Ez a folyosó talán a legrejtélyesebb, hiszen a lakók gyakran elvándorolnak, egyetlen egy van aki állandó, nem más, mint a Bibircsókos banya aki nem szeret messzire menni, mégis mindent tud az iskolában, minden olyat, melyről talán a többi portrénak még fogalma sincs. Nagyszerű képessége, hogy képes szinte beleolvadni egy-egy tájképbe a körülötte lévő keretek valamelyikében és addig mozdulatlan lenni, amíg az előtte lévő cselekmények le nem folynak. Érdekes egy folyosószakasz ez, hiszen a páncélok végig egymástól azonos távolságra vannak, kivéve a banya eredeti kerete alatti területet, ott ugyanis egy hosszú, kényelmesen elsüppedő kanapé van, melyen a diákok várakozhatnak vagy pihenhetnek, ha éppen nem kell sehova rohanniuk, sokan nem veszik észre, hogy ez csak egy csali annak érdekében, hogy még több pletyka elhangozzon, inkább kihasználják a kényelmes lehetőséget, melyet később súlyosan megbánnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=398342#post398342][b]Lexine Westbrook - 2014.10.04. 20:37[/b][/url]

Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem vagyok álmos. Álmos vagyok, valahogy mégis erőt vettem magamon, és elindultam a faluból fel a kastélyba, hogy teljesítsem a kötelezettségeimet. Megbeszéltük, hogy menni fog, és ha mi valami megbeszélünk, akkor az úgyis van. Mindkettőt akartuk, szülők és fiatalok is akartunk lenni egyszerre, továbbá elakartuk végezni az iskolát. Igaz, hogy idén nem sikerült vizsgáznom, de reménykedtem benne, hogy a következő év végén végre eltudom végezni az iskolát. Most azonban egészen más helyzet volt terítéken, ugyanis nem csak tanuló, hanem prefektus is voltam. Olivér eléggé húzta a száját, amikor megtudta, de én ezt már eldöntöttem, úgyhogy jobb híján csak magában nyűglődött, többet nemigen tehetett. Segíteni akartam Védának és Emmának, mivel ők is nagyon sokat segítettek nekem. Hálás voltam, és úgy gondoltam illik valamivel viszonozni, még ha azzal is, hogy hetente párszor feljövök éjszaka körbenézni. Na hát ez a mai nap is ilyen volt.
Lassú, ráérős léptekkel szeltem a folyosókat, a gondolataim lent jártak a faluban, bizonyára már mindketten alszanak, hiszen ha jól érzékelem már éjfélre járt az idő. Elnyomtam egy ásítás és zsebre vágott kézzel folytattam az utamat. Eddig nem botlottam bele senkibe, szerencsére. Nem féltem a sötétben, de jobb szerettem inkább a folyosó fáklyás részén menni, esélyt adva ezzel annak, aki esetleg menekülni szeretne a büntetőmunka elől. A bennem rejlő kisördög valahol mélyen már dörzsölte a kezeit, ugyanis szeretett volna rajtakapni egy-két éjszakai császkálót és jól megbüntetni. Biztos voltam benne, hogy ez annak a hatása, hogy mostanában túl sok időt töltök Rellonosok társaságában, ámbár emiatt egy csöppet sem aggódtam. Mintha csak idedobták volna nekem az égből, valaki közeledett felém, illetve, láttam a sziluettet és meghallottam a hangját is. Ebből ítélve lány volt, de nem az idősebb fajta, inkább amolyan kislányos. Gyorsabbra vettem a lépteimet majd mikor szembekerültem vele, elálltam az útját. Csak tudnám, minek ez az ugrándozás...
- Hová hová kislány?
Hűha, itt aztán valaki nagyon kemény, jobb lesz, ha mindenki vigyáz, Lexi a prefi akcióban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=401884#post401884][b]Lexine Westbrook - 2014.10.11. 16:43[/b][/url]

A 'csodálatos' felismerésére nem szólok semmit, helyette csak felvonom a szemöldökömet és igyekszem nem elfintorodni. Igen, ember vagyok, azon belül is nő, ezt azért le lehet szűrni akkor is, ha nem vagyok éppen az a formás típus. Bár ki tudja? A mai srácok már annyira elnőiesedtek, hogy nézhetett volna éppen fiúnak is ha, nagyon akar de az embert azt nem lehetett félrelátni. Pont azért volt furcsa. Bizonyára nem egy észkombájnnal hozott össze a balsors. Ettől még azonban nem fog mentesülni a büntetés alól, hiszen éjszaka van, ő meg itt kóborol. Sőt, ami azt illeti keményebb büntetést kellene kapnia, mint ami először eszembe jutott, mert így pláne nem szabadna járkálnia.
- Talán nem éjszaka kellene keresned a macskádat.
Minden negatív megnyilvánulást eltanultam Olivértől, ami egyrészről pacsi, hiszen legalább tanulunk valamit egymástól, másrészről viszont pofont, mert én egyáltalán nem vagyok ilyen. Ettől függetlenül azonban mégis csak végigpillantok rajta, miközben elfintorodom.
- Fogalmam sincs, nem igazán szoktam más macskájával foglalkozni. De ma este nem fogod megkeresni, majd ő visszatalál hozzád, ha akar.
Még az is lehet, hogy a macskája okkal szökött meg előle nem? Azokból a kis dögökből mindent kinézek. Nekem is van egy, de utál minket, jobb esetben hagyja, hogy egy kicsit megvakarjuk a fülét, egyébként meg egyfolytában menekül, mert tudja, hogy megkínoznánk, ha esélyünk lenne rá.
- Hoppá bizony.
Megpöccintem a taláromon lévő prefektus jelvényt, közben akaratlanul is elmosolyodom. Nem vagyok olyan ember, aki másnak szándékosan rosszat akar, meg nem is érdekelnek túlzottan az ilyen dolgok, de most az egyszer kivételt leszek és kiélvezem. Tudom, túl sokat vagyok a penészfoltosok között.