37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Első emelet
Oldalak: « 1 [2] 3 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 769
Összes hsz: 2532
Írta: 2015. február 23. 22:11 | Link
Kilián

Ez egy elátkozott nap volt.
Valamiért már ébredéskor érezte, hogy lóg a levegőben valami - már csak gyűrött inge maradt, a kávéjában macskaszőr úszott, bűbájtanon felgyújtották a pergamenjeit és a talárját is, mire sikerült reagálnia és eloltani, a boltban az egyik vásárló egy egész polcot leborított és a sor csak folytatódott... Hazaúton ott tartott, hogy egye fene, ebben a sötétben úgyse látja senki, ő rágyújt, de csak ekkor jött rá, hogy észrevétlen elfogyott a filtere. Dohogva mászott fel a toronyba, annak biztos tudatában, hogy ő most lezuhanyzik, mert még mindig pernye van a hajában, aztán olvas és lefekszik aludni, mert ma éjjel legfeljebb a plafont robbantja a saját fejére, de értelmes munkát nem tudna végezni.
És akkor jött Murphy...
Fogalma sincs, ki hagyta nyitva az ajtót, de mivel ő tért vissza utolsóként, esélyesen az ő számlájára írható, hogy Sherlock meglépett. Jared szerencsére már aludt, mire felfedezte, hogy a dög nem az öccse párnáján horpaszt, ahogy szokott, és a kedvenc helyein sincs. Sőt, ha már itt tartunk, az Eridonon belül se...
Most azon a szinten volt, hogy nem is mert olyanra gondolni, mint "rosszabb már úgyse lehet", mert Merlin a tanúja, hogy ha az állat kiment egész a birtokra, akkor felőle megeheti az első kóbor hippogriff, mert ő ugyan nem megy utána éjnek évadján az erdőbe, akármennyire is meg fogja bánni ezt a döntést, amint tálalnia kell fivérének, hogy imádott kandúrja szőrén-szálán eltűnt. Már a sokadik folyosót járta végig, egyik kezében a prefektus-detektorral, másikban az iránytűvel, ami mutatja ugyan, merre kellene mennie, a kastély útvesztőjében azonban csak egy irány édeskevés. Magában szinte szünet nélkül szitkozódott, mert amilyen szerencséje volt, minden sarkon arra számított, hogy belefut egy tanárba, miközben ez a tökkelütött macsfajzat éppen se hall, se lát üzemmódban fut.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. február 26. 02:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cornelia R. Knight
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 577
Írta: 2015. március 7. 01:40 | Link
Az Áldozat


Olyan más, rettentően furcsa, annyira idegen az új hely számára. Valahogy pár nap alatt csak megrémült a sok furcsán beszélő embertől, mintsem beleszeretett a helybe. Pedig ő maga választotta, ég tetszett is neki a nyüzsgő környezet, most azonban bármennyire sok itt a külföldi diák, iszonyatos egyedüllét fogta el. Se barát, se egy ismerős, se senki. Mindenki jobban járt volna, ha csereprogram helyett elmegy bálnahátvakarónak, vagy krokodilfogmosónak, esetleg hivatásos távolbanézőnek.
Nem feltétlenül az a feladós típus, mégis megfordult már a fejében az évnyitó közeledtével, biztosan jól döntöttek-e a bizottságnál, hogy ő lett az egyik kiválasztott, aki cserediákoskodhat két tanévet, ráadásul magát is meg-megkérdőjelezte abban, hogy miért is a magyar iskola mellett határozta el magát. Nem volt a helynek rossz híre, a szüleivel pedig már leharcolta a dolgot, hiszen számukra sokkal nevesebb iskola lett volna az álom lányuk számára. Túl élhető, csak idő kérdése... ugye?
Elég csendes és nem valami nyitott hozzáállással bandukolt a folyosón maga mellett társával, Ace-szel a huskyval. Egész fiatal egy eb még, nagyon játékos, de legalább annyira szeleburdi is. Azonban jobban aggódik azon, hogy vélhetően eltévedt a kastély rengetegében, mert fogalma sincs hol van és merre menjen. Érzékeli, ahogy nevetve megy el pár nála -gondolja ő- idősebb diák figyelmen kívül hagyva őt. Hát, senki sem kezdhet úgy, hogy egyből szeretik, mint a korábbi iskolájában. Tudja, hogy mindennek oka van, most is így van ez, ha el is tévedt. Lehajtott fejjel megy a kutyus után, aki szaglászva koccan a fejével minden útjába kerülő dolognak, így érkezik egy páncélhoz is, amit addig-addig piszkál, még az borulni nem kezd. Cornelia reflexből kapkod előre, hogy el ne boruljon a robusztus, de nem sikerül megakadályozza. Ez igazán szép volt, mindkettejüktől. Komolyan, díjnyertes bemutatkozás az iskola... valamelyik részén, mert erről még mindig nincs nagy fogalma, hol is van. Egy alkarrész marad a kezében a kapkodásból, azonban a többi része egyenesen borulni kezd az útirányba, ahol még fel se mérte áll-e valaki vagy sem, az eb után kap.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ace >< ♥
Várkonyi Arnold
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 245
Írta: 2015. március 15. 18:22 | Link
Michelle
#edictummegjelenés #felkészületlen #kitekerikanyakátcsakmégnemtudja

Túl a vizsgákon, végre teljes nyugalomban teszem meg a jól megszokott hétvégi kis túrámat. A délelőtt nagy részét lent töltöttem a faluban, találkoztam Lillával is, megint nagybevásárlást tartottam a cukorkaboltban, pótolni kell a rohamosan fogyatkozó édességkészletet. Bár annak is elfogyott már a fele az együtt töltött idő alatt, de nem számít, ezzel még kihúzom valahogy pár napig, aztán ott van a dugi adag vészhelyzet esetére, és ha még az is elfogy, hát kénytelen leszek befejezni az egész napos hátsó meresztést, és ellátogatni a konyhára a manókhoz, térden csúszva könyörögni nekik némi süteményért.
Hátizsákom pántjaiba akasztott hüvelykujjal, idült vigyorral a képemen dúdolgatok magamban a folyosón, épp visszavonulót fújnék a mai napra, a klubhelyiséget megcélozva. Olyannyira a történtek, és leginkább Lilla hatása alatt állok még így is, hogy nincs a közelemben, hogy teljesen kimegy a fejemből mi is a mai nap jelentősége. A nemzeti ünnepünkön kívül, természetesen. Gondtalanul sétálgatok, azzal szórakozom, hogy a folyosó köveinek vonalán haladjak, aztán hogy csak a kövekre léphetek, néha kibillenve az egyensúlyomból. Elég idiótának tűnhetek egyébként. Egy húszas évei elején járó férfiú, aki olyasmivel játszik, amivel a nála tizenöt évvel fiatalabbak szoktak, körülbelül. Eddig sem törődtem túlságosan azzal, ki mit gondol rólam, pár ember kivételével, ők pedig pontosan tudják, hogy nem vagyok teljesen százas, asszem túl is tárgyaltuk a dolgot.  
Még a sutyorgás sem jut el a tudatomig, ami az épp mellettem elhaladó diákoktól származik, így nem is segítek magamon, hogy legalább valamennyi időm legyen felkészülni az elkövetkezendőkre, pedig ha egy kicsit odafigyelnék, tutira leesne, miről van szó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Julien király
INAKTÍV


Havas Julien || Mikulikánus
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 2307
Királyi meglepetés
Írta: 2015. április 2. 11:14
 | Link


A banya most biztosan mereszti a szemét lefele, az alatta lévő kanapén ücsörgő fiúra, aki, mondjuk úgy, igencsak furán fest. No nem, nem amiatt, mert fehér pólóban, és még  mindig szaggatott farmerben ül. Nem, hanem amiatt mert feje tetején két nyuszifül pihen, kezén pedig mókás, nyulas kesztyű. Az emberriogatás ugyan most nem játszik szerepet, de a meglepetés ereje igen, és úgy érzi, hogy ez most igencsak annak fog hatni. Kesztyűs mancsai között egy dobozkát szorongat, és csokinyuszit, mivel, annak, aki most épp vár, így kíván meglepetést okozni -  a látványon kívül. Mivel néha nem felejt el mindent, és ez lassan erényei közé is felírható, nem feledte el a lány születésnapját sem, és azt se, hogy illene valamit meglepit vennie a jeles napra. Mondjuk úgy, hogy erőn felül teljesített. Nem valami idióta dolog pihen kezei között, hanem egy nyaklánc, illő medállal, amely reméli, hogy meg fog felelni az ízlésnek. Ha még egy csokor virág is lenne nála, ő lenne a romantika megtestesült mintapéldánya. Leszámítva a füleit.
Nem hozott órát, és nem is türelmetlen. Kinyújtott lábakkal trónok a kanapén, kényelmesen, és a fejében csengő muzsika dallamát „hallgatja”. Nemigen tévednek erre, de aki mégis, és még meg is bámulja, vidáman megérdeklődi, hozott-e répát, és, hogy megnyugodhat, nem ő fogja tojni a húsvéti ajándékait, csak dublőr. Páran jót röhögnek, páran nem, de megszokta, hogy poénjaira nem mindenki gyomra vevő. Hosszan ásít egyet, mint valami macska, majd maga alá húzva lábait, előre dől, és körbekémlel a folyosón. Még nem lát semmi olyat, amit kellene, így vissza is dől, és várakozik tovább. Reméli, hogy nem felejtette el a lány, bár nem mondott neki semmit, csak azt, hogy meg szeretné mutatni neki az egyik rajzát, ami tök véletlenül úgy lett megalkotva, hogy hasonlít rá. A rajz nincs nála, nem is létezik, csalinak viszont hihető, hiszen, ha jobban meglesi az ember, a kesztyű alatt bal keze még mindig grafitmaszatos, jobbján pedig, egy firka látható. Nem is gond, aki ismeri megszokhatta már. De a fene már zsibbad, mocorogni kezd, de nem áll fel, és kezd el körözni. Annyira azért még nem türelmetlen. Hozhatott volna magával egy órát, már ha tudná, hova pakolta el. Erre gondolva sóhajt nagyot, és babrál a kesztyűjével.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

aeromágus tanonc • Family:3 • ASK.FM •
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2015. április 5. 19:27 | Link
P(.F)anni
The Black Rabbit

Fannit a DÖKből ismerem, mint kiderült egyszerre jelentkeztünk és persze rögtön be is dobtak minket a mély vízbe. No, nem szó szerint, de a húsvéti szervezkedés azért nem volt semmi. Megjegyzem, én nagyon élveztem! Régen szórakoztam ennyit a Nyuszi miatt és ennek köszönhetően Bogival is sokkal jobban kijöttem most, mert bár ő már nagylány és "nem" hozzák lázba a húsvéti ajándékok, azért mégis csak lelkesen reagált, amikor meglátott reggel nyuszifülekkel. Igazából nem nyuszi fülek, csak egy fekete kendő amit a fejemre kötöttem és tádáááá... kész a Fekete-Bálint nyuszi.
Na de Fanni! Annak ellenére, hogy ő még csak elsős, vagy pont azért?, jól kijöttünk és mire minden ránk bízott aprósággal végeztünk azt hiszem egész jóban lettünk, így sikerült kitalálni, hogy ma - mivel húsvét van - nyuszisat játszunk. Azt mondjuk nem sikerült tisztázni, hogy ez pontosan mit is takar, de a nyuszifüleim szerintem, kezdetnek megteszik. A faluban még tegnap vettem egy rakat répát, ezeket már gondosan megmostam és megpucoltam és a táskámba tettem. Egy párat adtam Boginak is, a maradékkal meg siettem vissza, ide a suliba, hogy a megbeszélt késő délutáni időpontban a Bibircsókos banya folyosóján legyek.
- Helló!!! - kiáltok oda már messziről és futni kezdek, majd mikor lefékezem a lány előtt, az órámra pillantok. - Késtem, vagy te jöttél előbb?
Érdeklődöm, de simán lehet, hogy én késtem. Jelenleg abban sem vagyok biztos, hogy átállítottam-e az órámat a múlt héten. Annyira összezavar az időjárás, a szünet, a sok egyéb dolog. Remélem azért nem várt rám egy órát! Szusszanok egyet, aztán a táskámba nyúlok a répákért. Kiveszem a zacskót, amibe csomagoltam őket és Fanni felé nyújtom.
- Vegyél Panni! - mert vagyok olyan "gonosz", hogy őt is átkereszteltem, de legfeljebb majd hozzám vág egy répát. Én addig is eszem egyet. - Játsszunk nyuszisat?
Teszem fel az újabb kérdést közben meg egy másik répát kezdek ropogtatni.
Utoljára módosította:Rentai Bálint, 2015. április 5. 22:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2015. július 24. 14:01 | Link
Geri és Lolita

  Miután Scar nem látta, hol van Lolita, azonnal visszanyomakodott a manók tömkelegébe, hogy megkeresse. A földön fekve találta eszméletlen állapotban. Megfogta a kezét, és húzni kezdte kifelé, mielőtt a manók valami még ennél is durvábbat tesznek velük. Mikor már a folyosón volt, felhúzta Lolitát annyira, hogy ülő állapotban legyen. Hátát nekitámasztott a falnak, és leguggolt elé. Miután semmire nem reagált, végigszaladt a folyosón, és kerített valakit, aki segíthet neki elvinni a lányt a gyengélkedőig. Ez az ember nem volt más, mint Geri, aki készségesen segített neki, és felkapta a lányt. Már az első emeleten voltak, amikor a vöröske mocorogni kezdett.
  - Tedd le oda! - mondta Scar, aki észrevett egy fotelt a közelben. Félt, hogy valami baja esik a lánynak, hiszen ő volt az a hülye, aki felhozta egyáltalán azt az ajtót. Miután a lány még mindig nem volt magánál teljesen, a lány leült a földre, hátát a kanapénak nyomta, a kezébe temette az arcát.
  - Minden az én hibám. - szűrődött ki a hang. Arra gondolt, hogy amikor Madagaszkáron voltak, akkor is az ő ötlete volt, hogy az ősi romokhoz menjenek, és hogy valamit változtassanak át. Utána meg vagy két hétig egy jel volt mind a kettőjük kezén, és balszerencsével küzdöttek. Torkában gombócot érzett, és érezte, ahogy a könny szúrja a szemét. De nem akart gyengének mutatkozni.
  ~ Szedd össze magad! ~ parancsolta magának. ~ Most nem engedheted meg, hogy gyenge legyél. ~ folytatta, amitől kicsit jobb lett.
Utoljára módosította:Scarlett Conroy, 2015. augusztus 30. 10:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Itt járt Lala Rolleyes
Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2015. szeptember 15. 16:05 | Link
Barbicica Love

A vizsgaidőszakban a tanárokra kiosztható egyik legunalmasabb feladat a folyosófelügyelet. Ma rajtam volt a sor, hogy az asztronómia, bűbájtan és önismeret vizsgák ideje alatt a folyosón üldögéljek, és lefüleljek minden mágikus és nem mágikus csalási kísérletet. Szívesebben lettem volna inkább otthon, pláne, hogy most már három tagot számlált a mi kis családunk. Még szoknom kellett az apai szerepkört, egyelőre még csak kerestem az ideális egyensúlyt munka és magánélet között az új helyzetben. A komoly kviddicsezést mindenesetre abbahagytam, legfeljebb már csak öregfiúk meccseken vállaltam a továbbiakban játékot. A Bükki Bikáknál megértették a döntésemet, de rögvest felajánlottak egy játékosmegfigyelői szerepkört, hogy szemmel tartsam az iskolában felbukkanó tehetségeket. Belőlük pedig szerencsére nem volt hiány a Bagolykőben.
Székemet a folyosó végére raktam le, hogy egy irányba nézve is végiglássak mindent. A mellettem lévő ablakból kellő fény áradt be ahhoz, hogy közben javíthassam a magammal hozott repüléstan vizsgákat. Amint a termek ajtaja bezárult, és meggyőződtem arról, hogy egyelőre nincs min aggódnom, bele is kezdtem a javításba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bükki Bikák - játékosmegfigyelő
Van kérdés?
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2015. október 27. 23:36 | Link
Rozsos Annamária

Az iskola ezen falai között régen jártam. Gondoltam, miért is nem erre indulhatnék a jelmezes mókázásra. A nem túl éles szeműeknek is feltűnhetett, hogy valójában igencsak eltévedtem és valahol rossz irányba fordultam. Mikor eszembe jutott, hogy tuti eltévedtem, mentő ötletként az előző teória fogalmazódott meg bennem.

- Na ezt jól elszúrtad! Büszke lehetsz magadra!

Korholtam magam, lehető leghalkabban, szinte csak súgva magam előtt. Hirtelen körbenéztem, nem-e járt-e valaki erre felé, mert ha igen, könnyen idiótának nézhetett. Megtorpantam és éppen a fejem kezdtem a falba verni, persze finoman, de azért éreztetvén magammal mit is érdemeltem. Ebben a pillanatban nem foglalkoztam vele kik vagy mik suhannak el a hátam mögött. Aztán, mikor befejeztem, hátamat vettem csak a falnak és türelmesen végiggondoltam hogyan is tudnám ezt a "baklövést" korrigálni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Isaac Nikolai Eccelstone
INAKTÍV


#Miguel
offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 238
Írta: 2015. november 30. 22:15 | Link
Keve


Szeretek prefektus lenni, arról viszont fogalmam sincs, hogy Emma néni mit ivott, mikor kinevezett a jelvény birtokosává. Mindenesetre nem ellenkeztem, bolond is lettem volna, hiszen így egész éjszaka járhatom a folyosókat, minden következmény nélkül. A legcsudijobb pedig az, hogy olyasmiket láthatok, amiket nappal nem biztos, hogy észrevennék. Ezek a dolgok, amik nem is dolgok, hanem inkább lények, vagy… szellem, igen az lesz az. Szellemek, akik átlebegnek a falon, és eltűnnek. A kíváncsiság vezérelt, és már osontam is az egyik után, mikor megpillantottam a folyosó közepén. Érdekelt, hogy hova is megy, de az jobban, hogy miként is megy át a falon úgy, hogy semmi baja nem esik. A varázsvilág furcsa dolgai ezek, amikre kell válasz, és én vagyok az, aki meg is keresi ezeket. Próbáltam a lehető leghalkabban követni, –egyáltalán hogyan hallanak? – hogy ne vegyen észre, de mikor megállt a lebegésben, –ezt se értem, hogyan művelik, én is akarom a művészetét– és megfordult, gyorsan ugrottam be az egyik páncél mögé. Az ütő is megállt bennem, de mikor kikukucskáltam a mozgó fém mögül, megnyugodva nyugtáztam, hogy a szellem lebeg tovább úti célja felé. Kiléptem fedezékem mögül, és követni kezdtem a célpontomat. Mikor befordult a folyosó végén, sietősebbre vettem a lépteimet, és szerencsémre, meg nem is, pont láttam, hogy átmegy a szemben lévő falon. Csalódtam, de mivel láttam hol ment át, nem álltam meg. Körbenéztem nem e figyel valaki, és mivel senki nem volt a közelben, elindultam. A fal előtt álltam meg, és kerestem rajta valamit, de azt senki nem kérdezze, hogy mit, mert magam sem tudom. Valami jel biztos van, ami miatt át tud menni a szellem a falon, de nem találtam meg. Végül hirtelen jött ötlettől vezérelve mentem hátrébb, és nekifutásból próbálkoztam, hátha átjutok a falon. Mondanom sem kell, hogy nem jutottam át, helyettem a vízszintesbe kerültem, és mindenféle színben pompázó csillagok lebegtek a szemeim előtt. Egy biztos: futás hatására nem nyílik meg a fal, itt biztosan más lesz a kulcs, de mi?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. december 22. 19:10 | Link
Clariette Aye Dante

Látod, ilyen egy igazi könyvmoly - járás közben is a könyvet bújja, még az arcát se látni tőle. Az is a cél, mondjuk - mert bár meglehetősen cikinek érzi, hogy látszik a kötet címe, de legalább addig se látszik az arca. A sálat pedig már megunta.

100 hasznos tipp tinibosziknak - ezért a címért ő kért elnézést, mikor meglátta a könyvtárban, amikor pedig kétségbeesetten felütötte és meglátta, mi van benne, akkor pedig már nem is próbálkozott. Mindenesetre még mindig ebben volt a leghasznosabb varázsige a geometriával meglepően szoros viszonyt ápoló pattanások kezelésére - még ugyan nem mérte le milliméterre pontosan, de meg van róla győződve, hogy az a két hatalmas, csúnya, vörös pattanás a homloka és az orra kellős közepén trónol. A legkellősebb közepén, mégpedig.

Szóval most türelmetlenségében a folyosón járva olvassa el a vonatkozó oldalt, hogy a legközelebbi mosdóban rögtön ki is próbálhassa. Szégyenli a képét, amire, kivételesen, most rednes, valós oka is van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2016. január 11. 19:16 | Link
Rachel
pizsi


Nem tudott aludni, a szőke már órák óta csak forgolódott abban a jégveremben, amit ő szobának hívott. Hol a jobb oldalán próbált elaludni, hol a baloldalán. Hiába telt szórakoztatóan a kora estéje a férjével, de egyszerűen nem bírt elaludni. Késő éjjel volt, körülbelül tizenegy óra, amikor kócosan felült, karjaival támasztotta meg felsőtestét és a békésen szundikáló Dióra pillantott. Irigy volt, hogy a srác milyen könnyedén bealudt, ő meg.... nem.
Egy hang nélkül kikecmergett az ágyból s mezítláb, egy könyvet felkapva az éjjeliszekrényéről, elhagyta a szobáját, hogy a klubhelyiségben álmosra olvashassa magát. Nem nézte meg ugyan a könyv borítóját, hogy mi szerepelt rajta, viszont abban reménykedett, hogy valami extraunalmas dologról írt.
A rellon klubhelyiségében a két dobermann valószínűleg nemrégiben még aludtak, de amikor megérkezett a szőke éberen figyelték a lányka mozdulatait. Ő csak rámosolygott a két kutyára és jól megdörgölte a fülük töveit. Utána persze ledobta magát az egyik kanapéra, és az ölébe vette a papírköteget. Szerencséjére valami dögunalmas mágiatörténet könyvet sikerült előhalásznia, így valószínűleg hamar be tud aludni. Reményei szerint.
Már egy ideje olvasott, de.. valahogy nem érezte, hogy az álommanó ott járt volna nála, sőt egyre inkább azt érezte, hogy kezdett felélénkülni, ez nem volt jó, nagyon nem. Kétségbeesetten fúrta bele az arcát a dohos illatú könyv lapjai közé, míg léptek hangjaira lett figyelmes. Felkapta a fejét a könyvből, csoda, hogy nem maradt a homlokán pár betű, hisz olyan erősen szorította oda a fejét nyüszítve.
A lépések egyre hangosabbakká váltak, és egyre közelibbnek hatottak, hunyorogva próbálta kiszűrni az alakot, aki felé közeledett a sötét alagsori folyosón. Sajnos nem volt túl bíztató a látvány, meg úgy az egész helyzet, és ez a jelenet beleillett abba a buta horrorfilmbe, amit megnézetett vele pár hónapja Gwen. Azután a film után nem sokat aludt a szőke, fújt is egy kicsit az eridonosra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. január 15. 17:27 | Link
Karina


Másnap


Rach aznap este nehezen tudott elaludni, sokat forgolódott, mert gondolatai folyamatosan az éjjel történtek körül forogtak és nem tudta befolyásolni ezt a folyamatot, így csak pár órát aludt.
Izgalmas éjszaka volt, egyrészt jót mókáztak Karinával, kedvelte a szőkét, mert jól kijöttek és ő is olyan kalandvágyó volt, akárcsak Rach, tehát az éjjel nagyszerűen szórakoztak és még egy sisakot is kapott a lánytól, amit gondosan elrejtett szobájában, úgy gondolta, hogy megőrzi magának emléknek. Másrészt viszont nem hagyta nyugodni az a tudat, hogy mi történt miután elhagyták a helyszínt, és vajon mennyire neheztel rájuk a nagyszájú boszi, valamint felismerné -e őket. Az utóbbinál reménykedett, hogy nem, sokaknak nagyon rossz az arcmemóriája és valamennyire sötét is volt a helyiségben, ráadásul még lepedőt is kapott az arcába, hátha nem fog emlékezni rájuk.
~ Muszáj megnéznem, hogy lett -e valamilyen következménye a tettünknek, Karina úgyis felvetette, hogy találkozzunk ma és menjünk vissza keresgélni a helyszínre. Azt hiszem, hogy élek a lehetőséggel! ~
A Rellonos úgy döntött, hogy nem gondolkodik tovább a dolgon, nincs értelme annak, hogy ezen eméssze magát, úgyhogy megejtett egy baglyot a szőke felé, melyben a következőt írta:

"Kedves Karina!

Nagyon jól éreztem magam tegnap, remekül elszórakoztunk, de nagyon furdal a kíváncsiság, hogy mi történhetett a portréval, miután otthagytuk és egyáltalán lett -e valamilyen következménye a dolgoknak. Egyébként is szívesen visszamennék, hátha találunk még valami érdekeset ott és kíváncsi vagyok az üres képkeret gazdájára is. Ha benne vagy, találkozzunk a klubhelyiségben 13:00-kor, én mindenképp ott leszek és várlak, aztán majd együtt elindulunk a felfedező körútra.
Addig is, minden jót!

Üdv.:

Rachel"


Miután megírta a levelet és elküldte volt még két órája, hogy elinduljon, addig rendet rakott a szobájában és kitakarított, majd elment letusolni, hajat mosni, aztán kényelmes, lazább ruhát vett fel: egy sötét farmert, fekete hosszú ujjú felsőt és vele megegyező tornacipőt húzott, haját kiengedve hagyta és úgy indult el a klubhelyiség felé. Ő ért oda először, a szőke még nem volt ott, de remélte, hogy eljön és együtt mennek vissza a "tett helyszínére".
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebestyén Bianka
INAKTÍV


Zoé ideiglenes lánya | levizsgázott...
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 255
Írta: 2016. január 24. 11:13 | Link
Anna

- Hát ezt nem hiszem el - nevetek fel, majd Annára nézek, hogy lássam az ő reakcióját is, mert szó mi szó, a lehető legjobb feladatot húztuk ki.
Egyébként is mindig benne vagyok az ilyen hülyeségekbe, az meg hab a tortán, hogy ház és évfolyamtársam is rángathatom magammal.

Megvárom, míg vége a takarodónak, majd beöltözök a full fekete bőr cuccba, még a símaszkot is magamra húzom, ahogy azt megbeszéltük, majd a klubhelyiség előtt, várom be Annát, mert azt nem hiszem, hogy ő csak úgy kihagyna ilyen mókákat. Persze, a navinésekről alkotott tévképzet ezt mondaná, de pont emiatt lesz nekünk hihetetlen nagy mázlink.
Mert mikor meglátják a művünket, egyből a pincébe fognak menni, hogy a felelősök után kutassanak, nem mi leszünk az elsők, akik eszükbe jutnak. És mindezt takarodó után... nos, nekem ezzel nincs problémám, sokszor hágom át ezt a szabályt, szóval még csak gombóc sincs a gyomromban, meg semmi hasonlók.
- Mehetünk? - tekintek a kilépőre vigyorogva, aztán kicsit helyezkedek, hogy megnézzem, vajon összeöltözött-e velem, közben a kezébe nyomok négy - zöld, piros, kék, fekete - alkoholos filcet, hisz abból nekem rengeteg van, és most még kapra is jön.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. március 13. 19:39 | Link
Partay Alfréd Benedek


Úgy gondoltam, hogy teszek egy kis sétát az intézmény falai között, hiszen mióta itt vagyok, nem sok területet ismertem meg a kastélyból, pedig bőven lett volna mit felfedezni. Egyelőre még nem volt saját szobám, így nem igazán szerettem a közös hálókörletben lenni, ezért inkább tettem-vettem vagy mászkáltam, oda pedig csak aludni tértem vissza. Persze Kloéról sem feledkeztem meg, minden nap adtam neki enni és friss vizet, játszottam is vele, a nap többi részét pedig nyugodtan átaludta. Utam egyenesen egy folyosóhoz vezetett, ahol számos mozgó portré volt elhelyezve a falakon, tekintetemmel végigpásztáztam őket, de nem időztem el egyiknél sem, nehogy leszóljanak vagy megszólítsanak, ugyanis idáig a sima képekhez szoktam hozzá, melyek csak épp egy adott pillanatot örökítettek meg a portré alanyáról az utókor számára, tehát azok se nem beszéltek, se nem mozogtak. Itt még minden idegen volt számomra, kicsit zavaros volt az egész, noha Timi már megpróbált felkészíteni, hogy mivel számoljak itt, hiszen a varázsvilág nagyban különbözik az általam megszokott muglivilágtól. A folyosón továbbmenve páncélosok sora fogadott, olyan érzésem lett hirtelen, mintha visszatértem volna a középkorba, mivel az egész helyiség olyan hangulatot árasztott magából. Ahogyan előrehaladtam észrevettem, hogy egy kényelemesnek tűnő kanapé van a helyiségben, így gondolkodás nélkül belehuppantam és valóban kellemes volt rajta üldögélni, ezért úgy döntöttem, hogy elidőzöm itt egy kicsit. Jó volt megpihenni, végre hátrahagyhattam a gondjaimat és csupán a jelen pillanatra koncentráltam teljes erőmből. Maga a helyiség is tetszett minden bizarr dolgával összevetve, szerencsére a festmények is el voltak foglalva egymással a falakon, így nem fenyegetett az a veszély, hogy esetleg megszólítanak, tehát nyugodtság vett körül, melyért nagyon hálás voltam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 533
Írta: 2016. március 29. 10:04 | Link
Tüszőfűi Lilith
Néhány órával a tanévnyitó előtt

Még van pár órája az egész nagy ünnepség előtt. Nem sok kedve van talpig díszben ott feszíteni, de amit muszáj, azt muszáj. Sajnos. Pillanatnyilag sokkal jobban érdekli például ez az egész iskola, a kastély, a diákok. Legszívesebben már most belevetné magát a munkába, hogy minél előbb akadjon valami érdemlegesre, ez azonban még várat magára. Nem hagyják kibontakozni holmi puccos ünnepély címén. Pedig még csak nem is munkamániás igazából, ennyire nem. A hátralévő pár órát legalább kihasználhatja arra, hogy körülnézzen ebben az intézményben, aminek hála a jó égnek, soha nem volt diákja. Megkönnyebbülten fel is sóhajt a gondolatra, hogy valami hihetetlen sorsfordulatnak köszönhetően éppen megúszta, hogy itt kelljen eltöltenie életének legalább öt, ha nem hét évét. Ez a vélemény természetesen nem akadályozza abban, hogy érdeklődve nézzen meg mégis minden egyes festményt a falon, minden egyes ajtót, valahol mélyen abban a reményben, hogy sikerül találnia valami kivetnivalót valahol. Bárhol. Vagy legalább egy szabályszegő diákot, hiszen az állítólag itt úgyis akad bőven. Neki aztán igazán megfelel bármi, ami nem teljesen felel meg a szabályzatban leírtaknak. A folyosóra befordulva végül megtorpan. Mi a szösz? Egy kanapé? Iskola ez, vagy könnyed teadélutánok helyszíne? Mindjárt megjelenik netán az Őrült Kalapos is és megkínálja egy teával, mert nincsen születésnapja? Szemöldökét felvonva indul el lassú léptekkel tovább a folyosón, hogy alaposabban is megnézze a bútordarabot, aminek szerinte itt igazán nincs semmi helye.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Regős Manó
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 428
Írta: 2016. április 24. 19:13 | Link
öltözet

Jól indult a nap Manó számára. Egyrészt szombat van, ami azt jelenti, hogy nincs iskola, és hogy holnap délutánig nem is kell izgatnia magát a hétfői tanulnivalókon. (Ez kicsit sántít, mert nagyon is szokta magát izgatni, ugyanis nem elég, hogy megbukott, és egész nyáron gyakorolt, továbbra sem tud egy épkézláb bűbájt sem összehozni. A volt iskolájában legalább sikerülgetett egy-két varázslat... mióta a Bagolykőn van, semmi.)
Másrészt nem sokkal ebéd után rátalált egy elsős levitás, aki csapata fogója lesz. Aprócska lány, Manó rögtön megértette, hogy került ebbe a pozícióba. A lány - Bogi - megkérte, hogy segítsen neki a kviddiccsel, Manó pedig szívesen egyezett bele. Jó lesz az ebédet lemozogni. Bemelegítettek (rengeteg futással, utána pedig alapos nyújtással), aztán vagy egy órát a levegőben töltöttek. Ekkor a Rellon csapata érkezett a pályára, az ő edzőidejük volt, így Bogi és Manó eltakarították magukat a helyszínről. De addig is a fehér hajú navinés kellemesen megmozgatta tagjait, és új ismerőst szerzett.
Manó elbúcsúzott a lánytól, mostanra beért a kastélyba, de Bogi úgy tűnik, még nem akar elválni, pedig a navinésnek égető szüksége volna egy zuhanyzása - egyedül -, mielőtt teljesen megundorodik magától. (Igazából hiába izzadt meg, nem bűzlik, de neki már ez is sokk.)
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hedda Jorgensen
INAKTÍV


kézilabda szupersztár
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 56
Írta: 2016. május 6. 20:21 | Link

Most kivételesen, életében talán először halál nyugis napja van. Nem viccelt meg senkit, a karma az ő oldalára állt (innen is köszöni!), edzett is... Minden túl nyugodt és túl csendes. Valami készülődik, s hogy ezt honnan tudja, majd meglátjátok. Minden napjába kerül némi őrültség, de ez a mai túlontúl átlagos.
Szőke fürtjei göndören, szinte már loknikban keretezik arcát - és azért szinte, mert ez a hosszúságú haj túl gyorsan kirúgja magát. Lazán lépeget a tornacipőjében, a szűk farmerében és vállpántosában, mikor a sarkon befordulva valami ronda banyát lát meg. Istenem, ki fest ilyeneket? Katasztrófa. Sosem volt az a műemlékrongálós típus, de ennek a némbernek kell egy kis szín. És mekkora bibircsókja van, azt a ku... tyafáját. Nem hallott még a plasztikáról meg a sebészetről? Nincs itt egy valamirevaló társfestmény, aki leoperálná azt a szörnyedelmet az orráról? Milyen világban élünk, MILYENBEN? Mondjuk ha mindez Heddán múlik, akkor Mona Lisa is kapna egy mellplasztikát, meg feltupírozná a haját, mert hogy néz már ki, hogy le van nyalva? Az arca tűrhető, maradhat, na de a többi...! Ebből is látszik, mennyire nem volt semmi ízlése akkoriban az embereknek.
Lazán trappol oda a vénasszonyhoz, aki máris károgni kezd. Mármint, nem károgni, hanem értitek, dumálni, meg kérdezősködni, de minek...? Mintha Hedda akarna rá válaszolni. Amúgy meg ez a nyelvezet mennyire tré már? Csak így kisasszonyozik, meg ifjú hölgy... HOL? Egyébként hála az égnek, norvég kézilabdásunk végre elsajátította a magyar szleng valamennyi ismeretes kifejezését, így simán lealáz bárkit. Ő a True Swagatron. Féljetek!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2016. június 7. 20:18 | Link
Antoinette Myra Blackburn

Nagyon zsúfolt a folyosó. Hétköznap délelőtt, két óra között, a legtöbb diák éppen órára tart, vagy onnan jön. Gergő nem érzi túl kellemesen magát a tömegben, de neki is el kell jutnia a következő órájára. Közben mogyorót eszeget egy zacskóból, ma még csak kétszer étkezett és ez az ő világában roppant kevés. Igazából ha tehetné, éjjel-nappal enne, de most meg kell elégednie a mogyoróval, amit út közben bekap. Egy sietős diák nem előre figyel, majdnem feldönti, végül azonban pont elkerüli. Azon gondolkozik, vajon Zója mennyire fogja megölni, ha éppen pár percet késik, mert mondjuk nem tudott átverekedni azon a csomó elsősön, aki éppen előtte beszélget. Nem mintha ne lenne meg hozzá az ereje, meg a fizikuma, de azért mégsem szívesen lenne útjában senkinek.
Aztán befordul a következő sarkon, órára menet, hirtelen meg kell torpannia. Földbe gyökerezik a lába, a teste nem követi a parancsokat. Nem tud megmozdulni, és az érzéstől meg is szédül, a falnál támaszkodik meg. Hunyorogva pillant előre, az emberek jönnek-mennek, és mintha ott sem lennének. Emberemlékezet óta nem volt már vele ilyen, most sem érti az egésznek a lényegét.
Fekete tekintete idegesen jár az emberek között, tárgyakat keresve. Teljesen összezavarja, a szeme nem látja, de érzi, tudja, hogy ott van valami, amitől félnie kell. Egy tárgy, amivel nagyon rossz dolog történt és el akarja mesélni neki. Hívja, ragaszkodik hozzá, ő viszont legszívesebben menekülne. Valószínűleg képtelen megszabadulni a kapcsolattól. Már így is épp eléggé utálja magában, mert akaratlanul jut hozzá emberek titkaihoz. Akaratlanul mászik bele olyan dologba, amelyekbe egyáltalán nem akar.
Lassú, darabos léptekkel indul csak meg előre, bent tartja a levegőt, minden izma megfeszül és azért imádkozik, csak jusson végig a folyosón, csak jusson el a túloldalára és hadd tűnjön el innen, minél előbb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Raven Blackwell
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. szeptember 22. 19:13 | Link
Tristam

Nem biztos, hogy a világ legjobb ötlete volt csak úgy leülni egy kihalt, csendes folyosón, egy meglehetősen kényelmes kanapéra, ráadásul akkor, amikor fáradt. Bár sokáig küzdött ellene, és teljes erejéből igyekezett a tankönyvre koncentrálni, amit a kezében tartott, sajnos a mágiatörténet volt olyan unalmas, hogy a narkolepszia győzött, és Raven feje oldalra bukott. Aztán kicsivel később felébredt és bosszankodva folytatta az olvasást, míg nem újra elkapta a hirtelen alvás, aztán a következő ébredésnél összecsapta azt a nyamvadt könyvet és nagyot sóhajtott.
Mióta az iskolába jött annyira mozgalmas napjai voltak, hogy ritkán jött elő a betegsége, viszont most, hogy a többség már a szünetet tölti, csendes lett minden, neki meg túl sok ideje volt unatkozni - márpedig az unalom volt a legnagyobb ellensége. Elő is halászott némi édességet a zsebéből, hogy kicsit felpörgesse a szervezetét, bár egy orvos sem mondta, hogy a gumicukor jó gyógyszer, de ő mégis szerette így hinni. Fel is kelt aztán, kinézett az ablakon, aztán elgondolkodott, hogy talán jó lenne visszamenni a szobájába... Igen ám, de itt jutottunk el az okig, hogy miért is ücsörög a folyosón. Megváltoztatták a klubhelyiség jelszavát, ő meg elfelejtette. Egyelőre a lehetséges megoldásokon gondolkodott, mert sajnos ahhoz semmi kedve nem volt, hogy megkeressen egy tanerőt, de az alig szállingózó diákok miatt egyébként nehéz dolga lesz. Jobb híján végül visszahuppant egyelőre a kanapéra, de tudta, hogy ez a helyzet nem sokáig lesz tartható.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2017. január 1. 18:58 | Link
Kaisch Ráhel kisasszony

Mióta nem volt prefektus nem igazán foglalkozott olyasmivel, hogy az éjszaka közepén diákok után kajtasson, tanári rang ide vagy oda. Most viszont nem tudott aludni, és úgy esett, hogy miközben a folyosókat rótta azzal a céllal, hogy kicsit kifárassza magát, éppen az orra előtt slattyogott el egy tilosban járó. A diák nem láthatta Sebastiant, mert éppen egy merőleges folyosón haladt, de az ifjabbik Selwyn hamar a nyomába eredt, és kergetőzés lett a vége. Meg kell hagyni, ügyes egy diák volt, mert mindig úgy helyezkedett menekülés közben, hogy egy varázslattal se lehessen eltalálni.
Aztán a srác befordult egy sarkon, kicsivel utána Sebby is, csak hogy majdnem fellökjön egy lányt. Váratlan fordulat, alig tudta elkerülni, hogy neki menjen az idegennek, de meglátta a helyzetben rejlő lehetőséget.
- Segítsen elkapni! - utasította a diákot és a csuklójánál fogva már húzta is magával, nem tudván azt sem, hogy prefektus vagy éppen egy másik szabályszegő a delikvens, de nem is izgatta igazán. Annál jobban érdekelte viszont, hogy ki az, aki ilyen ügyesen (és meglepően gyakorlottan) mozgott a terepen. Aztán persze elengedte a lányt, de csak remélni merte, hogy engedelmeskedik annak, amit mondott. Mindenesetre, bármi is történt, Sebastian el akarta kapni az eredeti célpontját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ainsley Bolton
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. május 26. 21:22 | Link
Lora
könyvecském | daily look

A szobámban gyorsan felkaptam a szoknyámat és a kedvenc felsőmet. Gondoltam elmegyek, sétálok egy kicsit a kastélyban, leülök olvasgatok vagy csak elmerengek egy kicsit. Megfogtam a könyvemet, amit már korábban az ágyamra dobtam és beletettem a kis táskámba. A pálcámtól elkezdve a kis csecsebecséimen keresztül, mindenemet abban tartottam.
    Kiléptem a szobámból, majd a Nyugati szárny felé indultam. Padok, székek, vagy asztalok után kutattam a szememmel. Miközben kerestem a tökéletes pontot az olvasásra, elkezdtem kutakodni az oldalamon nyugvó szütyőmben, hátha találok valami kis rágcsálnivalót, de semmi nem akadt a kezeim közé.
    Nem sok séta után felfedeztem a banya portréja alatti óriási kanapét. Boldogan süppedtem bele. Egy ideig csak nézelődtem, figyeltem a páncélokat, a portrékat, ahogy halkan egymással beszélgetnek. Mosolyra húzódott a szám és belenyúltam a táskámba és kivettem a könyvemet.
    Fellapoztam és el kezdtem olvasni. Annyira belemerültem a könyvbe, hogy teljesen elvesztettem az időérzékemet. Már lassan egy órája olvashattam, amikor úgy döntöttem, hogy kinyújtóztatom a csontjaimat és sétálgatok egy kicsit.
    Sétáltam egy keveset, majd belenyúltam a táskámba és egy hajgumi segítségével gyors kontyba csavartam a hajamat. Lassan mászkáltam a folyosón a képeket bámulva. Néha-néha megálltam, hogy a számomra érdekesnek tűnő képeket közelebbről is megnézhessem. Amikor már eléggé kinyújtóztattam magam, visszaindultam a jó kis ülőhelyem felé.
     Beledobtam magam és felhúztam a lábaimat, hátha így még jobban kényelembe tudom magam helyezni. A fejemet hátrahajtottam és elővettem ismét a könyvemet.
   
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alison Black
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 37
Írta: 2017. június 28. 13:22 | Link
Tánya

A kastény nyugati szárnyának első emeletén, a bibircsókos banya folyosóján sétálgattam. Tudom, tudom a rellonhoz nem ez van a legközelebb, és, hogy tulajdonképpen így este tizenegy felé már rég az ágyban kellene lenni, de egyszerűen nem tudok aludni és a séta az általában mindig elálmosít, szóval, igazából ezért is sétálok fel-alá. Azt is tudom, hogy eddig még egyáltalán nem voltam megbüntetve és nagyon nem is akarom, hogy megbüntessenek, de egyszer mindent el kell kezdeni. Most az a sok bajom is, mint például, hogy  húgom még mindig nem tudott beilleszkedni, hogy szeretnék menni a gyógynövénytanos kirándulásra, de nincs párom, szóval lehet, hogy ennek is lőttek. Egyre jobban kavarodtak a gondolatok a fejemben. Szinte már annyira kikészültem, hogy a fejem már majdnem felrobbant az idegességtől. Tovább sétálgattam a folyóson. Már jó ideje sétálok, viszont erről a folyosóról még nem mentem tovább, és az igazat megvallva nagyon sok kedvem nincs is ahhoz. Legalább már negyed órája ezen a folyosón sétálgattam, amikor lépteket hallottam a hátam mögül. Megfordultam és Ardai Tányával találtam szembe magamat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hunter Bailey
INAKTÍV


Mr Bailey
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 1455
Írta: 2017. augusztus 1. 12:00 | Link
Piros prefektuskisasszony
Késő este, takarodó után


Lemosolyog a lányra, majd mutatóujját a szája elé emelve int fejével a bibircsókos banya portréja felé, jelezve, hogy jobb, ha felfüggesztik szaftos beszélgetésüket és abbahagyják a hangos röhögést is, különben holnap már mindenki tudni fogja, hogy szolgálatuk során erre jártak. Abba pedig jobb bele sem gondolni, hogy a banya mit pletykálna arról, hogy a kastély két prefektusa éjnek évadján, éppen mit csinált az ő folyosóján.
- Vérmes egy boszorkány ez - szűri a fogai között, míg leül a süppedős kanapéra, és előrehajolva újraköti kioldódott cipőfűzőjét. Felpillantva folytatja. - Hiába van csukva a szeme, most is fülel.
Tekintetét átvezeti a festményre, amelyen a csúnya néni látszólag mélyen alszik, majd horkantva megrázza a fejét, és hátradől egy pillanatra. Az este eddig csendes volt, mintha mindenki szabálytisztelő diákként a klubhelyiségében, vagy a szobájában lebzselne, de Hunter tisztában van vele, hogy a legjobb bulik csak ezután veszik kezdetüket.
- Szerinted ma éjjel melyik lesz a legfurább hely, ahol álmatlanságban szenvedőket találunk? - kérdezi felvont szemöldökkel, féloldalas mosollyal. A kifogások a legjobbak. Álmatlanság, kórság, szénanátha, tiszavirágzás, fogadás, féltékenység. Aham, jahm.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Boglár Gréta
INAKTÍV


| Detti |
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 340
Írta: 2017. október 15. 22:45 | Link
Laci
Vasárnap késődélután


Főhősnőnk - tehát én, göndör loknijaimat lóbálva szürcsölgetem a kis energiaitalomat az első emeleti folyosón végighaladva. Mázli, hogy nem kapcsoltak le miatta visszaköltözéskor, nameg, hogy félvér vagyok és az effajta mugli csudaságokat ismerem. Egy újabb korty lehörpintése után megállok az egyik festmény mellett, nézem egy darabig, aztán körbenézek a világításon. A mai nap is eltelt a semmivel és nem sok mindent csináltam. Begyakoroltam félig egy gyógyítóvarázslatot Meccoy profnak, meg átnéztem pár rúnát és gyógykövet, 'oszt ennyi. Szörnyen lassan telik itt az idő a számítógépem nélkül, a telómon meg csak lent, a faluban van egy ponton térerő... de persze sose férek hozzá, a muglibolondok ott ölik egymást azért az egy csíkért, hogy frissítsék a Candy Crusht. Se animék, se sorozatok, csak ezek a poros könyvek és poros kastély... igazából szeretek itt lenni, de unalmamban volt, hogy tényleg azt figyeltem, hogy hullik le az egyik fáról egy levél.
- Egészség! - Emelem a dobozt az egyik festmény felé, aki egy kellemes bort iszogathat a soha ki nem ürülő poharából. Amaz elfintorodik az üdítőm láttán és sznob módjára arrébb fordítja a fejét. Megvonom vállam és tovább indulok a hideg folyosón, jobb sarkamat a bal lábfejem elé helyezve, aztán fordítva és csak így tovább, karjaimmal pedig egyensúlyozva, nehogy aztán itt eldőljek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bálint Fruzsina Ingrid
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. október 28. 23:42 | Link
Zsófi
~Esti visszaosonás~
2017.10.28. Éjfél előtt nem sokkal

Tökéletesen idióta vagyok, hogy kockáztatok, de aki nem kockáztat néha, az egy csomó élményt szalaszt el az életéből. Jó, vannak dolgok, amiket nem érdemes kockáztatni, de komolyan, ebben az eldugott kis varázsfaluban, ahol mindig figyelnek a diákokra, mi a nyű bajunk eshet? Legfeljebb egy tört láb, saját hibából, ha valaki olyan extra békés és nyugis, mint én.
A visszatértem után még csöppet a konyhára is belógtam némi elemózsiáért, mert miért ne, és kikuncsorogtam a kedvenc manómtól a kijevi sajtos csirke, a kedvenc kajám receptjét. Szerencsére ez állandó kedvencem, olyan kaja, amit sose tudnék megunni – nem úgy, mint a bundáskenyeret egy hét nonstop zaba után.
Békésen sétálgattam a folyosó felé, épp egy hatalmas almán rágódva, amikor is árnyékot véltem felfedezni, méghozzá emberit. Hoppá, ha szerencsém van, nem prefektus. Ha nincs, akkor az.
Akkor sincs, ha tanár az illető. Most két választásom van. Vagy másik útvonalat választok, és kerülök egy csöppet, vagy pedig szépen elsétálok előtte, hátha nem vesz észre.
Merlinre, ne vegyen észre! Csak ne vegyen észre, vagy ha mégis, legyen jó hangulatban.
Utoljára módosította:Bálint Fruzsina Ingrid, 2017. október 28. 23:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2018. február 2. 19:05 | Link
Jonathan Gerhard Van den Bergh


A könyvtárból jön, vagy megy, vagy karizomgyakorlatokat végez, mindenesetre három vastag könyvvel rója álmatagon a folyosót. Nos, igen, mint kiderült, a mesterképzés is ugyanolyan, mint az ugyanabban az iskolában végzett alapképzés, egy apró, de szó szerint súlyos különbséggel: a felsőbb tanulmányok még inkább kifacsarják az agyát (valamint a kitartását, a szorgalmát, az állóképességét és úgy általában véve a lelkesedését). Mert itt nem kell olyasmikkel fárasztania magát, amit nagyon nem szeret (asztrológia, szia!), csak olyanokkal, amik bizonyára okkal szerepelnek a tanrendben, csak ezt az okot a kis-nagy navinés egyelőre nem látja (Életvitel, mi újság?). És itt is áll az az alapelv, hogy az érdekes nevű tantárgyak nem érdekesek (viszont a fordítottja is előfordul, csak nem olyan gyakran). Röviden összefoglalva, a kis-nagy navinés a közepes tehetségével, annál picit nagyobb szorgalmával és elfogadható lelkesedésével éppen nyakig van a tanévben. És ez jól is van így.

Csak minden kicsit fura így a mesterképzés elején még. A régi osztálytársai hol itt vannak, hol ott; új emberekkel került össze, és az mindig kétes kimenetelű; úgy érzi, le van terhelve, pedig bírna kétszer ennyit is; most már sokkal többen vannak a nála fiatalabbak, mint az idősebbek, és amikor az elsősökre néz, úgy érzi, hogy vagy ő, vagy ők, de valaki itt minimum földönkívüli, annyira idegenek egymástól. De oda se neki, majd megszokja. Egyelőre viszont délután négykor edzi a  bicepszeit ezekkel a vastag tankönyvekkel, amiknek még véletlenül se érdekesek a címei, de attól a tartalma még lehet az. Hm, ez csak nem egy metafora az ember külsejéről meg személyiségéről..? Ha igen, akkor nem valami jó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tülk Imola
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 70
Írta: 2018. április 2. 18:33 | Link

Kissé talán túlfűtve és lihegve érkezik meg a folyosón található kanapé elé. Teljes izgalmi állapotban van, és pont úgy cselekszik, ahogy mindig szokott, mikor valami ajándékról, vagy épp csokiról van szó. Most is ez a téma, és meg sem fordul a fejében, hogy esetleg valami nem lehet kerek azzal az ajándékkal, melyet az ágyán talált.
Kissé girbe-gurba írással rótt pár sor az, amiből kikövetkeztethette, hogy ténylegesen neki szánták, nem pedig csak rossz ágyra helyezték az apró csomagot.

"Kedves Molka! Mikor megláttam ezt az édességet, egyből te jutottál az eszembe. A neve az volt, hogy a felszabadulás csokija! Remélem nálad is meghozza azt lelki békét és szabadságot, melyet oly nagyon vársz!"

Aláírás nincs.
Persze miért is lenne?! Az apró figyelmességeket és gesztusokat nem muszáj mindig névvel illetni, azonban akármennyire is furdalja az oldalát a kíváncsiság, édesség iránti vágya győzedelmeskedik. Pedig már a múltkori felejtő bűbájnál is megtanulhatta volna, hogy a dolgok nem véletlenül vannak bizonyos helyeken, és hogy ebben a világban minden szót pont úgy kell érteni, ahogy le van írva, mégis naívan kibontja az apró dobozkát, majd a benne lapuló halovány lila masszával leöntött bonbonok egyikébe jólesően beleharap. Torkát, és bensőjét azonnal elönti a mennyei boldogság. Szájában az édes ízek kavalkádja robbant tüzijátékot, és mit sem törődve a bőszen figyelő banyával, jólesően dől hátra, és adja át magát ennek a fenséges gasztro élménynek.
Utoljára módosította:Tülk Imola, 2018. április 2. 19:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ohridszki-Füst Álmos
Tanár, Mestertanonc Tanár, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


álomjáró | Vladislav
offline
RPG hsz: 260
Összes hsz: 312
Írta: 2018. július 10. 22:55 | Link
Lilla


A gondnoki munkakör - merthogy ez szakmának a legnagyobb jóindulattal is alig nevezhető - egyik számára nagyon is kellemesnek mondható velejárója, hogy még azokra a helyekre is van kulcsa, ahová talán az igazgatónak sincs. Mindenhová bejut, hiszen az ő dolga a karbantartás is, mi több, a munkaköri leírásában - amelyet elejétől a végéig elolvasott egyébként, apró betűs résszel együtt - ez a fő feladatköre, és nem a diákok után történő szaladgálás vagy az ékes káromkodás, amikor meglátja, mit műveltek már megint egyik vagy másik teremben a berendezéssel. Ennek eredményeként tulajdonképpen neki egyes egyedül még a tanári szobákhoz is van hozzáférése, noha oda azért be nem teszi a lábát, hacsak nem kérik szépen, legalább fél nappal előre, hogy Merlin szakállára, nézze már meg a pislákoló fáklyákat vagy legyen szíves beengedni és felügyelni a kártevőirtókat, amíg ki nem pusztítják az utolsó bundimunt is. Mi másért is lenne akkora kulcscsomója, hogy legalább másfél kilót nyomhat és néha direkt hurcolja a kezében, zörgetve, mert már messziről hallatszik az egymáshoz csapódó fém zaja és elijesztheti vele az útjába tévedő diákokat. Jelen pillanatban azonban csupán azért van a kezében az említett kulcscsomó, mert az egyik kopott, oxidálódó rézkulcsot éppen annak az ajtónak a zárjába illeszti, amelyet behúzott maguk mögött, amint Lillát követve kilépett rajta. Nyikorog az ajtó, csikorog benne a kulcs is, miközben nagyot ránt a kilincsen maga felé húzva előbb, aztán kicsit fölfele is megrántja, mielőtt nagyot kattanna a zár, ahogy végre valahára elfordul a kulcs.
- Na ezt is rendbe kell hoznom - közli még egy utolsó pillantást vetve az ajtóra, majd Lillára emeli a tekintetét, egyetlen szempillantásnyi ideig elidőzik az arcán, aztán végighordozza rajta tetőtől talpig, majd pedig vissza. A szája szögletében megbújó mosolyt újabban le se lehet törölni az arcáról, arról nem is beszélve, hogy mindenki nagy meglepetésére az utóbbi időben lelkesen fütyörészni szokott a folyosón alig fordítva figyelmet olyan dolgokra, amiknek láttán eddig legalább fél órán keresztül szidott Hencidától Bonchidáig mindent és mindenkit.
- Hoppá. Pókháló van a hajadban... - állapítja meg, és közelebb lép, hogy kihúzza Lilla hajából az említett pókhálót. - Még le kell mennem a pincébe, majdnem elfelejtettem, hogy állítólag megrongált valaki egy portrét, szóval meg kellene néznem, mi igaz belőle. Van kedved csatlakozni? - kérdezi olyan hangsúllyal, hogy szinte már várja is az ember, hogy kacsint-kacsint.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kelevitz Maja Nerella
INAKTÍV


Anti bácsi kicsi lánya | nyuszkó | Majuszbajusz
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 1826
Írta: 2018. július 19. 15:56 | Link


Elégedetten lépek ki a könyvtárból, miután megtalálom és kiveszem a harmadikos Átváltoztatástan könyvet.  Naná, hogy pont annak a tárgynak a felszerelését kellett otthon felejtenem, amit a saját apám tanít, mert ez önmagában nem lenne elég kínos. Már jó pár hete itt vagyok, és ez alatt az idő alatt igyekeztem a legkevesebb kellemetlenséget okozni neki, otthon is, és itt is, a suliban. Ebbe az íratlan fogadalomba pedig beletartozik, hogy nem hívom fel magamra feleslegesen a figyelmet, ami egyébként nem nehéz, mert sosem voltam egy balhés lány, ráadásul a legtöbben kedvelnek, így meglep a dolog, hogy amikor elsétálok egy csapat diák mellett az órára indulva, az egyik kiveri a kezemből a könyvet, egy másik pedig olyan megjegyzést sziszeg az orra alatt, hogy kettéáll tőle a fülem. A lábam gyökeret ver, és hitetlen képet vágva fordulok meg.
- Mit mondtál? – nézek a lány szemébe, aki szenvtelenül ismétli meg az előbbi trágár megnyilvánulását.
Továbbra is értetlenül állok a helyzethez. Életemben nem láttam még a lányt, se a fiút, aki kirepítette a kezemből a tankönyvet a folyosó másik oldalára.
- Segíthetek valamiben? – A hangom szemernyi indulatot sem tartalmaz, ami láthatóan a velem szemben állókat felidegesíti.
- Azt hiszed, hasra esünk tőle, hogy prefektus vagy?
- Ha én mennék oda apucihoz, azzal a hírrel, hogy a lánya vagyok, szerinted engem is kineveznének?
Felvont szemöldökkel kapkodom a fejem a megszólaló diákok között. Hatan néznek vissza rám gyűlölködő pillantásokkal, fiúk-lányok vegyesen. Felfogni sem tudom a hallottakat, megszólalni pedig végképp nem, a meglepettségtől. Kínomban már elmosolyodom ebben az abszurd helyzetben, és megrázom a fejem, majd hátat fordítok nekik, és a könyvemért indulok, próbálva meg sem hallani az utánam kiabált sértéseket. Ha az a céljuk ezzel, hogy provokáljanak, hát nem fog sikerülni. Más prefektus biztos büntetőfeladattal jutalmazná ezt a viselkedést, de nem adom meg nekik ezt az örömet. Engem nem tudnak ezzel kihozni a sodromból.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2018. augusztus 20. 22:49 | Link
ZSOMBI
délelőtt a könyvtárból kifelé jövet | x

Rendesen lehúzza a táskámat az a csomó könyv, amit kivettem most a könyvtárból. Nem valószínű, hogy elolvasom őket, de már a tudat is, hogy itt vannak velem, a szorgalmasság érzésével tölt el és azzal a meggyőződéssel, hogy igenis megfelelően felkészülök a vizsgáimra.
- Akartál egy lányról mesélni... - fordulok a mellettem bandukoló Zsombihoz, akivel együtt vetettük be magunkat az imént a könyvek birodalmába, és aki még valamikor reggel említett valakit, akivel történt valami és amiről bizalmasan beszámolna nekem. Nagyon rejtélyesen hangzik az egész, az meg csak növelte a rejtélyességét, hogy valahogy elterelődött róla a szó, úgyhogy idáig függőben maradt az egész. Azt meg még nem is sejtem, hogy most is függőben fog...
- Hé! - csattan fel a felsőbb éves eridonos, mikor összeütközik barátommal. Igazából vállal nekimenek egymásnak, az sem egyértelmű, ki a hibás. Tény, elvontam kicsit háztársam figyelmét ezzel az iménti felütéssel talán.
- Szólj a süket-néma pasidnak, hogy nézzen az orra elé! - förmed ránk a srác, furcsamód hozzám intézve szavait, felénk fordulva, arcán fura mosollyal, miközben végigpillant rajtunk, majd a mellette lévőkre kacsint. Összevont szemöldökkel nézek rá, majd Zsombira, hogy jól van-e, majd vissza a főnixre.
- Nem süket-néma és... és mi nem... mi barátok vagyunk - állok elő magabiztos, lehengerlő visszavágásommal zavartan. Persze valójában nem is akartam visszavágni, mert nem vagyok az a fajta, csak szerettem volna tiszta vizet önteni a pohárba. Lehet különben, tényleg azért mondta nekem, amit mondott, mert komolyan azt hiszi, hogy prefektustársam nem hall és nem tud beszélni. Jut eszembe: nem semminek kell lenni ahhoz, hogy két prefektussal kekeckedjen valaki. Jó, nem vagyunk a legfélelmetesebbek a szakmánkban, de akkor is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: « 1 [2] 3 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Első emelet