Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!

  Zalán álla szép lassan csúszott ki a tenyeréből és félő volt, hogy a jegyzetfüzetébe firkantott tintahalom az arcáról fog nemsokára visszaköszönni. Ha az első tanévében fáradtnak érezte magát, akkor a jelenlegi állapota már egy élőholtéhoz volt hasonlatos. Rengeteg erőfeszítésébe telt titkolnia otthon a szünetben. Talán így is észrevették rajta, csak nem szembesítették vele.
 Valaki a szomszéd asztalnál épp szedelőzködött, s a zörgés észhez térítette kicsit. Kihúzta magát, rendezgetni kezdte maga előtt a lapokat. Na meg azt a toronymagasságú könyvhalmot, aminek még csak töredékébe volt képes beleásni magát. Ennyit ő ugyan nem fog visszacipelni a hálószobájába. Persze, hogy Dominik nyaggatni kezdje őt kérdésekkel... Szó sem lehet róla.
 Kimerülten nyöszörgött egy sort azon vacillálva, hogy maradjon-e még, vagy inkább menjen ki még takarodó előtt kicsit a pályára. Csábítóbbnak hangzott, mint itt koptatni a széket. De ha ezt végigcsinálja, sokkal kifizetődőbb lesz, mint egy plusz edzés. Ezzel győzködte magát, miközben a töltőtollának hegyét tizedjére is a félbehagyott sora végéhez szegezte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=845400#post845400][b]Hollósi Zalán - 2022.04.09. 20:58[/b][/url]

  Zalán álla szép lassan csúszott ki a tenyeréből és félő volt, hogy a jegyzetfüzetébe firkantott tintahalom az arcáról fog nemsokára visszaköszönni. Ha az első tanévében fáradtnak érezte magát, akkor a jelenlegi állapota már egy élőholtéhoz volt hasonlatos. Rengeteg erőfeszítésébe telt titkolnia otthon a szünetben. Talán így is észrevették rajta, csak nem szembesítették vele.
 Valaki a szomszéd asztalnál épp szedelőzködött, s a zörgés észhez térítette kicsit. Kihúzta magát, rendezgetni kezdte maga előtt a lapokat. Na meg azt a toronymagasságú könyvhalmot, aminek még csak töredékébe volt képes beleásni magát. Ennyit ő ugyan nem fog visszacipelni a hálószobájába. Persze, hogy Dominik nyaggatni kezdje őt kérdésekkel... Szó sem lehet róla.
 Kimerülten nyöszörgött egy sort azon vacillálva, hogy maradjon-e még, vagy inkább menjen ki még takarodó előtt kicsit a pályára. Csábítóbbnak hangzott, mint itt koptatni a széket. De ha ezt végigcsinálja, sokkal kifizetődőbb lesz, mint egy plusz edzés. Ezzel győzködte magát, miközben a töltőtollának hegyét tizedjére is a félbehagyott sora végéhez szegezte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=845408#post845408][b]Ivanich R. Benett - 2022.04.10. 01:12[/b][/url]

Megtehetném, hogy az Egyetem könyvtárát látogatom meg, de az átállás nem megy egyik napról a másikra. Megszoktam már, hogy a napirendem szerves része a kastély könyvtárának felkeresése, és egyébként is úgy alakítottam ki az órarendem, hogy viszonylag sok időt tudjak az ismerős falak között tölteni. Lehet, hogy nehezen alkalmazkodom a változásokhoz. Ragaszkodom a múlthoz, a régi emlékekhez, még ha már nincsenek is velem azok, akik egykor fontosak, meghatározóak voltak, vagy csak eltávolodtunk egymástól. Egy sor olyan dolog történt, amit egyszerűen el kellene fogadnom, hogy többé nincs így, és egy új korszak kezdődik az életemben. Mégis hagyom, hogy egy ideig még a megszokásaim rabja legyek, amíg a sors ki nem lök ebből a burokból.
Aztán itt van Min Jong, akivel mindig jókat beszélgetek. Már amikor ráér. Ezúttal azt jövök felkutatni, hogy a könyvállományon belül mennyi foglalkozik a mágikus közlekedéssel. Az oktatóm azt a feladatot adta, hogy keressek szakirodalmat. Bele kell építenem a tanmenetbe. Forrásmunka, elemzések... Azt hiszem, összerándulna a gyomrom, ha nem szoktattam volna magam éveken keresztül a kitartó tanuláshoz.
Hallották, hogy gyakorlótanár lettem, ezért a legtöbb pillantás zavarba ejtő számomra. Egyesek arról súgnak össze, hogy túl fiatal vagyok, tapasztalatlan, ezért a hangnem is komolytalan lesz, amit megütnek. Mások viszont elismerően és félénken pislognak vissza rám. Nem harapok, még mindig diáknak érzem magam. Pedig nagyon határozottnak akarok tűnni. Kihúzom magam, a hangom is mélyítem, ha kell. Feszesen lépkedek a megfelelő polcokig, hogy aztán tanakodva futtassam végig ujjaim a könyvgerinceken. Tekintetem a tanulóasztalok felé vándorol. Ahogy látom, Zalán hadilábon áll az éberléttel. Elmosolyodom a látványtól. Na de mi ez a könyvkupac?
- Szia Zalán! Hadd gratuláljak én is a Pro-Levita díjhoz! - sétálok közelebb, hiszen azt hiszem, még nem volt alkalmam személyesen is gratulálni neki, a tanári értekezleteken történő részvétel nagy előnye viszont, hogy képben vagyok az elismerésekkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=845410#post845410][b]Hollósi Zalán - 2022.04.10. 01:42[/b][/url]

Összerezzent, amikor a nevét hallotta. Egy könnyednek látszó mozdulattal becsukta a füzetét. Bár azt ő sem értette, miért. Még ha valakit érdekelt is volna, mit jegyzetel magának, külön kódfejtőbrigádot kéne felfogadni ahhoz a macskakaparáshoz, ami a tolla nyomán szokott születni. Megszeppenten pislogott fel Benettre, leginkább azért, mert nem volt hozzászokva, hogy dicséretet intéznek hozzá.
 - Benett. - kezdte lassan köszönésképp. - Izé. Köszönöm. Őszintén, ötletem sincs, mivel érdemeltem ki  - vallotta be zavartan. - Még hallgatni is fura kicsit. Egy csomó másik levitást el tudok képzelni, aki megérdemelte volna helyettem.
 Komolyan gondolta. Oké, a magaviselete lényegesen többet javult, amióta Autumn prefektus lett. De a szorgalmával más volt a helyzet. A jegyei sokat romlottak az első tanévhez képest.
 - Mármint félre ne értsd, örülök neki - tette hozzá gyorsan, amikor végiggondolta, milyennek hathatott az előző kijelentése. - Csak nem érzem úgy, hogy... megküzdöttem volna érte - a mondata utolsó fele inkább hatott kérdésnek. Egy versenyen szerzett eredmény merőben más érzés lenne, ebben biztos volt. Arra készülne, időt és energiát fektetne bele. Ezzel ellentétben pont olyan váratlanul érte a Pro-Levita, mint amikor kikiáltották karácsonykor bálkirálynak. Először ott is azt hitte, hogy valaki a bolondját járatja vele.
 Lomha mozdulattal a szomszéd széken lévő táskájáért nyúlt, hogy helyet szabadítson fel a másiknak, ha szeretne leülni.
 - Nem láttalak évnyitón az asztalunknál - bukott ki belőle az észrevétel. Lehet csupán azért, mert végig Szofi kuzinját pesztrálta, de muszáj volt terelnie az előző témát, mert kicsit kényelmetlenül érezte magát tőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=845412#post845412][b]Ivanich R. Benett - 2022.04.10. 13:49[/b][/url]

Nem akartam én megijeszteni, de úgy néz ki, hogy egy kicsit azért mégis sikerült. Lehet, hogy rémisztő vagyok, vagy a lelkiismerete rossz, esetleg túlságosan beszippantotta a jegyzetelés, ez velem is megesik olykor. Mégis, ahogy összecsukja a füzetét, és szemmel láthatóan zavarba jön attól, hogy megszólítottam, a szemöldököm azért megemelkedik. Hagyom, hogy eldarálja a mondandóját. Nekem legalábbis úgy jön le, mintha az utóbbi mondataival mindig exkuzálná az előbbieket, egy véget nem érő körforgást indítva el. Ahogy jobban belegondolok, és merengeni kezdek az előző éveken, azért az én teljesítményem is megüthetett volna olykor egy ilyen elismerést, de nem vagyok önző, mert valószínűleg ugyanezt gondoltam és éreztem volna egy nyerés esetén, mint amit ő most. Meg hát, volt pár olyan tanév, amikor kevésbé alakultak fényesen a dolgaim. Talán ez a törés az, ami miatt álmaimmal ellentétben prefektus se lett belőlem soha, de mindegy, túlélem valahogy. Gyakorlótanár lettem, ez elég menő dolog most, kárpótol mindenért.
- Őőő, bocsi, de remélem, hogy nem zavartalak meg semmiben - fut végig tekintetem a füzeten, a könyvhalmon, majd végül a fiún. Hangom bizonytalanul remeg, mégis sejtelmes jelleget kölcsönöz. Fontosnak tartom, hogy előbb ezt tisztázzam, mert semmiképpen sem akarom őt feltartani, ha most nincs beszélgetős kedvében. - Tényleg? Például kiket? - teszem fel őszinte érdeklődéssel a kérdést.
- Gondolom, azért a többi asztalt meglested - kacsintok, s mivel a székfelszabadításból arra következtetek, hogy marasztalni akar, leülök mellé egy kicsit beszélgetni. De nagyon nem akarom, hogy azért legyen illedelmes velem, mert a tanárok közé emelkedtem. - Jól telt a szünet egyébként? -nem tudom, merjek-e jobbat kérdezni tőle, de év elején úgy szokás, hogy ezt a kört is lefutjuk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=845456#post845456][b]Hollósi Zalán - 2022.04.10. 23:51[/b][/url]

- Nem, nem, dehogy zavartál - mondta egyből, bár ennek igazságtartamán neki is el kellett kicsit gondolkodnia. Elveszetten pakolászni kezdte a cuccait egyik pontról a másikra, majd vissza. - Nem sulis cucc, csak... kutatgattam kicsit. Nem annyira fontos. - szavainak lomhasága a fáradtágot jelezte csupán, de a másik jelenléte egyáltalán nem zavarta, sőt. Éberebbnek is érezte magát kicsit, hogy beszédre bírták. Az immár üres székre pillantott, majd Benettre bátorítón.
 - Nos Kornél, az évfolyamtársam például. Ő sokkal szorgalmasabb nálam. És kevésbé hajlamos ostobaságot csinálni. Amélia meg rengeteget segített nekem, pedig ki sem látott a saját tanulnivalójából.
 Máig mosolyra késztette az emlék, amikor a lány szirmokból kreált esőt neki a párbajteremben. Vagy amikor segített neki időjárást bűvölni egy ajándéknak szánt üveggömbbe. Nem biztos, hogy efféle dolgok kellenek a Pro-Levita díjhoz, de önzetlenebbnek és tehetségesebbnek érezte mindkét barátját önmagánál.
 - A többi asztalt? - kérdezett vissza elgondolkodva. Megpróbálta felidézni az estét, de az egyetlen dolog, ami a kuzinján kívül megmaradt neki, az Autumn volt az Eridon asztalánál. Szinte percenként nézett felé és kereste a lány pillantását. Nem beszéltek azóta a nyári eset óta. Kicsit tartott is tőle, de ezen a héten még nem volt lehetőségük sort keríteni bármiféle találkozóra. - Csak nem tanár lett belőled? - Viccelődni próbált, de összességében ezt tűnt a legvalószínűbbnek. Vagy talán ő is házat váltott, mint Lili?
 - Jól telt a szünet. Egészen jól. - kínos csend következett, de úgy látszott Zalánon, mintha még mondani szeretett volna valamit. Mérlegelte magában, hogy miféle következményei lennének a kérdésének.
 - Mondd csak - állt neki végül, és kihúzta magát a székében. - Mennyire vagy jártas a bájitalokban?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=845522#post845522][b]Ivanich R. Benett - 2022.04.12. 21:30[/b][/url]

Jogosan kérdezhetnénk, hogy mi mást is felelhetne valaki ilyenkor. Induljunk ki abból, hogy nem a legjobb ötlet könyvtárban zavarni valakit. Ide azért járunk, hogy a tanulásra koncentráljunk, átadjuk magunkat az olvasmányoknak, és fokozatosan elvesszünk egy könyv tartalmában. Ha pedig beszélgetnénk valakivel, akkor ott a Társalgó, meg hát egyeseknek a Nagyterem, mondjuk én oda a főétkezések miatt járok többnyire, és ha eszem, akkor nem szívesen járatom a szám, de ez más kérdés.
Szóval, végül is engem is a könyvkutatásom vezérelt ide, nem pedig az, hogy bandába verődjek. Nem tervezem sokáig feltartani Zalánt, a végén még hátráltatnám a tanulásban. De milyen jó, hogy én már magam mögött tudhatom ezt. Pontosabban, még csak most kezdődik az egyetemen az igazán kemény tempó!
- Akkor jó - vonok vállat. - Nem muszáj elmondanod, ha nem annyira fontos. Azért jó látni, hogy kutatgatsz. Én is azért jöttem ide egyébként - osztom meg vele mellékesen, csak hogy kicsit bátorítsam őt. Emlékszem, hogy pár éve még mennyire féltem attól, ha valaki tanuláson kap. Így is megörököltem a stréber jelzőt általánosból, és csak nehezen sikerült elhagynom. Vagy tudja fene, milyennek gondolnak, mondjuk mi levitások ezzel muszáj, hogy megtanuljunk együtt élni. Érdekes, hogy most olyan, mintha ezek a félős idők már nagyon rég lettek volna, és most pont én próbálok lelkesíteni valakit. Fordult a kocka.
- Oh, Amélia! De hát ő mintha már megkapta volna egyszer. És lehet, hogy valamikor Kornél is sorra fog kerülni. Van még pár tanév előttetek - tűnődöm el hangosan, előbb pedig Amélia hallatán egészen felcsillan a szemem, hiszen érdekelni kezdett, mi újság vele a szünet óta. Remélem, hogy majd elcsípem a folyosón és kifaggathatom.
- De igen. És nem... vagyis, gyakorlótanárként leszek most veletek egy ideig, amíg nem végzem el az egyetemet, aztán meglátjuk - osztom meg vele büszkén, arcomon szerény mosollyal. Kissé még bele is pirulok. A szünetét jobbnak látom nem faggatni, kérdése pedig igencsak váratlan utána - Hát, izé, ami azt illeti, Karolával annak idején egész sokat kísérleteztünk. És az alvásproblémák miatt is kellett készítenem, elég sűrűn. Izgulós vagyok, kell valami jó nyugtató - kacsintok cinkosul. - Csak nem vetted a fejedbe, hogy százfűlé-főzetet készíts? - viccelődöm, de azért ott van a hangomban, hogy fenntartom a realitását.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=845540#post845540][b]Hollósi Zalán - 2022.04.14. 09:12[/b][/url]

- Király lenne, ha te tanítanál minket - vallotta be őszintén. - Csak ne felejtsd el hamar, milyen volt diáknak lenni. Az a fiatalok legnagyobb erőssége a bölcsekkel szemben. - Nem tudja már pontosan, hol hallotta ezeket a szavakat, de ideillőnek találta a helyzethez, hogy megossza a másikkal.
 Arca fokozatosan sápult falfehérre, ahogy Benett felelt a kérdésére. Reménykedett valamiféle válaszban, mégis szorongott, mert lehet, ezt a kérdést magában kellett volna tartania. Miért nem szólt inkább Kornéliának? Vagy Zentének. Vagy bárki másnak, de miért kell új embert bevonni ebbe? Talán a kétségbeesés. Vagy egyszerű meggondolatlanság.
 Ettől függetlenül feszült figyelemmel fordult már teljes testével Benett felé.
 - Merlin óvjon tőle, nem akarok százfűlé főzetet. Viszont amit mondtál... Egyszerű altatóitalról beszélsz? Vagy valami másról? És volt annak a kísérletezésnek eredménye?
 Jobbjával az egyik könyv felé nyúlt, hogy visszalapozzon benne és megkeresse az altatóital receptjét. Móric egyszer megtanította neki, még jegyzeteket is firkált a könyvébe hozzá. De ő most nincs itt. Felügyelet nélkül meg nem mert úgy semmit sem főzni, hogy azt neki később meg is kéne innia.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=845569#post845569][b]Ivanich R. Benett - 2022.04.16. 00:09[/b][/url]

Látványosan gondolkodóba esem a szavain. Alapból szerintem senki se szereti, ha okoskodnak, hegyi beszédet tartanak valamiről, főleg nem akkor, ha az illető fiatalabb nálunk, de Zalánban semmi odamondást nem vélek felfedezni. Ő tényleg rosszindulat nélkül, segítő szándékkal ad tanácsot, amit értékelek. Többek között úgy, hogy lesütöm a szemeim, és elpirulok.
- Harmadikos vagy, ugye? Mert akkor jövőre már találkozhatsz velem. Addig még csiszolok az előadásmódomon - mosolyodom el. - Ettől pedig nem kell tartanod. Egyetemi hallgatónak számítok, és nincs annyi tapasztalatom a tanításban, hogy elszálljak - persze a jobbak közé sorolom magam, de ezt nem kötöm az orrára. Mármint, tisztában vagyok vele, hogy okos vagyok, de nem szeretek ezzel visszaélni. Én inkább a szerény, szolgalelkűek csapatát gyarapítom, valószínűleg a jó agyam hiányában egy tipikus navinés veszett volna el bennem.
Meglep, hogy beszélgetésünk ilyen irányba vált át. De betudom annak, hogy valami kutatómunkában van, végtére is én zavartam meg őt benne, talán jobb, ha a gondolatai nem vesznek el teljesen a fejében. Megvakarom a tarkóm, összegyűjtve az emlékeim, s közben ide-oda járatom a plafonon a tekintetem, hátha kimaradt valami részlet, amit még meg kellene osztanom vele. Néhány pillanatnyi elmélyült hümmögés után azonban elégedetten csettintek a nyelvemmel.
- Nos, azt hiszem, hogy az alvássegítő lenne a leghelyesebb kifejezés, vagyis hát ilyen gyengébb altató, de persze lehet erősebbre is csinálni, csak az veszélyesebb, meg nem tudom, hogy a szervezeted hogyan reagálna rá, ezért jobb, ha nem viszed túlzásba, de ezt nyilván mondták az órán is, ha emlékszel... És miért is ne tennéd, na de a kísérletek pedig, hát tudod ez teljesen változó, mert hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindegyik sikerült, voltak eredménytelen próbálkozások is persze, de a sikeresek közül csodát ne várj, klasszikus bájitalokra gondolj - veszek óriási levegőket a hosszú monológom után, aminek közepétől már valósággal remegett a hangom, annyira belelendültem. - Na jó, azért bevallom, de csak neked, hogy próbálkoztunk durvább bájitalokkal is, de erről nem hiszem, hogy beszélhetek. Na de miért is vagy kíváncsi? Mi az, amit nem tudsz beszerezni külsőleg?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=845694#post845694][b]Hollósi Zalán - 2022.04.18. 21:41[/b][/url]

Fejét reflexből rázni kezdte, hiszen nem is mondta, hogy neki kéne bájital. Benett pedig így is beletenyerelt az igazságba. Így aztán pár pillanat múlva a fejrázás ingatásba csillapodott, majd megállt teljesen és óvatos pillantással kezdte el inkább fürkészni a fiú vonásait. A magyarázat végén halkan szusszantott egyet azt mérlegelve, érdemes-e tovább beszélgetniük erről. Mert elméleti szinten Benett már most jártasabb a témában mint ő maga. Mit elméleti, minden tekintetben...
 - Még az egyszerűekkel sem próbálkoztam, mert hát... vannak fenntartásaim a bájitalokkal, főleg amiket én csinálok. Csak tudni akartam, hogy van-e valami... gyógynövény, valami egyszerűbb keverék vagy módszer, ami még hasznos lehet. Vagy van-e kevésbé kockázatos az altatóitalnál.
 Elhallgatott, amikor Benett a "durvább bájitalok" téma felszínét karcolta. Együttérzően bólintott. Neki is voltak titkai. Éppen ezért tisztelet ébredt benne a másik iránt, mert felismerte a helyzetet és az alapján ha csekély mértékben is, de megnyílt Zalán felé.
 Turkált kicsit a könyvkupacban, hogy egy bizonyos fejezethez lapozhasson egy bizonyos könyvben és felmutathassa azt.
 - Talán ez lehet az az enyhébb alvássegítő, amiről beszéltél? - megint kérdésáradat készült előtörni belőle, de minden erejével azon volt, hogy ne zúdítsa az összeset egyszerre Benett nyakába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=845799#post845799][b]Ivanich R. Benett - 2022.04.20. 22:07[/b][/url]

Nem akarom én őt olyanról faggatni, amiről nem szívesen beszél. Az emlékeztetne a tipikus tanári viselkedéstípusra, amitől mindenki a falra mászik, én viszont jobban szeretném, ha egy fiatalos valakinek vésődnék bele a kastélybeli diákság emlékezetébe. Ha már a beszélgetésünk kezdetén, mindenfajta előzmény nélkül leszögezte, hogy nem iskolai feladat a kutatómunkája, akkor kizárásos alapon vagy másnak segít, vagy saját magán. És, ha kissé jobban belegondolok, azt hiszem kezdem is érteni, hogy honnan fújhat a szél. De elővigyázatossági okokból várok, hátha megerősít.
- Kár, hogy már kiszálltam az üzletből. Egy időben valóságos ügyfélkört építettem ki magam köré - sóhajtok fel szomorúan, ahogy az idő gyorsasága jut eszembe, na meg a sok régi barát, akikkel megismerkedtem így, s most már többükkel megszakadt a kapcsolat. Nem egyik napról a másikra, de amikor kikísérleteztem a számomra megfelelő dózisú bájitalt, nem voltam rest pénzért, szívességért cserébe megosztani azt másokkal. Akiket szimpatikusnak találtam. - Szerintem is jobb, ha valami biztonságosabbal kezdesz. Gyengébb ugyan a hatásfoka, de mindig az egyéntől függ, hogy kinek hogyan reagál a szervezete az adott összetevőre - folytatom tovább az okoskodást, és tényleg úgy hallatszik kívülről, mintha egy idős professzor bújt volna belém.
- Hasonló, igen. Némiképp feldobva - nyugtázom az elém tett oldalt. - De a gyógyítók is tudnak segíteni, ha bizonytalan vagy. És ha az idegességtől van, vagy szorongsz, akkor kezdetben a Goulens-bájitalt is megpróbálhatod, hozzá borsmentából vagy levendulából készült teával. Mármint, ha az okokat tudod, a tüneteket is könnyebb lesz kezelni - lassan, s egészen halkan beszélek hozzá, még közelebb is hajolva kissé. Lesütött szemeim sugallják, hogy próbálok diszkrét lenni, de azt hiszem sejtenie kell, hogy melyik jelenségre célzok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=845907#post845907][b]Hollósi Zalán - 2022.04.22. 22:38[/b][/url]

  Egyik kezével egy másik könyvet lapozgatott, hogy tovább keresgéljen, onnan küldött sanda oldalpillantást Benett felé.
 - Kicsit sem hangzott úgy, mintha házirendbarát tevékenységet folytattál volna. Nem néztem volna ki belőled. - Az ajka sarkában bujkáló félmosoly árulkodott arról, hogy kicsit lenyűgözték az imént hallottak. Magából sem nézte volna ki még elsőben, hogy ő valaha a szabályok ellen fog cselekedni időnként. Mindig is a fair play híve volt, de már ráismert, hogy vannak olyan dolgok, amikhez nem vezethet el a szabálykövető ösvény. Persze lehet, hogy tévedett Benettet illetően. Majd az idő és a szavak úgyis finomabbá őrlik nyers feltételezéseit a fiút illetően.
 - Nem tudom, mi miatt van. - suttogta halkan fejét leszegve. Még a maga elé tartott olvasmányt is megemelte enyhén, hogy arcát takarja vele. Csak most gondolt bele, Benett talán azért beszélt már az elejétől célirányosan róla, mert voltak élményei és emlékei arról, milyen, amikor Zalán a körletükben okoz álmatlan éjszakát nem egy háztársának a kiabálásával.
 Letette a könyvet, hogy ujjait a halántékára szoríthassa. Csak akkor nyitotta szólásra ajkait, amikor már negyedjére simított végig az apró hegen, amit még Augustine okozott neki.
 - Nem akarok gyógyítót. Meg azt sem, hogy erről bármelyik tanár... - torkára forrt hangja a felismeréstől. Beesett szemeiben ijedtség csillant. Épp egy tanár ül előtted.
 - Kérlek ne mondd el Adler profnak - nyögte megsemmisülten. Kérlelőn pillantott Benettre, mert az észérvek csökönyösen tiltakoztak megnyilvánulni a fejében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=846047#post846047][b]Ivanich R. Benett - 2022.04.28. 01:17[/b][/url]

Pirultan sütöm le szemeim, s ahogy tarkóm vakargatva a magyarázaton gondolkodom, érezhetően szaporább lesz a szívverésem is. Nem biztos, hogy ezeknek a részleteknek most kell rólam kiderülniük az alattam jövő évfolyamok diákjainak, de aztán azzal nyugtatom magam, hogy tulajdonképpen soha sem titkoltam ezt a tevékenységet.
- Én csak segítettem azokon, akik kérték - vonok vállat vigyorogva, s még a karjaim is látványosan széttárom. - Amúgy meg... szívesség volt. Máskor meg ők segítettek másban, amiben jók voltak, ha olyan volt. Így megy ez... De nem rémlik, hogy kimondottan megsértettem volna a házirendet - mosolygok szemfülesen. Úgy látom, Zalánt érdekli a téma, ezért némi hatásszünetet tartok, de látszik rajtam, hogy a gondolataimat szedem épp össze. Vacillálok is nagyban, hogy elmondjam-e, de ha már ennyire témánál vagyunk, végül legyintve kiegészítem a mesém.
- Eszembe jutott valami. De tartsd a szádat - bánom is én, ha kiderül, elévült a dolog, és bizonyíték sincs rá. Majd azt mondom a vezetőségnek, hogy lódítottam, pedig igaz az utolsó szóig. - Na szóval. Még elsős koromban lehetett, hogy az egyik fiúval betörtünk Várffy szertárába, ahonnét elcsentünk két tetszőlegesen választott bájitalt, amit ő a diákoktól csórt el, és amikről fogalmunk sem volt, micsodák... De fiatal voltam és befolyásolható, úgyhogy felhajtottam az egyiket. Öregedtem is tőle vagy hetven évet, a társam pedig képtelen volt értelmes mondatokat kiejteni. De túléltem, mint látod - húzom ki magam büszkén, és elnevetem magam a nosztalgikus emléken.
Feszülten figyelem, ahogy gyötrődik magában. Elmondja-e, vagy sem. Talán az előbbi történetem miatt bizalmat szavazott. Jó is, hogy oldottam vele a hangulatot, mert most elkél a segítség. Idegesen tördelem az ujjaim, keresve a megfelelő szavakat, aztán kínosan elhúzom a szám a tanár résznél, bár pár pillanatig elmélyülten kell gondolkodjak, nem esik le ugyanis egyből, hogy ő miért ijed meg, s hogy már én is a tanárok közé tartozom. Valahol.
- Nem mondom - ígérem meg neki komoly hangon, mélyen a szemébe nézve. - Nem akarlak megijeszteni, de sokan hallották, biztosan megy a pletyka. Amúgy ismerek valakit, aki szintén rosszul aludt, furcsákat álmodott, mígnem kiderült, hogy a látnoki képességei jelentkeztek - tűnődöm el, s kíváncsian nézem Zalán reakcióját, talán itt van a kutya elásva. Vagy csak jobban ráhozom a frászt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=846051#post846051][b]Hollósi Zalán - 2022.04.28. 11:59[/b][/url]

  Közelebb hajolt, hogy jobban fülelhessen. Jót szórakozott a történeten és ez látszott is rajta. Muszáj volt szája elé emelnie a kezét, hogy ne nevessen fel hangosan, mert elképzelte Benettet vénséges öregemberként. Tiszteletreméltó szakálla volt, ennek ellenére mulatságosan mutatott az összkép a fejében.
 - Én még meg sem ittam az egyik főzetemet, de majdnem magamra robbantottam vele a bájitallabort. - fűzte hozzá cinkos vigyor kíséretében. Móric értetlen ábrázata a műsora láttan egyből felütötte fejét emlékei közt. Megint nevetnie kellett.
 Megnyugodott kissé, amikor a fiú biztosította arról, hogy tartani fogja a száját. Ez a nyugalom alig pár másodpercig tartott, mert utána folytatta valami... valami olyasmivel, amit Zalán egyáltalán nem szeretett volna hallani.
 - Nem - csapta össze a könyvet maga előtt hirtelen mozdulattal. - Ez nonszensz.
 Felállt a helyéről és remegő kézzel szedelőzködni kezdett. Autumn szavai jutottak eszébe a próféciákról, ami elegyedni kezdett Oláh tanár úr átható tekintetével, amit a vizsgáján szegezett rá. A groteszk reccsenés hangja, amitől  minden alkalommal kénytelen volt felriadni álmából.
 - Még ha van is relevanciája a látomásoknak - suttogta sietve, míg behányta a kacatjait a táskájába. - Nem én leszek az a szerencsétlen, akire ez igaz lesz.
 Az egyik könyv felett elidőzni látszott a pillantása, végül felnyalábolta azt is, hogy kikölcsönözhesse. Feszülten szusszantott egyet. Benettre siklottak beesett szemei, csak egy pillanatra, mielőtt elindult volna, hogy kikerülve őt a kijárat felé vegye irányát.
 - Ne haragudj. Hiba volt felhoznom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=846116#post846116][b]Ivanich R. Benett - 2022.05.03. 01:44[/b][/url]

- Na látod, mindenki csinál hülyeségeket. Még a levitások is. Csak mi próbáljuk tudományos köntösbe rejteni... - emelem fel mutatóujjam tudálékosan. Bárki is merészeli számon kérni a múltbéli csínytevéseim, azért előbb nézzen az illető magába. És egyébként is, a varázsvilág felfedezése tök jó buli. Nekem mindig kényszerem volt arra, hogy pótoljam az elmaradást, amit a mugli környezetben töltött gyerekkor okozott, és irigykedve néztem azokat az aranyvérűeket, akiket születésüktől fogva körülvett a mágia. Utólag visszagondolva, ennek így kellett történnie. Mert akkor nem lettem volna ennyire szorgalmas, kitartó, megfelelési vágytól fűtött. És talán most nem ülnék itt gyakorlótanárként sem.
Szemeim óriásira kerekednek el, mert hosszú pillanatok múlva sem értem, mi váltja ki Zalánból ezt a gyerekes viselkedést. Tudom, borzasztóan érzékeny fiú, ebben talán hasonlítunk, de szavak elől menekül. Ennél azért több esze kellene, hogy legyen, bár ezt nyilván nem vágom a fejéhez. Sajnálom őt, hogy ennyire magamra haragítottam, és gyötörni kezd a bűntudat. Nem állok én olyan ember hírében, aki megbánt másokat, nem is tudom elviselni az ilyet. Amíg tehát szedelődzködik, a meglepettségből kizökkenve végül megrázom a fejem, és marasztalóan megfogom a csuklóját, amikor egy óvatlan pillanatban a könyveiért nyúl.
- Ülj vissza, hé! Ne hívd fel jobban magadra a figyelmet - pillantok magunk köré idegesen, kíváncsi szempárok után kutatva, de látszólag mindenki elmerült a könyvlapozgatásban. - Azt hiszem, félreértesz. Csak hangosan gondolkodtam. De annak nincs sok értelme, ha most elmész. Inkább hagyd, hogy segítsek rajtad - győzködöm, de látszólag menthetetlen a helyzet. A kijárat felé igyekszik, én viszont nem akarom erővel feltartani. Ha menni akar, menjen. Csak nézek ki a fejemből, bambán, fel sem fogva, mit tettem. Egy meggondolatlanul kiejtett mondat... Talán még megbocsát. Ezekben nagyon rossz vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=846123#post846123][b]Hollósi Zalán - 2022.05.03. 11:30[/b][/url]

Benett mozdulata váratlanul érte, az induláshoz vett lendülete majdnem kirántotta karját a fiú ujjai közül.
 - A figyelmük már évek óta rajtam van, de annyi fogalmuk lesz mindig is az igazságról, mint kelpinek a szárazföldről. - motyogta ingerülten, majd kezét megpróbálta nyomatékosan, de semmiképp sem akaratosan szabaddá tenni. Halk léptekkel kikerülte Benett székét, az utolsó mondatait csak menet közben kapta el fél füllel. Már két könyvespolccal is odébb járt, farkasszemet nézett a kijárattal, amikor az észérvek a fejében elkezdték kongatni a vészharangot.
 Valaki segítséget ajánl neki, ő meg most hagyja faképnél, mint valami sértődős kisgyerek. Tényleg Winter elméletének akar bizonyítékot állítani? Hogy nem több egy egyszerű kölyöknél? Olyan ideák után fut, amik elérhetetlenek, hogy aztán kifogásként szolgáljon az minden kudarcára. Nem tudod ezt egyedül megoldani, Zalán. Fogynak a lehetőségeid.
 Kelletlenül a plafon felé emelte tekintetét, majd ujjait orrnyergére szorítva fordult vissza lendületesen, sietve. Mielőtt még megint meggondolná magát és ostobaságot csinálna.
 Szó nélkül vetődött vissza Benett mellé a székre, először csak megfontoltan meredt maga elé. Amikor végre kinyitotta a száját, akkor is elakadt párszor, annyiféleképp akarta elkezdeni a mondatot.
 - Ez... ez nem... látomás - a szó maró savként égette a nyelvét, vonásai is tükrözték hogy kellemetlenül érzi magát. - Ezt az elméletet... félretéve is tudnál esetleg... - vett egy mély levegőt, mert nem gondolta, hogy ezt valaha ki fogja mondani - segíteni nekem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=846171#post846171][b]Ivanich R. Benett - 2022.05.05. 01:34[/b][/url]

Ez úgy hangzik, mintha üldözési mániája lenne. Lehet, hogy szemmel tartják őt, de biztos vagyok benne, hogy a vezetőség részéről ez egy jó szándékú figyelemmel kísérés, ami alapján ha elfajulnak a dolgok, készek segítséget nyújtani fentről. Hogy a diákság miként kezeli ezt a jelenséget, az már sokkal izgalmasabb kérdéseket vet fel. Tudom, mit érezhet, és hogy miért lett ilyen csekély idő alatt indulatos velem szemben. Gondolom fél attól, hogy elítélik, megbélyegzik, címkét akasztanak rá. Amennyire tudtam, én is menekültem a reflektorfény elől. Nem attól, amelyik a próbatermünkben vetül ránk, mert az még semmi ahhoz képest, ahogy a falakon belül terjednek a különféle fűszerezésekkel tarkított spekulációk. Engem is járatott már le Edictum újságcikk, hogy is felejthetném el azt a karácsonyi bált... Szóval jobb, ha kerüli a helyzeteket, de ha szigorú vagyok, a könyvtári elviharzásából is lehetne anyag, szóval... Megrázom, majd lehajtom a fejem, és már kész vagyok beletörődni a távozásába, amikor némi hatásszünet után, voltaképp filmszerűen dönt a visszatérés mellett. Köszi!
- Jó, akkor nem az - vágom rá gyorsan, ahogy hálálkodóan csillogó szemeimmel végignézek rajta ültemben. Minden szavam igyekszem gondosan megválogatni most, ezért is hagytam, hogy megtalálja a megfelelő kifejezéseket. - Persze, legalábbis megteszem, amit tudok. És csak remélni tudom, hogy használni is fog - veszek egy nagy levegőt. Ez egy kissé burkolt felelősségkizárás.
- Készítek egy gyengébb adagot. Egy hétig elleszel vele. Szeretnéd? - kérdezek vissza, ahogy gondolkodóba esem. - De mondd, ha másféle segítségre gondoltál. Sajnos pszichológus nem vagyok, de azt hiszem, pedagógus-hallgatóként azt is mondhatom, hogy ha bármi baj van, nyugodtan megoszthatod. Én még egy fokkal közelebb állok a diákokhoz, mint a többiek - kacsintok rá cinkosul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=846201#post846201][b]Hollósi Zalán - 2022.05.05. 22:09[/b][/url]

Benett lelkesedése annyira meglepte, hogy szabad kezével alig észrevehetően belekapaszkodott az asztal szélébe biztosítékképp, ha megint el akarna menekülni. Kicsit abszurdnak tűnt a jelenség, hogy kettejük közül ő tűnik kevésbé boldognak, de nem tette szóvá. Sűrű pislogások közepette hagyta, hogy a nyakába tóduljanak az információk. A pszichológus szó hallatán habogva közbevágott.
 - Nem, semmi pszichológus, azt nem... - motyogta sietve Benett utolsó mondatával szinkronban. - Megköszönöm a bájitalt is, csak hadd legyek ott, amikor csinálod. Mármint nem mintha nem bíznék benned, vagy ilyesmi, csak szeretem látni, mi kerül bele, tudod.
 Csend férkőzött kettejük közé, ami kellett is oda abban a pillanatban, hogy megemészthesse a hallottakat. Ujjaival az asztallapon kezdett dobolni, mérlegelve a jelenleg meghozott döntését. Meg kell próbálnia, ezt muszáj megértetnie magával.
 - Oké. Csütörtök? - kérdezte halkan, hátradőlve a székében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=846522#post846522][b]Ivanich R. Benett - 2022.05.17. 09:48[/b][/url]

Van valami nyugtalanító abban, ahogy Zalán fel tudja kapni a fejét bizonyos szavak hallatán. Nem azon filozofálok különösebben, hogy milyen lelki traumái lehetnek, amik kiváltják ezt a reakciót nála, egyszerűen csak kényelmetlennek hat az érzés, hogy duplán meg kell gondoljam a mondandóimat. A szavaimnak súlya van. Amúgy is, de most főleg.
Jó érzéssel tölt el, hogy rábólint a bájitalomra. Igazán elégedett csak akkor leszek, ha már használja, és segít neki valamelyest a gondjain. Csodát nem ígérhetek persze, de lelkesen beavathatom őt a főzet rejtelmeibe, ha kéri. Magyarázatára összeráncolom a szemöldököm. Nem tűnik meggyőzőnek az indokolása. Mondhatná teljesen nyugodtan, hogy még nem mer bízni bennem, vagy azt is, hogy meg akarja tőlem tanulni. Mégis jobbnak látom nem fennakadni ezen, mert a sértődés esélye már így is eleget lógott a fejünk felett.
- Háát jó, ahogy gondolod - dörmögöm a magánhangzókat elnyújtva. - Beszéljünk meg egy időpontot, aztán ha szabad a labor, ott könnyedén meg tudom mutatni. Még megejtek előtte egy beszerző-körutat a hozzávalókért - kezdem máris csikorgatni az agytekervényeimet, hogy felidézhessem a szekrényemben heverő készletem állapotát. De annyira fáradt vagyok, hogy tényleg csak megsaccolni tudom a jelenlegi mennyiséget.
- Órák után várlak - nyugtázom, és remélem, hogy nem fogom elfelejteni. Aztán jobbnak látom felállni a székből. Tudom, hogy még lenne itt egy kis dolga, ezért hagyom őt kibontakozni. Engem pedig a szakirodalom-polcok csalogatnak vissza, hogy dolgom végeztével én is elhagyhassam a könyvtárat.