Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed. A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe. Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak. Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is. Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent. A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!
A könyvtárosaink jelenleg Choi Min Jong és Mikhail Sergejevics Kazanov, akiket bármikor felkérhettek játszani a könyvtárban, akár 1-2 hsz erejéig is, azonban ha álmodóilag nincsenek itt, jelenlétüket akkor is állandónak kell tekinteni! Nyugodtan kijátszhatjátok, hogy váltotok velük néhány szót, segítenek nektek és figyelnek a könyvtárra.
|
|
|
Révay Lili Athalie INAKTÍV
A halálosztó kiskedvence :3 offline RPG hsz: 511 Összes hsz: 1049
|
Írta: 2019. augusztus 8. 21:14
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=766339#post766339][b]Révay Lili Athalie - 2019.08.08. 21:14[/b][/url] Elvarázsolódtunk - Kérlek, csak a hétvégére. Nem lenne nagy buli, ígérem. Ujjaimat egymásba fonva, a lehető legártatlanabb és legaranyosabb szemmel nézek Francira, könyörögve, hogy adja nekem a nagyházat a hétvégére. Szeretnék csinálni Ricsinek egy ilyen, ha már itthon vagy a hétvégén, akkor találkozz a barátaiddal és legyen minden póker, pia party, egy kicsit, hogy lazítson. Pillogok párat, hogy hassak rá, mert tudom, hogy nem járnak haza, pontosan tudom, hogy nem nagyon akarják a Farkas házában élő szellemnőt egyedülhagyni, szóval inkább nem itt vannak. - Kérlek... kérlek... kérlek! Tudtátok, hogy a pszichopaták mondanak ki három szót egymás után? Vagy a szociopaták? Valamelyik Gyilkos elmék részben volt, még az első három évadban, de igazából belealudtam, és az agyam hátsó részében volt csak meg a tény, hogy van ilyen. Viszont hat a dolog, és áldást ad a bulira, és pedig az asztalt megkerülve, csókot nyomok egyetlen nővérem arcára. - Ezeket visszavisszem! Ha már odaadta, legalább dolgozzak meg azért a bizonyos képzeletbeli kulcsért, szóval felkapom a könyveket, és a sorok között elindulok, hogy visszategyem őket. Az utolsót irányítom a helyére, amikor valami a mellkasomnak csapódik, ijedten fogom meg a gerincét, és...
... szisszenve ébredek fel, az agyam is fáj, de annál is rosszabb a térdem és a könyököm érzést, csíp, hiszen fáj, még friss a seb, ráadásul a hajam nincs se befonva, se összefonva, úgyhogy a combig érő tincsek egy része, még a sebbe is beférkőzött. Egy nyögéssel ülök fel, körbenézve, nem tetszik, amit látok, mert tudom, hogy nem itt kellene lennem. - De hát a könyvtárban voltam... Mormogom magamnak, és kezd eluralkodni rajtam a pánik. Oké, jól teljesítek stresszhelyzetben, csak ez egy kicsit váratlan stressz most. Nézem az embertömeget, ami két összegubancolódott srác, méghozzá Petya és valaki, aztán a fáról lógó lányt, amit az agyam egy percig tök természetesnek fog fel, majd a térdeimet. Aztán azért a szemem visszakúszik a lányra, és rájövök, hogy nem okés, ami ott van. Nem kéne ott lógnia. Felkelve teszek felé pár bizonytalan lépést, és végül kimondom, ami az eszembe jut: - Helló.
|
Várffy-Zoller Vándordíj 2018 Iskolaelső 2019 tavasz
|
|
|
Révay Lili Athalie INAKTÍV
A halálosztó kiskedvence :3 offline RPG hsz: 511 Összes hsz: 1049
|
Írta: 2019. augusztus 11. 14:34
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=766648#post766648][b]Révay Lili Athalie - 2019.08.11. 14:34[/b][/url] Elvarázsolódtunk Nézem a lányt, majd zavartan petyát, aztán megint a lányt, majd megint Petyát, meg a másik fiút, akinek valami Ali a neve vagy mi. Az előbb valami ilyet mondott Peti. Szóval nézem őket, majd Sárát. - Hát... Igen, le kellene szedni onnan a lányt, de én most éppen nem vagyok rá alkalmas. Jó, elméletben lehozhatnám, a mágiám megvan, csak nem nagyon szeretnék tenni azért, hogy azon a bizonyos listán megűrüljön a helyem. Így is már a nyolcadik vagyok, és valljuk be, nekem sosem volt az a vágyam, hogy a világ tíz legerősebb mágiával rendelkező embere közé kerüljek. Ami azt illeti, ez a nyolcadik hely is idegesít. Persze Ricsi néha ezt az orrom alá dörgöli, mert szerinte vicces, de addig nevet csak, amíg azt nem mondják, hogy benne vagyok a top háromba. Hogyan lehet odajutni? Úgy, hogy az előtted lévőket már felemésztette a mágiájuk, és meghaltak. Most még persze ez a nyolcadik nem tűnhet komolynak, főleg, hogy a kapcsolatunk elején is ott voltunk, de öt évvel ezelőtt, amikor felfedezték ezt, az ötvenhatodik voltam. Ilyen tempóban pedig nem vicces a menetelésem. Arra, hogy álljunk arrébb, kiteszem a két kezem, és hátrébb állok, úgy, hogy a két srác is mozduljon, mert nem csoda, ha bámulnak, elvégre nem mindennap láthatunk ilyet, egy párnázóbűbáj, és egy tökéletes talajra érkezés. Mintha egy macska lenne a lány. Nem semmi. Fogalmam sincs, hogy miért nem találkoztunk eddig. - Szóval, helló. Nézek megint a lányra, majd először Petyára, aztán a másik fiúra, végül magamra mutatok. - Petya, Ali, Lili. És te? Mondjuk a másik srácnak nincs Alis feje, de lehet, hogy amikor megszületett, akkor még az volt. A szülei ránéztek, és azt mondták, hogy olyan "Ali", aztán felnőtt, és már nem lett Ali. Ez kellemetlen. Közben körbenézek, de nem látok senkit, viszont magamon érzem a tekintetét. Tudom, hogy milyen az, Ricsi sokszor néz. - Én... um... én a könyvtárban voltam. És ti?
|
Várffy-Zoller Vándordíj 2018 Iskolaelső 2019 tavasz
|
|
|
Révay Lili Athalie INAKTÍV
A halálosztó kiskedvence :3 offline RPG hsz: 511 Összes hsz: 1049
|
Írta: 2019. augusztus 11. 21:24
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=766716#post766716][b]Révay Lili Athalie - 2019.08.11. 21:24[/b][/url] Elvarázsolódtunk Csak így simán: wow. Nézem, ahogy a lány felvesz egy vastagabb fát, és a combján simán kettétöri. Tényleg simán. Abban a pillanatban eszembe jut Farkas Kamilla, és bár ezer éve nem hallottam felőle, egy pillanatra összerezzenek. Amúgy is összerezzenek a fiúsabb lányoktól, mert mindig szerencsétlennek érzem magam mellettük, és mert ők például Ricsivel is könnyebben megtalálják a hangot. Pillogva nézek rá, ahogy felém nyújtja a botot, és tényleg annyira meglepődök, hogy nem emlékszem rá, mikor történt, amikor átvettem tőle, de tudom, hogy még meg is köszöntem. Na ez a nem mindegy. Mégis, attól még, hogy megborzongat a jelenléte, elönt a nyugalom, hogy itt van, hogy ennyire masszív, ennyire meg tud minket védeni. - Az első napod? Ez mondjuk sok mindent megmagyaráz, én akaratlanul is tudom mindenkiről, hogy kicsoda ebben a kastélyban, nem csoda, hogy őt nem ismertem fel, mert igazából sosem láttam. Talán egy kicsit beteg, hogy mindenkit tudok, de eléggé jó az elmém az ilyenekben. - Óóó, akkor Eli? Tudtam, hogy valami ehhez hasonló. Akkor ezért nem volt Ali-s, mert ő inkább Eli-s. Az se teljesen, de sokkal inkább, mint az Ali. Sokkal inkább. Riadtan nézek a fiúra, amikor azt mondja, hogy megbukik. Óóó nem, ez csak egy rossz álom, felkelünk, és nem lesz semmi baj, rájövünk, hogy ez csak egy vicc, hogy nem komoly. De mégis, bármennyire is tiltakozom, el kell ismernem, hogy ez nem egy álom, hiszen érzem az illatokat, és álmunkban nem érzünk illatokat. - Ez egy mesekönyv? Ellépve a többiektől nézek körbe, de a kérdéskor a tekintetem Sárán van, majd a válasz után visszafordulok a fá felé. Minden olyan valóságos. Most már érzem, hogy fájnak a horzsolások a térdeimen és a könyökeimen. Nézem a környezetünket, és mint mindig, amikor ideges vagyok, ujjamon a gyűrűmet kezdem el piszkálni. Pontosabban a gyűrű helyét, mert még mindig csak fantomérzés, hogy ott van, hogy Ricsi visszaadta, de mindig rájövök, hogy ez nem így működik, hogy csak mert érzem, nem lesz ott. Vissza akarom kapni, ahogy a csókhoz való jogomat is. Egy mesekönyv. - Vagyis, ha a kinti világban megszakítják köztünk és a könyv között a kapcsolatot, örökre itt ragadunk. A kinti világban pedig örök életünkben kómába esünk, és ha itt, ezen a világon meghalunk, ott is leáll a szívünk, az agyunk. Akkor teljesen vége lesz. Ez mondjuk nem teljesen jó, mert akkor biztos szellem leszek, Ricsi miatt, a záróvizsgáim miatt. Nekem mennem kell innen, nekem le kell vizsgázni, és nagyon nem tetszik ez az egész. - Mobil? Nézek rá, majd a szoknyámat megtapogatva, zsebembe nyúlok, és előhúzom az unikornis kékeslila telefont, és átnyújtom Sárának. - A képernyőkód 0319. Elhoztatod a mobilod, csak fel kell rúnázni. Nem működik száz százalékosan, de egészen jól. Viszont, ha ez egy mesekönyv, akkor nem fog működni kicsit sem. Lehunyom a szemem, és Ricsire gondolok. Mostanra talán már a faluban van, és talán meghallja, hogy gondolok rá, hogy akkor megpróbál megtalálni, és megment. De hogyan mentene meg? Nem tudom, de próbálkozom vele, hogy meghalljon. Kinyitva a szemem, Elijah-ra nézek. - Ez egy jó ötlet. Itt préda vagyunk. Kell lennie a környéken egy menedéknek, oda kellene mennünk.
|
Várffy-Zoller Vándordíj 2018 Iskolaelső 2019 tavasz
|
|
|
Révay Lili Athalie INAKTÍV
A halálosztó kiskedvence :3 offline RPG hsz: 511 Összes hsz: 1049
|
Írta: 2019. augusztus 29. 07:51
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=769481#post769481][b]Révay Lili Athalie - 2019.08.29. 07:51[/b][/url] ElvarázsolódtunkAhogy kimondom, hogy egy mesekönyvben vagyunk, átjár a jeges rémület. Kívülről könnyen maradok nyugodt, de odabent! Egyáltalán nem. Nekem jövőhéten kviddics meccsem lesz, és Eszter lenyakaz, ha nem megyek. Istenem, ki kell jutnunk innen. Oké. Egy aprócska pánikroham, semmi vészes, tudom kezelni a csődjeimet. Viszont a mesekönyv és a tény, hogy Sára egyetért velem, rossz, nagyon rossz. - Reménykedjünk. Ajajaj, igen. Reménykedjünk. Nem mintha most minden olyan felhőtlen lenne odakint, de szeretném hinni, hogy még van lehetőségem felhőtlenné, vagy legalábbis ahhoz hasonlóvá tenni, mert nem akarom, hogy ne legyen esélyem. És ha kell, akkor, bár távol áll tőlem, de én magam égetem el a mesekönyvet, olyan szinten, hogy soha többet senki se férhessen hozzá. Eszter tényleg meg fog ölni, ha nem leszek ott azon a kviddicsmeccsen. - Az ég is feketéllik... Gondolkodás közben átnyújtom a telefont Sárának, hogy nézze meg, tud-e valamit kezdeni vele, túl azon, hogy mindenki megtudhatta mikor született Vajda Ricsi, vagy éppen nézheti a mosolygós fejét, ami a háttérképemről köszön vissza. Amíg Sára alkot, én a fiúkra nézek. - Az a baj, hogy ez a mese nem létezik. Ez nem mugli mese és nem is mágikus. Ez valami, amit a mesekönyv éppen most ír, vagyis, minden tettünk hatással van a végkimenet alakulására. Lenne inkább a Piroska és a Farkas, de tényleg, azzal sokkal, de sokkal messzebbre mennénk. Nem hiszem el, hogy egy olyan mesébe ragadtunk, amit még senki sem írt meg. Így sokkal kockázatosabb benne lenni. A számat elhúzom arra, hogy nincs jel, mert akkor legalább valakit felhívhattunk volna, de nem. Visszavéve Elijah-ra pillantok, és bólintok párat. - A faluban van egy bolt, ahol megcsinálják. Elmegyek veled szívesen oda. Ha ugyebár erre még lesz lehetőségünk, de nem lenne szabad ennyire negatívnak lennem. Vegyük úgy, hogy végigvisszük, és minden tökéletes lesz. Viszont a kérdésére csak megvonom a vállam, mert nem tudom a választ. Azt tudom, hogy a sérülések megjelennek, de azt nem, hogy más is. De mindenképpen meg kellene próbálni. - Van valakinél íróeszköz? Mert hát az nem lenne egy utolsó szempont, hogy tudjunk mivel dolgozni. Ha kell, akkor viszont képes vagyok arra, hogy belekarcoljam az alkarunkba ezt a feliratot, csak nem szeretnék idáig eljutni. A bokor továbbra is zavar, de mielőtt ezt a gondolatot kifejezésre juttathatnám, a csapat az indulás mellett dönt, és én is egyetértek ezzel, jó lenne inkább olyan terepen lenni, ahol mindent jól beláthatunk. Így hát Péter vezetésével megindulok én is.
|
Várffy-Zoller Vándordíj 2018 Iskolaelső 2019 tavasz
|
|
|