Isidor

---

 Alice nem győzött bocsánatot kérni. Szegény fiú biztos nagyon megijedt. Jobb ha inkább elő sem veszi ezután a pálcáját.
- Ne haragudj! Nagyon sajnálom! Tényleg! Nagyon nagyon sajnálom! - könnyezett be. Nos igen.. Alice nem az a fajta lány aki sírva fakad. Viszont ha bűntudata van, sír. - Inkább elrakom a pálcám! Tényleg ne haragudj, nem akartalak bántani csak az a fránya varázsige! - húzta meg két fonatát és újra a Isidor-ra meredt könnyes szemekkel- Tényleg tényleg ne haragudj! - adott neki egy bűnbánó gerinc ropogtató ölelést. Ám mikor a fiú megemlítette hogy ez vizsga anyag, rossz kedve már tova is szállt.
 -Ilyen okos vagyok? - csillant meg a szeme. Az okos, tudat alattija most egy fotelben ülve újságot olvas és feltolva a szemüvegét diplomatikusan megjegyzi Na azért ne túlozzunk. Épp elkezdett azon merengeni, hogy talán sikerülhet neki a vizsga, amikor -neki hirtelen- Isidor a levegőbe emelte a holmijait.
- Azta!!-ámult el. Mit is mondott varázslatnak? Mobili...mi?. Bár elhessegette ezt a gondolatot. Jobb ha ma inkább nem használja többször a pálcáját. Inkább elkapta a felé lebegő retikült. Megértette hogy a fiú nem akar egy pasztel rózsaszín, csipkés retikült hurcibálni. Melyik fiú akarna? Egyik se.
 Inkább ahelyett hogy megint elbambuljon, Isidor után szökdécselt és próbálta tartani vele az iramot. -Ami számára kész, testnevelés óra volt mert egy nála 3 évvel idősebb fiúval tartani az iramot az ő rövidke és pici lábaival, nem volt leányálom- .
 Közben menetközbe néha-néha a bőröndök alá nézett hogy ezek most tényleg lebegnek-e. És tényleg. Ezt meg kell tanulnom! Mobiliiii....mi is volt? Mobilicartus? Mobilikaktusz? Mobilikarcsi? Ahogy ezen mélázott, időközben megérkeztek oda ahol felnézve már látni lehet az Eridon klub helyiségének bejáratát. Itt megtorpant és nyelt egyet. Nem volt magában biztos. A kezét tördelve meredt fel a bejáratra, közben néha-néha a cipőjét nézte mintha az olyan érdekes lenne, közben futólag a fiúra pillantott és szaggatottan sóhajtott egyet.

Isidor

---

 Mikor a fiú lassít, hálásan pillant rá. Így nem kell métereket lépnie ahhoz hogy ne maradjon le. Hát igen, a lány számára ilyenkor a mindössze 152 centiméter nincs a javára. Mert e mellett a lábai rövidek és a lábmérete is a 35-t veri. Azaz egy igen aprócska, amolyan a szél is el fújja lánynak mondaná az ember. Valójában az is.
 Így elkönyveli magának hogy ne keveredik verekedésbe mert, ilyen vékony karokkal és apró öklökkel még egy szúnyog is leverné. Bár az inkább csípne nem? . Mikor megérkeznek a folyosóra, miútán kedvére ki bámészkodta magát, kiszúrja a festményt aki meg is szólítja Isidort. És elég érdekes megjegyzést fűz ő hozzá is. Miért ne bízzak Igorban? Azaz Isidoban? Ez a néni biztos egy másik Igorról beszél. . Már kérdezne rá a festmény kilétére ám ekkor az újdonsült barátja lehuppan a kanapéra -amit például véve ő maga is leül mellé- és elmagyarázza a festmény kilétét. Szóval pletykás...hmmm..mint a vénasszonyok a falouban.
-Érdekes.. Hasonlít Margit nénjére a faluból. Én Margitnak fogom hívni! - mosolygott rá a festményre- Amúgy szerintem te egy másik Igorról beszélsz Margit. Mert Igor nem nőcsábász szerintem.- "védi meg" a fiút a maga módján.
Isidor közölte hogy várakozni kell amíg nem jön valaki aki tudja a kódot. Alice csak vállat vont. Ő tud várni. Már bambult volna el megint mikor Isidor a fülébe súgott. Enyhén megrezzent mikor a fiú megszólalt viszont a mondandóját érdekesnek találta. Valami házi manóról beszélt. A lány egyből felkapta a fejét és kiszúrta az aprócska emberkét. Alice elmosolyodott. Azaz inkább a kis lényre mosolygott. Milyen aranyos.. És mekkora szemecskéje van.. És aminek még jobban örült az az hogy el tudja vezetni az eridonos klubhelyiségbe. Mikor meghallotta az ajánlatot felállt a kanapéról és Isidorhoz fordult. Úgy dönt, nem okoz még több gondot a fiúnak azzal hogy várakozni kell, ha már valaki felajánlotta hogy elvezeti a klub helyiségbe.
 -Mindent köszönök! -hajolt le és szorosan megölelgette -Tényleg.-mosolygott rá-Ugye még összefutunk?-csapta össze vidáman a tenyerét.
Végül jól hátba veregette a srácot és elindult gyorsan tipegve a manó után. Bár mielőtt eltünt a lépcső kanyarban még utoljára integetett Isidornak.