Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=135227#post135227][b]Szelniczky Mínea - 2013.06.18. 00:10[/b][/url]

Elviselhetetlen a hőség, ilyenkor képtelenség megmaradni egy helyben.
Pedig alapvetően nem vagyok az a fajta, aki nem képes egy egész napot ellustálkodni, akár az ágyamban fekve néhány könyv társaságában, esetleg zenét hallgatva, sőt, legrosszabb esetben gondolataim magányában. Szívesen mennék ki mondjuk a tó partjára napozni egy kicsit, de van egy olyan érzésem, hogy semmit sem könnyítene azon a tényen, hogy még bent, az alagsori klubhelyiségben is meg lehet pusztulni, a napon minden bizonnyal csak rosszabb a helyzet. Ráadásul a bőröm sem az a barnulós típus, legfeljebb leégnék, ez pedig végképp nem célom, tehát ez a kósza ötlet is hamar értelmét veszíti. Nem marad más, mint a négy fal közötti unatkozás, amivel csak egyetlen problémám van jelen pillanatban. Nincs túl sok hangulatom a többi diákhoz, akivel együtt kell laknom, és nem úgy fest, mintha ők olyannyira távozásra adnák a fejüket.
Ez kizárólag annyit jelent, hogy én fogok lelépni minél előbb. Össze is szedem magam, és gyorsan végigfuttatom a fejemben, hogy milyen választási lehetőségeim vannak, ha egy kicsit nyugis és annál inkább hűvös helyet szeretnék, természetesen egyből a könyvtár jut eszembe. Nem mondanám, hogy akkora könyvmoly vagyok, tanulni meg egy kicsit sem szeretek, csak ami érdekel, de akkor már kössük egybe a kellemest a hasznossal. Házidolgozatot kell írnom valami hülye növényről, és bár szeretek efféle témákról olvasni – mugliknál biológia – de a növények a legkevésbé sem érdekelnek, hiába van mindenféle különleges bennük. Mármint, értem én, hogy tök izgalmas, ha valami zöld trutyit köpköd magából védekezési mechanizmus gyanánt, csak ne kelljen a közelében lennem, és elismerem, hogy fantasztikus. Vagy nem, de ez egyéni probléma, a dolgozatot ettől függetlenül sajnos meg kell írnom, tehát felkapok egy kisebb táskát is, amibe pennát, pergament és tintát pakolok, aztán magam mögött hagyom a szobát, vele együtt a sok, jelen pillanatban a legkevésbé sem kellemes szobatársam. Lassú, ráérős léptekkel vonszolom magam végig a folyosókon a Nyugati szárnyig, hogy aztán belépjek a mindig – néha túlságosan is – csendes könyvekkel teli terembe lépjek.
Felsóhajtok, és elindulok a polcok között, összeszedve pár könyvet, ami megfelel a dolgozat témájának, ráadásul órán fel is írtam néhány címet, amit a tanár kifejezetten tanácsolt. A tökéletes munkához idő kell, bizony, de ezt senki ne várja el tőlem egy olyan témában, ami egy kicsit sem mozgatja meg a fantáziámat, gyorsan összedobok valamit. Bár ráérek, és az időjárást tekintve jobban járok, hogyha a lehető legtöbb időt pazarlom el erre a dolgozatra, csupán annyi a bökkenő, hogy az egyik könyv, amire szükségem lenne, nincs a helyén. Mindegy, majd később utánajárok. Csak egy lány ül a kiszemelt asztalnál, amire lepakolom a cuccaimat, és kényelembe helyezem magam, már amennyire ez a hely lehetővé teszi ezt, és csak utána nézem meg jobban a társaságomat.
- Hé! Feltétlenül szükséged van arra a könyvre? Remélem nem bánod, ha egy kicsit kölcsönveszem majd a dolgozatomhoz. – Szólítom meg, amikor felismerem a kezében lévő könyvet a borítójáról, talán nem a legkedvesebb hangnemben, de… ez van, fáradt vagyok, meleg van és alapvetően sem vagyok az, aki mindenkinek jópofizik, csak hogy kedveljék. Addig felírom a pergamenre a címet, és kinyitom az első kezembe akadó könyvet, és mit ne mondjak, tényleg megkönnyítené a munkát az a csupa-ábra lexikon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=137853#post137853][b]Szelniczky Mínea - 2013.06.23. 13:47[/b][/url]

Szeretem a könyveket, olvasni is, de ez már túlzás.
És a könyvtárosunk szinte itt él, ezek között a könyvhalmok között, ahol mindent megtalálsz, olyan témájút is, amiről még csak álmodni sem mertél. Minden bizonnyal néhány itt töltött nap után becsavarodnék, pedig ha már év közben nem vagyok az a túlbuzgó szorgalommal rendelkező diák, aki mindent megcsinál, amit feladnak neki… hát, vizsgaidőszakban muszáj itt töltenem a fél életemet. Vagy csak a könyvekért jövök be, és kitulajdonítok egy párat, amíg szükségem van rá – néha egy kicsit tovább is. De most kivételesen tényleg jó ötletnek tartom az ittlétet, egyrészt mert bőven van időm a dolgozat elkészítésére és nem kell holmi összecsapott munkát kiadnom a kezeim közül, eközben pedig egész elviselhető az időjárás. Tiszta élvezet, csak a növények ne lennének olyan unalmasak.
Ahogy elnézem a velem szemben ülő lányt, aki látásból még ismerősnek is tűnik, de egész biztos, hogy nem beszéltünk még egy szót sem, nagyon belemerült a könyvembe. Vagyis a könyvbe, amire szükségem lenne. Mindenki tudja, aki egy kicsit is ismer, hogy a legkevésbé sem zavar, hogy mitől fosztom meg, én tanulni szeretnék kivételesen, és igenis kell hozzá az a lexikon, ami tele van ábrákkal. Egész oldalt kitöltő rajzokkal, amiken igencsak részletesen megtalálok mindent, amit a tanár feladott, mint kötelező tárgy, amiről írni kell. Ezek mellé adott pár témát még, amiről lehet szorgalmiként, vagy ha úgy érezzük, hogy nem tudunk többet kihozni az egészből, de ez még nem elég egy jó jegy megszerzéséhez, de szeretném a tényleges feladattal kezdeni, utána lehet szemezgetni. Egyébként még akár jófej is lehetnék, és akár valamiféle beszélgetést is kezdeményezhetnék, de pont azért menekültem ki a szobámból, mert valahogy ezen a tikkasztó délutánon nem kívánkozok bájcsevelyt folytatni. Senkivel sem. Sajnálom, ha valami nem tetszik, reklamálni a szüleimnél kéretik. Bár ezt hiszem ezen a téren egy kicsit már elkéstünk az ilyesmivel, de próbálkozni szabad.
Megmosolyogtat a hangnem, amiből kihallom az imént a sajátomból ismerős arroganciát, és tetszik ez a csökönyös utánzat. Kis híján még el is nevetem magam, de azért valamilyen szinten megértem a nemtetszését. Nem, azt hiszem mégsem.
- Hmm. Nem hiszem, hogy pont neked kell elmagyaráznom, hiszen egy ideje biztosan lapozgatod azt a kötetet, de tudod… tele van ábrákkal, részlet gazdag ábrákkal, amik igenis kellenek a dolgozathoz. Amúgy meg fő a precizitás. – Rántom meg a vállam az előttem heverő könyvmennyiség miatt való méltatlankodásra. Könyörögni nem fogok, emlékeim szerint soha nem tettem ilyesmit és nem is terveztem, tehát ha nem, hát nem. Egy idő után úgy is megunja, alapvetően egész biztos, hogy valami érdemlegesebbel kezdek, ha már olvasni vagy képet nézegetni támad kedvem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=636006#post636006][b]Szelniczky Mínea - 2016.11.07. 00:28[/b][/url]

Sietősen lépdelek a könyvtár felé – csupán a megszokás, a korábbi alkalommal ellentétben most egyáltalán nem vagyok késésben. Tartalmát tekintve igen vegyes jegyzeteimet tárolandó, méregzöld színű mappámat az oldalamhoz szorítom, bár gyakorlati órán aligha lesz szükség bármire is belőle. Lehetnék felkészültebb is, ami azt illeti, így ha mást már nem is tudok tenni ennek érdekében, legalább azt a pár percet igyekszem kihasználni, és legilimenciára hangolódni, míg a körlettől eljutok a célpontig. Szemtelenül sokáig elhanyagoltam, így nem csoda, hogy megrekedtem a tanulmányaim kellős közepén a képességet tekintve. Hogy ennek mégis mi az oka? Egyszerű lenne a kviddicsre fogni, hiszen a fontossági sorrendet tekintve valóban az élen áll, de az egyre fokozódó motiválatlanság lehetett a valódi bűnbak annak idején.
De most újra lehetőségem nyílt érdemben tanulni, gyakorolni, és ostobaság lenne nem élni vele. Úgyhogy másodszori nekifutásra végre sikerült beiktatni a szoros heti ütemtervbe a tanórát – Jared nagylelkűségének és rugalmasságának hála. Gyanítom, inkább az utóbbi.
Összevonom szemöldököm az első pillantásra majdhogynem teljesen üres könyvtár láttán, majd lassan beljebb merészkedek, és a sorok közt a fiatal tanár urat kezdem kutatni tekintetemmel. Furcsa, és a magam részéről elég elkeserítő, hogy még valamikor együtt kezdtük a tanulást, már ha emlékeim nem csalnak. Sajnálom, hogy akkor nem fektettem bele elég energiát, sokkal rövidebb idő alatt eljuthattam volna a bejegyzésig, és feleennyi más egyéb terelte volna a figyelmem.
Észreveszem a helyiség legtávolabbi asztalánál, felsóhajtok; csak akkor szólítom meg, mikor hallótávolságba érek, és közben el is kezdek lepakolni.
 - Szia – köszönök. Egy fél pillanatra elbizonytalanodom. – Ha ragaszkodsz a magázódáshoz, megpróbálok odafigyelni rá – megejtek egy féloldalas mosolyt. A legkevésbé sem lekezelő a stílusom, és amúgy is rettentően utálom, ha kor alapján mérik a tiszteletet, szimplán... szokatlan a helyzet. Plusz sejtéseim szerint szó sem lesz ilyesmiről, bár sosem tudni, lehet a helyében kihasználnám a dolgot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=657042#post657042][b]Szelniczky Mínea - 2017.01.24. 02:14[/b][/url]

Az iskola tanáraként valószínűleg én sem a közvetlenebb típus lennék, kizárólag fiatalságomra hagyatkozva – bár sosem szándékoztam hasonló babérokra törni, nem nekem való a sok neveletlen kamasszal való bármiféle foglalkozás. És ennek ellenére is évekkel ezelőtt a nyakamba szakadt egy csapatnyi a legőrültebbek közül. Az edzéseken kívül is sok időt töltünk együtt, a szükségesnél sokszor több ideig kényszerülök pesztrálni a pofátlan bagázst. De az egyéb körülményeket tekintve még véletlenül sem venném egy kalap alá a kettőt, az egyetlen közös tényezőként legfeljebb a hasonló korosztályt lehetne venni – ugyanakkor Jared iskolai professzor, jómagam pedig hivatalosan még edzőnek sem vagyok tekinthető. Túlkattogtam, ugorjunk; megértően bólintok, majd kényelembe helyezem magam a fiúval szemben.  
Kifejezetten kellemes lesz beszélgetéssel kezdeni, a mélyvíz helyett kapásból, persze utóbbinak is eljön az ideje. Kíváncsi vagyok, mennyire rozsdásodtam be.
 - Akadnak a családi vonalon a képességgel rendelkezők, volt egy alapvető érdeklődésem a legilimencia irányába ezáltal. Amikor belekezdtem a tanulásba, még egészen más elképzeléseim voltak a továbbtanulásról is, és elég sok hivatásban lehetne jó hasznát venni ennek a tudásnak. Ugyanakkor nem feltétlenül lenne legális, de ez már egy teljesen más kérdéskör – vonom meg a vállam, lezárva az utolsó gondolatot ezzel. A szüleim szerették volna, ha követem őket a minisztériumi vonalon, de több lehetőséget is mérlegeltem, végül beleszerettem a kviddicsbe, úgyhogy nem egészen úgy alakultak a dolgok, ahogy arra bárki is számított.
 - Az utóbbi időben elég sok szabadidőm ment rá a vállalt kötelezettségek melletti tanulásra, és persze a folyamatos edzésekre. Másra irányult a figyelem, a motiváció, mások lettek a prioritások.
Megeshet, hogy a válaszom alapján a következő kérdés jelenlegi attitűdömet fogja érinteni. Megtanultam beosztani az időmet, és hát, élni a lehetőségekkel – ha valóban felteszi, természetesen készségese kifejtem.
 - Nem vittem túlzásba a gyakorlást – vallom be; talán nem is olyan meglepő a dolog –, előfordulhat, hogy az első pár próbálkozás nem lesz olyan zökkenőmentes, mint ahogy szeretném, vagy elvárt lenne ezen a szinten. - Az is lehet ugyanakkor, hogy alábecsülöm magam, és mivel úgy tartják, az ilyesmit nem lehet elfelejteni, nem lesz semmi gond. Bár a tudás megkophat valamennyire, úgyhogy számoljunk a legrosszabb opcióval, biztos, ami biztos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=670081#post670081][b]Szelniczky Mínea - 2017.03.25. 15:00[/b][/url]

A másodperc törtrészéig kérdőn összevonom a szemöldököm, visszaélni bármiféle előnnyel, nos... adott helyzetben, megfelelő ranggal például... oké, a legjobbakkal is megeshet. De a legili teljesen más kérdéskör ebből a szempontból, és bár nem fogom azt állítani, hogy életem folyamán egyetlen kósza alkalommal sem fog megesni, nem feltett szándékom, így hirtelenjében le sem esik, mire vonatkozik a kérdés. Megejtek egy mosolyt, ahogy összeáll a kép.
- Ne érts félre, nem tervezek lépten-nyomon legilimenciát használni, csak mert megtehetem. Inkább a morális kérdésekre gondoltam, amit felvethet – javítom ki korábbi pontatlan megfogalmazásom. Ez még mindig kényes téma, mert bár egy bűntény megoldásánál nyilván még akár igény is lenne a közbeavatkozásra, mint mondjuk amennyit második szakomat tekintve, pszichológusként tehetnék.
Számítanom kellett volna rá, mégis váratlanul ér a jelenléte. Az iskola falain belül nem látom értelmét annak, hogy megdönthetetlen falakat húzzak fel, hiszen egy kezemen meg tudom számolni, kik jelenthetnek veszélyt az elmémre. Egy vörös taláros, vehemensen gesztikulálva magyarázó szőke hajú nő képe villan fel, majd egy dohányfüsttől homályos szoba, mint egy átvezetőként az ablaknál neki háttal álló, sérült vállú fiú, akinek merev tartásáról csak úgy sugárzik a zaklatott feszültség.
A teljesen véletlenszerű képek egy-két másodpercnél tovább nem is érzékelhetők, gyenge védelmem abban a pillanatban megacélozom, hogy feltűnik a behatoló. Mindez persze szegényes próbálkozás lenne, ha Jared komolyabb szándékkal támad. Egy hangyányit mintha elkényelmesedtem volna.
- Érthető, semmi probléma – bólintok, megerősítvén szavaimat, és terelve, hogy az utolsó, rég elfeledettnek hitt emlékképre kellemetlen nyomás ér mellkas tájékon. Tanáromra pillantok, várva az ítéletet és a következő kérdést, vagy feladatot.