Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!

Mindenféleképpen le akartam kötni a felesleges energiáimat, mert tudtam, ha megállok csak tovább agyalok. Vissza fog jönni, ebben biztos voltam. Ennyi nem lehetett neki elég. Így a legjobbkor jött Nagy professzor úr megkeresése. Az évnyitó óta minden délutánomat vagy a kocsmában, vagy a könyvtárban töltöttem. Többször volt, hogy anélkül, hogy járőröznöm kellett volna a kastélyban aludtam, kissé félve, hogy mikor jön el a pillanat, hogy újra szembe kell néznem vele.
A sorból már hat könyvet szedtem le, és tettem a középső asztalra, ahol a jegyzeteim is voltak, de még hiányzott az esszenciális Legendás lények és megfigyelésük kötet. Már ezerszer olvastam, de sose lehettem elég pontos.
Ahogy kifordultam a sorból, megpillantottam a személyt, akire egyáltalán nem számítottam. Mármint tudtam, hogy a tantárgyakból fel kell hoznia magát, de... azt hittem az ideje nagyobb részét a kviddicspályán tölti. Talán tudatalatt pont ezért is kerülte el a helyet, mert már csak a látványa is hirtelen ugrasztotta össze a gyomrom. Vajon hallott róla? És mit? Én persze egész nyáron nem hallottam felőle.
- Szia - köszöntem oda mégis, és zavartan megvakargattam a kócos kontyom alatti részt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=855068#post855068][b]Autumn Rue Danvers - 2022.10.24. 13:28[/b][/url]

Mindenféleképpen le akartam kötni a felesleges energiáimat, mert tudtam, ha megállok csak tovább agyalok. Vissza fog jönni, ebben biztos voltam. Ennyi nem lehetett neki elég. Így a legjobbkor jött Nagy professzor úr megkeresése. Az évnyitó óta minden délutánomat vagy a kocsmában, vagy a könyvtárban töltöttem. Többször volt, hogy anélkül, hogy járőröznöm kellett volna a kastélyban aludtam, kissé félve, hogy mikor jön el a pillanat, hogy újra szembe kell néznem vele.
A sorból már hat könyvet szedtem le, és tettem a középső asztalra, ahol a jegyzeteim is voltak, de még hiányzott az esszenciális Legendás lények és megfigyelésük kötet. Már ezerszer olvastam, de sose lehettem elég pontos.
Ahogy kifordultam a sorból, megpillantottam a személyt, akire egyáltalán nem számítottam. Mármint tudtam, hogy a tantárgyakból fel kell hoznia magát, de... azt hittem az ideje nagyobb részét a kviddicspályán tölti. Talán tudatalatt pont ezért is kerülte el a helyet, mert már csak a látványa is hirtelen ugrasztotta össze a gyomrom. Vajon hallott róla? És mit? Én persze egész nyáron nem hallottam felőle.
- Szia - köszöntem oda mégis, és zavartan megvakargattam a kócos kontyom alatti részt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=855073#post855073][b]Hollósi Zalán - 2022.10.24. 14:48[/b][/url]

Keze rándult idegességében, ahogy ellökte magától a nagyapjától kapott töltőtollat. Mit nem adott volna egy seprűért most. Ehelyett egy hülye házifeladat felett ül, amiből már két bekezdést megírt, de olyan bődületesen rondán, hogy ő sem tudta volna visszaolvasni.
 - Szia - köszönt vissza, Autumn hangjának sikerült kizökkentenie kicsit a gondolataiból. Nem tudta, hogyan folytassa, azt sem tudta, hogy a lány csak futólag köszönt-e rá, vagy akar is beszélgetni. Utóbbit meglepőnek találta voltna, de csupán annak fényében, mert volt egy olyan érzése, hogy mostanában mindketten a magánynak örültek jobban. Ilyenre sem volt még példa, de úgy ítélte, ez nem árt a kapcsolatuknak a... nos, a tavalyiak után. Azért kezével odébbsöpörte a kacatjait, hátha szeretne leülni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=855232#post855232][b]Autumn Rue Danvers - 2022.10.26. 23:30[/b][/url]

Egy pillanatig hezitáltam. Egyik lábamról a súlyt áthelyeztem a másikra, mintha magam se tudnám mivel okozok nagyobb kárt: ha maradok, vagy ha megyek? Végül a választ Zalán mozdulata adta meg. Ha visszafordult volna a tanulnivalójához, tudtam volna, hogy nem akar rólam hallani. De így, igen nehéz lett volna csak úgy, szó nélkül otthagyni.
- Hogy vagy? Egész nyáron nem hallottam felőled - ültem le, a könyvet magam elé helyezve. Várhattak még azok a lények, a könyvből úgy se másznak ki. - Voltál versenyen? - néztem rá félve. Olyan csendes volt, sose kellett nekem kezdeményeznem nála. Furcsa volt. Főleg azért, mert tudtam, hogy jelenleg én se mesélnék annyira szívesen. A szívem össze-vissza kalimpált a félelemtől és a boldogságtól, hogy újra a közelében lehetek. Az egyetlen barátom, akit hónapokig nem láttam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=855242#post855242][b]Hollósi Zalán - 2022.10.27. 00:08[/b][/url]

- Nem sok jó - vallotta be vontatottan, de egy kesernyés mosollyal  leplezte, hogy mindez most egyáltalán nem érdekelte. Vagyis szerette volna, ha nem érdekelné. Hiszen újra beszélhetett Autumn-al. Várt egy kicsit, aztán a mosolyban mintha csillant volna egy kis elégedettség is. - De voltam versenyezni. Hagyom, hogy kitaláld, mi lett a vége. Arra meg magamtól sem fogok rájönni, miért nem kaptam egyetlen képeslapot sem egy bizonyos valakitől a híres-neves Írországból. Pedig kíváncsi vagyok.
 Rue kedvéért erőtt vett magán és teljes testével felé fordult, bár látszott a mozdulaton, hogy fáradt. Övé volt a figyelme, talán mondania sem kellett már, hogy szerette, amikor mesél kicsit magáról. És mintha szünet előtt erre hajlandóságot mutatott volna. Valami mégis fura volt neki, de egyelőre kivárt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=855244#post855244][b]Autumn Rue Danvers - 2022.10.27. 00:18[/b][/url]

Érezhető volt mind a kettőnkön valami különös távolságtartás. Mintha attól félnénk, hogy kiderül, hogy megbántottuk a másikat, és épp készülünk bevallani. De ehelyett csak két lélek voltunk, akik keringtek egymás körül, megértetlenül.
- Első? - vigyorogtam olyan szélesen, ahogy csak tudtam. Mindig féltem, hogy egyszer nem látom majd újra, mert botor módon vesz részt a versenyeken. Hallgatnia kéne az álmaira. Hiszen azoktól néz ki olyan ramatyul. És minél közelebb van ahhoz, hogy megvalósuljon, annál rosszabb lesz. Látszik. Mégse akartam hangot adni az aggodalmaimnak. Nem most. - Gratulálok. Szüleidnek elmondtad már? - vetek rá egy sanda pillantást. Lehet hibáztatni, mert papolok, de legalább neki tényleg jót akarnak. Pontosan emlékszem még, az milyen.
Testtartásom is megváltozik a kérdés hallatán. Kicsit hátrébb helyezkedek, megfeszülten. - Nem mentem. - Ezek szerint hozzá még nem ért el a pletyka. Ennek egyszerre örültem, és nem. Hogy mondjam el? Tegyem egyáltalán? - Közbejött a család. A család egy olyan tagja, akire nem számítottam - vallottam be, ám ez még talán mindig túl messzi volt. Mégse vett rá a lélek, hogy kinyögjem. Pedig ha őszinte vagyok, az valahogy így hangzik: Képzeld, visszajött az anyám, aki elhagyott minket két éve, és hagyta, hogy romba dőljön az életünk. Ráadásul el se mondja, hol volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=855247#post855247][b]Hollósi Zalán - 2022.10.27. 00:41[/b][/url]

Bólintott, s derűs vonásaik ha csak egy pillanatig is, de összefonódtak. - Nem, most azt mondanám, hogy van elég dolog, ami foglalkoztatja őket. De majd kerítek rá alkalmat, megígérem.
 Amikor Írországra terelte a szót, megdöbbent a válasz hallatán. Értetlenül rázott egyet a fején, hátha több logikát nyernek vele a benne visszhangot vert szavak. Aztán hirtelen dühöt érzett, s utána újra tanácstalan lett, hisz a bátyja nem olyasvalaki, akire "nem lehet számítani" abban, hogy belerondítson az ember tervébe. - Summer csinált valamit? - kérdezte óvatosan. Csak azért hajolt közelebb, hogy lejjebb vehesse a hangját, mégis csak a könyvtárban voltak. - Vagy az apád?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=855306#post855306][b]Autumn Rue Danvers - 2022.10.27. 22:19[/b][/url]

Zalán úgy csinált, mintha semmi nem tudott volna megállítani. Talán azért, mert úgy csinálok, mintha soha, semmi nem szabhatna határt nekem. De a család, na az valahogy mindig közbe jön. Danversék pedig hírhedten rosszul időzítenek.
- Nem, és nem - válaszoltam. Hangomon hallani lehetett a felgyülemlett dühöt, ami természetesen nem a fiú ellen szólt. - Az anyám - mondtam ki mégis a szót. Egyszerű volt, mégis ezeregy érzelmet keltett fel bennem a gondolat is, milyen könnyeden libbent be a kocsmába. - Két és fél év. Ennyi időre tűnt el, és aztán csak úgy besétált zárás előtt a Leprikónba, mint aki jól végezte dolgát - nevetettem fel szarkasztikusan, még mindig alig hittem el. - Nem mondta hol volt, nem mondta miért ment el, de elvárta, hogy majd a nyakába boruljak, és...
- Shhh.... - szólt rám a könyvtáros, ugyanis észre se vettem, de magától emelkedett meg a hangerőm. Gyűlöltem, amiért ezt tette velem. Teszi. Mert ennek biztos nincs vége. Bár mégis elmenekültem volna utána Írországba. Meg kellett volna csinálnom, amíg még lehet. De igazából. Ott is minden rá emlékeztetett volna most.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=855312#post855312][b]Hollósi Zalán - 2022.10.27. 23:36[/b][/url]

- Az... - ismételte volna, de még így is abszurd volt ez a válasz a lánytól. Tátogott pár pillanatig bugyuta hal módjára, kérdőn pislogott, de a hozzátokdott magyarázat csak még jobban elbizonytalanította. Megvárta, amíg a könyvtárosuk eloldalog, addig is összekapargatta a széthullott gondolatait.
 - Autumn - ragadta vállon boldogan. - Ez egy csodálatos hír! Az anyukád életben van! - suttogott, de nem tudta leplezni a lelkesedését még úgy sem, hogy hiába kereste a másikon a boldogság nyomát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=856057#post856057][b]Autumn Rue Danvers - 2022.11.07. 21:28[/b][/url]

Agresszívan söpörtem le Zalán kezeit a vállamról, és hatalmasat sóhajtottam, hogy ne a hangom lobbanjon rá a fiúra, mint a pokol tüze. Még hogy csodálatos hír, igen, két évvel ezelőtt. De ma?
- Nem, egyáltalán nem az. Megint el fog szúrni mindent. Ha... ha Winter megtudja, megint teljesen meg fog kattanni. Épp csak visszatalált magához a bandával. És Summer? Nem mondanám, hogy megnyílik nekem, de már beszélgetünk. Ha most megint fog minket és hazacipel, az senkinek nem lesz jó. Hiszen már nincs is olyanunk, hogy haza. Elvesztettem. Érted? - borultam ki teljesen, amit az utóbbi hetekben nem engedtem meg magamnak. Elsüllyesztettem minél mélyebbre, hogy ne bánthasson, de most valahogy az egész egyszerre jött fel a torkomon.
- Épp csak el tudtunk jönni abból az országból, mielőtt a híd alá kerültünk volna. A nagyi miatt van ágyunk. És most megint költözzünk át egy másik házba? És mi a biztosíték, hogy nem megy el megint? - tettem fel a kérdéseimet, egyiket a másik után. Jobb lett volna őket az anyám arcába, de helyette Zalán kapta őket, mintha hibás lenne bármiben is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=856065#post856065][b]Hollósi Zalán - 2022.11.07. 23:48[/b][/url]

Elharapta a hangos sóhajt, amit bár a tanácstalanság próbált felszínre hozni, de Autumn félreérthette volna. Ismerte már ezt a viselkedést, talán túlságosan is. Gondosan elkezdte válogatni fejben a szavakat.
 - Hallottam pletykákat. Egy bizonyos lányról. Akinek senki nem mondhatja meg, mit tegyen. Iszonyatosan makacs és ha egyszer valamit a fejébe vesz, nincs az az ember, aki megakadályozza abban, hogy végigcsinálja. - Tudta, hogy kockázatos, de egyszerűen így érezte helyesnek: ujjaival Autumn keze felé közelített, hogy óvatosan megfoghassa.
 - Ne beszélj butaságokat, kérlek. - Vonásai fájdalmat tükröztek, fejét oldalra döntötte, a másik tekintetét kereste. - Szeretném, ha... tennél fejben egy lépést hátra, hogy más szögből is láthasd. Felnőtt ember vagy, Autumn. A saját sorsod kovácsa. Senki, de tényleg senki nem szólhat bele az életedbe. És... sajnos azt kell mondjam, hogy a testvéreid is hasonlóan keményfejűek. - Kelletlen igazság volt, de attól még... Nos, igazság.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=856084#post856084][b]Autumn Rue Danvers - 2022.11.08. 12:16[/b][/url]

A tehetetlenség úgy terített el, mint a mocsok a Kamilo tengerpartot Hawaiin. Beletúrtam gubancos kontyomba, és kérlelően néztem Zalánra. Egy pillanatig, talán kettőig. Makacs vagyok, igen. Ez a legfőbb ismérvem, de ez nem csak az álca? Fake it, 'til you make it?
Elborult a pillantásom, hiába volt a szelíd hang és az érintés, csak kihúztam belőle a kezemet, hogy tovább háborogjak borostyánszínű hangomon.
- Te nem hallottad. Úgy beszélt hozzám, mintha még mindig tizenhét lennék. Mintha az, hogy elment nálunk nem változtatott volna semmin - folytattam a magyarázkodást. És ami a legfájóbb volt az egészben, hogy így volt igaz. Amikor elment, bármit megtettem volna, amit kér. És hiába feszített szét a düh az elmúlt két évben, ha csak rá gondoltam, nem tanultam meg neki ellent mondani. Mert az a makacs lány, akiről Zalán beszél az akkor lettem, amikor a nyakamba szakadt a felelősség.
- A szüleim mások. Ők... Mindegy. Elküldtem - fejeztem be a magyarázkodást egyszerűen. Nem hagyhattam, hogy szétessek. Nem lehetett róla szó, mert hármunk közül nekem kellett józanul döntenem, ahogy mindig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=856127#post856127][b]Hollósi Zalán - 2022.11.08. 23:22[/b][/url]

Empatikus akart lenni, de talán félreérthette. Habozott kicsit, majd visszahúzta a kezét a kísélet után.
 - Tudom, hogy nem vigasztal, de az anyák csak ilyenek. Az enyém még mindig úgy beszél hozzám, mintha tíz éves volnék. - Bíztató mosolyt eresztett meg, de látva a lány sötét pillantását, inkább komolyságot erőltetett magára.
 - Autumn, legyél őszinte. Mi lehet a legrosszabb alternatíva? Hogy sosem kerül elő és úgy élsz tovább hogy azt sem tudod, él-e még vagy sem? Vagy tudtotokra jut, hogy baja esett? Tényleg az a legrosszabb, hogy láthattad őt? Oké, nem kell ugrálnod örömödben, szerintem erről nem tudlak meggyőzni. De az, hogy előkerült, bizonyos értelemben jó hír. Szerintem - toldotta hozzá gyorsan, még mielőtt megint kifakadna mérgében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=856132#post856132][b]Autumn Rue Danvers - 2022.11.08. 23:39[/b][/url]

Nem is értettem teljesen magamat. Hagynom kellett volna az egészet, ahogy másnak se mondok semmit. Hagyom, hogy azt gondoljanak, amit csak akarnak, mert nem ismerik a családomat. Nem tudják régen mennyire összetartóak voltunk, csak azt látják, ami most van. Nem értik meg. Fáj. Ha csak rágondolok.
- Nem, egyáltalán nem az. Egy karcolás se volt rajta, még csak nem is látszott meggyötörtnek. És ez tudod mit jelent, hogy önként, és dalolva hagyott el minket. Ráadásul arról is tudott hol talál minket, szóval végignézte a showt - próbáltam meg mégis valahogy a tudtára adni, hogy mi bánt az egészben a leginkább. Mi bánt minket a leginkább. Mert nem csak én voltam ezzel így, de Summer és Winter is.
Egy pillanatnyi csend telepedett közénk. Az asztalon lévő karcolásokat tanulmányoztam, míg forogtak az agytekervényeim.
- Őszintén? Jobban örültem volna, ha sose kerül elő. Ha nem látom, mennyire rendben van, mikor mi nem - jelentettem ki végül Zalánra pillantva. Mindenki azt hitte meghalt, és ennyi idő után, már én is elfogadtam ezt. Jó indok volt a tetteire, és könnyű eszköz az elfogadásra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=856134#post856134][b]Hollósi Zalán - 2022.11.09. 00:07[/b][/url]

Ajkát szorította össze, hagyta Rue-t beszélni. Szemei leplezetlenül tanulmányozták az apró vonásokat, melyeket harag szülte barázdák kereteztek. Aggódott, ez pedig neki is mind az arcára volt írva. Fájdalmasan vonta össze szemöldökét, hisz Autumn épp kimondta, hogy jobban örült volna, ha az anyja szenvedett volna. Hogy kívánhat valaki ilyesmit egy szerettének?
 Úgy ítélte, hogy a lány a foghíjas történetet a saját ötleteivel egészítette ki, s a legszomorúbb ebben az volt, hogy ezek zaklatták fel jobban, semmint a tények, amiből valljuk be: kevés volt. Előítéletesen viselkedett. Pedig aztán ő tudhatná, mekkora galibát tud okozni, ha eluralkodik az emberen.
 - Elképzelni nem tudom, hogy... milyen érzés. Mármint tényleg halvány lila golymókfingnyi ötletem sincs róla. Csak... nem tudom Autumn, mit akarsz hallani tőlem. Szeretnélek megvigasztalni, vagy legalább elérni, hogy ne dühöngj, de akkor adj valami támpontot, mert én ehhez nem értek. Ne velem veszekedj, nem akarok rosszat neked.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=856140#post856140][b]Autumn Rue Danvers - 2022.11.09. 08:57[/b][/url]

A dühöm lassan csillapodott, ahogy eljutottak agyamig Zalán szavai. Igaza volt, nem érti. Nem is érheti, és nem kívánom neki, hogy megértse. Pillantásomat ide-oda kapkodtam az asztalon, ahogy próbáltam értelmet találni a viselkedésemben, de képtelen voltam. Miért Zalánhoz jöttem? Miért ő volt az első, akinek elmondtam ezeket?
- Igazad van. Botorság volt beszélnem róla - vallottam be végül. Hiszen első soron se véletlenül nem beszéltem ezekről senkivel. De most, utólag végiggondolva volt két ember, akikkel kellett volna. És akik képesek voltak megérteni a helyzetet. Akik mindig ott voltak velem.
- Beszélnek kell Winterrel és Summerrel - határoztam el egyszeribe, és azonnal felpattantam a székről. Aztán óvatosan Zalánra pillantottam, és a vállára tettem a kezem.
- Tudod... lehet én se tudok segíteni a te ügyedben, de... megnyugvást jelenthet, ha valakinek elmondhatod - simítottam végig másik kezem ujjával a sötét karikát a szeme alatt. - Ne legyél olyan buta, mint én, hogy egyedül akarsz megküzdeni a világgal - küldtem felé egy elnéző mosolyt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=856143#post856143][b]Hollósi Zalán - 2022.11.09. 09:48[/b][/url]

- Nem volt az - fejét óvatosan döntötte kissé Rue kezére. Megnyugtatta az érintés. - Itt vagyok, ha beszélni akarsz róla, de... ez egy jó ötlet - mutatott rá a felvetésre. Talán a testvéreinek sikerül árnyalni kicsit a képet neki.
 - Segítesz nekem. Mindig, amikor itt vagy - motyogta alig hallhatóan. Fájdalmasan hunyta le a szemét, ahogy az ujjak végigszántottak az arcán, mert ez a beismerés fájt. Hiszen többet jelentett ez neki, hiába próbálta tagadni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=856146#post856146][b]Autumn Rue Danvers - 2022.11.09. 10:04[/b][/url]

Zalán szavai olyan őszintén hatottak. Semmi kérlelés, üres ígéretek, csak őszintén ő. És talán éppen ez volt, ami legjobban megijesztett. Hatalmasat dobbant a szívem, mert tudtam, hogy érti. Tisztában voltam vele, hogy az érzelmei nem annyira szimplák, és bár magamnak se mertem bevallani az enyémek se voltak azok. Éreztem, hogy most ott kéne hagynom, hogy azonnal megkeressem a testvéreim, de képtelen voltam otthagyni.
Lassan visszaültem a székre, és elhúztam a kezemet. - Akkor... akkor tanuljunk - nyúltam egy könyvért, amit a polcról vettem le pár perccel ezelőtt. Láttam a betűket magam előtt, de nem bírtam rájuk koncentrálni. Félve Zalánra pillantottam. Miért én?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=856158#post856158][b]Hollósi Zalán - 2022.11.09. 12:18[/b][/url]

Lassan nyitotta ki a szemét, mintha egy fantáziából ébredt volna. Emlékeztetnie kellett magát, hogy ez a mozdulat nem volt több annál, mint amivel szembesítették korábban. Örülnie kellett volna, hisz ez így is több, mint amit érdemel, mégis megérte leküzdeni a késztetést, hogy magához vonja Rue-t és ölelésbe feledkezzen.
 Kimerülten sóhajtott, ahogy visszafordult a füzete fölé, de megérezte magán a lány pillantását. Nem tudta csillapítani tőle a szívverését.