Ez a folyosó talán a legrejtélyesebb, hiszen a lakók gyakran elvándorolnak, egyetlen egy van aki állandó, nem más, mint a Bibircsókos banya aki nem szeret messzire menni, mégis mindent tud az iskolában, minden olyat, melyről talán a többi portrénak még fogalma sincs. Nagyszerű képessége, hogy képes szinte beleolvadni egy-egy tájképbe a körülötte lévő keretek valamelyikében és addig mozdulatlan lenni, amíg az előtte lévő cselekmények le nem folynak. Érdekes egy folyosószakasz ez, hiszen a páncélok végig egymástól azonos távolságra vannak, kivéve a banya eredeti kerete alatti területet, ott ugyanis egy hosszú, kényelmesen elsüppedő kanapé van, melyen a diákok várakozhatnak vagy pihenhetnek, ha éppen nem kell sehova rohanniuk, sokan nem veszik észre, hogy ez csak egy csali annak érdekében, hogy még több pletyka elhangozzon, inkább kihasználják a kényelmes lehetőséget, melyet később súlyosan megbánnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=837733#post837733][b]Kőszegi Róza Amélia - 2021.10.05. 15:50[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=837821#post837821][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.10.07. 17:13[/b][/url]

Sok minden van a nyelvem hegyén, amit kimondanék. Túlságosan sok talán, azonban sem a helyszín, sem az időpont nem megfelelő arra, hogy bármit is közülük kimondjak hangosan. Darwinra emelkedik meg a szemöldököm, mert ő valóban érdekes téma lehet. A szerencse talán annyi, hogy szemtől szemben nem találkozhatnak vele a diákok, mert az lenne a világ leghosszabb Gyógynövénytan órája, amit még Volkov sem lenne képes berekeszteni. Darwinnal leállni vitatkozni? Bátor ember lenne.
A helyzet ismerőssége ugyan megbújik agyam hátsó zugában, azonban nem hagyom neki, hogy túlságosan nosztalgikussá tegye a helyzetet. Nem eshetek újra bele ugyanabba a helyzetbe, hiába vonzz, mint méhet a virág. Lehet nem is a helyzet maga vonzz ennyire, csupán a tény, hogy vele élhetném át újra, mintha mi sem történt volna, mintha ugyanúgy diákok lennénk, és nem két, immár teljesen más emberként sétálnánk egymás mellett. Így inkább beszélek, és igyekszem elterelni a gondolataimat.
- Ebben reménykedem én is. A legjobb időpontban engedélyezte az igazgató, hogy visszajöjjek - mosolyodom el halványan. A vizsgaidőszak közeledte remek alkalom arra, hogy valóban éles helyzetben figyelhessem meg a diákokat, ráadásul vannak olyan tanárok, akik ezt kihasználva helyezik előrébb a szóbeli feleleteket, mintsem az írásbelit. Kész Kánaán lesz a végére az egész, kivéve, ha hosszabb időre elterelik a figyelmem.
- Mindig érezted, ha a közeledben vagyok - felelem halkan, halvány mosolyom bújik meg ajkam szegletében, ahogy előre felé figyelek. - Valószínűleg még következő évben is. Vannak olyanok, akiket az évközi stressz jobban megvisel, mint a vizsgaidőszak - vonom meg vállaimat lezseren. A felajánlásra hümmentek végül egyet. - Remekül hangzik. Ebédeljünk - somolyodom el lágyan, kékjeimet emelem oldalasan Beliánra, majd csuklóját megfogva kényszerítem megállásra, ahogy felé fordulok közben.
- Nem szeretném, ha ez kellemetlen lenne. Ha zavar, hogy bejárok az óráidra, csak mondd, rendben? Mint régen - régen is mindent meg tudtunk beszélni, remélem ez nem most fog megváltozni, amikor mindkettőnknek fontos az, ami jelenleg van. Még ha nem is kettőnk között.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=838337#post838337][b]Helvey Belián Balázs - 2021.10.18. 22:16[/b][/url]

A beálló csendben fordul vissza előre, hogy lehetőleg ne lökjön el, félre senkit, mintha vak lenne és egyetlen irány csak oldalvást lenne. A tréfálkozást lassan erőltetettnek érzi, olyasminek, amit csak azért dob be, hogy újabb alkalmat kaphasson egy találkára, holott ez nem így van. Nem akar akaszkodni, ismét nem. Mintha csak megint az elején lennének, olyan. Tartózkodik, de egy része nagyon is engedni akar, nagyon is akarja azt, amit már jól ismer. Ez a változás benne, hiszen ez nem az eleje, hanem a vége és ami utána gördül le. Tehetetlennek érzi magát, ujjait akasztja a táskája szíjába és leengedi vállait. Megint fáradtnak érzi magát, még ha tagjaiban egy csepp sincs belőle, azonban minden máshol igen. Talán szerezhetne kávét, attól minden más lenne. Más. Nehezen gondol a változásra, azonban muszáj.
- A szerencse fia vagy, ki mondana neked nemet? - somolyogva pillant felé, hiszen nem szokott sok választási lehetőséget adni. Ámbár most nem utal semmire, hiszen tudja, az igazgató tanult ember, olyan, aki ha kutatást hallt, szívesen enged teret neki. Annak idején a saját ittléte is annak számított, hiszen a varázstalan vérfarkas a mágikus környezetben mi nem, ha nem egy hatalmas lutri? Senki sem tudta, mi lesz, hogyan lesz és most tessék: ha még csak egy út kezdetén, de itt sétál, kibírta, elbírta.
- Nem tagadom – semmit sem. Felesleges. Már rég nem próbál hazudni, nyílt lapokkal játszik, mert tudja, semmit sem veszt vele. Már nem. Bólogatva figyeli a szavait, hogy nem is rövid időre rendezkedik be. Átfogóbb időszakot ölel fel, így nem lepi meg a dolog, két hétből nem is lehet alaposan tanulmányt írni.
- Ohh, akkor szívesen írok pár sort én is. Vélhetően engem jobban meg fog viselni a következő év – nevet fel halkan. - Ha minden igaz, teljes állásban maradok – lehet egyszerűbb lesz egy naplót vezetnie, majd átadnia, hogy nyugodtan vegye bele a diákok eredményei közé, valamit biztos megdob majd a diagramok között. Fene tudja. Ha pedig ebéd, akkor már fordul is rá a Nagyterem irányára. Lépne, amikor megérzi ujjait a csuklóján. Bőre bizsereg belé, miközben némán szidja magát: ennyire vágyná az érintést? Nevetséges. Ujja rezdül meg, mintha csak emlékezne, hogyan csúsztassa feljebb ujjait, kulcsolja össze a másikéval, de nem történik meg. Lazán pihen ott, egy pár pillanatig néz csak le, majd apró sóhajjal emeli meg állát. Nem a falra néz, nem máshova, megkeresi az ismert íriszeket és sajátjait fúrja beléjük, miközben ajkaim lágy mosoly játszik.
- Nem lesz kellemetlen, nem fog zavarni. Az ajtó nyitva áll majd – mint régen. Akkor nem bírt beszélni, zavara mindig megfojtotta. Most is érzi torkában, de ez talán más. - De szólok, ha valami van. Ellenben nem zavarhat. Meg kell tanulnom létezni így melletted. Mert… nem menekülhetek örökké – hogy mi elől, azt nyitva hagyja. Elmondta már elégszer, amit akart, hogy mi lesz? Nem keresi.
- Találjunk egy jó helyet, ahonnét meg tudnak csodálni – nevetgél, mintha az előbbi komolyság eltűnne és tovább halad az áhított ebéd felé. Fogalma sincs, mi ez az egész. Ismét nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=838346#post838346][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.10.18. 23:06[/b][/url]

Van az az elcsépelt mondás a magyaroknál, hogy ki mint vet, úgy arat. Szeretném elhinni, hogy mi még csak a vetés részénél tartunk, és ebből valami olyasmit tudunk majd aratni, ami mindkettőnknek gyümölcsöző lesz. Gyermeteg lennék, mert szeretném ezt hinni? Kötve hiszem, hogy azért lennék gyermetegen naiv, mert ugyanúgy vágyom azt a mosolyt, amit nekem intéz, mint amit egykor mindennap láthattam. Azzal a mosollyal kelhettem és alhattam le, mintha csak így lenne megírva, de nagyon úgy tűnik, hogyha a sors egymásnak is szánt minket, ugyanúgy bekaphatja, mint eddig tette. Bár nem vagyok semminek elrontója, de tudom, hogy most ennek így kell lennie. Nem lehetünk egymás mellett.
- Te egész sokáig bírtad - nevetek fel visszafogottan, hiszen tudom mire gondol. Ha valamit kigondolok, annak mindig úgy kell lennie. Ha nem úgy alakul képes vagyok addig elmenni, még az én elvárásaimnak megfelelően csattan minden a helyére. - Felesleges is lenne - felelem halkan. Van ebben valami különlegesen elbaszott. Ahogy ő, úgy én is megéreztem és megérzem a mai napig őt, mintha a láthatatlan kapocs, ami összekötött minket évekig, még mindig ott lenne valahol. Elhalványult, gyengécske, de nem adja fel, és egymás közelében tart minket. Új erőre a közösen eltöltött éjszakák alkalmával kap, mikor elringathatjuk magunkat abban a tévhitben, hogyha másnap reggel felkelünk, minden rendben lesz.
- Micsoda? - szeppenek meg láthatóan, de azonnal folytatom. - Gratulálok! Büszke vagyok rád, Helvey. Mindig is ezt szeretted volna - kékjeim áthatóan fürkészik arcát, mosolyom szélesedik, miközben megállunk. Egyetlen pillanatot hagyok magamnak, míg elveszek a tekintetében, majd szólalok meg, és bármennyire szeretném meglátni mosolyát, nem mozdul pillantásom az övéről. Tökéletesen visszaadja azt a mosolyt. Mély levegőt veszek, visszakerül a mosoly arcomra, aminek széle remeg meg a folytatásra. Akaratlan lépek hozzá közelebb egyet, csuklóját eszem ágában sincs elengedni.
- Ne menekülj előlem, ha nem szeretnéd megtenni - pillantok le rá félárbocra eresztett kékekkel, szívem hatalmasat dobban, miközben pillantásom lejjebb esik. - Csodáltak már elegen, én viszont téged szeretnélek úgy, ahogy eddig nem volt rá alkalmam. Elviszlek innen - még egy aprót lépek közelebb hozzá, ajkaim érintik homlokát lágyan, még puszinak sem nevezném, amit művelek. - Keresni foglak - motyogom bőrének, majd lépek el tőle, ujjaim csúsznak le csuklójáról, ahogy a Nagyteremtől ellentétes irányba sietek el, hogy elhagyhassam a kastélyt. Keresni foglak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=838349#post838349][b]Helvey Belián Balázs - 2021.10.18. 23:51[/b][/url]

- Végletekig tudom bírni, kivéve, ha épp hiszti napot tartok – persze, akkortájt is sokat nyelt, fogta vissza a vadállatot odabent vagy épp szükség nem volt rá, hiszen volt, aki megnyugvást adjon. Hol így, hogy másképp. Karok záródtak köré vagy csak hangjának kellemes dallama, amelytől visszahúzódott a vad, elkerülve, hogy egymást tépjék. Mostanság azonban senki sem fogja vissza, az pedig előtör, élesebben, mint valaha. Nem akar arra gondolni, hogy egy nap már nem fogja ismerni a nyugalmat, a békét, de benne van a pakliban, mint sok más. Érzi, hogy valami rezdül benne, de korántsem annak az ingere, hogy üvölteni akarna. Bírta. Bírja és bírná, ameddig világ a világ, azonban erről sem ő döntött. Kirántották alól a talajt és megint csak hagyta érvényesülni, pedig tiltakozni akart. Akar még?
- Rég volt az, hogy próbáltam elrejteni bármit is – hiszen ott volt az az éjjel, amikor még arról is lerántotta a leplet, amelyről valóban nem akarta, még ha nem is volt titok. És később sem, amikor hiába nyitott félve ajtót, hogy mi marad majd belőle másnapra, mi marad lelkéből, törött szívének darabjaiból, arcán öröm volt és mosoly. Hogy akkor élőnek tűnt a szürkeségben. Most is annak tűnik?
- Bizony – bólogat, amikor egy könnyedebb téma pereg le ajkain. Egészen biztos, mégsem meri még annak beállítani, ezért nem is kürtölte világgá. A diákok sem tudják, elég majd akkor, amikor hivatalossá teszik, mégis, boldog, hiszen végre elért valamit. Életében nem volt sok komoly döntés, mielőtt megmarta a farkas, aligha mondhatta volna rá valaki, hogy büszke rá. Link volt, olyan, akit nem átkarolni akart volna a másik, hanem megfojtani. Egy apró halállal került közelebb ahhoz, aki most áll és büszke arcot igyekszik vágni, csak épp nem ismeri, hogyan kell.
- Köszönöm – ingatja meg a fejét. - Áhh, én csak egy fasza estét akartam egy kempingben, de ez lett belőle – nevet fel, hiszen ha akkor és ott nem dönt úgy, hogy elmegy, elválik a csapattól, most nem lenne belőle semmi.
Lehet most is az. Hirtelen nem tudja eldönteni, ahogy megállnak végül és a közelség immáron kitartóan marad, öleli körbe őket a folyosó zsivaja, amit mégsem hall egyikük sem. Csak szavakat mond, ismét nem gondolkodva ejti ki azt, ami odabent van. És mert igaz. Nem menekülhet. Megtette már egyszer, akkor is véletlen találkoztak, akkor is közel voltak egymáshoz. Akkor is reszketett bensője arra, ahogy közelebb lépett.
- Mégis megtettem – egy ideig. Amikor elzárkózott a világ elől is, nemhogy előle. Lassan nyitott, végül pedig itt áll, felfelé pillant, talán kissé megszeppenve, értetlen. Ismét. A levegő akad benn egy pillanatra, ahogy megérzi mellkasában a saját szívverését: erősebb. Mintha feltámadna valami, amit már halottnak vélt: fájdalmasan szúr egyet, de ott van. Él.
- Hogy micsoda? - elveszik a szavakban. Ahogy eddig nem volt rá alkalma. Létezik olyan? Nem tudja elképzelni, nem is akarja. Arca kezd égni, ahogy érzi, hogy zavar önti elé. Értetlenül áll, hiszen aligha történhet vele ilyen, ennyi idő után és mégis. Elviszi innen. Nem tud mit szólni, csak felsóhajt, ahogy aligha, de megérzi homlokán ajkának érintését. Pillanatokra hunyja le a szemeit, keze kapna az ujjai után, de végül csak nagyobbra nyílt kékjeivel bámul rá. Egy bólintás, határozottan, szavak nélkül, mert nem fogja most fel ezt, miközben kapaszkodik a táska szíjába, mintha csak az tartaná a földön. Semmit sem ért, ismét nem. Elvinni, mégis hova? És miért? A közös ebéd gondolata száll tova, ahogy távozó alakja után néz. Valaki koccan neki, ekkor riad fel és rázza meg a fejét.
- Keresni – szusszantja maga elé, ahogy elindul a cél felé. Jobb lesz, ha lefoglalja magát, mára mindenképp. Tenyerét simítja mellkasára, a heg fölé, amely alatt érzi zavarának, érzéseinek gócpontját: mintha csak ugyan ott lenne, vadul kalimpál, a sötétben pedig apró fény pislákol, megmelengeti, még ha hamis is. Nem érti. El kéne engednie, és közben… Még ennyi idő után is?

//

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=849649#post849649][b]Bontovich Miksa - 2022.07.22. 21:37[/b][/url]

Vannak olyan esték, amikor kifejezetten unatkozom és muszáj alkotnom valamit, amivel felhívhatom magamra a figyelmet. Most éppen hat kalitkába zárt baglyot lebegtetek magam előtt. A Bagolyházban cserkésztem be őket és célom a Nagyteremig jutni velük. Ők a második forduló, egy kört már jártam ugyancsak hat példánnyal.- Nyugodj már meg, hát mindjárt ott vagyunk - csititgatom a hozzám legközelebb lévő tollast, aki az indulás óta próbálja felhívni magára bárki figyelmét. Tuti nőstény a dög, hát csak azok nem értik meg, hogy maradjanak csendben, míg egyik pontból elérnek a másikba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=849652#post849652][b]Vattai Júlia - 2022.07.22. 22:52[/b][/url]

Miksa és a baglyai|
| 1/6 | 3
______________________________________________________

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=849726#post849726][b]Bontovich Miksa - 2022.07.23. 10:22[/b][/url]

Tök vagányan surranok itt a kis dögökkel, iszonyat büszke vagyok magamra, lövök is pár fotót, hogy majd mindenkinek körbemutassam, hogy én voltam a fasza gyerek, aki ezt produkálta. Egész közel is járok a Nagyteremhez, szinte már érzem, ahogy csábosan hívogat, mikor a semmiből egy hang szólal meg tőlem pár centire.
- AZTAQVABÜDÖSÉLET- kiáltok fel hangosan, hát majd összekaksizom itt magamat Dzsúlia királynőtől. Persze a koncentráció hiányában a kalitkák hangos csörömpöléssel érnek földet és kettő pont úgy esik, hogy a baglyok kiszabaduljanak, így mínuszban van a kvóta.
- Hát én a gyengélkedőre jutok tőled, az tuti - nézek rá vigyorogva. A Nagyteremben partiznak a baglyok és én vagyok a taxis - micsoda hasznos flótás vagyok, hát egyem a szívemet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=849778#post849778][b]Vattai Júlia - 2022.07.23. 19:49[/b][/url]

Miksa és a baglyai|
| 1/6 | 1
______________________________________________________

Elmosolyodom a kifakadására, bár amikor a ketrecek csörömpölve hullanak a földre és baglyok reppennek fel, na ott már nem vigyorgok annyira. Balfasz. Megérdemelné, hogy kézzel keljen becserkésznie ezt a két csirkét, de mivel tudom, hogy nekem kéne addig is bébiszittelnem őt, inkább előkapom a pálcám.
- Immobilus, immobilus -előbb az egyikre aztán a másikra küldök egy édes kis dermesztő átkot amitől úgy zuhannak a földre, mint két megtermett kődarab.
A nagyteremben partiznak a baglyok. Baglyok. Oh baszki már. Kézfejemmel megdörzsölöm arcomat.
- Szóval a taxis. Akkor jogosítványt, forgalmit és behajtási engedélyt szeretnék elkérni. Áthajtottál a Stop táblánál a hálószobaajtód előtt - még a kezem is kinyújtom felé, mintha tényleg az okmányokat várnám, az arcom meg halálkomoly várakozás ül ki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=849779#post849779][b]Bontovich Miksa - 2022.07.23. 20:17[/b][/url]

Hahh, legalább Dzsúlia most észnél van és figyel a baglyasokra, hát mindjárt le is csókolom érte hálából. - Csóró tollasok- az egyiket meg is piszkálom a lábammal és komolyan sajnálom őket azért, mert így végezték. Pedig micsoda Project X várja őket odaát, kár, hogy a gyengék elhullanak, mint tudjuk.
- Te sárga létedre egész vicces vagy - vigyorgok rá, mint a tejbe tök, miközben a maradék négy kalitkát pálcám segítségével újfent felemelem. - Figyi már, ugye vágod, hogy utolsó éves vagyok és már nem ejjnyebejjnyézhetsz meg, ha kint találkozunk takarodó után? - és libbenek is tova, hát nekem fontos dolgom van, nehogy már nekem kelljen az iskolai házirendet ismertetni egy prefektussal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=849783#post849783][b]Vattai Júlia - 2022.07.23. 21:06[/b][/url]

Miksa és a baglyai|
| 1/6 |
______________________________________________________

Összeráncolom a szemöldökömet, miközben figyelem ahogy hátat fordítva elindul elfelé. Sárga létemre elég vicces vagyok? Igen ez tök jogos, a legtöbb túl elvarázsolt a poénokhoz, meg álmosak az inszomnia miatt ami szerintem a toronyból jön, mert mást megoldást tényleg nemlátok erre a csoportos elmebajra.
- Oké - megvonom a vállamat és felkapva a két kővé dermedt csirkét elindulok utána, halkan dudorászva, miközben ha nem sétál über gyorsan lassan mellé is érek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=849784#post849784][b]Bontovich Miksa - 2022.07.23. 21:11[/b][/url]

Megállok és kérdőn nézek rá. - Oké? Ennyi? - várom be őt és teljesen ledöbbenve állok ott, lassan én is úgy megdermedve, mint két szerencsétlen bagoly. - Nem kell könyörögnöm, udvarolnom és játszanom az agyamat azért, hogy elengedjen? Simán csak oké? - hát ezt még én sem hiszem el, itt valami tuti, hogy nem kerek.
Szabad kezemmel nyúlok felé és ha nem vág a falhoz, akkor állát finoman megfogom és fejét először jobbra, majd balra döntöm, hogy jól megvizsgáljam az arcát. - Tényleg csak egy oké? Ki vagy te? Hát hol az én kedvenc sárgám? - jól nézünk ki, hogy még itt a végén könyörögnöm kell azért, hogy büntessen. Mondjuk büntethetne néhány mód azt nem tagadom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=849786#post849786][b]Vattai Júlia - 2022.07.23. 21:20[/b][/url]

Miksa és a baglyai|
| 1/6 |
______________________________________________________

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=849788#post849788][b]Bontovich Miksa - 2022.07.23. 21:24[/b][/url]

Hát ilyet, ha tudom, hogy így alakul, biztos, hogy még kígyókat is hoztam volna magammal a túrára. Megáll az eszem.
- Háááát, most ha erre azt válaszolom, hogy van olyan módszer, ahogy megbüntethetnél, akkor meggyilkolsz? - teszem fel érdeklődve a kérdésemet, majd eleresztem az állát és ha neki is jó, mehetünk tovább. - Ugye tudod, hogy nem fogsz piros pontot kapni azért, ha reggel valaki meglátja a Nagytermet?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=849789#post849789][b]Vattai Júlia - 2022.07.23. 21:33[/b][/url]

Miksa és a baglyai|
| 1/6 | 2
______________________________________________________

- Jaj dehogyis, elvégre csak a testemet dicséred meg ezzel, miilyen kár, hogy barátnőd van - legyintek kuncogva, mint azok a szőke hülye picsák a horrorfilmekben akik mindig elsőnek lesznek széttépve.
Ha elindul én is tovább sétálok oldalán a két nyomorult csirkével.
- Igen, valószínűleg helyetted kapuk majd büntetőmunkát, mint például a bagolyköpet takarítás és Abe bácsi majd jól le fog kiabálni. Lehet még a prefektusi jelvényemet is elveszik majd - sóhajtozok csalódottan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=849791#post849791][b]Bontovich Miksa - 2022.07.23. 21:37[/b][/url]

- Hó, hó. Barátnőm van? - nézek meglepetten. - Mesélj már nekem kicsit, hogy te mégis kitől hallottad ezt és most éppen ki a barátnőm? - szeretem, amikor mások jobban tudják az életemet. Volt itt már minden, szóval nem tudok úgy igazán meglepődni. De azért érdekel, hogy ma éppen kivel is járok.
- Hé - állok meg ismét és egész testemmel fordulok felé. - Minden rendben? Nem tűnsz annyira elevennek, mint általában - bár azt gondolni rólam, hogy nem törődök másokkal, ez nem igaz. Találkoztam én már vele ezerszer és csak észreveszem rajta, ha valami más. Hát még a cickói méretbeli különbsége is mindig feltűnik azokon a bizonyos napokon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=849794#post849794][b]Vattai Júlia - 2022.07.23. 21:47[/b][/url]

Miksa és a baglyai|
| 1/6 |
______________________________________________________

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=849796#post849796][b]Bontovich Miksa - 2022.07.23. 21:55[/b][/url]

- Na neem, nem játszod ezt velem - rázom meg a fejemet hitetlenkedve. - Csiripeld csak el, hogy mit hallottál, hát jogom van tudni - ha igaz, ha nem, tudni akarja. Hát nehogy már pont ő ne legyen tisztában ezzel.
- Te Dzsúlia. Most azért adod itt elő nekem ezt a szende szűz kislányt, mert azt várod, hogy megsajnállak és majd önként megyek oda valamelyik házvezetőhöz?- mert, akkor most rossz lóra tett. - Nem tetszik ez a karakter - súgom oda halkan, aztán nosza tova, had érjenek ezek is be a partiba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=849797#post849797][b]Vattai Júlia - 2022.07.23. 22:05[/b][/url]

Miksa és a baglyai|
| 1/6 |
______________________________________________________

- Kapok érte cserébe valamit? - mert hát mégiscsak információkról van itt szó kérem szépen, amik csak nagy ritkán vannak ingyen. Akkor is azért, mert hülyék az eladók ahhoz, hogy kérjenek valamit érte.
- Jaj dehogy. Tudom, hogy sohasem tennéd meg. Vállalni a felelősséget ezzel megmentve egy szegény, sárga, védtelen lányt nem a te asztalod - rázom a fejemet komolyan, mint aki csak tényeket mond.
-Jobban tetszene ha kiabálnék veled és megbüntetnélek? Kisebb lenne a bűntudat? - lépkedek utána követve őt. A baglyoknak csak el kell érniük a nagytermet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=849807#post849807][b]Bontovich Miksa - 2022.07.24. 05:25[/b][/url]

- Persze, kapsz egy puszit - vigyorodom el, annak tudatában, hogy nyilván Vattai Júlia ennyivel nem elégszik meg, de be kellett próbálni a dolgot, nem?
- Jaj, Dzsúláj. Olyan szépen tudod keverni a sza...vakat, hogy majdnem be is veszem ezt az ártatlan kislány dumát - nevetek fel, azzal sem törődve már, hogy akár másik prefektus is jöhet. - Se szegény, se védtelen nem vagy, szóval eszemben se lenne a házvezető helyettesed elé ugrani önként, hogy vállalom a viadalt- nem sok mindenkiért vállalnám be, ő pedig pont nincs köztük.
- Ja nem, nekem tökéletesen megfelel, hogy szépen elkísérsz a tett színhelyére, közben dumcsizunk és majd valószínűleg ott fogsz leszopatni, de gondolom olyan jó rendesen, hogy még egy hét múlva is fájjon - mert én be nem veszem, hogy csak így andalog velem. Annál ő sokkal rafkósabb, tuti.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=849846#post849846][b]Vattai Júlia - 2022.07.24. 21:56[/b][/url]

Miksa és a baglyai|
| 1/6 |
______________________________________________________

- Puszi? Ennél jobban is megerőltethetnéd magad - mintha nem is akarná igazán tudni. Vagy ma talán nincs elemében a kölyök? Mindenki kiéghet, de, hogy ilyen korán? Még nincs húsz se.
- Én is pont ezt állítottam az előbb, nem vagy elég tökös hozzá - helyeslően bólogatok vele, igazat adva neki.
- Szóval ez a vágyad? Hogy valaki éjjel - tököm tudja mikor- leszopasson a nagyteremben? Perverz fétised van Bontovich. - röhögök fel, bár kicsit erősebben a kelleténél, de ha egy metamorfmágusnak ilyet mondanak, az akaratlanul is rosszra fog gondolni. Nem velem van a hiba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=850713#post850713][b]Bontovich Miksa - 2022.08.08. 11:34[/b][/url]

- Jaj, drága, kedves és eszes Dzsúlia. Ez a fordított stratégia nem fog bejönni nálam, jól ismerem már. Addig állítod az ellenkezőjét valaminek, amíg én már csak azért is be akarom bizonyítani, hogy nincs igazad. Hah, biztos, hogy nem - annyi testvérem van, annyi minden szart benyeltem és követtem el az elmúlt huszonegy évben, hogy Júliának ennél erősebbel kell próbálkozni, ha valamit el akar érni.
- Vannak elképzeléseim a nagyteremmel és némi erotikával kapcsolatban, maradjunk ennyiben - hát majd előre lelövöm a dolgot, nem. Majd úgyis mindenki tudomására jut, ha bekövetkezik.
- Nos, köszi a kíséretet - állok meg az ajtó előtt. - De az ajtót okosan kell kinyitni, hogy a baglyok ne szálljanak el, szóval innentől maradnék magam, ha nem bánod - van egy sejtésem, hogy nem jófejségből kísért eddig és tutira keresztbe tesz, de azért csak bepróbálom a lehetetlent. Ki tudja, hátha jó napja van és nem akar az év prefektusa lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=850744#post850744][b]Vattai Júlia - 2022.08.09. 23:08[/b][/url]

Miksa és a baglyai|
| 1/6 | 1
______________________________________________________

- Ugyan Bontovich, tudom, hogy ez a stratégia gyerekkor után már nem működik. Csak épp momentán egy véleményen vagyunk. Nem vagy elég tökös, hogy vállald a tetteid után a felelősséget sem elég lovagias ahhoz, hogy mást ne sodorj vele bajba - bólintok lezártnak tekintve az ügyet. Elvégre ebben a világban igazán nincsenek már lovagok, vagy ha van is, az a maréknyi is épp alcsikázik a szobájában mert jófiú. Kár, hogy a megmentésre váró hercegnők nem haltak ki.
- Azért remélem nem a baglyokkal, mert az a fília már büntetendő  - röhögésből kuncogásra váltok, bár a kezem hamar odateszem tompítónak. Nem hiányzik, hogy mások is meghalljanak, mert óh de kurva biztos vagyok benne, hogy mászkálnak még ezeken a folyosókon mások is.
Megállok és rápillantok az ajtóra, utána a szövegelő Bontovichra.
- És mi gátol meg, hogy a jelenlétemben ne tudd kinyitni okosan az ajtót? - billentem el oldalra a fejemet, tök nagy ártatlan kiskutyaszemekkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=851268#post851268][b]Bontovich Miksa - 2022.08.17. 21:50[/b][/url]

Van, akiért bevállalna bármi ilyesmit, de Júlia pont nem az a személy. Talán ha már egyszer kétszer megfordultak volna már egymásban.. Nem. Akkor sem.
- Momentán az, hogy ismerem a fajtádat. Én odafigyelek gondosan, hogy ne szökjenek meg, te meg majd csinálsz valamit, hogy csak azért is, hogy elrontsad a bulimat - ó igen. Kinézem ebből a nőszemélyből, meg még sok más dolgot is. Biztos vagyok abban, hogy Dzsúlia nem csak jófejségből kísérget engem, hanem valamire készül ellenem. Ezer százalék, hogy pillanatokon belül robbant valamit, én meg majd bánkódhatok a tökéletes csínyem végett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=851624#post851624][b]Vattai Júlia - 2022.08.24. 19:27[/b][/url]

Miksa és a baglyai|
| 1/6 |
______________________________________________________

Elmosolyodom. Elrontani a buliját? Ha tudná.
- Ami azt illeti, be szeretnék menni oda, a nagyterembe - mutatok rá az ajtóra - Sohasem buliztam még baglyokkal, megnézném milyen az - vonom meg a vállamat vigyorogva.
- A nagy és erős Bontovichnak ez a kérés biztos meg se kottyan, nem igaz? - közelebb lépek hozzá, ujjaimmal megérintem a karját, teszek pár gyalogló mozdulatot velük mielőtt végig simítanék a vállán. Ha közben nem fordul meg megkerülöm hátulról, hogy közte és az ajtó között legyek.
- Na? Beenged az úr? Biztos jól szórakoznánk odabenn - kuncogok azzal a hamiskás mosolyommal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=852529#post852529][b]Hollósi Szófia - 2022.09.11. 19:06[/b][/url]

Autumn
ootn -- tehát takarodó után járunk
Mindenképpen. Nem lehet olyan gyáva kukac, hogy több mint egy tanévig halogassa a nagy beszédet és találkozást, mentorálási kérelmet, csodálat-kinyilvánító-monológot, szóval mindenképpen meg kell ejtenie a találkozást még mielőtt hazautaznának a szönetre. Így hát egy hirtelen, majd gondosan megtervezett és elhalasztott... Szóval végső soron mégsem hirtelen ötlettől vezérelve, Szofi épp egy eridonhoz közli beugróban csücsül. Tudja, hogy Autumn ma őrjáratban van, azt pedig eldöntötte, hogy mivel már nem csak saját önnön boldogsága miatt szeretne beszélni a lánnyal, mindenképpen végre KELL hajtania a műveletet. Szóval vár hát, várja az alkalmat, hogy a járőröző prefektus közeledtére véletlen lelephezhesse magát, és alkalmuk nyíljon egy kis... Beszélgetésre. Furcsa megközelítés az tény, de legalább biztosan nem zavarja meg őket senki - hacsak nem szeretne más is kettesben töltött pillanatokat lopni Autumn-mal, persze. Amint mozgást érzékel hát, és be is bizonyosodik a közeledő kiléte, hangos koppanással a kövezetre ugrik, majd megdermed, mintha csak véletlen bukkant volna elő. (Kicsit simlis csak a lány, de ne bántsd, inkább a rosszaságban legyen rossz, mint bármi másban.)

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=852531#post852531][b]Autumn Rue Danvers - 2022.09.11. 19:24[/b][/url]

Magányosan róttam a folyosókat, egy könyvet tartva magam előtt. Miksa talán az egyetlen, akit valaha is elkaptam, és őszintén nem is nagyon akartam, hogy legyen más. Nem értettem miért kaptam meg a tisztséget, miért hitt bennem a vezetőség a sok pletyka ellenében, de biztosan jól fog mutatni az önéletrajzomban. Szóval elvállaltam.
Talán már a tizedik körömet róttam, egész lassan sétáltam, mert Anne épp most festette be a haját zöldre, amikor meghallottam az ugrás össze nem téveszthető hangját.
- Megáll! - szóltam parancsolóan, ám a könyvet továbbra se raktam le, csak közelebb sétáltam. Természetesen figyeltem, és láttam a megtorpanását, így nem gondoltam, hogy a mondat közepén kéne abbahagynom a regényt. Végül felnéztem, nyitottam a szám, és bennem rekedt a szó. Zalán kék szemei néztek vissza rám, csak... mégsem ő volt.
- Szofi? Takarodó után van. Te pedig kint vagy a folyosón - világosítottam fel a lányt, próbálva elvonatkoztatni a családi nevétől. Prefektusi kötelességem megbüntetni. - Különben is, mit csinálsz itt kint? - néztem körbe. Általában valami rosszban sántikál az, akit elkapnak. Vagy minimum van egy cinkos társa. De itt aztán nincs semmi a banyákon kívül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=852533#post852533][b]Hollósi Szófia - 2022.09.11. 19:35[/b][/url]

Autumn
ootn -- tehát takarodó után járunk
Hiába dörrentek rá, nem tud nem elveszni az olyan apró részletek csodálásában, mint hogy Autumn milyen nyugodtan és ráérősen, magabiztosan sétál felé, és közben zavartalanul olvas tovább. Biztos ismer már egy csomó varázslatot, amivel meg tudná akadályozni, hogy a rosszcsontok elszökjenek, különben nem lehetne ennyire nyugodt! Ezt, ezt a légkört, és ezt a kiállást szeretné Szofi is, hogy ő róla is az jöjjön le elsőre, hogy milyen szuper diák és ember lehet! - Igenis - válaszol rögtön, de nem megszeppenten, épp ellenkezőleg, hangjában izgatottság bújkál, ahogy a sötétben szélesre húzódott pupillái várják, a prefektus végre felnézzen, és megteremtse köztük a szemkontaktust.
- Iiiigen - bólint a helyzet részletes bemutatását hallva, csak, hogy azután karjait maga mögött összekulcsolva, fél lábra billenve pislogjon fel. - Nooos - húzza az időt egy pillanatra, azon vacillálva, mennyire legyen egyenes - az igazat szeretnéd tudni, vagy egy egyszerűbb verziót?
Pro tipp, ha te nem tudsz dönteni, hagyd a prefektusodra!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=852538#post852538][b]Autumn Rue Danvers - 2022.09.12. 00:33[/b][/url]

Lassan összecsuktam a könyvet, és magam előtt fogtam mind a két kézzel, ahogy Szofit mustráltam. Annyira hasonlított Zalánra, hogy az rémisztő volt. Az orra, a szeplői, de leginkább a szeme. Azok, amiket úgy szerettem nézni, mert mindig azt üzenték felém, hogy ne tartsam magamban a mondandómat. Távol állt ez attól, amihez otthon szoktam.
- Az igazat Szofi, mindig az igazat - jelentettem ki, pedig előre tudtam, hogy fájni fog. Zalán éppen eleget mesélt már nekem a lányról ahhoz, hogy tudjam semmi jóra nem számíthatok ma este.
- Mint prefektus, kötelességem megbizonyosodni róla, hogy visszakerülsz a hálókörletedbe, szóval induljunk is neki. Út közben pedig kitalálom, hogy mi lesz a büntetésed a kihágás miatt - jelentettem ki, és előre is mutattam, jelezve a megfelelő irányt. Nem éreztem fairnek, hogy valami fizikai munkát végeztessek. Zalán is utálta, amikor ki kellett takarítania a szertárat. Vagy Miksa, mikor segítenie kellett a manóknak. Ennél frappánsabb kell.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=853479#post853479][b]Bánffy Albert Tamás - 2022.09.28. 22:47[/b][/url]

Vizsgaidőszak, őrségváltás

Felvételizni jött. A Herzbergben nem is olyan régen sikeresen letette az utolsó vizsgáját is, majd beadta ide a jelentkezését. Az egyetem előtt remek kis kitérőnek, na meg bevezetőnek tűnt a mestertanoncképzés politikai szakirányon. A könyvtárral és a tanulmányi osztállyal már ismerkedett is egy kicsit, most pedig a Nagyterem felé vette az irányt, amíg észre nem vett egy piros vonalat a földre festve. Nocsak. Valaki területi vitába keveredett és ez lett a megoldás? El is vigyorodik a saját gondolatán, ahogy ezt a fal mellett ácsorgó páncélokkal is összeköti. Vajon hogyan jelölhetik meg a területüket? Vagy megteszi ezt nekik a gondnok? El is bambul az egyik előtt, amelyiknek már szép fényes a mellvértje, annyira, hogy egy ócskább tükörnek is elmenne. Meg is igazítja a haját, ha már látja magát úgy, ahogy. Eddig egészen tetszik neki ez az iskola.