Úgy gondoltam, hogy teszek egy kis sétát az intézmény falai között, hiszen mióta itt vagyok, nem sok területet ismertem meg a kastélyból, pedig bőven lett volna mit felfedezni. Egyelőre még nem volt saját szobám, így nem igazán szerettem a közös hálókörletben lenni, ezért inkább tettem-vettem vagy mászkáltam, oda pedig csak aludni tértem vissza. Persze Kloéról sem feledkeztem meg, minden nap adtam neki enni és friss vizet, játszottam is vele, a nap többi részét pedig nyugodtan átaludta. Utam egyenesen egy folyosóhoz vezetett, ahol számos mozgó portré volt elhelyezve a falakon, tekintetemmel végigpásztáztam őket, de nem időztem el egyiknél sem, nehogy leszóljanak vagy megszólítsanak, ugyanis idáig a sima képekhez szoktam hozzá, melyek csak épp egy adott pillanatot örökítettek meg a portré alanyáról az utókor számára, tehát azok se nem beszéltek, se nem mozogtak. Itt még minden idegen volt számomra, kicsit zavaros volt az egész, noha Timi már megpróbált felkészíteni, hogy mivel számoljak itt, hiszen a varázsvilág nagyban különbözik az általam megszokott muglivilágtól. A folyosón továbbmenve páncélosok sora fogadott, olyan érzésem lett hirtelen, mintha visszatértem volna a középkorba, mivel az egész helyiség olyan hangulatot árasztott magából. Ahogyan előrehaladtam észrevettem, hogy egy kényelemesnek tűnő kanapé van a helyiségben, így gondolkodás nélkül belehuppantam és valóban kellemes volt rajta üldögélni, ezért úgy döntöttem, hogy elidőzöm itt egy kicsit. Jó volt megpihenni, végre hátrahagyhattam a gondjaimat és csupán a jelen pillanatra koncentráltam teljes erőmből. Maga a helyiség is tetszett minden bizarr dolgával összevetve, szerencsére a festmények is el voltak foglalva egymással a falakon, így nem fenyegetett az a veszély, hogy esetleg megszólítanak, tehát nyugodtság vett körül, melyért nagyon hálás voltam.

Gondolataimból visszatérve egy fiú hangjára lettem figyelmes, aki hirtelen itt termett a helyiségben, akinek viszonoztam a bemutatkozást:
- Szia! Semmi gond, Széplaki Alíz vagyok, szintén elsős Navinés. Persze, foglalj helyet!
A napokban jó pár háztársamat sikerült megismerni, nagyon örültem, hogy egyre több diákot ismerek és idáig egyikük sem volt szemtelen, rossz indulatú, azok az emberek egyébként sem hiányoztak.
- Nem is tudtam, hogy pont egy pletykafészek alatt ülök. Nekem egyelőre furcsa ez az egész, a beszélő portrék, a sok mágia, a tantárgyak. -válaszoltam Benedeknek, hiszen nem tudhatta, hogy én csak nemrégiben ismertem meg a varázserőmet és előtte fogalmam sem volt erről a világról, éltem a muglik megszokott életét mindenféle varázslás nélkül.
- Hogyan tudank így létezni ezek a festmények? Nagyon természetfeletti az egész...-mondtam neki eltűnődve, hiszen ha valakit megfestettek, nem tudtam elképzelni, hogy utána a képmása valahogy tovább éljen bármilyen formában is, de ezek szerint itt semmi sem volt lehetetlen.
~ Vajon léteznek vámpírok is? ~ -gondolkodtam el magamban, mert mugliként az is egy mendemonda volt számos filmes adaptációval megízesítve. Nem akartam, hogy a fiú bolondnak nézzen, úgyhogy egyelőre nem tettem fel ezt a kérdést, de nagyon érdekelt, hogy milyen lények léteznek még ebben az univerzumban. Igaz tanultam már néhányról LLG-n is, mágikus állatokról és bestiákról, egyelőre még azt is nehéz volt feldolgozni számomra, de ahogy tapasztaltam, mindenhez idő kell, úgyhogy később biztosan minden természetes lesz számomra és egyre többet fogok tudni ezzel a varázslatos világgal kapcsolatban.

Figyelmesen hallgattam a fiú történetét, aki elmesélte, hogy hasonló életkörülmények között ismerte meg a varázslók világát. Valamennyire megnyugtató volt az a tény, hogy másnak is meglepetést okozott sok dolog és nem csak én álltam értetlenül például a mozgó festmények láttán, amit egyelőre egyáltalán nem tudtam hova tenni.
- Köszi, a Navine házba tényleg jó fej emberek járnak, legalábbis idáig akiket megismertem mind azok voltak. -feleltem Benedeknek, és reméltem, hogy mindez a jövőben is így lesz és nem hozza össze a sors szívtelen emberekkel, bár sejtettem, hogy ezt nem lehet elkerülni, de igyekeztem messziről kerülni az effajta személyeket.
- Ó, még szellemek is vannak? Hurrá! -kerekedett ki a szemem, hiszen ettől nagyobb képtelenséget senkitől sem hallottam, bár jelen pillanatban úgy gondoltam, hogy jobb ha hiszek a fiúnak, hiszen ő van már itt régebb óta, szóval biztosan igazat mond. Nagyon elcsodálkoztam ezeken a dolgokon, hiszen a mugliknál a szellemvilág ismert fogalom, csak nem mindenki hisz benne és még nekem se volt alkalmam kísértetekkel találkozni, de ami késik, nem múlik, úgy látszik, hogy a kastélyban ez is elkerülhetetlen lesz, ha itt kísértenek.
- Egyelőre a gólyalakban vagyok, bevallom, nem igazán csípem azt a helyet, nagyon átmeneti jellegű és nem érzem a sajátomnak, de úgy néz ki, hogy év vége után beköltözhetek egy lányszobába, ahol egy Nati és egy Nyeste nevű lány lakik. Remélem, hogy jól kijövünk majd, idáig az előbbit ismerem, nagyon kedves lány, de állítólag a másik is nagyon barátságos, szóval remek lesz! Van egy cicám is, ő is velem költözik, Natinak pedig egy kutyája, vele már összeismerkedtem, aranyos eb. -válaszoltam kissé elnyújtva mondandómat és közben én is feltettem egy kérdést:
- Hogy jössz ki a háztársaiddal? Milyenek a többiek?

Megnyugodtam, mikor a fiú elmondta, hogy a kísértetek itt nem rossz szándékúak, szóval szellemjárástól nem kell tartanom és ezek szerint ritkán jelennek meg, ami nagy örömködésre adott okot, mert például a sötétben nem szívesen futnék össze egy ilyen lénnyel, tuti, hogy a frászt hozná rám.
- Akkor jó! Vannak még itt olyan lények, amikkel esetleg még összefuthatok? -egyenesen rákérdeztem, mert sosem lehet tudni, hogy mire számíthat itt az ember, minden olyan rejtélyes és annyira más...
- Milyen kicsi a világ! Ennek örülök, Nati is dicsérte Nyestét, ő is pozitív dolgokat mondott róla. Már várom, hogy megismerjem! -mondtam a fiúnak lelkesen, mert akiről ennyi jót hallani, az bizony rossz ember nem lehet.
- Tudod már mivel akarsz később foglalkozni, vagy milyen irányban szeretnél továbbtanulni? -érdeklődtem Benedektől, mert sok diáknak már megvolt arról az elképzelése, hogy mi szeretne lenni a későbbiekben, én egyelőre még nem készültem fel erre, jelenleg ott tartottam, hogy megszokjam ezt az egész varázsdolgot.
Tekintetem közben a festményekre tévedt, melyek folyamatosan mozogtak, csevegtek egymással, igazi társadalmi életet éltek, kicsit vicces és egyben meghökkentő látvány volt az egész. Az intézményben, ahonnan jöttem nem sok képet raktak ki, nagyon kopár volt az összhatás, csupán néhány helyiségben volt a régi nevelőkről, a vezetőségről és magáról az épületről néhány komoly kép kifüggesztve, ami valljuk be, egyáltalán nem dobta fel a szobák hangulatát. Miután Timihez költöztem már sokkal otthonosabban éreztem magam, a saját ízlésem szerint rendezhettem be a szobámat és ezt a lehetőséget ki is használtam, a végeredménnyel pedig nagyon elégedett voltam.

Örömmel hallgattam, hogy más lénnyel itt nem igazán lehet találkozni, a veszélyesebb egyedek pedig az erdő mélyén élnek.
- Ez megnyugtató. Voltál már az erdőben, vagy az tiltott terület? -érdeklődtem, mert kíváncsi voltam, hogy lehet -e ott sétálni, nézelődni, mert szeretem a természetet és ha legalább egy része biztonságos a helynek, akkor egyszer el fogok oda látogatni.
- Az a fontos, hogy jó ember, a beszédhiba egyáltalán nem zavar, jobban zavar, ha valaki rossz indulatú. -fejtettem ki röviden a véleményemet, most már teljes megerősítést nyert számomra, hogy Nyeste tényleg egy jó lélek.
- Ezzel én is így vagyok, hogy még ráérek gondolkodni rajta, milyen irányba szeretnék továbbtanulni. Egyelőre az állatok érdekelnek a legjobban és a varázslás. -fejtettem ki Benedeknek az álláspontomat, mert úgy éreztem, hogy rengeteg időm van még ezen gondolkodni, egyáltalán nem hajt a tatár.
- Túlestél már a vizsgákon? Nekem már megvan mind, nagyon örülök, hogy végre letudtam a tanulási időszakot és egy kicsit fellélegezhetek, mert túl vagyok a nehezén. -mondtam boldogan, mert nagy kő esett le a szívemről, hogy évfolyamot léphetek és legalább nem kell amiatt aggódnom, hogy esetleg évet kell ismételnem. Timi ebben nem volt túl szigorú, nem dorgált volna meg ezért, de bennem volt azért a hajrá és a bizonyítási vágy is a jövőmről nem is beszélve. Szerettem a helyén kezelni a dolgokat, ha minden rendben van, ezért is könnyebbültem meg ennyire, mert tudtam, hogy jó úton haladok tanulmányaimban és esetleg valóban lehet még belőlem valami, ahogyan Tímea mondaná.

A kastély környéke maga volt számomra a Kánaán, ugyanis ha jó idő volt időm nagy részét a szabadban töltöttem, mindig is jobban szerettem kinn lenni a friss levegőn mint benn. Az intézményben is inkább az udvaron tartózkodtam, ott nem volt meg az a bizonyos bezártságérzetem és egyébként sem szerettem az épületben lenni, minden zord volt és barátságtalan, nemcsak az emberek.
- Ez jól hangzik, akkor ezek szerint Nyeste is szeret a szabadban lenni, ez klassz! -mondtam lelkesen, mert legalább akkor nem mindig egyedül megyek ki, hanem lesz aki elkísér és legalább lehet jókat beszélgetni.
- Gratulálok a sikeres vizsgáidhoz! Azért elég sok tárgyad van, én ötöt vettem fel, ebből négy vizsga volt, ebből három K lett, egy pedig elfogadható, de önhibámon kívül, mert a Sudokura egyáltalán nem áll rá az agyam, sose ment, másban viszont jobb vagyok. Felvettem még a BBT, az LLG és a Mugliismeret tárgyakat, Repüléstanból pedig nem tettek fel vizsgaanyagot. -válaszoltam Benedeknek megkönnyebbülve, nagyon örültem, hogy túl vagyok minden megpróbáltatáson.
- Milyen tárgyakat vettél fel? -érdeklődtem, mert kíváncsi voltam, mely tárgyak érdeklik a fiút, mivel mindenkit más érdekel, én egyelőre megmaradtam az öt tárgynál, aztán év közben úgyis lesz lehetőség felvenni még akármennyit, ha úgy döntenék, hogy elbírok még néhánnyal vagy érdekelni kezd más is.
- Van itt házi kedvenced az iskolában? Én magammal hoztam a cicámat, Kloénak hívják, nagyon barátságos jószág, vörös házimacska. -vetettem fel az újabb témát, hiszen sok diákot láttam itt kis kedvenccel mászkálni, a legtöbbjük otthonról hozta őket, vagy a faluban vásárolta a kifejezetten erre szakosodott üzletben.

- Rendben, felőlem mehetünk! Szeretek a természetben lenni! -mondtam neki vidáman, és már el is képzeltem gondolatban, hogy milyen jól fogjuk magunkat érezni az szabadban négyesben a ragyogó napsütésben. Legalábbis mertem remélni, hogy addigra kisüt a nap is és közben megismerem majd Nyestét is és minden szuper lesz.
- Érdekes, hogy neked is a Sudokuval gyűlt meg a bajod. Simán el tudom képzelni, hogy másnak is ez okozott gondot. -tettem hozzá komolyan, hiszen sajnos sehogy sem jöttem rá a megoldásra, akárhogy is gondolkodtam rajta, végül feladtam.
Benedek kijelentette, hogy gyorsan letette a vizsgákat, ezzel én is így voltam, mert kis idő alatt letudtam mindent legnagyobb örömömre.
- Biztosan aranyos a macskád, egészséges egyébként? -érdeklődtem, hiszen az idősebb macskák nem mind tartják jól magukat, van amelyiknek a fogai hiányoznak, van amelyik már nem képes rendesen koordinálni magát, de persze akadnak kivételek is.
- Remélem, hogy gyorsan eljön a jó idő, szívesebben lennék most kinn, mint benn. -mondtam mosolyogva a fiúnak, ugyanis nagyon kikívánkoztam már, de tudtam, hogy még várnom kell kicsit, mert nem szerettem volna megfázni.
- Beszéltél már egyébként valamelyik portréval? Mennyire intelligensek? -kérdeztem kíváncsian, mert nem tudtam elgondolni, hogy vajon mennyi ész szorulhatott beléjük, igaz mindenféle dologról csevegtek, de nem lehetett igazán érteni, amit mondanak, mert sokan beszéltek egyszerre és sokszor egymás szavába vágtak. Ezt udvariatlanságnak tartottam, de mit jövök én ahhoz, hogy felülbíráljam a viselkedésüket, ők biztosan más szabályok között élnek, mint mi és ez a viselkedésükön is meglátszott.