 Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!
A könyvtárosaink jelenleg Choi Min Jong és Mikhail Sergejevics Kazanov, akiket bármikor felkérhettek játszani a könyvtárban, akár 1-2 hsz erejéig is, azonban ha álmodóilag nincsenek itt, jelenlétüket akkor is állandónak kell tekinteni! Nyugodtan kijátszhatjátok, hogy váltotok velük néhány szót, segítenek nektek és figyelnek a könyvtárra.
|
|
|
Somlay Kornél
Prefektus Levita, Harmadikos diák
Som, Somi
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 201
|
|
Írta: 2023. május 28. 18:03
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=864329#post864329][b]Somlay Kornél - 2023.05.28. 18:03[/b][/url] Kárási-Tóth Zsanna Egy Levitás első éves számára az a nap, amikor legalább egyszer nem megy el a könyvtárba, egy tökéletlen nap. Nem tehetek mást, vasárnap van, délután és tanulnom kell. Meg is indulok a könyvtár felé, már vakon is eltalálnék oda és ezért se figyelem az utat. Helyette a Bájitaltan könyvbe túrom arcom és memorizálok minden egyes elolvasott mondatot. Ez egy tökéletes nap elmém csiszolására. El is érek a Nyugati szárny, első emeletére, ahol az én kedvenc helyiségem található, a könyvtár. Már érzem az illatot, a régi könyvek, a papír és a könyvtáros ezeréves parfümének keveréke ez. Csak úgy visz a lábam a helyiség felé, fel se nézek a könyvemből, teljesen kizárom a külvilágot, ma nem történhet semmi baj. Tévedtem! Pont a könyvtár előtt egy lány épp bezárja az ajtót, elállva utamat én meg konkrétan belerohanok. Szép kis baleset, fékezés nélkül nekirontok egy ismeretlennek, a könyv a kezemből kiesik én pedig a földre küldöm szegény Eridonos évfolyamtársamat. Gyorsan lemászom róla, a végén még félreérti. -Öhm..bocsánat! -annyira zavarba ejt saját bénázásom, hogy belepirulok. -Jól vagy? -teszem fel a kérdést és közben a könyvemet keresgélem. Felemelem a lány lábát hátha alatta fekszik a kiváló mű, végig tapogatom magam, de semmi, nyoma veszett. -Nem láttad a könyvemet? -teszem fel kétségbeesetten a kérdést. Kétlem, hogy most ez lenne a legfontosabb probléma számára, de nekem igenis fontos, hogy meglegyen a könyv anélkül nem tudok tanulni.
|
|
|
|
Somlay Kornél
Prefektus Levita, Harmadikos diák
Som, Somi
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 201
|
|
Írta: 2023. május 28. 18:43
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=864332#post864332][b]Somlay Kornél - 2023.05.28. 18:43[/b][/url] Kárási-Tóth Zsanna Hozzászoktam, hogy a kastély minden pontján közelebb kerülök a padlóhoz, de úgy éreztem, hogy a könyvtár egy olyan helyiség, ahol biztonságban lehetek és most mégis itt esem el. Szerencsémre most egy lányra estem, több bibit már nem bírt volna el a térdem. Már így is úgy néznek ki a lábaim, mint egy színes anatómiai ábra, amin bejelölték a sérülékeny pontokat. Az már csak plusz az egészben, hogy a számomra ismeretlen lány nem reagálta túl a balesetet. Nem kell újraélesztenem és nincsenek olyan sérülései, amik maradandóak lennének. Szóval, megúsztam vagy mi. -Nos, én ilyen vagyok! A személyiségem lehengerlő. -ha már ő is ilyen lazán kezeli a helyzetet, nem lehetek befeszülve. Gyorsan lemászom róla, nehogy valaki meglásson itt minket, újra bekerülnék az Edictumba. A végén azt hinnék rólam, hogy ez a csajozós taktikám. A lába alatt nincs a könyvem, feljebb nem is terveztem vizsgálódni, de figyelmeztetése alapján ő se örült volna neki. Mondatára csak megrázom a fejemet és tovább kutakodom. Az nem lehet, hogy egy könyv, ami még egy másodperce a kezemben volt most hirtelen eltűnjön a semmibe. Szerencsére nem kell tovább keresnem, Zsanna a háta mögül felém nyújtja a művet. Gyorsan elveszem és végig nézem, hogy milyen állapotba került a baleset után. Örömmel konstatálom, hogy nem keletkezett rajta sérülés. -Nem szorgalmihoz kell, butus. Azokat már megcsináltam, most egy bájitalról olvasok. -gyorsan törökülésbe Zsanna mellé ülök és felnyitom a könyvet a hatvankettedik oldalon, majd elkezdem olvasni. -Unguentum ferveo, kelések kezelésére alkalmas bájital. -most Zsannára pillantok. -Neked nincs véletlenül kelésed? Megtudnám gyógyítani, vagyis még nem készítettem el ezt a bájitalt, de eskü nagyon óvatos lennék és remélhetőleg nem halnál bele. -mosolygok a lányra nagy bociszemekkel. Ha azt gondolná valaki, hogy csak tréfáltam, akkor tájékoztatom, hogy szó sincs erről. Teljesen komolyan gondoltam, hogy a bájitallal eltüntetem Zsanna keléseit, feltéve, ha vannak. -Egyébként miért álltál az ajtóban? Be is lehet menni -csak most jut eszembe, hogy hogyan is kerültünk padlóra.
|
|
|
|
Somlay Kornél
Prefektus Levita, Harmadikos diák
Som, Somi
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 201
|
|
Írta: 2023. május 28. 20:18
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=864337#post864337][b]Somlay Kornél - 2023.05.28. 20:18[/b][/url] Kárási-Tóth Zsanna Kezdem azt gondolni, hogy a lány direkt várt meg az ajtó előtt és szándékában állt, hogy neki fussak. Megértem, anyámék egy szépfiút neveltek fel és máris lecsapnak rám. Na jó nem, ez mind csak elképzelés, de valljuk meg elég szépfiúcska vagyok és mellette még eszem is van bőven. -Ez most fájt! -jobb szemem felett lévő szemöldökömet felhúzom mondatára és halvány mosoly jelenik meg arcomon. Tetszik, hogy ilyen szépen lecsapta a labdát, de ezt neki nem mondhatom el, még a végén elbízza itt magát. A könyvem kézhezvétele után egyből jobb lett a kedvem is, még az aggodalom is eltűnt arcomról. Mégse tűnt el és én tanulhatok továbbra is, ez a legfontosabb. Nem engedhetem meg azt a luxust, hogy tudásom ne legyen naprakész. Viszont úgy érzem, hogy megtaláltam Zsanna érzékeny pontját. -Nem, ez csak egy kedves kis szó, mint például az aranyom vagy kedveském, tudod? Ha neked jobb, akkor azt mondom, hogy aranyoskám, rendben? -majd széles vigyor terül el arcomon. Tudom, hogy ezt az idős hölgyek szokták mondani a fiataloknak, de talán arra is jó ez a szó, hogy húzzam az agyát. Viszont látszólag a kelés kérdéssel sikerül jobban felhúznom, pedig tényleg nem ez volt az elsődleges célom. Csak jobb rákérdezni valamire, mint feltételezni valamit. Kezemet elkapja és az arcára teszi, tuti akar valamit tőlem, csak azt nem tudom, hogy mit! Csináljam meg a háziját vagy van valami az arcán és azt kéne megnéznem? -Öhm..ez az arcod. Nem egy kelés, kis bu..aranyoskám! -leveszem az arcáról a kezem. Az tény, hogy nagyon selymes a bőre és csak a következő mondatánál kapcsolok, hogy mit is akart. -Áh, szóval a kelés az sértő, értem! Oké, akkor többet nem hozom szóba! Nem akartalak megsérteni, bocsánat! -nézek rá nagy szemekkel, tényleg nem az volt a szándékom, hogy megbántsam csak elújságoltam neki, hogy mit olvasok és ha ilyen problémával küzdene, akkor én tudok neki segíteni. -Béke? -nyújtom felé jobbomat őszinte megbánásom jeleként. Ki gondolta volna, hogy a lány nem egy könyvtárba járó típus. Pedig tökre úgy néz ki, mint aki féléletét ott tölti. -Pedig a bolygóegyüttállás klassz téma! Akkor te miről szoktál beszélgetni, kedves lányka, aki elállta utamat, hogy lenyúlhassa a könyvemet és azóta se árulta el a nevét? -a mosoly visszatér arcomra. Persze, nem gondolom komolyan eme gyors monológomat, amit egy levegővel eldarálok neki. -Én Somi vagyok, Somlay Kornél! -nyújtom felé jobb kezemet, immáron a bemutatkozás miatt.
|
|
|
|
Somlay Kornél
Prefektus Levita, Harmadikos diák
Som, Somi
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 201
|
|
Írta: 2023. május 28. 21:15
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=864342#post864342][b]Somlay Kornél - 2023.05.28. 21:15[/b][/url] Kárási-Tóth Zsanna -Valahogy így? -majd kezemmel elkezdem csipkedni az arcát, ha már úgyis engedélyt adott rá, és öregnénis hangon elkezdek beszélni hozzá. - Van sütike! Hozzak neked, aranyoskám? -oké, abbahagyom, de ez nagyon vicces volt, a végén elnevetem magam. Majd a szó a makulátlan és tiszta arcára terelődik, én pedig jól nevelt ifjúként figyelmesen végig hallgatom, hogy mennyit törődik külsejével. -Az szép! Akkor ezért ilyen selymes a bőröd én azt hittem, hogy jelenlétem váltotta ki, de persze elhiszem azt is, hogy ennyit foglalkozol külsőddel! -mosolygok Zsannára, majd kezecskéimmel az arcomra mutatok -Ez genetika, nekem reggelente három perc plusz fogmosás! -mégszélesebb vigyor jelenik meg arcomon. Mindig azt mondják, hogy a pasiknak könnyebb, Zsanna beszámolója alapján valóban kevesebbet törődőm arcommal, bár szerencsére teljesen tiszta sehol egy pattanás vagy bármi más ártalom. Hófehér, tiszta és amikor mosolygok, akkor apró gödröcske jelenik meg mind a két oldalon. -A könyvet? Miért vágnám mások fejéhez a könyvet? -ráncolom össze homlokom a kijelentésén. -Most már minden világos, te azért ólálkodsz a könyvtár előtt, mert könyveket akartál elvenni, hogy mások fejéhez vághasd! Nem szép dolog! -majd lassan felé nyújtom a visszakapott könyvemet. -Nem láttam semmit és mi nem is találkoztunk! -ezt olyan halkan mondom neki, hogy más meg se hallhassa. A végén még bajba keverne itt engem a szeleburdi lányka. -Teljesen hihető..ez a taktikám, hogy lányokba szaladok bele és így szólítom le őket! -szemeimet forgatom nonszensz kijelentésén. -Fiúkról? Hol? -csillan fel a szemem, majd a folyosó felé fordulok. -Azt a pocakos negyedikes Levitás srácot stírölöd ott? -ujjammal egy általam kiszemelt srác felé mutatok. -Érdekes ízlésed van, de te tudod! -majd szemeimmel tovább nézelődöm, hátha látok még valakit. Közben hallgatom tovább Zsanna előadását. -Szerintem abban a szemöldökben már egy egész bagoly család fészkel. -pontosan tudom kire gondol a lány. Eljutunk a bemutatkozáshoz is. Zsanna, tök jó név, persze ezt se mondom el neki, már így is fülig szerelmes belém, az kéne még, hogy bókoljak is neki. Utána elég fura fordulatot vesz a beszélgetés, mert elkezdi sorolni a hét napjait, de csak a péntekig jut el. -Mi lesz pénteken? Akkor tartod a háromóra harminc perces arcápolási rutinodat vagy akkor csináljuk meg a bájitalt? -teszem fel a kérdést értetlenkedve. -Várj, most mégis megcsináljuk a bájitalt? Nagyon menő lesz! -a remény csillaga ismét ott tündököl a szemembe. -Keresnünk kell valakit, akin kelések vannak és rajta leteszteljük. Kérjük meg a pocakos pasidat, hogy legyen ő a tesztalany? -kezemmel újra a srácfelé mutatok
|
|
|
|
Somlay Kornél
Prefektus Levita, Harmadikos diák
Som, Somi
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 201
|
|
Írta: 2023. május 29. 09:19
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=864362#post864362][b]Somlay Kornél - 2023.05.29. 09:19[/b][/url] Kárási-Tóth Zsanna Zsanna tetszését nem nyerte el, hogy engedélyével, de megcsipkedtem az arcát. Felpattan a földről és keres egy ablakot, hogy megnézhesse külsejét. -Nyugi, továbbra is gyönyörű vagy! -jó, ez most kicsúszott belőlem, remélhetőleg nem akad meg ezen a lány. A végén még azt hiszi, hogy udvarolni próbálok neki. Megmutatja az anyukája fényképét valóban szép nő és csak bólintok, hogy igen, látom. Viszont annyira nem rajongok a modellekért. Tudom, hogy sok mindent tesznek szépségük megőrzésének érdekében, de nem is tudom, annyira műnek tűnik az egész. -Ó, akkor kicsit félrement az infó! Azt hittem, hogy a könyvet vágjam hozzájuk, de oké, majd sértegetek másokat, akik nem szimpik nekem! -szerencsére a könyvem nálam maradhat. Nem veszi el tőlem és ami talán a legfontosabb másokhoz se fogja hozzá vágni. Pedig már kezdtem félni, hogy elviszi a művet és nekem dobja. -Akkor taktikát váltok és ezentúl csak simán odasétálok és leszólítom a lányokat. -a végén tényleg azt hiszi, hogy az egész egy nagy terv része és nem véletlen botlásról van szó. A szemforgatásomat is figyelmen kívül hagyja és még én nem értem a szarkazmust… -Szóval tetszik a mosolyom? -a kijelentése hallatán kihúzom magam és egy csábos mosoly jelenik meg arcomon, láthatóvá válnak gödröcskéim, amik így még cukibbá teszik pofimat. A pocakos fiúval melléfogtam és Zsanna behúz az egyik oszlop mögé. Szerintem erre a jelenetre jobban felfigyeltek, mint arra, hogy én másokra mutogatok, de elengedem. Viszont ez az illat valami fantasztikus. Eddig, hogy nem vettem észre? Nagyon kellemes illatú parfümöt használ. Ám, ezt már végképp nem mondhatom el neki, furán is jönne ki a szitu azok után, hogy egy oszlop mögött bujkálunk. Arra a „kérésére”, hogy vegyek vissza csak felemelem mind a két kezem jelezve, hogy megadom magam és nem ellenkezek, megértettem. Lassan világossá válik számomra, hogy miért mondta el a napirendjét nekem, randizni akar. Ez meglep, én tényleg azt hittem, hogy bájitalt fogunk készíteni, de ez a váratlan fordulat mégjobb. Csak van egy bökkenő, én még soha nem randiztam, sőt a szüleimmel még szóba se került, hogy mi a teendő akkor, ha valaki randira hív. Bár általában a fiú szokta randira hívni a lányt, de ez most mellékes. -Szóval randizni szeretnél velem? Rendben, akkor randizzunk! A péntek nekem is tökéletes, ha már így rákérdeztél kis bu…aranyoskám! -mosolygok a lányra és mint valami párbaj győztese mégjobban kihúzom magam. Nem sejtettem volna, hogy valaki vasárnap randira hív. Pedig én csak tanulni indultam a könyvtárba. Bezzeg, ha azzal a céllal indultam volna el a kastélyban, hogy valakit ma randira hívok biztos, hogy ennek ellenkezője sült volna ki a dologból, köszönhetően Murphynek. -Pénteken -azzal felállok a padlóról és elindulok eredeti célom felé kezemben könyvemmel. Ma mégse tanulni fogok, hanem keresek valami olvasmányt arról, hogy hogyan is kell randizni.
|
|
|
|
