37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Vanília Perwinkle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 31. 16:16 | Link

Keith Coltrane

  Hajnali 5 órakor, hirtelen felriadtam. Azt álmodtam, valami nagyon fontos dolgot a könyvtárban hagytam. Nem tudom mi az, de nagyon fontos. Gyorsan felöltöztem, majd kiosontam a szobából, nehogy bárkit is felébresszek. Végigmentem a folyosón, majd miután kiértem, elindultan a könyvtár irányába. Ekkor eszembe jutott valami. Meg van mit hagytam ott a könyvtárban!            
  Vizsgaidőszak után nem is gondoltam arra, hogy tanulnom kéne. Úgy látszik a szervezetem hiányolta már a sok tanulást. Már nem akartam vissza fordulni, így tovább mentem.
  Beléptem az ajtón, majd sietősen a legközelebbi polchoz léptem. Tegnap ide tettem vissza azt a könyvet, amit utoljára olvastam. Abban hagytam valamit. Nagyon reméltem, hogy még nem vette ki senki, hiszen egy nagyon fontos dolgot felejtettem benne.  Minden Jóslástanról szóló könyvet kivettem és átlapoztam, aztán végül a huszadikban megleltem. Egy értékes medál volt az, amit a Fő úton találtam. Volt benne egy hegyi csiszolt kristály.  A napfényben mindig megcsillant.  A nyakamba akasztottam, majd valami érdekes olvasmányt kerestem, nehogy elunjam magam a tanulás nélküli időszakban. Legfőképpen a Jóslástannal kapcsolatos könyveke. Reméltem találok valami érdekeset, ám kutatásom kudarcba fulladt.
Hozzászólásai ebben a témában
Keith Coltrane
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 4623
Írta: 2013. április 7. 18:15 | Link

Vanília
április 2.

Hajnali öt van, Keith pedig már megint ébren. Ez a negyedik napja a kastélyban és egyben az első, amikor nem magától kelt fel ilyen korán; a húga levele ébresztette, amiben egy eredeti kis Coltrane rajz található, meg egy sok jót kívánó levél, a húga jól ismert gyöngybetűivel. Persze Keith eztán már lelkesen pattan ki az ágyból; hogy is aludhatna tovább, hisz ma van első tanítási napja!
Felkapva féloldalas, alaktalan táskáját csendesen oson ki az ideiglenes szobájából, majd a toronyból; körülötte még mindenki mélyen szuszog, vagy horkol, az Eridon még főnixekkel és gonosz mágusok legyőzéséről álmodik.  
Már az iskolai talárját viseli, bár kilátszik alóla az egyik tarka, fényes inge és világos trapéznadrágja. Festés helyett a mai reggelt a kóborlásnak és 1-2 könyv beszerzésének szenteli, amit a nagybátyjával járó őrült kavalkádban elfelejtett megvenni - csak bízik benne, hogy a könyvtár már nyitva van ilyenkor.
Mélyen az órarendjébe bújva, olykor alig hallható dudorászással fordul le a sarkokon, 1-2 trükkös lépcsőt már egész ügyesen, alig odafigyelve, reflexszerűen kerül ki, mintha tényleg itt lenne már hónapok óta - ő maga legalábbis teljesen úgy érzi, hiszen épp a szünet végén jött, mikor a diákok elkezdtek visszaszállingózni a kastélyba, így egész sokukkal megismerkedhetett már a nagytermi ebédek és vacsorák közben. Otthon érzi magát.
- Szuper. - Motyogja vigyorogva, mikor a könyvtár elé ér. Csak SVK és önismereti könyvre lenne szüksége, de leginkább az elsőre, mert nagyon úgy néz ki, hogy egy biztos Weaver tanár úrral fogja kezdeni az évet - naivitását jelzi a reménykedő mosolya, ő még hisz abban, hogy Weaver egy humánus, emberszerető élőlény.
Ábrándos mosollyal bandukol a sorok között, sokkal inkább a hatalmas, fölé magasodó könyvtornyokat nézve, mintsem keményen keresgélve.
Mire szórakozottan elér a megfelelő részlegig már három könyv van nála, két művészeti és egy izgalmasnak tűnő regény. Évfolyamtársához, pontosabban évfolyamtársába érkezve már öt könyv van nála, amiket sikeresen ki is ver a saját kezéből, mikor elmélyült nézelődése közben lendületesen nekimegy a szőke lánynak.
- Ó, jézus...- Motyogja "nem igaz, már megint" arccal, miközben hátrébb lépve hagy magának néhány másodpercet, hogy túlléphessen a hirtelen sokkon.  
- Igazán sajnálom. - Még a lehajlása is tele van bűnbánattal, mikor gyorsan felpakolja magára frissen szerzett könyveit, meg esetleg azt a könyvet, amit a lány ejthetett el miatta.
- Nem gondoltam, hogy találok itt valakit...Kissé elkalandoztam. - Magyarázza már elmosolyodva, miközben érdeklődve fürkészi iskolatársa arcát. Süt róla, hogy érdekli, mi szél hozhatott erre valakit, aki nála azért sokkal normálisabbnak tűnik.    
Utoljára módosította:Keith Coltrane, 2013. április 7. 19:08
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet