36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. október 4. 19:55 | Link

Lexine Westbrook

A mai este is átlagos... pont olyan, mint az összes többi az elmúlt pár hónapban... Ami igaz, az igaz... képtelen voltam aludni, csak forgolódtam az ágyamban... Viszont a mai este egy kicsit más, egyetlen dologban el tér a többitől... Most nem azért indulok csavarogni a folyosókon az éjszaka közepén jóval takarodó után, mert szimplán unatkozom, hanem azért, mert nem találom a fekete cicámat sehol... Nagyon aggódom érte, mert nem szokása eltűnni ilyenkor... Általában mindig velem alszik, de ma nem volt a megszokott helyén... Lövésem sincs, hogy merre lehet a drága, de a fejembe vettem, hogy meg fogom találni bármi áron... A hálókörletemből nem volt nagy ördöngösség kilógni... Lehet azért, mert már megtettem egy párszor, azt hiszem már rutinosnak számítok ilyen téren... Ma rajtam kívül nem volt ébren senki, szóval nem volt aki megakadályozta volna a szökési kísérletemet... A legutóbbi ember, aki nyakon csípett Izabella volt, bár azt a találkozást bünti nélkül megúsztam... A kékek ilyen szempontból igazi angyalok... Szépen csendben lopakodva haladok a folyosón a kék pizsamámban, nyuszi füles mamusszal, meg egy szokásomtól eltérő fehér masnival a hajamban... Az egyetlen fény amire hagyakozhatok, azt a kezemben lévő pálcám árasztja... Lehet, hogy rossz ötlet, ha világítok, mert feltűnő, de ha nem tenném bizonyára sikerülne felbuknom valahol, amit persze nem szeretnék... Nincs kedvem meglátogatni a gyengélkedőt... Egy pillanatra megtorpantam egy aprócska nesz hallatán... A legelső gondolatom az volt, cseppet sem meglepő módon, hogy meg van a cicám... Nem is tévedtem... a cicus velem szemben trappolt a folyosón. Érdekes módon még engem is nagy ívben elkerült, hiába nyúltam érte... Biztosan sietett valamerre... de miért? Ilyen sem szokott csinálni. A rákövetkező gondolataim egy dolog körül forogtak... ~Mi vagy ki lehet arra amerről jött a cica?~ Szépen lassan elindultam, majd rá pár másodpercre már ugrándozva haladtam a folyosón... Mi lenne velem, ha ezt nem tenném meg... Nem is lennék önmagam...
- Van ott valaki? Halihó!
Ennyit az inkognitómról... Csak az én pihent elmém képes arra, hogy kiabáljon az éjszaka közepén, hátha felébresztek valakit vele... Én már csak ilyen vagyok...  
Hozzászólásai ebben a témában

Lexine Westbrook
INAKTÍV


pandicorn
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 2037
Írta: 2014. október 4. 20:37 | Link

<kóborló Evelin>

Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem vagyok álmos. Álmos vagyok, valahogy mégis erőt vettem magamon, és elindultam a faluból fel a kastélyba, hogy teljesítsem a kötelezettségeimet. Megbeszéltük, hogy menni fog, és ha mi valami megbeszélünk, akkor az úgyis van. Mindkettőt akartuk, szülők és fiatalok is akartunk lenni egyszerre, továbbá elakartuk végezni az iskolát. Igaz, hogy idén nem sikerült vizsgáznom, de reménykedtem benne, hogy a következő év végén végre eltudom végezni az iskolát. Most azonban egészen más helyzet volt terítéken, ugyanis nem csak tanuló, hanem prefektus is voltam. Olivér eléggé húzta a száját, amikor megtudta, de én ezt már eldöntöttem, úgyhogy jobb híján csak magában nyűglődött, többet nemigen tehetett. Segíteni akartam Védának és Emmának, mivel ők is nagyon sokat segítettek nekem. Hálás voltam, és úgy gondoltam illik valamivel viszonozni, még ha azzal is, hogy hetente párszor feljövök éjszaka körbenézni. Na hát ez a mai nap is ilyen volt.
Lassú, ráérős léptekkel szeltem a folyosókat, a gondolataim lent jártak a faluban, bizonyára már mindketten alszanak, hiszen ha jól érzékelem már éjfélre járt az idő. Elnyomtam egy ásítás és zsebre vágott kézzel folytattam az utamat. Eddig nem botlottam bele senkibe, szerencsére. Nem féltem a sötétben, de jobb szerettem inkább a folyosó fáklyás részén menni, esélyt adva ezzel annak, aki esetleg menekülni szeretne a büntetőmunka elől. A bennem rejlő kisördög valahol mélyen már dörzsölte a kezeit, ugyanis szeretett volna rajtakapni egy-két éjszakai császkálót és jól megbüntetni. Biztos voltam benne, hogy ez annak a hatása, hogy mostanában túl sok időt töltök Rellonosok társaságában, ámbár emiatt egy csöppet sem aggódtam. Mintha csak idedobták volna nekem az égből, valaki közeledett felém, illetve, láttam a sziluettet és meghallottam a hangját is. Ebből ítélve lány volt, de nem az idősebb fajta, inkább amolyan kislányos. Gyorsabbra vettem a lépteimet majd mikor szembekerültem vele, elálltam az útját. Csak tudnám, minek ez az ugrándozás...
- Hová hová kislány?
Hűha, itt aztán valaki nagyon kemény, jobb lesz, ha mindenki vigyáz, Lexi a prefi akcióban.
Hozzászólásai ebben a témában

Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. október 5. 12:54 | Link

Lexine Westbrook

Az én kis pihent elmémnek köszönhetően már megint rosszkor vagyok rossz helyen... Már várható volt, hogy bekövetkezik előbb, vagy utóbb az a végzetes találkozás egy prefektussal... Az elsőt volt szerencsém megúszni, de ez alól nem valószínű, hogy kibújok, bármennyire is szeretnék... Az ugrándozásomnak a folyosón véget vet egy ember aki elém áll... Egy szerencséje volt, hogy most az egyszer előre néztem és sikerült észrevennem őt, mielőtt nekimentem volna... Az éppen fényben úszó pálcámat kissé felemelem, majd követem a tekintetemmel a fényt, mellyel az utamat álló illetőre világítok... Először csak szótlanul, kissé megszeppenve bámulom őt, majd a fejemben megfordul egy nagyon bölcs gondolat, amelyről meg kell biztosodnom... Először csak néztem, majd összeszedve némi bátorságot vettem egy mély levegőt, majd felemeltem az üres kezemet és a mutató ujjammal vállon böktem a lányt, persze nagyon óvatosan...
- Jéé egy ember!
Amikor megbiztosodtam róla, hogy egy emberről van szó megengedtem magamnak egy mosolyt, majd hátraléptem tőle egy lépést... Ebben az iskolában ki tudja, hogy mikor mivel, kivel, vagy milyen lénnyel hoz össze a szél... de lehet ezt élvezem a legjobban... A lány kizárásos alapon nem szellem, sem vámpír... Mind a két fajjal volt szerencsém összefutni az ittlétem alatt, szóval biztosan tudnám, hogy ha az lenne... A tekintetemet megint a lányra emelem és a kérdésére válaszolván tisztázni kezdem a tény állást...
- Hogy hova azt sajnos nem tudom, én csak azért nem alszom, mert nem tudtam elaludni és észrevettem, hogy nincs meg a cicám, és hát... a fejembe vettem, hogy meg fogom találni... Soha sem szökik meg tőlem ilyen későn, szóval aggódtam érte... De már tudom, hogy jól van, mert az előbb szaladt arra, amerről jöttem... Érdekes módon nem állt meg nekem, biztosan megijedhetett valamitől... Szerinted?
Az egész szövegemet elmondtam a lánynak egy szuszra, szinte már elhadarva... Megint alaposan szemügyre veszem a lányt, majd valami furcsa érzés fog el... Normális ember nem sétálgat este a kastélyban, mert mindenki tudja, hogy nem szabad... És ha ő mégis itt van, akkor kizárásos alapon... ő egy prefektus... A tekintetemet leeresztem a földre, tudván, hogy nagy bajban vagyok...
- Hoppá...
Ezt a mondatot elsuttogtam a föld felé, rádöbbentem, hogy bekövetkezett az, amire sokan figyelmeztettek... Mégis a dolgoknak mindig a jó oldalát kell nézni... Itt van velem egy számomra új ember akivel még nem volt szerencsém találkozni... Legalább ennek tudok most örülni...
Hozzászólásai ebben a témában

Lexine Westbrook
INAKTÍV


pandicorn
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 2037
Írta: 2014. október 11. 16:43 | Link

<kóborló Evelin>

A 'csodálatos' felismerésére nem szólok semmit, helyette csak felvonom a szemöldökömet és igyekszem nem elfintorodni. Igen, ember vagyok, azon belül is nő, ezt azért le lehet szűrni akkor is, ha nem vagyok éppen az a formás típus. Bár ki tudja? A mai srácok már annyira elnőiesedtek, hogy nézhetett volna éppen fiúnak is ha, nagyon akar de az embert azt nem lehetett félrelátni. Pont azért volt furcsa. Bizonyára nem egy észkombájnnal hozott össze a balsors. Ettől még azonban nem fog mentesülni a büntetés alól, hiszen éjszaka van, ő meg itt kóborol. Sőt, ami azt illeti keményebb büntetést kellene kapnia, mint ami először eszembe jutott, mert így pláne nem szabadna járkálnia.
- Talán nem éjszaka kellene keresned a macskádat.
Minden negatív megnyilvánulást eltanultam Olivértől, ami egyrészről pacsi, hiszen legalább tanulunk valamit egymástól, másrészről viszont pofont, mert én egyáltalán nem vagyok ilyen. Ettől függetlenül azonban mégis csak végigpillantok rajta, miközben elfintorodom.
- Fogalmam sincs, nem igazán szoktam más macskájával foglalkozni. De ma este nem fogod megkeresni, majd ő visszatalál hozzád, ha akar.
Még az is lehet, hogy a macskája okkal szökött meg előle nem? Azokból a kis dögökből mindent kinézek. Nekem is van egy, de utál minket, jobb esetben hagyja, hogy egy kicsit megvakarjuk a fülét, egyébként meg egyfolytában menekül, mert tudja, hogy megkínoznánk, ha esélyünk lenne rá.
- Hoppá bizony.
Megpöccintem a taláromon lévő prefektus jelvényt, közben akaratlanul is elmosolyodom. Nem vagyok olyan ember, aki másnak szándékosan rosszat akar, meg nem is érdekelnek túlzottan az ilyen dolgok, de most az egyszer kivételt leszek és kiélvezem. Tudom, túl sokat vagyok a penészfoltosok között.
Hozzászólásai ebben a témában

Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. október 17. 19:22 | Link

Lexine
<A prefektus aki nyakon csípett>

Ez az egyik legérdekesebb estém itt az iskolában. Életemben azt hiszem másodjára hoz össze a sors prefektussal. Az első találkozást volt szerencsém megúszni, de a mostanit már nem valószínű, hogy sikerül, bármennyire is szeretnén. A lány arckifejezéséből csak a rosszabbik dolgot tudom levonni, most bizonyára kapok majd egy csúnya rossz büntimunkát. Azt hiszem félnem kellene egy kicsit, de még sem teszem. Miért is pont most tartanék volna bármitől is. Volt olyan estém, amikor egy vámpírral beszélgettem az éjszaka közepén, meg olyan is amikor szellemmel cseverésztem. Azt hiszem a csúnya rossz prefit is túlélem majd valahogy, de a "jutalmamat" a szökdösésért nem valószínű. A lány szavaira inkább nem is válaszolok semmit, mert lehet annak rossz vége lenne. Így is érdekes embernek  hihet, különösen az okosságtól duzzadó kijelentéseim miatt. Nem akarom velük még jobban súlyosbítani az így is elég érdekes szituációt, amelyből nem valószínű, hogy valaha is kimászok. Csak annyira telik tőlem, hogy állok a lány előtt teljes kerti törpe valómban és nagyot nyelek, amikor megpöccintette a prefektusi jelvényét. Önkénytelenül is elmosolyodom rajta, pedig belűről nem vagyok éppenséggel a legvidámabb ember.
- Azt hiszem most bajban vagyok, igaz? Vagyis inkább ne is válaszolj, tudom a választ.
Igen, bajban vagyok... de még mekkorában. Már csak az bosszant, hogy még a macskám is eltűnt, ráadásul úgy néz ki, hogy ma nem lesz lehetőségem előkeríteni. Veszek egy nagy levegőt, majd összeszedem a maradék bátorságomat és a végén megszólalok.
- Állok elébe bármi is lesz.
Legalább a dolognak van egy jó oldala is, ha kapok bünti feladatot, akkor nem fogok unatkozni. Takarítani szeretek, és mindig segítek az emberek ott ahol tudok. Mindennek van pozitív oldala is és mindig azt kell figyelni. Meg megúszni úgy sem fogom a dolgot, szóval inkább meg sem mozdulok, hanem bűnbánó arckifejezéssel állok a prefi előtt a földet bámulva abban reménykedve, hogy kegyes módon megesik rajtam a szíve.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet