32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet
Könyvtár - Romhányi Gideon Iván Ezra hozzászólásai (7 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Romhányi Gideon Iván Ezra
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 29. 18:35 | Link

Norina

Mint a legtöbb tanítási napot, így a mait is a könyvtárban fejezi be. Persze azért a sok szellemi táplálék között szakított időt a rendesre is, és elment ebédelni, de utána be is vetette magát az ismerős helyre. A könyvek illata a legjobb. Mindig élvezettel szagol bele a levegőbe, amikor belép ide. A könyvtáros felé tett apró biccentés a napi rutinjai közé tartozik. A könyvtárat is úgy ismeri már, mint a tenyerét. Valószínűleg fejből fel tudná mondani a kedvenc részlegének könyveit. Sorrendben, ahogy a polcon következnek. Hiszen most is, szinte oda se nézve kapja le a polcról az éppen jelenleg kiszemelt könyvet. Más számára talán unalmasan hangzik, de most is az ÁVT rejtelmeiben merül el. Amint a kezében a könyv, már fel is üti és elkezdi olvasni. A polcsorok között vakon képes tájékozódni, így nincs szüksége arra, hogy előre nézzen. Néha persze ilyenkor annyira elveszik, hogy egy-egy vonásán alakít is olvasás közben, attól függően, hogy éppen miről szól a mű.
Most is ez történik, nagy nyugodtan sétál falva a lapokat, közben pedig az állát meg is változtatta, nem a szokásos kis kerekded, hanem hosszúkásabb lett, hiszen apjától elörökölt mozdulattal, olvasás közben, ha gondolkozik ő is az állát simogatja, csak épp neki nincs ott szakáll.
Ebben a teljesen könyvi világában a földire el is felejt figyelni, aminek az lesz a vége, hogy egy macska farok kerül a lába alá. A macska felvisít, és ezzel együtt Gideon is ordít egy aprót ijedtében, az arca pedig egyből visszaváltozik, hiszen hirtelen azt sem tudja ő, hogy fiú-e vagy lány, nemhogy a képességét legyen képes használni. Még a könyvét is eldobta hirtelenjében. Nem számított ő ilyesmikre itt, a könyvtár kellős közepén.
 - Merlinre! Mi a dementoros nyavaja volt ez a visító fenevad? - Kezd bele fennhangon a szitkozódásba, amint két lábbal áll már a földön és nem készül hátradőlni. Mindezt persze anélkül, hogy körülnézne, hiszen úgy hiszi, hogy a fekete gombóc már hetedhét határon is túl van és csak magának beszél itt mérgében. De amikor lepillant meglátja a szőrcsomót annak vélhető gazdájával együtt. El is szégyenli magát kissé a lányt meglátva. Nem szokott ő így kiabálni, meg szitkozódni.
 - Bocsi a kiabálásért, de a macskád a frászt hozta rám. - Kis mentegetőzés, de ugyanakkor a másikra való hárítás. Látszik, hogy hatással van rá a rellonosokkal töltött idő.
Szál megtekintése
Romhányi Gideon Iván Ezra
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 30. 08:52 | Link

Norina

Könyvek repkednek, macskák ugrálnak. Gideon, ha éppen nem elvegyül a tömegben mindig nagy feltűnést kelt valamilyen bénaságával. Jellemző... A megoldás persze ilyenkor az, hogy valamilyen ügyes módon továbbálljon. Úgy nem jegyzi meg őt a másik. Nem szereti annyira, ha sokan megjegyzik őt. Megfigyelő és nem megfigyelt szeret lenni.
 - Szenvedély. - A kérdésre a válasz, miközben oda is nyúl a könyvéért. Persze ő is észreveszi a másik által olvasott vaskos példányt, amit ő maga valószínűleg sose fog a kezébe venni. Nem szeret főzni, nem is tud. Úgy véli, ez a nők dolga, nem a férfiaké. De ezt persze nem hangoztatja. A lány szeme még az előbb szinte szikrákat hányt, nem fogja esetlegesen a húrt feszíteni vele szemben. Legalábbis nem Gideonként. Az ilyesfajta dolgokat inkább Ivánként szereti művelni, amihez most persze kedve is támadt. Ilyenkor pedig szeret azonnal át is vedleni sötétebbik álruhájába. Ugyanis felkeltette a lány érdekes amplitúdója kíváncsiságát. Nem túl kedvesen reagál, majd barátságosan folytatja, végül őszinte mosollyal zár? Egy átlagos ember nem ilyen szélsőséges. Gideont pedig érdeklik az ilyen egyedi dolgok. De ahhoz, hogy kihúzza a nyulat a bokorból Iván kell. Gideonként nincs hozzá elég mersze, hiszen az a valódi önmaga. Úgy pedig nem akar bajba keveredni. Nem meri igazán vállalni önmagát a világ előtt.
Szóval hát éppen ezért, hirtelen tovább is áll a lánytól. Még egyszer bocsánatot kér, majd eltűnik a sorok között. Még jó, hogy ma is rétegesen öltözött fel. Felülre ing, alulra egy szürke póló. Nem az a fajta, ami lóg az emberen. Igazából nem is nagyon tudnak lógni rajta a ruhák, mert Ivánossága miatt kénytelen edzetten tartani magát. Bár ezt Gideonként a megfelelő optikai csalódásokat alkalmazva leplezni próbálja. Nem illik hozzá a kisportoltság.
Na, tehát a polcok között előkapja pálcáját. Egy pillanatra ezzel pedig sötétséget is teremt, hogy még csak egy festmény se lássa meg őt miközben gyorsan átváltozik. Egy varázslat a hajszínért, egy fésülő varázslat annak formájáért - ne kérdezzétek, hogy honnan jött neki ez az Ivános frizura, valószínűleg nagybátyja fiatalkori kinézetét próbálta meg leutánozni. Az ingből kibújik, a farmert pedig átszínezi feketére. Varázslattal minden egyszerűbb. Csak a táskáját kell eldugnia, amit meg is old a maga módján. Hogy ez pontosan milyen mód is? Egy varázslattal belevarázsolja a könyvbe. Ilyen egyszerű.
 - Reconde! - És már benne is van a könyvben a táskája. Az álca megtartása mindenekfelett! Tehát immáron szürke pólóban, a szélrózsa minden irányába álló tincsekkel táska nélkül, egy könyvvel a kezében áll. Totálisan más, mint Gideon. Most már csak meg kell kerülnie a blokkot és visszatérni a lányhoz.
 - Na, mi az cica, nem tudod kordában tartani a rühes dögödet? - Szól oda flegmán a lánynak, a véres csíkot megpillantva. Már az imént is észrevette, hogy a macska harciasságát a gazdája megtépázásában fejezte ki. Most ez pedig jó indok volt arra, hogy valamivel megszólítsa a cicust, akire lehet, hogy most ő hozza rá a frászt, hiszen annak háta mögül érkezik.
Szál megtekintése
Romhányi Gideon Iván Ezra
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Vadmacska
Írta: 2014. október 30. 13:10
| Link

Norina

A fogadtatás most is éppen olyan "szívélyes", mint az imént volt. Úgy tűnik mindenkit "kedvesen" szeret fogadni a kislány. Ezzel még önmagában nincs is baj, az iskolába járok java része ilyen, ám ilyen is marad a többi. Vajon a kislány most is mindjárt átvált kedvesbe és barátságosba? Vagy ha éppen egy igazi kőkorszaki modorú vele szemben a másik, akkor ő is olyan marad? Ez kiderül mindjárt, ugyanis Iván és a kedvesség még köszönőviszonyban sincs. De lehetséges, hogy a lány valami idegen néptől származik, ahol úgy szokás az ismerkedés, mint amit ő produkál. Lehetséges... Gideon ugyan sokat olvas, de nem tud mindent ő sem.
 - Elég sok mindent képzelek. - Néz végig a lányon, ami persze sokat elárul arról, hogy mikről is képzelődhetne. Bár nem igazán szokott. A lányok többsége ugyanolyan, éppen ezért nem is nagyon kötik le az ő figyelmét. Unalmas óráiban
 - Közöd? - Válasza csupán ennyi a könyvre, ami ugyan tényleg a kezében volt az előbb, csak éppen el is felejtette ezt. Túlzottan sietett. - Na, és te megátkoztad, hogy úgy menekült előled? - Veti a hátát a polcsornak és a kezeit a zsebébe mélyeszti, a könyvet pedig a hóna alatt szorongatja. Nem is néz a lányra, csak a könyvek gerinceit vizslatják szemei. A lányok nem szeretik, ha semmibe veszik őket, rájuk se hederítenek, átnéznek felettük. Sérti az egójukat, ami persze felpaprikázza a legcsinosabb pofi mögött is az embert. Szinte fúriává is képes varázsolni azt. Főleg olyankor, ha érdeklődést mutat a fiú iránt a lány.
Szál megtekintése
Romhányi Gideon Iván Ezra
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 30. 16:15 | Link

Norina

Tanult emberrel szemben az ösztön nem győzhet. Legalábbis ez a szent meggyőződése neki, aki mindig is a tanulásban hitt. Nem hiába tanult annyit világ életében. Egyesek szerint ő már az anyaméhben is tanult valamit. A belsőszervek elhelyezkedését, vagy ilyesmi.
 - Ha te kérdezhetsz, akkor én is. Így játszunk... - Rántja meg a vállát, a korábbi kérdéseket pedig puszta érdektelenségből elereszti a füle mellett. Nem fog ő minden kérdésre válaszolni. Nem egy lexikon ő, amit előkap az ember és minden kérdésére választ lel benne. Noha valószínűleg Gideon tudása meglehetősen közelít a lexikonok felé Átváltoztatástanból.
Az idegesítő taktika persze közben nem jön be a lánnyal szemben, aki inkább fenékre veti magát, és ismét kérdez. Nagyon kotnyeles és kíváncsi. De legalább a nevét elárulja. Na, ez fordítva nem történik meg. Szeret rejtélyes maradni, hiszen ő a valóságban nem is létezik, csak Gideon megalkotta második önmagát.
 - Te mindig ilyen sokat kérdezel? Nem vagy kicsit túl kíváncsi? - Néz le a bal szemöldökét felhúzva a lányra. De utána ellöki magát a polctól, egy lépést lép előre, hogy egy könyvet lekapjon a polcról. Igazából tök mindegy volt, hogy mit, csak az volt a lényeg, hogy úgy tűnjön, hogy untatja őt a lány és inkább fordul valamilyen unalmas könyvhöz, ami jelen esetben egy verses kötet. Egyébként Gideon szereti a verseket. Ivánként szokott is párból idézni, mert az olyan titokzatossá és műveltté teszi őt. Ez pedig mindig is a fő ismérvei közé volt sorolható, Gideonként is. Hiszen róla nem sokan tudnak bármit is, azt leszámítva, hogy van esze, és intellektuálisan magasan kvalifikált.
 - Nocsak, ez pont idevág... "Azt adja a világ, amit belelát a kíváncsiság." Szabó Lőrincz így üzen, hogy ne gondolj mást, mint látsz. Gyanakvó nagyon a tekinteted Kíváncsi úrhölgy. - Csapja össze ezzel a könyvet, visszateszi azt a polcra, majd sarkon fordul kezeit ismét zsebre vágva és elindul. Ki akarja próbálni, hogy a lány követi-e őt. Kíváncsi-e rá.
Szál megtekintése
Romhányi Gideon Iván Ezra
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. november 1. 14:40 | Link

Norina

Tudása nem kopott, a várt reakciót éri el a lánynál. Követi őt az. Pont ez kellett neki, semmi más. Ivánként szinte mintha másképp is gondolkozna. Az a fajta szabadság, amit megenged önmagának így, a névtelenség mögé rejtőzve még a gondolkozását is megváltoztatja erre a kis időszakra. Nem mintha Gideonként nem jutnának neki ilyesmik az eszébe, de mindig elhessegeti a gondolatokat. De most van rá lehetősége, így megteszi. Bátor lesz.
A polcsor végéhez érve elfordul, majd ismét, de aztán megtorpan és visszafordul, hogy a lányt a falhoz tudja szegezni, mivel máshova nem igen menekülhet, kicsi itt arra a hely.
Egy lélegzetvételnyi távolságra megáll a lány előtt a két kezével a falnak támaszkodva annak feje mellet. Kissé lehajol hozzá a szemébe nézve, azt hihetnénk, hogy meg akarja csókolni, akkor szoktak ilyesmit csinálni. Pláne, hogy óráknak tűnő másodpercekig áll a lány fölött. És ha semmi sem húzza keresztül számításait, miszerint olyan váratlan volt ez a fordulás a részéről, hogy a lánynak nem nagyon van ideje akciózni, megszólal.
 - Kiszámítható vagy, édes. - Ezzel pedig már el is lökte magát a faltól, hogy egy lépést hátrálhasson és karba tett kezekkel egy oldalas elégedett mosollyal nézzen a lányra. Kíváncsian várja a lereagálást. A személyes impulzusok derítenek a leginkább fényt a belsőre. A hirtelen jött váratlan események, amikor nem tudja az ész kellőképp kontroll alatt tartani az ösztönt. Ezek a pillanatok teszik a legjobban kielemezhetővé az embert. Láthatóvá válik a különbség az ész és az ösztön irányítása között. Gideont pedig érdekli a lány, mikor mire hogyan reagál, a maga alap szélsőségével.
Persze lehet, hogy másképp végződnek a dolgok, nyitott a történet. Norina kiszámíthatósága visszájára is elsülhet.
Utoljára módosította:Romhányi Gideon Iván Ezra, 2014. november 1. 14:44 Szál megtekintése
Romhányi Gideon Iván Ezra
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. november 1. 17:29 | Link

A váratlan meglepetésekre a legkevésbé felkészült Gideon, azt hiszem. Az ő élete tele van számításokkal. Mindent előre tudni szeret. Nem a spontaneitás híve. Néha kicsit el is várja, hogy úgy alakuljanak a dolgok, ahogyan ő azt eltervezte. Számára minden elemezendő, és minden kiszámítható.
Az arcra puszi persze nem volt a kiszámítható dolgok között. Egy pillanatra meg is lepődik. Szerencsére nem annyira, hogy a képessége feletti kontrollt is elveszítse. Roppant nagy bukás lenne az most a részéről. Persze egy felejtésbűbájjal kezelhetné utána a helyzetet, de nem jó abban a bűbájban, és ki tudja, talán a teljes emlékezettörlés lenne a nóta vége. Kellemetlen lenne, roppant mód!
 - Tüzes... - Reagálja le végül ezzel az egy szóval a lány reakcióját egy mosollyal együtt. De többet nem szól. Mit mondjon most? Nem akarja törni a saját fejében kialakított képet Ivánról és annak személyiségéről azzal, hogy elgideonosodik, szóval inkább szófukarként megáll a lánnyal szemben. Persze kellő távolságba, hogy ne legyen több hirtelen jött arcra puszi. Nem szereti annyira a túlzott emberi kontaktusokat. Módfelett ügyel rá, hogy kikerülje az ilyen szituációkat. A személyes szférájába való behatolás számára kellemetlen. Túl zárkózott ő ahhoz, amit most a karba tett kezekkel jelez is. A testbeszéd sok mindent elárul, még ha többségében a testét is próbálja tudása folytán szabályozni.
 - Bátor próbálsz lenni, de nem mersz eléggé az lenni. Eridonos gólya vagy talán? - Az első tippje a lányról ez. Más házba nem tudná sorolni. Hiszen a pirosakra jellemző megfigyelése szerint a bátorság. A gólyák persze még nem elég bátrak, de szeretnének azok lenni. Egy lánynak pedig mihez kell a legtöbb bátorság, egy nála idősebb pasival való kommunikációhoz.
Szál megtekintése
Romhányi Gideon Iván Ezra
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. november 6. 22:53 | Link

Norina

Reakciók és válaszreakciók. Kíváncsiságból indult ki minden, ami most felkeltette a másik kíváncsiságát is. Érdekes játszma veszi most kezdetét. Ivánról megtudni bármit, megfejteni őt, nem lehet olyan egyszerűen. A mesterséges találmányoknak ez az egyik nagyszerűsége, ha emberről van szó. Minden úgy van összerakva, és minden elem akkor kerül megváltoztatásra, amikor éppen úgy tetszik. Lehet nem várt jellemfejlődés, vagy éppen egyszerűen itt is hagyhatja a lányt, senki sem fogja tudni, hogy ki volt az, akivel beszélt. Iván alakja a ködbe veszik mindig. Erre ő különösen ügyel. Mindig.
Norina viszont ne ilyen könnyen megfejthető és elég hamar felpaprikázható. Már a puszta feltételezés is sértő számára, hogy ő nem Rellonos, a koráért pedig úgy harap, mint egy majdnem 50 éves nő.
 - Nyugi van házi sárkány, ráérsz még a korod miatt aggodalmaskodni. - Vigyorogja telibe képen a lányt amolyan gúnyos módon. De látszik rajta, hogy jól szórakozik a helyzeten. Azon végképp, amikor elkezdi őt elemezgetni beszélgető partnere.
 - Lehet, hogy csak egy látomás vagyok a fejedben. Ki tudja, lehet, hogy csak álmodsz. Édes álom ez az egész. Belefeledkeztél a könyvbe, amit olvastál. - Hangja kissé altatóbb lesz, a szemeivel a lányét próbálja fogva tartani, miközben egy lépést tesz a vöröske felé. A pálcáját eközben előszedi finoman, lehetőleg észrevétlenül. - Stupor! - Teszi meg az utolsó lépést is a lány felé, majd egy gyors kézmozdulat a lányra, és ha minden jól sül el, akkor a lányka rongybabaként hullik a kezébe, ő pedig az első fotelhoz viszi őt, hogy oda leültethesse, a kezében tartott ÁVT könyvet pedig a kezébe tehesse, miután már az teljesen Gideontalan.
 - Álmodj rólam! - Súgja még a lány fülébe, majd elindul a könyvespolcok közé. Miután takarásba ér visszaint még pálcájával, hogy feloldja a kábítást. Ezt követően pedig arcán gonosz, és öntelt mosollyal elandalog a könyvtárból. Ennyi most pont elég volt a részéről ahhoz, hogy nyomot hagyjon Norinában, talán csak álomnak hitt alak lesz az elméjében. Igazából reméli, hogy ez történik, ha esetleg később még találkoznának mókásabb lenne a szituáció.
Szál megtekintése
Könyvtár - Romhányi Gideon Iván Ezra hozzászólásai (7 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet