Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=801777#post801777][b]Radetzky Bercel - 2020.03.30. 20:58[/b][/url]

Ne nevess, de tényleg ne, mert miközben a folyosón haladok dúdolok. Ezzel alapvetően nincs is semmi baj, csakhogy én Jennifer Lopez Feel the Light című számát dúdolom, mert a kicsikkel a hétvégén háromszor is meg kellett nézni a mesét. Szóval ez van bennem a zuhany alatt, reggeli közben, az órákon. Mindig. És hidd el, engem jobban zavar, mint téged. Szóval ezzel a fejemben haladok a végzetem felé. Egy újabb büntetőmunka.
A lányokkal a hétvégén még büntetésnaplót is csináltam, de mivel az elején önbevallásosan felírtam olyan bűnöket, amikre nem jött rá senki, ezért inkább elégettem, hogy írmagja se maradjon a vallomásomnak. Rengeteg mindent kellene megbűnhődnöm, de szerintem minden budipucolással, amit a pizzériában megcselekszem, nemhogy a bűneimért bűnhődöm, de már azon a szinten vagyok, ahol alkalmanként egy angyal megkapja a szárnyait, szóval nekem aztán senki se mondja, hogy nem teszek meg mindent azért, hogy a világot jobb hellyé változtassam.
- Na hát akkor, mutasd magad, Mikhail.
Nyújtom ki a kezeimet előre, a testemmel egy kisebb szöveg bezárva, ujjaimat szétnyitva, megfeszítve, ahogy a filmekben a nagy mágusok szokták, csak a fene se gondolta volna, hogy éppen akkor, amikor én játszom az eszem, akkor nyílik ki az ajtó, és tárul fel előttem az asztalnál ülő férfi alakja, meg az előttem álló, képet félig takaró levitásé, aki zavartan pillog, mielőtt jobbra kiosonna a képből. Komolyan mondom Merlinke, nem vagy vicces. Főleg, mivel az elején állok, mint egy hülye, jó fél percig, utána leengedve a kezeimet, darabosan lépkedek beljebb. Igazából szerintem végeztünk is, elég nagy hülyét csináltam már magamból, de nem. Semmi sem ilyen könnyű.
- Megjöttem.
Torpanok meg végül drámaian előtte, és büszkén végigmutatok testemen. Tégy velem amit akarsz, ó unikornisok atyja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=803149#post803149][b]Radetzky Bercel - 2020.04.05. 10:17[/b][/url]

Vállat vonok arra, hogy magamat égetem le. Megesik, de én mondjuk nem így fogom fel, mert ha mindent, amit teszek, égetésnek élnék meg, akkor mostanra már teljesen porrá váltam volna. Inkább mondjuk azt, hogy egy rohadtul élénk gyerek vagyok.
- Vigyek el egy levelet Editnek?
Nézek rá úgy, mint aki biztos benne, hogy a pasas nem százas. Mindig mondták a bátyáim, hogy csak navinéssel ne kezdjen az ember, és kezdem elhinni, hogy igazuk volt. A bokámat egy navinés cseszte szét, odalett a sportolói karrierem, aztán az életembe belepakoltak egy navinést, aki olyan részeimet mozgatja meg, amikről eddig nem is tudtam, hogy van, életem egyik nagy szerelme navinés, és most még egy iskolában is vagyunk, és erre itt van Kazanov, aki azt tartja büntetésnek, hogy elviszek egy levelet. Felpillantva azért összerezzenek, ahogy hirtelen ott terem mellettem Dana is meg Edit is, mintha valami rosszat csináltam volna. Csináltam, de nem azt, ami miatt mind a ketten ott állnának mellettem. Azért a pillanatnyi szívrohamon túl, képes vagyok értelmesen válaszolni neki.
- Vágom Mikhail bá, az amelyik az ágyamban fekszik, az az asszony.
Nem értem, hogy miért hiszi, hogy csak mert egy másik lánnyal beszélgettem, nem tudom, hogy ki a nő, aki a nevemet viseli, vagy, lehet, hogy a navinések a magánéletüket is kitárgyalják valami szeretetkörben, ahol nagy leplekben és virágkoszorúval a fejükön szívják a füstölőt. Remek, akkor tuti az egész Navine rajtam röhög, mert én vagyok a legszánalmasabb. Egy házas ember, aki a földön alszik, és még nem feküdt le a feleségével. Bravó Edit.
- Szóval napnyugtáig, vettem.
Nem értem, hogy mégis mit hisz, hogy majd nem találom meg a nőt addig? Vagy Edit nem hajlandó választ írni? Pf, majd én megoldom azt, hogy írjon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=810369#post810369][b]Radetzky Bercel - 2020.06.04. 13:00[/b][/url]

Szóval nem sikerült. Túl szép is lett volna, ha odamegyek és ott van, legyen bárhol is. De nem lehet velem elégedetlen senki, hiszen közben lelkiztem is Milcsi boy-jal, amit aztán igazán nem hittem volna. Pirospont is járna, de nem fogok kapni, mert az asszonyt nem sikerült felkutatnom, a nap meg már megy lefelé. Erről jut eszembe! Hol csámborog a nőszemély, ha egyszer otthon lenne a helye? Ah, benne van nyakig, érzem én.  Így bízzon meg az ember a saját házastársában!
Mire a könyvtárhoz érek, már rendesen fel vagyok háborodva, hiszen én itt egy összeesküvés áldozata lettem, ebben egészen biztos vagyok, és ez rendesen felpaprikáz, szóval mire benyitok a könyvtárba már paprikaszínű a fejem, és bizonyára szépen kiegészítette volna a sárgás por, de nem nyitottam végül ki a borítékot, ami most a férfi előtt landol az asztalon.
- Hol van Edit?
Teszem fel a kérdést. Semmi csókolom, semmi jó napot, egyszerűen tudni akarom, hogy hol van a nő. Nem azért nem találtam meg, mert nem ismerem fel, hanem mert gyakorlatilag a föld nyelte el, és elárulom, hogy nem vicces a helyzet. Sértett gyerekként karba font kezekkel nézek a férfira, és valljuk be, totálisan olyan vagyok, mint akinek elvették a kedvenc játékát, és nem olyan, mint akinek felesége van. De fel vagyok háborodva. Hát milyen oktatás ez, ahol simán megtehetik ezt egy gyerekkel? Mindjárt nekiállok itt lármázni, hogy elrabolta a feleségemet. Mindjárt, csak előtt még állok itt egy kicsit felháborodva. Nem, nem kell másik asszony, jó nekem a sajátom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=814819#post814819][b]Radetzky Bercel - 2020.07.31. 17:42[/b][/url]

Bálnaolaj! Szusszanva húzom át a bájitalösszetevők közé ezt a kártyát, és húzom el a megtévesztésemül szolgáló cápavért. Valahogy mindig a cápavér ugrik be az ártalom italáról, pedig nem is biztos, hogy lesz a vizsgán opcióba. Miért is lenne? Csak magamnak írtam fel, azért, hogy nehezebben találjak rá a jó megoldásokra, és ahogy látható, ez be is válik, mert feszt nyúlok a cápa után. Viszont máshogy meg nem tudok tanulni.
Fejem az asztallapra hajtva, lehunyt szemmel ismétlem el magamba négyszer, ötször az ital hozzávalóit, és amikor már úgy érzem, tudom magam elé terítem a kártyákat, hogy aztán összekeverve a kamu hozzávalókkal, illetve a vakító főzet és a kábítófőzet hozzávalóival, elkezdjem újra szétválogatni őket.
Szeretek itt lenni, itt tanulni. A könyvtár hátsó részlegére csak nagyon vészszükség esetében jönnek az emberek, vagy akkor, ha kamatyolni szeretnének, de kinek vak kedve vizsgaidőszakban értékes időt veszíteni ezzel, ugyebár?
Mondjuk nekem lenne, csak az én helyzetem meg olyan speciális, hogy arra már szavak sincsenek, így most kicsit úgy gondolkozom, mint az öregek, akiknek már nincs, ami mozgásba lendüljön. Tanulni, tanulni, tanulni. Szóval kivételesen most én is erre fordítom az időmet, az energiáimat, és amikor kockásra ült seggel felkelek, kiroppantva minden elgémberedett tagomat, akkor már csak arra tudok gondolni, hogy hazaérve bezuhanjak az ágyba, és egy akkorát aludjak, hogy mire felkelek, már megint fáradt vagyok.
Persze tanulhatnék otthon is, az előző tanévben megpróbáltam, de végül arra jutottam, hogy Editnek is, nekem is az a legtutibb, ha ezt külön intézzük. Kell a privát szféra, és ez a tökéletes megoldás. Nem is agyalok ezen tovább, hiszen kezem kérdés nélkül nyúl ismét a cápavér után.