36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 8 ... 16 ... 33 34 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. október 22. 16:43 | Link

Ádim
[zárt]

- Unalmasak nélkülem az edzések? Pedig ott vannak a többiek is - kérdezi elképedve. Eddig bárhová ment sosem kedvelték, vagy féltek tőle. Az előbbit a komor hangulata és a bunkósága miatt, az utóbbit, pedig mert ismerték a személyiségét. De nem csalódott az eridonosok kedvességében. El is mosolyodik ezen, és a csapatbeli barátaira gondol. Már nagyon várja az első meccsüket (amin Ő is játszhat), és nagyon reméli, hogy az a Rellon ellen lesz. Úgy hallotta, hogy Domi elment valahova és most Kowai a fogó. Szeretné visszaadni neki, amit a lány neki adott az előző összecsapásukkor. És itt nem csak a cikeszre gondol, hanem, hogy belerúgott a törött lábába. Bár, ha ez nem történik meg lehet, hogy nem ismeri meg Ádit se, és nem lenne a bátyja. Mert fontos neki a fiú, és testvérként szereti. De nem Ő az egyetlen hímnemű a lány életében.
- Amint kikerülök innen az lesz az első dolgom, hogy megeszem az összes finom sütit. Miért nem lehet a gyenguszon ilyeneket enni? - teszi fel a költői kérdést. Tudja, hogy nem lehet, főleg, ha fáj a feje és a hányinger kerülgeti, de bevállalná ezt a kockázatot, az ínycsiklandozó édességekért. Még az illatuk is olyan jó. A nyál is összefut a lány szájában, ahogy megérzi az illatukat.
- Jaj, de jó. Van futótársam. Ha benne vagy akkor az edzés után maradhatunk még egy kicsit repkedni - nagyon hiányzik már neki a sport, és bár egy-két napon belül kikerül, innen napokig nem repkedhet. Kifogja egyáltalán bírni, hogy a többieket seprűn ülve látja majd? Nagy nehezen talán megfogja szokni az ideiglenes kviddics nélküli életet, de amint lekerül ez a nyavalyás gipsz, egész nap repülni fog. Rámosolyog, a másikra mikor a poharat felé nyújtja. Hamar megissza a narancslevet, majd mikor Ádám leül, az ajándékról kérdez.
- Nem úgy gondoltam. Csak mondtad, hogy hoztál valamit és már nagyon kíváncsi vagyok rá. Nem akartam telhetetlen lenni - nem szeret osztozkodni, de azért magának sem akar mindent. Persze, vannak kivételes személyek, akiknek csak kérni kell és a legtöbb dolgot odaadja.  Vagyis csak két bizonyos személynek, mindent megenged. És szereti az ajándékokat, ezért kérdezett rá. Mikor a fiú feltartja a medált nagyon megörül neki. Olyan szép, és még varázslatos is.
- Köszönöm! Nagyon tetszik, de nem kellett volna. Olyan aranyos vagy - veszi el és az ép kezével megöleli Ádit. Ebből is látszik, hogy nagyon jó a kapcsolat a két fiatal között. Ez már testvéri szeretet, és a lány boldog, hogy megismerte a fiút. Bár egyik ismeretségét sem bánta meg eddig, főleg a barátaival valót nem.
- Lenne kedved valamikor lemenni majd a faluba? - kérdezi, mert amint kikerül innen rögtön Bogolyfalva felé veszi az utat. Most van elég édessége, szóval nem a cukorkaboltba akar menni, hanem a bestiakereskedésbe. Keresztapjának szeretne valamit venni, csak azt nem tudja, mi legyen az. A férfi szereti a veszélyes állatokat így a törpegolymók meg a hasonlók kizárva.
Utoljára módosította:Gwen Laura Kimiko Jones, 2014. október 22. 16:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2014. október 22. 17:31 | Link

Mihael.

Lebetegedtem. Vinné el a fene, hogy pont most, a vizsgák kezdete előtt tudott rám jönni a kórság. Minden annak a rohadt időjárásnak a hibája! A frászkarikáért kell esni 3 napon keresztül nyáron? Az ősz meg a tavasz, na, azok arravalók, hogy hosszú távon essen a rohadékja. De ilyenkor? Sütne inkább az a jó meleg Napocska. Ilyenkor elképesztően elkap a honvágy, imádom a forró, napsütéses argentin nyarakat, párjuk sincsen sehol. Ehelyett itt kell ülnöm ebben a totyakos retekben, és fől a fejem.
A mai az utolsó napom a vizsgák előtt. Lényegében az utolsó prefektusként eltöltött napom is. Oké, segítünk még a többiekkel, de igazából nincs már olyan hű de milyen nagy szerepem a továbbiakban. A ma esti az utolsó hivatalos járőrözésem. A húgom nyaggatott, hogy maradjak ágyban, mert lázasan nem lehet elmenni otthonról, de még az ágyból sem nagyon, de makacsul ellenálltam a hívó szónak. Miért ne tettem volna? Ő nem tudja, hogy milyen szinte munkaszerűen végezni és szeretni a prefektusságot. Inkább a fejem köré tekertem egy sálat, mondván, hogy ez jó lesz, és visszaindultam a kastélyba.
Így egy egész szárny bejárása után kezdem érezni, hogy Töki miről beszélt. A Keleti szárny első emeletének folyosóján ácsorgok, de mintha a lábaim kezdenének önálló életet élni, és nem a pozitív értelemben. Muszáj lesz valahova leülnöm sürgősen. Benyitok a soron következő helyiségbe, ami a kandallós szoba. Kellemes emlékek tára ez a hely,de most sajnos nincs erőm ezen mélázni. Egy teremtett lélek sincs bent, de igazából tennék magasról arra is, ha lenne. A hidegrázásom elfajult, a fogaim összekoccannak, ahogy a didergés egyre mélyebben belém költözik. Leülni. Le kell ülnöm. Elindulok a középen levő párnás rész felé, de már az első lépésnél érzem, vagyis hallom, hogy elkezd csengeni a fülem. A következő két, botorkáló lépésnél megjönnek a szürke karikák is a szemem elé táncikálni, végül is, túl sokat látok a világból. És mielőtt sikerülne elérnem a párnákig még utoljára érzékelem, hogy kicsúszik a lábam alól a talaj, és koppanok egyet a padlón.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Argentin. Dimágus. exŐrző. Állatkerttulaj. Anyuka. Beütött a krach, kérdezz. Cheesy
Nem. Fúj. ©
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2014. október 22. 17:51 | Link

Kiva

Kopp-kopp-kopp, ismét esik az eső, veri az ablaktáblákat, mintha az elmúlt napokban nem lett volna elég a jóból. Persze vannak, akik szeretik ezt a tocsogós időt, de ő nem tartozik közéjük. Ha már hull az áldás, legyen hó, az ellen fel lehet öltözni rendesen. Némileg unatkozva támasztja állát a tenyerébe, miközben lovaglóülésben ücsörög a Kiva ágya melletti széken az esőcseppeket bámulva.
A gyengélkedőn vannak már egy órája- ennyi ideje talált rá tök véletlenül a tüzeskére a kandallós helyiségben kiterülve. Eredetileg azért ment oda, hogy összeszedje Michelle otthagyott rajzait, de amikor megpillantotta a kinyúlt Kivát, inkább hagyta a fenébe az egészet és felnyalábolta őt, majd felhozta a gyengélkedőre Uffhoz. Mivel az orangután indián nem volt sehol, kiszolgálta magukat az alapvető lázcsillapító főzettel és Kiva orrát befogva rávette, hogy az kinyissa a száját, majd beleöntötte a megfelelő mennyiséget, miután felemelte a fejét, nehogy a torkára menjen a bájital. Szándékosan nem akarja megölni az eridonost annak ellenére, hogy két istenes rúgással még tartozik neki lélekben a múltkoriért. Nem vágja még mindig, miért játszott önkéntes levitamentőt Kiva, de akkor nagyon rondán összerúgták a rezet, azóta nem is nagyon tárgyaltak. Na mindegy, ettől még a tökösség imponáló ténye miatt érdemes volt összevakarni a lányt és lenyomni a torkán a gyógyszert (nem csak lázcsillapítót, de egy adag kalapkúra bájitalt is belenyomott utólag).
Azon filozofál, hogy leégeti-e Kiva a fejét, ha magához tért, vagy sem? Esélyes, hogy hirtelenjében az ágyneműt is fellobbantaná, de nem, talán ennyire nem közveszély a drága. Majd megpróbálja három másodpercbe belesűríteni, mi történt, mielőtt Kiva grillcsirkét csinál belőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2014. október 22. 18:26 | Link

Mihael.

Ahogy ott feküdt kiterülve, mint valami jól nevelt béka, sokáig semmit sem érzékelt a környezetéből és a körülötte folyó dolgokból. Aztán egyszer csak nyílt az ajtó, és besétált rajta az az ember, akit normális esetben 3 másodpercen belül két lábon járó gyufává varázsolt volna. De most még csak meg sem rezzent a belépésére. Eléggé mélyen volt az éber tudata elásva, arra sem mocorgott, mikor finoman megböködték, hogy vajon él-e még a jószág. Bezzeg mikor SV kézbe vette, hogy leszánkózzon vele a gyengélkedőre... Akkor valamennyire felébredt, de nem tudta felmérni, hogy mégis ki a frász istápolja. Annyit érzett csak, hogy karok zárják körbe, ergo biztonságban van. Erőtlenül kapaszkodott bele az őt fogó végtagokba, és közelebb bújt Mihaelhez, mint valami elárvult kismacska. Meleget érzett felőle, valami biztonságfélét. Még valami artikulálatlan dolgot nyöszörgött az ideiglenes hercegfinek, de nem tudni, mi lehetett az. Ha felébred, valószínű semmire sem fog emlékezni.
Francba, rosszul vagyok. Valami nagyon rossz íz van a számban, a hátamat meg töri ez a francos ágy. Töri? Álljunk meg egy páleszeresztésitájmeszre, a sajátom határozottan puha, azzal soha nem volt bajom. Úú, itt valami nagyon nem kóser, és még ha csak a szilva nem lenne az… Halkan nyöszörögve vagyok csak hajlandó résnyire nyitni a szemeimet, a fejem úgy hasogat, hogy mindjárt leesik a helyéről, és akkor még mindig ott van a fázás. Oj, még mindig nem ment le normálisan a lázam. Na mindegy, konstatáljuk, hol a vérben vagyunk. Ágy, ágy, szekrény, plafon, szekrény, ágy, Saint-Venant. Mivan? Addig elért az agyam, hogy ez a gyengélkedő, és valószínűleg azért vagyok itt, mert kicsit túlhúztam a betegséget, de ez a zöldek veszedelme mit keres itt, és miért bámulja a sötét üveget? Tán baj van a szemével? Hirtelen mozdulattal ülök fel a fekvő helyzetből, ami tán nem a legdicsérendőbb ötlet volt, mert annyira erőmet vesztett vagyok még mindig, hogy szinte azonnal vissza is szédülök az ágyra. Nájsz.
- Te hoztál be? – szegezem neki a kérdést, ahogy a nyakig felhúzott takaró alól kinézek rá oldalra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Argentin. Dimágus. exŐrző. Állatkerttulaj. Anyuka. Beütött a krach, kérdezz. Cheesy
Nem. Fúj. ©
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2014. október 22. 18:40 | Link

Kiva

Magában már megjegyezte, hogy óriási szerencse Kiva K.O. állapota, másképp gyufásat játszana vele. Kicsit őrült a csaj és amúgy totál nem érti, mi baja vele, csak annyi a biztos, hogy a sírba kívánja; érdemes hozzátenni, hogy általában gőze sincs róla, ha utálják, annyira ignorálja más ember véleményét, vagyis na, alapjáraton tudja, hogy rühellés tárgya, de letojja magasról. Ezért is volt jó, hogy Kiva majdnem öntudatlanul feküdt a földön, mint valami elhagyatott kisgyerek. Emlékeztette Michelle-re egy ponton, mikor belekapaszkodott- a nővére ugyanezt tette, mikor kiskorukban ő vitte le az emeletről a földszintre Michelle-t, ha a lány meghűlt. Gyerekekként is ő volt az erősebb, elbírta a nővéreit, de Michelle-t cipelte igazán szívesen, ha kellett. Most kicsit visszatért ez a hangulat és fel nem tudja fogni, miért pont Faraday váltotta ki belőle, de ha akarna se tudna szemét lenni vele ebben a percben. Hiába minden pletyka, nem egy vérbeli szemét állat –szégyen a pofájára – és Kivát is rendes gondossággal és óvatossággal cipeli a gyengélkedőre, úgy fogja a marha nagy karjai között, mint valami elanyátlanodott kisgyereket szokás, ha ringatják, hogy aludjon el.
Túlesnek a gyógyszeres kezelésen nem éppen a finom módon, de muszáj improvizálnia a bekómázott lányon. Szinte felgyulladt a keze, mikor megnézte a csaj homlokát, mennyire forró. Gondolkodott a vizes borogatáson is, de elvileg a lázcsillapító főzet le kellene húzza az egész macerát. Persze azt figyelmen kívül hagyta, hogy Kiva elemi mágus és pont a tüzet kell uralja, fenébe is! Telnek a percek, lassan Kiva is magához tér őt is felrázva a mélázásból. Az ébredezés hangjaira még nem fordul oda, csak a kérdésre mozdul meg: feláll a székről, szó nélkül a közeli asztalhoz megy, amin egy tálban hideg vizet helyezett el, belemártja a mellé rakott kendőt, kicsavarja, visszamegy Kivához és a homlokára teszi.
- Japp. A földön feküdtél és marha lázas voltál. Adtam neked lázcsillapítót és kalapkúra bájitalt. Ha füstöl még a füled.... igen, füstöl. Szóval ne parázz be, ezért van. A kendőt hagyd még a helyén, lejjebb húzza a maradék lázad. Idenyújtod a csuklód? Megmérném a pulzusod. – Tök tárgyilagos, normális hangon beszél, mintha legalábbis orvosi diplomája lenne már, de ez valahol nem olyan meglepő- gyógyítónak akar tovább tanulni és akad érzéke meg kedve is a dologhoz. Kivával se szemétkedik, hogy mi volt ez előtt, csak azt nézi, hogy jöjjön rendbe minél hamarabb. Igazából minél gyorsabban talpra áll, annál gyorsabban térhetnek vissza a szokásos ellenszenvhez- ez a helyzet még neki is furcsa valahol, hogy nem pofozzák egymást agyon.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2014. október 22. 18:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2014. október 22. 19:00 | Link

Mihael.

Az ébredés meglehetősen nehéz, egy súlyos, fekete lepelként telepszik rám az álom, ami alól rettenetesen nehéz kimásznom. Eltart egy ideig, míg sikerül egyáltalán a szememet mozgásra bírnom, hogy meg tudjam szemlélni a környezetemet, mert ahogy megmoccantam fektemben, éreztem, hogy valahol ismerős a hely, mert feküdtem már ilyen helyen ezelőtt, de nem tisztult még ki annyira a tudatom, hogy fel tudjam ismerni. Ahogy lassanként elkezdek magamhoz térni, úgy tér belém vissza a fájdalom, amit alvás közben nem éreztem. A fejem nagyon szeretne szétrepedni a nyakamon, legalábbis úgy érzem, a végtagjaim is szokatlanul nehezek. Aztán lassan körbejáratom a tekintetemet a szobán, hogy megbizonyosodjak róla, hol is fekszem. A fehér falakból és az enyhe bájital- és gyógyszerszagból könnyű rájönni, hogy a gyengélkedőn vagyok. A tekintetem a tőlem nem messze ülő másik egyénre siklik, és a szívem dobban egy nagyot, felülök a meglepettségtől, majd vissza is szédülök a párnámra elég gyorsan. Túlságosan kimerült vagyok még a hirtelen mozdulatokhoz, ráadásul a hideglelésem sem akar nagyon szűnni. Kicsit gyanakodva és méregetően sandítok Mihaelre, de kivételesen nem tűnik úgy, hogy ki akarjuk végezni egymást. Kivételes alkalom.
- Mit csinál a fülem!? – kérdezem cseppet ijedten, ahogy gyorsan a fülemhez kapok. Tényleg meleg jön ki belőle, akár az elemi mágiám is csinálhatná, de ez más, a saját tüzemet felismerem már ennyi idő után. Mindenáron fel akarnék ülni, de rövid úton meggyőzöm magam, hogy ez igazán nem tanácsos jelenleg.
Amikor Mihael elkéri a karomat pulzusmérésre, lassan kihúzom a takaró alól és szó nélkül a kezébe adom a csuklómat, mintha legalábbis normális körülmények között nem próbálnánk meg állandóan megölni egymást. De most érzem, hogy rá vagyok szorulva a Rellonosra, ami belül bosszant némileg, de próbálom magamban elnyomni a dolgot.
- Miért hoztál be? – kérdezem tőle, ráemelve a tekintetemet, miközben ő a karommal van elfoglalva. Igazából tudnék még nekiszegezni ennél jóval több kérdést is, de jelenleg ez foglalkoztat a legjobban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Argentin. Dimágus. exŐrző. Állatkerttulaj. Anyuka. Beütött a krach, kérdezz. Cheesy
Nem. Fúj. ©
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2014. október 26. 23:38 | Link

Gwen

- Tudom, de szeretem, ha együtt van a csapat. Sokkal jobb hangulatú úgy az edzés, hogy nem szomorkodunk, mert valaki nincs ott.
Márpedig van keserűség is akkor, amikor nem teljes a csapat. Ez a kapitányságosdi különben is új nekem. Szeretném jól csinálni, de érzem a nyomást, ami nem tetszik. Az olyan dolgok, melyek rutinosan mennek már, nem okoznak zavart, ám amelyekkel meggyűlik a bajom azok annál többet. A kviddics is ilyen. A lelkemre kötötték, hogy csináljam jól és jól akarom, de mi van, ha elszúrom. Amíg nem leszünk túl az első meccsen, addig nem tudok nyugodtan aludni. A meccs pedig legyen vagy siker vagy bukás, ezen majd utána ráérek agyalni, a lényeg, hogy ott és akkor mindent megtegyünk a célért.
- Mert ez nem cukrászda kisasszony, itt az ember életben akar maradni nem lufivá változni, ha ez önnek nem felel meg, keresse fel Roósz professzort, majd ő segít a gondján.
Miközben beszélek, kihúzom magam, már csak az olvasószemüveg hiányzik az orromról, mely mindig rajtam lenne, de átnéznék felette. A hangom okoskodó, és tanító, sőt, még az ujjammal is fenyegetőzök. Aztán végignézek Gwenen és a végén prüszkölve elnevetem magam.
- Nekem teljesen megfelel. Minden alkalmat megragadok a gyakorlásra. Muszáj fejlődnöm. Amúgy megvannak a meccsidőpontjaink. Navine, Rellon, Eridon. Majd Ash és te lemeccselitek, hogy mikor ki lesz a fogó, ebbe nem szólok bele.
Mosolyogva ölelek vissza. Szeretem ajándékokkal elhalmozni azokat akiket szeretek, és szeretem azt is, ha így örülnek neki. Ilyenkor elégedett vagyok azzal, hogy még mindig jól tudok választani.
- Majd ha már ehetsz fagyit meg ilyeneket. Akkor mindenképpen szeretnék. Viszont lassan mennem kell, neked meg aludnod kell.
Felkelve a hátamra dobom az iskolatáskám, ami tele van még könyvekkel, hiszen nem volt időm lepakolni. Közelebb lépve Gwenhez nyomok egy puszit a homlokára, majd ellépve elmosolyodom.
- Igyekezz kikerülni innen, sápaszt ez a sok fehér. Ha kellek, tudod, hogy találsz meg. Aludjál, ez parancs.
Kacsintok is egyet, majd az ajtóhoz lépve még intek neki egyet, mielőtt kilépnék a folyosóra és elindulnék a végeláthatatlan bűbájtanba való belefulladásom felé vezető úton.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2014. október 28. 03:09 | Link

Beteg Kivus

Csendben, minden árva hang nélkül állítja rá tudatát Kiva figyelésére, ám szemei továbbra is a sötét ablaktáblákat pásztázzák, míg a lány magához nem tér. A rágördülő esőcseppek nosztalgikus hangulatba csalogatják, bűvölik, rögtönzött betege pedig szépen lassan visszatérni látszik Álomföldről. Persze nem magától úszott át oda, de mit tehet az ember, ha holmi földi bajok gyötrik, mint a láz és meghűlés? A gyógyszer egy tisztes kezdőpont, ezért is erőszakolta bele nemrég Kivába a kétféle löttyöt. Ettől majd gyorsabban felépül, nem kell ágyban, párnák közt vesztegelnie- amúgy sem egy túl türelmes alkatként raktározta el magában az eridonos főnixlányt. Megkockáztatja, ha a lánynak egy napnál tovább kell ágyat nyomnia, bele is hülyül a tétlenségbe.
Nem kellett túl sokáig várakoznia, Csipkerózsika egy órán belül magához tér, de a hirtelen mozdulatait már tulajdon feje nem díjazza, jól be is int Kivának egy párnára való visszaszédülés formájában, hogy nyughasson. Mihael maga sem tudta volna szebben visszakoordinálni fekvőbe tüzeskét, mint ő önmagát. Most a pihenés az első, ha Kiva hamar el akar szakadni a marasztaló takaró és lázcsillapító kombójától.
- Füs-töl. – Ismétli meg türelmes-magyarázóan, mialatt két keze mutatóujjaival imitálja, hogyan szokott szállni a füst, csak ezúttal két füle a kiindulópont. Önmagára tükrözi le azt, amit Kiva fülei produkálnak éppen, de ahogy elnézi, a lány magától is rájött már, mi folyik a szervezetében: gyógyulás. A kalapkúra bájital másnapra minden esetben elmulasztja a náthát, legyen az akármilyen csúnya; ha sima meghűlés, megbirkóznak egymással. Inkább megkéri udvariasan a lányt, hogy nyújtsa már ide a kacsóját egy pulzusmérésre- az sem ártana, mert ha rendellenességet tapasztal, hívhatja a Nagyfőnököt gyógyításra és az ki tudja, hol vadássza épp az ebédjét mondjuk. Másik csuklóján ott virít az amúgy egyre sűrűbben használt karórája (sima, analóg darab, ami kibírja a mágikus környezetet), így meg is tudja mérni azt a pulzust ajkaival némán formálva a számokat számolás közben. Még Kiva kérdése sem zökkenti ki, de nem válaszol azonnal, előtte befejezi az alapvizsgálatot. Semmi komoly, minden normális.
- Rendben vagy azt leszámítva, hogy a láz sokat kivett belőled. Hozatok neked egy liter teát, azt mind meg kell idd, meg felkérek egy üveg sima vizet is. Az ásványvíz nem a legjobb ilyenkor. – Mellébeszél, kicsit körít, még a lány homlokán levő kendőt is leemeli, megfordítja és visszahelyezi rá, csak azután néz Kivára komolyabban, hosszabban, na és persze ereszti el végre a csuklóját: szépen visszafekteti azt a lány takarójára, a hasa fölé.
- Hagytalak volna ott? Nem hiszem, ennyire szemét még én sem vagyok. Ramaty az állapotod még… Nyugi, ha kikerültél innen, üldözhetsz kedvedre. Kezdem megszokni, hogy a Mihael-hajtás lesz az új hobbid. – Kissé unott fejjel sóhajt egyet, miközben visszaül a székre – mert eddig kénytelen-kelletlen közel tartózkodott Kivához, hogy elláthassa-, s a következő percben megjelenik mellettük halk pukkanással egy kötvénykés-rövidnadrágos, tapsifülű manó, aki csak azért pukkant be hozzájuk, hogy megkérdezze „Kisasszonkának van-e szüksége valamire?” , Mihael pedig lerendeli az üveg ásványvizet, a kancsó forró citromos-mentás teát és egy tál vegyes salátát rá sem hederítve Kiva esetleges riposztjára.
- Enned is kell, ne próbálj ellenkezni. Vedd úgy, hogy rajtad gyakorolok a gyógyítói pályára. – Ez félig-meddig magyarázat arra, miért nem hagyta ott meggyepesedni Kivát a helyiség közepén és hozta fel a gyengélkedőre. Érdekes, hogy széltében-hosszában szeretik róla terjeszteni, mekkora szemét, mekkora állat, milyen vadbarom, de azért le merné fogadni, hogy szinte senki nem nézi ki belőle a gyógyítói álmait, ahogy azt sem, mennyit tanul, hogy elérje, amit akar, igaz, sokszor a lustasága miatt szívott idáig bukott, vagy épp átcsúsztatott vizsgákkal. De ettől még, ha felkérdeznék tőle az elsőéves orvosis anyagot, nos azzal már tökéletesen tisztában lenne annyira, hogy be merjen menni egy mugli egyetemre vizsgázni. Ennyire szeretné elvégezni ezt a szakot. Innen nézve nincs min csodálkozni, hogy Kivát is úgy próbálja ellátni, hogy tényleg minél hamarabb felálljon innen a lány és egészségesen távozzon a gyengélkedőről, márpedig Kiva problémája még nem is a súlyos kategória, mi több, ezt gyerekjáték gyógyítani összvissz két főzettel.
- Mit kerestél ott egyedül? Ha tudod, hogy beteg vagy, miért nem maradtál ágyban? - Kissé szúrós szemmel méregeti a kisasszonyt, amolyan igazi "nem bírlak, Faraday" módon egy pillanatig, de csak hogy éreztesse, ettől a kis mentőakciótól azért ne nézzék jófiúnak meg kedves gyereknek, szimplán szorult belé is emberség- vagy tudathasadása van és éppen a jó felével társalog Kiva.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2014. október 28. 03:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2014. október 29. 13:57 | Link

Julien Armand Saint-Venant és Renée Célestine Blanche rémtörténete

Félhomály van, egy szobában vagy. Minden a megszokott, attól eltekintve, hogy olyan a világ, mintha kiszívták volna belőle a színeket. Az ablak tárva nyitva, a függönyt a szél lebegteti. Ha kipillantasz az ablakon, egy bekerített apró tisztást láthatsz meg. A közepén egyetlen egy, apró kőtábla helyezkedik el. Egy sírkő. A villanykapcsoló nem működik, így a pálcáddal kell megvilágítanod a helyet, ha látni szeretnél valamit. Ha kisétálsz a szobából, egy folyosóra érsz, melyben két berendezési tárgy van csupán: egy szekrény és egy karosszék. A szekrény már jó ideje üres és áll rajta a por, mindössze egy képkeretet láthatsz rajta. A kép egy kislányt ábrázol, a kezében egy babával. A karosszékben, mely az ajtó mellett helyezkedik el, egy apró alak ül. A háttérben kísérteties nevetés hallatszik, ami a babából szűrődik. Soha nem láttad még eddig, biztos vagy benne, hogy legutóbb még nem volt ott. Nagyon réginek látszik, az arca már kopott, a haja tépett és gubancos, a ruhája sáros és gyűrött, de a szeme zölden csillog. Határozottan téged néz, figyel, vár valamire. Halk suttogást hallasz, körbe a falakból.
- Tolvaj vagy. Juttasd vissza a babám egy órán belül. Juttasd vissza a babám és túléled az éjszakát.

//Ha megpróbálod kinyitni az ajtót alohomorával, nem történik semmi, az ablak pedig túl kicsi ahhoz, hogy ki tudj mászni rajta. Hogyan jutsz ki? Utólag rájössz, valószínűleg a temető gondnokának házában voltál. Ha kijutottál, mindenfelé szúrós tövisek állják el az utadat, neked pedig át kell jutnod rajta, hogy eljuss a sírig. Páros feladatként oldjátok meg.//

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2014. október 29. 19:35 | Link

Halloween - Julien

Mi a jó ég folyik itt? Az első kérdés, amely Renée fejében megfogalmazódik körülbelül így hangzott. Minden fekete-fehér, ráadásul ahol van, az nem az a hely, amire valaha is számított volna. Kissé gondterhelten pillant körbe, de a sötétségben csak annyit tud kivenni, hogy nincsenek errefelé színek. De egy darab se. Mint egy rossz horrorfilm színhelye, ahol a főhősnő hálóingben rohan, de a zombi elkapja és jó kannibál módjára bezabálja desszert gyanánt. Az egyetlen fényforrás felé bukdácsol az ablakhoz, amin kinézve egy sírkövet lát. Ha félős lenne, most sikítva zuhanna össze, de ehelyett a pálcájáért nyúl.
- Lumos! – hangzik a varázsige és a helyiségbe fény költözik. Aztán mégis csak elhangzik egy velőt rázó sikoly. Megpillant nem messze magától egy fiút, aki minden valószínűséggel egy diák, bár jelen helyzetben nem épp örömteli a találkozás. Hála az ijedtségnek elsiklik afelett a részlet felett, hogy egyszer csak volt egy üres karosszék, most meg van egy nem egészen üres karosszék. A szekrényen lévő képre pillant, majd a babára, mely érintetlenül hever ott. Azok a szemek ijesztően zöldek, akárcsak a smaragd és kétségtelenül Renée-re szegeződik a vérfagyasztó tekintet. Kirázza a hideg is az egésztől. Egyértelmű, hogy illúzió alatt vannak, de az viszont már szívás, hogy ezzel Renée nem tud mit kezdeni. A mellette lévő fiúra pillant és immáron végre hajlandó megszólalni.
- Nem vagyok parázós fajta, de egyértelmű, hogy ezt az izét neked kell oda kivinned. Te vagy a férfi – közli nemes egyszerűséggel, akárcsak egy hatodikos kisiskolás, aki a barátaival bátorságpróbásat játszik. Bár megjelenésben és tanári mivoltában nincs nála komolyabb és felelősségteljesebb személy, de ha magánéleti akciókról volt szó, gyakran összezsugorodik egy hiperaktív lánnyá, aki nem tud magával mit kezdeni. Na jó, ez túlzás. Nyilván tud, de ha épp nem hivatalos formulákat kell követnie, lelazul, mint a hatos anya, ráadásul végtelenül közvetlen. Könnyedén adja be bárkinek, hogy ő is egy a sok diák között, ami csak akkor jelent problémát, ha aztán a megismert ifjak az óráján szembesülnek vele. Hupsz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Julien Armand Saint-Venant
INAKTÍV


Havas Julien || Mikulikánus
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 2307
Közös borzongás
Írta: 2014. október 30. 22:11
| Link

(#Jelmez)

Újdonsült külsejével indul meg a bálba, igaz, már pár órája így fest, mivel szoknia kellett ezt a mennyiségű hajat, így, már egészen jól elvan vele, az már más kérdés, hogy kezelni nem tudja, de megoldja, mint mindent. A fekete-fehér világ az, ami igazán leállítja pár percre – elsőre azt hitte, neki van valami gondja a látásával, de aztán rájön, hogy mégsem, ez a mai este hangulata. Mondjuk nem érti, hogy ezt mivel érték el, de menő, annyi szent. A buli eleje egész jól eltelik, eszik, iszik, de ez nem meglepő, vagy épp produkálja magát aktuális bőrébe bújva. Azonban a buli egy pontján úgy érezte, neki ki kell rohannia a mosdóba, elég sok lötyit sikerült meginnia, így sietőssé is vált útja, hamar kirohant, és elvonult, hogy dolgát elvégezze. Igen ám, ez mind jól hangzik, hogy végez, kezet most, visszamegy, és mulat hajnalig. Csakhogy, valahogy nem arra fordul le, amerre kellene – vagy maga a kastély nem akarja, hogy visszatérjen, nem tudni. Az biztos, hogy amikor benyit egy ajtón, és besétál, már baromia nem a nagyteremben találja magát, és tömeg helyett elsőre azt hiszi, egyedül van. Már épp morogna, hogy mi a jó élet van most itt, amikor nem messze tőle, fényt gyújt valaki. Fel is kiált kissé, meglepetésében, hogy mégis ki a franc az, pillanatok alatt fordul az alak irányba, és mered rá az idegen nőre. Idősebb nála, annyi szent, lehet, hogy Mestertanonc, vagy tanár, de inkább előbbire tippelne, hiszen fiatalnak nézi. Szusszan egy nagyot, hogy nem valami idegen, és erőszakos alakkal került össze, majd, ha már így szépen kivilágítják neki a helyet, körbenéz. Sehol semmi, ez tűnik fel neki. A lengedező függöny nem ijesztő számára, a látvány, amely az ablakon túl mutat, érdekes. Csak pár pillantást vet oda, nem is tulajdonít nagy feneket neki, gondolja ez valami díszlet, és már megy is tovább. Vagyis, pontosabban követi a nőt, mivel ki akar jutni, vissza a buliba, csak épp már minden borul felfele, és nem ért semmit, ami arcára is nagyszerűen kiül.
- Mi a..? – motyog maga elé, amikor a folyosóra érnek, és nem az a látvány fogadja, ami eddig. A portréalakos, hosszú folyosó eltűnt, csak egy szekrény, meg fotel van, no meg egyetlen egy portré, amely viszont nem ismert számára. Közelebb oson, és valamiért a hideg rázza a képtől, nem is érti, hogy került ez ide, de elbambul rajta. A fotelra csak ezután pillant rá, felkiált ismét, amikor a babával néz farkasszemet, hisz meg van róla győződve, hogy amikor a festményhez lépett, az a valami nem volt ott. A nevetés már csak hab a tortán, körbe-körbe forog, keresi a tulajt, majd végül ismét a hátborzongató babára kerül tekintete, és összeszűkült szemekkel vizslatja, hogy most tényleg onnan jött, vagy..? A felhangzó szavak, melyek az ismeretlenből jönnek, vérfagyasztóak. Megmerevedik, csak áll, és nagyokat pislogva hallgatja a pár mondatot. Tolvaj.. de ki? Egyikük sem az, hozzá sem értek semmihez, de akkor..? Nincs ideje gondolkodni, hisz újabb szavak jönnek, de immáron közelebbről, a nőtől.
- Mi?! – bukik ki belőle, angolul, mivel a magyart úgy érzi, elhagyja, és hol a nőre, hol a babára siklik pillantása.
- Hogy én.. ezt.. fogjam meg? A hideg ráz tőle. Olyan, mintha.. mintha.. – csak mutogat, de látszólag arra utal, ami a baba megfoghatatlan kisugárzása. Az, hogy nem él, de mégis, mintha az ember lelkéig látna. Sóhajt csak, rázza a fejét, de végül lehajol, és óvatosan megfogja azt. Eltartja magától, esze ágában nincs ölelgetni, úgy tarja, mint valami koszos valamit, és fintorogva pillant rá ebből a távlatból.
- És most..? Hova kell vinnem? – pillant a másikra, mivel nemigen figyelt arra, hogy odakint mi várja, és, hogy hova is kell mennie ezzel a… valamivel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


aeromágus tanonc • Family:3ASK.FM
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2014. október 31. 11:04 | Link



Magában elég hamar túlesett a sokkon, amit a csatangoló kisdiák okozott, aki láthatóan se kép, se hang alapon közelített a végzetébe. Akár honnan nézzük, az Emmában lévő óvó szellem feléledt, eddig is folyton ott volt, hiszen több diák van kezei alatt házvezető-helyettesként, mint amivel valószínűleg elbír, mégis ilyenkor teljesedik ki. Ránézve az eridonos diákocskára sietett fel – magassarkú, soha többet, hiába alacsony, ez már biztos – és fogta karon. Nem volt boldog, hogy itt futott össze vele, de elégedetten fújta ki magát, mikor hallgatva rá, visszaindultak a másik irányba, pontosan a Gyengélkedő bejáratához. Ekkor tekintett le, hogy mezítláb császkál a kisfiú. Az kéne még csak, hogy meg is fázzon pluszban, senki nem szerethet beteg lenni, a kúrákat és gyógyító főzeteket meg pláne, szóval határozott koordinálással terelte be a helyiségbe, majd a hátsó ágy felé, ami a legbelakottabbnak tűnt, és ahol egy pár cipőt is látott.
- Előtte szépen keresünk neked egy lábbelit, aztán lehet szó arról a sétáról komolyabban. Rendben vagy egyébként? Chaske nem eszik embert szerintem, de nyugi, köztünk marad.
Próbált megnyugtató és kedves lenni egyszerre, nem volt szándékában amúgy se árulkodni és bezáratni ide szegény párát, mint a királylányt szokás a toronyba, egyszerűen csak ő is aggódott. Mi van ha gyakran császkál így egyedül, és egyszer baj lesz? Nem szabad az ilyet megkockáztatni. Közben elérkeztek az ágyig, ahol a cipőt előszedve, átnyújtotta neki, ha kellett segített természetesen, miközben körbenézett, hátha szüksége lenne valamire abban az időben még, amit kötelezően előírt neki az élet itt. Nem lehet kellemes, nagyon nem, nem csodálja azért ezeket a kis magánakciókat.
- Ádika, ígérj meg nekem valamit. Ha sétálni szeretnél, inkább üzensz nekem ezentúl, de nem császkálsz egyedül, mert bármi baj lehet. Rendben?
Azzal felegyenesedett és személyes ártalmából köthetően igazította meg az ágyat meg pár ruhadarabot, aztán ha elkészült a fiúcska, kézen fogta és elindult vele kifelé, de megtorpant egy pillanatra, és felkapott egy pulóvert a kezébe, ha kifelé vennék az utat, se legye gond.
- Hová mennél szívesen, most egész sok időm van, bármi lehet az úti cél.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2014. november 9. 21:40 | Link

Az ütött-kopott baba csak lóg Julien kezei között, tűri a körülötte folyó eseményeket és vár, határozottan áhítozik valamire. Valamire, ami majd fordulatot hozhat ebben a színtelen világban. A szobában lévő két személy nem is sejti, hogy ez nem egy egyszerű baba, annál sokkal, de sokkal több. Nem tudni, hogy mi ilyen különleges benne, de az biztos, hogy elveszíteni nem tanácsos. Ahogy az Eridonos fiú fintorogva tekintget rá, észreveheti, hogy a játék szeme hirtelen megcsillan, zöld íriszei rövidesen fényleni kezdenek és ezzel egyszerre a régi, poros szekrényben is valami zöld fény keletkezik. Még mielőtt a tanárnő és a nebuló közelebbről megnézhetné ezt a furcsa jelenséget, a nemrég hallott hangocska ismét felcsendül, de most kivételesen nem beszél, egyszerűen csak gúnyosan nevetgél, miközben hangos koppanások sorozatát indítja el, minden egyes nevetés után. Valaki minden bizonnyal van itt, ráadásul Julien és Renée idegeire szeretne menni ezzel a szörnyű ricsajjal. A hangok egyre hangosabbá válnak, végül pedig az egész olyanná válik, mintha a zajok tulajdonosai a két személy mellett ólálkodna. Vajon mi folyik itt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gyarmathi Mihály Ádám
INAKTÍV


"Mentolos forrócsoki"
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 2720
Írta: 2014. november 10. 13:03 | Link

Emma néni

A navinések házvezető-helyettese meglepően kedves volt velem. Áldom a szerencsémet, hogy ő fülelt le, mert fogalmam sincs, hogy mi lett volna, ha mondjuk a saját házam házvezető-helyettese akad rá. Dwayne bácsi olyan szigorúnak tűnik, és szó szerint összerezzenek, ha meghallom a közelben. Olyankor mindig az jár a fejemben, hogy rosszat tehettem, és most jön közölni, hogy ki vagyok csapva a suliból, vagy éppenséggel Zsombicc kicsapásának hírét hozza. Mindegy is, most az volt a legfontosabb, hogy végre kimehetek, noha nem egyedül.
Lassan, még kicsit bizonytalanul lépkedtem, hiába érezhettem magam biztonságban Emma néni mellett. Mikor megálltunk, kitapogattam az ágyam szélét, és szépen felültem rá. A cipőimet a kezembe kaptam, de előbb a bennük elrejtett zoknikat vettem fel, majd a cipőket is. A fűzők bekötésével vakon nem boldogultam valami jól, ám Emma néni ebben is segített. Zavarban, és némileg kínosan is éreztem magamat; vörösödő arcom csak tetézte ezt. Komolyan úgy festek itt, mint egy béna óvodás, akinek a cipőit a rá vigyázó dadusnak kell megkötnie. Tenni viszont nem tudok ellene, magatehetetlen vagyok, ameddig nem látok. Kérdése így később jutott el hozzám, de nem voltam tiszteletlen, hogy figyelmen kívül hagyjam, ezért mosolyt varázsoltam az arcomra, és vélhetőleg Emma nénire néztem.
– Köszönöm a kérdést, rendben vagyok, csak nagyon unatkozok egyedül. Nem eszik, de mindig visszaparancsol az ágyba, ha éppen felkelek… Pedig néha csak az ablakig szeretnék eljutni, és kinézni rajta… még ha nem is látok. –sóhajtottam a válasz után, majd lekászálódtam az ágyról, ismét megfogtam a tanerő kezét, és engedtem, hogy vezessen. Közben ígéretet kért tőlem, amitől cseppet vonakodtam, de ennyivel tartozok neki. Így egyik kezemet a szívemre tetem, még a másikat felemeltem, és bólintottam egyet, hogy megígérem. Arra pedig, hogy merre menjünk, rögtön rá akartam vágni, hogy nézzük meg a gálameccset, de elvetettem.
– A gálameccset szerettem volna nézni, de a kezdetleges lelkesedés alábbhagyott… Lehetne, hogy a Vízeséshez menjünk? Nem akarok belemenni a vízbe, mert rettegek tőle, csak ott szeretnék sétálni. Ugye lehet Emma néni? –hangomban csengett a kisfiús ártatlanság, kíváncsiság és vágyakozás egyvelege. Első úti célnak megfelel, utána majd eljutunk még máshova.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. november 23. 16:17 | Link

Brandon Norrey

Általában határozott és magabiztos vagyok, olyan ember, aki tudja mit és hogyan akar. Most mégis eléggé esetlennek érzem magam, és ez természetesen Brandonnak is feltűnik. Éppen továbblépnék kritikáján azzal, hogy egy könyv megírása a nyugodt szobában teljesen más lapra tartozik, mint a mi nem éppen szokványos helyzetünk, de ekkor előveszi a könyv egyik példányát. Nem kell sokat agyalnom rajta, mit szeretne, azt is mondhatnám, hogy ez egy sokkal ismerősebb szituáció. Pár kedves szó, és a fiú neve alá odakanyarítom az aláírásom, majd visszaadom neki a kötetet, és folytatom a tájékoztatást. A kommunikáció kezd gördülékenyebbé válni - bár én még koránt sem vagyok a szokott felszabadult - közben egyszer még a krétáját is megjavítom a pálcámmal.
- A tengernél nem csak a mennyiség a fontos, hanem az is, hogy hullámzik, mozog, közelebb jön, majd távolodik. A legtehetségesebb hydromágusok mind az óceán vagy a tenger mellett tanulták meg a képességük használatát, mert ezek a nagy kiterjedésű vizek, olyan élő szervezetek, amik tökéletesen leképezik a víz elem tulajdonságait. Csak figyelve a tengert is sokat lehet tanulni - magyarázom úgy akárha órán lennénk, és közben számomra észrevétlenül elkezdek feloldódni, persze még nem teljesen, hiszen hátra van a bemutatóm, amire hiába gyakoroltam sokat, nem biztos, hogy úgy fog sikerülni, mint szeretném.
- A gyakorlati képzés a te órarendedhez lesz igazítva, na meg persze az én elméleti előadásaimmal sem ütközhet, illetve a többi tanonc óráinak időpontjaitól is függ, de én akár hajnalban is felkelek, vagy akár késő estig fennmaradok, ha neked úgy felel meg. Hetente egyszer azért nem ártana összeülnünk, de havonta háromszor mindenképpen. A képzés alapból három évig tart, a végén vizsgát kell tenni. Ha túl sok órát kihagysz egy évben, vagy éppen nem fejlődsz úgy, hogy elvárható lenne, természetesen bukni is lehet, de csak a végső esetben. Ha minden jól megy, fokozatosan egyre jobban fogod tudni irányítani az elemed, egyre több mindent fogsz tudni megvalósítani.
A bemutató előtt kicsit elbizonytalanodom, mert nem tudom, mennyire jó ötlet. Persze bízom Johnban, de még sosem voltam Brandonéhoz hasonló helyzetben, nem is ismerem a fiút annyira, hogy tudjam, hogyan fog reagálni. Azt sem tudom, sikerül-e, viszont meg kell próbálnom, Brandon is erre kér, vagy legalábbis szeretné, ha kevésbé látszana rajtam, mennyire furcsán érzem magam ebben a helyzetben.
Megkérem, hogy tartsa felém a tenyerét, és amikor megteszi, egy ökölnyi vízgömböt idézek bele.
- Kérlek, szorítsd meg finoman!
Olyan érzés lehet, mintha egy vízzel telt lufit tartana a kezében. A gömb belsejére koncentrálok, majd a közepéből kifelé indítok egy kisebb lökéshullámot, majd egy újabbat. Hamarosan a lüktetés folyamatossá válik, akár a szívdobogás. Hagyom, hogy egy darabig érezhesse az apró mesterséges szívet a kezében, majd lecsillapítom a víz mozgását, hogy újabb, másféle vibrálást indíthassak el benne. Ez az, amit igazán mutatni akarok neki: a hangrezgéseket utánozva egy rövid dallamot játszok el a vízen. Nem olyan, mintha valóban hallaná, ez egy teljesen másféle érzékelés, ugyanakkor ténylegesen érezheti a zenét. Mivel a hegedű hangja miatt veszítette el a hallását, fogalmam sincs, hogyan reagál erre, de úgy érzem, fontos neki megmutatni, hogy az eleme sok dologban kisegítheti akkor is, ha végül a gyógyítók nem tudnak javítani az állapotán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. november 30. 15:42 | Link

Merkibá :3
(Menőtárs)


Bah, olyan bunkó vagyok! Lábujjaimat behajlítom a takaró alatt, hogy elterelje a figyelmemet a beszólásomtól. Régen volt erre kifogásom, beszéltem. De azért leírás közben elgondolkozhattam volna rajta, hogyan kéne beszélnem a jövendőbeli tanárommal. Ő aláírja a könyvem, szemem átsuhan átvételkor a szavakon, de sietve elteszem, és tovább olvasom. Érdekes érzésem van a képességemmel kapcsolatban. Olyan, mintha nem lenne vele minden rendben, mint amikor valamilyen tárgyból az embernek hibás van. Az olvastam, hogy rengetegen először megrémülnek az erejüktől, van, aki próbálja elfojtani. De valami mintha ellentétesen működne nálam. A lelkemet magához hívja a víz, akár a tengereket a part… Bár az a holdtól van. Mindegy, szóval erős a kötődésem a vízzel, ez cáfolhatatlan. Ujjaim, amikkel a puha matracon támaszkodom belemélyednek a szövetbe, ahogy elolvasom, a legnagyobb hydromágusok a tenger mellett tanulnak. Izgatottan bólogatok az elmondottakra, majd elkezdek írni a megjavított krétával.
Lenne egy kérdésem. Azt olvastam, hogy a víz nem árthat rám. – ezt gyorsan letörlöm, és kijavítom. – a hydromágusokra. Akkor, ha egy hegy tetejéről a vízbe ugrok nem lesz semmi bajom? Ha lemerülök a Mariana árok legmélyére, nem fog összeroppantani a víznyomás? Ha tengervizet iszok, nem halok bele? Ez egy kicsit hihetetlennek tűnik számomra, akármennyire is tanultam eddig a tárgyat, csak elméletként fogtam fel.” megrázom a kezem, hogy a bele álló görcsöt eltüntessem. Sosem szerettem krétával írni. Morcosan törlöm bele kezem egy kendőbe, ami összegyűrve az ágyam melletti asztalon hever. Próbálok kedves lenni hozzá, és úgy látom hat.
„Az igazság az, hogy napi négy órát gyakoroltam a zenét. Jól sejtem, hogy nem lehet ezt az űrt kitölteni teljesen az elemi mágiával? Vagy tud nekem ennyi feladatot adni, amit meg is tudok oldani?” Írás után odatartom neki. Figyelem, ahogy a homlokát enyhén ráncolja olvasás közben. Mostantól igyekszem nagyobb betűkkel írni. Létrehoz kitartott tenyereimhez egy vízgömböt. Félve hozzáérintem ujjaimat, s mintha reagálna rá, apró fodrozódások indulnak körbe a felszínen. Lassan lüktetni kezd a folyadék. Tátott szájjal csodálom a jelenetet.
- Mintha élne. – most nem írom, lefeledkezem magamról, és mintha az ökölnyi vízlabdának suttognám volna az egészet. Elkezd vibrálni az egész. Egy kissé megijedek a dologtól, hiszen magára a hangra emlékeztet az egész. Elkapom a kezem, mintha tűzforróvá válna az egész. A pillanatnyi rémületem a vízen is megmutatkozik, ugyanis egy szívdobbanásnyi ideig másfélszeresére növekedik, de szerencsére nem tovább, hiszen tapasztalt tanárom uralja a helyzetet. Magamra nézek, nagyot sóhajtok, majd újra hozzáérek. Érzem a hullámokat, de már nem rettegek tőlük.
A víz mostantól hozzám tartozik, nem szabad megrémülnöm tőle semmiképpen.
Utoljára módosította:Jeremy Claythorn, 2014. november 30. 19:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2014. december 4. 20:25 | Link

Látogató;;
-Mert a rossz hírt is hoznia kell valakinek.-


- Kristóf?
Még párszor elhagyta a név félkómás állapotban ajkait, de a fájdalom teljesen maga alá gyűrte a lányt. A legrosszabb még csak akkor jött pedig, mikor magához térítették őt. Ekkor már sürgött körülötte a jól ismert gyógyítói arc, érezte, ahogy hol a kezét, hol a fejét mozgatják, de minden egyes apró érintés is fájdalmat okozott újra. A talpától a feje búbjáig hasított végig benne, ahogy a kezét arrébb emelve lehámozták róla a védőfelszerelést. Aztán valami borzalmas ízű dolgot itattak vele, ezek után pedig újabb képszakadás következett.
fogalma sincs mennyi időre, hogyan és miképpen ütötte ki akár a szer, akár a fájdalom, de tudta, hogy sokat nem javult még a dolog, hiszen ahogy szemeit kinyitotta, és fejével oldalra próbált fordulni, egész testében megremegett oldala szúrásától. Bal fele teljesen odavolt a gurkótól, még a csuklója is fájt mindig a ficamtól, de az teljesen elenyésző volt ahhoz képest. Nem látott éppen senkit maga körül, vagy csak korlátozta őt, hogy egy irányba bírt nézni és kész, kifújt. Dúlt benne némi indulat, a kíváncsiság és az aggodalom is. Mi van most a csapatával? Tisztában volt vele, hogy a manőverét nem fogja mindenki megdicsérni, és abban is, hogy ettől még szükséges volt, de utált ide kerülni ezek után. Maga mellett balra - erre sikerült elfordítani a fejét, és egyelőre nem nagyon mozgott volna - nem feküdt senki. Vagy nincs még vége, vagy megúszták, mindkettőben látna rációt, de leginkább reménykedik. Most veszi csak észre, hogy nedves lett a felsője és  a párna is, ahogy könnyei is kicsordultak a mozdulatsortól. azonban jött az indián bácsi, mint megmentő. Kapott fájdalomcsillapítót, sok instrukciót, és parancsot a fekvésre.
De legalább a fogója akkor megmenekült. Vajon...elkapja, vagy elkapta a kis aranyost?
Utoljára módosította:Emma McNeilly, 2014. december 4. 20:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2014. december 4. 21:05 | Link

Ádibogyó
- Öltözék -


Nem szívleli ő a gyengélkedőt, a sok betegecske diáknak azonban kijár minden segítség. Tartja ő legalábbis, a maga nemében is próbálkozik, de nem lépett gyógyítói pályára sosem, nem az ő világa jó neki a katedra, na meg a sárkányok. Az örök szenvedélyek. Viszont az utóbbi időben nem egyszer vette már észre magán micsoda empátiával és felelősségérzettel pátyolgatja itt a fiatalokat, nem is volt kérdés tehát, hogy Ádikának segíteni akar majd, nem pedig büntetést osztani rá.
- Ez normális reakció, ő csak vigyáz itt mindenkire, ez a dolga. Na jó.. megsúgok valamit, talán egy kicsit komor és ókori a felfogása is, de csak jót akar.
Egészen halkan, kicsit kuncogva tette hozzá a második mondatot, miközben igyekezett a fiúcskának mindenben a segítségére lenni. Cipők kész, ruha megvan. Hm-hm, talán útra készek. Pillanatnyilag nem látta sehol a gyógyítót, így egy pergamenre gyorsan ráfirkálta még utolsó mozzanatként, hogy vele van az eridonos, nem szökött el, és időben visszajönnek. aztán kézenfogta őt és elindult vele, egyelőre céltalanul, de várva, mit is szeretne.
- Hát, nem is bánom annyira, hogy már nem szeretnél. Bár van fent több kedves ismerősöm is, nem vagyok annyira otthon a dologban, csak unatkoznál ott mellettem.
Vallja meg őszintén, miközben lassan battyognak a folyosón, kipillantva pedig boldogan tapasztalja, hogy az idő sem annyira szörnyű szerencsére. az ötlet pedig meglepte, de elmosolyodott, maguk elé figyelt, hiszen duplán szükséges volt ez most, aztán végül kedves és csilingelő hangján fordult hozzá.
- Rendben, menjünk a vízeséshez, de nem leszünk sokat a víz közelében nagyon, mert ott hűvösebb van, és te sem szeretnél biztos plusz napokat az Indián bácsival.
Ó, micsoda anyai mondandók, csodálkozik néha az ember, hogy viselik mégis ilyen jól tőle a dolgokat, hiszen a maga módján azért elég határozottan tudja előhozni a kéréseit. De lehet csak nem is igazán ellenkeznének, de, hogy most is így van-e még nem tudja.
- A tesód járt bent nálad mostanában? Nem találkoztam vele órán érdekes módon.
Nem tartozik a legszigorúbb tanárok közé, mégis érdekli azért, merre is császkálnak a fiatalok, persze nem tervezi megbüntetni, ahogy azt sem, hogy felelősségre vonja, de talán Ádikánál volt, az meg azért Emma számára egy bocsánatos bűn abszolút.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Végardó Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2014. december 4. 21:49 | Link

Rögtön felpattant, amikor meglátta a balesetet. Gyilkosságot?
A levitások durván játszottak: kipécézték a fogót, és mindenáron le akarták szedni. Taktikának nem utolsó, de azért meglepő volt, hogy a szfinxek háza ilyenre vetemedik. A Rellontól nem vár mást az ember. Az agresszív játék megspékelve egy kis öngyilkos heroizmussal eredményezte azt, hogy Luca az oldalába kapott egy gurkót. Esélye sem volt.
A lány még földet sem ért, Erik megindult, és fellökve néhány a sorában ülőt ledobogott a lelátóról, onnan futva igyekezett a gyengélkedőhöz, ahová feltételezte, hogy a terelőcskét vitték. Valóban oda került Luca, de persze Eriket nem engedték a javas körül lábatlankodni, míg az dolgát végezte. A fiú ügyefogyottan visszasétált a kviddicspályához, de már csak a lépcsőnél állva nézte végig a meccs további részét és a Levita győzelmét, aztán elsőként lépett le a fele ünneplő, fele csalódott tömegből. A gyengélkedő még mindig zárva volt a látogatók elől.
Már nem emlékezett, mit művelt egész délután, míg végre beesteledett. Csak remélhetjük, hogy valamelyik tantárgyából volt korrepetáláson az eridonos főokosnál, ugyanis a hajtósrác majdnem mindenből bukásra vagy elégségesre állt.
Leszállt az est, és valami sokkal különlegesebb esemény is vele együtt: Erik első szabályszegésének holdjára virradtunk. A mackós alkatú ötödikes, a lopakodás művészetének megszégyenítője valami csoda folytán (vagy az ünneplő, esetleg lusta prefektusoknak hála) senkivel sem találkozott egész úton a kórteremig.
Nem esett nehezére a bejutás, de az ablakokon beszűrődő halvány esti fényben beletelt egy kis időbe, míg keresettjét meglelte. Az utolsó függöny mögött pihent a lány, csukott szemmel. Erik amennyire tőle telt, halkan odalépett hozzá, és óvatosan, mint egy porcelánmadárkát, nagy kezébe fogta a kis kezet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2014. december 4. 22:23 | Link

Eriknyuszi;;


Egyre többször sikerült kis időkre magához térnie, de valóban a alvás volt az egyetlen, ami segíthetett most, ezzel nem is akart hadakozni, főleg, mert pont úgy érezte magát, mint aki 5 napja nem aludt és még az úthenger is átment rajta. Se nem volt jó, se nem volt élhető állapot, de már évekkel ezelőtt, mikor először szállt seprűre, tudta miket vállal be, így a csalódottság és a düh elmaradt. Inkább aggodalom és izgalom volt benne, a többiek érdekelték. Képtelen volt csak a gyógyulásra koncentrálni, ahogy kérték tőle, még nem tudott semmit. Álmában is kviddicses képek kergették folyamatosan, amik néha jól, néha nem végződtek. Már-már lázálomnak nevezte volna, de vélhetően a fájdalom generálta benne. Nyugtalan volt és védtelen, egyik se a kedvence.
Miután beesteledett, elcsendesült minden, ismét elszenderedett, de nem nyugodott a lelke. Mozgásra ugyan nem, de a kezének mozdítására, automatikusan szorított rá lágyan az övét tartó kézre, aztán szemét is nyitogatni kezdte.
- Ki...?
Igen, még mindig nem volt kellemes a mozgás, de attól a szörnyű létől, amit kapott, sokkal tompább lett. Fejét a látogatója felé fordította, akit a rossz fényviszonyok miatt idő volt kitalálnia ki az, de aztán halvány mosoly után lett tiszta a kép. Az eridonos hajtó, akivel a meccsen is kint volt. Már akkor is nagyon jó volt őt látni, most meg pláne jól esett neki. Viszont ebből tudta is, hogy biztosan ott volt, látta. Mindent látott.
- A csapat... rendben van?
Érdeklődött, a beszéde tiszta volt, és reálisabb sokkal, mint a volt helyetteséhez szóló kérlelések a legelején. Egészen magához tért, most még az állapota is stagnált ezen a nem fáj annyira szinten, amin létezni tudott az ember. Minimálisan próbált feljebb csúszni, nagyjából ment is, de nagyokat szisszent. A kötés körbe a törzsén érezte, ahogy súrlódik, és ettől nem kellemes érzéseket idézett a gurkó becsapódásának helyén.
- Mi lett a vége, Erik? Megint...?
Nem akart pesszimista lenni, de csak rossz érzések kavarogtak benne, főleg, hogy ott sem tudott lenni segíteni, hibásnak érezte magát. Messze volt, nem tudta szerelni a gurkót...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Végardó Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2014. december 4. 23:29 | Link

Nem is olyan erőtlenül szorított vissza Luca, mint ahogy Erik számított volna rá. Terelőkéz.
- Én - suttogta Erik Luca kérdésére, ezzel biztos sokat segített.
- Erik - tette hozzá még mindig suttogva, mikor ez neki is leesett.
- Jól vagy? - kérdezte egyszerre a lánnyal. Aztán egyszerre vártak. Végül a fiú belekezdett.
- Jól vannak, nem történt semmi baj, miután leestél. Az új terelő is becsülettel küzdött.
Két mondat egymás után! Erik, ez igen! Mi van veled?
Á, ne higgyük, hogy hirtelen belevaló Disney-herceggé változott. Ezen a ponton eszébe jutott, hogy Luca kezét fogja, és gyorsan el akarta rántani a sajátját. De hát a lány az övét szorította, és milyen kínos lenne az a pillanat is. Hát a fiú mintegy véletlenül ottfelejtette mancsát. Egy apró kis simításra is vette a bátorságot a hüvelykjével a finom kézfejen.
Luca az eredményt tudakolta. Az eridonos arckifejezésében benne volt a válasz, mielőtt kimondta volna.
- 170-40 a Levitának - motyogta gyászosan, már amennyire gyászos hangot tud megütni egy motyogó ember. Eriket birkatürelműnek, egykedvűnek ismerhetik, de a kviddics valami olyan, ami olykor kihozza belőle az indulatokat. Például csak a kviddicsvereségek miatt tud bosszankodni, ezért nagyon is megérti, milyen rossz lehet Lucának úgy feküdni összetörve a gyengélkedőn, hogy még csak nem is nyert a csapatuk. De legalább megmentette a fogót. Még ha őrült ötlet is volt ez.
Szeretné azt mondani, hogy nincs veszve semmi, de a Navine majdnem 150 ponttal le van maradva. Ha az Eridon megveri a tabella élén álló Rellont, akkor is 340 pontjuk lesz legalább, és képtelenség hogy a sárgák több, mint 15 gólt dobjanak az utolsó meccsükön a Rellon ellen.
Ehhez bezzeg van esze a srácnak. Mugliismeretből brillírozna ennyire.
Inkább nem szól semmit. A következő meccs az Eridon-Rellon lesz, és Eriknek gyomorfájása van, ha csak rágondol.
Nem tudja mit mondjon, pedig nagyon szeretne szórakoztató lenni... talán itt az ideje elbúcsúzni...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2014. december 7. 20:14 | Link

Eriik;;


A tudatáig egész gyorsan jut el a hang, de a felismerés ebből még nem ment igazán, ám a névvel már jobban ki volt segítve. Kis idő kellett, de tudta, hogy az eridonos hajtó hozzá érkezett látogatóba, és mivel már annyival is képben volt, hogy a lelátóról jöhetett, ha így idekeveredett, egyből érdeklődött is a többiekről. Megnyugodott, mikor pozitív dolgokat hallott vissza, majd tekintete a takaróra siklott, ahol alatta a kötést érezte magán.
- Már rendben leszek. Összerakott az indián gyógyító, csak még fáj...
Kicsit elcsuklik a hangja a végére a fészkelődésben fel is szisszen, de aztán abbahagyva, próbál kényelmesen, kicsit hunyorogva Erikre nézni, miközben már nem annyira szorítva, de még fogja az érte aggódó kezet. Jól esett neki tagadhatatlanul, hogy valaki bejött hozzá, és valahogy annak is örül, hogy ez nem a csapata lett első körben. Nagyon nem viselné jól, ha a vezérüket bénán kéne pesztrálniuk egy kórteremben.
- Megint...
Aztán bármennyire is halkan és leplezve jött a válasz, ettől még nem lett kevésbé keserű a csapatkapitány számára. Az előző meccsükön is igyekeztek azért az erejükhöz mérten, itt meg amíg ott volt a lelküket is kiadták a pályán, valami emberfeletti módon igyekezett mindenki. Mégis az eredmény ugyan az... Kicsit esztétikailag szebb, ám cseppet sem mutat jobbat. A másik részről pedig pontosan tudja ez mit jelent. Nem egy éltanuló a leányzó, de a matekozással, főleg ha kviddics a téma nem volt még sosem baja. A kupát itt elvesztették, ha csak nem jön közbe valami emberfeletti esemény. Ezekben már nem hisz annyira.
- Tudom, hogy mindent megtettek... érzem.
Lemondó kicsit, ám tényleg hisz ebben, de fogalma sincs, mit ronthatott el idén, ami tavaly még rendben ment. Mi változott ennyit. Nyilván össze kell szokni az újakkal, elment a fix pontja, egy csomóan jobb lehetőségek miatt távoztak... Jó igazából érzi, hogy alig kaparták össze magukat, és csodát se kéne várni, mégis tavaly is rosszul álltak az elején, aztán miből lett a cserebogár?
- Győzzétek le a rellont, Erik, képesek vagytok rá.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Végardó Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2014. december 12. 21:31 | Link

Eriknek a lányt nézve bűntudata támad, hogy legyőzték a Navinét a legutóbbi meccsükön. Nonszensz.
De Luca erős, és meglepően jól viseli a rossz hírt. És Eriket biztatja. A fiú viszont nem birtokolja azt az optimizmust, amivel a másik bátorítani próbálja. A Rellon gyilkos bagázs. Szét fogják szedni őket a pályán. A fiú néha arra gondol, jobb lenne, ha eltolnák ezt az egész meccset. Pedig akkor semmiképp sem nyerhetnének, persze.
- Lesz... ami lesz - nyökögi a fiú, nemcsak bizonytalan hangon, de bizonytalan szavakkal is.
Pedig tavaly utolsó helyen végeztek a sárkányok, hogy szerezhettek ilyen jó játékosokat egy nyári szünet és az első iskolahónap alatt?
Most már a srácnak izzadni kezd a tenyere, hát amint észreveszi, kicsúsztatja a kezét Lucáéból. Szörnyen néz ki a lány. Neki pedig sem vigasztaló, sem figyelemelterelő téma nem jut az eszébe. "Hamarosan nyílik a hanga." "Elena Rose csütörtökön nagyon közel ült hozzám órán." "Most tudtam meg, hogy a muglik nem látják a dementorokat."
Semelyik nem tűnik megfelelő beszédtémának. Másnak miért megy ez ennyire egyszerűen? Például Lucának. Talán leckéket kéne vennie tőle! Igen!
- Volna... - kezd bele, mikor nyikordulást hall a közelből, gyanúsan épp a gyógyító szobájának irányából.
Mennem kell - üzeni a szemével Erik, majd utolsó pillantást vetve a lányra, térdelésből guggolásba billenti magát, és görnyedve odarohan az ajtóhoz. Nem csukta kilincsre, így könnyen kitárja, és eltűnik a másik oldalán, halkan beklikkentve a zárat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. december 17. 14:47 | Link

Brandon és a víz

Láthatóan érdekli a fiút az eleme, hiszen hirtelen tengernyi kérdést önt rám, pedig csak egyről volt szó. Persze nem bánom, sokkal jobb így, mintha magába roskadva ülne az ágyon minden kommunikációt elutasítva.
- A kérdéseid érdekes témát feszegetnek - kezdem, miközben kiejtett szavaimat továbbra is megformázom a levegőben elemem segítségével. - Alapból azt tanítjuk, hogy a mágust az eleme semmilyen körülmények között nem bánthatja. Ugyanakkor ez nem teljesen igaz. Előfordulhatnak olyan esetek, amikor az elemi mágus elveszíti az irányítást eleme vagy elemei felett, ekkor előfordulhat, hogy önmagát is megsebzi vele. Alapesetben ez nem történhet meg, hiszen az emberi elme védi a testet, a tudatalattid akkor is irányítja az elemed, amikor öntudatlan állapotban vagy. Így aztán, ha bele is ájulsz egy medencébe, nem fogsz megfulladni. Erős érzelmi felindulás, sokkhatás vagy trauma esetén előfordulhat, hogy az elméd leblokkol, ilyenkor megtörténhet, hogy az elemed kitör. Ekkor nemcsak másokat, de a saját testedet is meg tudod sebezni. Ez főleg a pyromágusokkal szokott előfordulni és a terromágusoknál is nagyon veszélyes. A víz elem gyermekei nagyon változékonyak, de akárcsak az aeromágusoknak, nekik is megvan a maguk belső egyensúlya. A legszilárdabb jellemmel a terromágusok büszkélkedhetnek, de ha ők elveszítik a kontrollt önmaguk felett, nagyon súlyos sérüléseket tudnak okozni maguknak és másoknak is.
Kicsit hagyom, hogy megeméssze a dolgot. Fontos tudnia, hogy az elem nem csak egy rajta kívül álló dolog, nagyban függ a saját viselkedésétől, hogy hogyan viszonyul majd hozzá.
- De visszatérve a kérdéseidre: ha egy hegy tetejéről vízbe ugrasz, nem lesz bajod; valamint a víznyomás sem árthat neked. Ugyanakkor a tengervízzel csak óvatosan, hiszen ott nem maga a víz az, ami árthat, hanem a benne lévő só, ami kristályos anyag és inkább a földmágusokhoz tartozik. Azt is mondhatnám, hogy bár a tengervíz nem árt, de attól még a veséd leáll a túl sok sótól.
Arra, hogy eddig ez neki csak elmélet volt, nem tudok mást tenni, mint bólogatni. Addig senkit nem érdekel komolyabban, amíg nem kerül igazán testközelbe az elemekkel. Teljesen más dolog irányítani őket, mint olvasni róluk.
- Bár nekem hárommal több elemem van, mint neked, tapasztalatból azt mondanám, hogy ez nem négy órát vesz el a napjaidból, hanem kb. minden percet. Minél többet gyakorolsz, annál erősebb, tapasztaltabb elemi mágus lehetsz. Feladat rengeteg van, ráadásul a meditáció és a koncentráció is sok időt vesz igénybe. Viszont mindez nagyon fárasztó, és súlyos következményei lehetnek annak, ha valaki túlerőlteti a gyakorlást. Kezdetnek maximum napi két órát javaslok, aztán mindig egyre többet. Lassan azt fogod észrevenni, hogy már majdnem minden pillanatodat az elemeddel való foglalkozás, vagy a képességeden való gondolkozás tölti ki. De ez a jó, hiszen aztán majd így fog minden magától, automatikusan, értelemszerűen jönni. Sok dologhoz már nem fogod használni a kezed vagy a pálcád. Én például nem tudom, mikor nyitottam ki utoljára saját kézzel ablakot, vagy mikor kevertem valamit kanállal. Neked például az esernyőhasználat is csak muglik jelenlétében lesz ajánlatos, de akkor is csak álcaként, nem mintha szükséged lenne rá.
Rengeteg példát tudnék még mondani, hiszen az elemek velem élnek, mindennapjaim részei, szinte észrevétlenül használom őket, akár ahhoz is, hogy felmenjek a lépcsőn. Ha hirtelen elveszíteném a képességem, tuti, hogy minden lépcsőben orra buknék.
Közben megmutatom neki a vízgömböt. Eléggé erősen kell koncentrálnom, hogy a rezgések valódi dallammá álljanak össze, de végül sikerül, ezt Brandon reakcióján is látom. Ijedtsége kihat az én varázslatomra is, hiszen ő hydromágus, hozzám képest sokkal közelebb és természetesebb módon áll a víz elemhez. Persze azért még nagyon kezdő is, úgyhogy a gömb csupán nagyobb lesz, nem durran szét, én pedig gyorsan vissza is alakítom korábbi méretére. A fiú viszonylag hamar megnyugszik és újra megfogja a vízgömböt, én pedig egy kis idő múlva eltüntetem azt. Várom, vannak-e kérdései, vagy bármi, amire hirtelen szüksége lenne. Részemről a látogatás már elérte a célját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Jenny Miles
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 536
Írta: 2015. január 11. 15:27 | Link

Lorelai K. Riviera

*Meleg takaróval a hátán, amit szobatársa terített rá, érkezik a gyengélkedőre. Pár napja, egy havas délutánon a társaival való kinti hócsatában, úgy tűnik, sikeresen megfázott. Amilyen makacs természetű, úgy volt vele, hogy kipiheni, természetesen a suli mellett. Azonban nemhogy jobban, de egyre rosszabbul lett. Mostanra már alig áll a lábán, melege van és izzad egy-két napja, de még mindig nem tervezte ő, hogy ide jöjjön. Ma reggel viszont, amikor felébredt, egyre jobban elkezdett fájni az oldala, és alig kap levegőt, nehézkesen lélegzik. Pont, mikor egy langyos zuhanyzást vitt véghez, a tükörben észrevett valami furcsát. Ahol a fájdalmat érzi a bal oldalán, nemcsak, hogy piros az egész bőre, de még fehér kiütések is leledzenek, egyre nagyobb terjedelemben. Tudja, hogy ez már nem játék, hiszen egy egyszerű megfázástól ezek nem jelennének meg. Félve attól, hogy valami komolyabb baja történt, elindult a gyengélkedőre, de minden lépésnél egyre gyengébbnek érzi magát. Megkönnyebbülten sóhajt fel, ahogy belöki az ajtót. Érdekes módon nincs bent senki, mint beteg, így a legközelebbi ágyra lehuppan. Kifulladva veszi még nehezebben a levegőt, nem tett jót neki ez a séta. Úgy gondolja, egy-két perc múlva összeszedi az erejét, és bekopog a gyógyító irodájának az ajtaján.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2015. január 13. 15:39 | Link

Jenny Miles


Egy újabb unalmas nap volt, éppen csak sikerült visszapaterolnom a hálókörletébe az összes színlelőt. Néhány paranoiddal is volt ma dolgom, kicsit sajnálom őket ilyenkor, a megfázás szezonban. Hosszan, türelmesen magyaráztam nekik, hogy nem, egy-két köhintéstől még nincs tüdőgyulladásuk és a harminchat és fél celsiusos testhő még nem láz, sőt, még csak hőemelkedés sem. Azt is pontosan ecseteltem, hogy valószínűleg a pániktól szédülnek, és semmi baj nincs az agyuk vérellátásával. Meglepő, komolyan meglepő, az ember lánya mennyi ilyennel találkozik, ha gyógyítónak áll. Ezért nem erőt kérek a munkámhoz, inkább sok-sok türelmet, hogy újra és újra el tudjam magyarázni ezeket, hiszen ez a dolgom.
Éppen a számomra kijelölt szobában ücsörgök, a délutáni teámat kortyolgatva. Jól esik egy kis lazítás, amikor bejöttem, még senki nem volt. Viszont biztos vagyok benne, hogy egyhamar megjelenik egy-két cukorfalat, akikről első ránézésre megmondom, hogy súlyos, kétoldalú iskolaundorban szenvednek. Egyik kezemben a teám, a másikban egy szendvics, amit ebédre hoztam be. A csípőmmel lököm ki az ajtót, fordulok meg. Akkor látom, hogy valaki ül az ágyon, de ahogy a lány vékony alakjára pillantok, máris végigfut a hideg a hátamon. Elég sok beteg embert láttam már, és ő határozottan az volt. Egy éppen nem használatos tálcára gyorsan ledobtam az ebédem és már mentem is oda hozzá.
Amint odaérek az ágyon ücsörgő lányhoz, hűvös nyugalommal pillantok rá. Nem, nem kell látnia rajtam, hogy sajnálom, sem azt, hogy rosszul néz ki. Minden felesleges pánik elkerülendő.
 - Szia, hogy érzed magad? - Kérdezem tőle, mert ez amolyan kötelező kérdés. Azért, mert felmérhetem én az állapotát rosszul is, az a fontos, ő hogy érzi magát. A füllentést, ferdítést viszont könnyedén kiszagolom.
- Miért jöttél ide? - Kérdem végül azt is, végigpillantva rajta. Látom, hogy kifáradt, lehet, hogy sietett idáig? Vagy csak nagyon megfázott és könnyen fárad, esetleg sokat lépcsőzött, nem tud aludni... már megint kombinálok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jenny Miles
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 536
Írta: 2015. január 13. 16:00 | Link

Lorelai K. Riviera

*Nemhogy erőre nem kap, inkább csak rosszabbul érzi még jobban magát, a fertőtlenítő szagot, ami terjeng a kórteremben, eddig sem bírta, de most még annyira sem. Továbbra is ücsörög, bal kezét az oldalán tartja, keze melegsége úgy néz ki, jót tesz neki, egy picit enyhül tőle a fájdalom. Felkapja a fejét, ahogy meghallja az ajtó nyitódását, és megpillantja a fiatal nőt. Eddig úgy tudta, hogy a mostani gyógyító egy férfi, bár szerencsére nem sokszor kellett ide járkálnia az évei alatt. A nő kérdéséből ítélve mégis csak ő lesz az, aki segít rajta. Megkönnyebbülten sóhajt fel picit, hogy mégse kell felállnia, és neki bekopognia az ajtón. Még mindig nehezen véve a levegőt rekedt hangon szólal meg, és igyekszik összefüggő mondatokat alkotni.*
- Üdv. Nem a legjobban.
*Hangja kissé halk, de igyekszik pár mondatban összefoglalni, mit is keres itt.*
- Pár napja megfázhattam, először nem terveztem idejönni, azonban csak rosszabb lett. Eléggé melegem van, izzadok, és ma reggel óta fáj a bal oldalam, főleg, ha mélyebb levegőt veszek. Az meg kissé nehézkesen jön össze, mert nem a legjobban kapom a levegőt. Nemrég pedig ezt találtam.
*Kissé remegő kézzel húzza fel a felsőjét az oldalán, megmutatva piros bőrén a kiütéseket, és igyekszik mély levegőket venni.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2015. január 13. 17:06 | Link

Jenny Miles


 - Ühüm. - Bólintok egyetértően egy aprót, amikor azt mondja, nem érzi magát a legjobban. Szegény lányka, tényleg nem néz ki valami jól. Megkérdem, mik a panaszai, ő pedig meglepően pontosan sorolja fel a tüneteit. A legtöbben ilyenkor csak hadoválni tudnak, ő viszont szép leírást ad, bólogatok, jegyzetelek egy mindig tintás pennával a lapjára, mert ispotályban dolgozom és erre úgy rászoktam, itt a gyengélkedőn is mindent leírok, nehogy elfelejtsek valamit.
- Rendben... hogy is hívnak? - Kérdem, mert a nevét még nem tudakoltam meg. - Lorelai Riviera vagyok, gyógyító, jó kezekben vagy. - Mosolygok rá, hogy megnyugtassam kicsit, de a megfázási tünetek lassan átcsapnak egyre aggasztóbbakba. Ahogy rápillantok, látom, ahogy remegő kezével felhúzza felsőjét, a kiütések csak úgy világítanak pirosodó bőrén.
Abban a pillanatban egy kicsit megáll a penna a kezemben. Eszembe jut, a bagoly amit nemrég kaptunk az ispotályban, egy különös fertőzésről. Nem tudják, hogyan terjed, csak a kezelési módját írták le és azt, hogy igen agresszív és veszélyes. A lehetséges fertőzést minél előbb el kell fojtani... és itt van az iskolában.
- Semmi baj, biztos csak egy kis fertőzés. Mindjárt jövök. - Mosolygok rá még egyszer biztatóan, eszem ágában sincs, hogy lássa rajtam a pánikot. Ahogy lerakom a lapot az ágy szélére, és elindulok a szoba felé, ahonnan a kellékeket hozom majd. Erőlködnöm kell, figyelmeztetni magam, hogy lassan lépkedjek, nem szaladhatok, nem kapkodhatok, nem tűnhetek idegesnek. Semmi szükség rá, hogy bárkiben pánikot keltsen a dolog, rajtam kívül.
Gyorsan összeszedem egy kiskocsira a dolgokat, amik kellenek majd és már a lány mellett is vagyok. Előveszem a pálcám, lehunyom a szemem és egy hosszabb varázsigét elmormolva egy buborékszerű gömböt húzok magunk köré.
- Emiatt ne aggódj, csak véletlen se fertőzöl meg mást. De levegőnk lesz. - Mondom, de aztán muszáj maszkot húznom az arcomra. Fogalmam sincs, hogy levegő terjeszti-e, de szegény lány egyre rosszabbul néz ki. Gyorsan lefektetem, a mellkasához érintem a pálcát, ezzel szabaddá téve a légutakat, remélhetőleg most fellélegezhet egy nagyot.
- Mutasd az oldalad még egyszer. - Kérem tőle, majd nagyot nyelve kesztyűt húzok a kezemre. Nem érhetek hozzá, nem érintkezhetek vele, mert ha én megfertőződöm... ez a lány, hány emberrel érintkezhetett már? Mi van az ágyneműjével? A ruháival? A zuhanyzójával? Jézusom, mindent át kell néznem majd. Miközben finom, hűsítő kenőccsel kenem a kiütéseit, oldalára fordítva őt, biztosan arra gondol, végre feloldozom. De csak az dübörög a fejemben, hogy az egész házat, amelyiknek tagja, át kell vizsgálnom.
- Melyik házba jársz? - Kérdem, de igyekszem úgy tenni, mintha csak csevegnék és nem létfontosságú kérdés lenne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jenny Miles
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 536
Írta: 2015. január 13. 17:20 | Link

Lorelai

*Kissé ellazulva dől beszéd közben az ágy háttámlájához, eléggé kifárasztotta már ez a pár mondat is. Eddig el se tudta volna képzelni magáról, hogy egy egyszerű megfázás ennyire le tudná gyengíteni, hogy még a megszólalás is nehezére esik. Ahogy meghallja a kérdést, kicsit el is pirul, ami annyira nem látszik meg az arcán a pirosodás miatt.*
- Elnézést az udvariatlanságért. Jenny Miles vagyok, harmadéves mestertanonc.
*Egyre nehezebben veszi a levegőt, kapkod utána. Kissé riadtan figyeli a nőt, amikor feláll, nem akarja, hogy otthagyja egyedül, de a hangja és a mondatai kissé azért megnyugtatják. A fertőzés szócskán elgondolkodik. Az órái során megtanulta már azt, hogy ha arról van szó, akkor bárkit megfertőzhetett, akivel mostanában érintkezett, és azért nem kevés emberről van szó. Mikor a nő visszatér, hagyja, hogy teljesen elfektesse, a bűbájára megkönnyebbül egy kicsit, már könnyebben veszi a levegőt, bár még mindig nem az igazi.
- Milyen fertőzés ez?
*Kérdezi halkan, és figyeli a buborékszemű gömböt maguk körül. Igyekszik nem pánikolni, de azért a szemein és a hangján észrevehető, hogy nem a legnyugodtabb. Felhúzza újra a felsőjét, és hagyja, hogy az oldalára fordítsa Lorelai, és megkönnyebbülten sóhajt fel a hűsítő érzésre, meleg bőrének nagyon jólesik a hideg.*
- A Levitába. Ön is itt tanult?
*Igyekszik másra gondolni, nem csak a meglévő bajra.*
Utoljára módosította:Jenny Miles, 2015. január 13. 17:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2015. január 13. 17:44 | Link

Jenny


- Szervusz, Jenny. - Köszönök neki jó kedélyűen, mintha most találkoztunk volna össze a piacon. Az ilyen bánásmód tapasztalataim szerint mindig jót tesznek a páciens lelki állapotának. Főleg, ha ilyen bajról van szó.
Amikor azonban nekem szegezi a milyen fertőzés kérdést, én pedig reménykedtem benne, hogy egy kicsit halogathatom. De most úgy döntök, nem mondom el a teljes igazságot, inkább kíméletes leszek, az ő érdekében. Nem szabad pánikolnia, pedig látom rajta, hogy riadt. Én is az lennék az ő helyében.
- Nemrég ütötte fel a fejét, de még időben jöttél ide. - Biztosítom róla. Valószínűleg nem levegőn át terjed, különben már rég Jenny szobatársai is itt lennének és valószínűleg a fél iskola, akkor sokkal megállíthatatlanabb lenne. Nem is az az igazán fontos, hogy Jenny hogyan kapta el, hanem, hogy kitől. Nem értem, mások nem jelentkeztek mostanában ilyen tünetekkel. Mindig van egy első fertőzött. De hogyan? És miért?
Csillapítom a gondolataimat, ahogy azért felhúzom a maszkot és kesztyűket. A legfontosabb most, hogy Jennyn segítsek, mert elég veszélyes fertőzés. Szakújságban olvastam olyasmit, hogy akár halálos is lehet, ha nem kezelik időben, főleg a légutakra kell figyelni, hogy tiszták maradjanak.
- Ó, igen, Navinés diák voltam. De tegezz csak nyugodtan. - Mondom kellemes, csevegő hangon, miközben feljebb húzom a lány pólóját és látom, hogy a kiütések tovaterjedtek a hátára. Remélem nem tud róla, hogy itt van és terjed, nem szabad megijeszteni őt. Épp elég, ha nekem kell visszafognom minden aggodalmam és rettegésem.
- Bár nem mindig szerettem tanulni, te milyen tanuló vagy? - Kérdezem, de nem kell tudnia, hogy az itteni emlékeimet elvették tőlem. Inkább hantázom neki valamit, hogy könnyed beszélgetés felé tereljem a hangnemet, igen, az lesz a legjobb ötlet.
- Csináltál mostanában valami különlegeset, szereztél sérülést? - Kérdezem csak úgy mellesleg, mintha nem lenne olyan égetően fontos információ. Pedig az. Közben ahogy bekentem a lány oldalát, figyelem, hogy lélegzik-e rendesen, szépen. Fél szemmel pedig nekiállok a tálcára összehordott cuccokból egy bájitalt keverni. Mit is olvastam, mi a legcélszerűbb ilyenkor? Ó igen, igen... remélem behoztam mindent.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 8 ... 16 ... 33 34 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet