36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Tulipánvölgyi Flóra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 110
Írta: 2013. december 29. 13:33 | Link

Tündértudós néni ^^

*Szeretem, imádom, sőt, oda meg vissza vagyok a karácsonyért, de mégis lebiggyedt a szám a napokban. Ennek is több oka van biztos, de engem egy valami bánt, ha ezt így hívják. Hiába rajzolgatok szép képeket, sok tündérrel, amolyan boldog és nagy családiakat, mikor tudom, hogy egyedül vagyok. Tulajdonképpen semmit sem tudok magunkról, magamról, ráadásul mást nem is látok ilyen cuki fülecskékkel, ezekkel az elképesztő szárnyacskákkal vagy ilyen pisze mini nózival. Mikor láttam, hogy mennyire aranyosak együtt a barátok, rokonok, párok, testvérek és azt, hogy mennyire örülnek egymásnak, kicsit elvonultam a kis zugomba és el is pityeredtem. De ez nem mehet így tovább. Nem akarok ennyire buta tündérke maradni. Ezért is fordultam így az ünnep elteltével a hávé nénihze, Szendrei professzorhoz, hátha tud nekem mesélni. Sajnálatomra se ideje - szerintem kedve sem -, se megfelelő tudása nem volt hozzá éppen ezért azt javasolta nekem, hogy keressem fel az iskola egy másik tanárát, Mészáros Grétát. Nem tudtam pontosan ki a néni, csak azt, hogy nála én olyan tananyagféle vagyok. Ez egyszerre tett büszkévé; tény, ami tény, hogy szép vagyok, különleges, cuki és érdeklődnek irántam, de nem ez a lényeg most; és csillant fel tőle a szemem, hiszen akkor ő biztos többet is tud rólam! Ő lesz az én emberem. Ahhoz azért nem fűztem sok reményt, hogy a családomról kiderül valami, de biztos ismer hozzám hasonló lényeket, akkor pedig már egy hatalmas lépést tettem előre. Ezért is határoztam el, hogy meg fogom keresni, de egyelőre nem tudtam mit is kell neki mondanom. Meg kicsit féltem is, hogy berak egy üvegbe és az asztalára kitesz dísznek, mutatós lennék kétségtelen, de én jól érzem magam szabadon a navinések között. Ajj, hogy soha semmi nem mehet könnyen. Egy kis feszültség levezetés gyanánt döntöttem úgy, hogy kicsit körbereppenek a kastélyban, bár félve. Mindig vannak olyanok, akiktől félnem kell. Nem véletlenül… Éppen azzal játszottam, hogy belebújtam a páncélok sisakjaiba, és próbáltam valami morgás félét kiadni, engem szórakoztatott, bár maximum éles cincogásnak hallatszott. Ekkor hallottam meg, hogy valaki szintén itt jár, meg mintha valami papírok szóródtak volna szét. Kíváncsian hajoltam ki a kis résen, hogy megnézzem ki az. Nem tudtam milyen közel lehet, de nagyon érdekelt, az biztos. *
Hozzászólásai ebben a témában
Mészáros Gréta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 29. 15:43 | Link

Tündérke

Ma furcsán nagy az érdeklődés irántam. Reggel egy srác keresett meg, hogy okítsam egy kicsit a legendás lények tudományának mesterségére, majd egy csillogó szemű elsősbe botlottam a keleti szárnyi folyosón, aki minden áron maga akarta, saját kezűleg eljuttatni hozzám a szorgalmiját. Nem kicsit lepődtem meg, hogy ő még az ünnepek alatt is plusz feladatokat csinál. A többesszám a szorgalmi mennyiségére vonatkozott, ugyanis hirtelenjében legalább 4 lapot számoltam össze, amiket a kezembe nyomott. Érthetetlen ez a nagy lelkesedés, biztosan Levitás lehet, ők ilyen fáradhatatlanul szorgosak.
A gondolatra elmosolyodom, ahogy keresztül vágok a nyugati szárnyi folyosón, hogy visszamenjek a tanterembe és ismét nekilássak a szorgalmik és beadandók javításához. Eszembe jut, hogy valaha én is ilyen kis mitugrász voltam és egy perc nyugtot sem hagytam a tanáraimnak, folyamatosan szorgalmikkal bombáztam őket. Hiába, mégis csak Hollóhátas voltam, se a szüleim, se a professzorok, se én magam nem is vártam el kevesebbet az akkori énemtől. És a sok-sok éjjeli tanulás és órákon át való szenvedés végül megtérült. Hiszen tanár lettem és varázslényekkel foglalkozhatok, ami mindenért kárpótol.
Ahogy átvágok a folyosón, egy hangra leszek figyelmes. Mintha valaki beszorult volna valahova és most vinnyog, mert ki szeretne onnét szabadulni. Tanácstalanul körbetekintek, hogy mégis ki és hol eshetett fogságba, de a nagy forgolódás közben kicsusszannak a szorgalmik a kezemből és őszi falevél módjára hullanak le a folyosó padlójára. Nem igazán esek kétségbe a dologtól, sokszor előfordult már, hogy szanaszéjjel szórtam a papírjaimat, így nem lepődök a dologtól. Amint lehajolok, hogy felszedjem a földön heverő holmimat, halk kuncogásra leszek figyelmes. De ez nem az az emberi nevetés, amit hallani szoktam a kastélyban, ez természetfelettien vékonyka hangú. Gyorsan felkapkodom a szorgalmikat a földről, biztonságba helyezem őket a kezemben, és elindulok arra, ahonnan a nevetést hallani véltem. Egy páncél előtt álltam meg végül, de semmi különlegeset sem véltem benne felfedezni - ha leszámítjuk a vastag réteg rozsdát. Már épp ott voltam, hogy továbbmenjek, mikor igazán halk motoszkálás szűrődött ki az előbb említett bádogjószágból. Hirtelen mozdulattal lekaptam a páncél fejét és - őszinte meglepetésemre - egy kis tündért találtam benne.
- Most megvagy te kis csirkefogó! - mondom, miközben játékosan elkapom az apró fülecskéjét. Érdekel, hogy mi járatban van errefelé egy pixi, kíváncsivá tett.
Hozzászólásai ebben a témában
Tulipánvölgyi Flóra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 110
Írta: 2013. december 29. 16:47 | Link

Tündértudós néni ^^

*Ritkák azok az alkalmak, mikor úgy kalandozom a kastélyban, hogy annak ne lenne valami következménye. Velem tényleg mindig történik valami, ráadásul az esetleg többségében pórul is járok. Már mikor elkezdtem játszadozni, akkor fura érzésem lett, de nem foglalkoztam vele különösebb módon. Élénken él benne a legutóbbi ilyen eset, amikor az egyik elsős eridonos kislányra a frászt hoztam, ő nem tudja, de én is megijedtem, szóval sose lehet tudni mi sül ki ezekből az alkalmakból. Mosolygósan bujkálok a páncélban, egészen a zajok hallatáig. De megint kezd minden elcsöndesedni a folyosón. Már majdnem azt hiszem, hogy magamra maradtam, mikor árnyékot látok, ettől megijedve hátrébb akarok repülni, de beleütközve a páncél hátsó felébe zajongani kezdek. Megint megcsináltam, gratulálok kedves Flóra! Kicsit szidalmazom magam, de a következő pillanatban már eltűnik az eddig bújtató fejrész a fejem fölül, egy szőke nénivel találom szembe piciny szárnyas valómat. Belém fagyott a szó, nagy szemekkel, megdöbbenve tekintek rá. Utána meg már a grabancom is elkapta. Hajaj, most aztán pácban vagyok. Tutira biztos, hogy nekem itt nem szabadna játszanom, és ezért most olyat kapok, hogy azt még majd a dédunokáim, már ha nekem lehet olyan, nem tudom, is megemlegetik. Megint ugyan ott tartok, már persze ami a tudásomat illeti. Nem lesz ez így jó… De nincs időm ezen agyalni. Elkezdenék beszélni, de az csak abban nyilvánul meg hogy éles, szinte elviselhetetlen hangok jönnek ki a torkomon. Nekem is előbb kéne gondolkodni, mint a számat jártatni. Közben felismerem azt is, aki az elkapóm lenne. Egészen olyan, mint ahogy Véda néni leírta őt nekem. Miután beszélt, az oldalamra kötött mini tasakomból port szórok rá, így érteni fogja azt, hogy mit is mondok.*
- Nem akartam semmi rosszat, tényleg, véletlen volt, mármint csak, indultam vissza a Navinébe. Bocsánat.
*Hadarva mondom végig, aztán lesütött szemekkel várom a reakciót. Szemeim felcsillantak hátha engedi, hogy érdeklődjek nála, egy próbát megér nekem.*
- Maga tetszik lenni az LLG tanárnéni?
Hozzászólásai ebben a témában
Mészáros Gréta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 30. 01:26 | Link

Tündérke

Érdekesnek ígérkezik ez a mai nap. Ahhoz képest, hogy jó 30 órája nem aludtam, egészen tűrhető a viselkedésem, nem nyeltem még le senkit keresztben, sőt, még az újabb plusz munkát is egész készségesen és mosolyogva vettem át a delikvenstől. A reggeli kis eszmecsere után egészen felfrissültnek érzem magamat, úgy tűnik, rászorultam már egy kis társaságra és csevelyre, pedig nem vagyok az a kifejezetten szociális típus. Oké, ha valaki hozzám szól, azt nem torkollom le, hogy mi a fenét képzel magáról, hogy meg mert szólítani, de nem igazán igénylem azt, hogy valaki mindenáron társalogni próbáljon velem. Védával beszélgetek mostanság a legtöbbet, hiszen egy teremben, felváltva tartunk órát és elengedhetetlen, hogy néha csevegjünk a másikkal. Ő jelenti pillanatnyilag minden szociális interakciómat. Szóval ma valahogy úgy vagyok vele, hogy az elmúlt időszak _összes elmulasztott beszélgetését és találkozását most kell bepótolnom. Ez egy ilyen nap. Meglepetésekkel teli.
Nagy szemeket meresztek a két ujjam között virnyákoló kis szárnyasra, és csak most tűnik fel, hogy nem pixi, hanem tündér. No fene, nem is tudtam róla, hogy a kastélyban élnek és mászkálnak efféle lények. Nekem soha senki nem szól semmiről. Talán ez egy nagyon jó és nyomós indok arra, hogy végre elkezdjek társasági életet élni. Szemlátomást tündérke nagyon szeretne velem közölni valamit. Mármint az éles sipákolása és a kapálózása erre utal. Csak én meg nagyon nem értem, hogy mit akarhat mondani. Viszont ez a sivítás fülettépő, szóval hirtelen elengedem a fülecskéjét és a tulajdon hallószervemhez kapok. Nem ez az a hang, amit altatódalként szeretnék, az biztos.
A kis virgonc valamit kotorászik az oldalán lévő tasakban, majd kivesz belőle valamit, amit felém dob, és hirtelen megértem, hogy mit mond. Néhány pillanatig döbbenten meredek a tündérre, annyira szokatlan és új élmény nekem ez az egész. Tündérport használt, teljesen biztos. Hallottam már róla, tudtam a létezéséről, de eddig még soha nem használták rajtam, és ez teljesen... furcsa.
- A-a, semmi gond - mondom és közben fejrázással erősítem meg, hogy tényleg nem haragszom rá. Ugyan már, semmi rosszat nem akart, csak játszott valószínűleg. A tündéreknél gyakori.
 - Igen én vagyok az. Szólíts nyugodtan Grétinek - mondat közben pedig odanyújtom neki a kisujjamat, mintegy bemutatkozás gyanánt. Hihetetlen, hogy ma rám vadászik mindenki... Mit követtem el, hogy pont ma, mikor olyan eszementül kialvatlan vagyok, a sors rám szabadít egy rakás embert... ja, meg egy tündért.
- Ne haragudj, nem volt még alkalmam tündérekkel beszélgetni, eléggé új még számomra a dolog - időközben felfigyeltem rá, hogy simán, nyitott szájjal bámultam szegényre, ami azért nem egy illedelmes dolog. Remélem nem az a gőgös fajta, aki ennyin megsértődik és azonnal tovaszáll...
Hozzászólásai ebben a témában
Tulipánvölgyi Flóra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 110
Írta: 2014. január 2. 17:14 | Link

Tündértudós néni ^^

*Utoljára azzal váltunk el egymástól az egyik navinéssel, hogy jobban oda kell figyelnem arra, hogy hol bóklászom, arra ki kaphat el. Teljesen igaza volt, bár akkor csak legyintettem. Nem sejtettem - ó, dehogyis nem -, hogy pont egy néni fog nyakon csípni. Egy kicsit azért megnyugtat, hogy nem a bájitalos bácsi jött erre, mert tuti valamit főzött volna belőlem, vagy nem az átkos néni, hát, tőle is jól megijedtem volna! Tehát tulajdonképpen a jobbik rossz ez most nekem, igaz? Vagy legalábbis így érzem. Kicsit kevésbé kapálózva, bár tisztes távolságból szórom rá a port, aminek köszönhetően az első problémát áthidaltam. Jöhet a többi, szerencsére nem akar megbüntetni - amúgy tündért szabad büntetni?-, úgyhogy fellélegezve tekintek rá, és ismerem fel benne a lénygondozós tanárt. Az, hogy megengedi, hogy a keresztnevén szólítsam, rádöbbentett arra, még be sem mutatkoztam eddig. Látványosan a homlokomra csaptam, majd kicsivel csökkentve a távolságot, megfogtam a felém mutató ujjat, gondoltam ez az a szokás lehet, amit már láttam a diákok között. Mikor megismerkednek, akkor gyakran ráznak kezet. Ez nálam kicsit nehézkes, maximum engem tudna jól megrázni.*
- Gréti. Az szép név, az enyém is az, mármint Flóra vagyok…
*Tényleg szeretem a saját nevemet, na. Egyébként meg, szerintem nem véletlenül lett ez a nevem. Vannak a mesékben, most nem jut eszembe melyikben, jó tündérek, és az egyiket is így hívják. Egyszer Emma olvasott fel nekem egyet, abban hallottam. Már ott is jól hangzott, hát még akkor, ha én mondom! Visszakanyarodva a nénire, aki közben a kissé bamba tekintetemmel találkozhat, és éppen bocsánatot kér a semmiért, akaratlanul is megkacagtat. Mikor a pocimat már nem kell fognom a rázó nevetéstől, akkor ránézek.*
- Fura, hogy a néni, szóval Te, tanítasz engem, vagyis na, a szárnyasokról, és még soha nem találkozott velünk. Pedig tudod… kerestelek, vagyis akartalak már…
*Kezdek bele sejtelmesen, ráadásul már komoly hangszínre is váltok. A felém hagyott kézfejére repülök, remélem, nem rémítem meg vele, és rácsücsülök. Aztán egy hatalmas sóhaj után felhúzom a lábaim, két kezemmel rákönyökölök, és a fejem támasztom, kicsit lemondó arckifejezéssel.*
- Tudod, senki nem ismer, tud semmit, ami érdekel, hiába kértem, hogy meséljenek a családomról, vagy csak arról, milyenek lehetnek. De senki nem tudja mik, vagy kik azok a tündérek igazán. Te se tudsz nekem mesélni róluk, rólunk?
*Nézek rá, és hadarom szinte el a mondókámat, pici vagyok, de bármire képes szinte, ha valamire kíváncsiságom erősen kiterjed. Ilyen a múltam, a jövőm és a jelenem. Meg úgy saját magam. Például sosem értettem, hogy miért kell a kis poromat használni, idő volt, mire rájöttem, de azt mai napig nem tudom, miért nincs senki, aki az én nyelvemet értené. Pedig annyi, meg annyi diák jött külföldről, fura nyelveket beszélve.*
- Gréti, én most vagyok 9 éves, azt mondta nekem egy levitás kislány, hogy szerinte a tündérek nem tudnak olyan sokáig élni, mint az emberek… akkor én öreg vagyok? És lehet, hogy…
*Ki sem merem mondani neki, csak lehajtom a fejemet, miközben végignézek a tetemes papírkupacon, amit hozott. Biztosan van jobb dolga is nálam, sőt, ahogy elnézem eléggé elhavazták. Szegény néni, illetve Gréti. Még remélem a válaszokat, addig végig a száját és a szemeit figyelem.*
- Nem akarlak ám feltartani, tényleg nem csinálok ma már több bajt…visszamegyek a helyemre!
Hozzászólásai ebben a témában
Mészáros Gréta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. január 7. 01:29 | Link

Tündérke

Egy dolgot már nagyon megtanultam életemben: a tündéreknek nehezen áll be a lepénylesőjük. Komolyan, attól függetlenül, hogy megérted-e, hogy miről beszélnek éppen neked vagy sem, nagyon nem tudják megállni azt, hogy ne hallassák a kis hangjukat. Ami, lássuk be, abban az esetben, ha nincs a kéznél éppen egy kis tündérpor, nagyon kellemetlen élmény tud lenni az ember fülének. Mert ezeknek a kis jószágoknak a hangja valami olyasmire hasonlít, mint mikor a tanár körme megszalad a táblán. Eléggé fülsértő.
- Örvendek Flóra! - egyes sztereotípia kipipálva. A tündérfélék nagyon hiúk, ezért is hajlandóak üvegbe záródni néha. Mert így egy lakás, egy otthon díszét képezhetik a szépségükkel. Flórának éppenséggel a neve tetszik nagyon magán. Aztán kacagásra fakad, ami még így is, hogy most már értem azt, hogy mit mond, eléggé furcsa hangot generál. Megállom, hogy ne akarjam ismételten befogni a fülemet, ami egy kicsit nehéz, de viszonylag hamar abbahagyja a nevetést.
- Nem azt mondom, hogy nem láttam még tündért. Csak beszélgetni nem volt még alkalmam veletek. Kevés olyan mágikus lény van, akivel ne találkoztam volna eddigi életem során - először megcsóválom a fejemet, hogy ráerősítsek a tényre, hogy igenis volt már dolgom tündérekkel, sőt, még pixikkel és doxykkal is. Az utóbbi kettő jelentősen kellemetlenebb élmény volt. Utána pedig rámosolygok a kis szárnyasra, hogy megnyugtassam. Kissé meglep, hogy ráreppen a kézfejemre, de nem ijdek meg tőle, inkább a banya portréja alatti kanapé felé sétálok, hogy ott leüljek kicsit. Rámfér, hogy megálljak egy kicsit pihenni. Közben meg csak úgy záporoznak a kérdések és az információk, azt se tudom hova legyek hirtelen, annyi mindent elmondott.
- Nem tudom, hogy mennyit tudok neked segíteni, igazából nagybestiákra vagyok szakosodva, nem sokat kutattam a tündérek után, de ha kérdezel, akkor lehet, hogy tudok válaszolni neked - biztos vagyok benne, hogy most le fogom lombozni némileg a hangulatát, de szó, mi szó, tényleg nem sokat foglalkoztam az apróbb varázslényekkel, így a tündérekkel vagy más kis szárnyas lényekkel sem. Szeretnék segíteni neki, de nem tudom, hogy az én tudásom mire lesz itt elegendő.
- Micsoda, komolyan? - képedek el teljesen a megállapításon. - Hát ez a lány vagy nem tanul LLG-t, vagy nem hozzám jár be órára. Ugyanis a tündérek sokkal tovább is élhetnek, mint az emberek - bátorítóan mosolygok a kis szárnyasra, látom mennyire letöri a gondolat, hogy ő már öreg. Pedig nem az, egyáltalán nem, a maga kis 9 évével még nagyon is gyereknek számít. Tudtommal a tündérek kétszer annyi ideig élnek ideális esetben, mint mi, emberek.
- Egyáltalán nem tartasz fel. Sőt, örülök, hogy egy kicsit kihúztál a munkám alól, sokat dolgoztam mostanában nagyon - ismét csak megrázom a fejemet, tulajdonképp boldog vagyok, hogy egy kicsit ki tudok kapcsolni, az utóbbi időben úgyis kezdett kiújulni a migrénem. Lehet egy cseppet túlhajtom magamat, ha a munkáról van szó. - Nos, kérdezz nyugodtan, ha szeretnél.
Hozzászólásai ebben a témában
Tulipánvölgyi Flóra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 110
Írta: 2014. március 14. 01:53 | Link

Tündértudós néni ^^
Bocsáááánat  Sad

*Miután sikerült a kacagáshullámból kikecmeregnem, és még be is mutatkoztam, ezzel is letudva egy… szabályt? Valami ilyesminek hívták a nagyok, akik tanítottak, mindegy. Lényeg, hogy én kedves voltam és ő is velem. Gréti. Igazán szép név, olyan hangzása van, mint egy virág név. Vajon a néni szereti a virágokat? Biztos, nincs olyan lány, aki ne szeretné, és a néni is csak lány. Ó, most nézem csak, milyen szép aranyhaja van neki is. Ezzel a lendülettel sétálok kicsit a kezén, majd a vállához repülök, hogy a hajából egy tincset a kezembe vehessek, azzal a céllal természetesen, hogy megvizsgáljam, az enyémmel összehasonlítva. Amilyen hosszú neki, nekem annyira rövid minden szála, de egész hasonló színe van, meg a tapintása is.*
- Néni, nekünk a hajunk ugyan olyan szép? A néninek is van tündér rokona, azért van aranyhaja? Nekem lehet olyan rokonom, aki ilyen nagy, és… ember?
*Érdeklődöm csillogó tekintetemmel, szerencsére nem fülsértő hangomon, hála a tündérporomnak, ami mindig kisegít. mire is mennék nélküle! Bár, már egészen fogyóban van, de szerencsém van, mert a virág, aminek a virágpora szükséges nekem, az tavasszal és ősszel virágzik, és termel virágport, szóval nemsokára mehetek gyűjtögetni, mint a méhecskék. Bzzz-Bzz-Bzz. Egyébként a navinések is kis méhecskék, szorgosak, sárga-feketék, cukik és szeretik a mézet, meg a virágokat és tudnak szúrni is! Mármint nem szó szerint, hanem, ismerek olyat, aki ügyesen tud visszavágni, ha bántani akarták. Nagyon eszes és cseles, mint az a nagylány, azt hiszem, Zoénak hívják.*
- Láttál már Unikornist is? Sokan mondogatják a mi házunkban, jaj, igen, ha még nem mondtam volna, navinés kislány vagyok ám, a klubhelyiségben van kis mini birodalmam, én vagyok a szoba dísze! Szóval, van, aki nagyon szeretne látni, de mindenki azt meséli neki, hogy sosem fog…
*Kezdek bele ismét az aggodalmaskodásba, bár ezúttal kevésbé vagyok megrémült, mint amikor elgondolkodtam, azon, amit ezután tettem fel először valakinek kérdésként. A korom. Érdekes dolog, mert azt látom, hogy itt mindenki, már kiskorától kezdve tisztában van az alapvető dolgaival a fajtájának. Én meg… hát, nem vagyok túl okos, sőt, kifejezetten tudatlan vagyok, mai nem egy jó dolog.*
- Csak azért érdekelt ám a kor, mert még nagyon sok rajzötletem van, de nem tudom, lesz-e időm mindre, meg szeretnék még sok helyet látni a kastélyban, a legnagyobb vágyam pedig egy barát ám, mármint, van nekem, de egyik sem tündér, te nem tudod esetleg, hol találkozhatnék eggyel? Esetleg, van még a kastélyban? Kicsit rosszul érzem magam ettől, hogy egyedüli vagyok, még akkor is, ha jó különlegesnek lenni…
*Nyüszögöm el a bánatom, mintha az, valami eszméletlen nagy probléma lenne, amitől kitör a mugli harmadik világháború, de én tényleg annak érzem. Közben szabadkozom azért, mert mégsem traktálhatom minden apró dologgal, de nagyon aranyosan még engem tart szórakozásnak, ami jólesik, mosolyra is húzódik a szájacskám, és a kék szemeimmel az ő arcát fürkészem. Jobban megnézve, tetszik a nózija. Nekem olyan nagyon gömbölyű, az övé meg olyan más. Hát, ha örül, ha nem, a haja után ezt is szívesen szemügyre venném, mindebből viszont csak azt láthatja, hogy lebegek előtte, közben pedig az orromat taperolom, meg a levegőben az övéhez méregetem, félszemmel lesve a távot és az arányt. Biztos mókás vagyok.*
- Van az a madár, tudod melyik, amelyik olyan, mint egy rossz kisbaba, folyton nyivákol, vagy mit csinál, na, én attól félek, valahogy tudom, hogy félnem kell tőle, az érdekelne, hogy van ellene valami orvosság? Valami lötty, amit ráöntök és elszalad, vagy ilyesmi? Mert nem vagyok sárkány, hogy esetleg sülthusit csináljak belőle, se nagy Merlin, hogy elvarázsoljam, ha veszélyeztet…
Utoljára módosította:Emma McNeilly, 2014. március 16. 18:00
Hozzászólásai ebben a témában
Mészáros Gréta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 18. 11:56 | Link

Tündérke

Az egyik kezemben egy nagy kötegnyi papírmunka pihen, a másikban pedig egy tündér csücsül. Egy maroknyi munka és egy nála kisebb maroknyi szórakozás. De nekem most ez is sokat jelent, szerintem a tanári gyakorlatom óta nem jártam legendás lény közelében. Nem igazán van időm utazgatni már, mint régen, most a tanítás van előtérben és ez eléggé sok szabad percemet leöli. De egyszer nagyon szívesen visszatérnék ahhoz a világjáró életmódhoz, szerettem az éveket állatok tanulmányozásával tölteni.
Meglepődök, mikor a hajam után nyúl, és nagy elánnal nézegetni és tapogatni kezdi. De aztán jót mosolygok csak a kis megállapításon.
- Nem, nekem nincsen a rokonaim között tündér, nem is lehetne.
De csapjuk hozzá, hogy kétségtelenül nagyon vicces lenne, ha lehetne mondjuk egy szárnyas kis unokatestvérem. Ő lehet nem örülne nekem annyira, mert állandóan vizsgálgatnám.
- Az tény, hogy ritka dolog, ha valaki lát unikornist, de egyáltalán nem lehetetlen, hogy találkozzon eggyel - mondom Flórának. Én már voltam egyszarvú-lesen, ha valakinek nincs végtelen türelme, akkor ne is vágjon bele a dologba. Hihetetlen, mennyi időt képes az ember beáldozni arra, hogy életében legalább egyszer találkozzon egy unikornissal. Nekem két napom ment rá, míg előkerült egy. De teljesen megérte, akár két hetet is hajlandó lennék rááldozni, hogy újra láthassak egyet.
- Nem kell aggódnod, biztosan meg tudsz rajzolni még mindenfélét - simogatom meg a mutatóujjammal a tündérke buksiját. Aranyos, hogy ennyire túlaggódik mindent, pedig semmi oka nem lenne rá, mert ahogy az előbb is említettem, tovább élnek, mint az emberek. Aztán csak a homlokomat ráncolom a soron következő kérdésre. - Nem tudok róla. Arról sem tudtam, hogy te itt vagy - ami pedig meglehetősen rosszul érintett, mivel lényegében én nézek utána a kastélyban élő, nem emberi lényeknek. A manókra is néha ránézek, hogy mi van velük, de azt nem tudtam, hogy egy tündérnek is lehet néha a körmére kéne kukkantsak. Ezek után legalább lesz néha okom, hogy elnézzek a Navine felé.
Enyhén elkerekedett szemekkel hallgatom, hogy Flóra valami sikítós madárról beszél, amit szeretne jó távol tartani magától, ha lehet. Kattognak a fejemben a kerekek, nem tudok rájönni, hogy mire gondolhat, talán a fáradtság teszi, de egyáltalán nem jönnek a gondolatok. Aztán leesik a tantusz.
- Ja, az augurey-re gondolsz! - teszem meg a nyilvánvaló kijelentést, aztán továbbfűzöm a gondolatmenetet. - Nincs ellene semmiféle "gyógymód", hogy úgy mondjam. Különben csak akkor rikácsol, ha eső közeleg, egyébként csendben van. És nem fog bántani, mert nem eszik tündért, ne aggódj - az utolsó gondolatot mosolyogva fűzöm hozzá, remélem ő se gondolta, hogy egy augurey megeheti. Finnyásabbak annál.
Hozzászólásai ebben a témában
Tulipánvölgyi Flóra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 110
Írta: 2014. március 19. 15:31 | Link

Tündértudós néni ^^
Köszönöm a beszélgetést! Kiss

*Összegezve ezt a rövidke kis időt, azért kivételesen megérte lebukni, hiszen se elfenekelést, se leszúrást nem kaptam, helyette sok segítséget! Akármennyire szeretek a portrékkal feleselni, vagy a páncélokban játszani, azért ez is tetszett. Főleg mert jól megnézhettem a nénit közelről, anélkül, hogy az lepöckölt volna, mint valami elkóborolt porszemet. Túlzás lenne azt mondanom, hogy porszem a méretem, de nem vagyok nagyobb egy hörcsögnél biztosan.  Mindenesetre, visszaköltözött mosollyal a pofikámon nézek rá és eresztem el a tincset a kezemből, meg kíváncsiskodok a rokonságáról. Érdekel, mert ki tudj, lehet találkoztam már családtaggal, csak nem tudok róla? Az viszont elég szomorú, hogy neki nincs.*
- Pedig egész szép vagy te is, érdekes dolog ez.
*Miközben kimondom ezt a bókfélét, vagy olyasmit, a szemeibe nézek, amiben felfedezem az érdeklődés mellett a furcsállást is a mutatványaimra. Teljesen igaza van, gondolom az emberek nem szokták egymást így vizslatni meg vizsgálgatni, de egyszer mindent meg kell tapasztalniuk, nem? Mikor máskor tehetné ezt meg, ha nem itt és nem most, velem.*
- Te már láttál sokat? Tényleg annyira aranyosak és szépek? Szerinted is olyanok, mint a navinések? Vagy ez tévesztés, a méhecske jobban illene arra a… hogy hívják azt, a lényünket, jajj, mindjárt eszembe jut! Őőő… címerállat!
*Fecsegek össze meg vissza, ami meglepő módon nem riasztotta el az lény tudósomat, aki igencsak készséges velem. Látom, ahogy pár percre elmereng, ekkor nézek a papírkupacára. Átreppenek arra az oldalra, és most a másik oldalamról előveszek egy kis csillámot a zsebemből. Mi mást hordanék ott? ki gondolta volna, igaz? Szép színes is lehetne, de ma sárga-fekete van nálam, ház reklám mindenhol! Egy szívecske formájú csillámfoltot csinálok az egyik lap szélére, meg egy csillámos olyan tetkót a néni kezére, ha hagyja. Még alkotok, figyelem azt, ahogy beszél hozzám.*
- Akkor most örülök is, meg nem is, jó lesz, hogy rajzolhatok még soookat, vagy rengetegeeeeet, de annak, hogy ezt egyedül kell, annyira nem. Szerinted valaha kerül ide még másik tündér rajtam kívül?
*Nézek rá reményteli várakozással, mert tényleg arra számítok, hogy most bátorítóan majd mond valami szipi-szupit, és mindennek happy end lesz a vége. A felajánlását arra, hogy bármit kérdezhetek, azonnal kihasználom, és meg is bombázom a csúnya madár témájával. Mikor kimondja a nevét, már nekem is beugrik, így helyeslően csak bólogatok rá, majd keserédesen végighallgatom, hogy nincs ellenszere. Nem szeretem a madarakat, őt meg pláne, ha tehetném megtiltanám, hogy bárki a kastélyba hozza őket, egyszer egy megtámadott, ha meg akar enni, ha nem, inkább maradjon messze, mert túl finom falat lennék.*
- Eső? Olyan jósolós madár ő akkor?
*Ahogy ezt kimondom, a folyosó másik végéről a nevem kiabálja egy kislány, biztos a házvezető néni küldte utánam, megint, nyomozni és visszaparancsolni a házba. De még alig játszottam. Kicsit leszegett fejjel várom, hogy esetleg még mondjon valamit a néni, aztán elkezdek búcsúzkodni.*
- Köszönöm a sok információt! Nagyon kedves a néni, nem olyan, mint a házvezető helyettes bácsi, ő nem szeret, mert fél, hogy becsillámozom a kupáit! Na, de most ahogy hallod, jobb, ha megyek, mert bajban leszek!  Sziiiiiia!
*Kiabálom, miközben már reppenek is a folyosó egyik vége felé, ahonnan a hang jött. Ott várt engem Odett, a mai fuvarom. Békésen a vállára csücsültem és el is indultunk a Navine felé.*


Hozzászólásai ebben a témában
Mészáros Gréta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 20. 17:52 | Link

Tündérke
köszönöm a lehetőséget. Cheesy Kiss

Kellemes ez a kis társalgás, hozzá tudnék szokni, ha Flóra néha belibbenne csak hozzám a terembe és a kis semmiségeiről és az általa nagyon komolynak vélt problémáiról folytatnánk eszmecserét. Sokkal jobb lenne, mint egyedül ott kuksolni a sok pergamen között és várni, hogy hátha Véda jön, és beszélgetünk kicsit a napunkról, a diákokról, a problémáinkról. Szomorú, hogy az ember ennyire képes izolálni magát, de végül is javarészt az én hibám. Kár ezen keseregni. Ráadásul ma elég nagy a forgalom nálam az átlagoshoz képest, ott van reggelről Axel, meg a szorgalmis Levitás is. Most meg a tündérke.
Egészen furcsán tudnak bókolni ezek a kis szárnyasok. Érződik a szavakból, hogy önmagukat helyezik az első helyre, mindenki más csak utánuk következik, de azt hiszem ez így van rendjén. A természet és mi, emberek, alkottunk már furcsa lényeket, ráadásul a tündérek még a kevésbé fura kategóriába esnek. Így csak megértően bólogatok Flóra arra irányuló megjegyzésére, hogy én is "egész szép vagyok".
- Hát azért olyan aranyosnak nem mondanám őket, inkább félénkek, de szépnek tényleg szépek - igen, meg ha jól rájuk hozod a frászt, akkor a szarvuk dísze lehetsz egy darabig, de ezt már inkább nem mondom ki. Nem akarom lerombolni szegény, unikornisokról kialakított képét. Bőven elég, ha ennyit mondok el neki. Remélem megelégszik ennyi információval.
- Nem tudom, hogy a Navinések is olyan izgő-mozgóak-e, mint a méhkaptár, de könnyen lehet - kuncogok a bajszom alatt a címerállatcsere gondolatára. Furcsa lenne ezek után, ha egy batár nagy méh lenne az unikornis helyén a Navine címerben. Azt hiszem, konzultálnom kéne erről a dologról Védával és Istvánnal is. Meg sem próbálom elképzelni ezt a beszélgetést, jobb úgy mindenkinek.
- Ühüm - dünnyögöm, miközben figyelem, ahogy kipingálja az egyik szorgalmis pergamen szélét. Aztán észbe se kapok, de már a kezem van soron a rajzolósdiban. Meghat, hogy így el tudja foglalni magát egyszerűen ezzel és közben beszélget velem. Keveseknek fűlik a foguk hozzá, hogy egy tanárral diskuráljanak, amennyiben a másik fél nem tanár.
- Fogalmam sincs - felelem kissé elmélázva a dolgon. - Én mindenesetre remélem, hogy nem kell egyedül rajzolgatnod majd mindig - teszem hozzá mosolyogva. Rossz lehet, hogy így egyedül van, és nincsen senki a kastélyban, aki hasonlítana rá. De biztos vagyok benne, hogy az unikornis csikókkal is jót játszik a sárgák tornyában, és talál majd magának egy rajzpartnert.
- Igen, valami olyasminek tartják... - nem mondom tovább a mondatot, mert közben valaki a folyosó végéről Flóra nevét kiabálja. Biztos Véda küldte a lányt, hogy nézzen rá a tündérke tíz körmére. Gondolom nem lehet alaptalan a feltételezése, hogy valami rosszaságot csinál éppen valamerre a szárnyas.
- Hát, örültem a találkozásnak Flóra. Istvánnak meg nyugodtan kend össze egy-két kupáját - kacsintok még egyet az utolsó mondatom mellé, majd figyelem, ahogy a tündér elreppen a kezemről és a lányhoz reppen. Jut eszembe, nekem is mennem kéne. Van még egy halom javítani valóm. De előbb irány a konyha és egy bögre kávé!
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet