Ez a folyosó talán a legrejtélyesebb, hiszen a lakók gyakran elvándorolnak, egyetlen egy van aki állandó, nem más, mint a Bibircsókos banya aki nem szeret messzire menni, mégis mindent tud az iskolában, minden olyat, melyről talán a többi portrénak még fogalma sincs. Nagyszerű képessége, hogy képes szinte beleolvadni egy-egy tájképbe a körülötte lévő keretek valamelyikében és addig mozdulatlan lenni, amíg az előtte lévő cselekmények le nem folynak. Érdekes egy folyosószakasz ez, hiszen a páncélok végig egymástól azonos távolságra vannak, kivéve a banya eredeti kerete alatti területet, ott ugyanis egy hosszú, kényelmesen elsüppedő kanapé van, melyen a diákok várakozhatnak vagy pihenhetnek, ha éppen nem kell sehova rohanniuk, sokan nem veszik észre, hogy ez csak egy csali annak érdekében, hogy még több pletyka elhangozzon, inkább kihasználják a kényelmes lehetőséget, melyet később súlyosan megbánnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=562380#post562380][b]Jeges Karina - 2016.01.11. 19:16[/b][/url]

Nem tudott aludni, a szőke már órák óta csak forgolódott abban a jégveremben, amit ő szobának hívott. Hol a jobb oldalán próbált elaludni, hol a baloldalán. Hiába telt szórakoztatóan a kora estéje a férjével, de egyszerűen nem bírt elaludni. Késő éjjel volt, körülbelül tizenegy óra, amikor kócosan felült, karjaival támasztotta meg felsőtestét és a békésen szundikáló Dióra pillantott. Irigy volt, hogy a srác milyen könnyedén bealudt, ő meg.... nem.
Egy hang nélkül kikecmergett az ágyból s mezítláb, egy könyvet felkapva az éjjeliszekrényéről, elhagyta a szobáját, hogy a klubhelyiségben álmosra olvashassa magát. Nem nézte meg ugyan a könyv borítóját, hogy mi szerepelt rajta, viszont abban reménykedett, hogy valami extraunalmas dologról írt.
A rellon klubhelyiségében a két dobermann valószínűleg nemrégiben még aludtak, de amikor megérkezett a szőke éberen figyelték a lányka mozdulatait. Ő csak rámosolygott a két kutyára és jól megdörgölte a fülük töveit. Utána persze ledobta magát az egyik kanapéra, és az ölébe vette a papírköteget. Szerencséjére valami dögunalmas mágiatörténet könyvet sikerült előhalásznia, így valószínűleg hamar be tud aludni. Reményei szerint.
Már egy ideje olvasott, de.. valahogy nem érezte, hogy az álommanó ott járt volna nála, sőt egyre inkább azt érezte, hogy kezdett felélénkülni, ez nem volt jó, nagyon nem. Kétségbeesetten fúrta bele az arcát a dohos illatú könyv lapjai közé, míg léptek hangjaira lett figyelmes. Felkapta a fejét a könyvből, csoda, hogy nem maradt a homlokán pár betű, hisz olyan erősen szorította oda a fejét nyüszítve.
A lépések egyre hangosabbakká váltak, és egyre közelibbnek hatottak, hunyorogva próbálta kiszűrni az alakot, aki felé közeledett a sötét alagsori folyosón. Sajnos nem volt túl bíztató a látvány, meg úgy az egész helyzet, és ez a jelenet beleillett abba a buta horrorfilmbe, amit megnézetett vele pár hónapja Gwen. Azután a film után nem sokat aludt a szőke, fújt is egy kicsit az eridonosra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=562446#post562446][b]Jeges Karina - 2016.01.11. 21:28[/b][/url]

Úgy érezte magát Karyn, mintha öt-hat energianövelő főzetet itattak volna vele. Meg sem érezte a fáradtságot, pedig már épp itt lett volna az ideje az alvásnak, hisz reggel tanítás, ő meg még mindig kinn kóricált, vagyis már megint kinn kóricált.
Hű szokásához híven fejét a könyv lapjai közé nyomta, úgy dörmögött mindenfélét az anyanyelvén s nyüszögött. A kínlódásának léptek zaja vetett véget. Hatalmasra kerekedett szemekkel kezdte vizsgálni, hogy ki közeledhetett felé, aztán már hunyorított, remélte, hogy majd úgy jobban lát. A két kutya is felfigyelt s lassan a sötétárnyból egy ismerős lány vonalai rajzolódtak ki. Az alak nem volt más, mint Rachel. Mielőtt még megjelent volna a lányka, Karyn szíve majd' kiugrott a helyéről az izgatottság miatt. Szerencséjére nem tanár jött vele szembe, hanem csak az egyik ismerőse, akivel pár hete találkozott a faluban. Széles mosoly húzódott végig azon a pirospozsgás arcán és a jobbmancsával integetett a lánykának.
- Szia. Én is örül, hogy csak te lenni az és nem egy tanár. - megkönnyebbülve szólt oda a gólyának s folytatta.
- Hát, nem igazán. Én sajnos nem fáradt. - lebiggyesztette az ajkait.
- Én csak itt ül és olvas ezt. - felemelte azt a méretes könyvet, amit azokkal a vézna ropikarjaival igyekezett anélkül a levegőben megtartani, hogy ne ejtse magára,vagy valamelyik kutya fejére esetleg lábára.
- Te? hogy-hogy erre? Te sem tud aludni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=562646#post562646][b]Jeges Karina - 2016.01.12. 22:15[/b][/url]

Megkönnyebbült, ahogy megtudta, hogy csak Rachel volt az, és nem a mumus vagy valami más. Azonnal üdvözölte a kis gólyát, örült neki.
- Sétálni? Az biztos jó móka lenni. De én azt gondol, nem van biztonságban a diák, ha kint van késő este a hálókörletén. - igyekezett a lehető legérthetőbben összepakolni a szavakat, amik igencsak nyögvenyelősre sikerültek és megizzasztották Karinát.
- Ez csak mágiatörténet könyv, elég unalmas, ezért is gondol én, hogy ettől én talán álmos, ha én ezt olvas. - nem bírta tovább a levegőben tartani azt a tízkilós könyvet és inkább visszaejtette a kanapéra azokkal a ropiharcos karjaival.
A válasz előtt még gondolkodott kicsit, hisz éppen az előbb jelentette ki, hogy nem túl biztonságos kinn mászkálni, ráadásul őt már egyszer elkapta egy prefi, de akkor szerencsére megúszta egy alkuval, büntetés nélkül. Az elején jól is indult, de mire már kezdett volna beindulni a  halloweeni buli, ő addigra degeszre falta magát valami ördögi fuvallat miatt édességgel és az egyik lányvécében kötött ki, a toalett előtt térdepelt és színeset ásított. Azóta nem is igazán evett édességet, kicsit tarott tőlük, meg attól is, hogy megint elkaphatja az édességláz.
- Hm.... Na jó, legyen. Én elmenni veled, de mi lenni nagyon óvatos. - emelte fel a mutatóujját, hogy nyomatékosítsa a mondandóját, komolyan gondolta. Aztán már oda is sietett az ajtóhoz, s kinyitotta, kilépett rajta, megvárta a lánykát és elindult.
- Hát, itt engem mindenki nevez Karina, otthon engem mindenki nevez Karyn és engem nem nagyon becéz senki, én nem is nagyon szeret emiatt becenév enyém. Igazából csak a férjem, Dioméd szólít máshogy. Ő mindig jégvirág vagy valami hasonló névvel illet, ha nem asszonynak nevez.  - vonta meg a vállát, ahogy válaszolt Rachelnek. Jobban bele gondolva valóban nem becézte őt senki sem, mert a Karynt illetve a Karinát nem is igazán lehetett úgy becézni, mint más női nevet.  Maximum Karinka vagy Kari, de az utóbbitól valószínűleg fejre állna és hisztérikarohamot kapna. Valószínűleg. Még nem tapasztalta a valóságban, de nem is akarta.
- És.. merre is akar te menni? Mert én sem ismer minden itt, és ha mi eltéved, az nagy móka. - mosolyogva pillantott rá, szőke haját a válla felett hátradobta és csak a csupasz talpainak halk topogását lehetett hallani felőle. Így az elején kicsit tartott a kinti bóklászástól, de ahogy egyre messzebb kerültek a rellontól, kezdett fokozatosan felbátorodni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=562763#post562763][b]Jeges Karina - 2016.01.13. 19:13[/b][/url]

- Én nem fél, hogy mi eltéved, mert, te mond, mi feltalál mi. - Vagy valami ilyesmi. Karinában a séta elején ott motoszkált legbelül egy igenerős ellenérzet, nem tartotta túl jó ötletnek a kinti sétát, de ahogy megmozgatta azokat az elgémberedett pálcikalábait, egyre jobban tetszett neki is ez a kis csavargás. Nem is figyelte az utat, csak haladt ölbe tett kezekkel és figyelte a falakon lévő festményeket, amik mellett elhaladtak. Irigykedett, ő is így szeretett volna szenderegni, mint azok az összemázolt vásznak.
Nem telhetett el olyan sok idő, de már a kastély egyikvégéből a másikba keveredtek, ráadásul már az első szinten jártak nem is olyan messze a nagyteremtől, ahol nemrégiben bulizott egyet, Karyn. Őszintén szólva, a szőkének halványlila hópelyhe sem volt arról, hogy hol a hóviharban csámborogtak, egy dologban viszont biztos volt, hogy még mindig a kastélyban mászkáltak.
- Szerinted.... én fel tud venni a páncélsisak? Legalább egy? Vagy ez a sok páncél él? - csillogó szemekkel ácsorgott az egyik lovagi páncél előtt, a mellvértben pedig homályosan tükröződött a jégtömblány tejfölszőke üstöke és elmosódott arca.  Karjaival pedig a sisak felé nyújtózkodott, le szerette volna venni. Ám amikor maga mellé pillantott egy röpke másodpercre aztán visszakapta a tekintetét a páncélkupacra, mert azt hitte, hogy ott állt mellette Rachel, de nem. Nem volt ott a lány. Megszakította a nyújtózkodását, ismét maga mellé pillantott. Először azt hitte, rosszul látott és sajnos be kellett ismernie, tényleg nem állt ott senki, csak a képzelete játszott vele az imént. A keresett lányka pedig pár méterrel arrébb volt odébb, egy gyönyörű –valószínűleg kézzel varrott- kanapén hevert, őt hívogatta. Karyn úgy hagyta ott az újdonsült tükrét, mintha az valami hősugárzó dolog lett volna.
- De puha. - felnyögött, ahogy elsüppedt a szófában. Kikászálódott egy kicsit, hisz szinte feküdt, úgy beleesett abba a felhőpuhaságú bútordarabba, aztán felnézett maguk felé, de a képkeret belseje, a vászon üres volt. Nem tájkép volt az, tudta ezt a szőkeség, mert nem látott rajta semmi tájképre utaló motívumot, csendéletnek sem mondta volna, inkább portrénak, ha lett volna rajta valaki, de senkit nem látott.
- Te, Rachel. - bökte meg a társnőjét - Én azt gondol, valami nem ok a festmény. Valami nincs ott, te tud miért? Én nem lát festménylakó sehol, amikor mi jönni ide. - jól megbeszélte magával a dolgokat, ez tény és való, de vajon mit fog ehhez a felfedezéshez szólni a rellonos?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=562897#post562897][b]Jeges Karina - 2016.01.14. 16:04[/b][/url]

Majdnem elsüllyedt abban az altatóan puha szófán, nem bírta, ahogy közrefogta a bőrhuzat s nyomban szabaduló művész vált a jégvarázslóból. A kikecmergés közben felpillantott maguk fölé, amikor erőlködve kicuppantotta hátsófelét a szétmállóan lágy garnitúrából. Megvillanó szemeivel egy üres vásznú keretet szúrt ki. Azonnal megbökdöste Rachelt, érdekesnek találta a dolgot.
- Tudnak ezek elhagyni képkeret? - döbbenten kérdezett vissza, szemei olyanok voltak, mint egy kíváncsi kis boci szemei. Karyn tudta, hogy az ottani festmények tudtak mozogni illetve beszélni, de azt soha nem gondolta volna, hogy ezek képesek voltak elhagyni a vásznukat és átlibbenni valakihez egy csésze teára vagy egy kehely fagyira. Otthon is mozogtak a szobrok, az nem lepte volna meg, sőt ő is tudott olyan szobrokat előidézni a képességének köszönhetően, de sétáló portrét nem.
Csak bólintott vigyorogva a nyomozás hallatán, jól mondta a rellonos, Karina teljesen fel volt spannolva.
- Én gondol úgy, mi kérdez azt! - rámutatott egy olyan portréra, ami egy középkorú boszorkányt ábrázolt s lehunyt szemekkel mormolt valamit. Karyn úgy gondolta, biztos csak egy varázsigét dörmögött a nő és valószínűleg ébren is lehetett emiatt. A szőke már épp megindult volna, amikor a zörgésre felfigyelt. Nem látta tisztán a félhomályban, hogy mit is csinált tulajdonképpen Rachel, de egy biztos volt, hogy hangosan csinálta.
- Shh.. Rach! - sutyorogta és odarohant, ám akkorra már a lány helyrerakta a bádoghalmazt. Ura volt a helyzetnek. - Te meg mi a fene művel?! Ide jönni fog egy.... várjál csak, te beszélsz angolul? - magyarul kezdte el a halk ripakodást, viszont angolul zárta a mondatot, hangszintje hipp-hopp átváltott. Először megrovónak tűnt, aztán egy gyors fordulatot véve máris a megkönnyebbülés hallatszott rajta.
- Te tudsz angolul? Miért nem mondtad? Vagyis miért nem kérdeztem? - öklével fej bekólintotta sajátmagát.  „ Hát persze, én buta! ”  A jégcsaplány annyira megörült, hogy el is felejtette az iméntizörgést. Persze még nem örülhetett, mert lehet, hogy a másik nem is tudott angolul csak pár kifejezést és lehet, nem is értett az ő hadarásából semmit. Szóval egyelőre csak reménykedve várta a választ s egy széles mosoly virított a képén, hófehér fogsorát villogtatva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=563020#post563020][b]Jeges Karina - 2016.01.14. 21:04[/b][/url]

Inter...micsoda? A szőkeségnek halványlila hópihéje sem volt arról, hogy mit jelentett ez a szó. Sőt, az egész monológot nem vágta, nem értett belőle sokat csupáncsak néhány kifejezést, viszont a lényeget leszűrte, miszerint vannak festmények, amik el tudnak kóborolni. Remek.
Ő csak bólogatott, mint akinek kötelező, legalábbis ennyivel letudta az egészet. A művészetet is csak a szobrászat miatt vette fel.
Hatalmas mázlija volt, amikor megszólalt a másik angolul, legalább nem kellett továbbra is a magyar nyelvel szenvednie, nyomiként kommunikálnia másokkal.
- Amerika? Az jó hely, ott van mellettünk. - Vigyorgott a szőke, immáron angolul folytatta a társalgást, neki úgy sokkal könnyebb volt.
- Én Grönlandon születtem, a szüleim és a nagyszüleim illetve az egész falu ahol lakom, ott mindenki jégvarázsló. - kedves mosoly kíséretében mesélt a szülőhelyéről. Szeretett ott lakni, hideg volt, jó volt a testvéreivel és Dióval naphosszakat együtt lófrálni, hógolyózni, meztelenül úszni a jeges tengervízben. Imádta.
- Ne segítsek? - odalépett Rachel mellé, ő magasabb volt ugyan, de attól ő is nyújtózkodott, mert azt a páncélt sem házi manókra tervezték. - Mindjárt meg vaaan... - szintúgy rángatni kezdte a tökfedőt, de az meg se moccant. Feladták. Helyette visszakanyarodtak az eltűnt festménylakó utáni nyomozáshoz.
- Fogalmam sincs, kérdezzük meg attól a mormoló boszitól. - mutatott ismét arra a festményre, amire pár perce is szemet vetett. - Elsőtanúnak tökéletes lesz.
Magabiztosan odatipegett, ha Rachel vele tartott, akkor megvárta és csak azután szólalt meg, ha nem jött akkor azonnal beszélni kezdett, amint megérkezett a hölgy elé.
- Öhm.. Csókolom. - ráköszönt az asszonyra, mire az hármat, négyet felhorkantva felébredt. Hoppá, ez bizony aludt. És nem mormolt, hanem horkolt… ekkora szívást.  – Bocsánat néni, a kései zavarásért, de mi... - még végig sem mondta, de a festmény azonnal rájuk ripakodott.
- Még van bőr a képén, kisasszony! Hát szabad-e így viselkedni az éjszaka közepén egy festménnyel?! Kikérem magamnak!  Nem elég hogy Ön és a kis barátnője zaklatták azt a szerencsétlen lovagi páncélt, de még fel is merészelnek költeni?! Engem?! Ez hallatlan! - úgy rikácsolt a banya, ahogy a torkán kifért.
- Shhh... Shh... halkabban, kérem! - ujját az saját ajkaihoz helyezte Karyn, hogy legalább ezzel el tudja csitítani a nőt, aztán kétségbeesetten Rachelre pillantott. Arcára volt írva az a tipikus: Most mi a fókát csináljunk? kifejezés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=563074#post563074][b]Jeges Karina - 2016.01.15. 01:17[/b][/url]

Most már mindent értett, amit Rach magyarázott neki, mosolygott s jobb kedvre derült.
- Ez vicces, mert én ezzel pont fordítva vagyok, otthon is jó, viszont otthon az érzelem nem igazán ismert fogalom. Bennem is csak most kezdenek az ilyen cuccok kicsírázni, és napról napra egyre jobban ki tudom fejezni az érzelmeimet, de soha nem leszek erre képes százszázalékosan, mint te vagy mindenki más, aki nem jégvarázsló. - Látta, hogy a társa már megint azt a bádogbödönt próbálta leráncigálni a helyéről. Oda ment hát, mert gondolta, ha együttes esővel leszedik, ő is felpróbálhatja, hogy milyen is az a sisak. Csak attól félt, hogy nem látott volna ki belőle és neki ment volna falnak, vagy, hogy belülről tiszta piszok meg pókháló, pfuj.
Hamar megunták a sisakcibálást, inkább folytatták ott, ahol abbahagyták, az eltűnt festmény keresésénél.
Oda is lépett a szőke az egyik kiszemelt mázolmányhoz, ami a lányoknak úgy tűnt, mintha mormolt volna egy varázsigét, viszont az nem mormolás volt, hanem sokkal inkább horkolás. Balszerencséjükre sikerült felébreszteniük a legzsémbesebb festményt, amit eddig a hátán hordott a Föld. A banya hatalmas rikácsolásban tört ki, olyan volt, mint egy kerge papagáj, ami nem bírta befogni a csőrét. Karinát leginkább a nagyanyjára emlékeztette, az a nő is pont ugyan ilyen volt. Kétségbeesette pillogott Rachelre, azt várta, hogy a lány majd megoldja a helyzetet, erre az hozott egy fehér leplet, amit ráhajított a képre. Nem is kellett több, a nő mégjobban fújta.
- Szólni fogok a házvezetőtöknek, ti pimasz kölykök! Hogy merészelitek ezt?! Szedjétek le rólam, nem halljátok?! Azonnal szedjétek le! – szó szerint visított.
- Ezt meg honnét szedted? Meg mit fagyasszak rajta? - értetlenkedve kérdezett vissza, félszemmel a képre sandított aztán vissza a lánykára. Tudta, ha továbbra is ott maradnak, akkor előbb-utóbb a többi festmény is felbátorodhat és még nagyobb bajba kerülhetnek. Gondolkodnia kellett, gyorsan. Eszére hallgatva elkapta Rachel kezét, elkezdett rohanni, húzva a lányt maga után, ha tetszett neki, ha nem. Útközben egy jeges hógolyóval megdobta az egyik páncél sisakját. Szerencsére az lepottyant a szilárd lövedék miatt. Akkor egy pillanatra megállt, hogy felvegye a fejfedőt és Rachel kezébe nyomta, úgy rohant tovább, a rellonig meg sem állt.
Pihegve borult a térdeire.
- Ez... ez meleg volt. - majdnem kiköpte a tüdejét, nem volt ő hozzászokva ennyi futáshoz, ahhoz ő túl kényelmes volt.
- Figyelj.. - pihegte - Holnap... holnap, nappal elmegyünk és megnézzük jó? Én ma már nem kockáztatom az életemet. - kezdte lassan kifújni magát végre, érezte, hogy múlta légszomja, ami a nagy hajtás miatt volt az elébb neki. - Ne hari, de ha az a valami elment onnét, nem hiszem, hogy visszatalálna előttünk. - Ekkor szemei a lány kezei közt lévő sisakra terelődött, amit úgy szorongatott, mintha az élete múlt volna rajta.
- Öhm... csini sisak. - felnevetett, s amikor már kifújta teljesen magát, felegyenesedett és megindult a kanapé felé, ahol hagyta a mágiatörténet könyvét.
- Figyu, akkor én jégszintesbe teszem magamat, ha gondolod, reptess felém egy baglyot holnap és akkor visszamehetünk keresgélni vagy valami. - Kedvesen mosolygott a lányra, aztán rá is kacsintott utána csak a könyvét felkapva megindult a hálókörletek felé. - Jó éjt, Rach! - kiáltott egyet, aztán eltűnt a sötét folyosón.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=563421#post563421][b]Jeges Karina - 2016.01.16. 17:52[/b][/url]

Másnap.

Jót tett a szőkének az esti mókázás, kellőképpen elpilledt a végére, nem is bánta, hogy vissza kellett rohanniuk a rellonba. Miután elköszönt az újdonsült barátnőjétől, mosolyogva tért vissza a jeges kuckójába, ahol még mindig ott aludt a férje. Visszafeküdt az ágyba, nem bújt hozzá, azt olyan nyálasnak tartották mind a ketten. Inkább csak a Dió irányába fordulva feküdt, lehunyt szemekkel várt még egy kicsit s el is nyomta az álom. Az éjszakai kalanddal álmodott, sőt tovább álmodta, de sajnos a rosszabbik végletével, mert nem prefektus előtt feleltek, hanem egy tanár előtt, egy olyan rettentően meleg szobában, ahol a lány nem bírt megmaradni el is ájult az álmában. Rach pedig nem tudta felébreszteni.
 Reggel felriadt, úgy pattantak ki a szemei s ült fel az ágyban, hogy még a verejték is lecsurgott a halántékán. Nagyon ritka, ha ő verítékezett, de ez az álom még a jeges lányt is megizzasztotta. Oldalra nézvén már nem volt mellette Dió, a hangok alapján biztos zuhanyozott. A helyén egy levelet talált, Rachel írta.
Szemeivel gyorsan átfutotta a sorokat, ajkai mosolyra görbültek. Az ágy mellett volt az oldaltáskája, abból kikereste az egyik pennáját és egy rövidke választ írt a leányzónak.
„Kedves Rachel!

Én is élveztem a tegnap esti szórakozásunkat, ezért örülök, hogy benne leszel a folytatásban. 13:00-kor találkozunk.
Üdv.: K.”

A K betű mellé még egy mosolygós kis hóembert is odarajzolt, elkapta a hév, de aztán gyorsan elküldte a cetlit, mert fogalma sem volt arról, hogy valójában mennyi is volt a pontos idő. Csak egy kis ablaka volt, amin nem igazán szűrődött be annyi fény, hogy képes legyen eldönteni Karyn, hogy reggel volt-e vagy délután.
Összekapta magát a levél után, elhúzott ő is zuhanyozni Dió mellé utána pedig felöltözött és rendet vágott a szobába. Egy heves csókcsata után hagyta, hogy az ura menjen a dolgára, ő is így tett, hisz párperc híján délután egy óra volt. Vagy lehet el is volt egy óra.
Ahhoz képest, hogy aznap még egy falatot sem evett, nem volt éhes, nem érezte az éhséget a kíváncsiság éltette. Meg is érkezett a klubhelyiségbe, ahol már várt rá Rachel.
- Szia! - mosolyogva és integetve lépett oda hozzá azzal a hűvös testével aztán már indultak is vissza.
- Sikerült elaludnod? - kilökte a rellon bejáratát a vállával majd előre ment.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=564118#post564118][b]Jeges Karina - 2016.01.18. 20:48[/b][/url]

Amint betoppant a Klubhelyiségben, egy mosoly ült ki azon a pirospozsgás arcán. Ezzel a mosollyal párhuzamban üdvözölte az újdonsült barátosnéját és érdeklődött is tőle, hogyan is telt neki az éjszaka további része, miután szétváltak a rellonban.
- Pff. Nem fog az felismerni! – lekezelően legyintett egyet - Nem voltak épp túl jók a fényviszonyok, meg szerintem rövidlátó is volt. Meg különben is, szerintem csak a formánkat láthatta, meg az én hajamat, ha kirikított a sötétségből és ennyi. Nem tud az semmit sem ránk kenni. - vonta meg lazán a vállát Karina. De egyébként igaza volt, a világos hajszín valóban látszódott abban a kevéske holdfényben, ami épphogy be tudott férkőzni az ablakon. Megvilágította ugyan, de egy világos folton kívül nem sok látszódott a jégvarázslóból. Kizárt dolognak tartotta, hogy a portré rájuk bizonyítsa, hogy ők ott jártak a múlt éjjel.
- Szerintem kicsit feltűnő lenne, ha sipákoló portrét elköltöztetnénk a helyéről... - Karyn szerint annak a mázolmánynak nagyobb volt a hangja, mint egy üvöltő jegesmedvének. Annyi különbséggel, hogy az előbbinek a hangja a rikácsolás végett volt nagyobb erejű, míg az állatnak mélyebb, öblösebb volt az üvöltése.
- Nyugi, nem lesz semmi baj. - egy mosollyal Rach vállára helyezte jéghideg pracliját, próbálta megnyugtatni. - Szerintem tök mókás lesz ismét ott tekeregni és megkeresni a hiányzó láncszemet. Remélem még nem mászott vissza a helyére... - kínjában elpillantott balra, le a földre, de aztán ismét kacagva pillantott vissza a lánykára.
Miután elindultak ki, a klubhelyiségből. Karyn nevetgélve vágtatott végig a folyosókon, nagyjából emlékezett útra, de nem teljesen.
- Tegnap este merre is mentünk fordultunk itt, jobbra vagy balra? - pillantott rá Rachelre kérdőn közben kezeivel az általa felsorolt irányokba mutatott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=564331#post564331][b]Jeges Karina - 2016.01.19. 17:38[/b][/url]

Tanakodóan figyelte Karina azt a fránya kereszteződést. Mehettek volna jobbra, de akár mehettek volna balra is. Igazából halványlila fókája sem volt róla, hogy ugyan merre mehettek volna tovább. Szerencsére Rachel itt kisegítette őt, miután rákérdezett.
Vigyorogva haladt Rachel mellett, tartotta a lánnyal a tempót, nem akart volna túl gyorsan végiggaloppozni a folyosókon. Hosszúak voltak a lábai, figyelnie kellett, hogy mekkorát s milyen tempóban lépett. A végén még otthagyta volna akaratlanul is a barátosnéját.
Egy olyan öt-tíz perccel később el is érkeztek arra a folyosóra, ahol az előző éjjel aktívkodtak egy sort. Oda is siettek a múltéjjeli színhelyre, ahol még mindig ott állt az a bizonyos kanapé, ami felett lógott az üres keret, illetve a lepedővel letakart nősténymázolmány. Rachel susogására vigyorogva bólogatott, majd mutató ujját az ajkai elé helyezte, hogy halkítson magán a lányka. Szabad hüvelyk ujjával, a lepedővel letakart festmény felé mutatott, ami torkaszakadtából óbégatott.
- Segítsééég! Valaki szedje már le előlem ezt a fehér leplet! Könyörgöm, valaki! Mentsenek meg! – már könyörgött kínjában a festmény, a többi pedig a fülbe dugott újjal voltak elfordulva attól az egy hangoskodótól. Karina odalépett a lepedőhöz, megragadta az alját s lerántotta a lepet a festményről, ami a szemeit eltakarva elhallgatott a hirtelen világosság miatt, utána csak sziszegett és átkozódott párpillanatig, de hamar elhallgatott.
- Jól tetszik lenni, néni? - kérdezett rá az asszonyra magyarul Karyn, teljesen ártatlan arcot vágva, mintha csak most érkezett volna oda és úgy tett, mintha semmiről sem tudott volna. Abban reménykedett, hogy a festmény nem fogja felismerni, eddig úgy tűnt a szőkének, hogy nem is fogja őket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=565514#post565514][b]Jeges Karina - 2016.01.23. 16:29[/b][/url]

Karinának lehet a legbutább ötlet jutott eszébe, amit akkor, abban a helyzeten megtehettek volna. De az istenért is, az a portré úgy rikácsolt, mint akit nyúztak. Elviselhetetlennek tartotta, bántotta a fülét a sok vinnyogás. Oké-oké, akkor hajrá Karina!
Lassan odalépdelt a festményhez, de mielőtt cselekedet volna, még csendre intette az elsőst. Szerencsére a lány azonnal vette a lapot és csendben figyelt tovább. Addig a szőkeség elővette a legeslegjobb énjét, lehetőleg próbált úgy is tenni, mintha tényleg csak most értek volna oda.
Ezzel a tudattal lekapta a portréról a leplet és gyorsan megérdeklődte a sziszegő festménytől, hogy mit történt. Nyugi Karyn, csak természetesen.
- Jaaaaaj, ne is kérdezze kisasszony! - kezdett bele a sopánkodásba a banya - A múltéjjel két rendbontó itt járt és keresték azt a pletykás vénasszonyt, erre felköltöttek engem és a szomszédjaimat. Sajnos a többiek nem mertek kiállni magukért, csak én, ezért letakartak ezzel a lebernyeggel, amit most a kezei közt szorongat. - artikulálva sírta el bánatát a festmény, aki hol az egyik, hol a másik szemébe nézett, amíg magyarázott.
- Te jó ég... - rázta a fejét Karina, mintha most hallotta volna először a mesét. - És tetszett látni, hogy kik voltak azok? - kérdezett rá, mert ez igazán érdekelte őt, azaz őket.
- Nem én, de ha egyszer megtudom, azzal a vén pletykással fogok rajtuk bosszút állni. - már szövögette a bosszúját. Nem volt egy földre szállt angyal, az tény. Egy igazi zsémbes vénasszony volt, pont olyan, mint a legtöbb.
Még Karina beszélgetett vele egy rövid ideig, de amikor megtudták, hogy a hölgy sem volt okosabb tőlük ebben a kérdésben, tanácstalanul pillantott Rachelre. Végül elköszönt a festménytől, aztán a lánykát a csuklójánál megragadva elhúzta magával, hogy még véletlenül se legyenek hallótávolságon belül.
- Akkor most mi legyen? Teljesen el van tűnve, az a nő se tudja, és kizárt dolog, hogy tudja a többi festmény a hollétét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=567025#post567025][b]Jeges Karina - 2016.01.27. 17:24[/b][/url]

- Nem volt nehéz dolgom, amikor kicsi voltam, sokszor színészkedtem, ha csináltam valami rosszat és nem akartam bajba kerülni. � Általában Berillre kentem az egészet, mert ő volt az idősebb. egy büszke vigyor ült ki a képére, tudta magáról, hogy nagy színészi tehetséggel Áldotta meg az Isten és ebben, még ha akartak volna sem tudtak volna belekötni. Gyakran használta már ezt a képességét, ha valamit el szeretett volna érni anélkül, hogy a nehezen előcsalogatható agresszióját vetette volna be.
Rachel szétdicsérte Karinát, ami természetesen tetszett a szőkének, és csak hízott tőle a mája. De egyszer miden véget ér, ahogy a dicséretek sokasága. Miután félrehúzta és elmondta, hogy valami nem volt oké, illetve kikérte a lány véleményét, csak húzta a száját tétovázva. Fogalma sem volt arról, hogy hol keressék. Ha igaz volt az, amit az előző este mondott Rachel, hogy néhány kép képes volt elhagyni a saját kereték és átmenni máshová, akkor nem valószínű, hogy ezen a folyosón megtalálhatják. De próba cseresznye, veszteni valójuk úgysem volt, maximum, hogy tök idiótának nézik majd a két lányt a festmények, az arra mászkáló diákok illetve a tanárok.
- Jóóóó, nyertél. Keressük meg azt a festmény. De... mit szeretnél tőle? Tudsz valamit róla? Tudod, hogy ki van rajta?- Több és több kérdéssel sorozta. Nem vett még levegőt sem a kérdések feltevésekor, csak ledarálta a szövegét, úgy várta Rachel válaszát.