Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=741446#post741446][b]Edler Bonnie - 2018.11.22. 22:47[/b][/url]

Fáj, lüktet, zsibog, éget. Hol az az istenverte Adamon?! Felforgatom a szobám, a polcaim és csak a kiürült dobozra találok a padlón. A k.rva életbe! Az üveg csattanással a padlón landol és a hajamba túrva az ágyra roskadok. Megoldás kell. Most.
Úgy közlekedek a folyosókon napok óta, mint egy kivert kutya. A jobb lábam keservesen gyűlöl, amiért a múltkor szerencsétlenkedtem és nem sikerült a lovon maradnom. Minden egyes lépésnél megvolt az inger, hogy felszisszenjek, miközben végighaladtam a kastélyon, a nyomorult könyvtárhoz, ahol legalább a részem egy kis szegmensének visszakapásához vezető út első kövét reméltem lelni.
Szóval végül megálltam az ajtó előtt, majd vettem két nagyobb levegőt, eltűrve az arcomból pár tincset és igyekeztem nem úgy húzni magam utána  lábam, mint egy féldöglött róka.
Arra számítottam, hogy még mindig az a fura könyvtárosnő van itt, de végül is, nem sok dolog változott, ez egy másik érdekes, szőke nő volt. Megköszörültem kicsit a torkom, majd a pulthoz léptem.
- Jó napot... egy kis segítségre lenne szükségem - pillantottam körbe, hogy most egyedül voltunk-e, vagy számíthatok mások hallgatózó füleire. Úgy tűnt, elég nagy a csend.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=741730#post741730][b]Edler Bonnie - 2018.11.27. 12:59[/b][/url]

Tényleg nem az n hetem, hónapom, évem, életem volt már ez, mindenkinek egyszerűbb lett volna, ha nem zavartatom magam a létezéssel. De ha már egyszer itt voltam és adta magát a lehetőség, nem ártott volna ténylegesen csinálni is valamit, mert ha lerohad a lábam és nem lehetek soha többé kutya sem, abból bizony senki nem profitál. Így döntöttem el, hogy megemberelem magam és zombi módjára indultam, csoszogva a könyvtár felé.
A nő is éppen belemerült nagy lelkesen valamilyen kötetbe, így nem igen akartam zavarni, de közben mégis kénytelen voltam, legalább egy kicsit igénybe venni a segítségét.
Szóval a köszönés után futólag körbepillantottam, ki is hallhat minket, de a szám nem volt egetrengető.
- A helyzet az, hogy van egy kis problémám - mondom én, felvezetve a gondot, ami éppen megkeserítette az életemet, és nem, nem a beugró emlékképekre gondolok. Bár, lehet, hogy azoknak sem ártana, ha rájuk lenne nézve, miért történik ez.
- Animágiával kapcsolatos könyvekre lenne szükségem. Kb az összesre - böktem ki végül nemes egyszerűséggel, mert fogalmam sem volt, hogyan is kéne nekiállni a keresésnek. - Vagy ha van olyan, ami a felmerülő problémákra összpontosít, az is jó. A lényeg, hogy a témába passzoljon.
A bal lábamra terheltem a súlyom, így nem kellett attól tartanom, hogy a jobb majd csak úgy kicsuklik alólam, mint egy bicska.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=742209#post742209][b]Edler Bonnie - 2018.12.06. 15:14[/b][/url]

- Úgy valahogy - közöltem bólintva egy kisebbet, hiába láttam rajta, hogy kissé hitetlenül fogadja a tényt. Pedig lehet, hogy tényleg minden könyvet el kell olvasnom, mire eljutok odáig, hogy megtaláljam... a megoldást, önmagam. A megoldás bennem van.
- Mondhatjuk, hogy gyakorlott, bejegyzett - vontam meg a vállam, mert nem akartam azt mondogatni mindenkinek, mi is az én keresztem. Épp elég  volt, hogy Olivér és Bogna is tudta, akár csak Keve, meg azóta Lilinek is elárultam.  
- Őt elvinném - bólintottam egyetértően, mert ezt anno olvastam, de akkor a könyvnek nem ez a része volt a számomra fontosabb információ. Mert akkor tanulni akartam és nem ez volt a lényeg. Az ujjaim rá is csúsztak a vörös bársony borítóra és az ölembe vettem. Nem fogom csak úgy itt hagyni.
- Nem-nem, saját magamnak lenne és nem lebeszélés célzattal - ráztam meg a fejem kissé elborzadva, mert mi ezt Kevével anno nagyon szerettük, nem hiszem, hogy jó hatással lenne a lelkemre ez a könyv. Ha esetleg mégsem tudom megoldani és rokkant animágus leszek, majd akkor kikölcsönzöm, hogy ne fájjon a lelkem utána.
A tekintetem erősen a nőre szegeztem, egy halvány mosolyt meg is engedve magamnak, mikor kimondta a könyv amúgy rettenetesen címét.
A borító is kicsit vicces volt, de azért a bársony vörösességre raktam és magamhoz öleltem magamhoz közel őket.
- Köszönöm a segítséget, lehet, hogy egyelőre csak ezt a kettőt viszem magammal és ha nem találom meg a megoldást, visszajövök még keresni. Ésszerűen hangzik, ugye? - kérdeztem felvont szemöldökkel, majd összevontam a szemöldökeim kicsit. - Te vagy a Révay lány, ugye? Franciska.
Pár hónapig ide járt, még akkor, mikor én is, de aztán megint elköltöztek, így nem mondhatnám, hogy barátok lettünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=742535#post742535][b]Edler Bonnie - 2018.12.12. 10:37[/b][/url]

- Goldendoodle. Nem tudom, láttál-e már olyat, egy viszonylag nagytestű, vörös kutyus - magyaráztam, mutogatva, hogy körülbelül mekkora is vagyok kutyaként. A vicces ebben az volt, hogy ha az állati alakomban két lábra álltam, majdnem magasabb voltam, mint amúgy normál esetben. Kicsit gáz, de mindenkinek megvan a maga keresztje.
Azt hiszem, nem sok szégyellni való van ebben, mert sokat dolgoztam érte, hogy képes legyek az átváltozásra, a mágiám ilyen jellegű kiterjesztésére. Az egyetlen gond ezzel az volt, hogy most nem ment és ez rettenet mód bosszantott engem.
- Nem feltétlenül. Akár bele is nyugodhatnék, hogy elvesztettem az erre való képességemet és elengedhetném.
De nem teszem. Mert a lényem része és nem akarom, hogy bármi elvesszen belőle, hogy a kis szőrös egy életre eltűnjön a lelkemből. Kicsit talán bele is keserednék, hiszen sok kalandban és jó dologban lehettem részes miatta. Keve nem lenne büszke rám, ha csak így lemondanék róla.
- Én is így gondoltam - bólintottam, kicsit megnyugodva, majd szélesen elmosolyodtam. Boldoggá tett a tény, hogy valaki végre nem tart őrültnek. Még ha csak egy ilyen egész furcsa dolog miatt is.
Felemelte a kártyámat, lépéselőnyben volt, mert az én nevem ott állt, így csak bólintottam egy aprót, apró, kicsit talán szégyenlős mosollyal.
- Igen, én lennék. Jártunk ide egy időben, de nem igazán volt alkalmam közelebbről megismerni. Átiratkoztál másik suliba. De LLG-n melletted ültem! - bólogattam apróbbakat, mielőtt még letettem volna a könyveket a pultra, elé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=743836#post743836][b]Edler Bonnie - 2018.12.26. 09:35[/b][/url]

Végeredményben úgy látszott, hogy nem is tart őrültnek és hogy lassan, de biztosan minden haladgat vissza a normális felé. A szőke lány úgy tűnt, érdeklődik a dolgaim után, ezt pedig nagyon értékeltem, mert nem mindenki tudott lelkesedni sem a kutyák, sem a működőképtelen képességem iránt. Ez néha kicsit bántott is.
- Nem szeretek feladni semmit. Ahogy törések után is visszaültem a lóra, úgy azt hiszem, ezzel is csak mennem kell tovább - bólintottam kisebbeket, mert így volt. Nem az a lány vagyok, aki egy kis zökkenő után kiszáll és más hobbi után néz, ha az lennék, túl sok dolgot kellett volna már abbahagynom.
A furcsa érzelmi löketre egy pillanatra ledermedtem, majd egészen lassan fújtam ki a bent tartott levegőt. Mert mondhatnám, hogy nem történt semmi, mindezt rezzenéstelen arccal és üres tekintettel, de nem lenne igaz és én tudnám, hogy hazudtam.
- De. Történtek dolgok, amiknek nem voltam kontrolljában és eléggé megviseltek, így lehet, hogy az a kiváltó ok.
Hosszabb ideje talán ő az első, akinek nem kötöttem az orrára, hogy két hónapig intenzív elvonón voltam az ELME-ben, de nem éreztem helyénvalónak, hogy ezzel traktáljam. Meg van a maga gondja, nem kell mellé még az enyémet is ismernie.
- Előfordul az ilyesmi, nem kell sajnálni. Gondolom így kellett lennie és megvolt az ok a váltásra is - villantottam rá egy bíztató mosolyt, ahogy letettem a könyveket a pultra elé. Nem igazán voltam nagy társasági bogár akkor sem, de volt egy pár fontos ember az életemben, olyanok, mint Kevu.
- Az ebéd jól hangzik. Több, mint jól. Szóval ha lesz kedved, nyugodtan szólj, én nem futok el sehova.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=744096#post744096][b]Edler Bonnie - 2018.12.28. 17:33[/b][/url]

- Tudom, nem egy menő hobbi, de nekem az  életem - vontam meg a vállamat, mert ha nem lett volna a lovaglás, teljesen más ember lennék, 17 teljes évem alakult volna más ösvény szerint, más emberekkel és időtöltésekkel. Tán sosem lettem volna gyógyszerfüggő, vagy nem is érek el ennyit.
- Lilié. Igen. Mesélt rólam? - kérdeztem kissé megdöbbenve. Őszinte leszek, amint Eugén felajánlotta a lakást, elfogadtam az ajánlatot. Nem akartam teher lenni és ha egész pontos akarok lenni... féltem. Hogy megint közel kerül hozzám valaki és amint megtudja, milyen is vagyok valójában, kihátrál, elfut és vissza sem néz, nehogy megbánjon valamit velem kapcsolatban. Ez volt az én keresztem, nem akartam senkit túl közel engedni, aki csak úgy elhagyhatott.
- Ebben reménykedem én is.
Mert vörös, göndör szőrcsomó a másik felem volt, egy olyan lény a lelkemben, akit nem utasítottak vissza, toltak el soha és aki feltétel nélküli mosolyra késztette az embereket. Egy eszköz, hogy segítsek másokon. Ha nem féltem volna, hogy mik a lehetséges zökkenők a sztoriban, elmentem volna egy terápiás-kutya képzésre.
- Mit szólnál a szerdához? Háromtól négyig lovagolok, de ha neked mondjuk a fél öt még jó, akkor ott megejthetünk egy teát, vacsit, ami jól esik - mosolyogtam rá bíztatóan. Azt hiszem, hogy talán el kéne engednem a múltat.