38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 ... 7 8 [9] 10 11 ... 19 ... 33 34 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2015. augusztus 19. 22:38 | Link


A szezon véget ért és nyert a… ezt nem most fogjuk még megtudni, és különben is jelenleg nem ez foglalkoztatja a kviddicsest. Hatalmas ováció fogadta a győztes csapatot, igyekezett gyorsan véget vetni a hivatalos résznek és útra kelt – miután a labdákat elzárta újra -, hogy megnézze a két nagy sérültet. Még most is, odafelé tartva csóválja a fejét, hogy hogyan juthatott Dávidnak ez a „csel” az eszébe. Tény, hogy látványos volt és váratlan, de az is tény, hogy még a muglik istenei is a fiúval voltak. Már vissza kéne indulni Skóciába, de nem hagyhatja ki, hogy megnézze a két fiatalt magának, már csak azért is, hogy erőt adjon nekik. Ő is volt már ezen a helyen nem egyszer, meg azóta is, a kviddics veszélyes sport, de lehet veszélyesebbé tenni, ha őrültek vagyunk. Yarista is csinált már necces dolgokat, de ezt nem próbálta még, igazából eszébe sem jutott, mert annyira veszélyes, hogy ha mégis a fejébe ötlött volna, azonnal kidobta volna a kukába az ötletet. A gyengélkedőn meglátogatja az indián gyógyítót, aki megnyugtatja, hogy a sérültek felépülnek, igaz, a két delikvensnek hosszabb lesz az épülés, akár testi, akár lelki értelemben. Nem olyan jó 8-10 méterről lezuhanni egy kvaffért. Végül elbúcsúzik, majd belép a gyengélkedőbe. Az ismerős és utált illat azonnal megcsapja az orrát, de egy halvány most felpasszíroz a képére és máris elindul feléjük. Az ágy mellett egy vörös taláros ismeretlen lány is van, aki éppen vizet ad Norbinak. Közben hallja Inedra szavait, és elmosolyodik rajtuk.
- Üdv – köszön gyorsan, majd Inedrához lép először, mégiscsak őt ismeri jobban.
- Minden oké te túlbuzgó? Ha látod, hogy egy őrül közelít, nem kell neked is megőrülnöd. Pedig már te régi motoros vagy Indi – csóválja a fejét. – Gyógyulgass csak, nem maradok, csak látni szerettem volna a két… – letesz egy csokikvaffot a lány éjjeliszekrényére, miután legyint egyet. Odasétál Norbihoz is, és hosszasan nézi. ~ Jól elbántak egymással az már biztos! ~
- Nem az eredményt nem mondom el. Még valaki hamarabb gyógyulna meg – vigyorog tovább, majd elkomorodik az arca.
- Aztán neked ez, drága barátom, mégis hogy jutott eszedbe? Nem mondom, hogy nem lepődtem meg, sőt. Nagyon ügyes voltál mindenki szerencséjére. Ha még egy gurkó is becsatlakozik, lehet, hogy megy az egész bagázs. Szóval… hallgatlak – odahúz egy karfa nélküli széket maga alá, ami bántóan csikorog pár másodpercig.
- Van benned kurázsi, de túlléped a határokat sokszor. Talán valakihez járhatnál, ha komolyan gondolod ezt az egészet. De akkor kicsit le kell törnöd az egót, tudom, hogy nehéz – itt természetesen magára utal. Mondjuk ő a kviddicset mindig alázattal csinálta, minden esetben, bár a csibészség azért benne is megvolt. A meggondolatlanság már kevésbé, de azért ő sem volt szent, nem kell azt hinni. A másik csokikvaffot Dávid szekrényére helyezi és várja, hogy miket erőltet ki magából a szerencsétlenül járt srác.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Szentmihályi Norbert Dávid
INAKTÍV


#FiftyShadesOfNorbi
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 547
Írta: 2015. augusztus 19. 23:02 | Link

Yarista és a lányok

- Ahogy mondod! - felnevetne, de ahogy elkezdi, inkább jajdulás lesz belőle. Aha, tökéletes. Melyik univerzumban? Az ilyen hirtelen jött ötleteket edzésre kéne tartogatnia, nem pedig éles mérkőzésre, ráadásul a stabilitás fejezetet sem ártana átnézni, mert bizony lehet még rá szüksége.
- Dehogy hagyom, esetleg más módot választok. Esetleg biztos - felszisszen, ahogy megint fájdalom nyilall a fejébe. Ennek sohasem lesz vége, igaz? Rápillant a lányra és még humoránál maradva próbál válaszolni. - A helyedben hallgatnék Mrs. Inkábbahalálminthogyodaadjamakvaffot... - már csak mosolyog, de hiányzik az ezer wattos vigyora. Most már eltöprenghet azon, hogy lesznek-e még hasonlóan zseniális ötletei. A baj csak az, hogy a választ maga is tudja: lesznek. De még mennyire hogy lesznek! Fáradtan pislog a lányra és hálásan hunyja le szemeit, mikor Yarista lép oda hozzájuk. Nem mondhatnánk, hogy az eridonos nem megy össze hirtelen mondjuk mikroszkopikus méretűvé, hiszen számít egy kiadós letolásra. Ha nem fájna a feje, könnyebben viselné.
Nagy nehezen kinyitja szemét és a játékvezetőre néz, aki letesz neki egy csokikvaffot. Egyetlen hajszál választja el a frenetikus üvöltéstől, hogy "KVAAAAAAAFF", ez a hajszál viszont elég erős és összeköttetésben van a tüdejével, a bordáival és a fejével. Meg persze ekkor tudatosul, hogy komoran néznek rá. Jön a fejmosás. Odafordítja fejét és felkészül mindenre. Csak arra nem, amit hall. Szemei - lehetőségeihez mérten - kikerekednek és nem leplezi a meglepettséget, amit érez. Akkor menthető eset? Hűűű.
- Az igazság az, hogy fogalmam sincs, hogy jutott eszembe. Azt hittem így könnyebb lesz elhalászni a kvaffot, mintha fogócskázom Nedrával - kissé rekedtes hangjával igyekszik érthetően megformálni a szavakat, egész sok sikerrel. Megköszörüli torkát, hogy folytathassa. - Nem egészen így gondoltam a dolog végét. A fejemben a csel kvaffszerzéssel társult és épségben - végigpillant magán és kínosan elmosolyodva teszi még hozzá utolsó gondolatait. - Kettőből nulla, úgyhogy azt hiszem ezt turbékolhatom - bocsánatkérően néz Yaristára, mert hát nem kis bonyodalmat okozott a pályán és végül is neki köszönhetik, hogy ennyivel megúszták. Sokkal csúnyább is lehetett volna a vége.
- Gondolod, hogy menne? Vagyis, szeretem csinálni, élvezem, csak úgy tűnik nem nyerésre, hanem életre-halálra játszom - halálos nyugalommal fejti ki teljesen őszinte önkritikáját, ami elég közel áll a valósághoz. Pontosabban leírja azt. Egy picit lehunyja szemét, hogy a fájdalom alább hagyjon, majd ismét a JV-re pillant. Ismét ötlete támad, de ezúttal elfojtja. Egy ideig...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adelaide I. Pote
INAKTÍV


Picciotto
offline
RPG hsz: 73
Összes hsz: 1740
Írta: 2015. augusztus 20. 12:20 | Link

Heroesofthekviddicspálya

Megmosolyogtam a fiú válaszát, bár egyáltalán nem lepődtem meg rajta. Ezek után már semmin se fogok meglepődni amit ez a bolond srác csinál.
-Csak legközelebb olyan alanyt válassz aki készségesen átnyújtja neked a bőrt. - ezzel persze nem azt mondom, hogy a többiek gyengébb akaratúak, csak ebben a helyzetben most én is makacsabb voltam bárkinél a csapatomból.
Igazából örülök, hogy most tudunk egy kicsit beszélgetni, de minden szó fáj egy kicsit, levegőt vennem sem egyszerű, csak reménykedem hogy a kulcscsontom kivül másom nem tört össze, de a kilátásaim nem túl jók.
Ahogy behunyom a szemem, csak arra tudok gondolni, hogy ha felépülök mit fogok én ezért kapni, de nem is baj, megérdemlem. Mikor kinyitom a szemem Yarista már ott áll az ágyam mellett, furcsa arckifejezéssel. Na most akkor felkészülök arra amit kapni fogunk, elvégre teljes mértékben megérdemeljük.
Probálok kicsit szebb látványt nyújtani, de egy apró és fájdalmas mosolynál többre nem futja az erőmből. Hát ez nem hangzik leszidásnak, kicsit meg is nyugszom hogy annyira nem vagyunk idióták mint amennyire gondoltam.
-Igazából egyszer mindenkinek kell egy őrület valamelyik meccsre. Nekem ez most jött el, de azt hiszem egy életre elég volt. - nevetnék fel, ha tudnék, de csak valami furcsa rekedt hang jön ki a torkomból. Na igen ez pontosan egy döglődő pingvin. - Próbálgatok gyógyulni, egyelőre csak azon aggódom, hogy a csapatom ne utáljon ki. - Végül is ez is egy eshetőség, és kicsit sem csodálkoznék rajta, ha megtörténne, de szerencsére a kékségeim ehhez túl cukik, inkább csak attól félek, hogy a meccset talán befolyásolta ez a baleset, vagy a másik lehetőség, hogy ez még jobban lelkesítette a drágáimat. - És te még kinzol minket.
Az aprócska ajándékot csak úgy tudom megnézni, hogy icipicit megemelem a fejemet de egy pillanat alatt konstatálom, hogy ez bizony rossz ötlet volt, majd óvatosan rakom vissza a fejem a párnára.
-Azt hiszem ezt inkább tartósítom és elrakom ennek a meccsnek az emlékére, bár nem mintha könnyen el lehetne felejteni. - mondom immár csukott szemmel, újfent arra koncentrálva, hogy kevésbé fájjon mindenem.
Utoljára módosította:Adelaide I. Pote, 2015. augusztus 20. 12:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2015. augusztus 20. 19:43 | Link


- Na igen, talán igazad van – végül is meg kell ismerni a határainkat. Az más kérdés, hogy ennél azért vannak biztonságosabb módszerek is, mint másodmagunkkal belefúródni a földbe. De most már mindegy és Indi is megtanulta a leckét a saját bevallása szerint. Bátorító mosolyt küld felé és lesöpör néhány izzadságcseppet a lány homlokáról. Felkaccan a gondolatra, hogy kiutálják Indrát a levitások, erre semmi esélyt nem lát.
- Szerintem aki ennyire küzd a kvaffért, nem utál ki senki. Sőt biztos vagyok benne, hogy hamarosan itt fognak tobzódni melletted, akár nyertek, akár nem. Ugyanúgy, ahogy Dávid mellett… érdemes lesz megnézni Uff bácsi fejét majd – kacsint egyet mosolyogva, mert tudja, hogy a morgós indián nem igazán szívleli, ha egynél több látogatója van valakinek egyszerre.
- Nem is gondoltam, hogy most eszed meg. Szükséged van valamire, amíg megérkeznek a többiek? – érdeklődik, a választól függően marad, vagy átsétál a főkolomposhoz. Nem is tudja elsőre, hogy leordítsa-e a fejét a srácnak, vagy gratuláljon a szerencséjének, de abban biztos, hogy számon kéri. Akármennyire is bravúros dolgot vitt végbe Dávid, nagyon felelőtlen volt előbb magával, aztán kétszer Inderával. Ami nem megbocsájtható kategória még akkor sem, ha mondjuk úgy, hogy a természet visszakérte a szívességet, amit adott.
- Valaminek a belátása mindig hasznos dolog. Bár tény, hogy a zuhanás segítette ennek a ténynek az elfogadását. Mindenesetre adok egy tippet. Ezt szemből repülve is megpróbálhatod máskor. Akkor nagyobb a lendület, szembe mentek egymással, és ha eltalálod a kvaffot, biztosan a tiéd, plusz a többiek háttal lesznek. Na, mit szólsz? – vigyorodik el. Hiszen a legtöbben meccsen ez a helyzet, szemből próbálják a másikat szerelni, hiszen akkor, ha sikerül máris lehet támadni a gyűrűket. Az más kérdés, hogy itt az egyenseprűkkel szintén kockázatos, de nem annyira, mint hogy hátrafelé ülve imádkozunk, hogy sikerüljön.
Azért dicséretet is ad, hiszen Dávid igazán jó egyensúlyérzékkel rendelkezik. Mert hibás dolog lett volna ezt a szerencsére fogni. Megfogalmazódik benne egy gondolat, habár még nem biztos benne, hiszen a delikvens, akit gondolatban választott, nem biztos, hogy elég elhivatott az egészhez. Ez máris kiderül abból, hogy nem lecsap az utalt lehetőségre, mint gyönytyúk a takonyra, mint annak idején ő Legránál, hanem visszakérdez. Nem biztos magában, de Yarista szereti a kihívást, viszont el kell gondolkodnia az egészen komolyabban.
- Ezt nem nekem kell tudnom. Ha te nem tudod eldönteni, ne erőltesd. Ha nincs meg magadban a tettvágy és az önbizalom, akkor nem lehet belőled kiemelkedő játékos. Nyilván nem is mindenki lesz az, talán te sem, de ezek nélkül biztosan nem – rápillant a lányra, aki Dávid mellett várakozik, ugyanis nem igazán akar zavarni. A lényeget megtudta, a két fiatal jó kezekben lesz.
- Később még beszélünk, remélem, hogy jövőre látlak benneteket a pályán. Sok sikert a többiekhez – kacsint a két delikvensre, majd Szírára néz.
- Ne haragudj a zavarásért – int mindenkinek, majd komótosan elmegy a gyengélkedőről. Még kifelé visszagondol az esetre, és biztosan meg fogja osztani a klubnál ezt az élményt. Természetesen a kitalált nevével együtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Írta: 2015. augusztus 25. 20:59 | Link

Nedra Love




A Levita klubhelyiségében futótűzként terjedt el a hír, hogy a Levita-Eridon kviddicsmeccsen az egyik szfinx súlyos sérüléseket szenvedett. Ő ugyan nem volt kinn a meccsen, elvégre sosem megy le szurkolni, még akkor sem, ha a saját háza játszik, és ekkor még fogalma sem volt róla, hogy ki a szerencsétlen áldozat, mégis egy görcsbe rándult a gyomra. Mindig is utálta ezt a sportot, és bárki kérdezte, kitartott a véleménye mellett, miszerint a kviddics az egyik legdurvább, legbrutálisabb és legveszélyesebb sport a világon. A sors fintora, hogy élete első igazi nagy szerelme is erre a játékra tette fel az életét, és hagyta őt itt magára. Ugyan ennek már lassan két éve, de az ilyesmit nehéz kiheverni és elfelejteni, sőt talán lehetetlen, elvégre a szív egy része mindig is sajogni fog.
Az övé márpedig most sajog, nagyon is. Egyrészt azért, mert, ha szóba kerül ez a téma mindig elszontyolodik egy kicsit, másrészt, mert a kétségbeesés morajlása után kiderült, hogy a sérült nem más, mint Lina egyik szobatársa, Nedra. Arról is szólt a fáma, hogy a lány már magához tért, így a szőkének sem kellett több, gyorsan összekapta magát, és elindult a gyengélkedő felé.
Útja során elhaladt a kékek konyhája előtt is, s hogy ne menjen üres kézzel, magához szólított néhány vanília pudingos sütit (esküszik rá, hogy a vanília jótékony hatású, és segíteni fog a szobatársán), valamint egy doboz gyümölcslevet is, és folytatta útját Uff bácsi székhelye felé. Belépve a helyre, megcsapta A „szag”, amit sokan ki nem állhatnak, őt viszont úgy vonzza, mint a mágnes, a fertőtlenítőszer illata. Sosem értette igazán, miért jó az ilyen lábadozó helyiségeket ennyire kivilágítani és ráadásul fehérre festeni, hiszen ez csak elvakítja az éppen ébredező betegeket. Márpedig itt ez a látvány fogadta, s ő ugyan nem sérült, és nem szorul ápolásra, mégis kellett egy kis idő, mire látószerve hozzászokott a ragyogáshoz. Legnagyobb meglepetésére a szobában az ágyakon, s a két sebesülten kívül nem volt senki, pedig ő arra számított, hogy a csapattársak mind itt fognak tolongani, arrébb lökdösve egymást. Persze, az ágyak melletti szekrényeken több jele is volt annak, hogy mégsem hagyták teljesen magukra a sebesülteket: virágtól elkezdve a különféle csokoládékig minden megtalálható volt rajtuk, roskadozásig.
Lina a kék taláros ágy felé veszi az irányt, miután jól alaposan körbenézett. Nem akar nagy zajt csapni, ezért a lehető leghalkabb módon húz oda magának egy széket Inedrához, és nézi, ébren van-e a lány.
-Szia! Hoztam egy kis nasit a konyhánkból, meg egy kis üdítőt. Hogy érzed magad?-Suttog halkan a lánynak, miután ő pislogott néhányat. Nem mer hangosan beszélni, nehogy felébressze a másik ágyon fekvő eridonost.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

faggatósdi
                              
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. augusztus 28. 13:55 | Link

Ethan


Percek óta meredt tekintettel bámulja a fal pazar fehérségét. Olyan… fehér. Deep. Az agyára szállt zsibbadt ködön keresztül alig érzékeli, hogy más is jelen van a gyógyítói egységben rajta kívül, hiszen könnyű elfelejteni a patkány auráját, ha nem is akar vele foglalkozni. A dühe már lecsengett, helyét a fáradt unalom vette át majdnem teljesen kitöltve a bensőjét. Minek figyelni a jelentéktelen részletekre? Arra, hogy majdnem szétrúgta Ethan arcberendezését, vagy hogy szabályokat sért meg.

Csendben is elintézhetted volna. Miért nem engedtél a felszínre? Megint bajt kavarsz, pedig nem hiányzik a feltűnés! Eszednél vagy te?
Akár rá is ülhetsz a szádra. Miért zsibongsz a fejemben? Nincs jobb dolgod?
Nyilvánvalóan nincs, ha gondot gondra halmozol ostoba módon, és előbb ütsz, aztán cselekszel. Megnehezíted mindkettőnk életét!
Jójójó, ez mind csak blabla. Megérdemelte. Nem kellett volna… azt… Sigh…
Nem? Tényleg nem bírtad tartani a szád. Valóban jogtalanul járt el?
NA NEHOGY MÁR MEGVÉDD ŐT!
Nem védem. Van különbség objektivitás és pártoskodás között. A vakok persze nem hajlandóak sem meglátni, sem elfogadni. Mikor nő már be a fejed lágya?
Vicces ezt hallani saját magamtól…

Mélázásából Ethan hangja ragadja ki jól szuperáló harapófogóként. Csigalassúsággal fordítja felé a fejét félig leeresztett pillákkal, igazítva egyet a takarón. A lábából eltűnt csontok hála a Pótcsont Rapidnak, épp visszanőnek, de a fájdalomcsillapító főzet tompítja a másik bájital okozta elfogadható kínokat, hogy a sérült tudjon gondolkodni is, ne csak vegetálni. Másodpercekig nem szól semmit a kuzin szavaira, mintha ízlelgetné őket, és próbálná eldönteni, mit mozgatnak meg benne? Ha egyáltalán elindítanak valamilyen folyamatot.
- Én is azt hittem, hogy amiről tudni kell, azt elmondod. De mesélj már, kuzin, mostanában nem bocsátottál rám valamilyen fura átkot, bűbájt, valamit? Amitől akadozni kezd a beszédem és remegni a kezem? Ha valamit kiejtenék a számon? Annyira szeretném tudni, hogy ennek mennyi köze van a suttyó kis ténykedéseidhez? - A szemeiben izzón parázslik a harag és az utálat maradványa, de már semmi lelkiereje nincs nekirontani Ethannek, és különben is... minek? Van értelme? Nincs. Valahol a fejében már ő is elismerte, hogy ez az óvintézkedés bőven kellett Ethan részéről.
- Ha legközelebb neked megyek, nem lesz nálad a pálcád, hogy megvédd magad. Addig megyek, míg elérem. Addig küzdök, míg a föld alá raklak. Ismersz. Még egy dobás, még egy átverés, és megfojtalak. Lassú halált szánok neked, hogy érezd, mi jár egy féregnek, kuzin. – A mondandóját megszakítja egy kényszeredett, halk nyögés, amit a lábából -bájital ide vagy oda- érkező erősebb szúrás vált ki. – És ezzel együtt… hehh, nem. Ne vedd komolyan. Sosem felejtem el, hogy mindketten túl kell éljünk. Neked kicsit könnyebben megy, nekem kicsit nehezebben. Ennyi az egész. A kártyákat már rég leosztották. – Félig-meddig olybá tűnik, mintha magához beszélne, nem Ethanhöz, és a halkuló, motyogásba átmenő, de még épp érthető beszéde is ezt támasztja alá.
- Annyira bírlak gyűlölni. Nem értem, hogy lehetünk ennyire génhibásak, hogy még nem öltük meg egymást csak, mert családot alkotunk. – Szemeit behunyva hátradől ő is leutánozva Ethan testtartását. Azt elfelejti kimondani, hogy az élete roppant unalmassá válna, ha Ethan eltűnne az élők sorából. A masszív utálata befogadására csak ez a pondró képes. A maga kifacsart módján biztos sze…. khm…. megtűri, családi érzések is akadhatnak benne Ethan felé, de hogy ezt nyilvánosságra hozza… Legfeljebb Veritaserummal!
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. szeptember 10. 02:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lazriell Hiuron
INAKTÍV


Riell, Laz
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 499
Írta: 2015. augusztus 29. 00:16 | Link

Minden harcisebet szerzett hős és látogatóik
De első sorban Nedra   Grin

Nagyokat szuszogva értem oda a gyengélkedő ajtaja elé, pont amikor az éppen kinyílt és fejbekapott. Megszeppenve pislogtam párat és ép kezemmel a fejemhez kaptam. Hátrébb léptem és hagytam, hogy Yar kilépjen a helyiségből. Zavartan bólintottam neki köszönésképp és szó nélkül beléptem a gyengélkedőbe. Nem elég, hogy a meccs végén szakadni kezdett az eső és úgy néztem ki mint egy nagyon fura víziszöny a kibomlott, csuromvizes hajammal, fél órába telt eltalálnom idáig. Még sosem jártam a kastély ezen részén, így alaposan szemügyre vettem mindent. De legfőképp a levita sérültjeit. Fáradtan csoszogtam oda Nedra ágyához, miközben együttérzően biccentettem Norbinak is egy rövidet.
 - Életben vagy még? - kérdeztem halkan és bíztató mosolyt küldtem a lány felé. Cseppet sem ilyen arcot vágtam volna, ha egy gurkó miatt sérült volna le, amit nem tudtam elterelni róla... Mint mondjuk Miza vagy Eve esetében. Bár lehet, hogy Miza inkább azért csinálna ki engem, mert megint sajnálkozni kezdek az állítólagos semmiért. Amint lesz rá időm, kerítek mindegyiküknek valami ajándékot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adelaide I. Pote
INAKTÍV


Picciotto
offline
RPG hsz: 73
Összes hsz: 1740
Írta: 2015. augusztus 30. 13:17 | Link

Jányok
/meccs után nem sokkal/

Most valahogy érthetően nem birok enni, úgyhogy miután Yarista elhagyja a szobát a csokikvaff ugyanolyan nyugodtan pihen az asztalkámon mint ahogy ő otthagyta. Ahogy Látom Norbié nem élte túl még az első öt percet sem.
Reméltem, hogy tudok pihenni egy kicsit, de valahogy a szervezetem úgy gondolta, hogy nekem most nincs kedvem aludni, úgyhogy ez a terv nem igazán jött be.
Nem, én tényleg nem számítottam rá, hogy bárki is meglátogat, elvégre néhány nap és újra kint leszek - remélhetőleg - és majd mindenkinek válaszolgathatok egyenként, hogy mi történt.
Végül csak Yaristának lett igaza, és első látogatóm meg is érkezett. Rá is néztem, de ő épp Norbival volt elfoglalva.
 Mikor nyikordult az ajtó, azt gondoltam csak Lori vagy Uff bácsi lépett be, hogy újfent megkapjam mennyire bolondok vagyunk emiatt a "csel" miatt. De most hirtelen jobb kedvem lett, ahogy megláttam a háztársamat - és egyben szobatársamat - belépni a Gyengélkedő ajtaján. Alina halkan lépett oda az ágyam jobb oldalára s ült le mellém. Olyan aranyos volt, hogy még süteményt is hozott, amit majd egyszer ha jobban leszek talán meg tudok majd enni.
-Nagyon aranyos vagy köszönöm - megint megpróbáltam egy mosolyt csalni az arcomra, most kevesebb fájdalommal egyetemben. Már nem voltam olyan rossz állapotban, Uff bácsi tényleg tudja a dolgát.
Ahogy Alina leült mellém újra nyilt az ajtó. Mikor odapillantottam csak Yart láttam kilépni rajta, így nem is gondoltam, hogy bárki bejött utána, de a következő percben Lazriell már ott állt az ágyam bal oldalán. Azt hittem egyből az eredménnyel fogja kezdeni, de ő is cuki levitás révén az állapotomra kérdezett, ami láthatóan nem volt túl fényes.
-Áhh túlélem, volt már ennél rosszabb is. De ez nem fontos. Nyertünk vagy nem? Kérlek mondd el, nem fog befolyásolni a gyógyulásomban meg semmi. - reménykedve vártam a lány válaszát. Bár az alapján, hogy nem csapatban jöttek be a kékek kiabálva, gondolhattam volna, hogy nem túl jók a kilátások.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 492
Összes hsz: 1993
Írta: 2015. augusztus 30. 20:10 | Link

Iza - meccs után

A pályán lévő játékosok közül Iza teljesítménye keltette fel elsősorban a figyelmemet, tulajdonképpen csak miatta látogattam ki a mérkőzésre. Persze eleinte próbáltam leplezni, hogy szorítok érte, de amikor hatalmas bravúrral hárította Podmaniczky elemei erejű dobását, megfeledkeztem magamról, és felugrottam a Levita táborral együtt. Öklömmel a levegőbe bokszoltam, és "Szép volt!"-ot kiáltottam. Hülyén nézhettem ki a rellonosok között, de innentől már nem volt mit takargatnom, folyamatosan biztattam a kékek őrzőjét, és minden egyes védésénél látványosan örültem.
Várható volt, hogy az Eridon előbb-utóbb megpróbálja semlegesíteni Izát, és egy dupla dinamittal sajnos sikerült is nekik. Szinte magamon éreztem a gurkó ütését, annyira beleéltem magam a játékba. A lány ájultan ért földet. Legszívesebben a pályára rohantam volna, hogy segítsek neki, de a sokktól szinte lebénultam. Csak remélni tudtam, hogy nincsen komolyabb baja. Még soha nem éreztem ilyet. Új volt számomra, hogy magamon kívül más is őszintén érdekelt. Túlléptem volna a saját árnyékomon?
Közben elkapták a cikeszt, de nekem csak fáziskéséssel esett le, hogy vége a meccsnek, bajnok az Eridon. Kevés gól esett a mérkőzésen, 7-7 gólt dobtak a felek. Mi 22 gólt szereztünk az idényben, a Levita 14-et, az Eridon 13-at. A játék sava-borsa a gól, mégis az a csapat ünnepelhetett bajnoki címet, amelyik a legkevesebb találatot érte el. Győzedelmeskedett az antijáték? Részben igen, mindamellett mindkét őrző - különösen Iza - jó napot fogott ki, ezért se láthatott ma sok gólt a közönség.
Összeszedtem magam, és rohantam a gyengélkedőre. Minden sérült játékos benn feküdt, már néhány látogató is érkezett. Gondolom fogalmuk nem volt arról, hogy én mit kereshetek itt, de nem érdekeltek. Megálltam Iza ágya mellett, és vártam, hogy életjelet adjon.
  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Lazriell Hiuron
INAKTÍV


Riell, Laz
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 499
Írta: 2015. augusztus 30. 20:33 | Link

Minden harcisebet szerzett hős és látogatóik

Csalódottan bámultam le a csizmám orrára és a fejemet csóváltam. - A-a... - motyogtam a lehető leghalkabban. Most eszméltem csak fel rá, hogy egy hatalmas sáros tócsát hagytam magam után. Zavartan toporogtam odébb pár lépést, de nem mondok senkinek sem újat azzal, hogy ez semmit sem segített a helyzeten. Hátracsaptam a talárom végét és az övemen lévő pálca után kezdem kutatni. - De nincs semmi vész - mondtam Nedrának, egyszerre utalva ezzel a második helyezésünkre és a koszra a padlón. - Jövőre sikerülni fog. - pálcámmal leírtam a mozdulatot, amit bűbájtanon tanultam és kiejtettem a varázsigét is - Suvickus.
 A padló lényegesen jobban mutatott utána, bár én még mindig tiszta víz voltam, így újabb tócsát produkáltam lassan magam alatt. Vállat vontam olyan tipikus 'story of my life'-féle arccal. - Szükséged van valamire esetleg? Még egy párnára, vagy valami olvasnivalóra? Vagy már minden megvan, ami kell? - széles vigyort küldtem Alina felé, mert láttam, hogy ő felkészültebben érkezett, mint én. A csokikvaffról nem is beszélve. Aztán láttam beviharzani Robit is a terembe, reflexből húztam be a nyakamat, amikor elhaladt mögöttem, de újra elmosolyodtam, amikor rájöttem, hogy Mizához jött.
Utoljára módosította:Lazriell Hiuron, 2015. augusztus 30. 20:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2015. augusztus 30. 20:58 | Link

Robi

Odáig még minden oké volt, hogy kivédtem az Ádám által elhajított kvaffot és a szívem sem robbant fel az izgalomtól, aztán megint felgyorsult minden. Rögtön a Wolgi felé dobott labda után hallottam az éles füttyöt, amiről csak feltételezhettem, hogy Michellé volt. Kidobtam, rádobtunk, bement vagy nem ment be, aztán már megint szembe kellett néznem egy eridonos hajtóval. További két kvaffot sikerült eltérítenem még a karikák elől, és csak egy ment be - illetve én csak egyről tudtam.
Aztán már csak a felém tartó gurkót érzékeltem, Dasha meg nem volt sehol, és tökéletesen lefagytam. Pont akkor és pont ott. Éreztem, ahogy a hasamba csapódott, hátralökött, majd lezuhantam a seprűről át a karikán és még a kezem is bevertem, talán a csuklóm is eltört. Ezek után már csak azon csodálkozom, hogy túléltem. Merthogy ez történt.
Halk beszélgetés, fájdalom.
Nem akartam kinyitni a szemem. Megrebegtek a pilláim, de a fájdalom ami az egész felsőtestemen táncolt, elviselhetetlen volt. Üvölteni akartam, de ajkaim nem nyíltak szét. Tehetetlenül tűrtem hát a szúró fájdalmat, ami egyébként most már a lábamban is megjelent. Na, szuper. Összetöröm magam még a VAV előtt. A mutatóujjam viszont sikeresen meg tudtam mozdítani, mikor meghallottam a tompa zúgást is. Nagy valószínűséggel sokkal több ember volt a közelemben, mint azt Uff engedte volna, de engem egyelőre nem zaklattak.
Végül úgy a harmadik pillarebegtetés után éreztem, hogy a sós könnyek végigszánkáznak az arcomon és valahova a vállamra érkeztek meg. Sikítani akartam, aztán üvölteni, majd megint sikítani. Bántotta a fény a szemem és az sem segített, hogy a fájdalom hol itt hol ott próbált meg az agyamra menni. Igazából már nagyon jó úton járt ehhez...
Aztán kinyitottam a szemem, majd rögtön vissza is zártam. Összeszorított fogakkal küzdötten feljebb magam az egyébként a többiektől sokkal hátrébb elhelyezkedő ágyon, és ahogy újra a világ szemlélésébe kezdtem, egy arc kúszott a látómezőmbe. Mindjárt rögtön az első pillanatban. Szemeim elkerekedtek, és végre az ajkaim is elnyíltak egymástól, de sikítás helyett csak egy halk szót tudtam kipasszírozni magamból.
- Nyertünk?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Michelle Angelique Saint-Venant
Auror, Bogolyfalvi lakos


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 309
Összes hsz: 2168
Írta: 2015. augusztus 30. 23:24 | Link

Inzulin és egy kicsit Robi
Mi a kénköves pokol? Tulajdonképpen a kviddicset simán be lehetett volna tolni a két világháború helyére, az emberek legalább olyan hatékonyan hullottak ezen a meccsen, mint ott. Tagadhatatlan, hogy ez szőkénket egy cseppet sem foglalkoztatta, egészen addig a pontig, míg Izára nem került a sor. Szemei elkerekedtek, ahogy tehetetlenül kellett szemlélnie barátnője teljes, totális és végleges kiiktatását. Ilyen a mesében sem létezik. Szíve meglódult, egyik keze ajka elé kúszott, de hang egy szál se jött ki rajta. Két terelő egy gurkóval, egy áldozat. Nem volt kérdés, hogy maga is rohan a gyengélkedőre amint tud. Senki sem érdekelte őt igazán, csak Izabella, de ő nagyon. Most úgy átfutott agyán a revenge gondolata, de ez ilyen játék, mind tudták, mit vállalnak. Nincs konkrét és egyértelmű hibás, ez ebből áll, akinek meg nem tetszik, ne játsszon. Kész.
Viszonylag hamar beér maga is a gyengélkedőre, a levitás viszont még bőven eszméletlen. Mély levegőt kell vennie, hogy ne üvöltsön valakivel, hogy "hahó, kéne egy kis segítség". Ebből is látszik, hogy most valóban fontos neki a lány, de hogy ezt ki is mutassa, még nem volt rá példa. Közben a csapattársak szállingóznak befelé, Michelle pedig a falnak dőlve, keresztbe font karral ácsorog és vár. Még akkor sem mozdul semmit, mikor Robi érkezik meg, bár legbelül mulattatja a dolog. Nem abban a cinikus és bántó értelemben, inkább az "áhá, tudtam" verzióra tippelnék. Csak akkor löki el magát a faltól, mikor Iza megmoccan. Hála Imhotepnek az égnek! A kérdést még éppen hallja és mosolyogva pillant háztársára, hogy ne szóljon semmit.
- Legyőzted önmagad, legyen elég ennyi - lehuppan egy gyorsan odarántott székre és, ha bármelyik levitás megpróbál rosszallóan rájuk nézni, azt elevenen aprítja fel tekintetével. Mert azért már na. Talán nem kéne megszakítania ezt a felettébb romantikus pillanatot, de hát... Időzíteni tudni kell.
Utoljára módosította:Michelle Angelique Saint-Venant, 2015. augusztus 31. 20:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2015. szeptember 3. 20:41 | Link

Tört szépség
valamikor takarodó után…
[zárt]

Izabella megsérült a meccsen, még én is felszisszentem, ahogy a dupla ütés könyörtelenül gólt szerzett az én kis barátommal, aki eljátszotta a kvaff szerepét. Jól van na, ki van mondva. És? Egy szót se, mert betöröm az orrod! Na, szóval meg kellett bizonyosodnom, hogy jó kezekben van, de nem akartam a tömeggel menni, mert az milyen már? Amúgy is, tudom, hogy utálja a tömeget, főleg, ha szánakozva néznek rá. De biztos örülni fog nekem, ha megtudja, hogy jártam arra. Tehát, akkor indultam útnak, amikor már elcsendesedett a tömeg, és biztosan egyedül van, gondolom a többi bénával együtt. Napközben már szereztem neki vattacukrot, de kikötöttem, hogy virág alakú legyen és a levelei Z betűt formázzanak. Nem volt túl olcsó, de nem fog megromlani sem, gondoskodtam róla. Mondjuk az első ötletem az volt, hogy csináltatok egy mini Izabella figurát, akit állandóan eltalál egy kis gurkó és a feje fölé fellógatom, hogy amikor kinyitja a szemét, azt nézze. Megenyhült a szívem, lehet, hogy orvoshoz kell majd mennem emiatt. Szóval rövid időn belül megérkezek a gyenguszra, és szerencsém van, Uff biztos elszívta a békepipát és elaludt, a csinos szöszi meg bulizik valahol. Senki sem kapott el, így amikor benyitok, csak én és a fekvőbetegek vannak. Sok minden le van téve melléjük, egy csokibékát be is nyomok magamnak, nem hiszem, hogy hiányozni fog bárkinek is. Miközben eszegetek, ügyelek mindenki nézésére, és a járásom nagyon halk, szóval nem ébredhetnek fel. Gyorsan készítek egy székből egy vázát és beleteszem neki az új virágot és természetesen fő helyre rakom. Megnézem és látszik, hogy jól elbánt vele a gurkó, de lélegzik. Megsimítom a homlokát, és egy fura vigyort eresztek meg neki.
- És még ki is kaptatok, mondhatom. Na, örülök, hogy lesz kit szekálnom, gyógyulgassál – suttogom és kap a homlokára egy puszit. Ezután megint körbenézek pálcával a kezemben, és ha mégis felébredne valaki, azt elaltatom. Csak pihenjenek, rájuk fér. Óvatosan távozok a teremből, és út közben még elhajítom magam mögé a csokibéka papírját, ami Inedra ágyára esik. Visszatérek a szállásomra, és bosszankodva mosok még egyszer fogat. Aztán máris bebújok a kényelmes ágyba és mosollyal az arcomon alszom el. Megtettem, amit meg kellett egy barátnak, nem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 492
Összes hsz: 1993
Írta: 2015. szeptember 6. 10:18 | Link

Iza

Iza megszólalt, de érzésem szerint még nem volt teljesen tiszta a tudata, nem hiszem, hogy felismert. A kérdésére kapásból nem tudtam, milyen választ adhatnék, de nem is kellett válaszolnom, mert előtűnt Michelle a semmiből, és megtette helyettem. Észre se vettem, hogy a teremben tartózkodott. Tudtam, hogy jóban van Izával, de sose értettem, hogyan és miért lettek ilyen jóban. Michelle veszélyes nőszemély, meglehet érdekből barátkozott Izával, és valójában csak kihasználja a lányt.
Michelle tulajdonképpen közvetetten elárulta, hogy kikapott a Levita, és ezt nem feltétlenül tartottam szerencsés megoldásnak. Aztán persze ő, mint aki jól végezte dolgát, lehuppant egy székre. Rajtam volt a sor, hogy nyugalmat sugározzak Iza felé. Nem érkeztem üres kézzel, egy hirtelen ötlettől vezérelve magammal hoztam egy kvaffot. Odacsúsztattam Iza keze alá, remélvén, hogy ez kellő biztonságérzetet ad neki, és nem kezd el azon filozofálni, hogy kikaptak. Ha van valami, ami megnyugtathat egy őrzőt, akkor az a kvaff birtoklása. Gyengéden megsimogattam a lány kezét.
- Most már minden rendben lesz. Hogy érzed magad? - próbáltam szóval tartani, de ha inkább pihenni szeretne, akkor nem fogom erőltetni a dolgot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2015. szeptember 6. 11:09 | Link

NemosolyogjMichelle és KvaffotkaptamRobi

Robi. Itt. A gyengélkedőn. Az ágyam mellett. Miattam jött ide. Nem tudtam melyik a furcsább; hogy a rellonos itt volt, vagy hogy Dasha nem volt itt. Szerettem volna, ha ő árulja el mi is lett a meccs végkifejlete és aztán elvisz a Levita toronyba a győzelmi bulira, vagy rosszabb esetben le a faluba inni, ahogy azt a meccs előtt megígérte. Szerettem volna, ha ő árulja el, igen. Robi és az imént a semmiből előtűnő Michelle látványa viszont nem volt valami biztató, ahogy a lány mosolya, na meg a pár méterre tőlem fekvő áldozatok szuszogása sem. Őszintén reméltem, hogy valaki épségben túlélte ezt a meccset.
- Megúsztad a sírást. Meg a temetésem is - egyik tenyerem a homlokomra szorítva fordultam Michelle felé, a válasza viszont nagyon nem tetszett. A fénytől hunyorognom kellett, amitől úgy tűnhetett, mintha valamin nagyon gondolkoztam volna, valójában viszont csak próbáltam kiolvasni valamit a szemeiből. Megjegyzem, nem sok sikerrel. Éppen ezért is fordultam ezután Robihoz, de még mielőtt újra feltehettem volna egyszavas kérdésem, sitty-sutty kvaffot nyomott a kezem alá.
- Köszönöm.
Nagyra nyitott szemekkel meredtem először a fiúra, majd a labdára, végül megmarkoltam a bőrt és halvány mosollyal az arcomon közelebb húztam magamhoz. Ezzel egy időben felszisszentem és a bordáimra szorítottam a kezem.
- Őszintén? Mint akin átment egy úthenger. Kétszer - nem tudtam értelmesen elmagyarázni, hogy mennyire fájt mindenem, és még a fájdalomcsillapító főzet sem hatott, mert ugye biztosan kaptam olyat is, csak semmit se ért. De most legalább fekhettem és nem kellett a levegőben egyensúlyoznom.
- Mennyit engedtem be? - biztos voltam benne, hogy az eszméletvesztésem után voltak még támadások, nekem pedig mielőbb meg kellett tudnom a számot. Meg az eredményt is. - És most komolyan. Nyertünk?
Utoljára módosította:Nemes L. Izabella, 2015. szeptember 7. 22:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2015. szeptember 6. 18:46 | Link

Mihael

Lapos oldalpillantást vet Mihael nehézkesen vádló szavaira. Mindketten elég lestrapáltak és fáradtak is ahhoz, hogy pattogó, gördülékeny párbeszédet folytathassanak egymással, helyette marad az - őket leszámítva üres - gyengélkedőben uralkodó csönd. Igyekszik átérezni a fiú felháborodását, talán valahol, mélyen egy egészen parányit jogos is az, amivel Mihael végül rátámadt. Azonban...
- Teljesen ártalmatlan varázslat, semmiben sem befolyásolt.. volna. Ha nem akarsz elárulni.
Le sem tagadja, hogy mit tett, ám most rajta a sor, hogy fejével teljesen a másik felé fordulva állja unokatestvére tekintetét, anélkül, hogy akár megrezzenne. Nincs bűntudata. Nincs benne a haragnak az a hullámzó, fékezhetetlen és szinte bőrön érezhető orkánja, mint ami Mihaelt jellemzi. Hűvös és tárgyilagos, s csak a halkan, vontatottan kiejtett szavak mögött sejtet magából valamit a neheztelés.
- Nem bántam meg. Pont bebizonyítottad, hogy a lehető legtökéletesebb döntés volt részemről, hogy rád tettem.
Nem veszi fel Mihael vagdalkozó fenyegetéseit, igen, megértette a mostaniból, hogy képes lenne rá a másik, nem kell verbális megerősítés hozzá, vagy ilyen-olyan cifra metafora és körülírás. Visszaejti fejét a párnára és elcsigázottan hátratúrja a haját, ujjaival fésülve bele a sötét tincsekbe. Félig lehunyt szemekkel hallgatja tovább a jól ismert passzusokat.
- Erre még ne fogadj, előttünk az élet egymás kicsinálására.
Fanyar cinizmus vegyül a hangjába, ahogy felszusszan a konklúziót leszűrve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Michelle Angelique Saint-Venant
Auror, Bogolyfalvi lakos


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 309
Összes hsz: 2168
Írta: 2015. szeptember 16. 19:14 | Link

Inzulin és egy kicsit Robi
Robi annyira aranyos! Még egy kvaffot is hozott Izának, ami Michelle-t mosolygásra késztetné, ha legjobb barátnője épp nem összetörve feküdne a gyengélkedőn. Ez a helyzet némileg segít neki abban, hogy elfojtsa kikívánkozó mosolyát, vagy legalábbis nyomtalanul eltüntesse.
- Ez a minimum. Ne is viccelj ilyesmivel – megcsóválja fejét, majd óvatosan, ha a lány is engedi, megfogja annak kezét. Nem úgy értve, hogy jól megszorongatja, rázza és levágja, inkább csak finoman megsimogatja és ott is hagyja. Annyira aranyos, hogy így aggódik, meg törődik a levitással, csak hát ezt az egész gyengélkedő szeme láttára… Azt hiszem, végre valahára felnőtt és abbahagyja a gyerekes „én nem érzek semmit, nem szeretek senkit” viselkedést. Ha baj van, ott kell lenni és kész.
- Csak egy gurkó volt, de felért három úthengerrel is – prefektánk természetesen most is hozza a formáját, nem akarja, hogy a másik aggódjon érte, hogy esetleg beütötte a fejét és azért olyan cuki. Aggódjon maga miatt, aztán majd jól leteremti a lányt, hogy nem vigyázott magára jobban. Mert bizony leteremti! Az eredmény viszont olyan téma, amit Michelle nem szeretne feszegetni. Tudja nagyon jól, mennyire fontos volt ez a meccs Izabella számára. Óvatosan Robira sandít és fogalma sincs mit válaszoljon. Most elhangozhatna egy rakat statisztika, hogy hány gól jutott be itt és ott, mégis a cikesz döntött. A cikesz, amit az eridonosok kaptak el.
- Mindent kivédtél és bravúrosan játszottál. Megérte kiülnöm a meccsre – halál lazán tereli a témát és nem hajlandó válaszolni az egyszerű kérdésre. Nagyon nem áll készen a lány egy nemleges feleletre. Akárhogy is, a rellonos tuti nem lesz a rossz hír hozója. Úgyis Robi a lovag, bizonyítsa is be. Legyen kíméletes, de őszinte, aztán vigasztalja meg a lányt. Erről jut eszembe, még beszélnie kell a levitással erről. Valami van a levegőben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gyarmathi Mihály Ádám
INAKTÍV


"Mentolos forrócsoki"
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 2720
Írta: 2015. szeptember 21. 20:03 | Link

Kistesó

Oson, oson, oson, oson. A már jól begyakorolt nesztelen léptekkel róttam a folyosókat, és amióta nincs jelvénykém, azóta minden folyosó végén megállok, a falhoz lapulok, és kikukucskálok tanár és prefektus után kutatva. Habár könnyedén beadhatnám, hogy Zsombor vagyok… csak Öcskös a gyengélkedőn van, az én hajamban meg vörös tincsek, így aztán a tökéletes álcázási műveletnek lőttek. De, hogy hova is tartok, az mindenki számára meglepetés. Fejem felett édességkosarat lebegtettem az aeromágiám segítségével, mert mégiscsak jobb így kémkednem, mert nem látnék ki mögüle, és biztosan belefutok valakibe, így mert ennek kevesebb az esélye.
Sikeresen elértem a Nyugati szárnyat, és már csak a második emeletre kellett feljutnom, és el is értem a célomat. Az persze mesébe illő lett volna, ha valaki nem járkál itt, és zavartalanul bejutok az Öcsémhez. Egy árnyékot pillantottam meg a padlón, mikor befordultam, és az a hosszú nyúlván egyre gyorsabban körvonalazódott egy emberi alakra. Leengedtem a földre a kosarat, és a falhoz simulva vártam, hogy eltűnjön az alak. Nem tudom mi tartott neki olyan sokáig, de legalább öt percig még ott volt az árnyék, majd amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan fel is szívódott. Hatalmas kő esett le a szívemről, óvatosan kinéztem, és mivel tiszta volt a levegő, újra nekivágtam a gyengélkedőnek. A kosarat persze nem hagytam ott. Meg sem álltam az ajtóig, ott is a kellő óvatossággal nyitottam be. Természetesen mindenki aludt, hiszen hajnali kettő óra volt, mikor kilopóztam, de nem volt máskor időm… na meg nem akartam Zsombival beszélgetni. Így sokkal izgalmasabb is a kaland, szóval miért ne jöttem volna hajnalban? Öcsi ágyához osontam, ott már a kezembe engedtem a mindenféle édességgel megpakolta kosarat, és az éjjeliszekrényére tettem azt. Egy bocsánatkérő kártya is el van rejtve a dobozok, és csomagolások között, jó mélyen az aljára, hogy ne legyen könnyű dolga kitalálni, hogy kitől is van. Egy apró puszit is nyomtam a homlokára, betakartam, és már ott sem voltam: amilyen lassan beértem, annál gyorsabban rohantam ki, és mentem vissza az ágyamba.
Hozzászólásai ebben a témában

Várkonyi Arnold
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 245
Írta: 2015. szeptember 22. 18:13 | Link

OmbiRebi
... és a túlreagált bokatörés

Lüktető fájdalom járja át az egész testem, a lábfejemből kiindulva. Apró mozdulatot teszek csupán, de kis híján elájulok a vele járó eget rengető égető-zsibbadó hullámtól, amit magával vonz. Elfojtottan nyögök fel, és fél szememet résnyire nyitva mérem fel a terepet. A gyengélkedő egyik ágyán fekszem – természetesen. Csakhogy halványlila gőzöm sincs, hogy kerültem ide. Pedig meglehetősen biztos vagyok benne, hogy nem ájultam el, és senki nem kapott a hátára a szuperhiró megmentőt játszva. A reccsenésre és arra a szörnyű érzésre tisztán emlékszem. Nem néztem a lábam elé, és rosszul léptem. Teljesen rám vall ez a baki, már hogy egy ilyen egyszerű, jelentéktelen félrelépés miatt töröm-zúzom össze magam, semmi komoly, hősies tett…
Az időzítésről pedig… inkább ne is firtassuk.
- Megmaradok? – rekedtes hangom nyöszörgésbe fullad, de azért még kivehető a kérdésem. Büszke férfiként nem tagadom, előfordulhat, hogy kicsit nagyobbnak látjuk a bajt, mint amekkora. Ez csak egy törés – remélhetőleg –, jobb esetben csak egy csúnya ficam, hamar rendbe fog jönni. Gondolom, legalábbis. Rosszcsont gyerek létemre mindig hatalmas szerencsém volt, és nagyon ritka esetben szorult ellátásra a csintalankodás közben szerzett sérülésem. Bár egyszer betörtem a fejem. Meg a karomat is. És az sem kizárt, hogy fejre ejtettek már születésemkor.
- Nem vagy te túl fiatal javasasszonynak? – kérdezem. A testemet intenzív ütemben ostromló fájdalomtól elhomályosult tekintetemmel annyit azért ki tudok venni, hogy valami vörös leányzó sürgölődik körülöttem, ami éppenséggel még kedvemre is lenne, ha nem foglalná le mindenemet a szenvedés. De komolyan, állatira fáj!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2015. szeptember 22. 21:35 | Link


... a nyüszítő kutyuli

Éppenséggel sikerült jókor lennie jó helyen. Nem szokása, hiszen ő általában ugyanezt a verziót űzi, csak a rossz jelzővel, most mégis a javára írandó, hogy rögtön pattant segíteni. Illetve még nem. Szerencsére a fiú -, akinek a bokája akkorát reccsent, hogy még Rebeka fülének is fájdalmas volt - közel a gyengélkedőhöz döntött úgy, hogy most lerobban, így nem kellett messzire hurcibálni. A sokk akkora volt, hogy Arnold semmit sem fogott fel abból, hogy tulajdonképpen varázslat segítségével arrébb cincálják, egészen pontosan be a gyengélkedőre.
Mindenesetre immáron biztonságban van, egyedül annyi a bökkenő, hogy van egy törött csontunk. Illetve csontja, Rebekának meg feladata. Azt még nem is mondtam, hogy a levitás egyébként beverte a fejét, így nem csupán a sokk játszik közre abban, hogy nem emlékszik a körülményekre, melyek idáig hozták, hanem az a bizonyos pár perces eszméletvesztés is. Ettől függetlenül leányunk nem gyógyító, szóval nem tud rábökni és azt mondani: agyrázkódás. Ő egyedül a lábra koncentrálna, ha hagynák, de nem, pedig már pulóverét is ledobta a székre, ezzel látni engedve tetoválásait. Szépek, mi? Na legeltessed másutt a szemed.
- Jótól kérdezed. És ne nyüszíts légyszíves - komolyan, mintha egy kutya lenne. Elégszer tört már a rellonosnak csontja ahhoz, hogy tudja milyen érzés, de Arnold reakciója... Mintha legalábbis amputálni kéne valamijét, mert elüszkösödött (?), vagy ilyesmi. Sajnálatos, hogy ennél sokkal prózaibb és semmitmondóbb a probléma oka. A kérdésre felnevet és megcsóválja a fejét.
- Komolyan úgy nézek ki, mint egy javasasszony? - felvonja fél szemöldökét és nemes egyszerűséggel - minden kíméletet és óvatosságot mellőzve - lerántja a cipőt a fiú lábáról, a zoknival együtt, a nadrágot pedig feltűri. Férfi, viselje a fájdalmat. - Na ide figyelj, most tessék nyugton maradni. Nem nagyon fogod érezni, ami történik, nem fog fájni, viszont bizseregni igen. Meg tudod tenni, hogy nem mocorogsz? Fontos - kérdőn pillant a másikra. És nem, az sem érdekli, ha Arnold zokog, mert gorombán lett lehámozva róla az a kevés ruhadarab. Majd lesz még ezért hálás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


We're the Ombozis!
Várkonyi Arnold
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 245
Írta: 2015. szeptember 22. 22:20 | Link

OmbiRebi
... a vadállat kedves és segítőkész

Bízom benne, hogy annak a rettentően gusztustalan ízű trutyinak köszönhetően nem lesz szükségem mankóra, meg ilyenekre. Annyi lépcső van a kastélyban, kizárt dolog, hogy ez működőképes lenne… Egyébként pedig különösen kényelmetlenül érzem magam az ilyen steril helyeken, semmi szép emléket nem tudok előkaparni az orvosok kapcsán, mert oké, meggyógyítanak, hatalmas köszönet és gratula nekik azért, hogy a munkájukat végzik. De mindig kínnal jár, ha már odáig jutok, hogy szükségem van a segítségre. Ráadásul a felnőttekkel már nem is beszélnek olyan kedvesen, sőt, matricát sem kapok. Gonosz egy világ ez.
A párna kényelmetlenül begyűrődött a lapockám alá, és bár eléggé messze van e testrésztől a sérült végtag, nem kockáztatok további szenvedést. Inkább… nos, szenvedek attól, hogy nyom az az átkozott textil. Ah, a legjobb lenne, ha csak szimplán befognám. Mármint megszűnnék komolyan gondolkodni, nem tesz jót. Vagy csak az agyam ne kavarná meg indokolatlan gondolatmeneteimet még inkább, amúgy is eléggé hasogat a fejem, ez így nem valami kellemes kombináció.
- Mégis kitől kéne kérdeznem, te értesz hozzá, nem? Persze, mert ez tökre ilyen egyszerűen működik – forgatom a szemeimet. Tegezem, mert fiatal, legfeljebb majd kikéri magának ezt a tiszteletlenséget, és akkor majd esedezem a bocsánatáért.
A tetoválások csak most tűnnek fel. Eddig nem igazán volt miért különösebb erőfeszítést tennem a környezetem felmérése kapcsán, a kérdése azonban felkelti az érdeklődésem. Még mindig pokoli érzés, ami a bal lábamban megállás nélkül tombol, kis időközönként még különböző erősségű szúró érzés is végigszáguld az egész testemen. Bár ezt már egész jól, összeszorított fogakkal és legfeljebb visszafogott szisszenéssel tűröm, a lány kíméletlen vetkőztetési módszerét hangos ordítás, amit cifra, többnyelvű káromkodásroham követ.
 - Most már rohadtul biztos vagyok benne, hogy nem vagy hivatásos – szűröm fogaim közt a szavakat, és igen, szándékosan fogalmazok kétértelműen. De nem, egyáltalán nem néz ki úgy a vörös, mintha kedve lenne viccelődni. Bizalmatlan pillantást vetek a lányra szavai hallatán, és kétlem, hogy lenne más választásom, mint szót fogadni. – Nem fog fájni… ezek után még higgyem is el. Oké, csak… csináld már!
Utoljára módosította:Várkonyi Arnold, 2015. szeptember 22. 22:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2015. szeptember 22. 22:44 | Link


... a hisztis ficsúr

Rebeka nehezen viseli, ha valaki agonizál, épp ezért maga sem szokott. Talán tart attól, hogy megunja a sirámait és otthagyja magát. Hogy hogyan tenné mindezt, az ugyan rejtély, de addig jó, míg önnön magával nyugalomban van, így megelőzi a világkatasztrófákat.
- Egy macska is csendesebb nálad, ne hisztizz. Ha már egyszer férfi vagy, viselkedj is úgy - szúrós pillantásokat lövell Arnold felé, majd rátér a láb kérdésre, kíméletlen verzióban. Ha azt mondom, hogy tetszik neki a dolog, akkor finoman fogalmazok, mert hát ki ne akarna megkínozni egy levitást rellonos létére? Na ugye. Az mellékes, hogy fogalma sincs arról, a fiú melyik ház lakója, valószínűleg akkor is megkínozná, ha a zöldektől jönne. Ma ilyen napja van, illik tolerálni.
- Gratulálok a felismeréshez, nem lehetett könnyű - mert ugye a javasasszonyok itt mind fullosan tetováltak, egyszerű fekete csőfarmert és sötétkék blúzt viselnek, munka közben meg a halálfejes pulcsijukat ledobják egy székre. Tényleg, ha definiálnunk kéne a fogalmat, nyilván ezen ismertetőjegyekkel kezdenénk. - Akkor fog fájni, ha nem csinálod, amit mondok - leinti gyorsan, majd odahúz egy széket, hogy lehuppanjon rá. Hosszú meló lesz ez.
- Ne mocorogj és ne beszélj sokat, ha zavarsz, dupla annyi időmbe fog kerülni - mintegy kiadva az utasítást a továbbiakra, kezét a törött, igen ronda boka fölé tartja, elméjét kiüríti, és csak és kizárólag a törött csontra koncentrál. Míg bal kezét tartja a láb felett, addig jobbjának mutató és középső ujját nagyon lassan húzza végig a testrészen. A hatás várhatóan enyhe bizsergés lesz, illetve forrósodás, mintha legalábbis égne. Ez pusztán csekély mértékben kellemetlen, nem fájdalmas vagy elviselhetetlen. Tizenöt perc leteltével hátradől és megmasszírozza a fejét.
- Nehogy megmozdítsd, öt perc szünet és folytatom. Még három ilyen szakasz és kutya bajod sem lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


We're the Ombozis!
Várkonyi Arnold
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 245
Írta: 2015. szeptember 22. 23:45 | Link

OmbiRebi
... a kegyetlen, de bámulatos

Hatalmas, döbbent szemeket meresztek a lányra. Felmerül a kérdés, hogy ha nem ő a javasasszony, akkor éppenséggel mi a kénköves ménkűt keres itt, illetve mire fel beszél velem így? Igazán adózhatna némi tisztelettel az idősebb felé, aki ráadásul harci sérülést szerzett… hm, gyaloglás közepette az egyik láthatatlan lépcsőfoknak köszönhetően. Ha azt mondanám, hogy nem alakul túlságosan fényesen a mai napom, hihetetlenül szépen és kulturáltan fejezném ki magam. Márpedig egy úriember nem ejt ki a száján trágárságot, csakis indokolt esetben!
- Nem szép ilyen lekezelően bánni a beteggel – húzom el a számat. Értem én, hogy ez a csaj most itt megteheti, mert erősen hátrányos helyzetből indulok vele szemben, meg tetkók és keménykedés, de hát, no! Ideje volt hangot adnom gondjaimnak, ha már férfiúi büszkeségemen úgy keresztültiport, hogy legfeljebb csak hamvai tanúskodnak bágyadtan, szétszórva valahol a kényelmetlen ágy mellől arról, hogy valaha ilyenem is létezett. Szomorú történet.
- Mintha lefoglalt volna valami más ahelyett, hogy a karjaidon lévő firkákat bámuljam – duzzogok. Mint egy kisgyerek. – Amik egyébként elég csinik – teszem hozzá. Őszintén, de inkább attól tartva, hogy még meg is csavargatja a bokámat, mert nem tetszik neki a kifejezésmód. Most, hogy végre anélkül tudok körülnézni, hogy megpusztulnék a fejemben szóló brutális dobkoncerttől, elég egyértelmű, hogy egy diákkal van dolgom. Arra ugyan van esély, hogy gyógyítónak készül, és azért dekkol itt, de bizonyosan köpeny fedné a testfestést a kíváncsi páciensek szeme elől, ha professzionális munkaerőként lenne jelen.
Meg sem merek mukkanni a továbbiakban, minden porcikám megfeszül az erőfeszítésben, ami a nyugton maradással jár. Hiperaktív gyerek vagyok, komoly feladat az ilyesmi. Csak várakozásteljes, sürgető pillantássommal próbálom ösztökélni a vöröst, hogy álljon már neki annak a… bárminek is, amit éppen szándékozik tenni. Nem, még mindig nem túl biztató a tudatlanság, meg hogy nem bájitalt nyom a kezembe rögtön, de nem feleselek. Végtére is, csak segíteni akar. A maga sajátos módján.
- Mit csinált… csinálsz? – kérdezek rá, amint abbahagyja. Tényleg nem fájt, nem jobban, mint egyébként, viszont őszintén ötletem sincs, hogy milyen… képessége van, vagy tudom is én, amivel bűvészkedik ott a lábamnál. És rendes stréber módjára eléggé… tudni akarok mindent.  
Utoljára módosította:Várkonyi Arnold, 2015. szeptember 22. 23:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentmihályi Norbert Dávid
INAKTÍV


#FiftyShadesOfNorbi
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 547
Írta: 2015. szeptember 27. 19:51 | Link

Lorcsa néni
A szívem nem hátrál!

Az interjú óta tudja, hogy életében egyetlen nő vehet csak részt, ez pedig nem más, mint Lorelai K. Riviera. A házvezető-helyettes teljesen levette őt a lábáról, ahogy olyan kemény macásan válaszolt a kérdésekre, megacélozta magát, s hiába ajánlotta fel Norbi a tegezést, nem tágított. Ennél karakánabb nőszeméllyel még nem találkozott. Az a kisugárzás, az a tekintet, az ... Awh! Így lehetséges, hogy Norbi épp a Gyengélkedő felé tart egy szál vérvörös rózsával. Felelősséget nem vállalok a következményekért, ugyanis nagy robajjal kicsapja az ajtót, mint óvodás a hisztit, majd belép délcegen - mint valami mutálódott rinocérosz -, Lorcsa néni elé lép, letérdel és nyújtja felé a rózsát.
- Szívemnek asszonya, ó Eridon házvezető-helyettes! Kérlek téged, jöjj velem egy csendes, s szolid randira a csillagos ég alá! - bal kezét szívére teszi, a virágot nyújtja a nőnek és nagyon nem érdekli, ki látja őket. Én mondjuk viszonylag nyugodt vagyok, mert ez az őrület megközelítőleg addig a pontig fog élni, míg meg nem ejtették a randevút, utána vége lesz. - Mit felelsz hát?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2015. szeptember 27. 22:18 | Link

Szentmihályi úrfi


Egy újabb, kissé fárasztó nap a gyengélkedőn. Nagyon hamar beletanultam, hogyan szűrjem ki a szimuláló diákokat. Természetesen azok nem hagyhatják ki az órákat, és tőlem nem remélhetnek semmi kedvességet. Oké, diákok, de lehetne bennük annyi felelősség, hogy nem viccelnek az egészségükkel. Ennek ellenére az őszi időszak megteszi a hatását. A reggeli hűvös idő, az átmeneti időszak kedvez a vírusok terjedésének, szóval van dolgom itt is, az ispotályban is. A tanítás és az Eridon is lefoglal kicsit.
De az ilyen nehéz, fárasztó napokban mindig van egy-két üde színfolt, ami miatt megéri másnap felkelni. Valahol, mélyen elveszett optimista énem igenis keresi ezeket a momentumokat... nos, Szentmihályi úr hirtelen és meglepő előadása határozottan nem ez a színfolt.
- Félkegyelmű... - én nagyon próbálkoztam, hogy mindenféle megjegyzés és gonoszság nélkül reagáljam le a helyzetet. Vissza akartam fogni magam. Erőnek erejével próbálkoztam, tényleg. De ez a sóhaj igenis kiszakadt belőlem. Mi a fenét csinál itt, a gyengélkedőn, egy szál rózsával, előttem térdelve?
- Kérem, maradjunk a magázódásnál. Legyen szíves és hagyja el a gyengélkedőt, zavarja a betegek nyugalmát. Lehet, hogy hozzá van szokva ahhoz, hogy ott csinál showműsort, ahol akar, de ez a hely nem lesz a színtere, amíg én itt dolgozom - gondolom egyszerűbb, ha most lefektetem neki a szabályokat. Máshol tökéletesen hidegen hagy, hogyan mutatja meg a benne lakó alpári sötétséget és csinálja a műsort. De nem az én gyengélkedőmön, az biztos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szentmihályi Norbert Dávid
INAKTÍV


#FiftyShadesOfNorbi
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 547
Írta: 2015. szeptember 27. 22:36 | Link

Lorcsa néni <3

Ez fájt. Nagyon fájt neki Lorcsa minden szava, mintha késeket döfnének burjánzó szerelmének rózsabimbajaiba. De feladja a hős herceg egyetlen csata elvesztése miatt? Vajon feladta-e Csipkerózsika hercege, mikor megjelent előtte az a sok tüske? És Hamupipőke egyetlen szerelme, mikor csak egy üvegcipellő maradt az imádott hölgy után? Természetesen nem! Norbert sem adhatja fel ily könnyen.
- Ön nem érti az érzéseimet tanárnő. Elrabolta a szívemet, kérem, könyörgöm, jöjjön el velem egy randevúra, csak egyetlen lopott órát kérek Öntől - ha az asszony aszongya', akkor bizony magázódni fog, Merlin fizesse meg a munkáját, na de eltűnni? Hogy merészeli mély érzéseit puszta shownak titulálni? Ez hallatlan! Csak azért sem tágít mellőle, kit érdekel, hogy itt a gyengélkedő. Mellesleg kiszúrja egyik ismerősét és int neki gyorsan, majd ismét szerelem ittasan pillant Lorelaira. Élete nőjére. A NŐRE.
- Lorcsa néni, kérem csak vegye legalább fontolóra, ne törje össze a szívem! Bármit megteszek, kérem, egyetlen randevút kérek csak! - szemei, mint a pár hetes apró kutyuskáké, hangja oly mély, oly esdeklő, amilyet még egy Rómeó is megirigyelne. Nem mondhat neki nemet, akkor is megszerzi, amit akar!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2015. szeptember 27. 23:29 | Link

Szentmihályi úrfi


Pedig azt hiszem, nagyon szépen, egyenesen elmeséltem neki, hogy mi a helyzet. Mik a szabályok. Legyen sötét. Viselkedjen borzasztóan. Könyörögjön figyelemért. De ne itt. Legalábbis ne előttem, ha más van itt ügyelemben, felőlem nyugodtan ugrálhat, lehet vásári majom. Csak engem hagyjon békén a hülyeségével.
- Nem, valóban nem értem az érzéseit. Valószínűleg a köztünk lévő éles különbségek okozzák ezt, de nem is akarom megérteni - gyorsan hozzáteszem, mielőtt még elkezdi megmagyarázni az érzéseit. Nem kell. Egyszerűen nem tudom komolyan venni ezt a szerencsétlen gyermeket. Mert még gyerek, látszik rajta, egy diák ráadásul, az én diákom és én érzem magam rosszul, hogy itt könyörög nekem egy randiért. Nem tudom, mennyire volt egyértelmű, amit az előbb mondtam.
- Úgy néz ki, mégis van itt keresnivalója. Bizton állíthatom, hogy maga a legsúlyosabb eset, aki ma itt járt, de nem áll módomban kezelni. Javaslom, hogy mielőbb keressen fel egy ispotályt - és nem állom meg, hogy a megjegyzésemhez ne ejtsek meg még egy kedves mosolyt. Lágy, finom vonások, egy elnéző pillantás és már megyek is tovább, hogy az egyik elsős kislány lázát megmérjem. Igen, dolgoznom kell, koncentrálni, nem pedig Szentmihályi hülyeségeivel foglalkozni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szentmihályi Norbert Dávid
INAKTÍV


#FiftyShadesOfNorbi
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 547
Írta: 2015. szeptember 30. 20:17 | Link

Lorcsa néni

Nem érti. Hát nem értiiii! Mi az, hogy nem érti az érzéseit? Pedig ezek oly tiszták, mint a frissen facsart hó! Akarom mondani hullott. Na. Most nézzetek rá erre a szép arcra, erre a testre, erre az agyara… Jó, arra ne nézzetek, elhagyta félúton, de ott van mondjuk aaaa… Kislábujjának a körme! Még az is remekül áll neki.
- Tudom, hogy Ön házvezető-helyettes, én pedig csak egy porba fingó alattvaló, de egyetlen másik társam sem szerette még Önt ennyire! – ezt bizonyítandó még jobban a nő felé nyújtja a rózsát, hogy legalább azt fogadja el, nyilvánvaló, hogy akarja. Nem lehet ezt a férfiállatot nem akarni, Lorelai is érzi ezt. Törhetetlennek mutatja magát, de legbelül vágyik a gyengédségre, melyet a fiam adhat neki, bizony ám! Ezt az álvágyódásból tudjuk, ami ott csillog a szemében. Nem, az nem azt jelzi, hogy dolgozni akar, ebrontó. Nem tudtok ti semmit. Ő se tud.
- Az Ön iránt érzett szerelemtől csavarodtam be, hát nem érti? – felkel és azonnal a nő után megy. Egy élete, egy halála, de megelőzve a nőt útját állja, mi több, két kezét Lorcsa néni két vállára teszi és szinte belemászik az arcába, hogy ne lásson ki tőle semerre. Ez ugye mint tudjuk egy kamikaze akció, mert valószínű, hogy ami ezért jár, ahhoz nem ér fel egyetlen kviddics sérülés sem, de nem adhatja fel. – Könyörgöm, engedje szabadon a szerelmét irántam, jöjjön el velem egy teára! – csillognak barna íriszei, viszont a távolságot nem növeli. Ne aggódjunk, nem próbálkozik meg azzal, hogy megcsókolja. Bár jobban meggondolva nem is lenne rossz ötlet…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2015. október 6. 11:06 | Link


... a férfivá ért férfi

Jó, Rebeka nem épp a patyolat stílusáról híres, de mindent összevetve nem akar javasasszony lenni, ahogyan ápoló sem. Sokáig akart, azonban ma a Nap, a Hold és a csillagok állása nem ezt sugallja neki. Így viszont megengedheti magának, hogy morcos legyen a hisztis sérült miatt. Komolyan, férfi ez egyáltalán? Na mindegy, nem ez a lényeg.
- Nem kelt túl jó benyomást hisztizni egy lány előtt - felvonja szemöldökeit és amolyan "tudod, hogy igazam van" fejjel néz Arnoldra. Ezt a kis közjátékot letudva tüzetesebben megvizsgálja a lábat, ami elég rondán néz ki, bár nem is tudom, mit lehetne várni. Felsóhajt, és ezzel egyidejűleg fel is készíti magát a hosszas tortúrára, ami ezzel fog járni.
- Kösz - végre valahára megenyhül egy kissé és el is mosolyodik, ami rögtön kedvessé és sugárzóvá varázsolja az amúgy komoly arcot. Kicsit átértékeli a fiú szadizásának ötletét, majd úgy dönt, hogy nem teszi meg. Azért van itt, hogy segítsen. Végtére is, csak mert Rebi rendszeresen (és gyakran szándékosan) töri-zúzza magát és megszokta a fájdalmat, attól másnál ez még nincs így. Neki a képessége fejlesztése érdekében muszáj néha áldozatokat hoznia.
Erősen koncentrálva kezdi szép lassan használni képességét, szemei a folyamat során egyre vörösebbé válnak, szinte lángolóvá. A hatás sem marad el persze: apró bizsergés, a fájdalom enyhülése és persze a csont forradása. Tizenöt perc után abbahagyja és hátraroskad a széken, fejét masszírozni kezdi. Még nem fáj, még nincs baj, de mire végez, már enyhén lüktetni fog. Ismeri jól az érzést. Elvileg valahogy ki lehet ezt küszöbölni, de Gevin meghalt, mielőtt beszélhetett volna erről. Pompás.
- Csontot forrasztok tulajdonképpen - megemeli buksiját és Arnoldra néz, így viszont kissé ijesztő lehet vérvörös szeme. - Amorfizációval egyszerűen tudok gyógyítani mindenféle csonttal és porccal kapcsolatos rendellenességet és sérülést. Cserébe nap végére általában iszonyatos migrénem van - elhúzza száját és a bokára pillant, ami lohadni látszik. Ó igen, hatásos. Összeszedi magát, felkel és ismét arra a bizonyos testrészre koncentrál. - Most egy picit maradj csendben - azzal a választ meg sem várva ismét nekikezd a gyógyításnak. Fárasztó ám ez, nehogy mást higgyetek. Arnold nem kevéssel jön ezért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


We're the Ombozis!
Várkonyi Arnold
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 245
Írta: 2015. október 6. 14:20 | Link

OmbiRebi
... a szókimondó fehér holló

- Minden jogom megvan szenvedésemnek hangot adni ilyen fájdalmak mellett – tiltakozom, szó sincs itt hisztiről. Egészen máshogy néz ki az, ha valami a kelleténél hevesebb reakciót vált ki belőlem, és mindent bevetve, valóban némileg idegesítően kampányolok a saját igazam mellett, vagy nyögök fel az indokoltnál nagyobb beleéléssel, és egy oktávval magasabb hangon, amikor az orrom előtt bánnak túl keményen az ősöreg könyvekkel. Mindenesetre diplomatikusnak szánt érvelésem közepette hangom megbicsaklik a bokámba nyilalló émelyítő fájdalomtól. Vajon, ha rálesnék, hogyan néz ki a lábam, elájulnék?
Inkább csak nyugton maradok, igyekszem nem túlságosan ficánkolni és elfeledni azt a traumát, amit a kíméletlen vetkőztetés okozott. Más helyzetben… áh, nem, ez már sok.
- Nicsak, mosolyogni is tud! Sokkal jobban áll, mint a ’megkeserülöd, hogy megszülettél és még ilyen pancser is vagy’ arckifejezés – közlöm, bár erősen kétlem, hogy pont ezzel fogom arra ösztökélni, hogy megenyhüljön és a szadizás helyett inkább egy ehhez hasonló, bájos görbével a szája sarkaiban mondjon valami kamu szöveget figyelemelterelés céljából. Csak úgy, mint a valódi ápolónők. És minden bizonnyal jobban járok, ha ezt magamban tartom.
Mennyi esély van arra, hogy a furcsa, nem fájdalmas, nem kellemetlen, de nem is jóleső bizsergés alatt szinte érzem, ahogy a csontom nagyon lassan ugyan, de helyrerakódik? Összevont szemöldökeim közt mély barázda árulkodik a szükségtelen erőkifejtésről, amit agyam rejtett zugainak átkutatására fordítok, a megoldást keresvén: mi a szentséges… akármi történik velem. Hozzátenném, befogni a számat és türelmesen kivárni, míg a lány hátradől, és csak aztán utat engedni kíváncsiságomnak, különösen komoly feladatnak bizonyul. De megteszem, mert belegondolni sem merek, mit tenne a vörös, ha pofátlan módon félbeszakítanám a gyógyítás folyamatát.
- Amorf… - hogy a rám szegeződő vérvörös tekintet folytja belém a szót, vagy az ismerősen csengő kifejezés, magam sem tudom. – Hm, erről már tutira olvastam valahol. Ritka képesség. Ez fantasztikus! Szóval, és izé, származik neked bármi hasznod abból, hogy most helyreraksz, a kellemetlen mellékhatásokon túl? Nem, mintha bánnám, félre ne érts, ez igazából… - teljesen fellelkesülök, de közben csendre int, én meg jól nevelt páciens módjára egy szájbiggyesztés mellett leállítom magam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 7 8 [9] 10 11 ... 19 ... 33 34 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet