36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 8 ... 16 ... 25 26 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Catherine
Írta: 2014. szeptember 26. 15:48
| Link

Érdekes, hogy a lányban nem jön létre semmilyen összefüggés aközött, amiről kérdez és hogy itt áll velem a kihalt, éjszakai folyosó közepén, holott pontosan tudja, hogy veszélyes ragadozó vagyok, és észre se venné, már a vérét szívhatnám. Nem egyszerűen az az oka ennek, hogy kevés az életösztöne, nagy a kíváncsisága és érdekli a személyem. Nem. A halandók vonzódnak hozzánk. Eredendően. Csalogatjuk Őket a lényünkkel magunkhoz. Ez alapvetően így van, hát még ha szánt szándékkal növeljük kívánatosságunkat egy könnyű prédaelejtés érdekében. Számtalan hasonló jelenség van a természetben, amikor a ragadozók színükkel, illatukkal, megjelenésükkel odavonzzák áldozataikat. Ez hasonló.
- Akadnak, akik szimplán kedvességből teszik, míg sokakat az érdeklődés hajtja, egy részüknek pedig egyszerűen kedvére való. - sorolok fel csöndesen néhány változatot, figyelve közben a lány vonásait. Rengeteg ilyen halandóval találkoztam már, akik meglehetősen értetlenül álltak afelett, miért ajánlják fel magukat nekem embertársaik. Egy részük megmaradt ezen értetlenségben, míg egy jelentős hányaduk végül hamar a karjaimban találta magát, teljesen önszántából.
- Ideje mennem. - jelentem be aztán. Körbetekintek az üres folyosón, a falon sorakozó festményeken, majd ismét lenézek a lányra. Ildomos lesz most elköszönnünk egymástól, mert biztos vagyok benne, hogy valaki kihallgat minket, és egyre inkább olyan témák felé evezünk, amelyeknek elég egyik szájról a másiknak terjedni ahhoz, hogy valamilyen egészen botrányos elmondás kerekedjen belőle.
- További kellemes estét! - biccentek neki, lágy hangon ejtve búcsúmat. Végigpillantok még rajta régi fényű szemeimmel, majd ellépek mellette, és tovahaladok a folyosón sötét, nyurga alakommal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weissen Adél
INAKTÍV


Almababa
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 55
Hol volt, hol nem: Egy hétvégi kalandos este :D
Írta: 2014. október 3. 22:56
| Link

Nem tudom, hogyan csináltam, de már megint csak eltévedtem. Komolyan, kéne egy térkép a suliról is, mert ez így elég ciki. Ráadásul sose tudhatja a fáradt diák, hogy éppen miféle jó, avagy rossz kalandba keveredhet. Akkor már nagyjából lejártam a lábam, mikor végre a Banya portréjáról rájöttem, hogy merre is jártam.
Szuper – gondoltam magamban, s ledőltem a kanapéra. Nem igazán érdekelt, ki láthat meg, egyszerűen csak fáradt voltam. Hátam kényelmesen a fekvő/ülő alkalmatosság támlájának támasztottam, s úgy próbáltam meg végre egy kis levegőhöz jutni. Azért mi tagadás, edzésnek sem utolsó ez az éjjeli bolyongás. Ja, csakhogy itt azért hamarabb kaphat el prefektus is , tanár is. Az még a jobbik eset. A szellemek kevésbé, mert nem mindegyik jóindulatú, ezt sajnos apától tudom. A mumusoktól meg különösen ki tudtam volna készülni, de most fáradt voltam hozzájuk. Egyébként ha mumust látnék a suli folyosóján valahol, az tuti a vér szerinti szüleimmé változna. Semmi kedvem látni őket, sőt… mélységesen megvetettem őket, legfeljebb a legvadabb rémálmaimban szerepelt, hogy ismét ki merjek lépni a mugli világba azok után.
Nem szép dolog az előítélet, lehet, hogy más muglik rendesek, de a mugli világban nagyobb esélyem van azokkal az emberekkel találkozni.
Előbb megyek hozzá egy szellemhez, semmint hogy az újbóli viszontlátásra sor kerüljön, és ezt most halálosan komolyan gondolom!
Eh, tényleg eszméletlen fáradt lehettem már, ha megint rám jött az ötperc, és olyasmin törtem a fejem, amin nem kellett volna. Amíg a sporttal, zenével, tanulással foglalkoztam, nem volt időm ilyen ostobaságokkal törődni, mint a múlt már lezárt része.
Reméltem, hogy amíg klubhelyiség felé tartó utamba beiktatott pihenőszünetem tartom, addig nem keveredek megint a falulátogatásos estéhez hasonló szituációba. Még jó, hogy pontot nem vont le a tanár…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

How can you wait to be loved if you can't give any love?
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. október 4. 19:55 | Link

Lexine Westbrook

A mai este is átlagos... pont olyan, mint az összes többi az elmúlt pár hónapban... Ami igaz, az igaz... képtelen voltam aludni, csak forgolódtam az ágyamban... Viszont a mai este egy kicsit más, egyetlen dologban el tér a többitől... Most nem azért indulok csavarogni a folyosókon az éjszaka közepén jóval takarodó után, mert szimplán unatkozom, hanem azért, mert nem találom a fekete cicámat sehol... Nagyon aggódom érte, mert nem szokása eltűnni ilyenkor... Általában mindig velem alszik, de ma nem volt a megszokott helyén... Lövésem sincs, hogy merre lehet a drága, de a fejembe vettem, hogy meg fogom találni bármi áron... A hálókörletemből nem volt nagy ördöngösség kilógni... Lehet azért, mert már megtettem egy párszor, azt hiszem már rutinosnak számítok ilyen téren... Ma rajtam kívül nem volt ébren senki, szóval nem volt aki megakadályozta volna a szökési kísérletemet... A legutóbbi ember, aki nyakon csípett Izabella volt, bár azt a találkozást bünti nélkül megúsztam... A kékek ilyen szempontból igazi angyalok... Szépen csendben lopakodva haladok a folyosón a kék pizsamámban, nyuszi füles mamusszal, meg egy szokásomtól eltérő fehér masnival a hajamban... Az egyetlen fény amire hagyakozhatok, azt a kezemben lévő pálcám árasztja... Lehet, hogy rossz ötlet, ha világítok, mert feltűnő, de ha nem tenném bizonyára sikerülne felbuknom valahol, amit persze nem szeretnék... Nincs kedvem meglátogatni a gyengélkedőt... Egy pillanatra megtorpantam egy aprócska nesz hallatán... A legelső gondolatom az volt, cseppet sem meglepő módon, hogy meg van a cicám... Nem is tévedtem... a cicus velem szemben trappolt a folyosón. Érdekes módon még engem is nagy ívben elkerült, hiába nyúltam érte... Biztosan sietett valamerre... de miért? Ilyen sem szokott csinálni. A rákövetkező gondolataim egy dolog körül forogtak... ~Mi vagy ki lehet arra amerről jött a cica?~ Szépen lassan elindultam, majd rá pár másodpercre már ugrándozva haladtam a folyosón... Mi lenne velem, ha ezt nem tenném meg... Nem is lennék önmagam...
- Van ott valaki? Halihó!
Ennyit az inkognitómról... Csak az én pihent elmém képes arra, hogy kiabáljon az éjszaka közepén, hátha felébresztek valakit vele... Én már csak ilyen vagyok...  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lexine Westbrook
INAKTÍV


pandicorn
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 2037
Írta: 2014. október 4. 20:37 | Link

<kóborló Evelin>

Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem vagyok álmos. Álmos vagyok, valahogy mégis erőt vettem magamon, és elindultam a faluból fel a kastélyba, hogy teljesítsem a kötelezettségeimet. Megbeszéltük, hogy menni fog, és ha mi valami megbeszélünk, akkor az úgyis van. Mindkettőt akartuk, szülők és fiatalok is akartunk lenni egyszerre, továbbá elakartuk végezni az iskolát. Igaz, hogy idén nem sikerült vizsgáznom, de reménykedtem benne, hogy a következő év végén végre eltudom végezni az iskolát. Most azonban egészen más helyzet volt terítéken, ugyanis nem csak tanuló, hanem prefektus is voltam. Olivér eléggé húzta a száját, amikor megtudta, de én ezt már eldöntöttem, úgyhogy jobb híján csak magában nyűglődött, többet nemigen tehetett. Segíteni akartam Védának és Emmának, mivel ők is nagyon sokat segítettek nekem. Hálás voltam, és úgy gondoltam illik valamivel viszonozni, még ha azzal is, hogy hetente párszor feljövök éjszaka körbenézni. Na hát ez a mai nap is ilyen volt.
Lassú, ráérős léptekkel szeltem a folyosókat, a gondolataim lent jártak a faluban, bizonyára már mindketten alszanak, hiszen ha jól érzékelem már éjfélre járt az idő. Elnyomtam egy ásítás és zsebre vágott kézzel folytattam az utamat. Eddig nem botlottam bele senkibe, szerencsére. Nem féltem a sötétben, de jobb szerettem inkább a folyosó fáklyás részén menni, esélyt adva ezzel annak, aki esetleg menekülni szeretne a büntetőmunka elől. A bennem rejlő kisördög valahol mélyen már dörzsölte a kezeit, ugyanis szeretett volna rajtakapni egy-két éjszakai császkálót és jól megbüntetni. Biztos voltam benne, hogy ez annak a hatása, hogy mostanában túl sok időt töltök Rellonosok társaságában, ámbár emiatt egy csöppet sem aggódtam. Mintha csak idedobták volna nekem az égből, valaki közeledett felém, illetve, láttam a sziluettet és meghallottam a hangját is. Ebből ítélve lány volt, de nem az idősebb fajta, inkább amolyan kislányos. Gyorsabbra vettem a lépteimet majd mikor szembekerültem vele, elálltam az útját. Csak tudnám, minek ez az ugrándozás...
- Hová hová kislány?
Hűha, itt aztán valaki nagyon kemény, jobb lesz, ha mindenki vigyáz, Lexi a prefi akcióban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. október 5. 12:54 | Link

Lexine Westbrook

Az én kis pihent elmémnek köszönhetően már megint rosszkor vagyok rossz helyen... Már várható volt, hogy bekövetkezik előbb, vagy utóbb az a végzetes találkozás egy prefektussal... Az elsőt volt szerencsém megúszni, de ez alól nem valószínű, hogy kibújok, bármennyire is szeretnék... Az ugrándozásomnak a folyosón véget vet egy ember aki elém áll... Egy szerencséje volt, hogy most az egyszer előre néztem és sikerült észrevennem őt, mielőtt nekimentem volna... Az éppen fényben úszó pálcámat kissé felemelem, majd követem a tekintetemmel a fényt, mellyel az utamat álló illetőre világítok... Először csak szótlanul, kissé megszeppenve bámulom őt, majd a fejemben megfordul egy nagyon bölcs gondolat, amelyről meg kell biztosodnom... Először csak néztem, majd összeszedve némi bátorságot vettem egy mély levegőt, majd felemeltem az üres kezemet és a mutató ujjammal vállon böktem a lányt, persze nagyon óvatosan...
- Jéé egy ember!
Amikor megbiztosodtam róla, hogy egy emberről van szó megengedtem magamnak egy mosolyt, majd hátraléptem tőle egy lépést... Ebben az iskolában ki tudja, hogy mikor mivel, kivel, vagy milyen lénnyel hoz össze a szél... de lehet ezt élvezem a legjobban... A lány kizárásos alapon nem szellem, sem vámpír... Mind a két fajjal volt szerencsém összefutni az ittlétem alatt, szóval biztosan tudnám, hogy ha az lenne... A tekintetemet megint a lányra emelem és a kérdésére válaszolván tisztázni kezdem a tény állást...
- Hogy hova azt sajnos nem tudom, én csak azért nem alszom, mert nem tudtam elaludni és észrevettem, hogy nincs meg a cicám, és hát... a fejembe vettem, hogy meg fogom találni... Soha sem szökik meg tőlem ilyen későn, szóval aggódtam érte... De már tudom, hogy jól van, mert az előbb szaladt arra, amerről jöttem... Érdekes módon nem állt meg nekem, biztosan megijedhetett valamitől... Szerinted?
Az egész szövegemet elmondtam a lánynak egy szuszra, szinte már elhadarva... Megint alaposan szemügyre veszem a lányt, majd valami furcsa érzés fog el... Normális ember nem sétálgat este a kastélyban, mert mindenki tudja, hogy nem szabad... És ha ő mégis itt van, akkor kizárásos alapon... ő egy prefektus... A tekintetemet leeresztem a földre, tudván, hogy nagy bajban vagyok...
- Hoppá...
Ezt a mondatot elsuttogtam a föld felé, rádöbbentem, hogy bekövetkezett az, amire sokan figyelmeztettek... Mégis a dolgoknak mindig a jó oldalát kell nézni... Itt van velem egy számomra új ember akivel még nem volt szerencsém találkozni... Legalább ennek tudok most örülni...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gyakorló Mesélő
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 24
Írta: 2014. október 5. 22:31 | Link

Weissen Adél

- Ugye, milyen szomorú a lét?! Mi értelme, mi értelme...- Suh. Adélnak kettőig sincs ideje számolni, nemhogy elugrania a szellem elől, aki váratlanul libben be oldalról, hogy aztán átrepülve a lányon "elfoglalja" a mellette lévő üres helyet. S szó mi szó, Adél valószínűleg azután se fog nagyobb bizalommal tekinteni az újonnan érkezettre, miután túlteszi magát az első sokkon, hogy átrepültek rajta - a férfi bozontos haja, szemöldöke szomorú basset hound arca, elnyűtt, viseletes ruhái és folyton sírásra álló szája olyan furcsa egyveleget vált ki hol vidám, hol tompán fénylő eleven tekintetével, ami semmiképp se túl hívogató.
- Magányos kalandorok, begubózás, tojáshéjba visszafolyó fehérje...Szürke, meleg, örökös és állandó szenvedés. Az egymás nyakába taposó törtetők...a lét értelmetlensége. - Nagy, borzongós sóhaj, magába roskadt, görnyedt testtartás. A ritkán felbukkanó szellem néhány percig nem adja jelét, hogy észrevette volna a kis társaságát, annál meglepőbb hát, mikor lassan felé fordítja a fejét, majd váratlanul és teljesen indokolatlanul ráüvölt.
- HEH?! NEM ÍGY GONDOLOD? - S hevességében fel is pattan ültéből, hogy ideges, kézropogtatós sétára induljon a kanapé előtt. Nagyon zaklatottnak tűnik.
- MONDJ VALAMIT! - Itt különösen szerencse, hogy a férfi halott, így Adélnak sikerül elkerülnie, hogy az arcába fröcsögjön egy jó nagy adag nyál. Ám ha nem vigyáz, a szellem újra áthajol rajta, miközben felszáll a kanapé háttámlájára, hogy azon is tegyen egy sétát, teljesen körbejárva ezzel a diáklányt. Úgy néz ki, a szellem beszélgetni szeretne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Weissen Adél
INAKTÍV


Almababa
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 55
Gyakorló Mesélő
Írta: 2014. október 10. 19:44
| Link

Minden rendben volt, egészen egy fura érzésig. Mi a… most komolyan… átment… rajtam… egy SZELLEM?!
Jó pár perc fáziskésés után még vissza se zökkenhettem normális állapotomba, mikor a túlvilágba át nem lépő lény volt olyan édes-kedves a képembe üvölteni, hogy mondjak valamit. Che, egy ilyen udvariatlanság után tőlem senki se várjon puszi-pajtás üzemmódot. Egyébként se voltam egy fecsegős természet.
- Ööö… helló – nyögtem ki, most már a második döbbenet hatása alatt állva. Természetesen tudtam, hogy nem bolondultam meg, és tényleg egy kísértetet láttam. Teljesen közönyös arccal bámultam a fickóra, aki úgy tűnt, eléggé nyúzott állapotban lehetett. Hát tessék, mondtam valamit, bár volt egy olyan érzésem, hogy az illető nem egészen ezt várta tőlem.
Bozontos, igencsak megviselt külsejű volt, mint aki nem ismeri sem a fésű, sem a borotva fogalmát.
És ez az igencsak byroni jellem arról árulkodott, hogy bizony ez az alak nem tudott mit kezdeni magával, azért törhette hozzám hasonlóan buta, megválaszolhatatlan kérdéseken a fejét.
- Magának a kérdésnek sincs értelme, uram. Számtalan nagy gondolkodó próbálta megfejteni az élet értelmét, és mégsem sikerült nekik. Pedig ők aztán nálam is több szabadidővel rendelkeztek – feleltem, és reméltem, elég lesz neki ez a válasz. Na meg azt, hogy a dobhártyám épségben megússza ezt a kissé kéretlen eszmecserét ilyen kései órában.
A kérdés, amin elmélkedett, tényleg elgondolkodtató, de nem szeretnék kísérletet tenni a filozófiával. Maradjunk annyiban, hogy nem éppen nekem való tudományág. Én attól lényegesen szűkebb látókörrel rendelkeztem, s magamat egyáltalán nem neveztem volna nyitott egyénnek.
A kényelmes megoldások híve voltam, ami talán mostanra kezdett megtörni, hisz beléptem házam kviddics-csapatába. Az pedig nem a kényelmességről híres, de egy lépés volt a változás felé. Valami újat próbáltam ki, amit élveztem is.
Néha pedig vannak dolgok, amiket egyszerűen csak tudomásul kel vennünk, és kész. Csak ez nem megy mindenkinek olyan könnyen, például jelenlegi „beszélgetőtársamnak” sem, a jelek szerint.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

How can you wait to be loved if you can't give any love?
Lexine Westbrook
INAKTÍV


pandicorn
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 2037
Írta: 2014. október 11. 16:43 | Link

<kóborló Evelin>

A 'csodálatos' felismerésére nem szólok semmit, helyette csak felvonom a szemöldökömet és igyekszem nem elfintorodni. Igen, ember vagyok, azon belül is nő, ezt azért le lehet szűrni akkor is, ha nem vagyok éppen az a formás típus. Bár ki tudja? A mai srácok már annyira elnőiesedtek, hogy nézhetett volna éppen fiúnak is ha, nagyon akar de az embert azt nem lehetett félrelátni. Pont azért volt furcsa. Bizonyára nem egy észkombájnnal hozott össze a balsors. Ettől még azonban nem fog mentesülni a büntetés alól, hiszen éjszaka van, ő meg itt kóborol. Sőt, ami azt illeti keményebb büntetést kellene kapnia, mint ami először eszembe jutott, mert így pláne nem szabadna járkálnia.
- Talán nem éjszaka kellene keresned a macskádat.
Minden negatív megnyilvánulást eltanultam Olivértől, ami egyrészről pacsi, hiszen legalább tanulunk valamit egymástól, másrészről viszont pofont, mert én egyáltalán nem vagyok ilyen. Ettől függetlenül azonban mégis csak végigpillantok rajta, miközben elfintorodom.
- Fogalmam sincs, nem igazán szoktam más macskájával foglalkozni. De ma este nem fogod megkeresni, majd ő visszatalál hozzád, ha akar.
Még az is lehet, hogy a macskája okkal szökött meg előle nem? Azokból a kis dögökből mindent kinézek. Nekem is van egy, de utál minket, jobb esetben hagyja, hogy egy kicsit megvakarjuk a fülét, egyébként meg egyfolytában menekül, mert tudja, hogy megkínoznánk, ha esélyünk lenne rá.
- Hoppá bizony.
Megpöccintem a taláromon lévő prefektus jelvényt, közben akaratlanul is elmosolyodom. Nem vagyok olyan ember, aki másnak szándékosan rosszat akar, meg nem is érdekelnek túlzottan az ilyen dolgok, de most az egyszer kivételt leszek és kiélvezem. Tudom, túl sokat vagyok a penészfoltosok között.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lavia Stark
INAKTÍV


Puszedlis Vassárkány
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
Írta: 2014. október 17. 15:44 | Link

Csengettyű

Szokásos nap volt a mai is, így a tanulmányi szünet során. Reggel felkeltem, felöltöztem, megetettem és dögönyöztem Sebastiant, a Maine Coon cicámat, aztán jobb ötlet híján órákon át zenét hallgattam és olvastam felváltva. Nem hiszem, hogy túl jó lehetett velem egy szobában lakni, de senki nem szólt rám, hogy zavarok, így gondoltam, csak nem lesz belőle baj. Rajtam kívül nem is nagyon tartózkodott a szobában senki, csak Sierra és Seb, akik újabban nagyon sok időt töltöttek együtt. Kicsit később leültem az íróasztalomra és próbáltam rendet rakni a káoszban, amit a tavalyi jegyzeteim, meg az emlékeztető cetlijeim alkottak, de nem sokra jutottam velük. Ha kettőt összeraktam egy kupacba, mire visszanéztem, már egész biztosan három másik volt a helyén, szóval egy átszenvedett óra után abbahagytam, mielőtt elkezdtem volna tépni a hajamat. Ebben a pillanatban döntöttem el, hogy túl sokat ülök a szobámban és muszáj végre kimozdulnom. Tehát gyorsan megigazítottam az öltözetemet, lófarokba fogtam a hajamat és a lábaimat szedve elindultam a kastély újbóli felfedezésére. Egy év túl kevés volt, hogy minden helyszínt bejárjak, így hagytam, hogy arra menjek, amerre a lábam visz. Ilyen véletlenek folytán keveredtem végül a Bibircsókos Banya folyosójára. Nem sok embert láttam, viszonylag kihalt volt a környék, így nyugodtan tudtam nézelődni. A portrék nagy része üresen állt, nem lehetett látni sehol egy alakot sem, ami azért meglepő volt. Vajon merre járhatnak ezek az eltévelyedett képlakók? Megráztam a fejem és körbepillantottam. A fal mellett nagyrészt páncélok foglalták el a helyet, egészen addig, míg a hely névadójának portréja elé nem értem. Itt ugyanis egy kanapé foglalt helyet, a banya képe alatt. Nem igazán értettem, milyen technikai funkciója lehetett az itt elhelyezett bútordarabnak, de nem is igazán érdekelt. Oldalra biccentettem a fejemet és bámultam a festett alakot összeszűkült szemmel.
 - Nem értem, mi olyan érdekes benned. Csak egy vén pletykás portrévagy, pont olyan unalmas, mint a többi - mosolyodtam el, ám a portré lakója nem méltatott válaszra. Unalmas egy hely ez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. október 17. 19:22 | Link

Lexine
<A prefektus aki nyakon csípett>

Ez az egyik legérdekesebb estém itt az iskolában. Életemben azt hiszem másodjára hoz össze a sors prefektussal. Az első találkozást volt szerencsém megúszni, de a mostanit már nem valószínű, hogy sikerül, bármennyire is szeretnén. A lány arckifejezéséből csak a rosszabbik dolgot tudom levonni, most bizonyára kapok majd egy csúnya rossz büntimunkát. Azt hiszem félnem kellene egy kicsit, de még sem teszem. Miért is pont most tartanék volna bármitől is. Volt olyan estém, amikor egy vámpírral beszélgettem az éjszaka közepén, meg olyan is amikor szellemmel cseverésztem. Azt hiszem a csúnya rossz prefit is túlélem majd valahogy, de a "jutalmamat" a szökdösésért nem valószínű. A lány szavaira inkább nem is válaszolok semmit, mert lehet annak rossz vége lenne. Így is érdekes embernek  hihet, különösen az okosságtól duzzadó kijelentéseim miatt. Nem akarom velük még jobban súlyosbítani az így is elég érdekes szituációt, amelyből nem valószínű, hogy valaha is kimászok. Csak annyira telik tőlem, hogy állok a lány előtt teljes kerti törpe valómban és nagyot nyelek, amikor megpöccintette a prefektusi jelvényét. Önkénytelenül is elmosolyodom rajta, pedig belűről nem vagyok éppenséggel a legvidámabb ember.
- Azt hiszem most bajban vagyok, igaz? Vagyis inkább ne is válaszolj, tudom a választ.
Igen, bajban vagyok... de még mekkorában. Már csak az bosszant, hogy még a macskám is eltűnt, ráadásul úgy néz ki, hogy ma nem lesz lehetőségem előkeríteni. Veszek egy nagy levegőt, majd összeszedem a maradék bátorságomat és a végén megszólalok.
- Állok elébe bármi is lesz.
Legalább a dolognak van egy jó oldala is, ha kapok bünti feladatot, akkor nem fogok unatkozni. Takarítani szeretek, és mindig segítek az emberek ott ahol tudok. Mindennek van pozitív oldala is és mindig azt kell figyelni. Meg megúszni úgy sem fogom a dolgot, szóval inkább meg sem mozdulok, hanem bűnbánó arckifejezéssel állok a prefi előtt a földet bámulva abban reménykedve, hogy kegyes módon megesik rajtam a szíve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csengettyű
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 35
Írta: 2014. október 17. 22:09 | Link

Lavia Stark



   -  Különben te is jó unalmas vagy ám.
Egy mély, halk, ám annál dacosabb hang hallatszik, meglepő módon a kanapé széle felől. Mintha a bútordarab kopott kárpitja szólalt volna meg méltatlankodón, rajta ugyanis semmi, de semmi különös nem látszik.
Egy ideig.
Egy zöldeskék szempár, egy pár hegyes fülecske, majd egy kékeslila, áttetsző test. Pillanatokkal később ezek kuporognak a kanapén, mindezek egy vádlón bámuló szellemmacskához kapcsolódva.
   -  De ha így ráérsz. Akár meg is simogathatnál.
Utoljára módosította:Csengettyű, 2014. október 17. 22:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

i lick your nose
i lick your nose again
i drag my claws down you eyelids
oh, you're up?
feed me
Lavia Stark
INAKTÍV


Puszedlis Vassárkány
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
Írta: 2014. október 17. 22:36 | Link

Csengettyű

Békésen bámultam fel a portréra és mivel senkit és semmit nem láttam a környéken, kissé megszeppentem a hang hallatára. Nem is az a nyugodt hang volt, tehát a portré nem szólhatott, sokkal inkább vettem volna méltatlankodónak. Kit sértettem meg? Körbepillantottam, de semmi jelen nem volt annak, hogy bárki hozzám szólt volna. Mi az isten volt ez? Már hallucinálok is? Csak nem...? Megismételtem az előbbi műveletet, de még így sem láttam semmi érdekeset. A kanapé pedig határozottan nem szokott beszélni, így megköszörültem a torkom és igyekeztem határozottnak hangzani.
 - Ki szólt? - kérdeztem kissé meghökkenve a semmiből jövő hang hallatára. A meglepettségem még tovább nőtt, ahogy egyszer csak megjelent egy szempár a semmiből, majdnem sikerült eltaknyolnom, mint valami békának, de megembereltem magam és megszilárdítottam a gerincemet. Én ugyan nem fogok senki szeme láttára popóra csücsülni, még akkor sem ha az csak egy lebegő szem... meg egy pár fül. Beletelt pár pillanatba, de végre rá sikerült jönnöm, hogy valószínűleg csak egy szellem viccének estem áldozatul és nem a kialvatlanságtól kezdtem el hallucinálni. Mély levegőt vettem, majd lassan kifújtam és a macskára pillantottam, aki békésen terpeszkedett a kanapé szélén. Érdekes jelenség volt, ha úgy vettük, elvégre az ember nem minden nap lát lila testű, semmiből feltűnő, beszélő cicákat. Az már csak hab volt a tortán, hogy milyen vádló tekintettel nézett rám.
 - Te szóltál az előbb - kijelentés volt, nem pedig kérdés, majd lassan felé nyúltam, de félúton megállt a kezem a levegőben, kissé habozva. Felvontam a szemöldökömet kétkedőn és a macska szemébe bámultam.
 - Gondolom szellem vagy, mert macskák nem szoktak csak úgy megjelenni... Akkor hogyan simogassalak meg? - kérdeztem kissé kétkedve a dolog mikéntjén. Szívesen megteszem, ha elmondja, hogy hogyan is lehet megsimogatni egy szellemet.
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor
Csengettyű
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 35
Írta: 2014. október 17. 22:44 | Link

Lavia Stark



Feláll, behunyt szemmel púpozva a hátát nyújtózkodik egyet, majd néhányszor megfordul a saját tengelye körül, mielőtt ismét visszagömbölyödne az előbbi helyére. A mancsait a hasa alá fordítja, a farka lustán meg- megrebben maga mellett. A szemét ismét felemeli a lányra.
   -  Hát gondolom a kezeddel. Látom, hogy nagyon puha és meleg kezed van. Pont jó. A fülem mögött is megvakargathatnál, ha már ott vagy. De siess! Nem érek rá egész nap!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

i lick your nose
i lick your nose again
i drag my claws down you eyelids
oh, you're up?
feed me
Lavia Stark
INAKTÍV


Puszedlis Vassárkány
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
Írta: 2014. október 18. 12:43 | Link

Csengettyű


A macska minden egyes mozdulatát árgus szemekkel figyeltem. Nem azért, mert nem bíztam benne vagy azért, mert nem volt szimpatikus, egyszerűen csak muszáj volt figyelnem, mert még kicsit sokkos voltam az iménti hirtelen felbukkanásától. Vajon ő miért döntött úgy, hogy itt fog kuporogni? Az ajkamba harapva filozofáltam, de nem tettem ezt sokáig, mert a macsek úgy döntött, hogy ad nekem némi tanácsot, hogy s miként kéne megsimogassam. Mint egy sima cicát. Nagyokat pislogtam ismét, majd közelebb léptem hozzá és finoman megsimogattam a hátát. Nem volt annyira furcsa a dolog, mint amennyire elsőre gondoltam, sőt, akár még majdnem kellemesnek mondható volt. De inkább csak majdnem.
 - Mi a neved? - kérdeztem simogatva az újonnan érkezett társaságomat, majd előbbi kérdésére reagálva a füle tövét kezdtem vakargatni - Gondolom van neved, elvégre tudsz beszélni.
Ezt már inkább magamnak mondtam, mint neki, afféle győzködésként, hogy nem hallucinálok követelőző szellemmacskákat. Az már tényleg fura lenne. Varázslónak lenni egy dolog, magammal beszélgetni egy másik, macskákat képzelni a kanapéra viszont már határozott jele annak, hogy egyedül fogok meghalni. Macskák társaságában. Felvont szemöldökkel néztem a vigyori kisállatot, majd igyekeztem kevésbé töprengő fejet vágni. Megköszörültem lassan a torkom, ami hirtelen olyan kaparó érzéssel kedveskedett nekem.
 - Már másodikos vagyok, de még nem nagyon láttalak erre felé. Nem szoktál társasági körökben megfordulni? - próbáltam úgy megfogalmazni a kérdésemet, hogy ne gázoljak szegény cicus lelki világába, amiről egyelőre semmit nem tudtam. Abban sem voltam még teljesen biztos, hogy ezt az egészet nem csak álmodom-e. Mély sóhajjal vakargattam még egy kicsit a fülét, közben felsandítottam a portréra, majd vissza a szellemre.
 - El is felejtettem bemutatkozni, pedig illett volna, ha már egyszer megkérdeztem a nevedet. Ne haragudj. Lavia vagyok - meredtem a padlóra egy pillanatra, majd vissza a cicusra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor
Csengettyű
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 35
Írta: 2014. október 18. 13:14 | Link

Lavia Stark



A lány érintésére, ami nem is valódi érintés, hiszen a lány leginkább jeges ködöt érzékelhet a macska helyén, először halkan, majd annál hangosabban dorombolni kezd. A mancsait kiszabadítja a hasa alól, teljes élvezettel kezdi el dögönyözni a kanapét maga alatt, ki- kinyújtva a karmait.
   -  Csengettyű vagyok, de neked csak Csengettyű Úr.
A fejét csukott szemmel fordítja oldalra, hogy a lány tovább tudja vakargatni a fülét, a legnagyobb gőgösséggel hallgatja annak beszédét.
   -  De, mindig itt vagyok. Mindig is itt voltam, de a ti félétek semmit sem vesz észre, amíg orra nem esik benne - magyarázza doromboló hangon - Olyan hangosak és tramplik vagytok, Lavia Stark, hogy azt el sem tudom mondani! Nem hagyjátok nyugodtan a cica álmát! De neked puha kezed van. Selymes és puha. Szimpatikus vagy nekem, Lavia Stark. De csak egy kicsit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

i lick your nose
i lick your nose again
i drag my claws down you eyelids
oh, you're up?
feed me
Lavia Stark
INAKTÍV


Puszedlis Vassárkány
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
Írta: 2014. október 18. 14:03 | Link

Csengettyű


A macska, azaz hogy a szellem simogatása annyira lefoglalta a gondolataimat, hogy szinte már nem is érzékeltem a körülöttem történő dolgokat, már ha voltak ilyen. Érdekes élmény volt, hiszen nem volt olyan érzés, mint egy élő cicus, sokkal jobban hasonlított arra az érzésre, mikor az ember kezét hideg fuvallat érinti. Kicsit sűrűbb volt ott a levegő, ahol a macska tartózkodott vagy nem is tudom. Mindenesetre megjegyeztem magamnak ezt a mai napot. A Bagolykő tele van rejtett lehetőségekkel, nem is gondoltam volna, hogy ennyi dolog van itt a felszín alatt. Amikor megcsapta a fülemet a dorombolásának halk szimfóniája, szélesen elmosolyodtam és lenéztem rá. A macsek a kanapét kezdte dögönyözni a praclijaival, amitől muszáj elmosolyodnom. Sebastian is gyakran szokott hasonlóan cselekedni, így nagyon ismerős volt a helyzet. A neve hallatára ismét derűsen felkuncogtam. Aranyos cica név volt, de ezt nem jelentettem ki, még a végén megsértődött volna.
 - Nagyon örvendek a találkozásnak, Csengettyű úr - bólintottam határozottan, hiszen most tényleg így éreztem és nem csak úgy mondtam, sok más esettel ellentétben. Vannak helyzetek, mikor az embernek muszáj udvarias hazugságot elhinteni, de ez nem az a helyzet volt. Mikor oldalra döntötte a fejét, már világos volt a számomra, hogy szereti, ha vakargatják a füle tövét, így folytattam ezt a tevékenységet. Legyen neki gyereknap. Amúgy is szimpatikus egyéniség, ahhoz képest, hogy szellem volt. Érdeklődve hallgattam a mondanivalóját, azzal kapcsolatban, hogy ő mindig itt van. Ezen egész eddig nem is gondolkoztam. Mármint azon, hogy a szellemek akkor is figyelhetik az embert, ha azt nem is gondolná.
 - Ne haragudjon, Csengettyű úr. Eszemben ágában sem volt zavarni a nyugalmát és igyekszem mostantól jobban figyelni rá, hogy ne zavarjam a nyugalmát. Habár többnyire igyekszem halkan közlekedni, nem szeretek feltűnést kelteni - jegyeztem meg, majd lecsüccsentem a kanapéra és úgy vakargattam tovább a szőrgombóc fülét. Jól esett, hogy azt mondta, szimpatikus vagyok neki, még akkor is, ha csak egy kicsit. Ez már határozottan arra enged következtetni, hogy nem utál, ami pedig jó dolog. Szeretem, ha az emberek - és egyéb más lények - kedvelnek, mert az jó érzés a lelkemnek.
Utoljára módosította:Lavia Stark, 2014. október 18. 14:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor
Csengettyű
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 35
Írta: 2014. október 18. 14:19 | Link

Lavia Stark



   -  Örvendek, hogy nem vagy nagyon idegesítő és unalmas, kedves Lavia Stark.
A hangja dorombolássá válik, tovább forgatja a kerek macskafejét, hogy a lány mindenhol elérhesse. Végül ismét fölkel, púpozott háttal mászik az ölébe, hogy ott helyezkedjen el. Ez érzésre nem valami kellemes, leginkább ahhoz hasonlít, mintha a lány egy vödör jeges vízzel az ölébe üldögélne a kanapén.
   -  Akkor te jobb vagy, mint a többi, Lavia Stark kisasszony. Ők olyan hangosak. Úgy bántják a fülem. Gondolom te is részesülsz a megtiszteltetésben, hogy éljen veled otthon egy cica. A cicák lakótársai kedvesebbek. Jobban ki vagytok képezve!

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

i lick your nose
i lick your nose again
i drag my claws down you eyelids
oh, you're up?
feed me
Lavia Stark
INAKTÍV


Puszedlis Vassárkány
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
Írta: 2014. október 18. 15:56 | Link

Csengettyű


Én simogattam kis mosollyal, míg ő dorombolt, aztán ismét szóra méltatott, így egy pillanatra abbahagytam a simogatását. Mindössze egy pillanatra, aztán gyorsan észbe is kaptam és folytattam a macska vakargatását.
 - Köszönöm, hogy szavazott nekem némi bizalmat, Csengettyű úr - kuncogtam halkan, mikor a fejét forgatni kezdte. Ő már csak tudja, mit akar, az egyszer biztos. Egy ideig csendesen vakargattam, hallgatva a dorombolást, majd felvont szemöldökkel rápillantottam, mikor felkelt és nyújtózkodott. Nem teljesen értettem, mire készül, de aztán nyújtózkodott és elegánsan, macskás stílusban fogta magát és az ölembe telepedett. Egy pillanatra kirázott a hideg, de aztán inkább tovább cirógattam a füle mögött, nem foglalkozva az érzéssel, hogy olyan, mintha egy vödör jeges víz csücsülne a combomon. Fura volt, azt hiszem ez a legpontosabb szó az érzésre ami elöntött. Azt mondta, jobb vagyok, mint  a többiek, ami miatt kicsit azért kellemesebb érzésem volt, mint eddig. Bólogattam aprókat, hogy ha ő mondja, akkor biztosan így van. Sajnálkozó grimaszt vágtam, mikor közölte, hogy a többi ember rémesen bántja a fülét. Szegény maccs, nem szeretnék a helyében lenni. A megállapítására muszáj volt helyeselnem és ismét bólintottam.
- Igen, van egy cicusom, a neve Sebastian. Két éve van velem, amúgy Maine Coon. Nagyon szeretem a kis drágámat - mosolyogtam elgondolkozva, majd visszapillantottam rá - Igen, lehet, hogy kicsit jobb a képesítésünk vakargatásból. Seb szereti, ha vakargatom a fülét. Bár most van barátnője, nem ér rám, amit meg is értek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor
Csengettyű
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 35
Írta: 2014. október 20. 11:56 | Link

Lavia Stark



Ismét kiereszti a karmait, ami, ha valódi macska lenne, a lány combjába vágnának. Így azonban semmit sem érezhet az egészből.
   -  Akkor ebben egyet is értünk, Lavia Stark - válaszol mély, hízelgő hangján - Ha a macskaúrnak barátnője van, akkor hagyd békén. De akkor ráérsz. Simogathatnál inkább engem, látod. Úgysincs jobb dolgod. Br, bevallom, én nagyon elfoglalt vagyok, de talán be tudok iktatni egy kis időt simogatásra. Ha nagyon unatkozol végül is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

i lick your nose
i lick your nose again
i drag my claws down you eyelids
oh, you're up?
feed me
Lavia Stark
INAKTÍV


Puszedlis Vassárkány
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
Írta: 2014. október 23. 10:34 | Link


A bundája cirógatását kicsit megnehezítette a tény, hogy elkezdett mocorogni az ölemben és kinyújtotta a karmait, amit hála az istennek nem éreztem. Ha éreztem volna, egészen biztos, hogy nem lett volna jó vége, vinnyognék, mint valami elmebeteg, mint mindig, mikor a cicusok karmolnak. Mély levegőt vettem, majd lassan ki is fújtam, megnyugtatva magam, hogy Csengettyű addig nyújtogatja a karmait, ameddig csak szeretné, mert nekem semmi bajom nem lesz belőle, se így, se úgy. Komolyan, már csak az hiányozna, hogy itt vinnyogjak a létező legpletykásabb banya portréja előtt. Másnapra az egész iskola tudná, totál égés lenne az egész. Csengettyű hangja a beszélgetésünk eleje óta jelentős változásokon ment át. Már egyáltalán nem hallottam a hangjában a cinizmust, ami az elején olyan maró és vádló volt. Elmosolyodtam szélesen, tovább vakargatva a macska buksiját. Kifejezte az egyetértését, mire csak aprót bólogattam, hogy értem én, értem. Azt mondta, jól látom a helyzetet, hogy ha egy cicusnak barátnője van, akkor békén kell hagynom. Úgy gondoltam, hogy biztosan igaza van, elvégre ki tud erről többet, mint egy másik macska?
 - Igen, mostanában van időm rá, hogy simogassam Önt, ha úgy óhajtja, Csengettyű úr. Tényleg nem túl sok az elfoglaltságom, elvégre még nem kezdődött el a tanév, nincs mit tanulni - vontam vállat mosolyogva, majd tovább simogattam a macskát. Felpillantottam a felettünk lévő portréra, majd vissza az ölemben doromboló társaságomra - Nagyon nagylelkű öntől ez az önfeláldozás. Mit tegyek, ha éppen úgy érzem, hogy szeretnék egy jó modorú macskát cirógatni? Hol találom meg önt?
Oldalra biccentettem a fejem kissé kérdő pillantással, de nem akartam tolakodónak tűnni. Mindenesetre kedveltem ezt a kis szőrgombócot, még annak ellenére is, hogy egy kicsit ijesztő és nem túlzottan emberbarátnak tűnik. Igazából erről nem ő tehet, ő csak egy tipikus cica, ez minden, ami a számlájára írható.
 - Csengettyű úr, ön tud valamit erről a portréról? Csak mert nem értem, hogy miért tulajdonítanak neki ekkora jelentőséget. Pont olyan, mint az összes többi, csak nagyobb és a modell kicsit ijesztőbb.
Elgondolkoztam kicsit magamban, nem akartam folyton beszélni. Bár így is sokkal többet fecsegtem, mint ahogy a helyzet megkívánta volna. Kicsit elmosolyodtam lesunyva a fejemet. Ez a macska maga a megtestesült boldogság.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor
Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2014. november 9. 10:58 | Link

A banya

Szeretek apánál lenni, de azt nem szeretem, amikor hirtelen behívják. Mivel azonban vasárnap van, amúgy se maradtam volna tovább, csak még pár órát. A hét elején azonban nem tervezek otthon lenni, meg akarom ismerni a szakköröket, hátha valahova kedvem lenne még becsatlakozni. Van még egy kis szabadidőm, amit általában olvasással töltök, de néha úgy érzem, hogy valami közösségibb dolgot is csinálhatnék, elvégre apánál is van bőven időm olvasni, vagy amikor otthon vagyok, de anya még nem ért haza.
Mostanában az az új szokásunk ugyanis, hogy megvárom, vagy ő vár meg és együtt főzőcskézünk, új recepteket próbálunk ki, és közben tudunk beszélgetni. Jó dolog ez az anya – lánya program, mindig szoktam szeretni. A múltkor például azt mondta, előre fél attól, hogy milyen lesz, amikor igazán elkezdek kamaszodni. Hát attól most egy kicsit én is félek, mert nem akarok üvöltözni a szüleimmel, hiszen annyira szeretem őket.
 Apához érkezek vissza, mivel nála hagytam az iskolai cuccaimat, amikre nem volt szükségem a hétvégén. Most a táskámba szuszakolva őket próbálom valahogy elérni, hogy se a táska, se a hátam ne szakadjon le. Mindig elszámolom magam a rendelkezésre álló hellyel. Kínos, de talán a toronyig bírni fogjuk a távot. A táskát fellendítve a hátamra, kicsit lejjebb húzom a felcsúszott kabátom, és indulok el, hogy az eggyel lejjebb lévő folyosón található könyvtárba beadjam a kezembe tartott négy könyvet, amikkel a hétvégén szórakoztattam magam.
A dolog viszonylag gyorsan zajlik, így elégedetten lépek ki. Már kezd egy kicsit melegem lenni, így a folyosó közepe felé megállok, hogy legalább a kabátomtól megszabaduljak, mert a torony még egy kicsit messzebb van, én pedig nem szeretnék úgy kinézni, mint egy piros alma, mire beérek a klubhelyiségbe.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bibircsókos Banya
INAKTÍV


Olaj, vászon - 1656
offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 56
Írta: 2014. november 9. 14:35 | Link

Warren kislány

Azok az átkozott dámák! Dááámááák! Azt hiszik, hogy ők olyan különbek, mert kifinomultabban lettek megfestve egy parasztasszonynál és mert ráadásul ők freskó alakok, nem holmi képkeretes vásznon szerepelnek. Ezért pedig nem vehetett részt az ő pókerpartijukban. Na majd megbánják még azt a napot, mikor benedvesítette a falat a festőjük... így kibabrálni a kastély legöregebb és legtiszteletreméltóbb festményével... Félhangosan morogva sétál egyik festményből a másikba, derekát sajgatva, botjára támaszkodva. Ép Kormos Konrád portréján halad át, mikor megpillantja a kis levitás lánykát. Ez a Warren gyermek, annak a furcsaszavú tanerőnek, meg az agyturkász nőnek a sarja. Nem mintha a többi diák itt nem jött volna érdekesebbnél érdekesebb családokból, de ez a lány különösen felkeltette most a figyelmét. Botját magához szorítva oson Mina nyomában, át a meleg szavannán, túl a libapásztorlányka területén, ám a gyümölcsöző csendéletben a nagy sietségében leveri az asztalról a friss olajfinomságokat, az arany tányér pedig a nem megfestett padlón nagy zajt csapva ér földet. Banya néni megijedve a lebukás veszélyétől próbál megbújni a képkeret mögött, több-kevesebb sikerrel. Ebből is látszik, hogy az éves rutinjából mennyire kizökkentették azok az átkozott nőszemélyek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Gabrielle Campo
INAKTÍV


kampókisasszony.
offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 117
Írta: 2014. november 12. 19:25 | Link

Dwayne Warren


Nem gondolta volna, hogy ennyivel más lesz egy kastélyban, a többi diák között lakni, mint a Művésznegyedben, Budanekeresden. Legszívesebben maradt volna ott, de túl messze van, hoppanálni nem tud és nagyon szeretett volna a Bagolykőbe járni. De nem gondolta, hogy egyből az első hetekben feláll majd a szőr a hátán ettől a helytől időnként.
Most is, sértődött hercegnőként vágtat végig a folyosón, erőteljes léptekkel. Karjait összefonja a mellkasán, de nem durcás az arckifejezése. Sokkal inkább mérges, mert ő maga is az. A nyomorult kis elsősök ismét úgy gondolták, hogy vicces lesz, ha vele tréfálkoznak, mert ő az új lány és nagyon tetszik nekik, ahogy cserébe sipítozik és fenyegetőzik. De mi mást csinálhatna velük? Megátkozni nem fog gyerekeket, az nem lenne helyénvaló és ezt ő is tudja, viszont most már komolyan elege van.
Így esett a rémeset, hogy amikor meglátta drága házvezetőhelyettesét, máris kapott az alkalmon, kihúzta magát, gőgös pulykaként fújta fel magát kissé és már utána is iramodott.
- Mr Warren! - Szólította, hátha akkor majd megáll, vagy megfordul, de amúgy is beéri és megérinti finoman a vállát, hogy magára vonja a figyelmét. Bár még nem találkozott személyesen a férfival, csak egyszer, amikor az Eridonba érkezett. Akkor is csak angolul halotta beszélni, meg annyit tud róla, hogy Auror is, és pontosan ő az embere, akit keres. Szigorú embernek tűnik, talán még félnek is tőle. Reméli, hogy nem ő az a pokróc külső, jófej belső, akivel együtt nevetgélnek a diákok és nem övezi semmiféle tisztelet.
- Beszélhetnék magával kicsit? Az idegesítő elsősökről lenne szó, akik nem bírnak magukkal. - Vetíti előre és természetesen angolul szólal meg, mert nem szeretné, ha nem értenék őt. Fontos, hogy értse, de még mennyire.
- Szóval, van egy kis ideje? - Kérdi, mert ha nincs, akkor elkapja máskor, nem annyira akaratos ő... vagy mégis? Valószínűleg nem fogadna el nemleges választ.
Utoljára módosította:Gabrielle Campo, 2014. november 12. 19:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. november 12. 19:49 | Link

Gabrielle Campo



A tekintetét a kopott, mintás kőpadlón tartva ballag a folyosón, saját borongós gondolatain merengve. Afféle tipikus dolgokon, amiken egy épp óráról az irodája felé igyekvő auror tűnődhet, ám többnyire macskákon, az ebéd távolisága miatt pedig különböző ízű muffinokon. A hátitáskáját, aminek oldalára egy amerikai rockegyüttes logóját hímezték, jobb vállán tartja, fekete, kapucnis pulóverében, farmerjében és tornacipőjében jócskán kitűnik a taláros- süveges tanárok közül. Sosem tagadta, hogy muglik között nőtt föl, épp ellenkezőleg, minden alkalmat megragad, hogy kifejezhesse valódi hovatartozását.
Dwayne Warren, hiába forgat pálcát, valójában sosem lett igazi mágus.
Egy különösen gusztusos, almás- fahéjas muffin képét idézi föl, mikor valahonnan a háta mögül először a nevét, majd a közeledő, szapora lépteket hallja. Lassít, a válla mellé pillant, ahogy érzi a könnyed érintést. A csinosabb lányok egyike, állapítja meg a letagadhatatlant, így - bár nem kizárólag ebből az okból - megáll, hogy felé forduljon.
   - Mer' mi van velük?
Az akcentusa bántóan durva, bizony köszönőviszonyban sincs a britek finomkodó, bugyborékoló kiejtésével. A súlyát a jobb lábára helyezi, dob egy aprót a táskáján igazításképp.
   -  Van kábé... fél percem. Sz'al gyorsan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Gabrielle Campo
INAKTÍV


kampókisasszony.
offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 117
Írta: 2014. november 12. 20:13 | Link

Dwayne Warren


Még mindig megdöbben, hogy ez a férfi komolyan mágus, de nemhogy mágus, tanár, sőt, az Eridon vezetésének oszlopos tagja. Ahogy végigpillant rajta, leginkább úgy fest, mint valami mugli suttyó. Ő pedig imádja a divatot, érzékeny a külsejére és aranyvérű családból származik. De az előítélet nem jó dolog és az arcizmait is visszafogja, hogy ne üljön ki rá a véleménye, inkább arra koncentrál, amiért eredetileg jött.
 - Sietek, ki tudok egyezni tíz percben. - Jelenti ki csak úgy, mert ha Dwayne tudná, mennyi minden van a fejcskéjében, amit készül rázúdítani, nem próbálná ilyen nevetséges keretek közé zárni. Szóval meg is köszörüli torkát és látni rajta, ahogy a panaszáradat bugyog benne, feltörni készül.
- Képtelenek békénhagyni! Folyamatosan bejárnak a szobámba, hogy mindenféle hülyeséget hordjanak be. Azok a kis nyomorultak megtudták, hogy allergiás vagyok a szőrre, és találja ki, mi fogadott ma reggel a szobámban, amikor felkeltem! - Kéri, még mindig összefonva tartja karjait a mellkasán. Egyik kezével dobol kicsit ujjaival a másik karján. De nem vár sokat, úgyis elárulja a megoldást. Igazából ez olyan költői kérés volt, de azért megadta az esélyt a férfinek, hogy találgathasson. A másik lábára áll, kinyomja csípőjét, már testbeszéde is egyértelmű, mennyire pipa.
- Azok a kis nyomik három macskát hordtak be, amíg aludtam! Majdnem megfulladtam a tüsszögésben és mindig kitalálnak nekem valamit. Értem én, hogy új vagyok itt, de ők is gólyák, meg amúgy is... engem csak ne avasson senki! - Igen, jól látjátok a helyzetet, ahogy nekikezd mesélni, egyre inkább hergeli magát a saját mondanivalója. És az idegességi szintjével arányosan vékonyodik és hangosodik a hangszíne, talán ezért szeretik az elsősök annyira, ha pipa rájuk.
 - Szóval kérem, nevelje meg őket valahogy, mert ha nem, nekem kell és abban nem lesz köszönet! - És igen, jön a következő rész, a fenyegetőzés. Nem mintha a férfit fenyegetné, inkább a kis rosszcsontokat. Bár az ő szemében jelenleg elvetemült gazemberek, érti ő a tréfát... ha mással csinálják. Akkor nagyon tud rajta nevetni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. november 13. 12:29 | Link

Gabrielle Campo



Aztabüdösmocskosélet. Ez fogalmazódik meg a fejében, halkan, bár egészen tisztán. A lányka ugyanis kinyitja a száját és beszélni kezd - de nem pusztán beszélni, inkább csacsogni, olyan sebességgel és hévvel, amit ilyen fáradtan követni is nehéz. Megütközve lép hátrébb egyet, az ösztönös mozdulattal mintha a felé hömpölygő panaszlavina elől menekülne.
   -  Ácsiácsiácsi, lassabban hé!
Csitítóan felemeli a tenyerét, elvégre a mozdulat kutyákkal és lovakkal szemben egész remekül működött eddig. Arról, hogy a szőkeséggel szemben milyen hatásai vannak a gesztusnak, nincsenek tudományos feljegyzései, mindenesetre a döbbenet édes pillanatát kihasználva legalább megszólalhat:
   -  És ez hol az én bajom? - tárja szét a karjait flegmán - Védd meg magad, Tündérkém, én nem vagyok az apád, hogy ilyenekkel foglalkozzak. Mondjuk kezdetnek zárd kulcsra az ajtód, az azér' segít.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Gabrielle Campo
INAKTÍV


kampókisasszony.
offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 117
Írta: 2014. november 13. 15:39 | Link

Dwayne Warren


Ahogy a férfi kérte, ő igyekszik gyorsan és érthetően elmagyarázni mi a baja. De ha már nem kapott sok időt, akkor nem finomkodik, belecsap a lecsóba és a nagy magyarázás közepette máris beleéli magát a dolgokba. Gesztikulálna beszéd közben, ha nem lennének összefonva karjai, bár ez elég komoly kizáró tényező.
Már éppen kezdene bele a következő mondatába, veszi is hozzá a levegőt - mert bármilyen csoda, néha neki is szüksége van ilyesmire -, de nem hajthatja végre a műveletet akadálytalanul. Dwayne kezével találja szemben magát, ez pedig bent rekeszti a levegőadagot, leállítják. Pedig még csak most jöttek volna a javaslatok a probléma megoldására. De ahelyett, hogy ezt ecsetelhetné, szűk tíz percét kihasználva, inkább csak bambán pillog a férfi tenyerére. Torkát megköszörülve fújja ki kicsit a levegőt. A férfi valószínűleg érzi, hogy ez az utolsó esélye, hogy beszéljen, szóval bele is kezd. Gabi szemei pedig tányérszerűre kerekednek ki a válasz hallatán. Ha nem lenne elég bőr az arcán, hogy megtartsa, valószínűleg még az álla is leesett volna és úgy kéne utána nyúlnia. De így csak felháborodva nyílnak el csinos kis ajkai.
Ez most komolyan velem történik? - kérdezi magától kissé tanácstalanul. Aztán gyorsan megköszörüli torkát és veszi is a levegőt, hogy válaszoljon.
- Szóval védjem meg magam, hm?! Én nem fogok gyerekeket átkozni, sem ütni, mert azok, tizenéves csintalan gyerekek csak! - Nem tudja, pontosan mikor kezdett bele a probléma forrásának védelmébe, de a logika sosem volt az erőssége. - De úgy látom, maga elég szívtelen, hogy megtegye! - Teszi hozzá azért, hogy lássa, mennyire nem tetszik neki az, ahogy Dwayne viselkedik. Ő eljön hozzá, őszintén kiönti szíve bánatát, minden gondját-baját és ennyit kap cserébe? A házvezetőhelyettesétől? Mondanom sem kell, hogy roppant vérlázítónak tartja.
- Azzal egy gond van, az Alohomora ellen nem igazán véd. - Teszi hozzá sértődötten, mert tény, hogy nem egy éles eszű leányzó, de ennyi sütnivalója még neki is akad, bármily hihetetlen. Bezárta a szobáját, de még így is úgy járkálnak benne azok a kis nyomik, mint valami apró hercegek, hercegnők.
 - Korábbi kérdésére válaszolva pedig, maga a házvezetőhelyettes az Eridonban, vagy mi a szösz! Ne készítsen már ki! - Karjait végül széttárja és egy mérges fújtatás közepette lecsapja őket a combjaira. Nem tudja elhinni, hogy ez az ember van a háza élén. De talán a "ne készítsen már ki" felszólítás hatásos lesz... bár nem, nem elég naiv ahhoz, hogy higgyen benne. Viszon felkészíti magát - főleg hangszálait - a további ütközetre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. november 13. 16:09 | Link

Gabrielle Campo


A szemöldöke feljebb szökik rendezetlen haja alatt, még a száját is elnyitja kissé, úgy néz le a pulykaméregtől fulladozó lányra. Érzi, hogy a gerince mentén végigfut a hideg, ahogy a lány hangjának ereje és frekvenciája egyre magasabbá válik. Feljebb húzza a vállát, ösztönös védekezésképp.
Dwayne Warren - és alapvetően a hozzá hasonló férfi fajtársai - viszonylag komoly terhelhetőséggel és szívóssággal rendelkeznek, ám mindegyiküknek megvan a maga sajátos gyenge pontja. A női hisztéria. Nem élt még hím nemű lény a földön, aki bármit tudott volna tenni, ha egyszer kitört a hisztivulkán, csak menekülni, ki merre lát. Ó, az ég óvjon meg minket a némberektől!
   -  Há' nem mondtam, hogy üsd meg őket hé! Csak védd meg magad, ott az a szép kis pofid, kinyitod a szád és jól elküldöd őket a fenébe.
Türelmetlenül felel, ő is nyom egy keveset a hangsúlyon, kifejezve egyértelmű dominanciáját ezen a huzatos, kongó folyosón. A portrék számon kérő pillantásait érzi magán, na ebből is biztosan szép pletyka kerekedik majd, nem kell bele egy fél délután se.
   -  Házvezető- helyettes, ahogy mondod. Én meg azt mondom, még mindig nem vagyok az apád, hát komolyan, tisztába tenni nem kéne? - a szemét forgatva fordít hátat neki, hogy továbblépjen, közben halkan hozzáteszi a magáét - Hisztis p**sa.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Gabrielle Campo
INAKTÍV


kampókisasszony.
offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 117
Írta: 2014. november 13. 18:02 | Link

Dwayne Warren


Na igen, amint Gabrielle előveszi a hisztit, látja, hogy Dwayne kissé megszeppen, de nem, nem bízza el magát. Amúgy sincs ideje ilyesmin gondolkozni, hiszen a hiszti jelenleg nem nyugodt patakként hömpölyög benne, ó nem... sokkal inkább egy vad folyamként és jelenleg a férfire is zúdítja, teljes egészében. Ha ilyen érzéketlen, meg sem próbálja óvni tőle!
- Igen, szokásom kinyitni, olyannak tűnök, aki nem mondja meg a magáét? - Kérdi őszintén felemelve egyik szemöldökét. - De ezeknek semmi sem szent, nem érdekli őket semmilyen hegyibeszéd, megveszekedett kis bűnözőpalánták és még bírnám is őket, ha valaki mással csinálnák! - Nem tudja, ő maga sem, hogyan jutottak el a kérdéses elsősök a komisz kisgyerek kategóriából a megveszekedett bűnözőpalántába, de már nem is érdekli. Mérgesen helyezi egyik lábáról a másikra a súlyát és fonja össze karjait a mellkasán.
Aztán a következő jelenetet megint nem hiszi el, ismét elnyitja a száját, de most sokkal hamarabb be is csukja, ugyanis Mr. Warren úgy gondolja, hogy egy elegáns megszólítással hátat fordít és csak úgy lelép. Kicsit megtörölgeti a szemeit, de valóban, ezt nem álmodja. A nevetés ösztönösen tör elő belőle, hagyja csilingelni kicsit.
- Te igazi tuskó, te istencsapása, te! - Neveti, akaratlanul is spanyolul, az anyanyelvén. Ha mázlija van, Dwayne nem jártas eme nyelvben és csak egy kis nevetgélő hablatyot hall. Viszont Gabrielle nem tétlen, csupán kis fáziskéséssel indul a férfi után.
 - Neeeem, nem fog az ilyen könnyen menni, hiába reménykedik benne! - Mondja szélesen vigyorogva, ahogy utána iramodik, hamar mellé is ér és már érthetően is beszél. - Ilyet nem csinálhat velem senki. Illetve, de, maga megteheti, de addig fogom követni, amíg meg nem hallgat. És nagyon sokáig tudom ám jártatni a számat, nagyon hisztis hangon, ha úgy kívánja. Szóval kérem, tegyen jót magával és rövidítse meg a szenvedéseit most. - Mondja, miközben ő maga megáll, összefonja karjait, csak egy pillanatra. Nem szeret rohanva beszélgetni, de ha Dwayne hajlandó megállni és normálisan kommunikálni, akkor ő sem fogja terrorizálni. Mindig betartja a szavát, mindig, ettől aztán nem kell félni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. november 13. 18:37 | Link

Gabrielle Campo


Csak a szemét forgatja tovább, ahogy a magas frekvenciájú sipárgás a koponyájának ütődik. A táskáját felhúzza a másik vállára is, úgy lép tovább, a portrék háborgó suttogásaitól kísérve. Ez egy ilyen feminista világ, tudja ő, tudja mindenki, egy férfi nem teheti meg büntetlenül, hogy faképnél hagy egy hisztis némbert, még akkor sem, ha az nagyon megérdemli.
A pulóvere zsebébe nyomja a kezeit, lehajtott fejjel érzékeli, hogy a lány - aki különben még nem mutatkozott be a becses nevén - a döbbenetét lenyelve felzárkózik mellé. Kissé gyorsít a léptein, tornacipői csattogása visszhangzik a folyosón. Érzi, hogy a vérnyomása kissé feljebb nyomódik, ezzel együtt a karja izmai is megfeszülnek, épp annyira, hogy nyomatékosítsa magában, mennyire irritáló is a helyzet.
Egy ideig egyáltalán nem felel. Hagyja a lány csacsogását tovább bugyogni ahogy hagyja azt is, hogy a hiszti újabb hullámai egyszerűen átcsapjanak rajta. Dwayne azonban - sajnos - nem az a fajta, aki képes huzamosabb ideig süketnek és sérthetetlennek tettetni magát. Ideig- óráig persze jól megy - ám eljön a pont, amikor betelik és borul az a bizonyos pohár.
Lendülettel áll meg, fordul a lány felé és ragadja meg annak törékeny vállait.
   -  Mi az istenverést akarsz te tőlem, hah? - visszafogva magát egészen gyengéden rázza meg, de eléggé ahhoz, hogy talán helyrebillentse a kis agyát vele - Hagyj rohadtul - taszítva egyet rajta elengedi a lányt - békén!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 8 ... 16 ... 25 26 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet