok is. A szülei halála óta. De megtanult velük együtt élni. Viszont az, hogy most nekiment valakinek, és nem is emlékszik? Ilyen nem lehet. Mert ez olyan, mintha nem is ő lett volna, hanem valaki egészen más.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2018. július 29. 00:11 | Link

ZSOMBI
a Levita galiba után | x

Nem mondhatnám, hogy nem ijedek meg barátom arcát látva, aztán meg főleg akkor, amikor a falnak kell támaszkodnia, hogy talpon maradjon. Utána nyúlok, mert félek, összeesik. Kezem azonban megáll előtte, hiszen látom, tartja magát. Mond valamit halkan, amit nem igazán értek. Szemöldökösszevonva hajolok közelebb, azonban a kérdését már tisztán kiveszem, hiszen hozzám intézi. Érteni viszont egyre kevésbé értem a helyzetet. Úgyhogy hagyom szépen a szemöldökeimet összevonva. Jók lesznek még azok úgy egy darabig szerintem.
- Rendben - megyek bele rögvest a kérésbe.
- Csak... nem akarsz leülni? - javaslom neki, egy üres székre mutatva a gyengélkedő bejárata mellett. Az az igazság, legelőször azt hittem, mégis érte valami sérülés, amit az orvos nem vett észre és ez okozza a bajt. Bár igazából az, hogy úgy tűnik, nem emlékszik arra, ami történt, akár agyrázkódás tünete is lehet. Talán jobb lenne idehívnom egy gyógyítót, de először teljesíteni fogom, amit kért. Akár leül, akár nem.
- Szóval az a mágus a Varázs-baj Elhárítóktól lebegtetni kezdett engem, mert útban voltam, mire te felszólítottad, hogy engedjen el és valami olyat is mondtál neki, hogy "jobb lesz, ha nem kötekszik velem" vagy ilyesmi - próbálom felidézni a pontos történéseket, csak hát éppen a levegőben úsztam arrébb és egyébként is sok esemény volt körülöttünk.
- Aztán beomlott a torony, a bűbáj hatása meg véget ért, szóval leestem és te jöttél felsegíteni - érek a mesélésem végére, ám töprengő arcomból kivehető, hogy még morfondírozok, nem hagytam-e ki semmi fontos részletet. De szerintem nem. Azért figyelem Zsombit, elégedett-e vagy kiváncsi még valamire.
- De... miért? Mi a baj? - kérdezem meg, kicsit vontatottan, miért kért meg rá, hogy részletesen meséljek el neki olyasmit, aminek mindketten tanúi voltunk, hiszen egyenesen velünk történt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szvelovszky Norbert
INAKTÍV


Lovardatulajdonos || Horrorszerző
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 79
Írta: 2018. július 30. 13:34 | Link

Ena poppy

Ahogy általában, úgy most sem tudom kitalálni, mit is akarhat, mire vágyik igazán. Szavaira elönt a düh, de hagyom, hogy megragadja a kezem, nem húzom el tőle. Jól esik az érintése még ennyi veszekedés és rossz után is.
 - Nem attól félek, hogy nem felelek meg másoknak, hanem, hogy önmagammal nem leszek képes kibékülni. Nem vagyok az, aki régen. Valaki mássá váltam, és ezt az embert még nem ismerem. És egyáltalán nem segít, hogy itt mindenki vár tőlem valamit, amit lehet, hogy sosem fogok tudni megadni. Szeretném megismerni és megkedvelni azt, aki most vagyok, hogy el tudjam fogadni és hinni, hogy valaki más is képes szeretni őt.
Önző vagyok, ez tény. Ez lehet, hogy egy új jellemvonás, ahogy a türelmetlenségem és a hirtelen haragom is az. De lehet, hogy mindig is bennem bujkált, csak elfojtottam.
Mikor elkezdek beszélni, még teljesen átjár a düh, de lassan fáradni kezdek és ezzel együtt mintha a haraghoz kellő energiát is elveszíteném. Mikor elenged, kissé megszédülök, és csak ekkor jövök rá, mit is csinált. De nem zavar. Ha ezzel segíthetem a gyógyulását, többet is elvehet.
 - Az egymásért hozott áldozat - ismétlem halkan a szavait. - Szóval neked megfelelne, ha egy olyan férfi lenne melletted, aki képtelen elfogadni saját magát? Aki sérült, nem csak testileg, de elveszítette az önmagába vetett hitét is? Az a baj, hogy nem vagyok mártír alkat. És úgy gondolom, hogy te megérdemled, hogy egy teljes ember legyen melletted.
Közelebb lépek hozzá, és most én fogom meg a kezét, ha hagyja. Ha, nem, akkor csak a tekintetét próbálom rabul ejteni.
 - A szerelem mindenkinek mást jelent. Van, akinek együtt jár a barátsággal, más a biztonságot keresi, és van, aki perzselő vággyal elégszik meg, de nincs szüksége mély lelki egybefonódásra. Nem mondhatod, hogy szeretsz, hisz jelenleg nem is ismersz. És én nem mondhatom, hogy szeretlek, mert jelenleg azt sem tudom, hogy én ki vagyok. De tudom, hogy fontos vagy számomra. Senki nem volt még ennyire az, mint te. Szeretném, ha velem jönnél. Ha velem együtt ismernéd meg azt, az embert, aki vagyok. Semmi ígéret, semmi elvárás. Csak egy új esély. Jelenleg csupán ennyit tudok nyújtani.
Nem sok, de valami. Elengedem a kezét - ha egyáltalán foghattam -, hátrébb lépek. Nem a válaszra várok, inkább csak arra, hogy hozzá szeretne-e még valamit tenni. Én várni fogom egy megbeszélt helyen egy megbeszélt időpontban. És, ha nem jön el, egyedül indulok útnak, de a szívem egy része itt fog maradni vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2018. július 30. 22:57 | Link

Folytatódjék a lábatlankodás


A falba kapaszkodott, gyengének érezte magát. A világ körbe-körbe forgott körülötte, és egy maró érzés a tüdejében nem akarta elengedni.
- Nem, csak kérlek mesélj - csukta be szemét, hogy lélekben felkészítse magát arra ami jön, bármi is legyen az. Szorított rajtuk egyet, arca grimaszba fordult, majd kisimult és Thomasra nézett, jelezve, hogy kezdheti, ő már kész van.
És mégis mikor ténylegesen hallgatta hogy miket csinál, azt érezte ez neki sok. Soha az életben nem érezte magát annyira bátornak, hogy még csak felemelje a hangját. Vagyis ez azért hazugság volt. Csak a szülei halála óta nem. A szülei halála. Már megint. Valahogy mindig ide vezetik vissza őt a szálak. Valami akkor megváltozott benne. Azóta vannak a kiesések, hogy nem tud megszólalni ismeretlenek előtt... Vagy valami nagyon eltörött benne, vagy egyenesen megőrült azon az estén, csak elfelejtettek szólni neki.
- Én erre képtelen lettem volna - jelentette ki magabiztosan. - Biztos nem kevertél össze valakivel? Szerintem ha meglátom azt a nagy káoszt, az első dolog, hogy azonnal lelépek onnan! - Szavai hangsúlyosak voltak, mögöttük nagy hit terpeszkedett. Hisz máshogy nem lehet. Vagy mégis?
Egy sürgő forgó lányka lépkedett el nem messze tőlük, és ez azonnal eszébe juttatta a fiúnak, hogy mennyi ember is veszi őket körbe.
- Menjünk valami csendesebb helyre, valamit el kell mondanom! - Nem volt benne biztos, hogy készen állt rá, de a másik olyan kétségbeesetten hallgatta és nézte, hogy nem hagyhatta csak úgy lógva. És amúgy is, már eltelt azóta kicsivel több, mint három év. Thomas volt a legnagyobb bizalmasa, és ez olyan dolog volt, amit az ilyen embereknek jó elmondani, mert megértik.
Utoljára módosította:Csonka-Ramholcz Zsombor, 2018. július 30. 22:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2018. július 31. 14:58 | Link


Amióta Sethnek elvették az érzelmeit és Viktor... meghalt, nem érzem magam éppen jól a bőrömben. Az egyetem kemény, a gyakorlatok még inkább, nagyon sok minden történik egyszerre, és egyszerűen... fáradtnak érzem magam. Iszonyatosan fáradt vagyok.
Ma úgy jöttem be reggel, hogy egy hatalmas bödön kávéval a kezemben integettem Willnek, és szerencsésen kilocsoltam a felét, tehát sejtem, hogy a napom nagyjából ilyen mederben fog telni. Na nem úgy, hogy nem fogok tudni figyelni - egyszerűen csak sütnek belőlem a negatív gondolatok, mert kezdek már én is mindenbe belefáradni úgy, ahogy van.
Délelőtt pedig sokszor elég nagy a dömping a Gyengélkedőn. A meleg nem csak az idősebb tanárokra van hatással, hanem a fiatal diákokra is - ha nem is lesznek rosszul, legalább figyelmetlenebbekké válnak, ami mondjuk SVK-n vagy LLG-n biztosan nem jön jól, és akkor keletkeznek a balesetek. Meg még meleg is van. Szerencse, hogy a Gyengélkedő mindenféle hőhűtőkkel van ellátva, de mikor belépek az ajtón, én is rásegítek, hogy a bűbáj még jobban szuperáljon - aeromágiával friss, hidegebb oxigént járatok át a termen, hogy mindenki, aki bent van, komfortosabban érezze magát.
Nem sok idő telik el, és tényleg roham lesz, sorra jönnek a kiszáradt, alacsony vagy épp magas vérnyomású emberek, akik rosszul lettek ebben a hőségben, én pedig arra gondolok, hogy egy hőhűtőt azért nem olyan nehéz ruhára rakni, nem? De persze... nem mindenki gondolkodik...
- Igyál sok vizet, és ma pihenj le a klubhelyiségben, ott hűtve van minden - mondom a navinés kis gólyának, aki verítékben úszva keveredett ide tíz-tizenöt perccel ezelőtt. Már semmi baja sincsen, látom rajta, csak meg van rémülve. - Fürödj le, ha jobban érzed magad, és egyél szőlőcukrot. - Ezek azok a tanácsok, amiket még adni tudok a teljes ellátás után. Mást nem.
Következő... Egy helyenként virító zöld foltokkal tarkított lány, nem néz ki túl jól. Odamegyek hozzá és a társához, aki pulcsiban van ebben a melegben, úgyhogy rögtön ráfújok egy kis hideg levegőt.
- A helyedben azt levenném, különben nagyon gyorsan rosszul leszel - szólok oda a srácnak, aztán a lányhoz fordulok. - Szia, Szépvölgyi Richárd vagyok. Elmondod, mi történt veled? - Kérdem tőle, miközben közelebbről is szemügyre veszem a foltjait, egyelőre úgy, hogy még nem érek hozzá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Dr. Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2018. augusztus 1. 13:22 | Link

Nor

 Hallgatom és hagyom, hogy kezem megfogja, olyan jó érzés, mint régen. Megment engem, ő a menedékem. Ez az érzés segített túlélni, nélküle létezni és nem lépni át a határt, egy alkalmat kivéve. Nem volt hiba az sem, mert azáltal tudtam meg mennyire is szeretem őt és, hogy összetartozunk. Vállamba éles fájdalom hasít, ennek ellenére nem nyitom meg képességem kapuját. Maradjon ereje magában odaát. Nem szólalok meg, csak nézek rá felemás szemeimmel. Bármit is önt szavakba hangjából leginkább az önváddal vegyes félelem jut el hozzám. Ismerős, nagyon is az, de ezt nem fogom elmondani neki. Azzal még jobban összezavarnám. Feljebb csúszom az ágyon, hogy ülő helyzetbe kerüljek. - Úgy beszélsz magadról, mintha egy szörny volnál, akit nem tud szeretni senki, aki még önmagát sem tudja...Idegen lettél magadnak, elhiszem, de nekem nem. Én nem várok el semmit, és akkor is szeretnélek, ha azt sem tudnád ki vagyok. Veled lennék, még ha reményem sem volna, hogy valaha is emlékezni fogsz rám. - szólalok meg mégis halkan. Mindenem sajog, de előre hajolok, hogy közelebb lehessek hozzá és lássam a szemét. A kék tengert, amibe belenézve elvesztem ott a RedCorsetben - Mi összetartozunk... Bármi is történt, most újra itt vagy mellettem és ez nekem elég. Az fáj, hogy neked nem...Mi kell még, hogy elhidd, hogy ugyanaz vagy a lelked mélyén? Hogy a változások, amiket tapasztalsz csak apróságok a nagy egészben és nem tettek mássá. Egyáltalán nem - elöntik a könnyek a szemem, de ezek inkább a düh és a kétségbeesés cseppjei - Hirtelenebb lettél, kiszámíthatatlanabb, de életben vagy és mi ketten ezt is elviseljük. Együtt erősebbek vagyunk, mint külön... - hagyok némi időt számára, ám ő olyan dolgokat mond ezután, amitől fájó fejem elönti a keserű harag legvadabb gondolatárja. Koponyám lüktetni kezd és olyat teszek, amit ritkán szoktam, durván kitámadok - Úristen! Te azt hiszed, hogy mártírságból lopakodtam be hozzátok és vártam rá, hogy végre lássalak? Hogy áldozatnak tekintem, hogy veled legyek?! - lélektükreim metsző pillantásától még a legmelegebb szív is megdermedne most, azt hiszem - Ez olyan sértés, amiért ha nem itt lennék gondolkodás nélkül felpofoználak! HOGY MONDHATSZ NEKEM ILYET?! - üvöltök és összeszedve minden erőmet felkelek az ágyból, hogy legalább a méltóságomat megmaradottnak érezzem - SZERETNI TÉGED ÍGY VAGY ÚGY NEKEM NEM ÁLDOZAT!! ÉS NEM VÁROK EL TŐLED SEMMI MÁST CSAK, HOGY VISZONT SZERESS!! - továbbra is őrjöngök, és érzem az életerőm örvénylik testemben, akár egy megvadult folyó. Keveredik benne immár az ő és Jonas lenyomata is és ez megtorpanásra késztet. Mélyen kezdek lélegezni. Ki és be, ki és be, s csak azután folytatom, miután lehiggadtam. - Nem érdekel, hogy elhiszed-e vagy sem, mert be fogom bizonyítani! - elé lépek olyan közel, amennyire csak tudok és mellkasára teszem a kezem - Vigyél ki innen! Most! - mondom és komolyan gondolom. Elegem van a kórházból. Végre ismét megtaláltam és nem engedem el, még ha ezért a szüleivel, vagy vele is kell szembeszállnom. Együtt távozunk. Valójában megszöktet, mivel nem hagyok neki más lehetőséget. Most nem. Nem tehetem. Nem veszíthetem el még egyszer...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bodza Edina Gyöngyvér
INAKTÍV


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 455
Írta: 2018. augusztus 1. 13:49 | Link

Szépvölgyi doki

A bájitalos incidens felpaprikázott, pirosnak kellett volna lennie a bőrömnek ilyen hangulattól, nem zöldnek a bájitaltól. Che! És ez a pimasz srác még ki is vigyorog. Majd jön még kutyára kamion... és akkor én fogom őt kiröhögni, mindenféle szívfájdalom nélkül.
– Á-á. Ez kabalapulcsi, és van rajtam hőhűtő-bűbáj. Megkértem egy felsőst, hogy csinálja meg, mi még ezt nem tanultuk. Viszont Vörire rárobbant egy kondér bájital. Eredetileg Fela bá' Goulenst gyakoroltatott velünk, de... ki tudja, mit hozott össze Vörikém.
– Nem vagyok a Vörikéd.
– De. Rókuci.
– Fogd be, legközelebb rád is robbantok egy adaggal. – Csanád egy vérbeli bunkó Nem is értem, miért hagyom magam újabban. Nem tetszik. egy kisit sem. A fenébe is, de tetszik, csak túl büszke vagyok, hogy kimutassam.
- Morgás helyett inkább nézz a dokira, másképp nem tud rendbe rakni. Mi a nyű nyavalyát dobtál te a kondérba, hogy ez lett a vége? - faggatott Csanád.
- Passz már. Egyelőre levegőhöz akarok jutni. Kibírhatatlan ez a kánikula. - A hajam felkötöttem, úgyhogy szépen látszódott a neonzölden rikító bőröm. Remélhetőleg nem leszek megint címlapon az Edictumban, a múltkori cikk bőven elég volt szereplésnek. Kérem szépen, micsoda sértés már, hogy én árusítom a csínyeimet a picikéimmel? Egy fenét! Én csak is magamnak dolgozom, ha némi káoszra vágyom. És még csak nem is kell kérni a káoszt, spontán működik a szerencsétlenkedés, főleg bájitaltanon.
Vigasztaló tény, hogy nem csak én csináltam ma bakit. Az egyik srác felgyújtotta a talárját. - Legalább talár tekintetében lehetne elnézőbb a tanári kar, hogy ujjatlan változatot hodhassunk. Totál útban van a hosszú újjú egyes órákon.
Utoljára módosította:Bodza Edina Gyöngyvér, 2018. augusztus 11. 16:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lily Brown
INAKTÍV


Botanikus tanonc * Lizi
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 545
Írta: 2018. augusztus 1. 14:18 | Link

Levikalandba csöppenés
outfit

Miután megtudakolta, merre vannak kedves háztársai, végre feléjük igyekezett. Valószínűleg lecsengett már a nagy bumm utáni fejetlenség, és felügyelés a gyengélkedő körül, így mikor felért a második emeletre, szerencsére senkivel sem találkozott össze. Mindenféleképpen meg akarta tudni mi van a többiekkel, és ha szabályt is szeg, be fog jutni a gyengélkedőre.
Az ajtó mögül semmi zaj nem szűrődik ki, de ez teljesen normális, hiszen még kora reggel van, valószínűleg mindenki alszik – már ha el tudtak aludni. Halkan nyomja le a kilincset, és benyit a reggeli fényárban úszó helyiségbe. Valaki még alszik, valaki már ébredezik a csiklandozó napsugarakra, de egytől egyig mindenki meggyötörtnek látszik. Észrevesz olyanokat is, aki csak látogatóba érkezett, valaki a gitárjával ül a kezében, valószínűleg ő is elbóbiskolhatott, és van, akik már beszélgetnek.
Közelebb merészkedem, és szemügyre veszem őket, hátha felismerek valakit, vagy talán megérzem, ki is az, aki a kékek házába tartozhat, de egyelőre csak egy ismerős arcot vélt felfedezni, őt is csak az emlékei mélyéről. A szellemlány egy ágy végében ült. A felismeréstől elmosolyodot, és már tudta is, nagyjából melyik irányba kell elindulnia.
- Sziasztok! Ne ijedjetek meg, nem a gyógyító vagyok, hanem ugyanolyan diák mint ti. Csak most érkeztem vissza a kastélyba - köszön vidám hangon a társaságnak a szőkeség, hozva némi boldogságot a külvilágból

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2018. augusztus 2. 05:28 | Link

Szépvölgyi Richárd

Annyira nincs különösebb kérése vagy kérdése, hogy mindezek után fogja magát és egy beleegyező mormogással elfekszik az ágyon. Más dolga már úgysem lesz most itt, minthogy hátradőljön, és hagyja, hogy a gyengélkedő praktikái tegyék a dolgukat.
Látod, ezért megéri a balhé? Egy tömegszálláson összezsúfolva aludni, nagyon jó mondhatom.
Kuss.

Azzal átfordul a másik oldalára, nem mintha fizikailag egyáltalán lehetséges lenne, hogy a gondolataiban szabadon randalírozó hangtól is el tudjon. Egy ideig még tétlenül tölti az idejét, mert a többi beteg szuszogása teljesen ellehetetleníti, hogy nyugodtan elaludjon - ám végül a fáradtság mégis erőt vesz rajta.
Valamikor az éjszaka közepén, igazából nem is ébred fel, csupán a mágikus baleset végett megváltozó szervezete érzékeli a hőmérsékletet. Furcsa félálom-szerű állapotban van ilyenkor, valahol az álom és az ébrenlét határán. Először csak visszagördül a jobb oldalára, ösztönösen magára húzva még jobban a takarót, de nem elég, így is bőven a kényelmes ingerküszöb alá esett a helyiség hőfoka. Morgósan-szenvedősen elnyom egy tompa káromkodást, amelynek tartalmát felfogja a párna és a takaró, így Ricsi csak a mozgolódást és hangokat hallja a részlege felől, akár hiheti azt, hogy nem várt módon a rellonosnak valamiért fájdalmai vannak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2018. augusztus 5. 00:00 | Link

ZSOMBI
a Levita galiba után | x

Összekeverni őt valakivel? Mégis hogy keverhettem volna őt össze valakivel? Ha még csak egy pillanatra láttam volnam, ahogy éppen megtesz valamit, azonban események hosszú sora az, ami történt és amit el is meséltem neki. És végig ő volt az. Ha csak valaki nem vette fel az alakját. Amit miért tett volna bárki? Főleg miért állt volna ki értem az ő bőrébe bújva? Na jó, nem is kombinálok tovább, csak nézem barátomat értetlenül. Az nagyon jól megy.
- Ó... rendben. Oké, menjünk - illetődöm meg kicsit a komolynak ható szavaktól. Elképzelésem sincs, vajon mit akarhat nekem elmondani, azonban én kétségtelenül meg fogom hallgatni. Körbepillantok, majd ismét háztársamra.
- Ha rosszul lennél, támaszkodj rám, jó? - kérem azért még meg erre, hiszen teljesen fordítottan ülünk a seprűn azzal, hogy pont akkor bandukolunk el a gyengélkedőről, amikor éppen kezd rossz bőrben lenni. De mi már csak ilyenek vagyunk. Odamegyünk a katasztrófa kellős közepébe, hogy aztán ott lábatlankodjunk, amikor pont hogy teret kéne adnunk, most meg a gyógyítói segítségtől távolodva állunk neki gyengélkedni. Legalább mindezt közösen tesszük és a rossz szándék teljes hiányában. Ettől navinés a navinés, nem? Apropó Navine: a klubhelyiségünket célozzuk meg, mint azt a helyet, ahol elmondhatja nekem, amit szeretne. Legyen az bármi is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hegedüs Róza
INAKTÍV


Baj(ba)keverő róz(s)aszál
offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 20
Írta: 2018. augusztus 10. 10:29 | Link

Wolfi, az óriás



Ez az idő már nem embernek való. Egyszer meleg van, máskor még melegebb van, aztán később attól félsz, hogy spontán elégsz egyik pillanatról a másikra. Sakk szakkörre indult délelőtt szöszke kis hősnőm, azonban nem sok időt tudott ott tölteni, s amit ott töltött sem volt minőségi, hiszen úgy fájt a feje, hogy nem tudott úgy koncentrálni, ahogyan kellett volna. Bizonyára enyhébb napszúrást kaphatott. A szaktanár szólt rá, hogy vagy koncentrál és csinálja rendesen vagy menjen a dolgára. Rózi nem akarta az orrára kötni, hogy körülbelül a halál integet neki a sarokból az órájára vigyorogva és azt mutatva felé. Így nem volt más választára; összeszedte nagy nehezen magát, és elindult a gyengélkedő irányába, hátha ott újra visszahozzák őt az életbe.
Szédelegve, akkurátus léptekkel közeledik a betegszoba irányába. Amikor eléri az ajtót, megkapaszkodik az ajtófélfában, s nagyokat szuszog. Úgy néz ki, hogy nincsen itt senki. Akkor türelmesen várnia kell a sorára. Ezért leül a legközelebbi székre, előre dől és arcát combjaiba fúrja.
- Merlinre – sóhajt nagyot. – Megpusztulok.
Hozzászólásai ebben a témában
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2018. augusztus 11. 08:04 | Link

Maja Nerella

- Antal az édesapád?
Ugye itt az emberben rengeteg kérdés felmerül, például az, hogy miért nem a férfi nevét viseli. Az én családom eléggé kifordult, de mindahányan vagyunk, apánk nevét viseljük. Mondjuk nem akarok én ebbe beleszólni, hiszen én azt akartam, hogy Cody a fiam a nejem nevét is viselje, hogy a család általunk is biztosan fennmaradjon, de az elég hosszú lett volna. Biztos neki is ez az oka, pedig nem hangzik rosszul, Kedves-Kelevitz Maja Nerella, csak mire felírja a nevét, más készen van az első két feladattal. Viszont nincs mit időm ezen elmélkedni.
- Rendben, mindjárt idehívjuk. Cath! Keresd meg a házvezető-helyettesedet, ő a lánya, szüksége van rá.
A húgom legalább értelmes, többnyire. Néha úgy érzem, hogy mindent, mi értelem szorulhatott volna az ikrekbe, azt Cath elszívta, míg Chris ezért minden mást szív el. A helyzet bonyolult, azt hiszem. Viszont Cath elszalad, így én tudok a fekvővel foglalkozni.
- Nem lesz semmi baj.
Kékjeimmel mélyen a lány szemébe nézek, hogy valamennyire megnyugtassam, megsimogatom a haját is a jobbommal, míg a bal kezemmel az ő balját fogom. Szeretek nonverbális kommunikációs csatornát is kialakítani a betegeimmel.
- Melyik nevedet szereted használni?
Kérdezem, miközben elengedve őt, egy nagyobb ollóval a kezemben a lábához sétálok, és egy apró vágás után, két kézzel szakítom szét az anyagot a lábain. Valóban látszik a különbség, és a törés is, csúnya látvány, de nem esek kétségbe.
- Hozok egy bájitalt, ezt meg kell innod, kicsit elbódít, mert a lábad összerakása nagyon fájdalmas lesz, de nem szeretném, ha szenvednél. Egy pillanat.
Szükségem lenne még több emberre, a fene se készült ilyesmire. Érzem, hogy ideges vagyok, hogy szét tudnék verni valamit. De nem szabad. Codyra gondolok, Norinára, meg a kint fekvő lányra. Segítenem kell, most ez a legfontosabb. Gyorsan kikeresem a bájitalt, kisétálva pedig egyenesen hozzá megyek. Mire az apja ideér, már javában a helyreállításon fogok dolgozni. A fejét kicsit megemelem, hogy könnyebben igyon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ryan Wolf Falkom
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 190
Írta: 2018. augusztus 11. 12:18 | Link

Róza

 Szóval ilyen nagynak lenni - mondom magamnak már harmadszorra. Ryan sose gondolta volna hogy csak egy bájitaltan órába kerül, és máris nagy lehet.
Nagyon élvezi  ezt, mert végre megtapasztalhatja az életet felülről. Csak egy  gondja van: nem mehet ki a gyengélkedőről. Lassan be kell vennie a gyógyszerét. Nem látja. észreveszi hogy egy lány bámulja az ajtóból. Elhatározza magát. -szia, nem láttad a gyógyszerem?
Hozzászólásai ebben a témában

#Sólyombarát #Főnixbarát
Kedves Antal Nimród
Házvezető Eridon, Tanár, Animágus, Egyetemi tanár


KAN | mindig "kedves"
offline
RPG hsz: 179
Összes hsz: 421
Írta: 2018. augusztus 23. 23:31 | Link

Maja és Will


Ugyan hivatalosan semmi köze már a minisztériumhoz, a gyakorlatban ez egyáltalán nem így van. Csakhogy ez a gyakorlat alárendelődik annak a célnak, amelynek köszönhetően már második tanéve élvezi a tanítás mindenféle gyönyöreit - vagy inkább szenvedi, de ez csupán részletkérdés meg főként egyéni probléma -  ahelyett, hogy a humán transzfiguráció kutatásának szentelné minden idejét. Persze, mondaná, hogy jó nagy hülye volt, amiért ezt az egész akciót előléptetésnek élte meg, de tulajdonképpen az volt, hiszen így már szinte aurornak számít és minden információt a megfigyelési osztálynak szolgáltat be. Most is a minisztériumban tett éppen egy kitérőt azzal az ürüggyel, hogy megpróbál szerezni az iskola számára egyet legalább azon varázstárgyak közül, amelyek az átalakulást megelőzően is képesek megmutatni, milyen állatalakja lesz a leendő animágusnak, de persze azért megivott egy kávét is a volt főnökével és elmondta, hogy éppen nem történt semmi érdekes már egy ideje, amit jelenthetne. Alig fél órája tért vissza, hogy két nyakláncot és egy karperecet helyezzen el az Átváltoztatástan tanteremben, hogy majd érdekesség gyanánt a kíváncsi tanoncok megszemlélhessék a saját alakjukat, illetve a minisztérium által alkalmazott varázstárgykészítők zsenialitásának megtestesülését is megcsodálhassák, majd pedig Majára várva holmi házvezető-helyettesi tevékenységeket intézzen el, de éppen csak megérkezett, máris egy patrónussal találta szembe magát. A hódot nem volt nehéz felismerni, de ezt csak még egyértelműbbé tette a hang, amikor a közvetített üzenetet átadta. Megomlott a Levita tornya azalatt, amíg ő nem volt itt. Kérik is a jelentést róla holnapra. El is káromkodja magát hirtelen nem egyszer, közben olyan idegesen és aggódva ráncolva a homlokát, hogy látványosan taszítóbb lesz, mint egyébként szokása, és az asztal szélébe kell kapaszkodnia, hogy össze ne törjön valamit. Ez a tetves iskola, hát ez nem a lányának való. Roxfortba kellene járnia, a fenébe is, de most nem költözhet el csak úgy Angliába, hogy Maja ott tanulhasson. Idegesen szusszantva indul útnak nyomban, maga sem tudja merre, fújtatva közben, ujjai ritmikusan szorítva ökölbe és engedve ki, azzal a reménnyel, hogy elkap egy házvezetőt, hogy megrázza a talárjánál fogva, mielőtt még hangyává változtatja és megtapossa azon nyomban. Hogy lehet ilyet megengedni? Vagy lehet, hogy a gondnokot kellene elkapnia, amiért nem figyelt eléggé a bűbájokra? A francba is. Ez nem lehet igaz. Vajon mi lehet Majával. A doxi essen az egészbe, elátkoz itt mindenkit, ha csak egy hajaszála is meggörbült a lányának. Hát átviszi az Eridonba, hogy ragyásodjon meg az összes felelőtlen vezetőségi tag, hogy egy padlásszörny szépségkirálynő lehessen mellettük. Úgy fújtat, mint egy gőzmozdony, még el is trappol az eridonos leányzó mellett, aki pedig megpróbálja megállítani. Szüksége van némi kitartásra, mire sikerül, és elismerés neki, hiszen ez nem éppen az eridonosok fő erénye, ezt meg kell vallani. Végül hajlandó követni, de csak azért, mert azt mondja, Maja a gyengélkedőn van és jó kezekben. Hála Merlinnek. Beérve már át is szeli azt a pár métert az ajtótól az ágyig, leülve annak a szélére és két keze közé fogja Maja kezét, hogy aztán aggódva pislogjon le rá.
- Mi történt? Mégis hogyan? Komolyan átkérlek az Eridonba, mert ez így a legkevésbé sincs rendben. Sőt a Rellonba, mert az pincében van és esélytelen, hogy beomoljon. Hogy vagy? Hol fáj, kincsem? - érdeklődik számtalan kérdést zúdítva szegény lányra teljesen hirtelen. - Mi baja? Rendbe fog jönni? - fordul aztán a gyógyító felé nemsokára, erre talán ő tud inkább válaszolni, mint a szakértő a témában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kelevitz Maja Nerella
INAKTÍV


Anti bácsi kicsi lánya | nyuszkó | Majuszbajusz
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 1826
Írta: 2018. augusztus 25. 14:59 | Link



- Igen, az - biccentek egy aprót.
Nem kezd el kérdezősködni apuról, pedig az arckifejezése elárulja, hogy a fejében mindenféle gondolatok cikáznak, és ezért nagyon hálás vagyok neki. Nincs most itt az ideje annak a beszélgetésnek.
Meglep, hogy Cath még mindig itt van, azt hittem, hogy visszament segíteni. Ő előbb tudta, mint bárki más, hogy az apámat jöttem megkeresni ide, de az neki is új információ, hogy a saját HVH-ja az. Odakapom a fejem, hogy lássam a reakcióját, de már csak egy hosszú, vörös hajzuhatagot látok kilibbenni az ajtón. Sóhajtva lehunyom a szemem egy pillanatra. Remélem, nem sértődött meg, hogy elhallgattam előle ezt az apró részletet. Bár a vonaton még nem tudhattam, hogy eridonos, és azt sem, hogy apu pont annak a háznak a házvezető-helyettese, vagy hogy egyáltalán betölt bármiféle posztot azon kívül, hogy tanár. Elhessegetem a gondolatot, hogy azóta eltelt pár nap, ami alatt elmondhattam volna neki.
Will biztosít róla, hogy minden rendben lesz, én pedig egy félmosolyt erőltetve az arcomra, bólintok. Egy pillanatra szinte elfelejtem, hogy a lábam majd szét szakad, úgy fáj, amikor megsimítja a gubancos hajamat, és megfogja a kezem...
- Nem hoztak be egy kék hajú fiút? - Hirtelen jön a kérdés, talán Will gondoskodó érintése juttatja eszembe. Megemelem egy picit a felsőtestem, hogy körül tudjak nézni a szobában, de Jint nem látom - Egyszerre jöttünk ki a toronyból... az öccse is velünk volt... - visszadőlök az ágyra, és megnyugtatom magam, hogy ha engem megtaláltak, akkor a mellettem a padlóra eső másik kettőt is észrevették. Nyilvánvaló.
Közben Will elenged, és egy ollóval a lábam felé igyekszik.
- A Maját - Ennyi telik csak tőlem, ami a válaszadást illeti, mert közben felemelem a fejem annyira, hogy lássam mi történik. Ahogy a nadrág elválik a lábamtól, felszisszenek. Nem szép. Csoda, hogy egyáltalán elfért a farmerban, így, elefántláb méretűre dagadva.
A látványtól bágyadtan bólogatok csak, amint Will elmondja, mi fog történni. Hátradőlök, és kiiszom a második bájitalt is. Ha ettől függ, hogy mennyire fogom érezni a fájdalmat, akkor nem tanácsos otthagyni.
Alig telik el pár pillanat, és a testem kezd lassan elzsibbadni. Könnyűnek érzem magam, a tekintetem pedig minduntalan elhomályosodik, mert azt is fárasztónak találom, hogy állandóan fókuszáljak valamire.
Talán egy-két perc ki is esik, mert mire legközelebb érzékelem a környezetemet, apu áll fölöttem, és fogja a kezemet.
- Minden oké, apu, nyugi - fordítom felé az arcom. Felnézek rá, kettőt látva az aggodalmas tekintetéből. Most tényleg minden okénak tűnik, legalábbis idebentről, ebben a puha és kellemes lebegésben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Ébredés
Írta: 2018. augusztus 31. 20:49
| Link

Zippmancs és Moongas

Hangok. Rémisztő női hangok. Emellett egy barna hajú lány arca, aki azt mondja, hogy az ő létezése nélkül most nem lennék a világon, és aki valami doboz mögött ül.
 Majd hirtelen beugrik egy kevert kép a strandon ülő lányról... azt hiszem Zippzhar Máriának hívták. Az ő arca keveredett Sirius Black-kével. Nagyjából ez történt velem, amikor kikerültem az ispotályból, és az itteni gyengélkedőn kaptam valami gyógyszert. Az okozta a hallucinációmat.
 Erre elég hamar rájöttek, és abba hagyták az adagolását, de egy ideig nem kelhettem föl, amíg meg nem szűnik a hatása. Így jobb, de ettől függetlenül az emlék még él bennem, és rossz érzéssel tölt el. -ilyenkor kellene, hogy itt legyen Jun Seo. De hol van ő már? Ja, persze. Még valahol Egerben. De régen láttam! A bokám megfájdul, és az altató hatása - amit azért adtak, hogy nyugodt legyek - szűnni látszott. Nagyot kiáltottam, amikor két gyerek sziluettjét láttam meg az ágyam szélén. Elméletileg teljes meg vagyok gyógyulva, és ma már elmehetek. Hogyha ez a két ember az, akikre gondolok, akkor még jobban örülök. A szemem ráfókuszál az egyik alakra, és Máriát ismerem fel benne. A másik pedig...
- Moon! - Mondtam hitetlenkedve, és lassan felültem.
Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2018. október 13. 13:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2018. szeptember 1. 13:34 | Link

Ange & Moony

A meleg délutánon a látogatók jó része kerüli a gyengélkedőt, így hármunkon kívül más nem is tartózkodik a helyiségben. Nem most először jöttem el Angéhoz, reménykedve, hátha felébred, és a mellettem ülő fiúval már egészen összeismerkedtünk - ő majdnem mindig itt volt amikor én is. Azt mondta, régebbről ismerik egymást. Engem pár hónap ismerettség után megvisel a látvány, ahogy Ange itt fekszik az ágyban, nem tudom elképzelni, hogy akkor Junnak milyen lehet itt lenni.

Csendesen vitatjuk meg éppen a bűbájtan beadandó egyik kérdését, amikor mocorgásra leszek figyelmes. Az ágyra pillantva látom, ahogy Ange magához tér, majd megismer minket, és elkerekedő szemekkel kiáltja Moon nevét. Biztosan nagyon hiányzott már neki! - gondolom magamban, és boldog mosoly terül el az arcomon. - Jó reggelt! - nevetek a lányra, így a nap közepén. - Minden oké? - érdeklődöm, majd végigsimítok a kezén. - Bár, ha felébredtél biztos minden oké. - Válaszolom meg saját kérdésemet.
Utoljára módosította:Zippzhar Mária Stella, 2018. október 30. 17:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Ébredés
Írta: 2018. szeptember 1. 18:08
| Link

Zippmancs és Moongas

Szent Isten! Akarom mondani Merlin!- Mondom meglepve az ágyam főlé tornyosuló Mária és Moon arcába. Nem tudom melyikőjük lepett meg jobban. A rég eltűnt csokiimádó, vagy az a lány, akivel egy kicsit régebben találkoztam. Lassan feltápászkodtam, és szépen egy ültő helyemben elmondtam a válaszokat szinte gépiesen.- Hallok, tökéletesen, minden rendben, csak a barna lány nem.- Jegyzem meg a régi emléket, ami még egy kicsit kísért. Lassítok a tempón, hisz látom rajta, hogy aggódik, és legfőképp nem ért semmit. Senki sem ért semmit. Jun Seo pedig még a csokit is ki ejtette a kezéből.-Figyeljetek. Most én kérdezek. Főleg tőled.-néztem Jun felé- Hogy kerülsz ide? Igen, összefüggéstelenül beszélek. De két és fél hónap kóma az két és fél hónap kóma, akárhogy is nézzük. Mellesleg még plusz egy hét altatás féleség. És hogy vagytok?-Kérdezem, mintha nem az imént dőlt volna össze az ágy.-Közben szerintem mehetünk is. Azt mondták, hogy ha felébredek, elmehetek. Szerintetek hova menjünk?
Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2018. október 13. 13:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Moon Jun Seo
INAKTÍV


"Bár a bőrünk sárga, lélekben kékek vagyunk"
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 1408
Írta: 2018. szeptember 1. 19:05 | Link

Angelica és Mária


FELÉBREDT! ÚRISTEEN! Már majdnem elkezdtem imádkozni hogy ébredjen fel, és FELÉBREDT! Nem tagadom hogy sírtam, nem érdekel az az izé, hogy 'Jaaj a fiúk nem sírnak.' Letojom magasról. NAGYON MAGASRÓL! Az Eiffel-torony legtetejéről. DE VÉGRE FELÉBREDT! Kész csoda hogy nem kezdtem el sikítozni a hugit megszégyenítően.  Pedig ő aztán tényleg tud sikítozni!
- Milyen barna lány? EGY CSOKILÁNY? - próbáltam a hülyeségemmel jobb hangulatot teremteni. Nem tudom mennyire lesz jobb ettől. Ú ez olyan vallatásosan hangzott, vagy mikor is szokták a filmekben azt mondani hogy 'Most én kérdezek'? Azt hiszem a vallatásoknál.
- Képzeld eeel varázslóóó vagyook! - ugráltam. Bár ez lehet hogy eléggé feltűnő, mert ha nem lennék varázsló, nem lennék itt. Varázs ló. Én egy varázslatos paci vagyok! Sajnos nem. Vagy nem sajnos, fogalmam sincs. Milyen lehet a lovaknak? A lovak tudnak varázsolni? Biztos... Vagy nem, ezt ki kell derítenem!
- Én megvagyok. Te? MI TÖRTÉNT? - Mária már elmondta, de én még mindig olyan vagyok hogy háromezerszeeeeeeer hallani akarok mindent. MINDENT! Mondom MINDENT!
- Szerintem Csokiániába. - a hülyeségem megint. Menjünk már el Csokiániába! Repülő emberek, sétáló csokik, csokidokik, dilicsokik, csokidiliház tökéletes bolygó. Már csak meg kell alapítani, és kész is. Vajon van olyan varázslat amivel lehet bolygót csinálni? Vagy legalább sétáló csokikat? Ha van, akkor milyen nehéz lehet? Mert én ezer csokit elvarázsolnék, és még többet! A VILÁG ÖSSZES CSOKIJÁT!
Utoljára módosította:Moon Jun Seo, 2018. október 31. 21:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Ébredés
Írta: 2018. szeptember 1. 19:25
| Link

Zippmancs és Moongas

Huhh...-mondtam, miután egy kiadós nevetés után konstatáltam, hogy Jun még mindig változatlan.- Neeem csoki lány. Sajnos. Akkor még jó lenne.-mondtam mosolyogva- Varázsló? Érdekes. Akkor te egy unikornis vagy?-kérdeztem viccelődve, ismerve a gondolatait. A jókedvem egy kicsit leapadt, amikor megkérdezte, hogy mi történt... Őszintén szólva... -Nem emlékszem mindenre. Csak arra, hogy valaki kiszedett egy fotel alól, aztán tűzvészt láttam a klubhelyiség helyett, rámesett egy gerenda, aztán már csak egy lila villanás és halvány sirás. Ennyi.-mondtam ki az igazságot. Aztán a tanácsát egy komolynak szánt bólintással helyeseltem.- Akkor menjünk a czukrászdába, ha Mária is benne van.-Néztem rá kérdően. Majd megfájdult egy pillanatra a fejem, és beugrott az arca Máriának, ahogyan átalakul Siriusévá, azután Mooné James Potterévé. A roham elmúlt, és megjegyeztem egy junnak mindenképpen boldogságot okozó dolgot- Ott lehet kérni csokibékát, ami ugrál. és szerintem más mozgó csokikat is. Noss Zippmancs? Moongas? Izé... Mária és Jun. -Nem tudom, ez valami Tekergő roham?
Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2018. szeptember 3. 20:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2018. szeptember 3. 13:11 | Link

Ange & Moon

Összehúzott szemekkel figyelem Angelicát, aggaszt, hogy belezavarodott a saját mondatába. Bárki másnál elsiklanék e felett, de ő mindig összeszedetten beszélt eddig is, ez pedig akár jelentheti azt is, hogy mégsincs olyan jól, mint mutatja. Remélem csak túlaggódom a dolgot, elvégre még csak most ébredt fel.
Moon hozza a formáját, én meg csak pislogok, nem igazán tudok még lépést tartani a párbeszédükkel. Csokilány, csokiánia, csoki, cukrászda, csoki, csokibéka... Ah, jobban belegondolva ezek jó részét már hallottam Moontól az elmúlt napokban. Igazából folyamatosan hallom mióta találkoztunk. Úgy... Naponta ezerszer...

Rábólintok a cukrászda ötletére, de aztán Angéra ránézve eszembe jut egy kis apróság, ami késleltetheti indulásunkat.
- Ange... Nem akarnál előtte mosakodni egyet, meg átöltözni? - ezekre a torony béli baleset óta nem volt lehetősége, úgyhogy bár biztosan gondoskodtak róla amíg bent feküdt, én a helyében nem akartam volna pizsamában nekivágni az útnak.  - Azután rögtön mehetünk! - tettem hozzá egy mosoly kíséretében.

- De ha úgy érzed, hogy elfáradtál szólj azonnal, nem kéne túlerőltetned magad, még csak most ébredtél fel! - hiába, az aggodalmamat nem tudom magam mögött hagyni, még ha rettenetesen boldog is vagyok, hogy újra jól érzi magát.
Utoljára módosította:Zippzhar Mária Stella, 2018. október 30. 17:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II

Oldalak: « 1 2 ... 9 ... 17 18 [19] 20 21 ... 29 ... 33 34 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet