Szép napos idő van kellemetlen mennyiségű széllel, úgyhogy megoldja a napozást valami köztes dologgal: kiáll az ablakba, de nem megy ki. Az ki van zárva. A szél elfújja, de legalábbis nagyon próbálgatja, akármilyen nevetségesen hangozzon is ez.

Tehát akkor folyosó. Ablakpárkány. Könyv a kézben. Olvasás az nincs, mert nincs hozzá türelme. Nem hiába ezt a szegletét választotta a kastélynak: kipróbálja, milyen lehet bibircsókos banyának lenni. Úgy kell tenni, mint aki nagyon el van merülve valamiben, és kinyitni a szemet meg a fület. Az is igaz mondjuk, hogy az ilyen információhalászásra lehetett volna választani valami forgalmasabb helyet is, de oda se neki, kis lépésekkel haladunk.

Nagyot nézett, mikor az újságban meglátta a saját nevét, ráadásul azzal a sztorival körítve, de már kezdi érteni a banya motivációit. Amíg valami érdemleges is kerül a horogra, az ember vagy a banya halálra unja magát. Az elmúlt egy órában, amíg ő itt tartózkodott, két diák, egy pár, és két tanár ment el a folyosón, és nem csinált senki semmi feltűnőt. Úgyhogy nincs mese, ki kell találni a dolgokat. Próbálgatni kell. Vajon miért pont azt a mintás harisnyát vette fel a lány, és miért nem fogták egymás kezét? A tanárnál miért volt az a furcsa mappa? Mintha kicsit koszos lett volna az egyik diák cipője, vajon merre járhatott? Várjál, mindjárt kitalálom.

Szép napos idő van kellemetlen mennyiségű széllel, úgyhogy megoldja a napozást valami köztes dologgal: kiáll az ablakba, de nem megy ki. Az ki van zárva. A szél elfújja, de legalábbis nagyon próbálgatja, akármilyen nevetségesen hangozzon is ez.

Tehát akkor folyosó. Ablakpárkány. Könyv a kézben. Olvasás az nincs, mert nincs hozzá türelme. Nem hiába ezt a szegletét választotta a kastélynak: kipróbálja, milyen lehet bibircsókos banyának lenni. Úgy kell tenni, mint aki nagyon el van merülve valamiben, és kinyitni a szemet meg a fület. Az is igaz mondjuk, hogy az ilyen információhalászásra lehetett volna választani valami forgalmasabb helyet is, de oda se neki, kis lépésekkel haladunk.

Nagyot nézett, mikor az újságban meglátta a saját nevét, ráadásul azzal a sztorival körítve, de már kezdi érteni a banya motivációit. Amíg valami érdemleges is kerül a horogra, az ember vagy a banya halálra unja magát. Az elmúlt egy órában, amíg ő itt tartózkodott, két diák, egy pár, és két tanár ment el a folyosón, és nem csinált senki semmi feltűnőt. Úgyhogy nincs mese, ki kell találni a dolgokat. Próbálgatni kell. Vajon miért pont azt a mintás harisnyát vette fel a lány, és miért nem fogták egymás kezét? A tanárnál miért volt az a furcsa mappa? Mintha kicsit koszos lett volna az egyik diák cipője, vajon merre járhatott? Várjál, mindjárt kitalálom.

Még csak nemrég érkeztem meg ebbe a… bentlakásos iskolába, mégis sikerült kapásból elkésnem. Gratulálhatok magamnak, habár jó, ez teljesen természetes egy tökéletesen idegen helyen, hogy nem igazodok ki azonnal. Viszont eléggé kellemetlen egy úgyszólván kihalt folyosón császkálni úgy, hogy egy mukkot nem beszéltem a magyar nyelvet, illetve kicsit igen, de inkább nem égettem magam az áhkcéntusommal. Varázstalan, hétköznapi iskolában is csúfoltak már érte a magyar gyerekek. Arról viszont igazán nem én tehetek, hogy apámnak és anyámnak éppen egymásba kellett belezúgniuk, és így lettem én egy félig francia keverék. Még jó, hogy vélavér egy szál sincs bennem. Akkor még a máguskölkek is nyúznának a származásommal. *
- Mon deux, ’ol vhágyhok? – *sóhajtottam lemondóan, magamban pedig nyugtáztam a tényt, hogy abszolúte semmi esélyem nincs eljutni a háza klubhelyiségébe. Szerencsémre megláttam egy nagyjából üres padot, csak egy személy ült rajta. Ha mázlim lesz, nem hajt el a fenébe, és leülhetek megpihenni csöppet, amíg házamból valóval nem találkozom.* -
- Szábhád leülni? - *érdeklődtem az idegen lánytól, és fohászkodtam Merlinhez, hogy ne szaladjon el sikítva a tört magyaromtól.*

ÉS jön egy lány is. Ígéretes anyag. Szépen felöltözve, láthatólag ötlete nincs, mit keres itt, ez az. Vajon varázslatot szórtak rá, amiatt van összezavarodva? Vajon megszállta-e egy szellem? Vajon részeg-e, mert igenis kiszolgálták a csárdában vagy mert itókát csempészett be valaki és a lány megtalálta a készletet? Vajon álca-e ez, és igazából valami csínytevésen töri a fejét? Vajon szimplán csak eltévedt?

Alakulgat a pletykacsinálás, de van még hova fejlődnie. Sokkal könnyebb hozott anyagból dolgozni, azaz pletykát továbbadni, mint az első szem lenni a nagy láncban. De nem baj, ő dolgozik rajta. Az etalon a halas történet, az olyan maga szint, amire még esélye sincsen.

Né, és a lány idefelé jön. Üdv, lesz társaság. Hacsak nem akarja kirakni az ülőhelyéről, elvinni az alibikönyvet, vagy egyéb csintalanságot elkövetni rajta. De nem, tényleg nagyon nézegeti, hogy merre lehet, amit abszolút meg tud érteni, a kastély se nem kicsi, se nem egyszerű felépítésű.

 - Persze, ülj csak. - a biztonság esetére meg is veregeti a helyet maga mellett, ha esetleg kéne a vizuális segítség is. A kastély nem csak a tájékozódás alapvető leckéire tanította meg, hanem a kommunikációra idegen anyanyelvűekkel is. Emlékszik még, hogy megrémült, hogy anno angolul kellett csevegnie valakivel. Most már profi; na nem beszéli a nyelvet folyékonyan, hanem megvan az az alapvető szókincse, amiből kiszűr a másik a lényeget. Vagy ha nincs, van kezük meg lábuk, majd összehozzák a dolgot. Egy csomó mindent tud már nyolc különféle nyelven mondani. Legalábbis rossz kiejtéssel és feltételezve, hogy azt is jelenti a szó, amit ő gondol, hogy jelent.

 - Eltévedtél az előbb?