31. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet
Könyvtár - Weöres Ioana Médea hozzászólásai (7 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Weöres Ioana Médea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 8. 22:07 | Link

Laduver Nerella Rodé
férfiasabb kivitelezésben

Nem lehet igaz. Nem, nem és nem. Velem nem történik ilyesmi csak úgy. Most komolyan... az egy dolog, hogy magasabb lettem legalább öt centivel, ha nem többel, de atyaég, szélesebb a vállam, borostás az állam, mélyebb a hangom és akkor ez még csak a csúcsa a fizikális változásoknak, még mindig van jobb, de inkább nem részletezem. Röviden összefoglalva fiú lettem. Rosszabb, mint egy rémálom. Egész reggel azon gondolkodtam, mit ihattam, ehettem, milyen varázslatot ronthattam el, vagy milyen gonosz hatalom műve az, hogy nemet váltottam csak úgy, de nem jutottam semmire. Egyáltalán meddig fog ez eltartani? Teljesen bepánikoltam a gondolattól, hogy mit fog szólni ehhez apu, és hogyan magyarázom el Sárinak például, hogy mi is történt velem. A tükörképem alapján nem mondanám, hogy rosszul festek, de akkor is, az ég szerelmére Weöres Médea nem így néz ki. Ráadásul a ruhatáram... hjaj, sose fogom tudni felvenni többé a csodaszép magassarkúimat meg a ruháimat. Meg a körmöm se lehet már így festeni. Ez olyan szomorú. Az csak ráadás, hogy a lábam is nagyobb lett majd egy mérettel, hát most nyomja a nagylábujjam a teniszcipőm, ami még így is az egyetlen, amit képes voltam felerőltetni, meg a melegítőhöz találtam egy aputól karácsonyra kapott csodaszép, csak éppen cseppet sem lányokra szabott Pink Floyd-os pólót, we don't need no education felirattal. Mondanám, hogy a hajammal bajlódni nem kell, de ez a répaszínű zuhatag se nem elég rövid ahhoz, hogy ne lógjon a szemembe, se nem elég hosszú, hogy mondjuk belenyomjak egy pillangós csatot, hadd nézzenek ufónak, ha már annak érzem magam, így folyamatosan hátratűrni igyekszem. Ez a mozdulat olyan, amit aputól például sűrűn látok, az egyetlen baj csak az, hogy nála valahogy olyan laza és sármos, nálam minden bizonnyal röhejes. Na jó, nagy levegő, beszív, kifúj, kihúzom magam, aztán irány a könyvtár, közben meg úgy tűnik, újratanulok járni, mert hogy az a bizonyos kifutókra jellemző és magassarkúban általam sűrűn gyakorolt sétaféleség így nem megy, az két lépés után világos lesz. Zsebeimbe mélyesztem a kezeimet, amint sikerül eljutni arra a szintre, hogy már nem akarok orra esni a lábamban, és úgy érzem, hogy újra tudok menni, majd irány a könyvtár, hátha találok ott valamit. Talán ha azt mondom, hogy új diák vagyok, egy ideig még megúszhatom a kérdezősködést. Megfelelő néven gondolkodva sétálok be a könyvtárba, köszönök a könyvtárosnak, aztán amilyen gyorsan csak lehet, igyekszem kikerülni az emberek közül, mert az az érzésem, minden tekintet rám irányul. A polcok között a szemem gyorsan megakad egy átváltoztatástan köteten, hát lábujjhegyre állva igyekszem levenni elfeledkezve velem született bénázási hajlamomról, így természetesen sikerül a fél polcot vele rántani, amikor kissé kibillenve az egyensúlyomból a földre csüccsenek. Ha csak a fejemre hullana az egész, az se lenne nagy tragédia, de az egyik kötet olyan szépen kap el egyetlen frissen felfedezett kényes helyen, hogy kínomban feljajdulok jó hangosan, és hirtelen azt se tudom, hová kapjak, a számat fogjam-e be, vagy... könny szökik a szemembe hirtelen, miközben ajkamba harapva igyekszem meggyőzni magam, hogy nem is fáj annyira, bár ha tényleg fiú lennék, biztos, hogy rohannék megnézni, hogy ettől lehet-e impotens az ember fia. És ha fiú maradok? Jesszus. Ha így kell leélni az életemet? Az oldalamra fordulok a könyvek között, összegörnyedve egyelőre még, mert ez most tényleg fájt, mindjárt feltápászkodom ám, csak tűnjön biztos pontnak a talaj, addig nagy levegő, és remélem, hogy nem csődül körém mindenki, vagy helyben elásom magam.
Utoljára módosította:Weöres Ioana Médea, 2014. június 8. 22:15 Szál megtekintése
Weöres Ioana Médea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 8. 23:30 | Link

Laduver Nerella Rodé
férfiasabb kivitelezésben

Szeretem a könyvtárakat, amíg nem fájdalmas találkozásaim vannak a könyvekkel, most azonban rövid időn belül sikerül összehozni egy elég kellemetlen módozatát ennek. Egy vaskosabb kötet olyan kellemetlen ponton kap el, hogy feljajdulok tőle. Mindig is kíváncsi voltam, tényleg annyira fájdalmas pont-e, mint mondják, hát most már tapasztalatból tudom, hogy felér egy achilles-sarokkal, és most még én is veszélyeztetett példány vagyok e téren. Aucs, aucs. Oldalamra fordulva igyekszem nem visítani, vagyis hát na, a hangom mélységéből ítélve bömbölés lenne, de én vagyok az erősebb, nem a fájdalom, ajkamba harapva igyekszem csendben maradni. De szép is lenne kirohanni most a hegytetőre, kiordítani magam, aztán vissza, de itt ez nem opció, marad a padló a könyvek között, és az idő. El fog múlni. Közben azért persze, hogy máris akad közönség, mert ez már csak így működik, pillanatokon belül megjelenik egy lány mellettem, és olyat kérdez, hogy legszívesebben szembenevetnék vele. Persze, hogy minden rendben, csak jókedvemben fetrengek itt a padlón, mert hirtelen ez tűnt a legjobb ötletnek azt illetően, hogy hogyan töltsem el az időmet a könyvtárban. Felnyögnék, de morgás lesz belőle - ennyi, ha nem vagyok tudatában annak, milyen is most a testem, mert minden nem úgy van, mint az este volt - aztán feltápászkodok valahogy ülő helyzetbe.
- Ha impotens lehet az ember attól, hogy... szóval egy kellemetlen találkozástól egy lexikonnal... akkor tuti most lettem az, de amúgy minden oké, csak ez nagyon fájt. Nagyon-nagyon - jelentem ki, még mindig az az érzésem, hogy ez sose fog elmúlni teljesen, de azért megkapaszkodok a legközelebb eső polcban, feltápászkodom a földről, és igyekszem kihúzni magam.
- Amúgy bocsánat, ha megzavartalak - suttogni igyekszem, hogy ne zavarjak másokat is, de már megint ugyanaz a probléma, nem vagyok szokva az új hangomhoz, így máris pisszeg valaki. Elhúzom a szám, és még halkabbra fogom, felemelve pár könyvet, vissza kellene őket pakolni ugyanis a helyükre.
- Szóval nem akartam zavarni, véletlen volt az egész, és köszönöm, valahogy túlélem, bár ha visszapakoltam, lehet meg kellene látogatni a gyógyítóit. Tudod, merre van? Különben... én... ühm... Jason - nyögöm ki az első eszembe jutó nevet, legalább a Médeához kapcsolódik, csak nem felejtem el, hónom alá csapom a könyveket, megrázom a fejem - megirigyelhetnének a tikkesek a mozdulatért -, hogy a hajam ne lógjon a szemembe, és kezet nyújtok neki. Vicces lesz így az élet, ha így maradok.
Szál megtekintése
Weöres Ioana Médea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 9. 04:10 | Link

Nerella

A szobámban kellett volna maradni, és kitapasztalni kezdetnek, hogy mi a fene van a hangommal, meg az új fizikai valómban egyáltalán mi hogyan működik. Még esetlenebbnek érzem magam, mint általában. Olyan idegen minden porcikám, a hajamtól egészen a lábujjaimig. Erről jut eszembe, hogy már majdnem sikerült elfelejteni, hogy nyom a cipőm, a következő sétám talán éppen a faluba fog vezetni és veszek pár ruhadarabot, mert ki tudja, meddig leszek így. Lehet, hogy holnapra elmúlik, mint egy rossz álom, de lehet, hogy tovább tart, és akkor meg nem mászkálhatok folyton ebben a pólóban meg melegítőben. Minden esetre jó kis bemutatkozás a könyvtárban a jelenetem, felejthető véletlen se lesz az új valóm, úgy érzem. Feltápászkodom, ha már társaságom is akadt, és bocsánatot is kérek, amiért megzavartam, elvégre ahhoz, hogy ide jöjjön, először hallania kellett a zajt, amit csapnom sikerült, akkor meg valószínűleg megzavartam abban, amit éppen csinált. Elvigyorodok azért arra, amit mond, és megvonom a vállam.
- Nem tudhatod, hogy nem szerepel-e a bakancslistámon tételként, hogy egyszer az életben magamra akarok borítani egy egész polcnyi könyvet - jelentem ki, már csak azért is, hogy értsen, min vigyorgok olyan jól. Na ez is furcsa egyébként, én legfeljebb mosolyogni szoktam, de most ahhoz képest túl szélesre húzódik önkéntelen is a szám, hogy kivillannak a fogaim. Pff, meg se néztem, hogy nem csorbák-e, vagy nincs-e fogszabályzóm esetleg. Gyorsan levakarom a vigyorom, és nyelvemet végighúzom a fogaimon. Nem akadok fel semmin, fogszabályzó kilőve, csorbának se tűnnek, max sárgák lehetnének, de mostam fogat, ma már vagy ötször is, kizárt ... juj, remélem azért, hogy nem valaki más testét örököltem át, és nem senyved az enyém valaki másnál, mert az aztán nagyon nem lenne jó. Közben azt mondja a lány, hogy rémlik valami a gyógyító kapcsán, bár azzal különösebben sokra nem megyek, ha nem tud biztosat. Nem baj, lassan már úgyis egészen tűrhetően fájdogál csak a frissen szerzett érzékeny pontom.
- Nem is fontos annyira, azt hiszem, egyben maradok gyógyító nélkül is. Egyszer inkább ezeket kellene felpakolászni amúgy is - mondom inkább, majd neki is látnék a lerántott irományok visszarendezésének, csak előbb még bemutatkozom. A Jason jut eszembe kapásból, azazhogy pontosabban a Iaszón, de minek kínozzak külföldieket esetleg holmi ilyen nevekkel, noha talán illene egy teljes bemutatkozás, már amennyire az a jelen helyzetben egyáltalán lehetséges.
- Örvendek, Nerella. Szép név. Milyen eredetű? - érdeklődöm halkan beszélve még mindig, még mielőtt újabb pisszegés lenne az eredménye a nem adekvát hangerőnek. Nem különösebben tűnik magyarnak a neve, bár beszélni szépen beszéli a nyelvet. Talán ő is csak félig lenne magyar, mint én? Vagy egyszerűen csak itt nőtt fel? Mindjárt kiderül, ha meg nem, akkor legfeljebb rákérdezek. Közben azért igyekszem mihamarabb felpakolni a könyveket a polcra, és Nerella is segít, így csak még gyorsabban fog ez menni, még úgy is, hogy obszesszív-kompulzív késztetéseimnek engedve elkezdem az írók neve szerint abécé-sorrendbe rakni a könyveket, egy könyvtárban egyébként is úgy szokás, polcon belül csak nincs más rendszer, nagyon remélem.
- Igazán nagyon köszönöm a segítséget  - hálálkodok azért felé fordulva, miközben pakolászgatok lelkesen, ha tudnék fütyülni, talán még azt is művelném most mellé, de így megúsznak pár áriát az olvasgatók, egyelőre, csak azt kell végighallgatni, ahogy tologatom ide-oda a könyveket.
Utoljára módosította:Weöres Ioana Médea, 2014. június 9. 04:11 Szál megtekintése
Weöres Ioana Médea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 9. 16:11 | Link

Nerella

Vajon az új valómmal magabiztosság is több járna? Kicsit úgy érzem egyébként, hogy most sokkal jobban hasonlítok apura, mint lányként, még ha a bénázási tehetségem nem is tűnt el nyomtalanul. Ehh, lehet, hogy nem is aggódni kellene a dolgokon, hanem kiélvezni, hogy több vagyok százhetven centinél, meg egészen kellemes mély hangom lett, már ha normális hangerővel beszélek, és nem morgok, bár az államon az a legalább egy napos borosta nem éppen kedvemre való. Kezdenem kell valamit vele, ha visszaérek a szobámba, egyelőre azonban itt hagyjak rendet magam után, és ha már odajött a lány, akkor a bocsánatkérést követően szóba elegyedek vele. A gyógyítóhoz való séta gondolatát elég hamar elvetem, különben sem rajongok értük, sőt, kerülöm őket, hacsak lehet, és különben is már lassan teljesen elmúlik a fájdalom, és még tanulságot is vonhatok le az egészből - tudom, hogy miért mondta apu, hogy ha hímnemű egyed akarna valaha is bántani, magas térdemelés a megoldás, aztán futás, de gondolataimba merülés helyett inkább visszatérek a társaságomhoz, főként hogy olyan nevet hallok, amivel még sose találkoztam. Rákérdezek, majd máris felfele görbül a szám szeglete, amint választ ad. Görög, akárcsak az enyém. Apu imádja a mitológiát, akárcsak én, onnan jött a Médea, de most hirtelen a Iaszón is.
- Huuu... komolyan? Az enyém is. Mármint na... Iaszón eredetileg, csak nem látom értelmét, miért kínozzak vele másokat, a Jason sokkal könnyebben megjegyezhető és kiejthető külföldieknek. Mondom én... mintha Kolozsvár nem lenne innen nézve külföld. Te honnan érkeztél? Nagyon szépen beszéled a nyelvet, rég tanulod? - máris belelendültem a kérdezésbe hirtelen, egy pillanatra még a rendezgetéssel is megállva, hogy rápillantsak. Azt hiszem, sose fogom elfelejteni azt a jelenetet, amikor Noel gyakorlatilag számon kérte, miért nem figyelek rá, úgyhogy bármennyire is nehezemre esik, igyekszem elkerülni, hogy másik is így lássák. Rápillantok, majd helyére teszek pár könyvet, aztán a kérdésére, hogy mit is kerestem, kissé elgondolkodva pislogok magam elé a polcra. Mit is? Mit is? Jaa, átváltoztatástant, de igazából annyira már nem is fontos.
- Csak valami érdekes átváltoztatástant, mert kissé hadilábon állok vele - válaszolok, már megint egy kicsit hangosabban a kelleténél, de most csak vállat vonok a pisszegésre, nem érdekel különösebben, úgyis megyek már.
- Nincs kedved véletlenül a másik könyvtárhoz? Általában kihaltabb, de ott is jó sok érdekes könyv akad - kérdezem, megyek én egyedül is, ha nem csatlakozik, de ha még eltársaloghatunk görög nevekről és mitológiáról például, ki nem hagynám az alkalmat. Kérdőn pislogok rá, ismételten megigazítom a hajam, mert arcomba lóg a fele legalább, majd zsebembe mélyesztem a kezeimet, és várok a válaszára, attól függ, hogy egyedül teszem-e ki innen a lábam, vagy sem.
Szál megtekintése
Weöres Ioana Médea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 20. 16:11 | Link

Horváth Milán Lóránt
outfit.


Másodéves lettem első nekifutásra. Na nem, mintha attól kellett volna félni, hogy megbukok, mert nem tanultam eleget, mert mást se csináltam egész évben, csak tanultam, leszámítva azt az időt, amit Sárival töltöttem, de ez még így is rengeteg tanulással töltött órát jelent tanévben mérve. Inkább tartottam tőle, hogy valami gyakorlati részt elbénázok a lehető leghamarabb, de mint látszik, csak sikerült mindenből ütnöm a mércét. Meg is ünnepeltük apuval a teljesítményem, aztán meg visszatértem örömére úgy döntöttem, nagy fába vágom a fejszém. Ha már ilyen jól ment ez a tanév, kutatni fogok és teljesen belemerülök a racionális tudományokba. Főleg az antropológia kezdett nagyon érdekelni meg a pszichopatológia, úgyhogy még a múlt héten kifosztottam a könyvtárat és elcipeltem a szobámig vagy másfél tucatnyi olvasnivalót. Nem ellenkezett a mennyiség miatt senki, csak arra lettem emlékeztetve, hogy majd időben hozzam vissza, lehetőleg egy héten belül, hogy mások is hozzáférhessenek, ha netán ezen témák valamelyike terén vágynának további ismereteket szerezni. Épp sikerült délelőtt az utolsó könyvnek is végére érnem, és azt is eldöntöttem, hogy legközelebb bizony figyelni fogok a mennyiségre, vagy úgy járok, mint ez alkalommal - három napja alig aludtam, hogy mindent elolvashassak, ami csak érdekelhet egy magamfajta információfüggő és kíváncsi könyvmolyt. Annyi mindenről nem volt eddig fogalmam, hogy most az egész szobámat beterítik a macskakaparással írt jegyzeteim és esetlen rajzpróbálkozásaim, de majd ha a könyvtárat intéztem, összeszedem őket. Nem szeretnék elkésni, ha már egyszer a mára ígértem vissza minden egyes olvasmányt, így gyorsan összekapom magam, aztán jöhet is az embert próbáló gyakorlat: eljutni a könyvtárig úgy, hogy a halom könyvből, ami mögül még csak ki se látok, egyet se tegyek tönkre, illetve a saját testi épségemnek se ártsak, na meg másokénak sem. Csoda, hogy nem vágódom el sehol és nem ütök el senkit, egyszóval épen és egyben beérek a könyvekkel együtt a könyvtárba, ahol első dolgom a könyvtáros asztalára tenni őket. Nem épp a legcsendesebb találkozás zajlik le asztal és könyvhalom között, de azért igyekszem nem fokozni a zajt, óvatosan emelem el a kezeimet a könyvek mellől, ugyanis ha most leborulna a belőlük álló torony, az bizony még hangosabb lenne. Az asztal szélére támaszkodom kifújva magam, fülem mögé igazítom az arcomba omló hajam, és körbenézek. Nem látom sehol a könyvtárost, aki múltkor olyan készségesen segített megtalálni minden egyes kötetet, de ha nincs itt, hát várok, addig is előhúzom szoknyám zsebéből a kissé gyűrött papírdarabot, amire az újabb beszerzendő kötetek listáját kapartam fel még indulás előtt. A lábjegyzetek igazi kincsesbányát jelentenek, ha olvasnivalót keres az ember lánya, most azonban el kell döntenem, mit akarok először elvinni, és mit legközelebb, egyben ennyi ugyanis tényleg túl sok lenne. Elmerengve, homlokomat ráncolva pislogok a lapra, szabad kezemmel még mindig az asztalt támasztva, de néha majd felpillantok, végül a karórámra. Nem kell még indulnom órára, de azért jó lenne, ha lassan jönne valaki, akinek igénybe vehetem a segítségét, vagy mindenkit elnyelt volna itt a föld?
Szál megtekintése
Weöres Ioana Médea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 21. 11:52 | Link

Horváth Milán Lóránt

Beérve a könyvtárba a tetemes visszaszolgáltatandó olvasmányadagommal pár pillanatig egyedül ácsorgok a könyvtáros asztalánál, várva, hogy valaki szakavatott visszatérjen oda, de addig is van időm átnézni azt a listát, amire a kikölcsönzendők címeit jegyeztem fel. Ennek a listának se fogok soha a végére érni, minden alkalommal csak hosszabb lesz, de legalább olvasni szeretek, így nem gond. Éppen azt próbálom meg kibogozni, mit is jelenthet az egyik rövidítés - legközelebb talán érdemes lesz valamelyik sarokba feljegyeznem azokat is, hogy ne zavarodjak bele a sok lehetőségbe - amikor valaki megkérdezi, segíthet-e. Felpillantok a listából, át a könyvkupac fölött és bólogatni kezdek hálás mosollyal arcomon.
- Szia. Igen, mármint ha itt dolgozol, akkor igen. Épp visszahoztam ezeket, és ha kell, szívesen vissza is pakolászom a helyükre, mert tudom, honnan szedtem le őket, becsszó, nem fogok új sorrendet kitalálni nekik, csak valahol van egy lista, amiről ki kellene húzigálni minden kötetet, amit visszahoztam. Legalábbis eddig úgy volt, gondolom, nem változott semmi - csak úgy dől belőlem a szó, elvégre könyvekről beszélünk, ilyenkor gond egy szál se, azazhogy inkább az problémás, hogy befogjam a számat. Viszont fontos, hogy részletesen előadjam, mit szeretnék, elvégre senki sem gondolatolvasó, még akkor sem, ha biztos tudja, mi a dolga. Csak nem lehetek annyira pofátlan, hogy levágjam ide neki az egész halmot, aztán köszöntem szépen, ő csináljon vele, amit akar. Egyben elég nehéz lenne ezekkel a polcok között lavírozni, úgyhogy körülbelül a fele adagot bemérve már emelem is, hogy vigyem elrakosgatni a helyükre, amikor akad még egy kérdése felém, sőt, inkább kettő is. Kíváncsi a szentem, és kicsit érdekes a kérdésfelvetés, mármint én nem így fogalmaznék, és feltehetően Sári aztán végképp kiszűrne belőle valamit, de ez csak részletkérdés. Lepillantok a kötetekre, majd vissza rá, és megvonom a vállam.
- Ahogy elnéztem, nem sűrűn kölcsönzik ki őket, de engem érdekel. Viselkedéskutató leszek, szóval kötelező is lehetne akár, de ha már így kérdezed, nem az. Viszont, amíg visszapakolászom őket, meg tudnád mondani nekem, hogy ezek megvannak-e itt? - fél kézzel szorítom magamhoz nagy nehezen a sok könyvet, amíg ismét előszedem szoknyám zsebéből a listát és elé teszem.
- Ööö... nehezen olvasható az írásom, azért elnézést előre is - mondom kissé elhúzva a szám, gyakorlatilag egy macska szebbet produkálna, ha tintába mártanák a karmait, mint ahogy én írok, de azért ha az ember elég alaposan megnézi, akkor csak ki lehet olvasni. Megkönnyebülten szusszantok fel, amikor ismét végre két kézzel tartom a könyveket, és még mielőtt elrobognék pakolászni, azért megvárom, mit is mond.
Utoljára módosította:Weöres Ioana Médea, 2014. október 21. 11:53 Szál megtekintése
Weöres Ioana Médea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. november 6. 10:12 | Link

Horváth Milán Lóránt

Lepakolászok, hogy listát bogarásszak, és közben megjön a segítség is. Megrázom a fejem, mert szerintem aligha jelentene az akadályt, hogy első napos, egyébként is pontosan tudom, mit honnan szedtem le, így éppen a helyére fog minden visszakerülni. Gond egy szál sem.
- Hát... tényleg érdekel - válaszolom, kezébe nyomom a listát, és már indulnék is cipekedni, amikor kitalálja, hogy a lebegtető bűbáj mennyivel egyszerűbb lenne. Nem ellenkezem, végtére is igaza van, nálam ezzel csak annyi a gond, hogy épp nincs nálam pálca - valószínűleg az asztalomon van a ceruzáim között, vagy ilyesmi - ráadásul még ezt az egyszerű varázslatot is képes vagyok elrontani.
- Köszi - motyogom. Ez néha annyira megalázó tud lenni, de végülis igaza van amúgy, úgyhogy hagyom lebegni a könyvkupacot és követem. Rakosgassunk vissza mindent a helyére, közben meg azért amit látok, hogy olvasnám, azt éppen leszedegetem szép sorban, és gyűjtögetem másik kupacba, ne kelljen már visszasétálni mégegyszer.
- Ó, ha te még olvashatatlanabbul írsz, az... lehetséges? Most komolyan, néha én nem bírom kiolvasni, mit írtam. Remek orvos lehetnék, ha a dolgok gyakorlati oldalához is értenék, úgyse tudná senki kibogarászni, mi a diagnózis - mosolyodom el, aztán kicsit nyújtózkodom, hogy leszedjek egy kötetet még a felső polcról, de azzal meg is állok. Elég lesz feleannyi, mint amit visszahoztam, és az ő idejét sem rabolom legalább, hogy levadásszon nekem még jó néhány könyvet.
- Minden visszakerült? Ezeket vinném akkor egyelőre - térek vissza az asztalhoz, megvárom, amíg kihúzgálja amit visszahoztam, és beírja ezeket, hogy elvittem, aztán zsebembe gyömöszölöm a listát.
- Köszönöm a segítséget, további szép napot - köszönök el, és már ott sem vagyok, elvégre ki kellene használnom a maradék szabadidőmet ma még olvasásra az órák előtt.
Szál megtekintése
Könyvtár - Weöres Ioana Médea hozzászólásai (7 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet