Ez a folyosó talán a legrejtélyesebb, hiszen a lakók gyakran elvándorolnak, egyetlen egy van aki állandó, nem más, mint a Bibircsókos banya aki nem szeret messzire menni, mégis mindent tud az iskolában, minden olyat, melyről talán a többi portrénak még fogalma sincs. Nagyszerű képessége, hogy képes szinte beleolvadni egy-egy tájképbe a körülötte lévő keretek valamelyikében és addig mozdulatlan lenni, amíg az előtte lévő cselekmények le nem folynak. Érdekes egy folyosószakasz ez, hiszen a páncélok végig egymástól azonos távolságra vannak, kivéve a banya eredeti kerete alatti területet, ott ugyanis egy hosszú, kényelmesen elsüppedő kanapé van, melyen a diákok várakozhatnak vagy pihenhetnek, ha éppen nem kell sehova rohanniuk, sokan nem veszik észre, hogy ez csak egy csali annak érdekében, hogy még több pletyka elhangozzon, inkább kihasználják a kényelmes lehetőséget, melyet később súlyosan megbánnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=853481#post853481][b]Hollósi Zalán - 2022.09.28. 23:13[/b][/url]

Újabb nehéz ébredés, talán csak az lenne már említésre méltó, ha ki tudta volna aludni magát. A lépcsőkön először megbicsaklott a lába, de magabiztosan szajkózta Konrélnak, hogy csak mellé lépett. Fogait összeszorítva próbált engedelmességet könyörögni a lábaiba, melyek az álom utáni fantomfájdalmat szenvedték el a reggeli órákban, de így is jócskán lemaradt a többiektől.
 A páncélok őrségváltása nem volt ismeretlen jelenség neki, de csak nagyon ritkán volt alkalma látni. Most is egyelőre a festett vonal szúrt neki csak szemet, de talán már elindult a reggeli váltás a nagyterem elől. Legalább jó indok lesz reggelinél, miért jelent meg olyan későn.
 Kezével a folyosó falának támaszkodott, úgy akadt meg tekintete egy srácon, aki épp az egyik tiszta pálcél tükörképében veszett el.
 - A kopottak érdekesebbek szoktak lenni - bukott ki belőle a megjegyzés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=853702#post853702][b]Bánffy Albert Tamás - 2022.10.01. 17:39[/b][/url]

Éppen megigazítja gondosan ápolt szőke tincseit a páncélon látott tükörképét figyelve. Homályos ugyan a kép, meg kell hagyni, de annyit azért lát, hogy ne támadjon kedve nekiesni inge ujjával tovább fényesíteni a mellvértet. Annyira meg mégsem hiú, hogy esetleg tükröt is hordjon magának, beéri az útjába akadó tükröző felületekkel. Már azon van, hogy menjen is tovább a nagyterem felé ebédelni, amikor valaki nem is olyan messze megszólal.
- Csak nem kincset rejtenek? Vagy szellemet, dzsinnt... öööö.... a gondnok macskáját? - kérdezi, felsorolva hirtelen néhány lehetséges opciót, ami hirtelen eszébe jut. A fényesen csillogó páncélok ugyan újnak nem néznek ki, de ha már kifényesítették meg kitakarították őket, legalább esélyes, hogy esetleges lakóik sincsenek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=853962#post853962][b]Fekete Nonó - 2022.10.07. 14:42[/b][/url]

Olyan hajnali öt óra tájékában járhattunk amikor felhuppantam az ágyból és óvatosan, hogy senki ne ébredjen fel összepakoltam a cuccomat. Egy lánnyal találkozom hajnali 6 órakor, tanulni. Amikor kiértem az eridon elé, osonva elindultam a könyvtár irányába. És a bibircsókos banyánál megálltam és várakozni kezdtem. Hirtelen feltűnt egy lány a láthatáron. Integetni kezdtem neki. – Itt vagyok. – Mikor mellém ért. Megszólítom. – Szia! Örülök, hogy megkaptad a baglyomat. Indulhatunk? – Mikor válaszol, vagy amikor elindul akkor indulok én is. Hogy lássam a tempóját. – Hova menjünk tanulni? – Kérdezem amikor a lány már mellém ér. Séta közben elhalad mellettünk egy prefektus néhány elsős és kettő-három ötödik évfolyamos. – Azért vannak egy jó páran a folyosókon. Ilyen kora reggel. A prefektusok nem is lepnek meg, de az igen, hogy mennyi diák van kint ilyenkor. – Mondom, majd óvatosan közelítek a lány felé. – Milyen a másodév? – Kezdem nyugisan. Aztán csak sétálunk a csendben. Nyugalom van bennem és ennek örülők. Nem kell sietnünk ezért nyugiban lassú tempóban tudunk sétálni. Alig vannak a folyosókon. Csak pár diák. Egyszer-egyszer felbukkan tanár. Mosolygok és próbálok valami kérdést összehozni. – És te mennyire kelsz korán? – Kérdezem, mert ha ilyen korán tudtunk találkozni. Akkor biztosan nagyon korán kelő lehet. Én is korán reggel már topon vagyok és próbálok addig is olvasgatni. Azért, hogy aki még szeretne aludni azt ne keltsem fel. A lányt figyelem. Már rám is felzenézhetnek. Szóval példát kell mutatnom. Kihúzom magamat és úgy sétálok tovább.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=853963#post853963][b]Kobán Emma - 2022.10.07. 16:57[/b][/url]

Világ életemben az a lány voltam, aki néhány perccel az ébresztőórája előtt kelt. Ha nem lett volna mániám az életem lehető legalaposabb kontrollálása, akkor simán megtehettem volna, hogy nem állítok vekkert és mégis plusz-mínusz 5 perccel a tervezett időpontban ébredtem volna. Így volt ez ma is, ezzel megkímélve a szobatársaimat a hajnali ricsajtól, majd csendben készülődve indultam a megbeszélt találkozóra. Vastag kötött pulcsit és kényelmes bő szárú nadrágot vettem a szinte szokásos garbóm fölé, majd néhány kedvenc könyvemet felstócolva osontam ki a folyosókra.
Egyik évfolyamtársam jegyezte meg, hogy van egy eridonos lány, aki olvasópartnereket keres, és miután én is folyamatosan bújtam a könyveket úgy gondolta, felvehetném vele a kapcsolatot. Meg is tettem, bár inkább csak az évfolyamtársam kedvéért, mert bármennyire is imádtam olvasni, elképzelni nem tudtam a közös olvasás lehetőségét. De amíg nem indul be az év, addig legalább egyel több embert ismerhetek meg, és esetleg még néhány jó könyvajánlattal is gazdagodom. Csak annyit tudtam hogy a Bibircsókos Banya folyosóján találkozunk, és hogy Fekete Nonót kell keressem.
Még épp a forró kávémat kortyolgattam a kedvenc termoszomból, amikor megpillantottam a barna hajú lányt, aki már épp integetett felém.
-Szia!- köszönök halkan, egy óvatos mosollyal -persze, mehetünk.- Bólintottam egy aprót és elindultam a könyvtár irányába. Valami miatt egyértelműnek tűnt, hogy ott lesz a legalkalmasabb.
-Ó, én a könyvtárra gondoltam, de Te tanulni szeretnél? Én azt hittem olvasásra keresel társaságot.- pillantok fel kicsit meglepetten. Lehet én értettem félre, hogy pontosan mi is a tervünk.
-Hát ezek szerint itt nem számít bolondságnak a koránkelés.- Eresztek meg egy kicsit magabiztosabb mosolyt. Svájcban azért kicsit furcsábban néztek rám, amikor hajnalban mászkáltam, de a nap legeslegjobb órái a napfelkelte előttiek, én pedig szerettem kihasználni ezt.
Amikor Nonó a másodévről kérdez nem igazán tudok mit felelni. Nekem olyan, mintha az első lenne, csak már idősebb fejjel, ezért csak egy apró vállrándítással és hümmögéssel jelzem, hogy "olyan amilyen".
-Az ötödév biztosan izgalmasabb. Ez már a legvége, merre felé tervezel tovább tanulni?- kérdezem érdeklődően, magamat is meglepve, hogy mennyire egyszerűen tudok beszélgetni vele. A bátyám miatt sokkal jobban működök idősebbek társaságában, ez már az előző iskoláimban is bebizonyosodott, de most már egészen tudatosan sikerült ezt is kezeljem.
-Alapvetően 4 és 5 között szoktam ébredni, de ha későn fekszem le azért bőven tudok aludni akár kilencig is. Te is inkább koránkelős vagy gondolom.- válaszolok a lány kérdésére szinte automatikusan, de az eszem már a könyveken járt.
-Te miket szoktál olvasni? Én főleg csak mugli könyveket, amiket nagyon szeretek, de kíváncsi vagyok hogy tudsz-e ajánlani esetleg jó varázskönyveket.-

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=853966#post853966][b]Hollósi Zalán - 2022.10.07. 18:58[/b][/url]

Kissé feszengve érezte magát, pedig nem is őt bámulták. Épp ellenkezőleg. Köszörült egyet a torkán ügyefogyottan, úgy próbált meg válaszolni.
 - Nem, szerintem... nincs is macskája - hallatszott vontatottan tőle. - Teljesítik a kívánságodat, ha be tudod dobni a sisakrostélyon azt egy papírra írva. Legalábbis azt hallottam. - Hozzátette volna azt is, hogy kételyekkel él az ilyesfajta pletyka iránt, de amióta Lili bemutatta neki a csodatévő kutat a kövezett udvaron, óvatosabban bánt az előítéleteivel.
 - Kérhetsz tőlük mondjuk egy tükröt, vagy nem is tudom - kedves próbált lenni, de csak utólag gondolt bele, milyen otrombán is hangozhatott ez így kimondva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=853983#post853983][b]Bánffy Albert Tamás - 2022.10.07. 23:30[/b][/url]

- Sajnálatos. Azt hittem, az a kötelező gondnoki kiegészítő - válaszolja elmosolyodva a szellemesnek ítélt válaszán, majd nem túl feltűnően kezdi méregetni a másikat. Úgy véli, valahol látta már. Vagy csak képzelné?
- Tehát mégiscsak dzsinn. Csodatévő aranyhalhol ez legalábbis túlságosan légáteresztő - állapítja meg megkocogtatva a páncél mellvértjét, amelyen semmiképpen sem ideális lakóhely aranyhalaknak, főleg, hogy kellemetlen mellékhatásként a nedvességtől a rozsda is megenné a páncélt, nem csak a halnak nem lenne jó. A dzsinnek jogairól meg inkább nem kezd értekezésbe, mert ugyan érdekli a téma, de még csak most fog nekikezdeni az egész megismerésének, és hosszas tanulmányi évek várnak még rá, hogy ténylegesen jogásznak nevezhesse magát. Majd akkor visszatérhetnek erre.
- Ugyan, az van. Akkor már inkább valami izgalmasat kérnék. Mondjuk egy főnix... De nem találkoztunk mi már valahol? Talán a Herzbergben? Vagy... a minisztériumban. Bocsánat, de nagyon ismerősnek tűnsz - állapítja meg, majd kezet is nyújt. - Bánffy Albert. Berci.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=853993#post853993][b]Hollósi Zalán - 2022.10.08. 20:23[/b][/url]

Fakó mosolyt fakasztott a fiú megjegyzése, de a zsibbadó lábai hamar feledtették vele a jókedv merő gondolatát is.
 - Ki tudja, mi van bennük. - Azt nem akarta hozzáfűzni, hogy igenis volt fogalma róla, hiszen tavaly Ramival darabjaira hullajtottak egyet Augustine lába előtt. Talán nem jutott el hozzá a szóbeszéd, és ez jó is így. Kínos emlék volt, ahogy rohantak Meurice elől fejvesztve a folyosókon.
 Lenézett a fiú jobbkára, de várt egy kicsit, mielőtt elengedte volna a falat, amibe támaszkodott. - Nem, nem voltam még ott, én a... - Elharapta a mondatot, mert félt, hogy a lehetséges válasz talán Ungvári háza lesz. Vagy valamelyik verseny, amelyikre elszökött. - Talán valamelyik kviddicsmeccsen. A nyári szezonban sokszor elkísérem apámat. Zalán vagyok.
 Nem akarta megvárni, hogy más eshetőség is felmerülhessen a srácban, így gyorsan folytatta, miközben a táskájába túrt egy pár papírfecniért - Egy kívánság asszem nekem is jól jönne egy-két dologhoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=854013#post854013][b]Bánffy Albert Tamás - 2022.10.09. 17:05[/b][/url]

- Talán jobb is így - állapítja meg. Hirtelen eszébe ötlik ugyanis, hogy akár egész pókcsaládok is elférhetnek ezekben az öblös, sötét terekben, márpedig ő kínosan retteg a pókoktól valami érthetetlen oknál fogva. Hiába tudja, hogy nem mindegyik veszélyes, még azzal is megpróbálkozott, hogy egy állattani lexikon segítségével megpróbálta megtanulni melyik fajtájuk teljesen ártalmatlan, de sokra sajnos nem jutott. Ha találkozik velük, rátör a bénító pánik, és képtelen racionálisan gondolkodni.
- Kviddics... hmm, az lehetséges. Édesapád kviddicsjátékos? Vagy netán már edző, esetleg játékvezető? Elég sok helyen meg szoktunk fordulni, főként a Sámánoknak szoktam szurkolni, bár alapvetően Dortmunder Druiden rajongó vagyok - magyaráz máris, miközben a kezében tartott mappát kinyitva keres egy üres papírlapot.
- Tessék - nyújtja felé az egész lapot. - Csak hagyj nekem is egy darabot, most már kíváncsi lettem ezekre a csodatévő páncélokra. Tollat is kérsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=854022#post854022][b]Hollósi Zalán - 2022.10.09. 20:10[/b][/url]

Érezte, hogy izzadni kezd a keze a kérdésektől. Régen büszkén merte volna mondani, ki az édesapja, de azóta, amióta Szatmári a fejéhez vágta azt a rakás dolgot, kezdett kételkedni abban, hogy a családnevét hangoztatni előnyére válna.
 - Sportkommentátor - mondta végül halkan, arcáról szégyen sütött, úgy vette el a neki nyújtott papírt. Ügyetlenül tépte azt félbe, s adta vissza az egyik felét. Egy ceruza már akadt a kezébe, így arra nem volt szüksége.
 Egy darabig tanácstalanul gyűrögette, nem tudta eldönteni, mit is írjon, annyi minden jutott az eszébe. Szerette volna, ha az összes Edictum példány magától repülne a kukába. Esetleg hogy javuljon a látása és kidobhassa végre az éjjeliszerényében dugdosott szemüveget. Hogy Winter szája csukva maradjon, vagy legalább ne őt találja meg mindig a bunkó megjegyzéseivel. Talán, hogy... esetleg Autumn tekinthetne rá máshogy is, nem csak gyerekként. Száját húzta el a gondolattól, és elszégyellte magát, hogy ilyen önző dolog vert szöget a fejében.
 Kissé elfordult Alberttől, úgy firkantotta rá macskakaparásával az egyetlen ésszerű ötletét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=854052#post854052][b]Bánffy Albert Tamás - 2022.10.09. 21:46[/b][/url]

- Sportkommentátor... sportkomm... Merlin szakállára, csak nem Hollósi? - kérdezi csillogó szemekkel nézve a fiúra, aki viszont láthatóan zavarban van éppen. Vagy csak azt nem tudná ennyire eldönteni, mit írjon a papírra, aminek felét visszaadta? Akárhogyan is, ő még mindig pörgeti kicsit fejben, hogy jut-e eszébe másik nagy név, akire egyébként emlékezne, de nem igazán talál választ.
- A nyáron kértem is tőle autogrammot, egyszerűen imádom hallgatni a kommentárjait. Ritka jó. Még Uwe Knechtet kedvelem ennyire, aber er ist nicht so gut, mint Hollósi - lelkendezik a félbe szakított papírral meg a tollal a kezében, és mint mindig, amikor lelkes lesz, most is beüt nagyon, hogy egyébként kétnyelvű a szó szoros értelmében, az anyjával mai napig németül kommunikál. Ilyenkor elfelejti, melyik nyelven is beszél, és nem tűnik fel, ha vált, amíg nem szólnak rá. El is csak azért hallgat végül, hogy a papírra ráfirkantsa, egy főnixet szeretne, de tényleg. Kíváncsi rá, megoldja-e ez a különös csodabűbáj, vagy kiköp neki egy rajzolt madarat esetleg.
- Na és akkor hogyan is kell ezt? Piszkos páncél sisakrostélya kell nekünk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=854991#post854991][b]Hollósi Zalán - 2022.10.22. 22:36[/b][/url]

Szemeit meresztette Albert lelkesedésétől, először azt sem tudta, mit mondhatna.
 - Igen - tört utat magának az őszinteség végül. - Azt hittem, a korombelieket jobban foglalkoztatják a sportolói dolgai, mint amit azután kezdett el csinálni. De az MSM-es cikkei meg a közvetítések is jók, de én talán... kicsit elfogult vagyok - halk nevetés szakadt fel a torkán, nem számított erre. Hitetlenül rázott egyet a fején, hogy a következő kérdésre koncentráljon.
 - Igen, bele kell dobni a páncélba. És itt fognak elvonulni, látod? - mutatott a festett vonalra. Közben fülelt, hátha már elindultak feléjük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=855171#post855171][b]Bánffy Albert Tamás - 2022.10.26. 18:55[/b][/url]

- Hah, inkább szerencsés - közli legyintve. Az ő apja ehhez képest halálunalmas ember, aki csak a nemzetközi mágikus kereskedelmi jogról képes hosszú, álmosító előadásokat tartani, na meg a család múltjáról és jövőjéről, amitől ő meg egyszer ki fogja tépni a haját is. Pedig kénytelen lesz elviselni még sokáig, mert eddig még minden Bánffy megérte a százat is.
- Ahaaa, szóval ezek itt masírozni fognak? - kérdezi, tekintetét végigfuttatva az éppen mutatott piros vonalon. - Hát ez zseniális - állapítja meg, már csak félhangosan, aztán befogja a száját, hogy ő is füleljen, mikor indulnak meg a páncélok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=855339#post855339][b]Fekete Nonó - 2022.10.28. 14:51[/b][/url]

Visszagondolom, hogy mit mondtam és javítom
– Ő... Tényleg, rosszul mondtam bocsi. Olvasunk. Itt vannak nálam, amiket fogunk. De akkor menjünk és üljünk le valahol. Te látsz valami helyet arra, hogy leülhessünk? Mert azért állva egyikünk sem szeretne olvasni gondolom.
– Körülnézek, hátha kiszúrok egy zugot vagy egy üres termet. Megpillantok, egy puffokat és asztalokat teli termet, ahol nem ül senki. Ez tökéletes.
– Nézzd az a terem nem jó? nincs itt senki menjünk, szerintem ez jó. – Választ se várva elindulok a szoba irányában. Aztán megtorpanok. – Nem jössz? – Kérdezem a még ott álló Emmától. Megvonom a vállam. Az ajtón befordulok, de visszapillantok az üvegen át. Aztán mivel tudom, hogy utánam jön, ezért a sarokba megyek, és lerakom a táskámat.
– Itt vagyok! – Kiabálom oda a lánynak, amikor meglátom. Leülök, és kiveszem a táskámból a könyveket és egy jegyzetfüzetet. És kinyitom. Megvárom, amíg ő is előkészül, ami neki szükséges azt előveszi. Aztán kezdhetjük is.
– Meg vagy? Legyen az, hogy ha kész vagy egy könyvel akkor kibeszéljük, és én mindent lejegyzetelek. Szóval első lépés: osszuk szét egyenlően a könyveket. Te mennyire vagy gyakorlott olvasó? Tudsz hosszabbat is olvasni? – Kérdezem. Mert az fontos az elosztás szempontjából.
– Amúgy bocsi. Nem is válaszoltam a kérdésedre. Na, szóval. Hát, a VAVra most nagyon szeretnék készülni rá. De amúgy nem annyira izgi. És nem tudom hova szeretnék tovább menni. Még szét kell néznem, mik vannak. Mivel tanácstalan vagyok, hova menjek tovább, ezért én inkább azon izgulok, hogy mit fogok választani, és hogy hol tanulok tovább.
Elmosolyodom. Majd a lányt nézem.
– Hol tartasz? – Kérdezem.
– Mit csináltál a Bagolykőbe jöveteleed ellőt? – Ez a legizgibb. Legalábbis szerintem erről jó, ha beszél. Nekem is jó volt akkoriban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=855889#post855889][b]Kobán Emma - 2022.11.05. 15:01[/b][/url]

Őszintén megnyugtat, hogy nem én értettem félre, tényleg olvasni fogunk, mert tanulni már semmi, de tényleg semmi kedvem az elmúlt hét után. Kissé félszeg léptekkel követem Nonót, és automata üzemmódban válaszolok a kérdésekre. Bármennyire is szeretem a reggeleket, én a lassú, megfontolt, minden percet kiélvezős típus vagyok így hajnalban, nem megy ez a nagy pörgés, mint a mellettem lépkedő leányzónak. Amikor befordul egy üres terembe, hirtelen megtorpanok. Nem tudom, hogy most akkor megbeszéltük-e hogy hová megyünk, vagy csak hirtelen jött ötlet, és abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán szabad-e nekünk üres termekben lófrálni. Néhány másodpercnyi küszöbön ácsorgás után, viszont inkább követem a sarokban lévő asztalhoz, mert bármennyire is lehet tilosban járunk, talán a "korán reggel egy szabad teremben olvasgattak" felkiáltással egyik tanár vagy prefektus sem szeretne nekünk büntetőmunkát adni.
-Persze, itt vagyok.- Mosolyodom el ismét, és közben lepakolom a könyveimet. Nonóval szemben lévő helyet foglalom el, és szinte automatikus mozdulattal húzom magam alá egyik lábamat a puffon.
-Rendben, én most a három kedvencemet hoztam, nem tudom van-e kedved elolvasni valamelyiket, vagy van konkrét listád.- rendezgetem a lány felé fordítva a három könyvet. Egyik borítón lévő kép sem mocorog, és ha kicsit közelebbről megnézi, akkor könnyen kitalálhatja, hogy semmi összefüggés nincs a három mű között, tényleg mindenfélét szeretek olvasni. Az egyik a legeslegkedvencebb Enzo, avagy az emberré válás művészete címet viseli, a másik egy kissé kevésbé ismert Karl May regény, a harmadik pedig egy magyar klasszikus, Az ember tragédiája.
-Szeretek hosszabbakat olvasni, viszont akkor én is csinálok majd hozzá néhány jegyzetet, hogy jól el tudjam mondani neked. Te miket hoztál?- kérdezem kíváncsian az általa lepakolt kupacra pillantva. -Nagyon szívesen olvasok tényleg bármit, úgyhohgy ha adsz egy könyvet, azzal kezdem.- nézek rá mosolyogva, és szemléltetve a szándékomat kinyújtom a kezem, hogy akármelyik kötetet beletegye.
-Igen, még én sem tudom mit szeretnék csinálni a jövőben.- teszem hozzá együttérzően a továbbtanulást érintő magyarázatára, majd igyekszem az olvasmányomra koncentrálni.
Talán megint kicsit késve jut el az agyamig, hogy Nonó kérdezett, de amint tudatosul felnézek rá.
-Az elmúlt évben a Herzbergben tanultam. Aztán egy költözés miatt jöttem át ide.- válaszolom elmélázva a kérdés tényleges értelmén. Lehet nem is erre volt kíváncsi, hanem arra, hogy hol nőttem fel? Vagy hogy milyen hobbijaim voltak a kastély falain kívül? Fogalmam sincs, de majd kijavít, ha másra akart célozni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=855932#post855932][b]Theodore B. Marchetti - 2022.11.06. 01:38[/b][/url]

d ö b b e n e t ! ,mily meglepő, megint tilosban, éjjel || így

Lábfeje jár a ritmusra, ami a fülében lévő apró kis hangszóróból áramlik hallójárataiba. Pálcája apró fénye világítja meg a pontot, ahova letette a valagát, egy kis beugró, nincs sem szem előtt, de rejtve sem. Ölében egy vázlatfüzet, azon pihennek a beadandónak szánt lapok. Másol, illetve inkább rajzol, mert LLG-re végre lett ihlete, illetve most pont olyan a tananyag, ami tetszik neki. A rajzai sem ocsmányak, tud ő, ha akar és a vázlatfüzetben is pihennek olyasmik, amik erre utalnak, csakhogy, a türelemmel meg a koncentrációval még mindig bajok vannak. Ami érdekli persze... A jobbik kérdés még mindig az, hogy miért itt és most. Betévedt ő a körletébe először, de az elsős kis banda olyan hangos, hogy velük röhögött inkább és semmit se haladt. A tanulószobában mások valami bűbájt gyakoroltak és azért nem, így végül addig bambult rajtuk és szállt be végül, hogy mire feleszmélt, mindenki aludni indult. Így út közben megállt, megkereste a kis pontot, ahol szeret lenni, ha éppen nem akar senkit sem látni - mert ilyen is akad ám -, majd nekiállt. Eddig erre se tanár, se prefektus nem jött, ami csak jó, mert ebben a csendben, zenében és félhomályban nagyon jól halad. Halad ő a pszichológussal, a foglalkozásokkal is, de az a helyzet, hogy jobban szeret bohóc lenni, mint normális. Nem is kértek tőle ilyet, csak úgy látja, jobban örülnének neki. Ez van. Meg az, hogy néha fel-felnéz, mert a zenében és az azok közötti csendben is hall apró neszeket, amiktől néha kirázza a hideg. Vagy azt hiszi, hogy beszélnek hozzá, vagy lépkednek felé, eddig azonban mindig csak a csenddel találkozott és persze egy macskával, aki vélhetőleg kiszökött. Kétszer meg tudta simogatni, azóta jelét se látja, bizonyára vacsorázik. Így bújt vissza a rajzra, pontosabban a féregre, ami inkább kezd valami horror-verziót váltani, mintsem annak lenni, ami. De ameddig élvezi, addig csinálja. Csak akkor néz fel végül, amikor ismét hall valamit és bambán pislog arra a bármire, ami közelít felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=856187#post856187][b]Agárdi Kornélia Auróra - 2022.11.09. 19:51[/b][/url]

X  Ahogy festek.   X  Zenebona   X sziacsellengő X járőrözési

Harmadik vagy talán már sokadik éjszakai járőrözése is lehetett ez, perszen a java eseménytelenül zajlott. Útközben belesett több terembe, onnan visszaküldte a rendet még nem ismerő elősöket és kilógó nagyobbakat. Nem igazán kímélete őket, noha tavaly inkább kerülte a büntetőfeladatok kiosztását. Ez idén megváltozott, ha így folytatja, még az is lehet, ő lesz a legutáltabb prefektus. Tényleg úgy szórta azokat, mint öregasszonyok a kenyérmorzsát az éhes galamboknak.
Egészen biztos volt, hogy hangulatát a fejében cikázó sötét gondolatai befolyásolták. Ki ne lenne ilyen a vele történtek után? Haragudott a világra. A szüleire, a rendszerre, az otthonra, de leginkább önmagára. Valahol borzasztóan mélyen próbálta megérteni, hogy ezzel a döntéssel a mágusvilágot és Kornéliát védték meg az olyan mugliktól, mint a szülei, de nem akarta elfogadni.
Betévedt újra a banya folyosójára, itt kapta élete első és eddigi utolsó büntetését. Árnyéka persze nem megfelelően mozgott, ez pedig egy igen finom megfogalmazása a természetellenesnek. A nyári események óta ez a fantom sokkal másabbá vált, zabolázatlanná és erőtől duzzadóvá. Elnevezte Aladárnak, hogy kevésbé féljen tőle és így hátha egyszerűbb lesz féken tartania. A sötét folyosón haladva komfortosan érezte magát, még bűbájra se volt szüksége, hogy lásson a félhomályban. Határozott léptekkel haladt előre, már visszafelé igyekezett az eridonba, aznapra letudta a járőrözést, mikor egy sekélyes alakot látott meg a távolban gubbasztani. Szemöldöke gyorsan megemelkedett, majd szaporázva lépéseit oda is ért.
- Szerencséd, hogy én kaptalak el és nem valaki más - halvány mosoly húzódott orra alatt barátja láttán, tekintete pedig lassan a rajzra terelődött. Megnyugodott, nem valami hisztigépet fogott ki.
-  Mit firkálsz? - lépett közelebb, hátha megmutatja neki barátja a művét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=856853#post856853][b]Draskovich Kristóf - 2022.11.24. 22:42[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=856860#post856860][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2022.11.25. 19:34[/b][/url]

Az egyenruha és a talár nem ad túl sok lehetőséget a kreativitásra, de azért nagylányosan magassarkú a cipője, a haját meg némileg kislányosan széles, piros szalag fogja hátra. Éppen abban a korban van, amikor még ez is, az is belefér, és leginkább kísérleti jelleggel próbálja ki, hogyan is érzi jól magát. Az például kifejezetten tetszik neki, ahogyan cipellője sarka kopog a kövön, némelyik elhagyatottabb folyosón visszhangot is ver, de legalább azt sem mondhatja senki, hogy ő lesből támadna a szabályszegőkre. Dehogyis. Ugyan a szabályok léte jó dolog - kevésbé szorong, ha van mihez igazodni -, de a kiskapukat ki ne szeretné, és noha a választás saját kedvére való, tulajdonképpen nem bánja, hogy így bármelyik útjukba kerülő szabályszegőnek időben adja tudtára, hogy jár valaki a folyosón. Ma éppen Kristóffal róhatja a folyosót. Nem tudja eldönteni, hogy egyébként véletlenül osztották-e mellé vagy szándékosan. Még nem igazán tudja hová tenni a fiút. Őt aranyvérű létére azt tanulta az apjától, hogy ez egy teljesen elavult elképzelés, számítani pedig az számít, hogy valaki jó vagy rossz ember-e, ami nem azon múlik, hogy arany- vagy sárvérű-e. Sőt, ezeket a kifejezéseket is inkább kerülni igyekeznek. Kristófon viszont érzékel valami sajátos tartózkodást, mintha - de lehet, hogy téved, ezt csupán eddigi megfigyeléseire és megérzéseire alapozza - többre tartaná az aranyvérűeket másoknál. Ezért ő is némi tartózkodással kezeli egyelőre a fiút, igyekezve rájönni, hogy vajon mennyire is van igaza e tekintetben.
- Szia - köszön magyarul, amint befordult a sarkon. Olyan szívesen használná a számára kedves svédet, de sajnos még senkit sem talált a tanév kezdete óta, aki beszélné. Magával a járőrözéssel már egészen megbarátkozott mostanra, nem izgul rajta különösebben, hiszen jó néhány hete prefektus már. Lassan belerázódik. - Csókolom - köszön aztán a portrénak is egy röpke mosoly kíséretében pillantva fel rá, aztán visszafordul Kristóf felé. - Melyik irányba? Vagy váljunk szét? Úgy lehet, hogy gyorsabb lenne - kérdezi előbb jobbra, majd balra mutatva a folyosó közepén állva, másik kezével a nyakában lógó medálját szorongatva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=856870#post856870][b]Draskovich Kristóf - 2022.11.25. 23:23[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=856874#post856874][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2022.11.26. 21:29[/b][/url]

- E...első? - kérdez vissza kissé elakadva már itt. Hirtelen azt sem tudja, kezdjen-e mégiscsak szorongani - mintha ez igazán döntés kérdése lenne -, vagy felháborodjon, hogy mit mondtak ennek a fiúnak, esetleg mit értett félre. Való igaz, hogy a kastélynak ebben a szárnyában még nem járőrözött, bár kétségtelenül járt már erre is, mióta az iskolában tanul. Leginkább azt érzi hihetetlenül összezavarónak, hogy ebből a mondatból az jön át neki, mintha még csak tegnap kapta volna meg a jelvényt, aztán meg mellé egy dadust is. Mintha kellene. A gyomra azért még összeszorul, és ismét felbukkannak a sróforrúak, akik úgy trappolnak odabent, hogy roppant kellemetlen érzéseket generálnak közben. Pedig ő aztán igazán szereti a svéd sróforrú sárkányokat. Ujjai megtalálják a nyakában lógó miniatűr sárkányt, és rá is kulcsolódnak, de egyelőre ez sem elég, hogy megnyugtassa. Csak pislog arra is hitetlenkedés és értetlenkedés keverékével, hogy inkább hangtalan cipőt kellett volna választania. Mit képzel vajon Kristóf magáról, hogy még erről is kioktatja? Icipicit talán még meg is szeppenne, ha nem ismerné már betéve a teljes házirendet mellékesen.
- Erre sehol nincs szabály - jelenti ki nem a leghatározottabban - már nem sok választja el attól, hogy rágni kezdje a körmét zavarral vegyes idegességében -, de hát nem hagyhatja, hogy a bibírcsókos banya öt perc múlva majd azt pletykálja a szomszédos keretben lakónak, hogy milyen mulya prefektus ő, nem is értik, mire lett kinevezve. Márpedig ő akkor is azt fog felvenni, amit szeretne, és senki ne mondhassa, hogy nem ad kiskapukra lehetőséget, ha már ő is meglehetősen szereti őket. Már így is azt írta az Edictum, hogy csak bűbájosnak tűnik, de már több büntetőt osztott ki, mint mások egy év alatt. Lehet, hogy inkább Kristófról kellett volna ezt írni. Közben egy zavart mosolyt villant a portrékra, és ez lehet, hogy a lassan képbe kerülő, híres tinikori dac első megnyilvánulása lehet, most már csak azért is biztosra megy, hogy minden egyes lépésnél kopogjon a cipője sarka. Nem is szól a másikhoz. Ő nem tett semmi rosszat, nem kell mindig mindenről kioktatni. Az anyja műveli ezt állandóan, ha egyáltalán hozzászól, ez pedig most roppant érzékenyen érinti, akárcsak az a hülye edictumos pletyka.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=856944#post856944][b]Draskovich Kristóf - 2022.11.29. 21:45[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=857344#post857344][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2022.12.12. 19:13[/b][/url]

Kissé elvörösödve, hümmögve veszi tudomásul, hogy kicsit félreértelmezte a másik kijelentését és ráfeszült. Szerencsére ezek a folyosók nincsenek a legjobban kivilágítva, remélhetőleg zavara nem tűnik fel a másiknak különösebben. Egyébként sem múlik el azonnal a gyomrát szorító érzés, trappol tovább odabent a sárkánycsorda, még ha egy fokkal csendesebben is, mint az imént. Azért még hangosak. Főként, hogy kicsit el is szégyelli magát, hogy ennyire komolyan vette azt az egyszerűen csak szerencsétlenül megfogalmazott mondatot. Lehet, hogy még mindig nem lenne elég jó a magyar tudása? Hiába magyar az anyja, azért alapvetően mégiscsak svédül beszél a legszebben. Talán tényleg hordania kellene azt a fordítógyűrűt, amit az iskola adott, bármennyire is úgy véli alapvetően, hogy elboldogul a magyar és angol tudásával, és ha mégsem, hát tanul közben pár új szót. Legközelebb azért legalább a nyakláncára fűzi vagy valami, hogy mégiscsak elérhető közelségben legyen az a gyűrű, ha jól jönne. Igyekszik azért gyorsan összeszedni magát és legalább leplezni hirtelen zavarát éppen úgy, mint a nem annyira meglepő szorongását. Utóbbival mégiscsak együtt él jó pár éve. Az is segít ebben, hogy az öltözködési tanácsot nem kifejezetten veszi jó néven Kristóftól. Nem is lehet nem észrevenni válaszán a dacot.
- Mhm - dünnyögi kimérten a magyarázatra. Mellékes. Akkor is hordani fogja a magassarkút - nem csak ezt, a többit is -, merthogy az egyenruha ennél több szabadságot egyébként sem enged meg sajnos. Kénytelen azzal élni, ami megadatott, mert nem foglalta még senki a szabályzatba, hogy nem szabad, még ha esetleg nem is ajánlott, mint amiként azt a prefektus társa kifejti. Sebaj. Úgyis úgy látja, hogy még hasznos is, akinek annyi magához való esze van, hogy elrejtőzzön a járőröző prefektusok elől, azt legalább segítőkészen értesíti, hogy itt az idő olajra lépni, ha nem óhajt az ember büntetést. Már így is azt állítja az Edictum, hogy ő szeret büntetni, pedig nem is igaz. Puszta rágalmazás az egész. Nem nagyon van kedve viszont ezt kifejezni, sőt, pillanatnyilag Kristóffal beszélgetni sem. Olyannak tűnik, mint aki képes az óra végén szólni, hogy elfelejtette a tanár számon kérni a házit. Megáll, amikor a másik hozzászól, karjait talárja alatt, mellkasa előtt összefonja és nem mozdul.
- És megbüntetted őket? Mehetnek takarítani a bagolytornyot? - kérdezi meg talán a kelleténél kicsivel több iróniával a kérdés mögött. Kicsit meglepődik ő is, kimondva ez szinte már undoknak is hathat - ismét hangosabb lesz a sróforrú odabent -, de akkor is úgy érzi, hogy Kristóf kiérdemelte. Talán a jelvény is teszi, elvégre ugyan csak elsős, de mégiscsak prefektus ő is. Végül is miért is kellene folyton rettegnie, hogy megbánt valakit, ha kimondja, amit gondol. Vagy baj lehet ebből?  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=857386#post857386][b]Mesélő - 2022.12.14. 22:04[/b][/url]

A távolból semmi mással össze nem téveszthető csörömpölés közelít - mármint legfeljebb egy steampunk hastáncos szamovár-ensemble vetekedhetne vele - s amint közelebb érnek, kivehetővé válik az őket kísérő zene is. Most épp Prokofievet harsog a parádésló módjára lépkedő gramofon, nagyjából a páncélsor közepénél. A magasra tartott hangtölcsér úgy tekereg, mintha abszurd nyakon ülő groteszk fej lenne. Ritmusra ing jobbra-balra, egy ütemben a díszlépésekkel és katonásan emelgetett karokkal, mintha ő vezényelné ezt az egész pokoli kompániát.
Amint Zalánékhoz közelít a menet, a gramofon mintha még egy fokkal jobban kihúzná magát - elvégre jó esetben a derekukig ér fel - s gyanakvóan abbahagyja az ingást. Ha szeme lenne, most alighanem összeszűkülne.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=857716#post857716][b]Draskovich Kristóf - 2022.12.25. 23:20[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=858024#post858024][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2023.01.03. 20:11[/b][/url]

- Talán - válaszolja kissé bizonytalanul. Nem ő a legbeszédesebb ember a környéken, habár időnként megered a nyelve, ha olyan témáról van szó, ami számára is nagyon kedves. Például a hegedűjéről, amit kivételesen nem cipelt magával, Gotlandról, a zenéről, sárkányokról vagy éppen Agatha Christieről sokat tud mesélni, ahogy még néhány további témáról is, de alapvetően mindezzel együtt vagy éppen ennek ellenére nem ő szokott lenni az osztály bohóca. A humorérzékének éppen ezért eddig nem is jutott sok tér, de talán majd ezután. Egyszer csak kinövi már azt a fránya szorongást is a semmin reményei szerint.
- Ühümm - veszi tudomásul aztán a választ, amit már egyébként is tud, de úgy tűnik, hogy Kristóf vagy nem érti a szarkazmust, vagy sokkal jobban szeret magyarázni, és ha értette is az iménti nem annyira humorosnak, mint gúnyosnak szánt kérdést, úgy döntött, figyelmen kívül hagyja, mert kihasználható a pillanat, hogy ő legyen az, aki idősebbként és tapasztaltabbként oktat. Nehezére esik nem pofát vágni a gondolatra, de ám legyen, hadd élje ki, hogy mentorként tündökölhet. Ismét útnak indul Kristóf mellett, továbbra is makacsul kopogva, aki ebből a figyelmeztető jelből nem ért, az pedig csak magára vethet, ha büntetést kap. Az Edictum említésére kapja csak fel a fejét, addig egészen jól elszórakoztatja, hogy az útjukba eső portrékat veszi leltárba, ám az iskolaújság nevének hallatán el is felejti szinte azonnal, hogy hol is tartott. Dacosan vonja meg aztán a vállát. Kellemetlenül érintette az a pletyka.
- Az csak alaptalan rágalmazás - szólal meg végül majdhogynem sértetten, pedig erről aligha Kristóf tehet, hogy ezt írták róla. Valaki csak kitalált valamit, mert unatkozott.
- Színtiszta hazugság. Nem is büntettem sokat, csak egy-két embert, amikor már tényleg nem volt más választásom, mert annyira tilosban jártak, amikor összefutottunk, de nem szeretek büntetni. Ha valaki tilosban jár, akkor meg lehetne annyi esze, hogy előre gondolkodik. Egy rakás titkos alagút van meg minden, nem hiszem, hogy ne lehetne eltűnni, ha az ember tudja, mit csinál - dünnyögi kelletlenül. Ugyan nincs különösebben lelkiismeretfurdalása, hogy büntetett már, mert tényleg olyanokat sikerült, akik tényleg fejjel szaladgáltak neki a falnak gyakorlatilag, de ettől még nem élvezi, mint ahogy azt állították róla. Ő nem a kőszívű, vasorrú gonosz boszorkány.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=858252#post858252][b]Fekete Nonó - 2023.01.06. 12:14[/b][/url]

Amikor utolér a lány, bólintok. És mosolygok, lehet ő sem bírja a reggel már toppon lévő Nonót. De hát nem tudok vele mit csinálni. De a többsége a barátaimnak jól viseli, már aki tudja.
– Hát, van egy konkrét de bármilyen könyvet szívesen olvasok – mosolygok rá aki éppen elém tesz három könyvet. Megnézem, milyen vastagságúak, és megfogom az elsőt.
– A hobbit egy nagy jó könyv. Régebben olvastam – mesélem a lánynak. – Akkor olvasunk. Csendben.  
Bár amúgy most jövök rá, hogy ezt a könyvtárban is tehetnénk, mert ott amúgy is csendben kell lenni. Mindegy.
– Vannak céljaid az évre? – kérdezem amikor mindketten elolvastunk egy fejezetet. Talán még barátok is lehetünk. Szuper így új ismeretségeket szerezni. Bár Navinés, nem baj, mert ugyanolyan jól lehet mindenkivel beszélni. Tovább olvasok. Végül befejezem. Eléggé gyorsan olvasok, de megértem amit olvastam. Itt ez most egy jó képesség.
– Kész vagyok. – mondom. Jegyzeteltem magamnak a saját kis füzetben amit hoztam.
– Lejegyzeteltem magamnak, majd ha végeztél akkor mondd el röviden a történetet, és hogy miről szól és akkor azt leírom. – adom a feladatot a lánynak.
A válasz elgondolkodtat, de mosolygok a lányra.
– Neked még van időd, nekem már kevesebb. Bár az év végén kell csak dönteni addig van időm gondolkodni. De el vagyok veszve.
Kezdem megint a pánikrohamot a választás miatt, de a könyvbe mélyedek, és az olvasott szöveg lenyugtat. Pont egy nem pörgős könyvet tartok a kezemben. Szerencsémre, mert ilyen témák mellett nehéz is lenne azokra koncentrálni.
– Szóval, tanácstalan vagyok.
– Értem. – Érzek együtt a lánnyal, mert én is folyton utaztam a cirkuszi fellépések miatt így rengeteg helyen voltam, külföldön is jártam egyszer-egyszer.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=858332#post858332][b]Draskovich Kristóf - 2023.01.08. 22:05[/b][/url]

Agnes

Küllem

- Hmm - hümmögtem eltűnődve, hiszen amit feltettem neki, az csupán egy eldöntendő kérdés volt, mégis bizonytalan választ adott rá. Csupa meglepetés volt ez a lány... igaz, mindig is felkeltették az érdeklődésemet a rejtélyes emberek, hiszen igazi kihívás volt megfejteni a gondolataikat, a viselkedésüket.
- Mivel szoktad elütni a szabadidődet? - tettem fel neki egy kérdést, mert egyszerűen érdekelt, hogy mivel tevékenykedik a kötelességeken kívül. Nem voltam tisztában azzal, hogy ez mennyire érinti indiszkréten vagy szívesen mesél-e majd a kedvenc elfoglaltságairól, de úgy gondoltam, tiszteletben tartom a döntését. Úgy tűnt, hogy sikeresen átadtam az általam fontosnak vélt információkat a festményeket, és az őrjáratozást illetően a másiknak. A következő témát érintve azt érzékeltem, hogy egy kényes pontra tapintottam Agnes-nél. Az viszont beigazolódott, hogy helyes volt a megérzésem vele kapcsolatban.
- Nyugodj meg, hiszek neked. Épp ezt ecseteltem az imént, hogy nem tudom veled kapcsolatban azt elképzelni, amit az Edictum-ban állítottak rólad - feleltem nyugodt hangnemben a prefektus társamnak.
- Abban is igazat adok neked, hogyha már valaki tilosban jár, lehetne annyi sütnivalója, hogy előre megtervezi a dolgokat, és ésszel szegi meg a szabályokat minden eshetőségre felkészülve. Hidd el, ritka az ilyen ember - osztottam meg az észrevételemet a másikkal, miközben követtem a járőrözésre kijelölt útvonalat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=858466#post858466][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2023.01.15. 23:16[/b][/url]

- Hegedülök meg olvasok - sorolja a legfőbb szabadidős elfoglaltságait, leszámítva azt, hogy időnként a kastélyt is felfedezi és nyomozgat lelkesen mindenféle furcsaság után, mielőtt még a fiú itt hosszas példabeszédbe kezdene arról, hogy milyen fontos, hogy pont a prefektusok példamutatóan viselkedjenek. Kinézi belőle, úgyhogy inkább a lehetőséget sem szeretné megadni.
- Te? - kérdez vissza aztán röpke szünetet követően, amikor eszébe jut, hogy ez úgy lenne illendő, hogy ne csak válaszoljon, de némi érdeklődést is mutasson. Az Edictumos cikket felhozni viszont talán nem a legjobb ötlet, ugyanis kicsit meg is sértődött azon a csúnya pletykán, amit az iskolaújságba valaki róla írt. Úgy festették le, mintha élvezné, hogy büntetéseket osztogasson bárkinek és bármikor. Fel is húzza magát kicsit, némileg sértetten reagál a felvetésre is már kezdettől fogva, és sajnos az ezen nem sokat segít, hogy a fiú azt mondja, nyugodjon meg. Ez csak olaj a tűzre ezen a ponton.
- Szeretném tudni, honnan vették az egészet, ki találta ki az egészet - morogja maga elé. Nem árulkodásként ugyan, de az apukájának is beszámolt a cikkről, ő pedig arra intette, ne vegyen komolyan semmit onnan, de mégis sérti a büszkeségét. Eddig nagyon is igyekezett elmenni az egész mellett, legfeljebb legyinteni, hogy áh, kit érdekel az Edictum, olyan az, mint a Goblin otthon, aminek sosem szabad hinni, csak egymásnak ugraszt embereket, ha valaki mégis megteszi. Kristóf leginkább rosszkor kérdezett rá.
- Néha muszáj, ha már valaki csak fejjel megy a falnak, de ettől még nem élvezem. Elég hülyének kell lenni ahhoz, hogy itt kopogok, és valaki ne tűnjön el az első titkos átjáróban - válaszolja morcosan, tulajdonképpen azt is elárulva ezzel, hogy nem csak azért választotta a magassarkút, mert jól mutat, na meg ennyi szabadságot még az egyenruhára vonatkozó szabályzat is enged.
- Márpedig legalább egy rellonosnak lehetne annyi esze. Az apukám szerint a ravaszság eléggé rellonos tulajdonság, a navinések meg józanul gondolkodnak, a levitások okosak, az eridon... nem tudom. Róluk azt hallottam, hogy hevesek és gyakran meggondolatlanok, de azért csak megvan mindenkinek a magához való esze, nem? A legtöbb szabályban általában van amúgy is legalább egy kiskapu - teszi fel a nagy kérdést. Ő szereti a kiskapukat, bár Kristóf meg pont olyannak tűnik, aki arra hajt, hogy minden ilyesmi megszűnjön, még képes és a cipő kérdését is felveti, hogy ne lehessen kopogós magassarkúban járőrözni menni. Mintha ezt nem lehetne egy bűbájjal megoldani, hogy ne legyen hangos, de ez csak mellékes apróság.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=858550#post858550][b]Draskovich Kristóf - 2023.01.20. 22:19[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=858762#post858762][b]Hollósi Zalán - 2023.01.25. 23:03[/b][/url]

Már túlvolt az utolsó óráján, amikor úgy érezte, hogy megint szédülni kezd. Tompultak az érzékei, mint amikor napszúrást kap az ember és el akar ájulni. Kezdetben használt, amit Farkasházy proftól kapott, de mostanában úgy érezte, hogy valami nem stimmel. Jobb színben volt azért, ezt alá tudta írni. Legalábbis már képes volt aludni.
 Beszabadult az első mosdóba, amit elért és hosszú percekig próbálta megemberelni magát, hogy probléma nélkül le tudjon menni a nagyterembe. Pár perc és kifordult a helyiségből, majdnem fel is lökte az egyik diáktársát.