Ez a folyosó talán a legrejtélyesebb, hiszen a lakók gyakran elvándorolnak, egyetlen egy van aki állandó, nem más, mint a Bibircsókos banya aki nem szeret messzire menni, mégis mindent tud az iskolában, minden olyat, melyről talán a többi portrénak még fogalma sincs. Nagyszerű képessége, hogy képes szinte beleolvadni egy-egy tájképbe a körülötte lévő keretek valamelyikében és addig mozdulatlan lenni, amíg az előtte lévő cselekmények le nem folynak. Érdekes egy folyosószakasz ez, hiszen a páncélok végig egymástól azonos távolságra vannak, kivéve a banya eredeti kerete alatti területet, ott ugyanis egy hosszú, kényelmesen elsüppedő kanapé van, melyen a diákok várakozhatnak vagy pihenhetnek, ha éppen nem kell sehova rohanniuk, sokan nem veszik észre, hogy ez csak egy csali annak érdekében, hogy még több pletyka elhangozzon, inkább kihasználják a kényelmes lehetőséget, melyet később súlyosan megbánnak.

Hirtelen befordul a sarkon azzal az elszánt gondolattal, hogy most már végre megtalálta a háza klubhelyiségét, leteheti a csomagjait és belevetheti magát az újdonságok felfedezésébe. Még senkivel nem elegyedett szóba, de találkozott jó pár kósza lélekkel, míg az Eridon lakrészébe igyekezett. Most bár belátja, hogy hiba volt nem leszólítani őket. Pedig gyerekjátéknak tűnt az egész. Meglett a kastély, bejárati csarnokon be, nyugati irányban fel az első emeletre, festmény egy fiatal hölggyel, bemondani neki, hogy "Tűzkorona" és már helyben is van. Nem szólt arról a fáma, hogy külön kihívás megtalálni a lányt a képen. Az is lehet, hogy mellette állt, csak éppen a rossz irányba indult el az elején - ébred benne a gyanú. Azóta már lépcsőzött fel, lépcsőzött le, fordult be itt és ott, mégis harmadszorra kerül ki erre a folyosóra tele képkeretekkel és fémpáncélokkal.
- Ennyire egyszerű nem lehetek, de megesküdnék, hogy eddig három különféle irányból érkeztem ide - motyogja magának, de nem kap választ. Ebben a szent minutumban dönt úgy, hogy feladja az akciót.
- Gyertek - szól hátra a válla fölött és feltartja a pálcáját. Megvárja, míg lebegő ládája és hátizsákja is beúszik mellé a sarkon túlról, és egy fénygömböt varázsol a folyosó innenső végébe. Ha valaki netán erre járna, reményei szerint felkelti a figyelmét a világosság, és rá talál. Ha igazán nagy szerencséje van, az illető azt is tudja, hol az Eridon ház klubhelyisége, benne a számára kiutalt szekrénnyel.
Végül is cipekednie nem kell, miért ne iktathatna be cserét abban a napirendben? Előbb a felfedezés, aztán a berendezkedés.
Megkezdi kényszer szülte bámészkodását - itt bőven van látnivaló. A páncélok a folyosó két szélén nem sokban különböznek egymástól és azoktól sem, amelyeket eddig szinte minden folyosón látott a kastélyban. Miért van itt egy egész hadsereg? Nem tartja túl barátságosnak a díszletet. Szemügyre veszi a sok festményt is. A legtöbb valamiféle tájkép, ritkán találni bennük egy-egy igazi személyt. Egy kopaszodó férfire mégis rátalál egy üres szoba és egy dombon álló egyszarvú képe között. A fickó a szája elé teszi a kezét, jelezvén, Erik meg se szólaljon. A fiú értetlenkedve néz rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=229284#post229284][b]Végardó Erik - 2014.01.23. 22:17[/b][/url]

Hirtelen befordul a sarkon azzal az elszánt gondolattal, hogy most már végre megtalálta a háza klubhelyiségét, leteheti a csomagjait és belevetheti magát az újdonságok felfedezésébe. Még senkivel nem elegyedett szóba, de találkozott jó pár kósza lélekkel, míg az Eridon lakrészébe igyekezett. Most bár belátja, hogy hiba volt nem leszólítani őket. Pedig gyerekjátéknak tűnt az egész. Meglett a kastély, bejárati csarnokon be, nyugati irányban fel az első emeletre, festmény egy fiatal hölggyel, bemondani neki, hogy "Tűzkorona" és már helyben is van. Nem szólt arról a fáma, hogy külön kihívás megtalálni a lányt a képen. Az is lehet, hogy mellette állt, csak éppen a rossz irányba indult el az elején - ébred benne a gyanú. Azóta már lépcsőzött fel, lépcsőzött le, fordult be itt és ott, mégis harmadszorra kerül ki erre a folyosóra tele képkeretekkel és fémpáncélokkal.
- Ennyire egyszerű nem lehetek, de megesküdnék, hogy eddig három különféle irányból érkeztem ide - motyogja magának, de nem kap választ. Ebben a szent minutumban dönt úgy, hogy feladja az akciót.
- Gyertek - szól hátra a válla fölött és feltartja a pálcáját. Megvárja, míg lebegő ládája és hátizsákja is beúszik mellé a sarkon túlról, és egy fénygömböt varázsol a folyosó innenső végébe. Ha valaki netán erre járna, reményei szerint felkelti a figyelmét a világosság, és rá talál. Ha igazán nagy szerencséje van, az illető azt is tudja, hol az Eridon ház klubhelyisége, benne a számára kiutalt szekrénnyel.
Végül is cipekednie nem kell, miért ne iktathatna be cserét abban a napirendben? Előbb a felfedezés, aztán a berendezkedés.
Megkezdi kényszer szülte bámészkodását - itt bőven van látnivaló. A páncélok a folyosó két szélén nem sokban különböznek egymástól és azoktól sem, amelyeket eddig szinte minden folyosón látott a kastélyban. Miért van itt egy egész hadsereg? Nem tartja túl barátságosnak a díszletet. Szemügyre veszi a sok festményt is. A legtöbb valamiféle tájkép, ritkán találni bennük egy-egy igazi személyt. Egy kopaszodó férfire mégis rátalál egy üres szoba és egy dombon álló egyszarvú képe között. A fickó a szája elé teszi a kezét, jelezvén, Erik meg se szólaljon. A fiú értetlenkedve néz rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=237561#post237561][b]Leavey Héloise Lindsey - 2014.02.14. 16:45[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=239357#post239357][b]Végardó Erik - 2014.02.16. 22:30[/b][/url]

Egy hang riasztja fel dilemmájából, mire is gondolhatott a festményalak. Ráköszön valaki, Erik pedig rögtön odafordul. Egy nagyon kedves mosollyal megáldott szőke lányt pillant meg.
- Merlinnek hála! - emeli égnek pálcás és pálcátlan kezét a fiú. Úgy kizökken a megkönnyebbülésben, hogy elfeledkezik mögötte lebegő cuccairól, mire ezek hangos puffanással a padlón landolnak. A ládában még csörömpölés is hallatszik (a tértágító bűbájnak köszönhetően, mintha egyenesen egy polcról zuhant volna le valami üvegcse). Na, ennyit a felvételi levélben elrendelt bájitaltan-eszközkészletről.
- Sokkal zsúfoltabbnak gondoltam egy mágusiskolát, tele növendékkel - motyogja, de csak félhangosan, ami amolyan megszokás nála. Otthon gyakran nem érdekelt senkit, mi a véleménye egyes témákban, ezért amikor épp nincsen megkukulva, rászokott arra, hogy mondja is meg ne is, amit gondol.
- Nagyon hálás lennék, ha megmutatnád, merre van az Eridon lakrész - folytatja, ezt már hangosabban és érthetőbben ejtve ki. - Ki tudja, mióta rostokolok itt, de senki nem járt errefelé.
Agyába különös gondolat férkőzik. Talán túl sokat jártatta a száját, erre utalhatott előre a festményen lévő férfi. Itt van ez a sok páncél, ridegen, mozdulatlanul állnak sorfalat. Aztán egyszer csak felbukkan egy túlontúl kedvesnek, már-már angyalinak tűnő fiatal lány, és megszólítja. Fantáziájának több se kell, hogy beinduljon. Könnyen lehetségesnek tartja, hogy az a sok diák, akiről szó volt, nem véletlenül redukálódott olyan kevésre, mint amennyivel találkozott rövid ittléte során, és nem véletlenül kerülték el messzire ezt a folyosót. Tudnak valamit!
- Mi járatban vagy itt, ahová még a bundimun se fészkeli be magát? - kérdezi könnyednek szánt hangon, gondolatai másik felével varázspálcája teljes tudatában, hogy ha szükséges, rögtön használhassa azt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=245157#post245157][b]Katie Runa Blackwood - 2014.02.28. 20:59[/b][/url]

Elszabadult. Délelőtt még aludt, terpeszkedett álmában a kis szőrgombóc. Szuszogott, rúgott egyet-egyet. És nem kellett volna felügyelet nélkül hagynia. Ó, nem. Igaz, hogy aranyos, édes, ölelnivaló és nem volt szíve ketrecbe tenni, de ettől még az ő sara, hogy elugrált a kis tapsi. Istenem, még olyan picúrka; mi lesz, ha baja esik? Ráadásul annyiféle veszélyes jószágot is tartanak egyesek, hogy egy percet sem élne szegényke, ha összetalálkozik eggyel.
Lélekszakadva rója a folyosókat, botladozik, szólongatja a kis répazabálót: „Ria, Ria hol vagy?” . És a nyuszi nem felel, nem makog, nem illegeti a fülét, hogy itt van, tessék érte jönni és ölbe venni őt. >>Ria<< önérzetes lánynyuszi, nem kell neki bébszitter. No persze, még azt sem tudja, hogy vannak fiúnyuszik a világon, még semmit sem tud magáról Az Életről. Az aggódó, kétnapos gazdija pedig holtra vált fejjel botorkál immár a keleti szárnyból áttérve a nyugatiba, hogy hol az ő kis állatkája. Egy kanyar, két kanyar, három kanyar...

Közben az említett önérzetes nyuszilány éppen aprókat ugrálva halad az első emelet egyik híresebb folyosóján. A banya szobra előtt egy pillantásra megtorpan, oldalra biggyeszti a fejét, komótosan nyammant egyet egy darab papíron, amit valószínűleg egy könyvtári könyvből roppantott ki, majd újból ugrálni kezd egyenes vonalú egyenletes mozgásban előre. Pár méterrel arrébb sikerül akadályokra találnia: két ember és némi poggyász. A poggyász pedig remek ugródeszka, ugye? Hopp, egy láda, hopp, egy táska, hopp, egy fiú válla! Beleszuszog újdonsült pihenőhelyének fülébe, még nedves orrát is nekinyomja az embergyereknek. Nagyon érdekes!

- RIA! –a fennhangon megejtett szólítás bizony egy töpszli, nagyjából százötven centis, fekete hajú, kék szemű leánykától származik, aki teniszeiben, farmerében és szürke kapucnis mackós pulóverében egy jól táplált egér benyomását keltheti. Majdhogynem kommandózva közelíti meg az ácsorgó fiút és lányt, de közben nem felejt el bólogatva köszönni nekik. A nyuszi ugyanis figyel, sőt érezhetően remeg a fiú vállán.
- Ne mozogj... Ha ugrik, akkor viszont kérlek, kapd el. – halkan, de érthetően intézi kérlelő szavait az ismeretlen fiúhoz, hátha az hajlandó a nyúlfogásba besegíteni, hogy Ria ne szökhessen tovább a kelleténél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=245187#post245187][b]Végardó Erik - 2014.02.28. 21:50[/b][/url]

Egy újabb fél perc, és tovább bámulva a szemben állót újra meggondolja magát: biztosan takarodó is elmúlt már - ezen a sötét folyosón nem lehet megállapítani -, és a lány csak ellenőrizni jött a kastélyszárnyat, nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni. Erik azt fontolgatja, hogyan mutatkozzon be, hiszen már elszúrta az első benyomást azzal, hogy össze-vissza jártatja a száját a köszönést és ismerkedést átugorva. Épp belekezdene a szépítésbe, de meghallja a dobbanásokat. Biztos benne, hogy nem a naplója pattogott le a cuccok halmán a bőrönd belsejében, mert mindent jól rögzített - jó, az üvegtárgyakon ez nyilván nem segített, amikor az imént nagyot zakóztak a padlóra.
Fordultában, hogy megnézze, mi okozza a zajt, egy szürke nyuszikezdemény pattan a vállára. A fiú meglepetten eltartja a fejét, és grimaszolva próbál lenézni a jószágra, aki elsőre nagyon barátságosnak tűnik, de tudjuk, hogy a fwoopert is csak addig jó hallgatni, míg be nem golyózol tőle.
Eleddig kihalt volt az egész környék, most meg egymás után történnek a meglepetések és érkeznek az új szereplők. Kiáltás harsan, Erik összerezzen, és a nyuszi is berezel a vállán.
- Bocsi - suttogja a nyúlnak Erik, igazán nem akart ráijeszteni. Nem elég a hangzavar, még földrengést is szimulál a picinek. Beér a képbe a hang tulajdonosa: egy mackópulcsis csöpp gyerek - na, nem mintha maga az új fiú ne csak 167 centi magas lenne -, és Eriknek rá kell jönnie, hogy a vállán Ria ül, a szökevény. Ettől még nem érti, miért kell így rákiáltani egy kisnyúlra, pláne, ha éppen magunkhoz akarjuk édesgetni, de nem tiszte vitatkozni a gazdival, így a lányka parancsára mozdulatlan marad. Biztosan csak megijedt, ahogy meglátta kedvence hűlt helyét.
A fekete hajú közelít, a nyuszi megrezzenti orrát, és elrugaszkodik a vállról, elsuhan a kinyújtott lánykezek között. Erik rögtön rászegezi a pálcáját, de elvéti a dermesztő átokkal. Túl gyors és túl pici a jószág. Felhúzza a nyúlcipőt, és Erik utána iramodik. Ha már az elkapásos dolgot rosszul kivitelezte, az a minimum, hogy felhajtja neki. Kinyújtott pálcás kézzel szalad a folyosón, a pakkját hátra hagyva, de a fénygömb, amit még az odaérkezésekor varázsolt a levegőbe, szerencsére követi. Pár méter után alkalmas a helyzet a cselekvésre: varázspálcájából mályvaszín fénysugár lövell ki, és amint a menekülő állathoz ér, a fénypászmák szétszaladnak, a helyükön egy cilinder marad, csapdába ejtve Riát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=245841#post245841][b]Katie Runa Blackwood - 2014.03.02. 11:55[/b][/url]

Talán túl hangos volt, túl kemény a kis mókicával szemben. Egy pillanatra meg is szeppen, pont miután elóbégatta magát, de gyorsan kapcsol, hogy épp egy körözött szökevénnyel van dolga. Ria profi módon meglépett előle; ez volt a hála, mert nem akarta egy csúnya ketrecbe betuszkolni a nyusszt. Ha visszatérnek a szobába, biztonsági okokból most már száz százalék, hogy a rácsos házában landol. Nem elég, hogy Hugo, a baglya pár napja önállósította magát és világgá ment köszönhetően a folyamatos nézeteltéréseiknek, most még az új nuszkóját is veszítse el? Na ne!
A jelen pillanatban tőle telhető legudvariasabban megkéri a fiút, hogy ne mozduljon és sűrűn fohászkodik, hogy a másik lány se moccanjon meg, mert komolyan sírva fakad, ha elüldözik a kis állatot pár kiszámíthatatlan mozdulattal. Lassan, óvatosan közelít, lábujjhegyen jár, minden idegszálával Riát fürkészi. A nyuszi bajsza hevesen mozog ide-oda – biztosan megérezte, hogy rá „vadásznak” és ezzel kihasználja a következő pillanatot: huss, elrugaszkodik az eddig pihenőhelynek használt vállról és nekiiramodik.
Kislányunk hiába kap a nyuszicsemete után, Ria fürgébben mozog nála és nem óhajt padlót nyalni, mint Runa, aki –míg újonnan kelt vadásztársa a kicsike után veti magát- csodásan térdre borul a nyuszi hűlt helye előtt. Némi szerencsétlenkedést követően összeszedi magát és jóval lemaradva az új diák-Ria páros mögött, a szökevény után iramodik ő is. Mire beéri a duót, a fiút már egy cilinder társaságában találja.
- Ugye nem változtattad cilinderré? – könyörgő mind a hangja, mind a tekintete, és hát elég árulkodó a sok aggodalmas pillantás, amit a cilinderre vet. Nem tudna mit kezdeni ezentúl egy remegő bajszú cilinderrel, ami ugrál. Ha hajlandóak megnyugtatni, hogy Ria nem ment át semmiféle változáson, hatalmasat sóhajt és nekikezd hálálkodni.
- Annyira köszönöm, hogy elkaptad. Olyan fürge és nem volt szívem bedugni a ketrecébe. Láttad, milyen pici, depressziós is lehet a bezártságtól. -  ugyan nem ért a nyuszipszichológiához, de feltételezi, hogy az állatok igenis depressziósak lehetnek a négyoldalú rácsoktól. Ria meg még pöttöm, nem akarná, hogy baja legyen.
- Képzeld, van a kastélyban egy rózsaszín plüssnyuszkó is; a neve Kumagoro, a lovag. Általában a Levitában él, de feltűnhet bárhol lényegében. – valószínűleg saját nyuláról asszociált rögtön Kumára, sőt az is megfordult most a buksijában, hogy megkéri a hős nyulat pár répa fejében, hogy okítsa Riát.
- Amúúúgy.... A csomagjaid... hátramaradtak. – közli a nyilvánvalót megszeppenve, miközben leguggol a cilinder mellé. Még nem merte elmozgatni, hátha a nyuszi kihasználja a hirtelen jövő alkalmat és megint meglép.
- Új vagy, igaz? A nevem Runa. Téged hogy hívnak? Honnan jössz? Hányadik évfolyamba jársz? Idősebbnek tűnsz az elsősöknél. Vagy elsős vagy? – Ha eddig nem fáradt le a másik, majd most. Amennyi kérdést a nyakába kap, nem csodálkozna senki, ha startból inkább elmenekülne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=248138#post248138][b]Végardó Erik - 2014.03.06. 22:44[/b][/url]

Erik liheg néhányat, a hirtelen sprint nem szerepelt a korábbi tervei között. Ő csak szerette volna megtalálni a fekhelyét, bepakolni a szekrényébe és esetleg körbesétálni a kastélyban. Most már tudja, milyen nagy és kacifántos ez az épület, úgyhogy valami kisebb célt kell maga elé tűznie. De hát még a háza titkos helyiségét sem találta meg.
Mire összeszedi magát, a nyuszitulajdonos is beéri. Száját csücsörítve fojtja el mosolyát.
- Nem változtattam cilinderré, a kalap alatt van - biztosítja a lányt, és amikor az elfordul, muszáj szabadjára engednie a mosolyt, nem bír az arcizmaival. Milyen kedves lány - gondolja - nem akarta bezárni a nyusziját.
- Mi láthatatlan akadályokkal őrizzük az állatainkat - jegyzi meg, fellelkesedve arra, hogy esetleg segíthet valami olyanban, amiben jó. És esetleg szerezhet egy első jó ismerőst ezen a helyen. - Ha gondolod, mutathatok egy-két trükköt. Láthatatlan kerítés, kiábrándító bűbáj meg ilyesmik.
A mackópulcsisnak úgy megered a nyelve, hogy Erik, miután a lány végez, csak áll kerek szemekkel, próbálja befogadni a szóáradatot. A mondatok lassan csordogálnak lefelé a jelentés homokórájában. Egy varázslatos játék? Aki akármikor felbukkan? Ki irányítja és vajon mi az értelme?
Nem tudakolja meg egyelőre ezeket, mert aggódik, hogy valami nagy butaságot kérdezne.
- Értem - mondja inkább. Talán ezért nem keresték annyira a társaságát otthon a vele egyidős gyerekek. Jobban kéne igyekeznie a csevegés fenntartásában.
Seráfütty, a kis hölgyemény helyette is darálja a szót.
- Igen, tényleg - jut eszébe elmaradt ládája és hátizsákja. Visszafordulna értük, de ahogy a másik leguggol a cilinderhez, eszébe jut, hogy még szükség lehet rá.
- Inkább... - kezdi, és hagyja, hogy a cselekedete beszéljen tovább helyette: rákoppint a kalapra, mire az egy vesszőketrececskévé alakul, benne Riával. Szeretne répát is varázsolni a nyuszinak, de sajnos nem tud róla, hogy lenne varázsige, amivel a semmiből ételt lehetne létrehozni.
- Ne haragudj... a ketrec - mondja, mert nem sikerül egy értelmes, hosszú mondatot összehoznia. - Csak a szállításhoz.
Ha Runa nem ódzkodik arról, hogy végül mégis be lett zárva kis kedvence, így már nyuszistól, együtt sétálhatnak vissza a hátrahagyott idegenhez és a csomagokhoz.
- Új vagyok, igen - mondja a halk szavú fiú. - Eriknek hívnak és az ország egy másik szegletéből jöttem, egy faluból, amit Szalamandra-Szentegyednek hívnak.
- Itt tizennégy évesen vagy elsős, ugye? Én tizenhét vagyok, és a negyedik évfolyamba vettek fel. De most még csak ismerkedem az iskolával, jövőre kezdem igazán.
Na, egész jól mennek a kerek mondatok! Közben a srác újra elvégzi a lebegésbűbájt a pakkján. Ahogy a láda megmozdul és felemelkedik, a korábban összetörött holmik megcsörrennek benne, ezzel együtt Erik arcizma megrándul. Nem lesz olcsó pótolni az üvegcséket.
- És te mennyi idős vagy, hányadik évfolyamos? - Bízik a szerencséjében. - Nem az Eridon esetleg a házad? - kérdezi reménykedve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=271081#post271081][b]Katie Runa Blackwood - 2014.04.10. 14:58[/b][/url]

Cuki Erik  *-*

Egész tisztes sprintet vágnak a nyuszika begyűjtése érdekében. A végére már mindketten szaporán szedik a levegőt, de óh, ha a nyuszika megvan, megérte a fáradtságot, nem? Ha belegondolunk, milyen olcsón megúszták –elvégre négy szárny plusz az alagsor mind szabad pályaként szolgált Riának- , még meg is köszönhetik, hogy a kicsike még tényleg csak gyerek és nem futotta szemfülesebb menekülési tervre a nyuszifejéből.
A cilinder viszont nem szerepelt a begyűjtési tervek között. Átváltoztatták a nyulacskáját? Ezentúl lesz egy remegő cilindere? Nem túl jó kilátások és egészen addig rágcsálja érte a szája szélét, míg meg nem nyugtatják, hogy nem, nem így van, nem kell pánikolni. Hatalmasat sóhajt válaszképpen egy „Hála az égnek!” felszólalással egybekötve, hogy jelezze, mennyire megnyugodott. Ettől még nem fog zöld utat adni a kis szökevénynek a cilinder levételével; Ria szabadságszeretete túl nagy.
- Tényleg? – kapja fel a fejét a láthatatlan akadályok emlegetésére.- Mesélnél róluk? Hogyan hozzátok létre? Meg tudnád tanítani a varázslatot? – annyira felkeltették az érdeklődését, hogy most még azt is elfelejti, átlagos esetben nem szokott senkit így letámadni a kérdéseivel. A kedves segítő azonban még a leghalványabb tartózkodási szándékát is gyorsan eltörölte az állatka begyűjtésével és a hasznos tipp elhintésével.
- Ez remek lenne! Mikor érnél rá? Ó, de hát csomagokkal vagy, még le kell pakolj, gondolom... Meg biztosan elfáradtál az utazástól. – hangja a végére motyogássá halkul, hintázni kezd lábfejein, kezeit pedig a háta mögött összekulcsolva malmozni kezd az ujjaival. No és persze a földhöz intézi a tapintatos szavakat holmi pihenésről és fáradtságról, még véletlen sem jut eszébe felnézni a hős nyuszivadászra. Ellenben Kuma létezését mindenképp közölni óhajtotta, ha már a nyulak vannak fő témaként terítéken. No nem úgy tálalva, nem nem. Távol áll minden gondolata a nyuszipecsenyétől, sőt ki nem kapna sírógörcsöt, ha belegondolna, hogy az ebédet, vagy a vacsorája nemrég még ugrándozott és a bajszát mosta fél manccsal?
Nos igen, közben a csomagokat is össze kellene szedni talán, de Riát is. Úgy gondolta, amíg Hős Lovag összeszedi a cókmókját, addig ő valahogy Riát tartja egy helyben, de milyen kedves! Segíteni próbál a fiú ismét, bár a ketrec és Ria így összeadva elég siralmas látványt kelt a kicsi lelkében. Mármint a nyuszitulajéban, mert a kisállat csak a bajszát mozgatja meg a változásra és érdeklődve izeg-mozog egy keveset új otthonában.
- Semmi baj, hálás vagyok neked. Így nem fog megszökni, és ha hazaért, majd bekerül a rendes házába. Mint hogy elszaladjon megint, jobb lesz neki egy kényelmes ketrecben, vagy majd egy láthatatlan védőfalasban. – hálás-biztatóan mosolyog fel iskolatársára, miközben felegyenesedik kezébe fogva a vesszőketrecet kedvencével együtt és megindul a másik oldalán vissza a tett eredeti színhelyére.
- Vicces neve van. Sok a szalamandra felétek? Vagy mi a falu háttértörténete? Írtak helytörténeti könyvet róla? Mert jó lenne elolvasni, de mesélhetsz is ám. Van kedved? – úgy látszik, még fel van pörögve a nyuszivadászat miatt, ezért jár egyfeszt a szája. Persze befogni főleg akkor fogná be, ha Erik elszaladna előle, de amíg ez be nem következik, valószínűleg a kérdésfolyam nem áll meg.
- Áh, értem. Akkor egy évvel jársz majd feljebb tőlem, ez remek. Hátha sokat fogunk még találkozni. – egészen belelkesül a gondolattól, hogy új ismerőse lesz (minek nem örül ez a lány?)  és lehet rá számítani, hogy hangos és meglehetősen lelkes üdvözléssel illeti a jövőben Eriket minden találkozásukkor, csak hogy kifejezze lelkesedését.
- Most fogok harmadikba menni ééés idén töltöm a tizenhatot. De sajnos nem vagyok eridonos, ne haragudj. Én a szfinxekhez tartozom, levitás a szerelésem hétköznapokon. Bár az eridonosok nagyon aranyosak, köztük is biztos jól érezném magam. – morfondírozik hangosan Erik pakkját bámulva, ahogy lebeg az orruk előtt. Ria egészen lenyugodott mostanra a ketrecében, csak nem lesz vele baj a továbbiakban.
- Ha találkozol egy indián lánnyal, na ő eridonos, úgy tudom. Ő biztos elvezet a házatokba. – nem túl sok és hasznos infó, de Leonie-n kívül nem is tudja, ismer-e más eridonost látásból... ja de, hát a saját évfolyama embereit ismeri, de miért is jutna eszébe... Hát miért is...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=271107#post271107][b]Végardó Erik - 2014.04.10. 15:46[/b][/url]

A fiú még mindig kicsit megvan lepve a szóáradatos lánytól, zavarában ringatózva irányítja maguk előtt a csomagokat. Ekkora érdeklődést még nem mutatott soha senki irányában.
Megbeszélik, hogy majd összejönnek valamikor nyuszigátakat szabni, mert az említett védővarázslatokat nem lehet pár szóval elmagyarázni, külön időt kell szánni a gyakorlásukra.
Szóba kerül Erik faluja is, ami a fiúnak nagyon kényelmes, hiszen addig sem lepleződik le, mennyire keveset tud erről a kinti világról.
- Talán újságcikket írtak már róla - morfondírozik. - De mi inkább mesélni szoktunk. Valaha sok szalamandra volt, de ez még a falu történetének elején, amikor a szabad ég alatt gyújtottak tüzeket. Azért Szalamandrán minden évben készítenek egy nagy, mágikus máglyát, és olyankor sok a szalamandra. Ahol én lakom, az Szent-Egyed, de a két falu összeolvadt.
Egyéb érdekeset nem tud mesélni a falu történelméről, ezért elhallgat. Ha otthon lenne, tudná, kihez kell fordulni az izgalmas történetekért. Annyira megszállottja lett az egész világ megismerésének, hogy elfelejtette, mennyi érdekességet rejt saját hazája. Ha senki nem írt még könyvet Szalamandra-Szentegyedről, neki kéne írnia egyet.
Egy s más kiderül a lányról is, például, hogy a szfinxek házába jár. Erik meg a főnixekébe, bár még nem érzi magát odatartozónak, de örül, hogy a lány jó véleménnyel van az Eridonról is.
- Indián lány? - kérdez vissza. Fogalma sincs, az milyen lehet. Nagyon kíváncsi, vajon észre fogja-e venni, hogy ő az, ha találkozik vele.
Mivel Runa sem tudja, hol a vörös klubhelyiség, egy ponton ketté válnak útjaik. A lány a szfinxek klubhelyiségébe megy, Erik pedig tovább lebegteti az egyre sötétebb folyosókon utazóládáját és hátizsákját, remélve, hogy a megfelelő emberbe botlik bele.