36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Tülk Imola
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 70
Írta: 2018. április 2. 18:33 | Link


Kissé talán túlfűtve és lihegve érkezik meg a folyosón található kanapé elé. Teljes izgalmi állapotban van, és pont úgy cselekszik, ahogy mindig szokott, mikor valami ajándékról, vagy épp csokiról van szó. Most is ez a téma, és meg sem fordul a fejében, hogy esetleg valami nem lehet kerek azzal az ajándékkal, melyet az ágyán talált.
Kissé girbe-gurba írással rótt pár sor az, amiből kikövetkeztethette, hogy ténylegesen neki szánták, nem pedig csak rossz ágyra helyezték az apró csomagot.

"Kedves Molka! Mikor megláttam ezt az édességet, egyből te jutottál az eszembe. A neve az volt, hogy a felszabadulás csokija! Remélem nálad is meghozza azt lelki békét és szabadságot, melyet oly nagyon vársz!"

Aláírás nincs.
Persze miért is lenne?! Az apró figyelmességeket és gesztusokat nem muszáj mindig névvel illetni, azonban akármennyire is furdalja az oldalát a kíváncsiság, édesség iránti vágya győzedelmeskedik. Pedig már a múltkori felejtő bűbájnál is megtanulhatta volna, hogy a dolgok nem véletlenül vannak bizonyos helyeken, és hogy ebben a világban minden szót pont úgy kell érteni, ahogy le van írva, mégis naívan kibontja az apró dobozkát, majd a benne lapuló halovány lila masszával leöntött bonbonok egyikébe jólesően beleharap. Torkát, és bensőjét azonnal elönti a mennyei boldogság. Szájában az édes ízek kavalkádja robbant tüzijátékot, és mit sem törődve a bőszen figyelő banyával, jólesően dől hátra, és adja át magát ennek a fenséges gasztro élménynek.
Utoljára módosította:Tülk Imola, 2018. április 2. 19:03
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2018. április 2. 18:54 | Link


Mostanában mindenfélén túl vagyok, úgyhogy újabb felfedezésre adom a fejem. Most azonban célom is van, mégpedig a Bibircsókos Banyát keresem. Az egyik felsőbb éves beszélt róla, aki nem más, mint egy festmény. Egy igen pletykás, és mindenféle titkot tudó rajzolat. Az jutott eszembe, hogy esetleg, ha infót cserélünk, akkor én is megtudhatok egy-két pletykát, tippet, ami nekem még jól jöhet. Nem éppen a legnagyobb szabályszegő díjára hajtok, de szeretném, ha lenne pár trükk a tarsolyomban. Még az is lehet, hogy tud olyan termet, ami megindít a szakkör választásban. Kicsit unalmasnak érzem a szüneteket, kevés emberrel ismerkedtem még meg, hogy valamelyik behívjon valahova. Nem sietek, viszont számolom a kanyarokat és folyosókat, a jellegzetességeket figyelem, hogy biztosan jó helyen keressem a vén nőcit. Egy jó háromnegyed órámba és sokszoros eltévedésem után meglelem a folyosót, ahol a páncélok pontosan ugyanakkora távolságra vannak, és egy festmény alatt pihenő, kényelmes kanapé található. Na, meg egy Molka. Már messziről felismerem, hiszen mostanában azért lógtunk együtt, és a középkori kalandot még csak elfelejteni sem tudom, jó móka volt. ~Szomjas vagyok. ~ Döbbent meg a tény, és egy baráti mosollyal üdvözlöm a lányt.
- Helló Molka, hát te? – ennél egyszerűbben és mellébeszélősebben sem tudnám mondani, hogy meglep a jelenléte. Nem bánom ugyan, ha ő is tud meg egyet, s mást, de nem számítottam rá. Az is igaz, hogy eddig vele csak jól jártam, ráadásul csinos is, úgyhogy ha már így alakult, miért ne érezhetném még jobban magam, nemde?
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Tülk Imola
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 70
Írta: 2018. április 2. 19:02 | Link


Lágyan hümmögve ízleli a finom csokoládét és a krém kissé nyersebb, kesernyésebb aromáját. Mindig is imádta az édességeket, és hálát adott a sorsnak azért, hogy alkatra az édesanyja alkatát örökölte, aki kellően filigrán, és egyáltalán nem hajlamos a hízásra. Mindig is nyurga volt, amolyan tornász alkatú, kis mellekkel, lapos hassal, szélesebb csípővel. Ő azonban annyiban volt másabb a többi lánynál, hogy míg mindenki nagyobb mellekre vágyott, vagy épp kerekebb fenékre, Molka tökéletesen meg volt barátkozva azzal, amit számára a jó isten adott.
Szemei felpattannak, ahogy meghallja a közelgő lépteket, és arcára kellemes mosoly kúszik mikor felismeri Bencét. Egész régen találkoztak, és be kellett ismernie, hiányolni is kezdte már az elmúlt időszakban a fiú társaságát. Kellemes beszélgetőpartner volt, és talán mert kicsit később ért a koránál, ezért még nem legyintette meg a tini fiúkra jellemző "járjunkegyüttegylánnyal" érzés szele. Ennek pedig Molka igazán örült, hiszen ő maga sem volt még semmi komolyra felkészülve ... és hát Bencével??? A kérdés abszolút zavarba hozta.
- Nahát, Bence! Jó látni! Kérsz csokit? - nyújtja felé a dobozát, majd hellyel kínálja a fiút, hiszen a kanapé egészen nagy, és van hely ott akár öt embernek is, így ők is kényelmesen elférhetnek.
Utoljára módosította:Tülk Imola, 2018. április 2. 19:03
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2018. április 2. 19:20 | Link


A lány egészen vidámnak tűnt, és ha már ott voltam lehuppanok a kanapéra mellé, ha áll, ha éppen üldögél.
- Látni mindig jó – kacsintok rá, mondjuk ez, a szemüvege láttán már nem tűnik olyan jó poénnak. – Bocs, nem úgy értettem – pedig igazán de, csak éppen nem akarom megbántani az egyik legjobb ismerősömet. Barátomat? Talán azok még nem vagyunk egymásnak, de jó ismerősök már biztos.
- Csoki kell, nagyon kell! – pillantok rá sóvárgó szemekkel, aztán a bonbonokra vándorolnak a szembogaraim. Még a nyelvem is kidugom, nincs más hátra, szeretem a csokit. Az a bonbon pedig igazán ínycsiklandónak tűnik.
- Milyen ízűek? – vannak több ízű bonbonok, és ha lehet válogatni, akkor fogok is. nem vagyok túl finnyás, de én nem vagyok az a fajta, aki a legédesebb falatokat hagyja a végére. Várom a választ, na meg azt, hogy ő felém nyújtsa azt.
- Képzeld, a múltkor beszéltem Lilyvel – aki amúgy Levitás – és ő Oroszországból jött. Verekedniük kellett egymással, miféle iskola az ilyen? – azóta is kiráz a hideg attól, amiket az a lány beszélt. Na, meg a Goulens bájital sem lett a kedvenc főzetem, az is igaz.

Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Tülk Imola
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 70
Írta: 2018. április 9. 14:14 | Link

- Akkor ez most bók? Mármint tényleg örülsz, hogy találkozunk, vagy ez is csak egy udvariassági formája annak, hogy "ja, amúgy épp nem akartam senkivel sem időt tölteni" érzésnek? - szegezi a fiúnak a kérdést, amit normál esetbe biztos nem tenne meg. Eszébe nem jutna ilyenen gondolkodni, vagy épp ilyet mondani, nem elég bátor ő egy ilyen cselekedethez, és amúgy is, ő az a lány, aki csak kellemesen mosolyogva beletörődik dolgokba, nem szokta feszegetni azokat a bizonyos határokat.
- Hát amit kóstoltam az ilyen folyékony csokis krémmel volt töltve, de mivel csak egy oszlopból ettem, lehet a többi másmilyen... - vonja meg a vállát, majd a fiú felé tolja a dobozt, hogy falatozzon, ha szeretne. Mindeközben pedig valami kellemes bizsergető érzés kezdi melegíteni a derekát, majd ez a finom langyosság az egész lényét beteríti. Eltűnik belőle a görcsösség, helyét pedig valami isteni nyugalom veszi át, és lazaság, melyet még soha nem érzett.
Valahogy minden megváltozott, a világ és ő is.
- Figyelj csak, Bence! Te kedvelsz engem? - szegezi a fiúnak a kérdést, majd kérdő tekintettel néz annak arcába. Eközben válláról lecsúsztatja a pulcsiját, hogy a hófehér ívek láthatóvá váljanak. Melege van, és valami hihetetlen ötlettől vezérelve úgy érzi hatalmas nagy lazaságában tennie kellene valami őrültséget!
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2018. április 9. 15:41 | Link



A viccem nem egészen sül úgy el, ahogy én szeretném, vagy csak Molka nem vevő az ilyesmire. Egy picit elgondolkodom, hogy mit is mondjak neki válaszként, mert nem bóknak szántam, de nem is szemétkedésnek.
- Hát ö – kezdek bele szakszerűen. – Tényleg örülök neked, nem volt bennem olyan gondolat, amit hosszan leírtál – nem is nagyon tudnám visszaidézni, de a lényege az lehetett, hogy valamilyen udvariassági formulával kikerülni az igazságot, asszem.  Amúgy a bírom a lányt, a kaland után főleg, és sokszor eszembe jut. Legtöbbször úgy, hogy mégiscsak jó lenne visszamenni oda, most már, hogy tudjuk hova kerültünk, csak éppen az a bökkenő, hogy gőzöm sincs az odakerülés módjáról. Nem vagyok benne biztos, hogy legközelebb is ott jelennénk meg, így már nagyjából lemondtam róla. Esetleg körbekérdezek majd az Eridonosknál, a szép szemű Nórinál, vagy Vagdaltkánál. A csoki kínálás viszont mindent visz, kiveszek egyet a dobozból. A Molka féle leírása máris összefuttatja a nyálam a számban, szóval be is tolok egyet.
- Azta’, ez nagyon finom! Hol lehet ilyet kapni? – nézek rá, a csinos kis szemüvegén át. Lassan próbálom elrágni, hátha nem fogy el pillanatok alatt, de győz a mohóságom és már el is fogy. Még élvezem a maradék ízt a számban, közben Molka válláról lecsúszik a pulóvere és kikacsint rám a fehér válla. A kérdése viszont váratlanul ér, nem is tudom, hirtelen mit mondjak, szóval megeszek még egy bonbont, mielőtt válaszolnék.
- Hogyne kedvelnélek? Évszázadokkal ezelőtt alapozódott meg a barátságunk – kacsintok rá, majd felnevetek, mert egész murisan találtam ki ezt. Nekem nagyon is tetszik és szerintem neki is. – Miért kérded? – azért kíváncsi vagyok, hogy mi is az, ami ezt a kérdést kiváltotta belőle, hiszen mindig kedves voltam hozzá, és még a háta mögött sem beszéltem ki. Talán ő az egyetlen nem Eridonos haverom, ha szabad egy lányra ilyet mondani.
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Tülk Imola
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 70
Írta: 2018. április 9. 15:53 | Link

- Hát jó. - mondja, majd megvonja a vállát, miközben a szájába tol még egy finom csokit. Imádja az édességet, így természetesen ennek sem tud ellenállni. Mint úgy eddig soha egyszer sem, mikor csokiról volt szó. Még az sem tántorítja el ettől, hogy névtelen levelet mellékeltek hozzá, valamint az se, hogy annak idején már volt szerencséje egy ilyen mindent elfelejtő tréfához.
- Fogalmam sincs, kaptam. Az ágyamon volt egy levélkével. Mondjuk nem hinném hogy titkos imádó lenne... hiszen nézz rám. Nem én vagyok az a lány, akiért mindenki rajong. A szemüveges lányok nagy általánosságban nem menők a fiúk körében. Ettől okosnak tűnök, és sajnos minden sorozatban csak azt látni, és az iskolában is, hogy a buta lányok kelendőbbek. - magyaráz lelkesen, lényegében arról, amit gondol. Az már más kérdés, hogy soha nem mondta még ki hangosan a véleményét, most viszont, csak úgy ömlenek belőle a szavak, és ez annyira nagy megkönnyebbüléssel tölti el, hogy mosolyogni támad kedve.
- Ha úgy vesszük akkor igen! - mosolyog a fiúra, és bár benne van a viszonzás iránti vágy, mégsem teszi. Valójában csak nem akar semmi rosszat bevonzzani a fiú életébe, hiszen látta a saját szemével hogyan is táncolt azzal a lánnyal az Eridonos bulin, és belegondolva, lehet hogy ő sem lenne túl boldog, ha idegen lányok traktálnák a pasiját azzal, hogy kedvelik. Mert hát Bence nagy valószínűséggel már egyáltalán nem szingli. Vagy legalább is, biztos eljutottak már egy randiig, vagy csókig, vagy bármi olyan dologig, amire jelen esetben neki egyáltalán nincs lehetősége. És ez igazán irigységgel tölti el. Na nem Bence miatt... vagy hát ezen még sosem gondolkodott... hanem úgy kompletten... hogy másnak minden sikerül, neki meg semmi. De hát ilyen a jelleme, ő az örök lúzer, az okos lány, aki majd tíz év múlva is egyedül lesz a könyveivel és a macskájával, vagy kutyájával.
- Csak kíváncsi voltam, mert úgy tűnt annyira nem örülsz nekem, mikor megláttál. És nem szeretném magam rád erőltetni.
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2018. április 9. 18:48 | Link


A rágásom megáll, amikor kiderül, hogy Molka névtelenül kapta a bonbont. Kicsit még zavar is, hogy ki küldözget neki bonbont, valami titkos hódoló netán? Végül is csini lány, és az a nagy szemüveg kiemeli a szemöldökíveit, ami olyan vagánnyá és dögössé teszi. Nem mintha lenne ideálom, de több szépségtípus is tetszik, de azok annyira különbözőek egymástól, mint a pergamen és a varázslépcső. Jó, extrém dolgokba nem kell belegondolni, nekem sem jönnek be a túl vékony, vagy túl telt lányok, de a kettő között sok típus van. Ott van Nóri, akinek angyali arca bárkit elbűvöl, vagy itt van Molka, aki, viszont aki az előbb említetteken felül még jó fej is. Nóri is jó fej, mielőtt bárki belekötne, szóval van pár lány. Lili, Léda, Vagdaltka… Gyakorlatilag, akikkel eddig találkoztam, mind tetszik valamiért és erről valószínűleg nem kizárólag a külsőjük tehet. De visszakanyarodván az elejére, nem is értem, hogy miért ne lehetne Molkának hódolója, na, mindegy is.
- Azért ne legyél buta, hogy kelendőbbnek tűnj – vigyorgok, majd mivel rájövök, hogy ez nem túl okos mondat volt, még azért hozzáteszem a véleményem. – Szerintem te csinos csajszi vagy, a szemüveg pedig pluszt ad, de szerintem nélküle is csinos maradnál – mosolyodom el, remélem elég motivációt adtam neki, hogy jobban tetsszen magának. Mégiscsak egy fiú mondta el neki az igazat róla. – Szóval nem hinném, hogy aggódnod kéne a leendő hódolók miatt – eszek meg még egy bonbont közbe, ami már el is telít, és az endorfinszintem magasra is vitte, bármi legyen is az, de anya szokta mondani édességevés után. Az viszont nem esik jól, hogy azt hiszi róla, hogy nem kedvelem.
- De bolond vagy! Rosszul láttad – mosolyom most már teljes, és ingatom a fejem is, majd meggondolatlanul megpróbálom megölelni. Annyira nem is meggondolatlanul, inkább bizonyításképpen. – Bírom azt a Levitás búrádat, Molka! Szóval ne képzelődj – álfenyegtem meg az ujjaimmal. - Mihez lenne kedved? Csak most hagyjuk ki a középkort – nevetek fel jóízűen, hát ez a lány ki tud találni ám butaságokat rólam!
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Tülk Imola
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 70
Írta: 2018. április 17. 09:29 | Link

Nem túl sűrűn kap ajándékot ismeretlenektől, de egészen mélyen, valahol hisz abban, hogy ő is, mint a lányok egy része, igenis megérdemli a figyelmet, azt hogy nőként kezeljék, és hogy mindenféle kedves, és tetszetős ajándékokkal elkápráztassák. Így tehát nem is érti, hogy Bence miért lepődik meg annyira, és ha nem lennének jóban, alighanem ezt a pillanatnyi tétovázást a szívére venné. Mert hát nem épp a legjobb emberismerő, kissé nehezen olvas a sorok között, és eszébe sem jutna azt feltételezni, hogy Bence esetleg nem amiatt lepődik meg, mert hogy valaki ajándékkal lepte meg, hanem amiatt, hogy vajon ki lehetett az illető.
- Nem akarok nem okos lenni. Szeretem hogy van sütnivalóm, még akkor is, ha amúgy egyértelmű helyzetekből képtelen vagyok kimászni, mert életképtelen az egész lényem... - húzza el a száját csalódottan, és emlékeiben feldereng a múltkori könyvtáros eset, és az, ahogy a fiú több ízben is megmentette. És ennek az emléknek a hatására aprócska szívét melegség és hála önti el, melynek egyértelmű centruma Bence. Vajon megköszönte már neki? Mondott neki hála imát, vagy csak makogott abban a pillanatban és a könnyeit törölgette? Már nem is emlékszik a helyzetre, abban azonban bizonyos, hogy azután az eset után minimum egy nagy tábla csokival kellett volna megkeresnie a fiút, akinek az életét köszönheti. Ő pedig botor volt, bátortalan és igazából figyelmes. Mert hát látta a fiút azzal a lánnyal a buliban, ami miatt nem találta illendőnek, hogy felé futkosson.
- Hát ez kedves tőled! Tényleg! Csak tudod, én valahogy nem pont így látom magam. - húzza el a száját, és inkább nem is kezdi el ecsetelni, hogy ő mit lát a tükörben minden reggel. A karikás szemeit, amivel álmosan pislog a világra, a kávé illatára felélénkülő bőrét, tagjait, lelkét és azt a kis vézna fiús testalkatú lányt, aki valójában.
- Jó jó! Akkor nem képzelődöm! - kúszik mosoly az arcára, majd mellé egy halovány pír is, ahogy kissé szégyenlősen a fiúra pislog. Íriszei egy perc erejéig elvesznek a másik lélektükreiben, és most először tudatosul is benne hogy milyen szépek a fiú szemei.
- Hát tudod... asszem ezután a csoki után valami őrültséghez lenne kedvem. Belopóznék valahova... vagy kimennék hintázni az esőbe... vagy nem is tudom ... szeretnék új élményeket, egy cigit, egy randit, egy önfeledt hullámvasutazást, bármit! - néz Bencére csillogó szemekkel, hiszen a fiú sokkal "vadabb" nála, hátha van valami őrült ötlete.
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2018. április 18. 15:57 | Link


Komolyan mondom, a lányokkal mindig baj van, ha a saját külsejükről van szó. Sajnos nem mi határozzuk meg – kivéve, ha van százfűlé főzetünk, vagy véla szerzetnek születtünk, esetleg valamilyen mágikus tulajdonsággal vagyunk felruházva -, hogy hogyan nézzünk ki. De amúgy a muglik ebben sokkal jobbak, olyan sok ilyen izét… smukkot raknak magukra és akkor szépek lesznek, persze reggel ezt mindig újra kell csinálni, vagy ilyesmi.
- Most mire gondolsz? Szerintem mindened megvan, ami kell, hidd el – nevetek fel és pirulok egy kissé el. Na, ezt aztán most jól meggondoltam, és királyul ki is mondta. Bence, egyszer a szókimondóságod fog a sírba vinni, és ne legyen nekromanta, aki kihoz. – A mugliknál meg van az a smukk, és azt felteszed, és akkor szebb vagy. Hallottam egyszer lányokat beszélgetni, csak nem nagyon érdekelt, de te ebben biztosan sokkal járatosabb vagy. Úgyis hozzád kell majd járnom korrepetálni mugliból – sóhajtozom, de azért szépen fogyasztom a bonbonokat. Ha már egyszer ilyen finomak, már nem is nagyon bánom, hogy kapott valakitől Molka, mert megosztja velem. Hát nem cuki egy csaj? De!
- Tudom, azért segítelek ki a Lóránt féle nézőpontból, ami általában helyes – ha még nagyképűbb akartam volna lenni, még azt is hozzáteszem, hogy: „mint én”. Majd legközelebb!  Végre letisztáztuk, hogy Molka igenis elég jó csaj, plusz kezd fogyni a bonbon, valamit kéne még kezdeni a délutánnal, ezért gyorsan rákérdezek, hogy mihez lenne kedve. Nos, nem fukarkodik a témával, át kell gondolnom, hogy mi is lenne a legjobb mindkettőnknek. Talán, ha lefeküdnénk aludni, haha!
- Tehát akkor be kell lógni egy vidámparkba, ahol a nagy ijedségre és a sikerre el kell szívni egy cigit, aztán felülni a hullámvasútra, ott randit kérni tőled és… - vakarom meg a fejem mosolyogva, végül vállat vonok. – Eddig jutottam – fintorgok egy kicsit, de közben egyébként valós dolgokon is gondolkodom. Csak egyelőre nem akarnak manifesztálódni a gondolataim között a megfelelő lehetőségek.
- Állítólag van itt valahol egy vízesés, abban fürödhetünk… ö… ha a múltkori után van még kedved – a végére már kicsit elbizonytalanodom. – Mondjuk, ide nem dobnának be, az pozitívum, nem? – előkapom a pálcám és szórakozottan vezényelni kezdek vele, mint egy karmester. Furán érzem magam, szóval közelebb csusszanok Molkához.
- Vagy éjjel ki kéne szökni a tetőre és bámulni a csillagokat, itt úgyis sok torony van, nem? – gondolkodok el, mélyen a szemeibe nézve. Aztán rájövök, hogy túlságosan is közel kerültem hozzá, szóval jól bele is pirulok, és felállok. – De kár, hogy nem tudom televarázsolni – nézek rá az üres dobozra bűnbánatosan.
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Tülk Imola
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 70
Írta: 2018. április 19. 16:33 | Link

- Jó hát az hogy mindenünk megvan, még nem jelenti azt hogy szépek is vagyunk. Mármint, van pont úgy két lábam, két fülem mint mondjuk Angelina Jolie-nak, mégsem vagyok olyan nő! Már ha tudod ki ő... - mondja igazán okosan bólogatva a fiúnak, majd kutató tekintete annak arcát kezdi fürkészni. Nem ugyanolyan formájú a szája mint az Adriané, és a szeme árnyalata sem hasonló, mégis nagyon szép. Kisfiús bája igazán magával ragadó és bár egyelőre Molka agyában még nem fordult meg az, hogy férfiként tekintsen Bencére, be kell ismernie, hogy tetszik neki amit lát. Az pedig más kérdés, hogy az Eridon buliban látott lány miatt, még akkor is összehúzta a gyomrát valami ismeretlen görcs, mikor Adrian-ra gondolt és Bencét csak a szeme sarkából látta táncolni azzal a kék szeművel. Pedig ha jobban belegondolna akkor arra is rájöhetne, hogy ez nem más, mint a féltékenység zöld szemű szörnye, azonban egyelőre ezek a dolgok nem aggasztják. De talán csak azért, mert hiába minden okossága mégis képtelen összerakni ezeket a nyilvánvaló dolgokat.
- Csak szólj ha kellek! - mosolyog a fiúra a korrepetálással kapcsolatban. Hiszen miért is ne segítene, ő a muglik között nőtt fel, és a vére sem tiszta, ez pedig azt jelenti, hogy egy kicsit talán többet tud az ottani világról, mint egy varázsló család gyermeke.
- Helyes? Ez igen, te aztán szerény vagy! - veregeti vállon a másikat, és maga sem érti hogy miért. Normál esetben egyáltalán nem tenne ilyet. Nem szólna be, nem cselekedne ilyen furán és nem mondaná ki a vágyait hangosan, pláne nem egy fiúnak.
- Jó akkor ... mit szólnál ha megtanítanál úszni? Felőlem ott is maradhatunk estig, hogy lássuk a csillagokat! - hadarja lelkesen, és a fiú kezébe kapaszkodik, mikor az közelebb hajol. Tekintete elveszik a csillogó lélektükrökben, és akármennyire is szeretne arrébb húzódni, képtelen megmozdulni, mintha csak egy jó kis sóbálvány átok sújtotta volna. Ajkai elnyílnak, orrába beletolul a fiú bőrének, és fűszeres parfümjének illata, szájának csokoládétól édes aromája, és a lány önkéntelenül is hatalmasat nyel, arcára pedig vöröslő pír mászik. Tekintetét csak akkor kapja el, mikor Bence feláll mellőle zavartan.
- Hát, jó lenne ha tele tudnánk varázsolni... - mondja csalódottan.
- De van még egy nagy tábla csokim a szobámban... - jegyzi meg halkan, majd ő is feláll, hogy immár egy magasságba kerüljön a fiúval.
- Szóval akkor megtanítasz úszni?
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet