36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] 2 3 ... 11 ... 25 26 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Angelinne Stanwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 2354
Írta: 2012. szeptember 27. 21:52 | Link


Ez a folyosó talán a legrejtélyesebb, hiszen a lakók gyakran elvándorolnak, egyetlen egy van aki állandó, nem más, mint a Bibircsókos banya aki nem szeret messzire menni, mégis mindent tud az iskolában, minden olyat, melyről talán a többi portrénak még fogalma sincs. Nagyszerű képessége, hogy képes szinte beleolvadni egy-egy tájképbe a körülötte lévő keretek valamelyikében és addig mozdulatlan lenni, amíg az előtte lévő cselekmények le nem folynak. Érdekes egy folyosószakasz ez, hiszen a páncélok végig egymástól azonos távolságra vannak, kivéve a banya eredeti kerete alatti területet, ott ugyanis egy hosszú, kényelmesen elsüppedő kanapé van, melyen a diákok várakozhatnak vagy pihenhetnek, ha éppen nem kell sehova rohanniuk, sokan nem veszik észre, hogy ez csak egy csali annak érdekében, hogy még több pletyka elhangozzon, inkább kihasználják a kényelmes lehetőséget, melyet később súlyosan megbánnak.
Utoljára módosította:Daróczy Elizabet, 2021. augusztus 13. 15:27
Hozzászólásai ebben a témában
Fülöp Félix
INAKTÍV


Testvérben az erő!
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 146
Írta: 2013. január 2. 11:59 | Link

TESÓ

Miután kijöttek a tesemből, Félix félve nézett körül: mi van, ha minden megváltozott, míg ők bent voltak? Szerencsére semmi ilyesmi nem történt, a padlón a szőnyeg ugyanaz volt, a szobrok ugyanúgy álltak, és egy kósza lélek nem sok, annyi sem került elő.
- Hát, mondjuk erre mehetnénk - intett tétován jobbra, és jobb ötlet hiányában az ikrek vélül megindultak arra. Félix a szokrokat vette szemügyre:
- Miért van ezekből ennyi? Úgy érzem magam, mintha megfigyelnének... lehet, hogy van bennük megfigyelőkamera? - vonta fel a szemöldökét kíváncsian, ahogy lecövekelt az egyik elé, hogy jobban szemügyre vegye a páncélos alakot.
- Tisztára úgy érzem magam, mintha egy rossz kémfilmben lennénk - mondta. Aztán közelebb lépett a bádogemberhez és megkocogtatta a sípcsontját: nem túl meglepő módon, fémesen visszhangzott. Aztán továbblépett, ezúttal egy kép elé lépve.
- Lehet, nem is egy iskolában vagyunk, hanem egy múzeumban - tette szóvá, ahogy közelebb hajolt a képhez, hogy jobban szemügyre vegye. Miután a következő percet is ott töltötte, úgy döntött, segítséget kér:
- F, gyere egy kicsit. Olyan fura ez a fa... mintha a fele másmilyen lenne, mármint... na, inkább nézd meg! - mondta, és odabökött, ahol az erdő szélén álló különálló fa volt látható a képen. A vékony barna törzs mögött itt-ott valami fekete tülemkedett ki oldalra. Furcsa ízlése lehetett a festőnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fülöp Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 149
Írta: 2013. január 2. 23:27 | Link

Pöttöm

Farkas hagyta, hogy öccse válasszon útirányt. Neki mindig is jobb volt a szimata az ilyenekben. Félix rátalált a célra vagy problémára, Farkas pedig szépen kidolgozta a kivitelezés tervét. Illetve ez nem pont az a helyzet, mert a probléma itt rögtön adott volt: egy éhes ikerpár épp most érkezett az iskolába, a gyomruk korgott, és fogalmuk sem volt, mi merre van a kastélyban, ugyanis ahogy a welcome drink, úgy a fogadóbizottság is elmaradt a bejáratnál. Inkább Félix másik nagy erősségét használhatták itt ki, mégpedig a komoly intuíciós képességét. Már kb 18 éve együtt léteztek (ha beleszámítjuk a magzati hónapokat is, márpedig miért ne számítanánk bele, hiszen már ott jól kiismerték egymást), és a statisztikák alapján Félixnek nem egyszerűen szerencséje, hanem jó megérzései voltak.
- Szerintem itt se működnek az elektronikus cuccok. A telefonjaink is bekrepáltak már a faluban. Persze leskelődő manók még mindig lehetnek a páncélokban - közölte "megnyugtatóan" a báty.
Míg Félix nagyon belemerült valami tájkép alapos fixírozásába, ő jobban körbenézett. Ha a páncélok alkalmasak lettek volna a kikérdezésre, akkor ikre inzultálását biztos nem hagyta volna szónélkül a kibeszélt és megfogdosott szobor. Ezért hát a festmények során futtatta végig tekintetét, hátha egyikben épp egy közlékeny felfedező bújik meg, aki már felfedezte a konyhát, és ezt a tudást meg is osztaná velük. Nem látott első blikkre embert ábrázoló képet, de Félix találhatott valamit, mert szüksége volt konzultánsra a dologban. Farkas odaballagott az említett festményhez. Nagyon közel hajolt hozzá, hogy kideríthesse, mi az a folt. Aztán megnézte távolról is az összképet, hátha megérti.
- Hát nem vagyok valami nagy művész... de szerintem ezt elrontották.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fülöp Félix
INAKTÍV


Testvérben az erő!
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 146
Írta: 2013. január 3. 19:31 | Link

TESÓ

A felfedezés újdonsága még tartott: a korgó gyomor ellenére is elég lelkesek voltak még, bár az anyjuk volt a megmondhatója, mennyire gyorsan kezelhetetlenné váltak, ha nem táplálkozhattak rendszeresen.
- Most, hogy mondod, tök szívás! Megígértem Benjinek, hogy rendszeresen jelentkezünk majd, de valaki elmondhatná, mégis hogyan, mert az sms tutira nem opció - duzzogott, miután eszébe jutott ez az incidens. Új-Zélandon az egyik cseles felsőbbéves megbűvölte a telefonjukat az első napon (mert ennyire királyok az ottani emberek, ezt nektek nyamvadt, fogadásképtelen Bagolykő!), és az ott szerencsére gond nélkül működött a továbbiakban. Sajnos, itt viszont nem, pedig az ikrek megpróbáltak mindent a telefonok újraindításától a SIM-kártyák kiszedésén át, mégsem történt semmi. Ami Benjit illeti, ő az egyik legjobb barátjuk volt az előző suliban. Nem csak barát, de Félix szobatársa is, és két év egy légtérben könnyedén összekovácsolja az embereket, akár akarják, akár nem.
- Ha manót találsz, el ne engedd! - nézett provokatívan Farkasra, hogy neki is egyértelmű legyen biztosan, a manók tudhatják az univerzum, a világmindenség meg mindenre a választ (42 - remélem, mindenki tudta, a manóktól függetlenül is!) - azaz jelen helyzetben, hogy hol szerezhetnek kaját!
Aztán a képet vették szemügyre.
- Nem is értem, miért aggatnak ki mindenféle selejtet - vonta meg Félix is a vállát, majd otthagyta a képet, és tovább indult.
- Mi a vihar lehet az a gemmológia? - töprengett félhangosan, ahogy elért a következő ajtóig. - Szerinted érdemes ide benéznünk?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Újvári Adria
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 5025
Írta: 2013. január 24. 19:21 | Link

* Miután véget ért a tanítás a szöszi leányzó úgy gondolta, hogy gyorsan mához veszi a délben szükséges tápanyagmennyiséget, majd ezután olyan gyorsan megírja a leckéjét, ahogy tudja. Miután ezzel is végzett, már érzett magában kedvet a kviddics gyakorlásához, így úgy döntött, hogy átmásolja az aznap tanultakat egy mugli füzetbe. Nehezen tud még pergamenre írni, meg persze a madártoll sem volt épp a legjobban kezére eső eszköz, de ami követelmény, az követelmény. Ettől függetlenül magának kiírja olvashatóan egy 5 tantárgyra felosztott hatalmas, mugli spirálfüzetbe, amit még színes tűfilcekkel alá is húzogat, meg színes sorkiemelőkkel tovább cifrít. Sokaknak átláthatatlan színes valaminek tűnhet, pedig ő tökéletes logikai rendszer alapján épít fel minden vonalat. Nem ám színez, mint nagyon sokan. Ez a füzet mindig nála van az oldaltáskájában, hogy ha véletlen eszébe jutna valami, meg tudja nézni. Így szeret tanulni, hogy ha eszébe jut valami a tananyaggal kapcsolatban, és nem tudja, gyorsan kikeresi, és egyből rögzül.
Miután mindennel végzett, de a kviddicset már nem volt kedve gyakorolni, úgy gondolta, hogy elvonul olvasgatni. Néhány hete vett egy könyvet, ami arról szól, hogy hogyan kell pálca nélkül varázsolni. Az első 2 fejezeten már túl van, most következik az érdekes része, ahol is leírják, hogy pontosan mit kell csinálni ahhoz, hogy összegyűjtsd magadban az erőt, ami képessé tehet pálca nélkül varázslatokat végrehajtani. Választása a Bibircsókos Banya folyosójára esett. Úgy hallotta, hogy nem túl népszerű hely, mert pletykák kelnek szárnyra. Ez őt nem zavarta, így levetette magát a kanapéra, és olvasni kezdte az imént említett művet. Roppant érdekesnek találja, de egyúttal meg is rémíti az, hogy valaki ilyen képességekre tudjon szert tenni. Ő maga nem bánná, hiszen szeretne különlegesebb lenni az átlagnál. Így is az, okosabb, szebb meg persze nem mindenkinek van ilyen szépen ragyogó hosszú szőke haja. Ki tudja, hogy meddig ücsörgött ott, míg nem megéhezett. Gyorsan összekapta magát, s elindult a Nagyterem irányába.*
Utoljára módosította:Újvári Adria, 2013. március 3. 12:32
Hozzászólásai ebben a témában
Gilbert Blythe
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 13. 20:45 | Link

~ Hát, ez nem épp az én napom~, állapította meg magában, miután az első ijedelmek elcsitulta után az egyik ablakpárkányon üldögélve facsarta a talárjából a vizet- a legtöbb kanapé és zug foglalt volt, így egy olyan ablakot választott, ahol a helyszűke miatt pár aligha fért volna el.
Az első reakciója arra, hogy a feje lángba borul, egy rémült kiáltás volt és reflexből víz után nézett, és valamelyik segítőkész gólya a közelben szinte azonnal nyomott egy wassert. Azonban- mindük legnagyobb meglepetésére- a varázslat csak annyit ért el, hogy egy pillanat alatt csurom víz lett, a haja pedig lángolt tovább kedélyesen, mint ama isteni csipkebokor, bár hál' az égnek, nem kezdett monológba és parancsolatok diktálásába. Ezek után jött az a rész, ahol egyszerűen kitört a röhögés és elkezdték próbálgatni, vajon megégeti-e a kezüket a láng, ami elég gyorsan ahhoz vezetett, hogy Gil, még jócskán a kezdeti sokk és a hideg zuhany hatása alatt, menekülőre fogta. Nem mintha nehéz lett volna követni- elvégre a nyomában kisebb-nagyobb tócsák sora kígyózott- de ma senki se akarta rá pazarolni az idejét, még ha ezután jóval gyanakvóbban is méregették a diákok a fiolákat. Így futott egy darabig, aztán kifulladva megállt, egy ideig várva, hogy minden pillanatban utolérik. Ám senki sem jött, csak a portrék méregették furcsa tekintettel, ahogy lassan gyűlt alatt a víz. Nem tudta eldönteni, sírjon-e vagy nevessen, hogy minden cuccát az Eridonban hagyta- így a naplója ugyan megúszta, hogy előhúsvétot tartsanak neki, de pálcája sem volt, hogy megszárítkozhasson. Nagy nehezen lehúzta magáról az egyenruhát, de alatta sem volt sokkal szárazabb. Kételkedett benne, hogy sokáig halogathatja az elkerülhetetlent- nemsokára, ha nem akar tüdőgyulladást, keresnie kell egy melegebb helyet, és ez persze azt jelentette, hogy minden útjába akadó megpróbál majd ismerkedni újdonsült frizurájával, esetleg újfent eloltani.*
- Úgy nézek ki, mint egy elfuserált Disney Hádész.-*Sóhajtott, orra elé húzva az tincset, amit vidám, vörös-arany lángok nyaldostak. Ha legalább melegített volna valamit ez a tűz, akkor most van minél szárítania a ruháit, de ez a vacak még erre se jó. Ráadásul még a maszkja tollai is eláztak, mert fürdőzésre igazán nem gondolt a készítésénél, augrey-tollat pedig nem nagyon talált még életében. Ha lehetséges, ezek után még lehangolóbbnak ígérkezett a nap, mint azt eredetileg képzelte. Nem hitte, hogy jó ötlet megpróbálni vacsorázni menni, ez viszont azt jelentette, hogy még éhesen is kell lefeküdnie. Újra sóhajtott, most a talár egy másik részét tekergetve és fohászkodva, hogy ne jelenjen meg még egy házimanó is, hogy letolja, amiért a padlót áztatja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2013. február 14. 14:05 | Link

Aznapra elég volt a nyilvánosan mutatkozásból. Az átkozott bájitalnak hála az arcom egy izzó vulkánokkal teli térségnek látszódott. Nem akartam belőle ügyet csinálni, más lányokhoz képest még lazán is reagáltam le azt, hogy annyi pattanás nőtt az arcomon, mint égen a csillag, de hirtelen úgy éreztem, mindenki engem bámul. Nem kellett sokat filóznom azon, hogy elhúzzam-e a csíkot. Ha eddig kevés reményem volt arra, hogy életem szerelme ezen a neves napon talál meg, most még inkább lerontottam az esélyeimet. Magamban azt az idiótát ostromoltam, aki kitalálta, hogy olyan bájitalt rakjanak ki, ami elronthatja egy szerencsétlen elsőéves Valentin napját. Idegeskedve kitrappoltam a nagyteremből, és minden egyéb gondolat nélkül lefordultam a legközelebbi folyosóra. Abban a reményben indultam arra, hogy mivel mindenki a nagyteremben van, nem botlok bele csúnyán szemlélődő diákokba, de nem volt szerencsém. És a srácnak sem, aki rajtam kívül ott tartózkodott. Majdnem felkiáltottam, hogy "Te jó ég, te égsz!", de a nyelvembe haraptam. Erre a fiú is rájöhetett magától. Földbe gyökerezett szemmel figyeltem a srác fejét, ahogy a lángok körülnyaldosták, és pár másodperc elteltével levontam a következtetést, hogy ez mágikus eredetű tűz lehet. Nem olyan arcot vágott, mint aki épp máglyahalált készül halni, és később az sem kerülte el a figyelmemet, hogy csurom vizes, tehát valaki már megpróbálta eloltani. Nem vagyok büszke rá, de miután rájöttem, hogy elmúlt a veszély, ami igazából nem is létezett, az első reakcióm a röhögés volt.
 - Te jó ég... - mondtam, a kuncogásomat elfojtva. - Mondd, hogy ennek semmi köze a szentlélekhez!
Nem voltam vallásos, és igazából konyítanom sem kellett volna a dologhoz, de a nővéremnek hála, aki nap mint nap mozgott vallásosok között a kollégiumában, elég jól értesült voltam a biblia történéseiről. Reméltem, hogy jól emlékszem arra a részre, amikor a szentlélek leszállt az apostolokhoz, és tüzet bocsátott a fejükre. Nem igazán értettem ezt a részt, hogy miért, meg hogyan, de a jelenet, ami a szemem elé tárult, kísértetiesen ráillett a leírásra. Felmerült bennem, hogy a kicsit elszontyolodottnak tűnő srác talán azt sem tudja, miről beszélek.
Utoljára módosította:Lagger Arm, 2013. február 14. 21:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ferenc| Aramis személyesen
Gilbert Blythe
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 17. 14:28 | Link

Az ismeretlen úgy dermed le, mintha loctiteba lépett volna, csak hogy a szemei kicsit csigaszerű mozgást végezzenek, enyhén dülledve. Gilbert nem tudta rögtön eldönteni, most el akar-e süllyedni, vagy mélyebbre már úgysem lehet, de örült, hogy álarc van rajta, mert így nem látszott, hogy legszívesebben kiugrana az ablakon. Igazából nem kellett volna már meghatnia a dolognak, elvégre a külseje miatt mindig is nevetség tárgya volt, plusz a sorozatos piszkálódások kedvenc céltáblája, azonban most egyáltalán nem azért festett így, mert ez volt vágyai netovábbja. Nem mintha a másik sokkal jobban nézett volna ki, elvégre kevés olyan szegény, szerencsétlen pubertás van, akit ennyire keményen sújt a hormoningadozás, de valószínűleg megszokhatta már, mert nem tehetett róla, ellentétben Gilberttel, aki csak saját hülyeségének köszönhette, hogy beleivott a bájitalba.
Közben a lány befejezte a pukkadozást, bár a kuncogást teljesen nem bírta azért elnyomni, de intézett hozzá egy felette érdekes kérdést. Hát, legalább nem csipkebokorhoz hasonlították.*
- Áh, csak...én egy lángelme vagyok.-*Sütötte el a létező legbénább poént, ami abban a pillanatban eszébe jutott. Sosem volt nagy viccmesélő, a humort pedig csak hírből ismerte, illetve leginkább azt az oldalát, amin ő képviselte a csattanót- mint most is, kellemes nevetéssel telő perceket szerezve egy újabb embernek. Egy negyed pillanatig eltöprengett, vajon milyen vicc lenne- a téren korlátozott műveltséggel rendelkezett, de leginkább faviccnek érezte magát. ~ Még mindig lehetne rosszabb~ gondolta, egy fanyar mosoly kíséretében, ~például, ha szőke nős lennék...~ A lány még mindig nem mozdult, és mivel nem tűnt rosszindulatúnak, vagy gúnyosnak az előbbi kérdése, Gil úgy döntött, kockáztat és megpróbálja előnyére fordítani a helyzetet.*
- Esetleg megszánnál egy Evapores-szel?-*Nem szokása segítséget kérni -nem annyira a büszkeség, mint inkább az önállósága miatt igyekszik mindent maga megoldani, de most sokat javítana a helyzetén, ha nem érezné úgy, hogy cipő helyett akvárium van a lábán és vékony jégréteggé hűlő ruhák rajta. És ha már a lány szóba elegyedett vele és kiröhögte, igazán meghálálhatja az ingyenmozit egy varázslattal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2013. február 18. 17:48 | Link

Lángelme~ ismételtem magamban, és el kellett ismernem, hogy nem is olyan rossz vicc. Jó, persze, én szinte mindenen képes vagyok nevetni, tehát lehet, hogy nem az én véleményem a mérvadó, de nekem tetszett.
 - De az is lehet, hogy csak rossz fát tettél a tűzre - tódítottam, aztán be kellett látnom, hogy valószínűleg szegény fiúnak nem éppen olyan kedve van, hogy szóviccekkel lehessen traktálni. Igazából nekem sem volt éppen humoros hangulatom, de a gyufaember teljesen elvonta a figyelmem a morcosságról is. Jól volt ez így, nem akartam ismét letargiába zuhanni a pattanásaim miatt. A srác problémájára koncentráltam, hátha úgy a saját bajom elviselhetőbb lesz. Alaposabban végigmértem a lángelmét; második látásra nem csak az égő haja tette furcsává, ugyanis álarcot viselt. Nem is értem, hogy nem vettem észre elsőre, de kár is lett volna ezen rágódni, a tényeket ez sem változtatta volna meg. Magamban elkezdtem felvetni a lehetőségeket, hogy miért viselheti az arcfedőt. Az első tippem az volt, hogy ez valami cifra Valentin napi öltözet, de nem láttam értelmét, hogy egy fiú minek mászkálna álarcban egy kifejezetten csajos ünnep miatt. Elhatároztam, hogy majd rákérdezek, de előbb meg akartam szárítani a szerencsétlent.
 - Ám legyen - mondtam, és igyekeztem letörölni az arcomról a vigyorom maradékát. A fiúból szinte áradt a megalázottság, ahogyan éreztem. Nem akartam, hogy miattam legyen még pocsékabb a napja. - Lehet, hogy nem fog sikerülni, de igyekszem.
Miután ezt közöltem vele, elővettem a pálcámat, és erősen koncentrálva elmotyogtam a varázsigét. Nem történt semmi. Egy pillanatra csalódottság vett rajtam erőt, de megmakacsoltam magam, és megpróbáltam még egyszer. Eleinte nem is akartam elhinni, hogy sikerrel jártam, de Gyufa úrfi száradó ruhái elfeledtették velem a kételyeimet. Elnyomtam egy diadalittas vigyort, és ismét a zsebembe süllyesztettem a pálcám. Végigmértem az eredményt. A srác ruhái foltokban itt- ott még vizesek voltak, de egyébként rendben volt minden.
 - Megkérdezhetem, hogy miért van rajtad álarc? - bukott ki a számon. Reméltem, hogy nem tapintottam érzékeny témára, bár sejtettem, hogy nem én vagyok az első, aki ezt megkérdezi.
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ferenc| Aramis személyesen
Gilbert Blythe
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 20. 23:39 | Link

A viccre- nem túl udvariasan- fölnyögött, mert azt hitte, már nem lehet fokozni a dolgot, de már megint oda lyukadt ki, hogy ő és a tévedés sziámi ikrekként jöttek a világra, és még mindig képtelen megszabadulni tőle. Valamivéle válasz után kaparászott fejében, hogy ne fulladjanak kínos csöndbe.*
- Inkább csak szemléltetem, mi történne, ha a hülyeség gyúlékony lenne...-*Pontosított, saját helyzetéhez igazítva az egyik kreativitással sokat alakított mondást. Elvégre ebbe az egész kellemetlen kalamajkába azért került, mert félvér létére megfeledkezett róla, hogy a mágia -és hordozói- igen különös humorral vannak megáldva, pedig annyi év alatt igazán megtanulhatta volna már. A lány egyébként tovább nézegette, most már talán kevésbé üstökösszerű üstökét, mint az álarcát. Na igen, ha egy furcsaság nem lenne elég, nála mindig van talonban legalább még egy... Közben a másik előhúzta a pálcáját és elszánt arccal nekiveselkedett, hogy megszárítsa.*
- Te vagy minden reményem.-*Jelentette ki színpadiasan, úgyis ment a teátrális frizurájához, csak épp a hangja ne olyan lett volna, mint egy tinikanárié. Trillák és szárnyaló magaslatok. Az első próbálkozás kudarcba fulladt, amit ő a motyogásnak tudott be- a pálcák nem szerették a határozatlan parancsokat, főleg nem egy bizonytalan kezdőtől, legalábbis ő így tudta.*
- Próbáld kicsit bátrabban. Sokkal égőbb úgyse lehet a helyzet, ha meg oltanod kell, már úgyis vizes vagyok.-*Javasolta, bár megeshet, hogy itt követi el a nap újabb kolosszális baklövését, hogy életét a legnagyobb nyugalommal adja egy vadidegen kezébe, holott abban sem lehet biztos, hogy ha esetleg nyelvbotlik, akkor marad még feje. De vicces lett volna azon agyalni, vajon a testtől elválasztva is tovább lángol-e? Egy pillanatra megütközött a saját morbiditásán, aztán csodálkozva vette észre, hogy gőzölg, majd a víz nagyobbik része eltűnt.*
- Tökéletes.-*Állapította meg, a nedves foltok dacára, ugyanis a ruházata szinte azonnal melegedett pár fokot és már nem tapadt rá második bőrként. Összedörzsölte a kezeit, hogy kissé gémberedett ujjait is felmelegítse, rájuk lehelve, majd a kérdésre felnézett.*
- Tartok az emberektől és attól, hogy visszaélnek azzal, amit látnak.-*Felelte egyszerűen és őszintén, nem fejtegetve tovább a dolgot, elvégre ha nem is a teljes magyarázatot adta, nagyobbrészt fedte az igazságot. Nem akarta, hogy az arca váljon ilyenné, vagy esetleg megtanuljon mások igényeinek megfelelően színlelni.*
- Amúgy Gilbert vagyok-*nyújtotta mancsát a lány felé.*- Kit tisztelhetek benned, megmentőm?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2013. február 21. 14:21 | Link

A sikerült bűbájtól mámorosan álltam a helyemen. A bájital okozta problémát szinte teljesen elfelejtettem, valahogy az égő hajú fiú mellett nem éreztem magamat különcnek. Reméltem, hogy holnapra elmúlik a dolog, és mivel nem tartottam valószínűnek, hogy olyan bájitalt raktak volna ki, ami egy életre megcsúfít, igyekeztem nem aggódni. Bár előre láthatóan még egy hét pattanásosság is elviselhetetlennek tűnt. Jó volt nézni a fiút, ahogy lassan felengedett a dermedtségből, egészen megrészegített a siker. Mindezek ellenére figyelmesen hallgattam. Nem igazán elégített ki a válasz, de nem akartam faggatni. Arra a következtetésre jutottam, hogy valami ronda heg lehet az arcán, vagy ilyesmi. Elvégre nem azt mondta, hogy "visszaélnek azzal, amit látnak"? Más ésszerű választ nem tudtam volna elképzelni, bár sejtettem, hogy még tucatnyi teóriát gyárthatnék. Az álarcos, vagyis mint megtudtam, Gilbert a kezét nyújtotta felém. Kicsit ízlelgettem magamban a nevét, de nem sokra jutottam vele, fittyet hányva a találgatásra, színpadiasan paroláztam vele. Magamból kiindulva, minden ismeretlen ember neve mögé próbáltam tekinteni, hiszen én magam Laggernek hívattam magam annak ellenére, hogy annyi közös van benne a valód nevemmel, hogy egyforma az első betűjük. Azonban körülöttem kevés ember volt, aki szintén így lenne ezzel; a Gilbert is teljesen szokványos névnek látszott. Semmi becenév, semmi új. Nem mintha túlzottan zavart volna.
 - Arm Letícia, de inkább Lagger. - biccentettem. - A pattanásos változat. A bájitalos bódé miatt nézek ki pöttyös panninak. Jól sejtem, hogy te is ott jártál pórul?
Azt már nem is kommentáltam, hogy a megmentőjének nevezett. Sejtettem, hogy nem gondolja teljesen komolyan, hiszen nem fagyott volna halálra addig, amíg elmászik a szobájáig, és felvesz valami szárazat. Mindazonáltal kicsit hízelgett nekem, hogy így hívott, még ha nem is akartam elismerni. Mindenkinek jólesnek az ilyesmi jelzők, akár mondja, akár nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ferenc| Aramis személyesen
Gilbert Blythe
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 1. 22:25 | Link

- Érdekes becenév.-*Húzta vissza a lelkes mancsrázást követően a saját jobbját, leginkább bóknak szánva a megjegyzést. A részéről sosem játszott igazán jelentős szerepet, ki hogyan szólítja, úgyhogy általában a teljes keresztnevét mondta, hogy mindenki kiélhesse a kreativitását, már amennyire ez lehetséges volt. A kérdésre biccentett.*
- Talált, süllyed. Valahogy jó ötletnek tűnt megpróbálni így dobni fel a napot, de visszatekintve, azt hiszem, tudhattam volna, hogy nincs akkora szerencsém.-*Gilbert hangja leginkább egy kesernyés mosolynak felelt meg, volt benne valami fanyaron derűs, mert senki mást sem hibáztathatott a balgaságáért. Előre sejtette, hogy emlékezetes napra sikerül a mai, csak épp nem ilyen módon. Aztán megnézte az említett pöttyöket, de nem nagyon tudott mit hozzáfűzni- elvégre, a részvétem bántó lett volna, azt pedig mégsem állíthatta, hogy ugyan, igazán apróság.*
- Hasonló csónakban evezünk. De ugye, holnapra elmúlik?-*Érdeklődött reménykedve, ám erősen szorongva. Nem kifejezetten volt oda meg vissza azért, hogy a standarnál is jobban virítson ki a tömegből, arra pedig végképp, hogy esetleg így kelljen hazamennie a szünetben. Akkor inkább elbujdosik, de az fix, hogy otthon megnyúzzák, ha meglátják. Inkább nem akarta elképzelni, pontosan milyen büntetést is szabnának ki rá, csak megborzongott és másfelé terelte a gondolatait.*
- Kíváncsi vagyok, ha levágnám, akkor újranőne-e, hogy tovább loboghasson?-*Tűnődött hangosan, frusztráltan megrázva a fejét, de a tincsei csak vidáman röpködve lángoltak tovább, ügyet sem vetve rá. Végül egy huzatra elegendő méretű sóhajjal feladta, valamelyik zsebéből egy hajgumit pecázva ki, hátrafogva loboncát, hogy legalább az állandó vörös-arany villódzás ne emlékeztesse folyton.*
- Ha nem akarsz sürgősen elbújni a világ elől, akkor beszélgethetnénk egy kicsit. Nem akarózik visszamenni a szobámba, az Eridonosok barátságosak, de némileg...tartok a humoruktól és a lelkesedésüktől.-*Vallotta be, bár lassan hozzászokott, hogy bármikor random emberek tépték fel a szobája ajtaját, csak hogy röplátogatást tegyenek és ismerkedni akarjanak. Alapjáraton nem is volt ellenére, de azért szerette az olyan dallamos, fülsimogató hangokat, mint a kopogás és a "Szabad?" kérdés. Megkímélték egy-két instant szívinfarktustól. Persze, ezzel szinte azonnal elismerte, hogy talán pöttyet kilóg a főnixek halált megvető bátorságáról híres házából, azonban úgy volt vele, a világmegmentést átengedi, ő előbb szeretne magából embert faragni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2013. március 7. 14:08 | Link

Gilbert szerencsémre nem kezdett el faggatni a becenevem eredetéről. Volt jópár újdonsült ismerősöm, akit be kellett avatnom a szent titokba, és már nagyon untam a dolgot. Gyakran gondoltam rá, hogy ismét Letíciának kéne hívatnom magam.
 - Úgyszint - eresztettem meg egy halvány mosolyt. - Nem én lennék, ha valami pozitív hatással bíró italt fogtam volna ki.
Ösztönösen az arcomhoz emeltem a kezem, és végigsimítottam rajta. Nagyon furcsa volt, hogy nem sima felületet tapintok. Hirtelen sokkal inkább együttéreztem pattanásosabb kortársaimmal. Közben továbbra is figyeltem Gilbertre.
 - Hát, remélem. Nem hinném, hogy aki kitalálta ezt az egészet, odáig merészkedne, hogy egy életre megcsúfítson.
Ez, utólag megállapítottam, eléggé buta libásan hangzott. Az igazat megvallva az incidens óta tükörbe sem néztem. Lehet, hogy a sok pattanás jól állna nekem? Nem igazán hittem benne, de hát én megmaradok örök optimistának. Csendesen figyeltem, ahogy az eridonos fájdalmas sóhaj kíséretében összefogja a haját. Nem igazán tudtam, most mi jön. Egy emberrel való kommunikálásban valahogy a körülöttem lévő egyedek valahogy mindig eltalálták, mikor kell elbúcsúzni, mikor tovább folytatni a dolgot, de belőlem tökéletesen kiveszett ez az ösztön. Nem egyszer éreztem magam elég kínosan emiatt. Szerencsémre Gilbert olyan embernek látszott, aki tökéletesen tudja, mikor akar beszélgetni, és mikor nem. Nem sok hiányzott hozzá, hogy megkönnyebbülten felsóhajtsak.
 - Nem hiszem, hogy az elbújás segítene - mondtam vállvonogatva. - Akkor is ronda leszek, ha nem lát senki.
Ahogy kimondtam, rájöttem, hogy ez nem válasz a kérdésére.
 - Amúgy benne vagyok - mondtam. - Én a szánakozó tekintetektől tartok. Utálom, amikor sajnálnak, vagy úgy néznek rám, mintha valami gyógyíthatatlan betegségem lenne. Izé... talán a jelenlegi helyzetben ez nincs is kizárva.
Eltöprengtem rajta, hogy nem beszéltem-e túl sokat. A tekintetem ismét a fiú hajkoronájára siklott; a lángok vidáman táncoltak tovább. Felébredt bennem a kíváncsiság, hogy milyen érzés lehet beledugni a kezemet a lángnyelvek özönébe. Nehéz volt elhinni, hogy nem éget meg. Elszántam magam egy indiszkrét kérdésre.
 - Ööö... bocs a kérdésért, de letaperolhatom a tábortüzet a fejeden? - mondtam, és nem bírtam ki nevetés nélkül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ferenc| Aramis személyesen
Tolland Clotan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. március 23. 19:20 | Link

Samu

Tolland úgy döntött az évben utoljára még körüljárja a kastélyt. Ilyenkor a szokásos technikát alkalmazta. Hagyta elveszíteni a fejét, és engedte lábainak, hogy vezessék, amerre jónak látják. Nem volt benne biztos, de titkon mindig úgy gondolta, ezt varázserejének egyik megnyilvánulása. Jelenleg túl nagy áhítattal gondolt arra, milyen fantasztikus dolog ez az állapot. A tudattalanság állapota. Csak olyankor tudott belé csöppenni, mikor nyugodt volt, és biztonságban érezte magát; mint most. Megérkezett a sors által kijelölt helyre: a bibircsókos banyák folyosójára. Persze ő még nem tudta, hogy hol van. Gyorsan körül pásztázta a helyiséget. Gondosan elrendezett páncélokat talált, és olyan festményeket melyeken nem voltak emberi alakok. Ez nagyon furcsa volt ebben a kastélyban. Tolland egyébként örült az újdonság élményének. Továbbá látott még egy kanapét. Nagyon kényelmesnek találta látszatra, és úgy döntött felfedezi kicsit közelebbről. Bátor hangulatában volt -talán az első teljesített év sikerei végett- és belevetődött az imént említett ülő-, fekvőalkalmatosságba. Nem lepődött volna meg, ha tüskék szúrták volna oldalba, vagy hirtelen kővé válik a pihenésre alkalmas bútor, de nem történt semmi. Illetve mégis. Tolland egészen beleolvadt a kanapéba. Úgy érezte, ha muszáj volna sem tudna felállni, annyira kényelmes volt.  Ezentúl itt fogok aludni éjszakánként. -gondolta. Pedig normális esetben sosem mondott volna ilyet, nagyon elégedett volt év közben szerzett szobatársával és barátjával Alexszel. Ez is hozzájárult a jó hangulatához. Egy igazi sikeres évet tudott maga mögött. Csak azt bánta, hogy nem hozott magával valami könyvet, sőt még varázspálcát sem... Jobb híján úgy döntött álomra hajtja a fejét. Becsukta szemeit és várta, hogy letelepedjen rajta az álom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Samu
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 71
Írta: 2013. március 23. 19:38 | Link

Tolland Clotan

 - Unatkozom, UNATKOZOOOOOM!
Rikácsolva lebeg végig az egy emelettel lejjebbi folyosón. Láthatatlan, így nyomát  a csörömpölve felboruló páncélok jelzik. A képek egymás után ferdülnek el a falon, melyeknek lakói szitkozódva csúsznak le keretük mentén.
Unatkozik, nagyon, szörnyen és kiábrándítóan unatkozik. Annyira, hogy azt elképzelni sem lehet ép ésszel.
Vihogva bukfencezik a levegőben, majd átsuhan a plafonon át, az egy emelettel fölötte húzódó folyosóra. Most már q Banya híres-neves folyosóján járunk.
Továbbra is láthatatlanul úszik a levegőben, háton, mintha egy láthatatlan tóban lubickolna. Magában dúdolgat, morfondírozik.
Hohó! Egy fiú!
Szélesen vigyorogva ereszkedik lejjebb azonnal, ahogy meglátja a csukott szemmel heverésző diákot. Hangtalanul lopakodik oda, egészen addig, amíg az szellem-orra alig pár centire kerül a fiúétól. Ekkor válik csak láthatóvá.
 - BÚÚÚÚÚ! Hétalvóóóó!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tolland Clotan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. március 23. 19:51 | Link

Samu

Tolland a biztonság édes érzésével feküdt a kanapéban, és a legváratlanabb pillanatban, mikor már a várt álom majdnem eljött, valaki a fülébe kiáltott. Hirtelen felpattant fekvő pozíciójából, és csak sokára vette észre ki támadt rá ezekben a nyugodt percekben. Egy szellem volt. Egyelőre nem ismert, de komoly fenntartásai voltak vele szemben. A szellemeket alapvetően a mugli öreg nénikhez hasonlította, akik a buszon olimpiai futók sebességével igyekeznek leülni, és nem foglalkoznak másokkal közben. A szellemek természetesen nem ülőhelyet, hanem életet kerestek, ami megtörheti az örökké valóság unalmát. Ezt bizonyos pontokon nehéz volt tolerálni. Akárcsak most. Talán le is szidta volna a szellemet, ha nem dobogott volna torkában a szíve, és a szellem nem nézett volna ki olyan visszataszítóan.
-Neked meg mi bajod? - kérdezte Tolland olyan hangon, hogy még ő maga is meglepődött. Ritkán fordult elő, hogy kikelt magából. Valószínűleg bocsánatot kért volna, ha nem érezte volna magát továbbra is sértettnek. Kérdő tekintettel meredt a szellemre, persze közben nem akart fölényesen viselkedni. Tudta a helyét és a korát is. Tisztelte a holtakat, csak most haragudnia kellett kicsit.
Visszahüppent a kényelmes kanapéba, és várta a választ. Kis idő elteltével azonban előtört belőle önmaga:
-Ne haragudj, ha bunkó voltam, de a szívbajt hoztad rám. -vallotta meg a szellemnek, aki valószínűleg jó érzéssel fogadta a hírt, miszerint sikerrel járt a terve. Hiszen mi mást akarhatott volna? Segítségre szorult?
A falon az egyik képen, egy banya haladt át közben. A korábban mély és barátságos szoba, most furcsa volt és Tolland libabőrös lett egy pillanatra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Samu
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 71
Írta: 2013. március 23. 19:55 | Link

Tolland Clotan

 - Víhíhíhíhíhíhí!
Vihogva hőköl hátra, rikácsoló nevetése nyomán az ablakok üvegei is megremegnek. Most már szinte remekül szórakozik.
Vízszintesen elfekszik a levegőben háton, ismét kényelmetlen közelségbe lebeg a fiú arcához.
 - Psssszt, te... - egészen lehalkítja a hangját, így fejjel lefelé bizalmaskodón hajol a diák füléhez - Te most bepisiltél, ugye? UGYE? VÍHÍHÍHÍHÍHÍHÍ!
Utoljára módosította:Samu, 2013. március 23. 19:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tolland Clotan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. március 23. 20:06 | Link

Samu

Ez a szellem a megszokottnál is jóval betegebb. Tolland mindig rossz néven vette az ilyen jellegű beszédet. Egyébként is szánalmasnak találta a figurát. Úgy döntött visszatér a szobájába és otthagyja ezt a bugyuta szellemet, de aztán elhatározta magát: ezúttal ő lesz a győztes.
Visszafeküdt a kanapéba, és befogta füleit. Kellemetlenül érezte volna magát, ha valaki látta volna ebben a pozícióban, tehetetlenül; de ez a valaki csak egy szellem volt, és a fiú így nem aggódott különösebben.
-Nyugodtan elmehetsz, nem érdekelsz tovább.- vetette oda a "barátságos" figurának naivan. Sejtette, hogy sikertelen lesz a próbálkozás, de ha meg sem próbálta volna...
Közben látta a falon leskelődő kárörvendő boszorkány alakját. Úgy érezte alul maradt az idegesítő varázslényekkel szemben. Most már a szemét is becsukta. Nem akarta látni a vele játszadozó lidérceket. Megpróbálta kizárni őket, mint mikor a muglik között élt. Azonban jelentős különbség volt a két eset között. Jelenleg a félelmei valóságosak, és nem is félelmek igazán. Tulajdonképen az egyszerű valóság vette körül. Ilyenkor nehezen viselte, hogy a varázslóvilág tagja...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Samu
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 71
Írta: 2013. március 23. 20:12 | Link

Tolland Clotan

Ilyet ő még nem látott.
Várná a hisztériát, a kiabálós, csapkodós kiborulást, amit az élők szoktak rendezni ilyenkor. Az szórakoztatná igazán, ó, az lenne ám a móka!
De nem.
Nem.
Ez a gyerek hogy képzeli, hogy megfossza őt ettől a szórakozástól? Hogy képzeli?
Döbbenetében olyasmi történik, ami több száz éve nem: néhány pillanatra csendben marad. Meghökkenve ereszkedik le az ismét fekvő fiú fölé. Az arcára ismét rendellenesen széles vigyor telepedik.
 - Csak nem fééééélsz, kicsi fiú? VIHIHIHIHIHIHIHÍ, hát féééél! Bújj elő a rejtekedből, úgysem menekülhetsz Samu elől!
Hiába fogja be a fülét, ezt a hangot talán még az igazi holtak is hallják.
Utoljára módosította:Samu, 2013. március 23. 20:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tolland Clotan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. március 23. 20:22 | Link

Samu

Tollanndot egészen megnyugtatta az a kis csönd amit a szellem hagyott neki, aztán ismét elkezdett kiabálni. Elege volt. Minden lehetősége megvolt, hogy jól érezze magát erre idejön valami szellem, aki a tisztességes társalgáshoz látszólag kicsit sem ért. Tolland felült addigi helyzetéből. Komolyan a szellem szemeibe nézett.
- Légy szíves hagyd abba amit csinálsz! - szólította fel tárgyilagosan partnerét.
Közben a boszorkány csodálkozva nézte a jelenetet.
-Te meg ott a falon, tényleg menj a pokolba! -kiáltott oda a banyának. A szellemnél is jobban idegesítette az a fura csendes csúnya alak.
-Nem tudod ki az a nő ott a festményeken? Mindjárt megőrülök, annyira bosszant... - jegyezte meg a szellemnek. Aztán mivel tényleg nagyon elege volt. Háttal ismét a kanapéra feküdt és meredt tekintettel a plafonra bámult. Meggyötörtnek érezte magát, és megalázottan. Nem tudta mit keresett még a varázslények között. A szobájába vágyott, de úgy érezte még lesz valami folytatása az eddigi jeleneteknek. Nem tudta elképzelni, hogy ez a fura helyzet még vég-nélküli is legyen.
Feltette magának a kérdést, hova fokozódhatnak az események. Egy pillanatra oldalra tekintett, és meglátta a páncélokat. Elképzelte amint megmozdulnak és bekerítik őt a kanapénál. A szellem valószínűleg ujjongnak egy ilyen helyzetben, a banya meg mosolyogva leskelődne továbbra is.
Ezt a fantáziálást inkább abbahagyta, nem akarta tovább rontani az amúgy sem rózsás helyzetet. Hajlamos volt nagyon durva hangulatingadozásokra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Samu
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 71
Írta: 2013. március 23. 20:35 | Link

Tolland Clotan

 - Légy szíves hagyd abba, amit csinálsz!
Utánozza a fiút elvékonyított hangon, amit természetesen követ az elmaradhatatlan vihogás. Karba is teszi a kezét, felhúzott orral utánoz egy duzzogó, sértődött háromévest, hátha ezzel sikerül kihoznia a diákot igazán a sodrából. A passzív sértődés nem szórakoztatja, neki igazi móka kell!
 - Alexandra Flaviu tanárnő portréja ha jól sejtem, kissé lerobbant mostanában.
Kuncog a portréra sandítva. Nem bírja a tanárnőt, ó, egyáltalán nem, mindig elkergeti szegény Samut, pedig ő csak megviccelné a gyerekeket.
 - Ááááá, uncsi vagy!
Egy pillanat alatt eltűnik. Pár másodpercig gyanús, néma csönd van, majd a kanapé fölött függő, páfránnyal teli virágcserép magától a fejére fordul: jócskán földdel  és levelekkel borítva be a fiút, mintegy búcsúzóul.
Hamarosan pedig a páncélok csörömpölnek ismét, egyre távolabbról és hallatszik a "VIHIHIHIHIHI".
A Kopogószellem tovaszállt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tolland Clotan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. március 23. 20:50 | Link

A szellem távozta után.

Ez a szerencsétlen még a professzorokat sem hagyja békén. Persze nyilván csak a hátuk mögött. Undorító ahogy viselkedik... -gondolta a fiú.
A szellem akárhogy szerette volna, nem hagyta békén továbbra sem. Búcsúzóul még egy virágcserepet is a fejére ejtett, majd távozott. A banya a falon minden esetre továbbra is maradt, és kinevette a fiút. Tolland nagyot sóhajtott, és végső soron örült. Elvégre elment az a borzalmas alak, nem zavarta tovább. Lesöpörte fejéről a földet, és nem foglalkozva a maradékkal ami esetleg a hajában maradhatott ismét kényelembe helyezte magát. Úgy gondolta mindegy mikor mossa meg a haját, előbb utóbb úgyis megfogja. Így nem hagyhatja. Viszont ha már így járt, nem hagyja elrontani az utolsó sétáját a tanévben a kastély körül. Kényelembe helyezte magát, és elkezdte felidézni az éves eseményeket. A rétet, a korcsolyapályát, az erkélyt, a konyhát, az Azerothot és a további helyeket... Ahogy gondolkodott, elérkezett a sokat várt álom. Álmában már otthon járt, mugli környezetben. A lelke mélyén már igényelte is az otthon melegét. A kastély eltudta vele feledtetni, de csak felületesen. Korábban álmaiban sem járt haza, az utóbbi időben viszont már többször is. Hiába, nem tudta elfelejteni honnan jött. Egyébként nem s akarta. Örült, hogy otthon lehet, és elégedetten álmodott tovább...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gilbert Blythe
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 26. 17:14 | Link

- A remény hal meg utoljára.-*Adta meg magát, pedig az a reménye, hogy a lány tudja, mennyi ideig hat a bájital, épp az imént költözött az örök vadászmezőkre. Azért kínos lesz másnap délutánig így feszíteni az órákon, még ha a legjobb esetben számítható 24 órás hatással kalkulált is.
- Az lehet, hogy semmin nem változtat, de én nem szeretném megkockáztatni, hogy minden második szembejövő meglocsoljon.-*Ebből a szempontból egy picivel eltérő helyzetben voltak, mert valószínűleg a lányhoz nem rohant oda arca láttán rögtön senki, hogy segítségképp elkezdje...hát, mondjuk kinyomkodni a pattanásait. A válaszra aztán félig-meddig biccentett.*
- Hát, egy pár szarvasagancsnak jobban örültem volna. Az olyan natúr vicces, és a legrosszabb esetben is legfeljebb vörös posztót lengetnének előttem.-*Kissé rendhagyónak tűnhet az ötlete, de nem egy besavanyodott könyvmoly, ugyanúgy tud mókázni, mint bárki más, csak kicsit több bátorságra van hozzá szüksége. Ebből a hajzatból azonban legfeljebb egy hamvadó főnixet tudott volna kihozni, ami nem igazán mozgatta meg a rekeszizmokat.
A lány pillantásából valahogy sejtette, hogy erre a kérdésre számíthat, de optimizmusa már  visszanyert annyit erejéből, hogy megállapítsa, ő legalább engedélyt kért a tapogatózáshoz.*
- Csak tessék-*megadóan lehajtotta a fejét, hogy Lagger jobban elérje, bár amilyen alacsony volt, alapból nem jelenthetett nagy kihívást a dolog.*
- A bódénál állók is ezzel próbálkoztak, de csak valamiféle illúzió lehet. Se nem éget, se nem melegít.-*Tette még hozzá, majd mikor a lány kiszórakozta magát a kezét nyaldosó  lángok látványán, felegyenesedett.*
- Végül is, lehetne rosszabb, ma legalább senki kegyeiért nem szándékoztam ringbe szállni.-*Jegyezte meg, miközben a folyosó másik végén egy párocska andalgott át, kézenfogva és rózsaszín ködben kuncogva.*
- Szerinted mik lehettek még az üvegekben?-*Kérdezte aztán, mert eddig csupa olyan hatással találkozott, ami összeegyeztehetetlen volt a Valentin-nappal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2013. március 27. 19:22 | Link

Az első impresszió után, ami meglehetősen pozitív volt, a lángkoszorú ellenére is, továbbra sem tartottam Gilbertet rossz arcnak. Sütött róla valami bánatos beletörődés, meg ez az egész maszkos dolog furcsa volt nekem, de egyébként élveztem a társalgást, még ha meglehetősen szokatlan is volt.
 - Akassz a nyakadba egy táblát "Nem égek" felirattal - böktem ki az első javaslatot, ami eszembe jutott. - Az analfabéták kedvéért valami ikont is felrajzolhatnál rá. Vizespalack áthúzva, vagy ilyesmi.
Felvontam a szemöldököm amikor felhozta az agancsokat, és akaratlanul is elképzeltem Gilbertet agancsokkal. Sejtettem, hogy az sem lenne kevésbé mulatságos, de megembereltem magam, és nem vigyorodtam el. Volt egy sanda gyanúm, miszerint a diákok a második verziót is kellemetlenné tudták volna tenni. Én speciel ha ilyesmire törekednék, minden kezembe akadó dolgot felakasztgatnék az agancsra.
A kérdésemre az eridonos megadóan lelógatta az orrát, hogy én kényelmesen elérhessem a lángjait. Kicsit tétováztam, de gondoltam, ha már beleegyezett, csak nem fogom megváratni. Gilbert szavai ellenére is tartottam tőle, hogy megégetem magam, de ahogy a mancsommal közelítettem a lángnyelvek felé, és nem éreztem melegséget, felbátorodtam, és hamar benne sütkérezett az egész tenyerem. Érdekes volt, de nem akartam azzal feszélyezni Gilbertet, hogy az intim szférájában tartózkodom. Magamból kiindulva sejtettem, hogy egy csaknem idegen ember közelsége nem feltétlen esik jól.
 - Hm, valóban - bólintottam, miközben visszahúztam a kezem. - Persze nem mintha nem hittem volna neked, de valahogy a szemének mindig jobban hisz az ember.
Követtem a fiú tekintetét, aki egy ölelkező párosra vetette a pillantását. Igen, annak én is örültem, hogy nem valami olcsó szerelmi bájitalt nyakaltam be.
 - Hát. a mi esetünkből kiindulva valószínűleg csupa kellemetlenség. Lehet, hogy te még a jobbik eset vagy, és valamelyik szerencsétlennek jégoszlop nőtt a fején. Bár, most hogy így belegondolok, a te szarvasagancsos ötleted sem teljesen abszurd. Majd nyitvatartom a szemem - tettem hozzá vidáman.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ferenc| Aramis személyesen
Nagy B. Dominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. március 28. 19:54 | Link

Botond
Időpont: 2013. Március 27. Takarodó után

Siettem vissza a Levita toronyba, ahogyan csak tudtam, mert nem akartam, hogy rajtakapjanak azon, hogy kint vagyok. Még van 10 percem beérni, de félek, hogy ez az idő kevés lesz, főleg, hogy azt sem tudom, hogy jelen pillanatban merre is kell mennem. Egyik folyosóról, a másik kerülök, és az egyik ilyen alkalommal nekimentem valaminek, melynek következtében hanyatt vágódtam. A szemüvegem leesett, és biztosan össze is tört, mert hallottam a reccsenést. Szuper, hogy fogok így visszatalálni? Lassan felültem, körbetapogattam a padlót magam körül, de nem találtam meg a szemüvegem. Halkan sóhajtottam, és hagytam a fenébe, mert minél előbb vissza kell jutnom a szobámba. Nem hiszem, hogy egy tanár, vagy ilyen prefektus, vagy mi, bevenné azt a dumát, hogy nem látok, azért nem mentem még vissza időben a Levita toronyba. Kitapogattam, hogy hol a páncél, benne kapaszkodva, lassan felkeltem a földről. Léptem párat a páncél mellett, és egy újabba akadtam. Hmm, ha követem, talán valaki másba is beleütközhetek, és talán segít… vagy nem. Vagy öt, vagy hat páncélt elhagytam, mikor belerúgtam valamibe. Kedvem lett volna felordítani a fájdalomtól, de inkább lenyeltem, nehogy felverjem az egész iskolát. Könnyes szemmel, sajgó lábban, és nehezen sikerült kitapogatnom, hogy amibe belerúgtam, az nem más, mint egy kanapé. Leültem rá, lábaimat felhúztam, fejemet a térdeim közé hajtottam, és halkan zokogtam. Próbáltam ébren maradni, és úgy összehúzni magam, hogy senki ne lásson meg. Talán reggel sikerül még időben visszamennem, vagy valami. Látás hiányában, viszont nehezen fog menni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. március 31. 11:00 | Link

Vanília

2013. Április 1. Órák előtt


Csokoládé papír zörgött a folyosón, majd megjelent a kanyarba a nyurga vöröske. Szeplő borította arcát már itt-ott csoki darabok is fedték a nagy sietségbe, hogy legalább ezt a táblát befejezze órák előtt. Ma volt az első napja, de se nem izgult, de nem volt rettentően kíváncsi, inkább csak mérges volt, mert nem találja a tantermét. Órájára pillantott, s lelassította lépéseit. Még időben volt, tehát meg sem kell annyira szaladnia. Hátrafésült egy szemébe lógó vörös tincset, s lassan majszolgatva az édességet elkezdett körülnézni a tágas folyosón. Kitapogatta a zsebében lévő két nyalókát. Minden rendben, még meg vannak. Tudni kell, hogy Tiff nem szokott mindig magánál hordani egy egész édességboltot, de hát a mai nap az különleges. Nem, egyáltalán nem azért, mert végre eljutott a bagolykőbe, s készen áll, hogy bele vesse magát a mágia tanulmányozásába. Nem erről volt szó, hanem arról, hogy ma, azon az első, jelentéktelenné vált iskola napon lett 14 éves. Legjobban a halomnyi édességnek örült a csomó ajándékból, melyet rokonai postáztak. A reggel szinte elütötték a baglyok melyek szállították neki a különböző méretű és színű csomagokat. Kapott csomó mindent, s az édességek után annak a csodás új seprűnek örvendett a legjobban, amit nagynénjétől kapott. Miközben falatozott, s a páncélokat vizsgálgatta elhatározta, hogy minél hamarabb kipróbálja az új eszközt.
Utoljára módosította:Inedra Pote, 2013. április 4. 17:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Vanília Perwinkle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 31. 11:28 | Link

  
Tiffany

Április 1. Reggel 5 órakor, az tanórák előtt


  Pár csokoládéval a kezembe indultam el, már kora reggel a folyosón sétálgatni. Tegnap, a szüleim, három kosár csokit küldtek Húsvét alkalmából. Minden alkalmat megragadnak, hogy ajándékot, és levelet küldjenek nekem és féltestvéreimnek. Olyan hosszú levelet írtak, hogy 4 bagoly hozta el idáig. Iciri-piciri betűkkel lett írva, és így is ilyen hosszú.
  A végén pedig a Bibircsókos banya folyosójára értem. A Banyát festhették volna szebbre, de minden más gyönyörű volt. Mindenféle páncél és dísz volt kitéve. Miközben a szobrokat szemlélgettem, egy vörös pacnit láttam meg a távolban. Két lépést hátráltam. Nem mintha féltem volna, de egy közeledő vörös folt, még egy Eridonost is megrémisztene.
  Hirtelen kifúlytan a levegőt, majd halkan  kuncogni kezdtem. Az  a közeledő vörös folt, egy lány volt. Egy Rellenos lány. A tallárján láttam a címert. Közelebb léptem hozzá.
  - Szia! - köszöntem neki udvariasan. - Hogy hívnak? - kérdeztem érdeklődve, kiléte iránt. Nem voltam benne biztos, hogy válaszol, de azért vártam.
 

 
Utoljára módosította:Inedra Pote, 2013. április 4. 17:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. március 31. 11:37 | Link

Vanília


Miközben épp egy erdős tájképet nézegetett lépteket hallott, majd valaki közvetlenül mellette ráköszönt. Felemelt szemöldökkel nézett ki hullámos fürtjei alól, megpillantva az ott álló szőkeséget.
- Tiffany Elswood - felelte hanyagul, s visszafordult a képhez. Már rájött, hogy úgy is mindenki akivel összefut megkérdi majd a nevét, így nincs értelme dühöngeni emiatt, inkább kiböki. Viszont nem állt szándékában vissza kérdezni. Egyáltalán nem érdekelte a másik neve, meg hát biztos, hogy nem tartaná észbe. Nem fogja előadni a barátságos, naiv kis elsős szerepet még ha jó kedve lenne, akkor sem. És ma reggel aztán mindent lehet rá mondani, csak azt nem, hogy jó kedvű. A baglyok miatt már fél Rellon tudja, hogy ma van a szülinapja, és azonnal elárasztották a már annyiszor hallott idegesítővé vált hülye mondatok, mint a "Biztos látszik rajtad", "Hahaha, te egy vicc vagy" meg egyéb magas értelmiségű beszólások. Igaz, nem hatotta meg túl nagyon, csak zavarta, hogy már az első nap ki lett szemelve. Ha jobb lábbal kelt volna valószínűleg vigyorogva járt volna egész nap, annak köszönhetően, hogy mindenki rá figyel, s már is mindenki tud valamit róla. A bökkenő csak ott van, hogy a másik lábával, nevezetesen a ballal kelt fel, úgy fogy vigyorgásnak esélye sincs ezen a reggelen.
Utoljára módosította:Inedra Pote, 2013. április 4. 17:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Vanília Perwinkle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 31. 16:05 | Link

Tiffany


  Nem valami kedves, de meglehet puhítani. Gondolkodtam, a megfelelőszavakon, majd semmi elgondolás nélkül kiböktem:
  - Boldog Születésnapot! - abban sem voltam biztos, hogy tényleg ma van neki, csak úgy kiböktem. Lehet, hogy épp az ellenkezőjét értem el vele lehet, hogy nem. - Én Vanília Perwinkle vagyok. - tereltem a szót másra.
  Persze, hogy így viselkedik, hisz Rellonos. Nem meglepő.Tudhattam volna. Senki más nem lenne ilyen flegma valakivel, aki csak beszélgetni akar vele. Minek így viselkedniük? Mi jó származik abból, hogy mindenkibe belekötnek? Mi értelme van?
  Voltak Rellonos barátaim. Itt van például Varga Dávid, és Glynnis. Mindketten, nagyon, de nagyon kedvesek.
  Megfordultam, és elindultam, mert már biztos történt valami érdekesebb.
Utoljára módosította:Inedra Pote, 2013. április 4. 17:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. március 31. 16:11 | Link

Vanília


Mikor boldog szülinapot kíván neki Tiffany szinte felrobban. Ez volt az utolsó csepp. Még is meggondolja magát. Nem akarja, hogy már első napon mindenki ellenszenvesnek nézze, ezért csak össze szorítja az öklét és pár másodperc múlva nagyon, nagyon halkan kinyőgi a bűvös szót:
-Köszönöm... Vanília -biztos így hívják? Reménykedik benne. Tudja, hogy holnapra valószínűleeg úgy is elfelejti a lány nevét, de legalább most megpróbál kedves lenni. Ráerőszakol arcára egy mosolyt, majd az elinduló lány felé fordul.
-Te melyik házba jársz? -kérdi, mivel még nem nézett vele szembe, és nem is látta a lány talárját. Közben beleharap a csokijába, és a füle mödé fésül egy rakoncátlan tincset. Meg kell próbáljon kicsit kedvesebb lenni... Legalább az elején, hogy ne legyen már ő a legbunkóbb elsős.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke

Oldalak: [1] 2 3 ... 11 ... 25 26 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet