36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. január 15. 17:27 | Link

Karina


Másnap


Rach aznap este nehezen tudott elaludni, sokat forgolódott, mert gondolatai folyamatosan az éjjel történtek körül forogtak és nem tudta befolyásolni ezt a folyamatot, így csak pár órát aludt.
Izgalmas éjszaka volt, egyrészt jót mókáztak Karinával, kedvelte a szőkét, mert jól kijöttek és ő is olyan kalandvágyó volt, akárcsak Rach, tehát az éjjel nagyszerűen szórakoztak és még egy sisakot is kapott a lánytól, amit gondosan elrejtett szobájában, úgy gondolta, hogy megőrzi magának emléknek. Másrészt viszont nem hagyta nyugodni az a tudat, hogy mi történt miután elhagyták a helyszínt, és vajon mennyire neheztel rájuk a nagyszájú boszi, valamint felismerné -e őket. Az utóbbinál reménykedett, hogy nem, sokaknak nagyon rossz az arcmemóriája és valamennyire sötét is volt a helyiségben, ráadásul még lepedőt is kapott az arcába, hátha nem fog emlékezni rájuk.
~ Muszáj megnéznem, hogy lett -e valamilyen következménye a tettünknek, Karina úgyis felvetette, hogy találkozzunk ma és menjünk vissza keresgélni a helyszínre. Azt hiszem, hogy élek a lehetőséggel! ~
A Rellonos úgy döntött, hogy nem gondolkodik tovább a dolgon, nincs értelme annak, hogy ezen eméssze magát, úgyhogy megejtett egy baglyot a szőke felé, melyben a következőt írta:

"Kedves Karina!

Nagyon jól éreztem magam tegnap, remekül elszórakoztunk, de nagyon furdal a kíváncsiság, hogy mi történhetett a portréval, miután otthagytuk és egyáltalán lett -e valamilyen következménye a dolgoknak. Egyébként is szívesen visszamennék, hátha találunk még valami érdekeset ott és kíváncsi vagyok az üres képkeret gazdájára is. Ha benne vagy, találkozzunk a klubhelyiségben 13:00-kor, én mindenképp ott leszek és várlak, aztán majd együtt elindulunk a felfedező körútra.
Addig is, minden jót!

Üdv.:

Rachel"


Miután megírta a levelet és elküldte volt még két órája, hogy elinduljon, addig rendet rakott a szobájában és kitakarított, majd elment letusolni, hajat mosni, aztán kényelmes, lazább ruhát vett fel: egy sötét farmert, fekete hosszú ujjú felsőt és vele megegyező tornacipőt húzott, haját kiengedve hagyta és úgy indult el a klubhelyiség felé. Ő ért oda először, a szőke még nem volt ott, de remélte, hogy eljön és együtt mennek vissza a "tett helyszínére".
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2016. január 16. 17:52 | Link

Rachel
rici-ruci


Másnap.

Jót tett a szőkének az esti mókázás, kellőképpen elpilledt a végére, nem is bánta, hogy vissza kellett rohanniuk a rellonba. Miután elköszönt az újdonsült barátnőjétől, mosolyogva tért vissza a jeges kuckójába, ahol még mindig ott aludt a férje. Visszafeküdt az ágyba, nem bújt hozzá, azt olyan nyálasnak tartották mind a ketten. Inkább csak a Dió irányába fordulva feküdt, lehunyt szemekkel várt még egy kicsit s el is nyomta az álom. Az éjszakai kalanddal álmodott, sőt tovább álmodta, de sajnos a rosszabbik végletével, mert nem prefektus előtt feleltek, hanem egy tanár előtt, egy olyan rettentően meleg szobában, ahol a lány nem bírt megmaradni el is ájult az álmában. Rach pedig nem tudta felébreszteni.
 Reggel felriadt, úgy pattantak ki a szemei s ült fel az ágyban, hogy még a verejték is lecsurgott a halántékán. Nagyon ritka, ha ő verítékezett, de ez az álom még a jeges lányt is megizzasztotta. Oldalra nézvén már nem volt mellette Dió, a hangok alapján biztos zuhanyozott. A helyén egy levelet talált, Rachel írta.
Szemeivel gyorsan átfutotta a sorokat, ajkai mosolyra görbültek. Az ágy mellett volt az oldaltáskája, abból kikereste az egyik pennáját és egy rövidke választ írt a leányzónak.
„Kedves Rachel!

Én is élveztem a tegnap esti szórakozásunkat, ezért örülök, hogy benne leszel a folytatásban. 13:00-kor találkozunk.
Üdv.: K.”


A K betű mellé még egy mosolygós kis hóembert is odarajzolt, elkapta a hév, de aztán gyorsan elküldte a cetlit, mert fogalma sem volt arról, hogy valójában mennyi is volt a pontos idő. Csak egy kis ablaka volt, amin nem igazán szűrődött be annyi fény, hogy képes legyen eldönteni Karyn, hogy reggel volt-e vagy délután.
Összekapta magát a levél után, elhúzott ő is zuhanyozni Dió mellé utána pedig felöltözött és rendet vágott a szobába. Egy heves csókcsata után hagyta, hogy az ura menjen a dolgára, ő is így tett, hisz párperc híján délután egy óra volt. Vagy lehet el is volt egy óra.
Ahhoz képest, hogy aznap még egy falatot sem evett, nem volt éhes, nem érezte az éhséget a kíváncsiság éltette. Meg is érkezett a klubhelyiségbe, ahol már várt rá Rachel.
- Szia! - mosolyogva és integetve lépett oda hozzá azzal a hűvös testével aztán már indultak is vissza.
- Sikerült elaludnod? - kilökte a rellon bejáratát a vállával majd előre ment.
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. január 16. 19:25 | Link

Karina


A Rellonos nagyon örült, mikor meglátta Karyn-t a megbeszélt helyen a megbeszélt időpontban, egy mosoly kíséretében köszöntötte:
- Helló, örülök, hogy újra eljöttél, legalább megnézzük, hogy mi történt, mióta ott hagytunk csapot-papot.
Elindultak szép lassan a tett helyszínére, közben Rachel illedelmesen válaszolt a szőke kérdésére:
- Tulajdonképpen nem igazán aludtam jól, sokat forgolódtam, tartok ugyanis attól, hogyha a banya felismer minket, akkor bepanaszol a tanároknál. Nagyon remélem, hogy rossz az arcmemóriája, de arra is kíváncsi vagyok, hogy rajta van -e még a lepedő. Ki kellene eszelni valami tervet, nem is tudom, nincs olyan helyiség, ahol el lehetne sikkasztani ezt a rikácsolós portrét? Tudod, ahol nem találnának rá. Mondjuk odáig elvinni sem lenne egyszerű, mert egyfolytában rikácsolna, hacsak be nem tapasztjuk valamivel a száját, de feltűnő lenne úgy is, hogy egy nagy festményt szállítunk valahova és hogy a helyiségben hűlt helye lenne. Van még valami ötleted? Én abban bízom, hogy azért nem volt világos és talán nem ismeri fel az embert.
Rach levegőt sem vett, úgy folytatta izgatottan, egyébként egy hét alatt nem beszélt ennyit egyszerre, de most úgy érezte, hogy jobb, ha minden gondolatát közli a másikkal:
- Továbbá ott van az az üres képkeret, ami nyugtalanít, nem tudom, hogy hová tűnhetett a gazdája...remélem,, hogy nem volt aznap a helyiségben.
~ Bár hová mehetett volna, csak szomszédolt valahol...talán elaludt? Remélem! Oh, awful situation! ~
Amúgy remekül éreztem magam, amíg ez a rikácsoló boszi ki nem nyilvánította a véleményét. -fordult oda Karinához, majd kilépett kicsit, hogy ne maradjon le a lánytól.
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2016. január 18. 20:48 | Link

Rachel
rici-ruci


Amint betoppant a Klubhelyiségben, egy mosoly ült ki azon a pirospozsgás arcán. Ezzel a mosollyal párhuzamban üdvözölte az újdonsült barátosnéját és érdeklődött is tőle, hogyan is telt neki az éjszaka további része, miután szétváltak a rellonban.
- Pff. Nem fog az felismerni! – lekezelően legyintett egyet - Nem voltak épp túl jók a fényviszonyok, meg szerintem rövidlátó is volt. Meg különben is, szerintem csak a formánkat láthatta, meg az én hajamat, ha kirikított a sötétségből és ennyi. Nem tud az semmit sem ránk kenni. - vonta meg lazán a vállát Karina. De egyébként igaza volt, a világos hajszín valóban látszódott abban a kevéske holdfényben, ami épphogy be tudott férkőzni az ablakon. Megvilágította ugyan, de egy világos folton kívül nem sok látszódott a jégvarázslóból. Kizárt dolognak tartotta, hogy a portré rájuk bizonyítsa, hogy ők ott jártak a múlt éjjel.
- Szerintem kicsit feltűnő lenne, ha sipákoló portrét elköltöztetnénk a helyéről... - Karyn szerint annak a mázolmánynak nagyobb volt a hangja, mint egy üvöltő jegesmedvének. Annyi különbséggel, hogy az előbbinek a hangja a rikácsolás végett volt nagyobb erejű, míg az állatnak mélyebb, öblösebb volt az üvöltése.
- Nyugi, nem lesz semmi baj. - egy mosollyal Rach vállára helyezte jéghideg pracliját, próbálta megnyugtatni. - Szerintem tök mókás lesz ismét ott tekeregni és megkeresni a hiányzó láncszemet. Remélem még nem mászott vissza a helyére... - kínjában elpillantott balra, le a földre, de aztán ismét kacagva pillantott vissza a lánykára.
Miután elindultak ki, a klubhelyiségből. Karyn nevetgélve vágtatott végig a folyosókon, nagyjából emlékezett útra, de nem teljesen.
- Tegnap este merre is mentünk fordultunk itt, jobbra vagy balra? - pillantott rá Rachelre kérdőn közben kezeivel az általa felsorolt irányokba mutatott.
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. január 18. 21:25 | Link

Karina



Rachel megnyugodott a lány szavait hallva, hogy szerinte nem ismerheti fel őket a pletykafészek, és lelke mélyén őszintén remélte, hogy Karinának igaza lesz ezzel kapcsolatban.
Keze tényleg jéghideg volt, le sem tagadhatta volna származását, de egyben megnyugtató is volt jelenléte, aminek a kissé kétségbeesett Rellonos nagyon örült.
- Én is remélem, hogy az üres képkeret gazdája még nem tért vissza, nagyon kíváncsi vagyok, hogy vajon hol kóborolhat most és hol töltötte az éjszakát. -a lány elgondolkodott, hogy hová tűnhetett el ilyen nyomtalanul az a portré, valamint gyanította, hogy egészen biztosan abban a helyiségben szomszédol valahol, ahol tegnap éjjel ők is jártak, hiszen ott van a hűlt helye a kényelmes ülőalkalmatosság felett, máshova pedig nem mehetett.
- Gyere, balra megyünk, let's go! -válaszolt újdonsült barátnőjének egy mosoly kíséretében, hiszen idő közben egész jó kedve kerekedett a szőke hatására, mivel nevetgélve mentek végig a folyosón és kezdte elfeledni, ami miatt valóban aggódott.
~ Remélem, hogy megtaláljuk a keret főszereplőjét, hm...vajon rajta van még a lepedő a rikácsoló boszorkányon? ~
Kis idő elteltével odaértek a helyiségbe, ahol éjjel tartózkodtak, a Rellonos meglepően vette tudomásul, hogy a fehér lepel még mindig a banyára van terítve, ezek szerint még senki sem járt előttük a szobában, vagy aki erre járt, az nem merte, illetve akarta levenni róla az anyagot, amin kicsit elcsodálkozott, viszont remélte, hogy az előbbi feltételezése volt helyénvaló.
- Nézd, még mindig rajta van a banyán a lepedő! -mutatott suttogva a portréra vékony ujjaival Rach, miközben Karina felé fordult, majd a kényelmes ülőkére tévedt tekintete és az üresen lógó képkeretet kezdte el vizslatni:
- Micsoda mázli! Még mindig nem tért haza a kép gazdája, vajon merre lehet?
Rach izgatottan fürkészte végig a helyiséget, majd egy cinkos vigyorral a szőkére nézett és várta, hogy mit szól mindehhez a lány.
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2016. január 19. 17:38 | Link

Rachel
rici-ruci


Tanakodóan figyelte Karina azt a fránya kereszteződést. Mehettek volna jobbra, de akár mehettek volna balra is. Igazából halványlila fókája sem volt róla, hogy ugyan merre mehettek volna tovább. Szerencsére Rachel itt kisegítette őt, miután rákérdezett.
Vigyorogva haladt Rachel mellett, tartotta a lánnyal a tempót, nem akart volna túl gyorsan végiggaloppozni a folyosókon. Hosszúak voltak a lábai, figyelnie kellett, hogy mekkorát s milyen tempóban lépett. A végén még otthagyta volna akaratlanul is a barátosnéját.
Egy olyan öt-tíz perccel később el is érkeztek arra a folyosóra, ahol az előző éjjel aktívkodtak egy sort. Oda is siettek a múltéjjeli színhelyre, ahol még mindig ott állt az a bizonyos kanapé, ami felett lógott az üres keret, illetve a lepedővel letakart nősténymázolmány. Rachel susogására vigyorogva bólogatott, majd mutató ujját az ajkai elé helyezte, hogy halkítson magán a lányka. Szabad hüvelyk ujjával, a lepedővel letakart festmény felé mutatott, ami torkaszakadtából óbégatott.
- Segítsééég! Valaki szedje már le előlem ezt a fehér leplet! Könyörgöm, valaki! Mentsenek meg! – már könyörgött kínjában a festmény, a többi pedig a fülbe dugott újjal voltak elfordulva attól az egy hangoskodótól. Karina odalépett a lepedőhöz, megragadta az alját s lerántotta a lepet a festményről, ami a szemeit eltakarva elhallgatott a hirtelen világosság miatt, utána csak sziszegett és átkozódott párpillanatig, de hamar elhallgatott.
- Jól tetszik lenni, néni? - kérdezett rá az asszonyra magyarul Karyn, teljesen ártatlan arcot vágva, mintha csak most érkezett volna oda és úgy tett, mintha semmiről sem tudott volna. Abban reménykedett, hogy a festmény nem fogja felismerni, eddig úgy tűnt a szőkének, hogy nem is fogja őket.
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. január 19. 19:30 | Link

Karina


Rach rögtön elhallgatott, amint a szőke csendre intette, nagyon ügyelt arra, hogy ne rontson az amúgy sem fényes helyzetükön, de bizakodó is volt egyben, mert Karina megőrizte higgadtságát és bízott benne, hogy jól fognak alakulni a dolgok.
~ Vajon hol lehet a másik főszereplő? Fényt derítünk erre is az tuti! ~
Miközben elmélázott a helyzeten, kicsit felgyorsultak közben a dolgok körülötte, ugyanis barátnője kézbe vette az irányítást, amit jelen pillanatban egyáltalán nem bánt, mert volt benne egy kis feszültség amiatt, hogy hogyan fog végződni a kis kalandjuk.
A Rellonos kíváncsian figyelte az eseményeket, ahogyan Karina lerántja a rikácsoló banyáról a leplet, melynek félig-meddig örült, mert elviselhetetlen hangja volt a némbernek.
~ Basszus, de hangos, remélem, hogy kissé visszavesz magából, mit képzel magáról? Nem irigylem a többi festményt, nehéz lehet elviselni ezt a visító, undok nőszemélyt. Nem is értem, hogy miért örökítette meg magát az utókornak? Tovább akarja borzolni a kedélyeket? Biztos, hogy még nem tette helyre senki, akkor nem lenne ekkora arca. Remélem, hogy nem ismer fel minket, nagy a tét. ~
Barátnője elővette cukimuki énjét és ártatlan kislány módjára, szívből jövő kedvességgel érdeklődött a banya hogyléte felől. Ezen Rach majdnem szétröhögte magát, de még időben kapcsolt, mert tudta, hogy a hahotázással csak magára mérgesítené a gonosz boszit, az pedig végképp nem hiányzott neki, úgyhogy összeszedte magát és jó kislány módjára illedelmesen állt a szőke mellet, ráadásként pedig még egy ártatlan, bájos mosolyt is elejtett a portré felé. Ők aztán tényleg nem tudnak semmiről, éjszaka pedig nagyban aludták az igazak álmát, ááá dehogy jártak ők itt, dehogy takarta le lepedővel a konok némbert, dehogy vitte magával a páncélos sisakját és őrizte meg emlékbe, ők csak két ártatlan, mit sem sejtő lányka, akik ezen a szép délutánon épp erre jártak.
A Rellonos egyelőre jobbnak látta, hogy nem szólal meg, hagyta a banyát kibontakozni és lelke mélyén remélte a legjobbakat, úgyhogy kíváncsian, fürkésző tekintettel figyelte tovább az eseményeket, miközben szorosan odalépett Karina mellé és várta, hogy mi fog történni.
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2016. január 23. 16:29 | Link

Rachel
rici-ruci


Karinának lehet a legbutább ötlet jutott eszébe, amit akkor, abban a helyzeten megtehettek volna. De az istenért is, az a portré úgy rikácsolt, mint akit nyúztak. Elviselhetetlennek tartotta, bántotta a fülét a sok vinnyogás. Oké-oké, akkor hajrá Karina!
Lassan odalépdelt a festményhez, de mielőtt cselekedet volna, még csendre intette az elsőst. Szerencsére a lány azonnal vette a lapot és csendben figyelt tovább. Addig a szőkeség elővette a legeslegjobb énjét, lehetőleg próbált úgy is tenni, mintha tényleg csak most értek volna oda.
Ezzel a tudattal lekapta a portréról a leplet és gyorsan megérdeklődte a sziszegő festménytől, hogy mit történt. Nyugi Karyn, csak természetesen.
- Jaaaaaj, ne is kérdezze kisasszony! - kezdett bele a sopánkodásba a banya - A múltéjjel két rendbontó itt járt és keresték azt a pletykás vénasszonyt, erre felköltöttek engem és a szomszédjaimat. Sajnos a többiek nem mertek kiállni magukért, csak én, ezért letakartak ezzel a lebernyeggel, amit most a kezei közt szorongat. - artikulálva sírta el bánatát a festmény, aki hol az egyik, hol a másik szemébe nézett, amíg magyarázott.
- Te jó ég... - rázta a fejét Karina, mintha most hallotta volna először a mesét. - És tetszett látni, hogy kik voltak azok? - kérdezett rá, mert ez igazán érdekelte őt, azaz őket.
- Nem én, de ha egyszer megtudom, azzal a vén pletykással fogok rajtuk bosszút állni. - már szövögette a bosszúját. Nem volt egy földre szállt angyal, az tény. Egy igazi zsémbes vénasszony volt, pont olyan, mint a legtöbb.
Még Karina beszélgetett vele egy rövid ideig, de amikor megtudták, hogy a hölgy sem volt okosabb tőlük ebben a kérdésben, tanácstalanul pillantott Rachelre. Végül elköszönt a festménytől, aztán a lánykát a csuklójánál megragadva elhúzta magával, hogy még véletlenül se legyenek hallótávolságon belül.
- Akkor most mi legyen? Teljesen el van tűnve, az a nő se tudja, és kizárt dolog, hogy tudja a többi festmény a hollétét.
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. január 23. 17:06 | Link

Karina



Szerencsére barátnője nagyon higgadtan, felnőtt módjára kezelte a helyzetet, mondhatni idáig simán ment minden, aminek a lány kifejezetten örült.
A zsémbes banya bosszúálló hadművelete végképp nem hiányzott neki, de így, hogy nem ismerte fel őket, nyert ügyük van és ha valaki rosszul jár és meggyanúsítják, akkor azok nem ők lesznek szerencsére, de benne van a pakliban, hogy kiszemel valami ártatlan diákot, aki épp arra jár és megbélyegzi azzal, hogy ő volt az elkövető, holott nem is, de ugye ezt ő nem tudhatja...hiába, soha sem jó elhamarkodottan dönteni.
- Hú ezt a mázlit, ügyes voltál! -dicsérte meg a szőkét egy hatalmas elismerő mosollyal az arcán, amihez már csak az ugrabugrálás és a tapsikolás, visongás hiányzott volna, de nem lett volna jó ötlet feltűnősködniük ebben a helyiségben, mert furcsa lenne a portréknak, hogy minek örömködnek ennyire.
- Én azért kíváncsi vagyok, hogy hol lehet az a festmény, nem furcsa neked, hogy sehol sincs, pedig csakis a szobába mehetett gyakorlatilag szomszédolni valamelyik portréhoz? -kérdezte őszinte kíváncsisággal a hangjában, miközben Karinához fordult és várta a megerősítést, hogy igennel válaszol a további felderítő akcióra. Rach valóban izgatott volt az eltűnt perszóna miatt, nagyon érdekelte, hogy vajon hol tanyázhat jelen pillanatban, miért nem tért vissza egész éjjel a helyére és ki lehet ő.
~ Vajon hová tűnhetett? El nem vihette senki...akkor már az egész keretet vitte volna magával és különben is kinek hiányozhatott volna? Talán eltévedt, de ez is kizárt, rég megtanulhatta, hogy mi merre van, akkor meg? Nem értem én ezt! ~
A Rellonos Karina karján csüngött, közben édesdeden nézett rá, hogy ne menjenek el a helyszínről és folytassák tovább a kutatást, ehhez mindent bevetett, ártatlan bociszemekkel nézett a másikra gyermeki mosoly kíséretében, közben ezt hajtogatta:
- Naaaaa, keressük tovább, légysziiii!
A lány számított rá, hogy a másik is kíváncsi természet és nem fogja elhagyni a helyiséget megválaszolatlan kérdésekkel, és győzedelmeskedik rajta az a tudat, hogy a megoldás nincs is tőlük annyira messze, már csak fényt kell deríteniük rá és kiderül minden.
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2016. január 23. 17:09
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2016. január 27. 17:24 | Link

Rachel
rici-ruci

- Nem volt nehéz dolgom, amikor kicsi voltam, sokszor színészkedtem, ha csináltam valami rosszat és nem akartam bajba kerülni.  Általában Berillre kentem az egészet, mert ő volt az idősebb. egy büszke vigyor ült ki a képére, tudta magáról, hogy nagy színészi tehetséggel Áldotta meg az Isten és ebben, még ha akartak volna sem tudtak volna belekötni. Gyakran használta már ezt a képességét, ha valamit el szeretett volna érni anélkül, hogy a nehezen előcsalogatható agresszióját vetette volna be.
Rachel szétdicsérte Karinát, ami természetesen tetszett a szőkének, és csak hízott tőle a mája. De egyszer miden véget ér, ahogy a dicséretek sokasága. Miután félrehúzta és elmondta, hogy valami nem volt oké, illetve kikérte a lány véleményét, csak húzta a száját tétovázva. Fogalma sem volt arról, hogy hol keressék. Ha igaz volt az, amit az előző este mondott Rachel, hogy néhány kép képes volt elhagyni a saját kereték és átmenni máshová, akkor nem valószínű, hogy ezen a folyosón megtalálhatják. De próba cseresznye, veszteni valójuk úgysem volt, maximum, hogy tök idiótának nézik majd a két lányt a festmények, az arra mászkáló diákok illetve a tanárok.
- Jóóóó, nyertél. Keressük meg azt a festmény. De... mit szeretnél tőle? Tudsz valamit róla? Tudod, hogy ki van rajta?- Több és több kérdéssel sorozta. Nem vett még levegőt sem a kérdések feltevésekor, csak ledarálta a szövegét, úgy várta Rachel válaszát.
Utoljára módosította:Jeges Karina, 2016. február 28. 15:37
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. március 2. 21:23 | Link

Karina


- Hát szó, ami szó, remekül elsajátítottad a színészkedést! -válaszolta Rach egy nagy vigyor kíséretében, mert valóban komolyan gondolta ezt és ami a szívén, az a száján.
Hallott már arról, hogy bizonyos festmények képesek átmenni szomszédolni a többiekhez, de azzal is tisztában volt, hogy nagyon messzire nem tudnak elvándorolni, hiába is szeretnének. Furcsállta, hogy a képkeret gazdája nem tért haza éjszaka, de biztos volt benne, hogy itt kell lennie valahol a helyiségben, viszont azt nem tudta, hogy elbújt vagy csak simán átment valakihez csacsogni.
~ Vajon hol lehet ez a titokzatos személy és miért van távol ilyen sokáig? Gyanús ez nekem, valami nem stimmel itt, biztos vagyok benne, vajon Karina is így gondolja? ~
- Szuper! Keressük meg! Nem tudom, majd alakul, nem ismerem azt a festményt, csak piszkálja a csőröm, hogy már tegnap este óta nem láttuk, nem hinném, hogy ilyen sokáig ne térne haza...vajon miért ment el? Fél valamitől, elbújt, vagy ilyen sokáig beszélget valahol? Pedig nagyjából végignéztem a festményeket, de nem láttam, hogy bárhol is ott vendégeskedne az illető! Azért nézzük meg még egyszer! -hadarta izgatottan a lány, mert akárhogy is gondolkodott a festmény rejtekhelyén, nem jutott egyelőre dűlőre.
A jobb oldali képsorokkal kezdte a felfedezést, az első képen, amit megnézett egy rózsaszín ruhás, elegáns hölgy volt látható esernyővel a kezében és boldog mosollyal az arcán, haja szőke volt, testalkata vékony és vidáman sütött a nap környezetében.
A következő képsoron egy idősebb hölgy volt látható kedvenc kutyájával, egy barna színű mopsz fajtájú ebbel a kezében, sötét háttérrel. Ez sem nyert.
A harmadik kép egy szomorú nőt ábrázolt, mögötte egy haragos férfival, akinek arcáról az volt leolvasható, hogy valamire magyarázatot vár, itt nem időzött sokat, nem akarta megzavarni a feszült hangulatú jelenetet.
A negyedik portré egy vidám családot ábrázolt, ezen sem volt látható az illető.
- Megtaláltad? Én egyelőre nem, de nem adom fel a dolgot! -fordult oda a szőkeséghez elszántan, majd tekintete a következő képre tévedt és elkezdte bőszen fürkészni, hátha megtalálja rajta a keresett célszemélyt.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet