Anna

Anna

Ő elhiszi. Mármint, ez a sors, kérlek szépen. Sosem kedvelte a banyát, tisztelet ide vagy oda, és mindig szerette volna feldobni a festményeket valami kis virággal, legyen az papírból vagy rajzolva. Hát most akkor hajrá - a kiegészítő fekete misés álöltözet nem kifejezetten az ő stílusa, de ha muszáj, akkor muszáj. Azért a símaszkkal nem fog dicsekedni. Eleve, borzasztóan zavarja, és tuti, hogy kirügyezik tőle az arcbőre holnap reggelre, nagyszerű.

Csak kicsit késik - nem azért, mert nehezére esett volna takarodó után mászkálni, az neki sosem volt nagyobb probléma, nem ért egyet a takarodó elvével -, hanem mert ő ilyen notórius késő, mindig azt hiszi, hogy van még öt perce. - Ühüm. - bólogat, és közben rettentően kényelmetlenül érzi magát ebben a hacukában, de cseppet se nem izgul. Kárörvendeni, na azt viszont annál inkább tud.

 - Nem kell, van ilyenem. - vesz elő a zsebéből soha ki nem fogyó filctollakat, amit anno még a navinés nyuszi adott neki. Habár megbeszélték egy sráccal, hogy jó szándékú közrongálást végeznek a varázsmávnál, ebből nem lett semmi, pedig direkt azzal akarta felavatni őket. Az ilyen spéci eszközt pedig nem fogyasztjuk holmi firkálással a már nem használt naplóba, ennek különleges alkalom jár.

 - Remélem, nem ébred fel, hátha csikizi majd a filctoll, vagy mi. - tűnődik el a hirtelen eszébe jutott problémán; vajon hogyan hallgattatsz el egy kiabáló festményt? Zsebkendőt szorítasz a szájára? - Én kis virágos kendőt fogok rajzolni neki, meg napocskát, mert igazán elkél egy kis szín az életébe. Meg szivárványt is. - tervezgeti a rongálás részleteit, bár így kimondva nagyon bután hangzik a dolog. De mindegy is, addig lehet, hogy meggondolja magát, kiélvezni viszont hangosan tervezgetve lehet igazán. Mint amikor akarsz valamit, amire nincs pénzed, szóval a kosaradba rakod, majd teszel pár kört, és visszateszed a helyére. Végeredményben, pár percig a tied volt, nem? Annyi pedig elég is. Maximum sétálsz még pár kört a boltban.