34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Ami a hírből kimaradt: Ha van olyan családotok, mely szorosan köthető valamelyik faluhoz, dobjatok egy baglyot Lizinek, és beteszi a leírásba.
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet
Könyvtár - Havas-Mezei Margaréta hozzászólásai (13 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Havas-Mezei Margaréta
Mestertanonc Navine (H), DÖK elnök, Uralkodó Unikornis, Másodikos mestertanonc


Kis unikornis ... Tündérke
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 452
Írta: 2021. április 11. 16:02 | Link

Zente és Tüske
... könyvtári nyugalom … inkább meglepetés … aktuális


Tollam végét rágva meredek az előttem heverő jegyzeteimre. Igyekszem a leírt címszavak alapján memorizálni Jormungand történetét és a köré épített történetet, ami nagyon izgalmas, nagyon szeretem a tárgyat is, komolyan, mindössze valamiért az agyam nem szeretné azt, amit én szeretnék, így mindig valahol máshol kötök ki. Leginkább ott, amikor Kende az évnyitón széles mosollyal gratulált nekem, és nem elég, hogy amúgy is elvörösödve fogadtam több helyen is a nevemet, majd a Navine vezetőségtől az Uralkodó Unikornis titulust, de még Kende is rátett egy lapáttal. Féltem, hogy ott helyben komolyan kiájulok a sorból, pedig két hét is eltelt a tanévkezdés óta. Én meg… én meg reménytelen vagyok, hogy ennyitől is képes vagyok ilyen mértékben zavarba jönni. Alsó ajkamba harapva sóhajtok egy nagyot, majd lehunyt szemekkel csóválom meg fejemet. Elég volt ebből, koncentrálnom kell, mert megfogadtam, hogy idén még jobban odateszem magam és anya büszke lesz rám. Határozottat bólintva fordulok vissza jegyzeteim fölé, majd fordulok is felfelé, ahogy megszólítanak. Megszeppenek, majd mosolyodok el kedvesen, ámbár nem az igazi, hiszen meglepettségem még így is kitart.
- Szia - válaszolnék, hogy nem, de már helyet is foglal, így csak mosolyogva megcsóválom a fejem, hogy a mozdulat után tűrjek fülem mögé egy kék tincset. Majd akadjak meg a mozdulatban. Nagyot nyelek, ahogy kikerekednek a szemeim és inkább jegyzetemre esik tekintetem Zentéről. Gratulálni az iskolaelsőséghez. - Ó, igen. Köszönöm szépen, de én… - akadok meg ismét, mert már a táskájában turkál és kap elő belőle egy igen jól kitömött tolltartót. Értetlen, félrebiccentett fejjel nézem a rengeteg tollat és ceruzát, amik minden színben pompáznak, míg végül elő nem kap kettőt. Azonnal megakadnak kékjeim a mintákon, ajkaim is elnyílnak egymástól, csakhogy még inkább látható legyen lenyűgözöttségem. - Azt-, húha. Én… jaj! - temetem tenyereimbe arcomat zavartan. - Köszönöm szépen! - engedem le végül kezeimet. Az asztalon teszem őket egymás mellé, jobbal kezdem el birizgálni bal kezem ujjait. - Köszönöm, nagyon kedves vagy, de igazán nem kellett volna, én… szóval köszönöm - mondom még egyszer, most már tényleg utoljára, majd mosolyodom el végül a sünin, aki szökni próbál. Alsó ajkamba harapok, bizonytalan nyúlok a tollak felé, hogy szemeim előtt forgatva őket szélesedjen a mosolyom. - Nagyon tetszenek. Igazából gyönyörűek - ejtem ki az utolsó szót teljes átéléssel és halkan, ahogy Anubiszra esik tekintetem. - Mi járatban erre? Tanulni jöttetek ti is? - csúsztatom a tollakat táskám legkisebb zsebébe, hogy véletlen se essen bajuk, majd fordulok Zente felé ismét.
Szál megtekintése

I am grateful
that my suffering,

did not force me to become cruel.
Havas-Mezei Margaréta
Mestertanonc Navine (H), DÖK elnök, Uralkodó Unikornis, Másodikos mestertanonc


Kis unikornis ... Tündérke
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 452
Írta: 2021. április 18. 18:30 | Link

Zente és Tüske
... könyvtári nyugalom … inkább meglepetés … aktuális


Akaratlan nyúlok színes tincseimhez, amikor megdicsér. Bólogatva köszönöm meg neki, mert nekem is nagyon tetszik, kár lenne tagadni. Valamiért megfogott ez a kék. Talán azért, mert kicsit az óceánra emlékeztet azzal, hogy fentről lefelé világosodik, mégis sötét marad. Kedvelem. Azt már annyira nem, hogy hebegek-habogok neki, mint akinek elmentek otthonról, mert annyira zavarba hoz azzal, hogy hozott nekem valamit. Jól esik, szívem is hevesebben dobog tőle, de hát soha nem gondoltam volna, ráadásul… nem is tudom. Ez a fajta közvetlenség nekem új, pedig egy ideje a kastélyba járok, de talán ezért nem is tudok vele hirtelen mit kezdeni, csak magamat egyáltalán nem meghazudtolva köszönöm meg Zentének a tollat vagy hetvenszer. Ennél kellemetlenebb úgysem lehet.
- Köszönöm még egyszer. Tényleg - nyúlok medálomhoz, miután elraktam a tollakat biztos helyre. Így legalább nem kell elmennem a faluba tollat venni, mert kaptam. Az előző már kifogyóban van, néha már nem is hajlandó fogni, csak ha firkálok vele valahova, aztán folytatom az írást. Ő így szerez motivációt biztos a működéshez. Érdeklődő tekintettel hallgatom Zentét, majd megértően bólintok is egyet. Igen, a beadandók elég nehezek tudnak lenni, ha egyszerre halmozódik fel sok.
- Naaaaa - nevetek fel halkan arra, hogy nincs kedve hozzá. - Lebegjen az a szemed előtt, hogy magadnak könnyíted meg a későbbiekben. Ha szeretnéd, és valahol elakadsz, keress meg és segítek - mosolyodom el kedvesen. Fejemet a plafon felé emelve gondolkodom el ráncolt szemöldökkel. Hogy nehéz-e? Igazából nézőpont kérdése, hiszen én a harmadik évet kétszer jártam, így a jegyzeteimet kiegészítettem csupán, ahogy Zente is, de az érdemi információk megmaradtak igazából. De ha ezt nem nézem, akkor sem volt megerőltető szerintem. Fejemet ingatom meg végül. - Szerintem nem. Legalábbis nekem egész könnyen ment az év. A tanárok abban az évben még kicsit gyerekként kezelnek minket, de már nem annyira, hiszen közeledik a VAV, mégsem engednek annyira szabadjára - vonom meg vállamat kicsit, mert nem tudom, hogy ez így érthető-e. Nem is lényeges, mert jön a következő kérdés, arcomra pedig kiül a meglepettség.
- Igen - bólintok egy határozottat. - Szeretnél kviddicsezni? Az nagyon izgalmas - bár én eddig egy meccsen voltam kint, és akkor is leginkább eltakartam a szemem, de tényleg izgalmas volt.
Szál megtekintése

I am grateful
that my suffering,

did not force me to become cruel.
Havas-Mezei Margaréta
Mestertanonc Navine (H), DÖK elnök, Uralkodó Unikornis, Másodikos mestertanonc


Kis unikornis ... Tündérke
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 452
Írta: 2021. május 13. 21:04 | Link

Dodi
... itt vagyok neked … aktuális


A könyvtár csendje megnyugtatóan lebeg körbe immár. Eddig Zay-Zay is mellettem volt, de mennie kellett, így egyedül ülök a hatalmas asztalnál próbálva összeszedni a gondolataimat. Ma nincs más dolgom, mint elmélyedni az okkultizmus világában, hiszen Kende sem csatlakozik hozzám később, hogy ő meg a sárkányok - számára kéretlen - bugyraiba ássa bele magát. Főleg mióta tanársegéd lett. A gondolatra kerül akaratlan mosoly ajkaimra, halkan kuncogok fel, de azonnal Házvezetőmre esik pillantásom és alsó ajkamba harapva vezetem vissza tekintetem a könyvre. Pennám halkan koppan ugyanazon az oldalon már percek óta. Hatalmas hévvel vettem fel ismét a tárgyat, de nem gondoltam volna, hogy a tananyag ekkora sebességgel fog nehezedni. Elhúzom számat. Hangosan szusszanok egyet, leteszem pennámat, automatikus mozdulattal nyúlok fel a hajamat összefogó masnihoz, hogy megigazítsam azt, mintha csak újult erőt adna a továbbiakhoz. Szeretném ezt hinni. Ujjaim közé kapom ismét íróeszközömet, majd áll meg a papírom fölött, hogy oldalra kapjam fejemet. Szívem dobban egy hatalmasat.
- Szia - mosolyodom el szélesen. Kékjeimmel követem, ahogy velem szemben áll meg, gondolataim kezdenek el ezerrel pörögni, az okkultizmus úgy száll ki a fejemből, mintha soha nem is lett volna ott. Napok óta nem beszéltünk, valahogy mindig máshol volt, ahol én, ha éppen alkalmunk lett volna váltani pár szót, dolga akadt. Eszembe jutott, hogy esetleg kerül, mert csináltam valamit. Ott ültem az ágyamon és Hay felé sandítgattam, hogy rákérdezzek, ő mégis mit gondol, de végül nem tettem. Nem mertem. - Persze - csukom be a könyvet, majd rendezem össze jegyzeteimet és csúsztatok mindent a táskámba. Másodpercekig ülök csendben, az asztalon pihenő ujjaimat nézem. - Én is beszélni szeretnék veled - szólalok meg végül, ahogy felsandítok rá. - Vagyis inkább kérdezni szeretnék valamit - javítom ki magam gyorsan.
Utoljára módosította:Havas-Mezei Margaréta, 2021. május 14. 09:27 Szál megtekintése

I am grateful
that my suffering,

did not force me to become cruel.
Havas-Mezei Margaréta
Mestertanonc Navine (H), DÖK elnök, Uralkodó Unikornis, Másodikos mestertanonc


Kis unikornis ... Tündérke
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 452
Írta: 2021. május 24. 20:44 | Link

Zente és Tüske
... könyvtári nyugalom … inkább meglepetés … aktuális


Egész hamar rájöttem, hogyha figyelek órán, akkor nem kell utána sokat szenvednem a tanulással, mert az órán elhangzott mondatok információkká állnak össze a fejemben, amiket pedig könnyűszerrel jegyzek meg. Nem véletlen, hogy rengeteg olyan óra van, amin csak kulcsszavakat jegyzetelek le, hogy azokat meglátva ugorjon be minden, ami elhangzott. Persze vannak olyanok is, amiknél ez egyáltalán nem működőképes, mert nem elegek a szavak ahhoz, hogy összeálljon a fejemben a tananyag, így ott rendesen kell jegyzetelnem, azokat pedig előszeretettel osztom meg évfolyamtársaimmal.
- Úgy értettem, hogyha most foglalkozol vele, akkor később nem kell - mosolyodom el kedvesen Zentére. Mert ez így van. Szeretek mindig a következő napra készülni, főleg tanítás után rögtön, mert akkor az agyam még a tanulásra van ráfókuszálva, és nem kell nagyon megerőltetnem magam ahhoz, hogy koncentrálni tudjak. Persze vannak olyan napok, amik kivételt éreznek, de akkor hétvégén vagy a szünetekben behozom a lemaradásomat. Apa mindig azt mondta, hogy sokkal egyszerűbb valamit fenntartani, mint mindig elölről kezdeni. És igaza volt. Ahogy mindig mindenben, ebben is igaza volt. - Persze, nagyon szívesen segítek, amiben tudok. Mik nem mennek annyira jól? Csakhogy ne akkor derüljön ki, hogy én sem jeleskedem belőle - mosolyodom el szélesen, majd ráncolom a szemöldökömet. - Ne mondd ezt. Mindenkinek vannak erősségei és gyengeségei - bólintok - magamhoz képest is - egy határozottat. Amikor nem ment valami, anya mindig elmagyarázta, hogy senki nem ugyanolyan, és bizony vannak olyan tantárgyak és alkalmak, amikor kiderül, hogy az ember miben jeleskedik és miben gyengélkedik. Ezek nem hátrányok, ezek így vannak, hiszen tényleg nem vagyunk egyformák. Mosolyom lesz ismét szélesebb, ahogy kicsit lehajolok, kinyújtva mutatóujjamat nyúlok Tüske felé, majd nevetek fel halkan.
- Kalandozzon csak - pislogok Zentére, mert egyáltalán nem zavar, hogy Tüske felfedező útra indult a jegyzeteim felé, amiken helyet is foglalt egy kis ideig, amíg Zente el nem vette onnan. - Nagyon megosztóak a vélemények a VAV-ról. Kicsit izgulok, hogy mi lesz velem jövőre, de majd kiderül - kuncogok fel halkan. Felesleges izgulnom előre, ráadásul tényleg úgy vagyok vele, hogyha az eddigi években egészen jól teljesítettem, akkor nem lehet baj, hiszen nem foghatnak ki rajtam. Gondolom ezt most, aztán majd meglátom a kérdéseket, és inkább kifutnék a teremből.
- Úgy gondolod ehhez a kviddics a legmegfelelőbb sport? Van terem erősítéshez a kastélyban, ha jól tudom. Próbálkoztál már ott? - abban biztos vagyok, hogy van, mert hallottam már róla, de elég rám nézni, hogy egyértelmű legyen mindenki számára, én nem nagyon használom. Egy erősebb széllökés képes lenne elfújni. Sőt… nem egyszer fordult már elő, hogy hatalmas szélviharban, miközben léptem, a szél elfújta a lábamat valamelyik irányba és előreestem. - Én? Neeeeem. Biztosan nem. A repüléstan például nem az erősségem. Sem a gyakorlatban, sem elméletben - sütöm le tekintetem egy pillanatra, de mosolyogva, majd pillantok vissza Zentére.
Szál megtekintése

I am grateful
that my suffering,

did not force me to become cruel.
Havas-Mezei Margaréta
Mestertanonc Navine (H), DÖK elnök, Uralkodó Unikornis, Másodikos mestertanonc


Kis unikornis ... Tündérke
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 452
Írta: 2021. június 1. 17:32 | Link

Dodi
... i’m here for you … aktuális


Sok megválaszolatlan kérdés van bennem. Jó, igazából rengeteg. Miért nem keresett napokig? Miért nem írt a naplónkba? Miért nem kért segítséget, amikor szüksége volt rá? Dolgozat, beadandó vagy egyszerűen óra közben. Minden olyan gondolat megfogalmazódott bennem, amik nem mondhatók éppen pozitívnak. Nincs már rám szüksége. Talált maga mellé valaki olyat, aki jobban hasonlít rá és egyszerűbben találják meg a közös hangot. Sokszor érzem magam feleslegesnek mellette, de mindig érezteti velem, hogy ne tegyem, mert minden szavamra figyel. Hónapok teltek el, én pedig csak mellette lehetek igazán önmagam. Semmihez nem fogható az az érzés, amikor az arcába húzott kapucni alól bukkan fel mosolya, amit az ismételt szerencsétlenkedésem vált ki belőle. Mégis került.
Alsó ajkamba harapok, miközben bólintok egyet. Kezdem én. De mégis hol? Egy egyszerű kérdést kellene feltennem neki, hogy valóban került-e, vagy csak úgy jött ki a lépés, hogy nekem tűnt úgy, és kombináltam magamban, pedig egyáltalán nincs így? A nyelvem hegyén van, már csak le kellene gördülnie róla a szavaknak, de nem tudok megszólalni, és pillanatokon belül kiderül, hogy nem is szükséges. Került. Mellkasom szorul össze, ökölbe szorított kezemet csúsztatom rá, ahogy elfordítom fejemet kicsit. Valóban került. Legalább kiderült, még akkor is, ha ennyire fájnak a szavai. Sután bólintok visszapillantva rá, ajkaimon halvány mosoly villan fel.
- Fi-figyelek. Miről szerettél volna beszélni? - hagyom figyelmen kívül, hogy megmagyarázná. Nem szeretném. Még nem. Nem vagyok felkészülve arra, hogy halljam a szavakat, amik megmagyarázzák, miért nem ül mellettem hetek óta. Miért nem beszélget velem hetek óta, miért szakadt ki az életemből egyik napról a másikra. Ő, aki mellett önmagam lehettem, és nem úgy, mint a barátaim legtöbbje mellett. Mert mellette hagyhattam, hogy a szomorúság kicsit felül kerekedjen rajtam. Helyzettől függetlenül.
Szál megtekintése

I am grateful
that my suffering,

did not force me to become cruel.
Havas-Mezei Margaréta
Mestertanonc Navine (H), DÖK elnök, Uralkodó Unikornis, Másodikos mestertanonc


Kis unikornis ... Tündérke
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 452
Írta: 2021. június 1. 21:49 | Link

Dodi
... i’m here for you … aktuális


A név hallatán szorul össze torkom is, míg mellkasom konstans préseli kifele a levegőt tüdőmből, hogy véletlen se legyen meg a megkönnyebbülés érzése, ahogy levegővel töltődik meg. Olyan rég volt, neve mégis képes még mindig ilyen érzelmeket kiváltani belőlem. A hiánya újult erővel csap le rám, pedig azt hittem képes voltam ennyi idő távlatából túllépni az elvesztésén. Szívemet marcangolja a név, ami elhagyta Dodi ajkait, és érzem, hogy a hiányérzet egy megmagyarázhatatlan formája markol lelkembe ismét. Késleltetve érzékelem, hogy a bennem tomboló érzések ellenére a való világ még nem állt le, így szúrom ki a Dodi tenyere alatt simuló papírlapot.
Ajkaim nyílnak el meglepettségemben, mikor elém csúsztatja, és közli, hogy az enyém. Az enyém? - kérdezném, de hang nem jön ki torkomon. Ölembe ejtett kezeim ujjait morzsolgatom, miközben a papírlapot fürkészem, amit Dodi ujjai engednek szabadjára, hogy előttem álljon teljes pompájában valami olyat rejtve, amiről tudnom kellett volna régóta. Vajon mennyire régóta? Mi van benne? Miért érzek félelmet? Lehunyom kékjeimet pár pillanatra, majd meg-megremegő jobb kezemet emelem fel, hogy mindössze közelebb húzzam magamhoz a papírt. Alsó ajkamba harapva pillantok el róla, majd sandítok vissza rá, míg végül egy mély levegőt véve veszem ujjaim közé, és a súlyát mázsásnak érzem. Remegő ujjakkal hajtom ki a papírt, ami így sokkal több időt vesz igénybe, majd kapom szám elé kezemet. Elég egyetlen sor tőle, és ismét… és könnyeim ismét halkan kezdenek el lefolyni arcomon. Összeszorítom szemeimet, mert minden szó elhomályosult pillanatok alatt, s mikor ismét kinyitom, egyáltalán nem jobb. Homályba borul minden. A múlt, a jelen és a jövő is. Szeretett. Úgy szeretett, ahogy én őt, ám mielőtt bármi történhetett volna, mielőtt kiderült volna, akkor ő… elment. És soha többet nem jön vissza. Számra szorítom kezemet, hangosan kapok levegőért, miközben szemeim is összeszorulnak, hogy kizárhassak minden vizualitást, ami körülvesz. Nem akarok itt lenni. El akarok menni innen. Felszívódni és egy olyan helyen elolvasni a levelet, ahol csak ő és én lehetünk. De nincs lehetőségem ilyenre, így tekintetem vezetem vissza a homályos sorokra. Érvek sorakoznak a kérdés alatt. Pro és kontra, két oszlop, hogy elmondja-e. Kezem alatt húzódnak vérszegény mosolyra ajkaim. Ez annyira rávall. Megtervezett mindig mindent, megfontoltan cselekedett, ahogy ebben is ezt tervezte.
Teó, miért nem mondtad csak el?
Szál megtekintése

I am grateful
that my suffering,

did not force me to become cruel.
Havas-Mezei Margaréta
Mestertanonc Navine (H), DÖK elnök, Uralkodó Unikornis, Másodikos mestertanonc


Kis unikornis ... Tündérke
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 452
Írta: 2021. június 2. 09:47 | Link

Dodi
... i’m here for you … aktuális


Szeretett. Még a lehetőséget sem kaptam meg arra, hogy viszonozzam. Hogy együtt nevessünk a tanítási szünetben, hogy segítsük a másikat, hogy támasza lehessek mindenben, amiben csak kéri és úgy érzi, szüksége van rám. A lehetőség is úgy ment el, ahogy Teó maga, miközben én próbáltam tovább lépni. Kellemes emlékként visszaemlékezni a közösen töltött pillanatokra a könyvtárban, vagy a Kívánságok Terméből kiszűrődő zongora hangjára, ami nekem szólt. Szerettem volna, hogyha az év első fagyija vele történik meg, ha a szünetben találkozhattunk volna, ha… ha egyszerűen mellettem marad. Igyekeztem.
Mégis elbuktam. Mert most, olvasva a papírlapra írt sorokat, ugyanolyan űr keletkezik bennem, mint a legelején. Mintha minden próbálkozásom sutba dobtam volna, pedig én el akartam hinni. Komolyan el. Elhinni, hogy sikerült, hogy a gyász elmúlt, és Teó szép emlék lett, akit szerettem, de a levél miatt ismét a startvonalon állok. Semmi nem történt. Illúziókban ringattam magam végig, hittem abban, hogy képes vagyok erre, de a sorok olyan sebeket téptek fel, amik már éppen hegesedni kezdtek.
Hallom Dodi szavait, de valahonnan messziről jutnak el hozzám. Felfogom szavait, értelmezem őket, de képtelen vagyok felnézni. Meredten a papírt nézem, amit ujjaim szorongatnak, hogy a megviselt papírlap legyen még megviseltebb. Kicsit a lelkemre emlékeztet. A sorokat olvasva lesz mosolyom kicsivel szélesebb. Teó és az ő rendszerei, amiket sokszor nem értettem. Most értem. Nagyon is. A plafon felé emelem fejemet, könnyeim ugyanúgy némán folynak le arcomon. Lehunyom szemeimet, a levelet szorítom mellkasomhoz, mintha ezzel tudnék üzenni annak, aki elment. Vajon érzi? Anubisz, kérlek, mondd meg neki. Mondd meg neki, hogy hiányzik. Hogy viszonoztam volna az érzéseit. Megremeg alsó ajkam, ahogy a mosoly szélesedik. Fejemet lassan fordítom Dodi felé, ugyanolyan mosollyal törlöm le könnyeimet kézfejemmel, míg ő keze mögött hullajtja könnyeit. Halkan szipogva állok fel. A levél nehezen ugyan, de kicsusszan ujjaim közül az asztallapra. Nem élhetek a múltban, amikor a jelenem boldog, és a jövőm lehetőségekkel teli. Megállok Dodi előtt, óvatosan fogom kezeim közé övéit, mert láthatóan okoz magának fájdalmat. Ha ellenáll, akkor sem adom fel, addig küzdök, míg hajlandó mozdulni és kezeit veszi el arca elől, hogy őszinte mosolyommal találja szemben magát pár pillanat erejéig, mielőtt magamhoz ölelném.
- Minden rendben - suttogom a nagy világba, miközben vállára teszem államat. - Itt vagyok - ölelem magamhoz szorosabban.
Szál megtekintése

I am grateful
that my suffering,

did not force me to become cruel.
Havas-Mezei Margaréta
Mestertanonc Navine (H), DÖK elnök, Uralkodó Unikornis, Másodikos mestertanonc


Kis unikornis ... Tündérke
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 452
Írta: 2021. június 2. 10:58 | Link

Dodi
... i’m here for you … aktuális


Önzőség lenne tőlem, ha a múltba kapaszkodva tengetném a mindennapjaimat. Nem tehetem meg. Vannak olyan emberek az életemben, akik a jelenem - és reményeim szerint a jövőm - részei. Tiszteletlenség lenne feléjük, hogyha nem tudnék túllendülni soha a múltba való kapaszkodásomon. Az emlékek megmaradtak Teóról, mosollyal ajkaimon emlékszem vissza rájuk, mert az összes gyönyörű és boldog, de a jelenben kell élnem. Így a szívem 100%-át tudom azoknak adni, akik nap, mint nap mellettem vannak, éppen akkor, amikor szükségem van rájuk. Nem engedhetem el őket azért, mert a múltba kapaszkodva elfelejtem, mennyire fontos a jelenem, és a benne megtalálható személyek. A barátaim. És ezekbe az emberekre Dodi is beletartozik, akinek könnyei hullanak le halkan arcán, nedves nyomot hagyva maguk után, pedig nem kellene, hogy létjogosultságuk legyen ennyi idő elteltével. Mégis itt vannak. Én pedig reflexszerűen mozdulok, hogy, mint eddig is, támaszaként legyek jelen neki. Szeretném megkönnyíteni a lehulló könnyek okozta fájdalmat, és máshogy nem tudom megtenni, minthogy szorosan ölelem magamhoz, ahogy mindannyiszor tettem már, de ez most mégis más. Ugyanolyan tiszta a pillanat, mint ott és akkor, a tisztáson. Talán még tisztább és őszintébb is, hiszen ismét rá kell jönnöm:  Teó kötött össze minket. Én pedig nem érzek más ez miatt, mint hálát. Hálás vagyok neki, amiért megtette, amiért ilyen áldozat árán ugyan, de megtörtént.
Ahogy karjai mozdulnak körém mosolyodom el még szélesebben, és szorítom magamhoz. Szavait hagyom figyelmen kívül. Számtalanszor bocsánatot kért már ezért, ugyanannyiszor mondtam el neki, hogy badarságokat beszél, mert nem pótolhatja Teót, de nincs is szükség rá. Azért vagyok Dodi mellett, mert mellette szeretnék lenni, és nem azért, mert pótolni vágyom vele Teót. Maga felé húz, gondolkodás nélkül araszolok közelebb, de lábam akad meg lábában, míg ő még mindig húz. Ajkaim nyílnak el egymástól, az előttem lévő könyvespolcot szuggerálom, ahogy lábaim mozdulnak és oldalasan ülök mindkét lábára. Fejére hajtom fejemet, ahogy mellkasomra húzom a könnyáztatta arcot, tincseit simogatják ujjaim, miközben bocsánatkérő tekintetemet emelem Kazanovra. Apró mosolyát, majd bólintását meglátva mosolyodom el én is, és fúrom még jobban fejemet a szőke tincsek közé.
- Nincs semmi baj, Dodi - simogatom tincseit megállás nélkül. - Köszönöm, hogy elmondtad - halkítom le hangom minimálisan, mert ez olyan dolog, amit csak ketten érthetünk.
Szál megtekintése

I am grateful
that my suffering,

did not force me to become cruel.
Havas-Mezei Margaréta
Mestertanonc Navine (H), DÖK elnök, Uralkodó Unikornis, Másodikos mestertanonc


Kis unikornis ... Tündérke
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 452
Írta: 2021. június 2. 18:36 | Link

Dodi
... i’m here for you … aktuális


Felmerül bennem a kérdés, hogy miért éppen most? Miért nem hónapokkal ezelőtt, mikor a sebek még frissek voltak, és nem már bevarosodva vártak arra, hogy heg legyen belőlük? Miért most, amikor kezdtem elhinni, hogy minden rendben van? Mind az ő lelkével, mind a sajátommal? Most, mikor a dolgok, úgy érzem, kezdenek helyrerázódni? Vannak barátaim, igazi, jó barátaim. Van egy fiú, aki tetszik. És mindezek tetején van Dodi. Dodi, akivel osztozhatok örömön és bánaton, aki nem csak mondja, hogy átérzi és megérti, hanem valóban át tudja érezni és meg tudja érteni a bennem tomboló érzelmeket, amiket olykor a szomorúság hoz felszínre. És most, ahogy karjaim között tartom, nem csak a lelke tűnik az átlagosnál is törékenyebbnek, hanem ő maga is. Megígértem magamnak is és Teónak is, hogy Dodi támasza leszek, így mindenképpen meg kell cselekednem azt, hogy egyben maradjon. Ölelem magamhoz, halk hangon csitítgatom, miközben rendellenesen fehér ujjaim simítják lefelé tincseit.
Halvány mosoly kerül arcomra, őszintén, ahogy megérzem feszülni a felsőt hátamnál. Engedek a szorításomon, hogy Dodi kedvére tudjon mozogni. Gerincem mentén fut végig a borzongás, ahogy lélegzete csapódik vissza nyakamról. De végül az a mosoly fagy arcomra, amit olyan őszintének szántam, mint még soha, kezem megáll Dodi haján, míg testem merevedik meg. Kékjeim kikerekednek, meredten nézek magam elé, majd eszmélek fel és ölelem ismét szorosan magamhoz. Hajába fúrom fejemet, de megszólalni nem tudok, mikor torkomat még soha nem éreztem ennyire száraznak. Túl sok. És ismét: miért most? A nyugodt hétköznapok után szívem ma már másodjára szeretné elhagyni a bordáim adta menedéket. Olyan hevesen ver, majdnem biztos vagyok abban, hogy Dodi minden rezdülését érzi. Nem tudok megszólalni, pedig nagyon is meg kellene. Valamit mondanom kell, de nem jutok tovább annál, hogy ajkaim elnyíljanak egymástól. Most mégis mit tegyek?
Egyáltalán... úgy gondolta? Vagy mint barátot? Hiszen én is szeretem őt. Én is... szeretem. Én...
Szál megtekintése

I am grateful
that my suffering,

did not force me to become cruel.
Havas-Mezei Margaréta
Mestertanonc Navine (H), DÖK elnök, Uralkodó Unikornis, Másodikos mestertanonc


Kis unikornis ... Tündérke
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 452
Írta: 2021. június 30. 10:34 | Link

Zente és Tüske
... könyvtári nyugalom … inkább meglepetés … aktuális


Felnevetek azon, hogy nem mindig van kedve, de igyekszem hamar moderálni magam, mielőtt Házvezetőm küld ki a könyvtárból. Szám elé kapva kezemet nevetgélek halkan, oldalvást sandítgatva a férfira, majd vissza Zentére. - Ha nincs kedved azzal foglalkozni, akkor foglalkozz mással - hozzátenném, hogy kivéve akkor, ha mondjuk az a dolog éppen határidő előtt áll, de szeretném hinni, hogy Zente nem centizi ki ennyire a dolgokat. Azt valahogy a rellonosokból tudnám kinézni, nem egy levitásból, ámbár vicces, hogy Zente eddig mennyire nem illik bele a házakkal felállított sztereotípiákba. Nevetgélek még kicsit, majd minden figyelmemet Zentének szentelem, amikor elkezdi mondani, hogy mégis mikkel áll hadilábon.
Átváltoztatástanból még talán tudnék is neki segíteni, hiszen a képleteket csak megjegyezni kell, elmagyarázni pedig talán el is tudnám neki, de… - Megy a Bájitaltan, de nem vagyok belőle annyira jó. Mármint sikerülnek általában, de mindig olyan éppen hogy, tudod - billegtetem meg felé tenyeremet, miközben agyam pörög, hogy mégis ki jó Bájitaltanból. - Ne mondj ilyet. Biztos vagyok abban, hogy remekül teljesítesz - mosolyodom el kedvesen, majd villan fel a villanykörte a fejem felett. - Júj! - adok hangot is neki. - Tudom ki tudna segíteni Bájitaltanból. Ha szerencséd van, akkor tényleg segít. Volt egy Edictum cikk, amiben felsorolják, hogy ki miben tud segíteni, és Mórocz Móric elvileg remekel BIT-ből - végül is, ha elég bátor, akkor megkérdezheti. Szemöldököm szalad ráncba. - Ööö… aki sokat lóg Marina Darikkal. Ő az a Móric - kuncogok fel zavartan, mert hajlamos vagyok elfelejteni azt, hogy egyébként testvérek, és még ikrek is, szóval, ha látom az egyiket, majd pár perc múlva a másikat, nem biztos, hogy ugyanazt láttam. Nehéz dolog ez az ikerség. Legalábbis gondolom. Kékjeim csillannak fel a kis tasak láttán, majd nyúlok is érte vidáman, hogy kezembe öntsek egy kicsit és nyújtsam Tüske felé mosolyogva, majd Zentére emelve a pillantásom nevetek fel.
- Az nem lenne valami jó, mert akkor biztosan megbukok. Mármint hősiesen küzdenék, de egy troll? Remélem tényleg csak pletyka - gondolkodom el egyetlen pillanatra, mert tuti, hogy pletyka. Rendben, új tanárt kaptunk az évben, de nem úgy néz ki, mint aki valóban ennyire mély vízbe dobná a diákjait már az első vizsga alkalmával. Viszont igaz, hogy az is szempont, hogy az egyik legszükségesebb tantárgy, mert bármikor jól jöhet.
- Soha nem jártam még ott, szóval nem tudok segíteni, hogy melyiket hogyan kéne, de az remek ötlet, hogy mással menj! Biztos van valaki, aki szívesen segít - ebben sajnálatos módon nem tudok Zentének segíteni, de minden másban nagyon szívesen teszem. Elég szerencsétlen vagyok a mindennapjaimban is, nem hiszem, hogy nekem még edzeni kéne járnom. Valószínűleg nem csak a saját testi épségemet veszélyeztetném, hanem másokét is. - Nem nagyon, de valamiért nem is vonzz, őszintén szólva. Amíg kötelező volt, tanultam, de egyébként, nem is tudom… távol áll tőlem a repülés dolog - mosolyodom el szélesen.
Szál megtekintése

I am grateful
that my suffering,

did not force me to become cruel.
Havas-Mezei Margaréta
Mestertanonc Navine (H), DÖK elnök, Uralkodó Unikornis, Másodikos mestertanonc


Kis unikornis ... Tündérke
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 452
Írta: 2021. június 30. 10:34 | Link

Dodi
... i’m here for you … aktuális


Minden egyes kimondott szó csak még jobban összezavar. Ahogy fülemben zúg a vérem, Dodi szavait messziről hallom, ráadásként nyomja el hevesen dobogó szívem. Érzem, ahogy gerincem mentén egy izzadságcsepp gördül végig, mert olyan sok mindent kellene mondanom, mégis képtelen vagyok megszólalni. Minden olyan könnyed volt, mikor még csak a levelet adta oda. Nem. Könnyedebb volt. Mert Teó emléke így pecsételődött meg bennem, hogy az évek óta tartó bizonytalanság végre bizonyosságot nyert, hogy a fel nem tett kérdésekre mégis választ kaptam. De most, ahogy Dodi mozgolódik, miközben ölelem, és nem szeretném elengedni, mert akkor láthatja arcomat, túl sok mindent árulhat el. Mégis elengedem, mert nem tehetem meg, hogy ne. Kezei esnek le rólam, mintha egy űrt hagynának maguk után a meleg kezek. Nagyot szipogok, miközben ő tincsei közé túr. Nem néz rám, mikor megszólal, de én csak őt nézem, csak őt látom és hallom, ahogy elkezdi, ahogy szavai belém égnek. Elárulná? Kékjeim lágyulnak el, kezem remeg meg, hogy Dodi arcához nyúljak, mert így látnom őt megszakítja a szívemet, és tenni szeretnék az ellen, hogy szomorú legyen. Mindent megtennék azért, hogy elvegyem a fájdalmát. Megtenném, de felnéz rám, és azon kívül, hogy kezem remeg meg, nem történik semmi, mert ismét kimondja, ráadásul az a mosoly... Fejemet hajtom előre, alsó ajkamba harapok.
- Dodi… - kezdek bele halkan, de nem tudom folytatni. Muszáj lesz. Kezem lassan mozdulva fonódik rá a medálomra, fejemet fordítom az asztalon heverő levélre, majd vissza Dodira, miközben a szék támlájára támaszkodva állok fel az öléből és totyorgok kicsit előtte. - Saj… én nem… nem tudom mit… én… - dadogok össze-vissza, ránézni nem merek, és ahogy könnyeim kezdenek hullani ismét, a felismerés villámcsapásként ér: nem akarom elveszteni. Mi van, ha elvesztem? Mi van, ha soha többet nem lesz minden olyan, mint régen? Önző gondolat, tudom, hiszen nem lehet olyan, mint ezelőtt volt, mégis reménykedem benne, azonban érte nem tudok tenni. - Bocsáss meg - kapom szám elé kezemet, ahogy a bocsánatkérés elhangzik, ami leginkább arra irányul, hogy nem tudok neki válaszolni. Hirtelen fordulok el tőle, táskámat kapom fel a székről, majd mindössze pár másodpercig ugyan, de meredten szuggerálom a Teó által írt levelet, mielőtt felkapva indulnék a könyvtár ajtaja felé, hogy elhagyjam azt. A levél szinte égeti mellkasomat, miközben ahhoz szorítom azt, míg a szobánkba beérve is, mikor már az ágyam szélén ülök és csak bámulom a padlót.
Nem tudtam mit mondani. Elvesztettem.
Szál megtekintése

I am grateful
that my suffering,

did not force me to become cruel.
Havas-Mezei Margaréta
Mestertanonc Navine (H), DÖK elnök, Uralkodó Unikornis, Másodikos mestertanonc


Kis unikornis ... Tündérke
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 452
Írta: 2021. augusztus 5. 10:21 | Link

Zente és Tüske
... könyvtári nyugalom … inkább meglepetés … aktuális


Egyetértően, hümmögve bólogatok Zente szavaira, mert így valóban máris másképpen áll a helyzet. Az nem jó, ha a testvéreidhez méred magad, de megértem, hogy így tesz. - Arra nem gondoltál, hogy tőlük kérj segítséget? Biztos szívesen leülnének veled, hogy motiváljanak - mosolyodom el kedvesen, bár fogalmam sincs a testvérek közti kapcsolatról, csak annyi biztos, hogy sokan vannak. Szemöldököm szalad ráncba egy pillanatra, mert lehet úgy hangzik a mondat, mintha én nem szívesen… jaj, ne! - Nagyon szívesen tanulok veled egyébként a későbbiekben, ha segítség kellene és megkeresel - gyorsan fűzöm hozzá, mielőtt félreértenénk egymást. Egyre többen keresnek meg, és őszintén szólva nagyon jól esik, hogy rám gondolnak. Kendével kezdődött az egész, aki még mindig hadilábon áll a Sárkánytannal, annak ellenére, hogy azóta tanársegéd lett. Halkan nevetek fel, szám elé kapom kezemet.
- Szerintem mindenki járt már így - felelem mosolyogva. Ne mondja nekem senki, hogy nem rontott el borzalmasan már egy bájitalt, mert akkor őstehetségnek született, ami… nem mondom, hogy lehetetlen, de egyelőre elképzelhetetlen. Mindig kibabrálnak velünk ezek a bájitalok. - Ne aggódj, én sem tudom. Valamikor, amikor másik ruhát húznak, megy pár percig, aztán megint eltűnnek és fogalmam sincs melyikük melyik - tűrök hátra egy tincset fülem mögé. Annyi könnyítés van, hogy a rellonosabbik rellonos szokott sokat lógni Marinával, de ha a dán lány nincs mellette, akkor nem tudok rájönni, hogy vajon melyik sántikál valami rosszban megint. Ezért fontos pontosítani, így Zente is megvilágosodik.
- Akkor jó - húzom el kicsit számat, de nem tart sokáig a minimális félelmem, mert Tüske indul el felém. Kezemre támasztom arcomat, míg másikat a sün felé nyújtom. Mosolyogva figyelem, ahogy a kezem felé indul, majd kis lábait rárakva azok szélére kezd el nassolni a tenyeremből. Szélesen mosolyodom el a csikis érzésen, majd nevetek fel. - Az még lenne valami. De legalább együtt jöhetnétek rá, hogy melyik mire jó - igyekszem pozitívan látni a dolgokat, bár elnézve Zentét, lehet nem erre van szüksége, hanem tényleg arra, hogy valaki beálljon mellé és magyarázza a dolgokat. Sajnos ebben tényleg nem tudok hasznára lenni, bármennyire is szeretnék.
- Szívesen beszélgetek róla, egy meccsen a szezonban kint is voltam, tényleg, de nekem elég durva. Mindig attól félek, hogy megsérülnek a háztársaim, plusz a szabályokat sem nagyon tudom összerakni - vonom meg vállaimat kicsit. De ha beszélnek róla nekem, akkor nagyon szívesen hallgatom. - Óóó, nem. Még csak az kéne - nevetek fel halkan, miközben felegyenesedem. - Kicsit szerencsétlen vagyok, úgyhogy a saját és a körülöttem lévőek biztonsága érdekében nem ajánlott szerintem bármilyen sportot űznöm - vigyorodom el szélesen. Nekem ez nem baj, mert így legalább mindenki más biztonságban van.
Szál megtekintése

I am grateful
that my suffering,

did not force me to become cruel.
Havas-Mezei Margaréta
Mestertanonc Navine (H), DÖK elnök, Uralkodó Unikornis, Másodikos mestertanonc


Kis unikornis ... Tündérke
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 452
Írta: 2021. szeptember 24. 18:30 | Link

Zente és Tüske
... könyvtári nyugalom … inkább meglepetés … aktuális


Szemöldököm szalad ráncba, ahogy hallgatom Zente szavait. Mondjuk ennyi testvér mellett nem is meglepő, hogy nehéz megfelelni az elvárásoknak, vagy éppen ugyanolyan szintet hozni, mint amit a testvéreink. Nem tudom, nekem nincsenek testvéreim, csak tippelgetni tudok, de az meg… aligha elég.
- Majd megtalálod azt, amiben te vagy a legjobb. Nekem is évek kellettek hozzá - pedig igazából az orrom előtt voltak végig, hiszen mindennap használjuk őket. Úgy bizony: a rúnák. Amik megkönnyítik a mugli telefon használatot a kastély falain belül, és mégis kellett az, hogy ott üljek órán, hallgassam Sébastien tanár urat és leessen, mennyire, de mennyire érdekes az összes, és minden, ami kapcsolatba hozható velük.
- Ne aggódj, majd én visszaterelem a figyelmed a tanulnivalóra - mosolyodom el szélesen, bátorítást is szánok ezzel Zente felé küldeni, mert valóban nem lehet így egyszerű megtanulni azt, amit leraknak eléd.
Halkan nevetgélek, amikor az ikrek feljönnek. Bólintok Zente szavaira, mert abban mondjuk tényleg van valami, hogy direkt cserélnek néhány holmit, azért, hogy összezavarjanak mindenkit. Valóban mókásak, viccesek és igen feltűnő jelenségek. Valahogy mindig felfigyel rájuk az ember, bár ez betudható annak, hogy a hangjuk is nagyon nagy, nem szégyellik kiereszteni azt, és minden baromságban benne is vannak.
Fejemet biccentem félre, figyelem, hogy ő hol érinti meg Tüskét, majd kicsit felbátorodva nyúlok én is oda és cirógatom meg az állatot. Mosolyom szélesedik ki, majd pillantok vissza a fiúra. - Biztos nem nevetne ki senki - legalábbis, ha én ott lennék, akkor én tutira nem nevetnék, inkább mennék és segítenék, de ugye… nem vagyunk egyformák. Egyáltalán nem.
- Olyan negatív vagy! Biztos remek kviddicses lennél, bár annak jobban örülnék, ha ép csontokkal megúsznád - vallom be lesütött szemekkel, tincsemet tűröm fülem mögé. Bólogatok a szabályokra. Akkor nem csoda, hogy a mai napig nem tudtam összerakni őket, amikor egyszerűbb úgy, ha a seprűn ülök, amire nincs esély.
- Pedig elszoktam - nevetek fel halkan, szám elé kapom kezemet, hogy ne is legyen túl hangos. Annak a HV-m nem örülne valószínűleg. - Háááát… rúnákkal szeretnék foglalkozni, de még nem tudom. Olyan sok lehetőség van - sóhajtok aprót, mert olyan sok idő van még addig, mégis olyan hamar el fog menni. - És te? - figyelek Zente szavaira, bólogatok neki, ahol kell, majd ahogy az idő telik, úgy kell lassan nekünk is felállnunk és elhagynunk a könyvtárat. Gyorsan pakolok össze, majd futólépésben érek Zente mellé, hogy továbbra is beszélgetve érjünk a folyosóra.
Szál megtekintése

I am grateful
that my suffering,

did not force me to become cruel.
Könyvtár - Havas-Mezei Margaréta hozzászólásai (13 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet