Ez a folyosó talán a legrejtélyesebb, hiszen a lakók gyakran elvándorolnak, egyetlen egy van aki állandó, nem más, mint a Bibircsókos banya aki nem szeret messzire menni, mégis mindent tud az iskolában, minden olyat, melyről talán a többi portrénak még fogalma sincs. Nagyszerű képessége, hogy képes szinte beleolvadni egy-egy tájképbe a körülötte lévő keretek valamelyikében és addig mozdulatlan lenni, amíg az előtte lévő cselekmények le nem folynak. Érdekes egy folyosószakasz ez, hiszen a páncélok végig egymástól azonos távolságra vannak, kivéve a banya eredeti kerete alatti területet, ott ugyanis egy hosszú, kényelmesen elsüppedő kanapé van, melyen a diákok várakozhatnak vagy pihenhetnek, ha éppen nem kell sehova rohanniuk, sokan nem veszik észre, hogy ez csak egy csali annak érdekében, hogy még több pletyka elhangozzon, inkább kihasználják a kényelmes lehetőséget, melyet később súlyosan megbánnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=837121#post837121][b]Agárdi Kornélia Auróra - 2021.09.20. 22:13[/b][/url]

Barangolási. || Zenebutik. || Ilyennek látsz.

Ha valakinek éles fülei voltak, az bizony hallotta a grafitceruza halk csikorgását egy könyv lapjain. Valaki, amilyen gyorsan csak bírta, egymás után véste bele szavait egy picinyke notesz nagyságú bőr naplóba. Mintha csak önmagával beszélgetett volna egy noteszen keresztül, ám ettől sokkal nyakatekertebb a történet.
- Biztos, hogy erre kell menni? Lassan itt a takarodó, alig pár perc múlva - körmölte Kornélia egyre kétségbeesetten, nem akart már megint kint kóborolni a tilosban, a legutóbb is annyi szerencséje volt, hogy a professzor úr megállt csevegni az egyik házszellemmel. Akkor pont ennyi kellett, hogy kereket oldhasson és nyugodt szívvel, hatalmasat szusszanva dobja le elernyedt testét az ágyikójába.
- Fúj kölyök, ettől azért írhatnál szebben is. - kezdett neki a napló s egy drámai szünet után ismét egy mondat rajzolódott ki Kornélia feltett kérdésének hűlt helyén.
- Nem bízol bennem? Én mindent tudok! Azt is, hogy épp milyen színű bugyi van rajtad! - a lány szemei hatalmasra kerekedtek e sorok olvasása közben meg is botlott meghökkenve, azonnal összecsukta a naplót. Gyorsan felnézett volt-e arra valaki, s sürgetve belekukucskálva várta, hogy eltűnjön a pokolba ez a zavarba ejtő mondat.
- JÓ, FELFOGTAM! - írta ingerülten, vöröslő arccal.
- Nocsak, ilyen könnyű zavarba hozni? Akkor mondok még pár ilyet, remélhetőleg felhívod magadra a figyelmet! - mondatát egy borzasztóan flegma mosolygós smileyval zárta, amelyet nem szégyellt nyomatékosítva odarajzolni. Had érezze a lány, ez a napló nem cicózik vele.
- Csak azt mondd meg, merre menjek, hogy a lehető legrövidebb úton visszaérjek az Eridonba! - körmölte határozottan  ismét, de nem jött azonnal válasz. Helyette egy térkép jelent meg előtte, alul egy piros pacával, amelyre egy fekete nyíl mutatott "Buta külyök" névvel ellátva. Na, ez volt Kornélia. A piros pacából egy kígyózó vonal nőtte ki magát, amelyet a lány lelkesen követett és.... nem. Nem az Eridon közelébe került, igazából ő nem is járt még erre. Sőt, ez még csak meg se közelítette azt a helyet, ahol ő naponta eljárt.
- Hova vezettél te engem?! - ceruzáját szorongatva véste bele kérdését.
- Hoppácska - jött a válasz, ezt látván a lány földhöz vágta mérgében a naplót, amelyet lehet még meg fog nagyon bánni, de ez a vérrel elöntött agyát épp nem érdekelte.
- HÜLYE NAPLÓ! Hülye kastély! Hülye én, hogy hallgattam erre a szarra! MÁR MEGINT! - tombolt. Ha piromágus lenne a lány, biztos felgyújtott volna valamit, ám mivel ez nem volt igaz, így orkokat megszégyenítő morgással nézte a földön heverő naplót, mely oly ártatlannak tűnt külső szemmel. Ártatlannak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=837447#post837447][b]Agárdi Kornélia Auróra - 2021.09.29. 01:46[/b][/url]

Barangolási. || Zenebutik. || Ilyennek látsz.

Csak ezt ne! – gondolta magában, ahogy meghallotta a banya rikácsolását és azonnal el is szállt minden dühe, amely miatt cafatokra tervezte cincálni a földön heverő naplót.
- Cssssss! – tette jobbkeze mutatóujját ajkai elé, míg másik kezével a banya portréja fele mutogatott kétségbeesetten, hogy az is fogja be a lepcsest. De természetesen nem. Csak mondta és mondta, rikácsolt, akárcsak az élő bio térfigyelő kamerák. Igazából a banyatankot odafesthették volna mögé, találó lett volna.
Aztán jött mögüle a hang.
- Ó, hogy az a... - dünnyögte orra alatt, míg a portrét figyelte és megfordult. Szemben állt vele egy felsőbb éves fiú, aki épp nagyon tisztogatott magán valamit, mire megcsillant az a bizonyos jelvény. Jó, Kornélia itt már nyakig ült a kutyaszarban és nem tudta kire haragudjon jobban: A nyanyeszra, a naplóra vagy magára, mert túl naiv volt. Már megint.
- Halii! – kínos mosollyal üdvözölte a fiút, aki nem mellesleg prefektus volt és sikeresen elkapta a csellengő Kornéliát – Hát tudod ez vicces sztori – vakargatni kezdte a tarkóját s ekkor felemlegette Roland a szüleit és bagollyal fenyegette – Hé! Ez nem igaz! A saját pénzemen vettem és bár ne tettem volna! Azóta megkeseríti minden nap az életem – emelte drámain égbe tekintetét, majd odasétált és felvette a könyvet, talárja ujjával leporolta.
- Agárdi Kornélia vagyok, elsős eridonos és ez itt a megmondó naplóm. Ritka nagy genya! Miatta vagyok még most is itt! Szerinte ezen a folyosón keresztül hamarabb visszaértem volna az Eridonba, de már órák óta bolyongok – biggyesztette le ajkait a naplót szorongatva ujjacskáival.
- Most jön az a rész, hogy megbüntetsz? – Roland tekintetét kereste kékjeivel és reménykedett egy ejnye-bejnében, meg egy lovagias visszakísérésben. Azért ott volt a szemei előtt az a tény is, ha netalán kételkedne történetében, bemutatja neki szívesen a naplójának rosszindulatát. Ne csak őt szadizza folyton.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=837473#post837473][b]Agárdi Kornélia Auróra - 2021.09.29. 16:53[/b][/url]

Barangolási. || Zenebutik. || Ilyennek látsz.

Felvonta szemöldökét, amint hallotta a rellonos felől, hogy mennyire kiváncsi az anyagi helyzetére. Már elnézést, ez illetlenség!
- Ne haragudj, de semmi közöd hozzá, hogy honnan van pénzem - vágott vissza, nem törődve azzal, hogy esetleg ronthat ezzel helyzetén. Legyen prefektus, tanár, felőle lehetett volna maga az igazgató is, akkor sem mondta volna el. Őt sem érdekli mások anyagi helyzete, az övé se foglalkoztasson másokat.
- Amúgy az év elején vettem a maradék pénzemből, amit kaptam tanszerek vásárlásra - végül ezzel lezárta, nem volt kedve tovább firtatni a témát és kicsit rosszul is érezte magát, hogy taknyos gólyaként kioktatott egy akárhanyadikos felsőst.
Inkább nem reagált az ujjvágásra, bárcsak ennyi bűne lett volna a naplónak. Végül kicsit elpirult a dicséret hallatán, nem igazán szokták dicsérni külsőjét, pláne nem a sminkelő tudását. Most is igazából csak próbálta úgy csinálni, ahogy a nagy influenszerek mutatták be és Roland visszajelzése alapján sikerült öregítenie magán. Talán ezt később a hasznára fordíthatja és belóghat bulikba is, ahova egyébként nem mehetne, mivel kiskorú.
- Ő... Aha! - vágta rá, mire a másik nevetésben tört ki és újból elvörösödött, amely nem látszott szerencsére a fényviszonyok miatt, de most nem a zavarától, hanem a szégyenérzet miatt. Biztos nem tartotta normálisnak.
- Azt mondta, hogy erre jöjjek, de ez tökre az ellenkező irányba van, mint az Eridon és... én meg azt hittem lesz valami titkos diák ösvény vagy valami...
Jó, ha be tudja bizonyítani, hogy mégsem őrült és nem kamuzik meg semmi, akkor hátha megússza még egy ejnye-bejnyével. Hátha. Reménykedett és fellapozta a naplót.
A színpad a tiéd.
Szemeivel pásztázni kezdte a földet, mert valahova elrepült a ceruzája is, amikor dührohamot kapott. Hosszú pillanatok után megtalálta az elgurult íróeszközt, felvéve azt fellapozta naplóját, melynek lapjai üresek voltak és csak úgy áradt belőle az új könyv illat, mint minden kinyitáskor. Talán ez volt az egyetlen jó dolog benne.
Nem mert felnézni a rellonosra, csak a naplóra meredve gondolkodott, mivel mutathatja be a legjobban a tárgy hasznavehetetlen stílusát aztán valami az eszébe jutott. Hamar le is körmölte kérdését:
- Megúszhatom ezt büntetés nélkül? - írta bele kérdését, melyet hamar beszippantott a könyveske, végül pillanatok múlva megjelent a válasza.
- Még van bőr a pofádon, kölyök? Földhöz vágsz, szidod anyám-apám, akik amúgy nincsenek és rám fogod minden bajod, mert te egy szerencsétlen agyhalott vagy?
Kornélia szemöldöke homloka közepén állapodott meg, majd mutatta Rolinak az eredményt.
- Látod? - pillantott kérdőn a prefektusra, mire eltűnt a szöveg és a napló már másról írt.
- Mi vagyok én? Egy múzeumi darab? Hallod, ne mutogass már ennek az idióta mamlasznak! Hé, ugyanolyan bambán néz, mint te szoktál! Hahaha! - visszahúzta a lány, bár nem tudta elolvasni bánatára, csak egy szót látott meg: Idióta. Nagyon reménykedett, hogy itt rá és nem a prefektusra gondolt. Illetve abban is, hogy nem kobozza el tőle vagy ír bele, mert akkor le kell törje a szarvát: Csak a tulajdonosának válaszol. Ami talán jobb is, mert így egy embert tud csak kikészíteni és nem mindenkit.
- Ugye hiszel nekem? Lécci, többet nem mászkálok kinn és nem fogok hinni ennek a szarnak - csukta össze - Csak had menjek vissza - s jött a nehéztüzérség: az árva kiskutya szemek lebiggyesztett ajkakkal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=837488#post837488][b]Agárdi Kornélia Auróra - 2021.09.29. 20:07[/b][/url]

Barangolási. || Zenebutik. || Ilyennek látsz.

- Onnan, hogy erre még sosem jártam és ha nem is ellenkező, de tuti rossz az irány! - forgatta meg szemeit, bár nem tagadta, figyelt a srác. Látszott a lányka számára, hogy bizony nem egy zöldfülű zölddel sodorta össze a sors vagy a napló. Remélte, hogy a tapasztalata később a lány jobb happy endingje felé tereli a büntetése mérsékét.
Aztán megtörtént a legrosszabb, mármint nem az, hogy agyhalott címkével jelölte a kisasszonyt, helyette az átkozott napló a rellonos idegein is táncikálni kezdett, amelyet ugyan nem tudott elolvasni, de remélte: neki szólt az üzenet második része is.
Összerezzent nyomban, amint Roland indulatos vitába folyt az egyébként élettelennek tűnő naplóval és kicsit megszorongatta annak lapjait. Sejthette igazából, hogy nem neki szóltak a mondatok, hisz Roli tekintete is a könyvre szegeződött és úgy vágott annak vissza.
Aztán látta, hogy előhúzta a pálcáját és... be kellett vallania, beszart még ő is.
- Kiszakítani? - tekintete a fiúról a naplóra terelődött lassan, csendesen nézte és elhatározta, hogy nem fogja engedni elpusztítani, de egy anyai nevelésben lehet nem ártana részesíteni azt a bánat naplót.
A kacsintását megértette, de már addigra sikeresen feltüzelte a lelkét a kis szentnek.
- Szakítsunk bele egy hátsó lapjába! Rágjuk meg! Gyúrjunk belőle galacsint a nyelvünkkel és köpjük rá a banya portréjára! - két legyet egy csapásra, ám ezzel lehet a házirendet is sérti, no meg pont a banyát? Nem szerencsés a vén pletykafészekkel ilyen módon ujjat húzni, kisanyám.
Felcsillantak ám a szemei, hitt neki! Talán mégse nézte holdkórosnak vagy hazugnak. Azért volt ott valami, amin nem tudott nem vigyorogni.
- Nagyon hálás leszek a kíséretért, de... a Rellon hírnevén? - kacarászva pattant mellé végül letett arról, hogy megcsócsálja a naplót. Talán máskor, ha esetleg ismét hasonló slamasztikába keverné és a prefektus/tanár nem lesz ilyen jó fej, mint ez a srác, akinek igazából ő nem tudta a nevét, de megjegyezte annak szemeit.
- Ugye nem valami megszégyenítős feladat lesz? Így is én vagyok a fura lány, aki “állítólag” csak a könyvével beszélget és álmában démonokat idéz - vonta meg a vállait és körbenézett, remélte nem hagyta el megint a ceruzáját.
- Mellesleg... a banyával mi lesz? - biccentett a portré irányába, aki még most is károgott valamit, de Kornélia nem igazán tudta kivenni a szavakat, biztos a fáradtság miatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=837559#post837559][b]Agárdi Kornélia Auróra - 2021.10.01. 19:41[/b][/url]

Barangolási. || Zenebutik. || Ilyennek látsz.

- De épp ez a baj! Nem ignorálhatom, szükségem van rá. Olyan mint egy mindent tudó kis applikáció, mint a Google vagy a Gyakorikérdések.hu! Bár ha jobban belegondolok - dörzsölgetni kezdte az állát, mintha csak a nem létező szakállával játszana ujjaival - Inkább hasonlít az utóbbira, mert nagy troll - s kibújt a mugli a zsákból. Ezesetben, most kivételesen ő volt, aki fura dolgokról beszélt. Persze, ha Rolandnak ismeretlenek lennének a mugli kütyük.
- Amerikába? Azért az durvább, mint egy köpés... - sandított laposan a banya portréjának irányába, s pillanatokig tartó farkasszemet néztek egymással.
Nagyon felkeltette ez most az érdeklődését, pláne, hogy a tinédzser vérében még ott fortyogott a dac és a harag, amiért a banya kulcsszerepet játszott büntetésében naplójával együtt. Talán ez, amely ötletet feldobott az előbb mégsem olyan kivitelezhetetlen. Az Edictumot meg valahogy túléli.
- Jó, a naplós tényleg igaz, de a démonidézés nem tudom. Azt mondják beszélek álmomban. Folyékonyan más nyelveken. Pedig angolul is épp csak megértetem magam, nehogy eladjanak hat-hét kecskéért - elgondolkodott, lehet árba túlbecsülte magát, mert hát a kecskének egyes országokban nagy tekintélye van elvileg, mint a teheneknek indiába. Bár amilyen gizda egy lány, erős kifejezés lenne magát letehenezni. Esetleg ha elhagyja magát öt-nyolc gyerek után. Nyolc gyerek? Az még gombócból is sok! Nyelvet öltött Roland felé, méghogy vele aludni. Sosem aludt fiúval, még egy szobában sem. Amikor táborban volt, akkor is el voltak szeparálva a lányok a fiúktól. Bár ő elég sokat ült a szekrényben. Nagyon fosott, hogy tábori csínyek áldozatává válik.
- Ezer százalék! Ha szeretnéd, megmutatom a személyimet is! - tette szívére kezét és nagy kékjeivel meredt felfelé a rellonosra. Ez a smink tényleg nagyon baró, bár lehet a látási viszony is rátett neki egy lapáttal, hogy idősebbnek lássák. Máskor is kölcsönvesz egy-két dolgot anyja szemfestékei közül.
Nyelvét dugta ki lassan zöldülőfejjel, ahogy hallotta milyen sorsra fog jutni. A múltkor is valami takonyfélében hempergett azon a fantasztikus folyosón, amit a diákok Fejetlenség Folyosójának hívtak. Feje lebakkant a föld felé és hüvelykujját égbe emelve egy like jelet formált, ezzel jelezte Roli felé, hogy vette a lapot.
- Egyedül az állatok csitítják az undorom - orraalatt felfújt pofival dünnyögte, míg leginkább egy gömbhalra hasonlítottak levegőtől felpuffadt pofazacskói.
- Amúgy behajtom az ígéretem! Ezért már ne büntess meg, de ezt meg kell tegyem! Megint szutyiba fogok térdig téblábolni miattuk! - s azzal kiszakította az utolsó lapját naplójának, pici galacsinná gyúrta tenyerei között és bekapta. Vadul rágni, csócssálni kezdte és érezte nyelvével, hogy a szájában lévő kis labda már egyre keményebbé és keményebbé vált. Szinte már mállani kezdett nyálától a papír, ezért kihaszánlva lemaradását visszafordult majd a banya felé köpte. Nem épp azzal a turhával teli, undorító köpet volt, melyet a szomszéd Jóska bácsi szokott a kocsmából jövet az út szélére kiadni magából erősen illuminált állapotban, de a célnak megfelelt. Sőt, igazából csak a nyálas galacsin repült aranycikeszt megszégyenítő sebességgel s állt meg valahol a sötétben egy koppanással jelezve, hogy földet vagy falat ért. De ez Kornéliát nem izgatta már, immáron boldogan szökdécselt Roland mellé.
- Ha ezért is megbüntetsz, ám legyen. De valld be, ez már kijárt a vén szipirtyónak! Ja, és még mindig nem olyan durva, mint mondjuk az amerikai útja. Kár hogy lemaradtam róla - kuncogva halatt végül a prefektus mellett és összetette a két kezét, hogy amilyen ijesztőnek tűnt elsőre, annyira pozitívan csalódott benne. Talán ideje kiépítenie a felsősökkel a kapcsolatokat. Vajon az anyjáék hallani fognak róla, hogy a szünet előtti utolsó ottani napjain megbütették?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=856187#post856187][b]Agárdi Kornélia Auróra - 2022.11.09. 19:51[/b][/url]

X  Ahogy festek.   X  Zenebona   X sziacsellengő X járőrözési

Harmadik vagy talán már sokadik éjszakai járőrözése is lehetett ez, perszen a java eseménytelenül zajlott. Útközben belesett több terembe, onnan visszaküldte a rendet még nem ismerő elősöket és kilógó nagyobbakat. Nem igazán kímélete őket, noha tavaly inkább kerülte a büntetőfeladatok kiosztását. Ez idén megváltozott, ha így folytatja, még az is lehet, ő lesz a legutáltabb prefektus. Tényleg úgy szórta azokat, mint öregasszonyok a kenyérmorzsát az éhes galamboknak.
Egészen biztos volt, hogy hangulatát a fejében cikázó sötét gondolatai befolyásolták. Ki ne lenne ilyen a vele történtek után? Haragudott a világra. A szüleire, a rendszerre, az otthonra, de leginkább önmagára. Valahol borzasztóan mélyen próbálta megérteni, hogy ezzel a döntéssel a mágusvilágot és Kornéliát védték meg az olyan mugliktól, mint a szülei, de nem akarta elfogadni.
Betévedt újra a banya folyosójára, itt kapta élete első és eddigi utolsó büntetését. Árnyéka persze nem megfelelően mozgott, ez pedig egy igen finom megfogalmazása a természetellenesnek. A nyári események óta ez a fantom sokkal másabbá vált, zabolázatlanná és erőtől duzzadóvá. Elnevezte Aladárnak, hogy kevésbé féljen tőle és így hátha egyszerűbb lesz féken tartania. A sötét folyosón haladva komfortosan érezte magát, még bűbájra se volt szüksége, hogy lásson a félhomályban. Határozott léptekkel haladt előre, már visszafelé igyekezett az eridonba, aznapra letudta a járőrözést, mikor egy sekélyes alakot látott meg a távolban gubbasztani. Szemöldöke gyorsan megemelkedett, majd szaporázva lépéseit oda is ért.
- Szerencséd, hogy én kaptalak el és nem valaki más - halvány mosoly húzódott orra alatt barátja láttán, tekintete pedig lassan a rajzra terelődött. Megnyugodott, nem valami hisztigépet fogott ki.
-  Mit firkálsz? - lépett közelebb, hátha megmutatja neki barátja a művét.