Ez a folyosó talán a legrejtélyesebb, hiszen a lakók gyakran elvándorolnak, egyetlen egy van aki állandó, nem más, mint a Bibircsókos banya aki nem szeret messzire menni, mégis mindent tud az iskolában, minden olyat, melyről talán a többi portrénak még fogalma sincs. Nagyszerű képessége, hogy képes szinte beleolvadni egy-egy tájképbe a körülötte lévő keretek valamelyikében és addig mozdulatlan lenni, amíg az előtte lévő cselekmények le nem folynak. Érdekes egy folyosószakasz ez, hiszen a páncélok végig egymástól azonos távolságra vannak, kivéve a banya eredeti kerete alatti területet, ott ugyanis egy hosszú, kényelmesen elsüppedő kanapé van, melyen a diákok várakozhatnak vagy pihenhetnek, ha éppen nem kell sehova rohanniuk, sokan nem veszik észre, hogy ez csak egy csali annak érdekében, hogy még több pletyka elhangozzon, inkább kihasználják a kényelmes lehetőséget, melyet később súlyosan megbánnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=418572#post418572][b]Warren Mina - 2014.11.09. 10:58[/b][/url]

Szeretek apánál lenni, de azt nem szeretem, amikor hirtelen behívják. Mivel azonban vasárnap van, amúgy se maradtam volna tovább, csak még pár órát. A hét elején azonban nem tervezek otthon lenni, meg akarom ismerni a szakköröket, hátha valahova kedvem lenne még becsatlakozni. Van még egy kis szabadidőm, amit általában olvasással töltök, de néha úgy érzem, hogy valami közösségibb dolgot is csinálhatnék, elvégre apánál is van bőven időm olvasni, vagy amikor otthon vagyok, de anya még nem ért haza.
Mostanában az az új szokásunk ugyanis, hogy megvárom, vagy ő vár meg és együtt főzőcskézünk, új recepteket próbálunk ki, és közben tudunk beszélgetni. Jó dolog ez az anya – lánya program, mindig szoktam szeretni. A múltkor például azt mondta, előre fél attól, hogy milyen lesz, amikor igazán elkezdek kamaszodni. Hát attól most egy kicsit én is félek, mert nem akarok üvöltözni a szüleimmel, hiszen annyira szeretem őket.
 Apához érkezek vissza, mivel nála hagytam az iskolai cuccaimat, amikre nem volt szükségem a hétvégén. Most a táskámba szuszakolva őket próbálom valahogy elérni, hogy se a táska, se a hátam ne szakadjon le. Mindig elszámolom magam a rendelkezésre álló hellyel. Kínos, de talán a toronyig bírni fogjuk a távot. A táskát fellendítve a hátamra, kicsit lejjebb húzom a felcsúszott kabátom, és indulok el, hogy az eggyel lejjebb lévő folyosón található könyvtárba beadjam a kezembe tartott négy könyvet, amikkel a hétvégén szórakoztattam magam.
A dolog viszonylag gyorsan zajlik, így elégedetten lépek ki. Már kezd egy kicsit melegem lenni, így a folyosó közepe felé megállok, hogy legalább a kabátomtól megszabaduljak, mert a torony még egy kicsit messzebb van, én pedig nem szeretnék úgy kinézni, mint egy piros alma, mire beérek a klubhelyiségbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=421231#post421231][b]Warren Mina - 2014.11.15. 10:55[/b][/url]

Banya néni

Felvéve a táskát lépek egyet, kettőt, de olyan kényelmetlen az egész. Újra megállok hát, hogy megnézzem, mi nem stimmel a táskámban. Nem kellene ennyire teletömni, mondjuk kezdésnek, a másik pedig, hogy örültem volna, ha a kabátomat azért még bele tudom gyűrni, de nem így alakult sajnos, így aztán az a kezembe maradt, pedig mennyivel jobb lett volna, ha a kabátom puhaságával kibélelhetem a táskámat. Ehelyett viszont a "Mágiatörténet a kezdetektől a milleniumig vastag kötése hagy maradandó emlékeket nem csak az elmémben, de a hátamban is. Hát ennek annyira nem örülök, de nem igazán tudok mást tenni, mint elviselni.
Éppen indulnék tovább, amikor csörömpölést hallok, közvetlenül mellőlem. Ijedten torpanok meg, és nézek körbe, ugyanis abban a hitben vagyok egy hosszú percig, hogy valamit én vertem le a táskám felhúzásakor. Az biztos, hogy nem egy páncélnál értem el ekkora sikert, azonban az is biztos, hogy valami leesett. Riadt tekintettel nézek szembe és látom meg a Bibircsókos Banyát, akitől mindenki óvva int, hiszen folyton pletykál.
- Jól van, asszonyom?
Azért mégsem hagyhatom itt, és ha rosszul van? Biztos az is megeshet, bár egy festménynél mi? Talán por allergiája van. Az a Zebulon bácsi vagy ki, lehet nem takarította ezt a keretet, ő meg gyanútlanul átjött. Naiv vagyok tudom, hiszen biztos nem véletlenül javasolják, hogy kerüljem el a banyust, amennyire csak tudom. Azonban egy gonosz kis manó a vállamra helyezve súlyát azt súgja a fülembe, hogy hátha tud valamit a szüleimről, például, hogy miért viselkednek ilyen furcsán.
- Tudok valamiben esetleg segíteni önnek?
Igyekszem ellenállni persze a kísértésnek. Valahol mélyen tartok is attól, hogy tudna válaszolni erre a kérdéskörre, de lehet, hogy a válasz olyan fájdalmas lenne, hogy nem akarnám tudni. Talán jobb a tudatlanság bizonyos esetekben.