36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Ardai Merse
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 124
Írta: 2015. február 23. 19:38 | Link

Schlett Lili


Nos, ha megkérdeznénk a legtöbb embert arról, hogy látott-e mostanában egy nagy benga rasztát a folyosón kószálni, valószínűleg nemet intenének, vagy csak értetlenkednének. Nem tartózkodtam túl sokat a kastélyban ebben a tanévben, azt hiszem, érthető okokból.
A vizsgaidőszak kezdésére azonban sikeresen beestem, nem is olyan rég érkeztem, s ezért, amikor csak tehetem, a klubhelyiségben ülök és tanulok. Rengeteget kéne pótolnom, eléggé le vagyok maradva.
Ritkán sikerül egy-két nyugodt percet szereznem magamnak mostanában az életemből, főleg, hogy megint reménytelenül eltűntem mindenki szeme láttára, és most meglepően sokan jönnek oda hozzám, hogy hol voltam eddig, vagy miért nem jöttem el egy másfél hónappal ezelőtt megbeszélt találkozóra. Igen, nos, nem szeretnék beszélni erről egyenlőre.
S amíg ezen merengtem az Önismeret óra kezdetére várva, egy leányka libbent be az ajtón. Álmatag tekintetem odafordítottam felé, először fel sem ismertem. Haja megváltozott, sőt, mintha még az arca is teljesen átalakult volna ezalatt a két hónap alatt. A kezembe temettem a fejem. Nem állapot ez így.
S bár egész órán lopva pillantottam rá, s odabent fel-felzubbant valami a lelkem tájékán, kicsit a forró lávára emlékeztetve - minden egyes pillanatban, ahányszor rápillantottam. Ó, Lili, vajon kivel tölthetted a Valentin napot? Vajon hogy vagy most?
Az óra rettentően gyorsan illant el - a kicsengetés pillanatában még hezitáltam, de aztán már ott is termettem az ajtó mellett, hatalmas lépteim átszelték a termet.
Amint Lilla az ajtó felé lépett - abban az esetben, ha direkt elhúzta a pakolását, természetesen megvártam - kinyitottam előtte az ajtót.
- Van egy perced rám? - kérdeztem halkan.
Hozzászólásai ebben a témában


Avatar és aláírás készítést vállalok :3
Én vagyok Angel!
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2015. február 23. 20:27 | Link

Merse.



 Eleinte ugyebár nem igazán volt kedvem vagy erőm bemenni az órákra, hátha összefutok Mersével, ami valljuk be - nem volt jelenleg a szívügyem. Az, ahogy ott hagyott, hogy nem is szemtől szembe mondta el a gondjait.. Lehet, vagy inkább biztos, hogy nem tudtam volna segíteni, de támogathattam volna! Aztán először belopóztam egy gyógynövénytanra - nem volt ott. Aztán egy számmisztikára - és azon se volt ott. Idővel az összes órán részt vettem, lassan kezdtem nem azon aggódni, hogy vajon be fog-e toppanni a fiú szép nagy rasztákkal, átható tekintettel, hogy felkínálja a legújabb teakülönlegességét. Hamarosan Kolf Krisztiánnal kezdtünk beszélgetni - habár beletelt egy pár hétbe, amíg a forró kása kerülgetése után elég tömören megkérdeztük egymást, hogy ugye te is szoktad üdvözölni a Holdat havonta. Néhány bájitaltanról ellógtam, esetenként Fela rajtakapott és már a jól ismert üldözős technikát vette fel, nálam legalábbis már kétszer bejátszotta, hogy majdnem utolért a futásban. Sütizni mentem egy mestertanonccal, megpusziltam egy manót a konyhán, táskát csináltam magamnak, befestettem a hajamat és a szemöldökömet is, és egy szó mint száz, veszettül jól éreztem magam ebben a bőrben. A búváros létem is kezdett a veszélyesről az élvezhetőbe áthágni, nem sokára itt lesz a tavasz, pillangók, napsütés.
 Önismeret, bájitaltan (hurrá), filozófia, MitVall, jó is! Szépen bepakolok a saját kezűleg feldíszített sárkányos táskámba és baktatok az első órámra, ami a második becsengetés után kezdődik - így nincs első órám ma. Azért ez egy felettébb kellemes érzés tud lenni. Ahha. Aztán beléptem a termen. Rögtön kiszúrtam Merse illatát. Már a folyosóról is éreztem valamit, de hát biztosan nem lehet Ő, hisz elszublimált! Utoljára karácsonykor láttam, azóta még egy bagolyra se méltatott! Beözönlök a harmadikosok egy részével az ajtón, de oda se kell pillantanom, hogy tudjam merre van. Krisztiánra réved a tekintetem, aki már vigyorogva vár és a mellette lévő üres széket megpaskolja=ott fogok ülni. Mersére nem is nézek, úgy haladok el mellette. Mégis.. érzem, ahogy emelkedik a pulzusom, orrom helyett számon veszem a levegőt, bizonyára ki is pirulok. Az egész órát szinte erőltetett figyelemmel ülöm végig, amit még Krisz is nehezményez.
 A csengő megszólalására határozottan megkönnyebbülve sóhajtok fel majd kezdek visszapakolni a táskámba aztán kisodródni a többiekkel. Mivel a fiút már nem látom, így azt hiszem, hogy már el is ment, azonban az ajtóhoz közeledve megint erősebben érzem a kölnijét.
- Nekem? Igen, persze. - meglepett a kedves stílus, amit megütött. Nem, mintha bunkónak ismertem volna meg, a világért sem, csak.. nem gondoltam volna, hogy szóba áll még velem valaha. Kicsi szívem megdobbant, ahogy kinyitotta előttem az ajtót, elmotyogtam egy köszönömöt, majd a folyosón a falhoz dőlve vártam meg. Diákság úszott el mellettünk, jó sokan csicseregtek, bla bla bla. Idegesen megigazítottam a hajamat, kiegyengetem a szürke pulcsimat és várom, hogy belekezdjen. Huh, nyugi Lilla, nem para, nem kell idegeskedni. Nyugi van. Jóság van.
Hozzászólásai ebben a témában

Ardai Merse
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 124
Írta: 2015. február 23. 20:48 | Link

Schlett Lili


És amikor láttam, hogy leül amellé a srác mellé, bevallom, erőt vett rajtam egyfajta szomorúság. Merse, jól elszúrtad, mondtam magamnak, de hát tény, hogy egy ilyen zűrös alakot jobb nélkülözni. Meglepődtem, ahogy a táskájára, pulcsijára, hajzatára néztem. Lili olyan kreatív.
Meglepődtem, hogy szóba áll velem azok után, amit csináltam. Igazság szerint tényleg tudom, hogy jobb lenne neki nélkülem, ó, sokkal jobb. Teljesen átváltoztam két hónap alatt, már nem vagyok olyan felelőtlen, mint akkor, és mégis - tudom, hogy ez akkor sem lenne jó számára.
Azonban meg kell vele beszélnem ezt.
- Tudom, hogy a sajnálattal és a bocsánatkéréssel semmit sem érek, - kezdtem halkan - de mégis muszáj elmondanom, hogy... hogy tudom, milyen felelőtlen idióta voltam és ha tehetném, visszamennék két hónappal ezelőttre, és megváltoztatnám, amit csináltam.
Ujjaimmal akaratlanul is piszkálni kezdtem a nyakamban függő békejelet, aztán mikor észrevettem, mit csinálok, kezeim leengedtem magam mellé.
- Nem keresek mentségeket, de magyarázatot szeretnék adni, hogy miért tűntem el. Meg kellett erősödnöm. - folytattam, s egy pillanatra Lili szemébe néztem, azonban tekintete jósága annyira megperzselt, hogy megint a cipőm kezdtem fixírozni.
- Nem tudom, hogy érzed-e még szükségét a jelenlétemnek az életedben... akár mint barát... de... annak ellenére, hogy milyen aljas módon eltűntem, megígérhetem, hogy nem tűnök el többet úgy, hogy nem szólok, kivéve, ha azt szeretnéd. - nyeltem egyet.
Hihetetlenül megválogattam a szavaim, muszáj volt. Mindenképpen Lili érdekeit szeretném nézni, és egyenlőre úgy tűnik, hogy az lenne a legjobb neki, ha... ha tudna arról, hogy sajnálom, és tudatában vagyok annak, hogy a régi Merse mekkora gerinctelen sunyi alak volt.
Hozzászólásai ebben a témában


Avatar és aláírás készítést vállalok :3
Én vagyok Angel!
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2015. február 23. 21:41 | Link

Merse.


 
Ott dekkolok a fal mellett, piszkálom a pulóverem szegélyét, próbálom Merse tekintetét kerülni, azonban ahogy elkezd beszélni, úgy muszáj felpillantanom rá. Egészen olyan, mint ha nem is az a Merse beszélne itt most előttem, aki 4 hónapja egy laza kis levéllel széttörte a szívemet. Nem bíztam senki másban rajta kívül, és hogy arra se méltatott, hogy legalább így, óra utáni szünetben küldjön el melegebb éghajlatra.. Nos, nem csoda az most, ha kikerekedett szemekkel pislogok rá nagyokat, s csak akkor veszem észre magam, amikor a nyakláncát kezdi fogdosni pótcselekvés gyanánt. Az egész beszéde alapjaimban rengetett meg, szavak nélkül hagyott, holott vagy ezernyi kérdés tódult a fejembe, ami így szinte pillanatok alatt megfájdult. Szemünk pusztán egy röpke másodpercre akadt össze, ő azonnal lefelé nézett, én pedig fejemet jobbra fordítva tettem úgy, mintha az elhaladó embereket kukkolnám. Az utolsó kis bekezdéssel a maradék fityinget, amit eddig sikerült megőriznem a zsebemben, végleg kiugrasztotta onnan. Megijedtem tőle. Illetve.. csak megrettentem. Más embernek ismertem meg, mint aki most itt fölém magasodik. Számon keresztül szívtam be tüdőmbe a levegőt, mialatt töprengő és erősen gondolkodó arckifejezéssel együtt oldalra biccentettem a fejem. Mégis mit mondjak minderre? Már épp túlléptem rajta, erre most itt megjelenik, hogy egy fájó sebet felszakítson? Merlin szakállára, na most légy okos Lili!
- Wow. Őőő.. - szégyenlős kislány módjára tördelem az ujjaimat - Azt hiszem ennyire még nem leptél meg mióta ismerlek. Huh. - hihetetlen, egy épkézláb mondatra nem vagy képes, Schlett Evelin? Egy marék szánalom vagy, pontosan az. - Tényleg nem tűnsz el megint szó nélkül? - szó sem lehet arról, hogy bármit is folytassunk vagy újrakezdjünk, az nagyon messze van még, már ha lesz valaha ilyen. De talán a barátságunkat még helyre tudjuk pofozni.
Utoljára módosította:Schlett E. Lilla, 2015. március 1. 19:56
Hozzászólásai ebben a témában

Ardai Merse
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 124
Írta: 2015. február 28. 09:02 | Link

Schlett Lili


Ahogy Lili hangja felcsilingelt (létezik ilyen szó?), kénytelen voltam felnézni. Nagyon rég láttam, ahogy ajka szavakat formál, eddig sem mondott többet három szónál, és ez a pár mondat, nos, megrengetett bennem valamit, akár átváltozott a személyiségem, akár nem.
Elmosolyodtam, és még mindig őt néztem, nem tudtam elszakítani a tekintetem. Megleptem. Igen, azt hiszem, nagyon rossz úton jártam az utazásom előtt, ha a bocsánatkérés meglepő a számból, szépen elintézted, Merse, egy szemétláda voltál.
Kérdésére akaratlanul is nagyot dobbant a szívem a mellkasomban, ujjaimat összefűztem magam előtt. Most nehogy reménykedni kezdjél, Merse!
- Ha valami biztos ebben az életben, az az, hogy nem hagynálak itt. - közöltem halkan, majd egy mosolyt húztam a számra. Pár pillanat szünet után folytattam; - De szeretném meghagyni neked a döntést, hogy egyáltalán szóba akarsz-e állni velem. Tényleg, ha nem, én teljesen megértem... ezek után én sem nagyon állnék szóba magammal.
Nagyon érdekes lehet látnia, hogy a beszédstílusom, már csak a hangom is megváltozott. Sokkal halkabban beszélek, de jobban artikulálok, sokkal lassabb vagyok, mint a régi hadarásom. Azt hiszem, a hangom is mélyült, tehát elképesztő basszusom van jelenleg, az a tipikus mélyen zengő rádiós hang - a más, mind jellemben, mind kinézetben sugárzik rólam, de a régi Mersét is fel lehet ismerni, a nyakláncból és a mosolyból, a kissé besötétült rasztákból, meg a légkörből.
És Lili még nem is látta, hogy az öltözködésem is mennyire megváltozott! Hiszen, ugye tanórák alatt talár, ez evidens, de már nem ízléstelen ruhákat hordok, mint annak előtte.
Adj esélyt, mondtam volna Lilinek legszívesebben, teljesen más vagyok, látni fogod majd, ha szóba állsz velem. Lesütöttem a szemeim.
Hozzászólásai ebben a témában


Avatar és aláírás készítést vállalok :3
Én vagyok Angel!
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2015. március 1. 20:30 | Link

Merse.


Megilletődve bámultam a fiút. A fiút, aki virágot hozott nekem, aki az állomáson várta jöttömet, aki piknikezni vitt, aki mellett életemben először úgy érezhettem, hogy igen. Végre megtaláltam azt, aki össze fog tartani, aki nem hagy darabjaimra hullani és nem ereszti el a kezem a szakadék szélén. Pár hónapja viszont ő lökött bele a mélységbe, s alig bírtam lélegezni a fejem felett összecsapó hullámok miatt. Kievickéltem a partra, kis híján megfulladtam, nagy nehezen talpra vergődtem magam, némi segítséggel már képes voltam megindulni valamerre. Mikor már épp azon lennék, hogy többé nem nézek vissza arra a feneketlen tengerre és az órási szakadékra, akkor terem előttem Merse azzal, hogy fogjam meg újra a kezét, bízzak benne, másszak vele vissza az oromra. Támaszom, aki eddig támogatott, most épp szabadságon van, tehát egyedül kell döntenem.
- Egyszer már megtetted. - lemondóan széttárom karjaimat - Most mi változna meg? - ezek után mondta, hogy a döntés teljes mértékben az enyém. Felsóhajtottam, hátamat táskától a falnak döntöttem és most, ma először belenézek Merse szemeibe. Megremeg bennem valami, s hogy valójában is beleremegek ebbe az érzése, nem tudhatom. Íriszeinek színe pontosan olyan, mint ahogy ismertem, pontosan az az árnyalat, amit úgy szerettem. Az illata megváltozott, a kisugárzása is, arcának vonalai, de még a hangja is más lett, de a szeme.. az még a régi Merséből való. Ezt az újat nem ismerem.
 Döntöttem. Talán nem fog tetszeni később se neki, se nekem, talán senkinek se lesz ínyére, talán életem legrosszabb döntését hoztam meg, de biztos vagyok benne. Meg akarom ismerni, újra. Közelebb lépek a rasztás fiúhoz, mindkét karomat felemelem, hogy egy lassú, de annál érzelmesebb ölelést adjak a fiúnak. Kezeim nyaka köré tekerednek, orrom a vállába fúrom és így maradok egy kicsit. Hányszor ölelt meg így, Istenem!
- Mid lesz? Milyen órád? - kérdezem tőle már miután kibontakoztam az elnyújtott ölelésből.
Hozzászólásai ebben a témában

Ardai Merse
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 124
Írta: 2015. március 1. 20:56 | Link

Schlett Lili


Lili egyszer csak a szemembe nézett, ő is nagyon megváltozott, ezt már akkor láttam, abban a pillanatban.
- Tudod, - nagyot nyeltem - egyelőre csak a szavaimnak hihetsz, aztán a tetteim is igazolni fognak. - Pár pillanat szünet múlva hozzátettem; - Természetesen ez nem olyan "most azonnal döntened kell" szituáció. Csak... elmondtam ezeket, hogy tudd.
Tényleg nem fűztem sok reményt ehhez, de az nem lenne fair, ha magyarázat nélkül hagynám ezt a lányt, ha egyszer csak meglátna a termekben járni-kelni, de nem szólnánk egymáshoz - lehet, hogy régebben képes lettem volna ezt csinálni, de most már lehetetlennek tartom, hogy szó nélkül menjek el mellette a folyosón. Egyszerűen lehetetlennek.
Sokat segített az el Camino.
Váratlanul megölelt. Álmomban sem számítottam erre, azt hittem, ideges lesz, vagy még csak szóba se áll velem, és mégis - ugyanúgy a nyakam köré kulcsolta kicsiny kezeit, mint régen, én pedig ugyanúgy a derekára raktam ormótlan nagy tenyereim, és öleltem. Aztán, ízlésem szerint túl hamar kibontakozott az ölelésünkből - én egészen elbódultam a haja illatától és közeli lélegzetének hangjától, de ezt nem mutattam, csak szakavatott szemek vehették észre az árulkodó pupillatágulásom. Amikor elengedtem, ujjaim kissé megremegve hullottak le róla, egy előrehulló rasztát zavartan hátrasimítottam, majd a mostanság folyamatosan a csuklómon lévő hajgumival gyorsan összekötöttem a hajamat, eközben pedig igyekeztem értelmesen válaszolni Lilinek.
- Hogy mi? Jaa, ja, jóslástanom lesz. És neked? - kérdeztem halkan.
Hozzászólásai ebben a témában


Avatar és aláírás készítést vállalok :3
Én vagyok Angel!

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet