36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2018. augusztus 21. 12:38 | Link

Thomas


A kezében jó pár könyvet cipelt. Minden elhatározás ott volt benne, hogy bizony ő azokat el is fogja olvasni, bár rettentően félt tőle, hogy felesleges a próbálkozása, hiszen akár el is felejtheti majd őket addigra, mire szüksége lenne rá.
Lányról? Nem értette miről beszélt barátja, ráadásul nem akarta megemlíteni, hogy nem emlékezett rá, hogy ma máskor találkoztak volna már. Így is elég rossz volt, hogy rázúdította azt a sok mindent a múltkor. - Tom...
Hirtelen egy erős váll csapódott neki az övének, mire az eddig kezében tartott könyvhalom leesett a földre. Zsombi nézte, ahogy ott hevernek. Az arca kétségbeesésről tanúskodott, és talán fájdalomról. Aztán hirtelen már megváltozott. Az arca megkeményedett, a szeme valami sötétségről tanúskodott, amit mintha nem tudta volna visszafojtani. Megfordult, nem is foglalkozott már a folyosón szerte szóródó holmijaival.
- Hey s*eggfej! - kiáltott a távolodó eridonos felé. - Ha bajod van velem, akkor a szemembe mond beszari. Vagy nem mersz idejönni a kétajtós szekrény haverjaid nélkül? - mondta ki a szavakat meggondolás nélkül a fiú. Állkapcsa megfeszült, a düh a fejébe szállt, és látszódott rajta, hogy ha a másik visszaszól neki, akkor biztosan nincs ami megállítsa. Hiába oktatta az a Riley pasi már hetek óta arra, hogy ezt az érzelmét zárja magába, egyszerűen nem tudott rajta uralkodni. Pláne, ha nem csak őt bántották ezzel. Hiszen Thomast is biztosan kényelmetlenül érintette a téma, hallatszódott a hangján. És ha magát nem védi meg, akkor bizony Mártonnak kell.
Szál megtekintése

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2018. augusztus 23. 23:40 | Link

Thomas


Arca semmi érzelmet nem mutatott. Kihúzta magát, és egy fél fejjel az eridonos felé kerekedett. Széltében lehet nagyobb volt és izmosabb, Márton akkor is kihasználta a fölényét, hogy onnan nézhessen le a másikra.
- Menj innen, amíg szépen kérem - mondta ki ridegen a szavakat. Szinte ijesztő volt az egész egybe. Az összes izma megfeszült, tenyere ökölbe görbült. Mégis az arcán és a hangján úgy uralkodott, mintha egy kicsit sem esne nehezére.
- Ne merj rosszat mondani a családjáról!
- Hangja végre megemelkedett. Eddig bírta. Mind a két tenyerét a másik mellkasára tette, és akkorát lökött rajta, amekkorát csak tudott. A másik jó pár lépést tett hátra, mire visszanyerte az egyensúlyát, de nem esett el. A két haverja a háttérben feszülten figyelt, de nem jöttek közelebb.
- Akarsz egyet? - kérdezte a piros, de nem jött közelebb.
- Próbáld csak meg!
- Szeretnéd?
- Gyere csak!
- Márton annyira vágyott erre az ökölharcra, mint a sivatagi róka a vízre. Túl sok mindent zárt mostanában magában, és le kellett vezetnie valakin, és tökéletesen kapóra jött most ez neki. Igaz, hogy nem tudott sokat a verekedés művészetéről, de néhány alap ütést és védést sikerült megfigyelnie a filmekből.
- Tudod... - mosolyodott el féloldalasan az ismeretlen. - Kezdem megérteni a szüleid miért hagytak itt. Egy ilyen kattant gyereket én sem akarnék - hátrafordult, hogy a haverjaival összeröhögjön. Ez volt az utolsó csepp Mártonnak. Támadt.
Két-három könnyed, mégis határozott lépéssel ott termett közvetlenül a fiú előtt, és mielőtt az visszafordulhatott volna teljesen, lendült az ökle. Csont csontot ért, és egy pillanattal később az eridonos az orrát fogta és keze tele volt a saját vöröslő vérével.
Márton agyában tengett az adrenalin, és gyorsan vette a levegőt, mint aki lefutotta a maratont. Marka zsibbadt, de alig érzékelte. Mindig beszélt, járt a szája, de igazán még soha nem ütött meg senkit, és még ő maga is meglepődött rajta, hogy most megtette.
Szál megtekintése

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2018. augusztus 24. 00:33 | Link

Thomas


Csak állt. Mint akit sóbálvánnyá változtattak. A kezét nézte, a zsibbadás egyre erősödött, és tudta, hogy észhez kéne térnie abban az esetben, ha az eridonos újabb csapásért jönne vissza. De képtelen volt. Egyedül Thomas ébresztette fel révüléséből. Meglepődött azon mennyire határozott volt barátja, talán még sose látta így. Tisztelte, amiért neki eszébe jutott olyan, mint a jelvény, hiszen az ő talárján is ott virított az a bigyó, bár nem nagyon értette miért. Ez a kis összetűzés is arra utalt, hogy mennyire nem neki való ez a tisztség.
Ahogy mindenki elkezdett körülöttük mozgolódni, a tekintetük összekapcsolódott. Nem volt sok idő, mégis Mártonnak egy életnek tűnt. Haragudott rá a navinés. És látta a szemében megcsillanó könnyeket is. Csak éppen azt nem értette, hogy miért rá. Mit tett, ami ennyire rosszul jött ki.
Próbálta visszapörgetni az eseményeket az elméjében, és csak egy dologra tudott következtetni. Hogy nem is ő volt a hibás, hanem talán olyan titkot mondott el a két srác, ami nem lett volna publikus.
Odacsoszogott Thomas mellé, és ő is elkezdte szedni a könyveket. - Ne figyelj rájuk. Azt se tudják miről beszélnek. Ráadásul a bácsikád olyan messze van, hogy semmit nem is sejthetnek - próbált a fiú megnyugtató hangnemet megütni, hiszen biztos volt benne, hogy ez bántotta barátját. Más nem lehetett.
Mikor az egyik könyvéért nyúlt, akkor vette észre, hogy bizony az  ő ökle is felrepedt amikor behúzott a másiknak, és az alvadt vér most ott vöröslött a kézfején. Nem akart vele foglalkozni. Csak azt akarta, hogy Tom jól legyen, legalábbis jobban.
Szál megtekintése

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2018. augusztus 27. 20:31 | Link

Thomas


Megkönnyebbült a lelke, mikor úgy tűnt a másik tényleg meghallgatja a szavait, és megfogadja a tanácsát. Nincs miért tovább rágódnia azokon a hülyeségeken, amiket az olyan bunkók mondanak, mint az az eridonos. Hiszen Tom biztos többet tud Liamről mint bárki más.
Elhúzta a száját, és egy halvány mosoly suhant át az arcát. - Igyekszem haver - tette közelebbi kezét a másik vállára, hogy megveregesse, s kicsit rá is szorítson. Ez volt az ő kötelékük. Mind a ketten sebezhetőek és defektesek. De legalább ott vannak egymásnak.
Átvette a könyveket, és felkapta a táskáját, amelyet már nem is emlékezett mikor dobott le.
- Be kell neked vallanom, hogy eléggé fájt is
- nézegette a kezén lévő sebet. Bár mostanra inkább büszkén, mint félve. Életében először verekedett, és jól jött ki belőle. Bár meglehet, hogy ha nincs ott Thomas, akkor a másik két piros jól elbánt volna vele. Most hogy ebbe belegondolt, szerette volna, hogy barátja is tud erről az infóról. Mert lehet, hogy ő húzott be az eridonosnak, és védte meg a becsületüket, de a másik mentette meg a fenekét.
- Tudod, ha nem lépsz közbe, talán ennyivel nem úsztam volna meg - húzta el a száját. Márton remélte, hogy Tom ezek után többre értékeli majd a szerepét, hiszen általában fordítva szokott tenni, legalábbis ahogy eddig feltűnt neki.
Tovább ballagtak, maguk mögött hagyva a tett színhelyét, reménykedve, hogy ezek után nem változik meg semmi. Semmi következmény a verekedésért, semmi leplezett titok.
Szál megtekintése

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet