33. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Somogyi Zente Domokos
Diák Levita (H), DÖK tag, Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 132
Írta: 2021. április 11. 13:38 | Link



Három percig voltam abban biztos, hogy én szeretnék iskolaelső lenni. Aztán mikor megláttam úgy az éves tananyagot, rájöttem, hogy idén sem én leszek. A tavalyi évben a navinések közül kerültek ki az elsők, ami engem nem zavart, de ugye van az a tipikus nézet, hogy hát ez jobban illet volna a mi házunk egy tagjához. Oda se neki! Majd idén, valaki. Hátha megpróbálom, még addig alszom rá sokat. Úgy hónapokat.
Mégsem veszem fél vállról az egészet. Az oké, hogy a teremben edzek néha, megint, meg Darya is tanít nekem dolgokat, de az eszemet is karban kell tartani, vagy hogyan is mondják. Büszke lenne a mondatra minden kék, irány a könyvtár! Könyveket és papírt tettem a táskámba, lesz mit leadni már most így az elején is, annyi szent. Tüske dobozát is elteszem, van benne neki nasi, egy kis tálka a víznek, azt magamnak is teszek, némi szőlőcukor kíséretében. Kezembe veszem végül pajtásomat, mert méltánytalanul kevés órára vittem magammal mostanság és már hiányoltam. Így indulunk el a körletből, bár nem tartottam meg a magamnak tett ígéretem, miszerint a nyakamba akasztok egy táblát: nem, nem harap és nem is szúr meg sosem. Mondjuk ezt is meg kellett tanulni, de nem nehéz, ha valaki, történetesen én, sokat tanultam az alatt, mióta velem van. Mind a négyünknek van valami kisállata, Domca macskája vicces, amikor megpróbál vele játszani, aztán fújtatva elmenekül, mert bizony, megböki az orrát akaratlan. De mindig kisimogatom belőle a traumát.
A könyvtárhoz érve lépek be, majd kettő könyvet veszek elő, amikre már nincs szükségem. Gyorsan lerendezem a visszaadás menetét, majd távozok, hogy válogassak és kitaláljam, melyiket kell majd el is vinnem. Három került a kezembe, majd a negyedikért nyúlok, amikor a színes tincseket szúrom ki az egyik asztalnál. Hah! Kerestem már őt egy ideje, bár nem beszéltünk sokat, feltűnt valami, ami eszembe maradt a szünet alatt is. Most nem látom mellette az álmos fiút, így nem fogok zavarni, ha kicsit odamegyek. Tüske a könyvhalom tetején ül, így mikor odaérek, óvatosan teszem le és könyvtár-hangerővel szólok a lány felé.
- Szia! - csusszanok le az egyik székre. - Nem zavarok? - remélem. Hát most már mindegy. - Csak gratulálni szeretnék az iskolaelsőséghez! Találtam is neked valamit - nem akarom a másik lányt is felkeresni, de ez feltűnő volt otthon, így eszembe jutott. Keresgélek egy kicsit, majd előkerül egy tolltartó, tele ceruzákkal, mindennel, amiket összeszedtem az idő alatt. Keresek, majd végül két, mugli golyóstoll kerül elő belőle. - Tavaly voltunk egy kiállításon, és neked ugye Anubisz lóg a nyakadban. Na, én ezeket sose használtam, de neked szeretném adni - teszem le a két tollat. Tipikus szuvenír, nem nagy dolog, de a mintája igen. A szem, a sakálfej, a kiállítás tematikája és világa köszön vissza róla. Az egyiken még egy kis apró lánc is lóg, amin Hórusz-szem fityeg. Csak azért vettem meg, mert tetszett, de aztán el is felejtettem. Tüskét veszem el végül az asztal közepéről és teszem vissza a könyvekre.
- Hát, nem nagy dolog, csak gondoltam, neked jobban való, mint nekem - vonok aprón vállat végül.
Hozzászólásai ebben a témában
Havas-Mezei Margaréta
Mestertanonc Navine (H), DÖK elnök, Uralkodó Unikornis, Elsős mestertanonc


Kisvirág ... Kis unikornis ... Tündérke
offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 444
Írta: 2021. április 11. 16:02 | Link

Zente és Tüske
... könyvtári nyugalom … inkább meglepetés … aktuális


Tollam végét rágva meredek az előttem heverő jegyzeteimre. Igyekszem a leírt címszavak alapján memorizálni Jormungand történetét és a köré épített történetet, ami nagyon izgalmas, nagyon szeretem a tárgyat is, komolyan, mindössze valamiért az agyam nem szeretné azt, amit én szeretnék, így mindig valahol máshol kötök ki. Leginkább ott, amikor Kende az évnyitón széles mosollyal gratulált nekem, és nem elég, hogy amúgy is elvörösödve fogadtam több helyen is a nevemet, majd a Navine vezetőségtől az Uralkodó Unikornis titulust, de még Kende is rátett egy lapáttal. Féltem, hogy ott helyben komolyan kiájulok a sorból, pedig két hét is eltelt a tanévkezdés óta. Én meg… én meg reménytelen vagyok, hogy ennyitől is képes vagyok ilyen mértékben zavarba jönni. Alsó ajkamba harapva sóhajtok egy nagyot, majd lehunyt szemekkel csóválom meg fejemet. Elég volt ebből, koncentrálnom kell, mert megfogadtam, hogy idén még jobban odateszem magam és anya büszke lesz rám. Határozottat bólintva fordulok vissza jegyzeteim fölé, majd fordulok is felfelé, ahogy megszólítanak. Megszeppenek, majd mosolyodok el kedvesen, ámbár nem az igazi, hiszen meglepettségem még így is kitart.
- Szia - válaszolnék, hogy nem, de már helyet is foglal, így csak mosolyogva megcsóválom a fejem, hogy a mozdulat után tűrjek fülem mögé egy kék tincset. Majd akadjak meg a mozdulatban. Nagyot nyelek, ahogy kikerekednek a szemeim és inkább jegyzetemre esik tekintetem Zentéről. Gratulálni az iskolaelsőséghez. - Ó, igen. Köszönöm szépen, de én… - akadok meg ismét, mert már a táskájában turkál és kap elő belőle egy igen jól kitömött tolltartót. Értetlen, félrebiccentett fejjel nézem a rengeteg tollat és ceruzát, amik minden színben pompáznak, míg végül elő nem kap kettőt. Azonnal megakadnak kékjeim a mintákon, ajkaim is elnyílnak egymástól, csakhogy még inkább látható legyen lenyűgözöttségem. - Azt-, húha. Én… jaj! - temetem tenyereimbe arcomat zavartan. - Köszönöm szépen! - engedem le végül kezeimet. Az asztalon teszem őket egymás mellé, jobbal kezdem el birizgálni bal kezem ujjait. - Köszönöm, nagyon kedves vagy, de igazán nem kellett volna, én… szóval köszönöm - mondom még egyszer, most már tényleg utoljára, majd mosolyodom el végül a sünin, aki szökni próbál. Alsó ajkamba harapok, bizonytalan nyúlok a tollak felé, hogy szemeim előtt forgatva őket szélesedjen a mosolyom. - Nagyon tetszenek. Igazából gyönyörűek - ejtem ki az utolsó szót teljes átéléssel és halkan, ahogy Anubiszra esik tekintetem. - Mi járatban erre? Tanulni jöttetek ti is? - csúsztatom a tollakat táskám legkisebb zsebébe, hogy véletlen se essen bajuk, majd fordulok Zente felé ismét.
Hozzászólásai ebben a témában

I am grateful
that my suffering,

did not force me to become cruel.
Somogyi Zente Domokos
Diák Levita (H), DÖK tag, Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 132
Írta: 2021. április 12. 20:27 | Link



Jó, egy kicsit sietve ültem le, meg se várva, hogy annyit mondjon, hogy kakukk. Elnézést kérő pillantással nézek felé, hogy ezt most nézze el nekem. Kicsit nehezek voltak a könyvek és nem akartam, hogy billegjen annyira a kezemben, hogy Tüske a földön kössön ki
- Klassz ez az kék szín. Tetszik – bólogatok, hogy levitához méltó lenne, igaz, ő unikornis, nem szfinx, de oda sem neki. Nem ezek teszik az embereket jobbára azzá, amik, mert tessék, simán lepipált minden okost. Emlékszem, mennyire duzzogtak páran nálunk az asztalnál, amikor bejelentették. Volt, aki csak egy vizsgával csúszott le és ahogy ő mondta, alig pár pont kellett volna ahhoz a K-hoz. Bár akkor is csak egyenlő lett volna velük. Én nem voltam mérges, tapsoltam sokat és kész. Nem értem, mire jó irigy lenni, nekik is ugyan annyi lehetőségük volt.
- Ugyan, ugyan – keresek nagyon, fel sem nézek. Ne szabadkozzon, erre gratulálni kell és kész. Nekem is jól esne, még ha tagadnám is, ha megtörténne. Bár az is jó volt, amikor a jó jegyek miatt veregették meg a vállam, szóval, majdnem ugyan olyan érzés, csak nem mondta be a nevemet az igazgató úr. Túléltem. Végül csak megtalálom, amit kerestem, egy pillanatra úgy tűnt, hogy eleve bele se tettem, akkor meg jaj nekem, mit ígérgetnék itt. Ciki lenne, hogy később, következő találkakor adnám, de nem az, mert most sikerül. Csupa öröm. Igazából az, ahogy az arcán látom, hogy tényleg meglepődik, pedig, apróság. Szabadkozik is rendesen, de nem engedek belőle, azok már az övéi.
- Naaa, nyugalom. Nem kényszerből adom – néha csinálok ilyet, amikor sok holmit gyűjtök be, de rájövök, nem kell. Adtam már pólót Hunornak, mert nekem se nem állt jól, se nem tetszett, vagy éppen amikor tekergetős gombócból lányos dolgot kapok, azokat is. Szóval, mondhatni, kész öröm velem néha. – Én nem írtam velük, csak kipróbáltam. Hozzád jobban illik, nagyon megy a nagyláncodhoz is, például – mert az annyira fontos egy iskolában, minthogy melyik cipőhöz melyik táska illik. Nem foglalkozom ilyenekkel, csak a zavarán szeretnék enyhíteni. Nem akartam gondot, tényleg nem. Csak örömöt.
- Használd egészséggel – mondhatnám, hogy írjon velük vizsgát, de nem lehet, ott puskázást gátlóval kell mindent. Kérdésére nézek a kispajtásra, akinek gyorsan pár nassolnivalót veszek elő, leterítek egy papírzsepit és óvatosan rátéve, hagyom falatozni.
- Igen. Nem akarok elúszni a beadandókkal meg itt-ott kiegészítem a jegyzeteket néha. Domca tanította, csak hát nem mindig van kedvem hozzá – igen, a motivációm sokszor nem a legszebb. – Nehéznek tűnik a harmadik év. Neked az volt? – érdeklődöm, meg veszek magam elé egy könyvet és felnyitom a tartalomjegyzéknél. – Szerinted én tudnék kviddicsezni? – én sejtem a választ, de na. Hátha.
Hozzászólásai ebben a témában
Havas-Mezei Margaréta
Mestertanonc Navine (H), DÖK elnök, Uralkodó Unikornis, Elsős mestertanonc


Kisvirág ... Kis unikornis ... Tündérke
offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 444
Írta: 2021. április 18. 18:30 | Link

Zente és Tüske
... könyvtári nyugalom … inkább meglepetés … aktuális


Akaratlan nyúlok színes tincseimhez, amikor megdicsér. Bólogatva köszönöm meg neki, mert nekem is nagyon tetszik, kár lenne tagadni. Valamiért megfogott ez a kék. Talán azért, mert kicsit az óceánra emlékeztet azzal, hogy fentről lefelé világosodik, mégis sötét marad. Kedvelem. Azt már annyira nem, hogy hebegek-habogok neki, mint akinek elmentek otthonról, mert annyira zavarba hoz azzal, hogy hozott nekem valamit. Jól esik, szívem is hevesebben dobog tőle, de hát soha nem gondoltam volna, ráadásul… nem is tudom. Ez a fajta közvetlenség nekem új, pedig egy ideje a kastélyba járok, de talán ezért nem is tudok vele hirtelen mit kezdeni, csak magamat egyáltalán nem meghazudtolva köszönöm meg Zentének a tollat vagy hetvenszer. Ennél kellemetlenebb úgysem lehet.
- Köszönöm még egyszer. Tényleg - nyúlok medálomhoz, miután elraktam a tollakat biztos helyre. Így legalább nem kell elmennem a faluba tollat venni, mert kaptam. Az előző már kifogyóban van, néha már nem is hajlandó fogni, csak ha firkálok vele valahova, aztán folytatom az írást. Ő így szerez motivációt biztos a működéshez. Érdeklődő tekintettel hallgatom Zentét, majd megértően bólintok is egyet. Igen, a beadandók elég nehezek tudnak lenni, ha egyszerre halmozódik fel sok.
- Naaaaa - nevetek fel halkan arra, hogy nincs kedve hozzá. - Lebegjen az a szemed előtt, hogy magadnak könnyíted meg a későbbiekben. Ha szeretnéd, és valahol elakadsz, keress meg és segítek - mosolyodom el kedvesen. Fejemet a plafon felé emelve gondolkodom el ráncolt szemöldökkel. Hogy nehéz-e? Igazából nézőpont kérdése, hiszen én a harmadik évet kétszer jártam, így a jegyzeteimet kiegészítettem csupán, ahogy Zente is, de az érdemi információk megmaradtak igazából. De ha ezt nem nézem, akkor sem volt megerőltető szerintem. Fejemet ingatom meg végül. - Szerintem nem. Legalábbis nekem egész könnyen ment az év. A tanárok abban az évben még kicsit gyerekként kezelnek minket, de már nem annyira, hiszen közeledik a VAV, mégsem engednek annyira szabadjára - vonom meg vállamat kicsit, mert nem tudom, hogy ez így érthető-e. Nem is lényeges, mert jön a következő kérdés, arcomra pedig kiül a meglepettség.
- Igen - bólintok egy határozottat. - Szeretnél kviddicsezni? Az nagyon izgalmas - bár én eddig egy meccsen voltam kint, és akkor is leginkább eltakartam a szemem, de tényleg izgalmas volt.
Hozzászólásai ebben a témában

I am grateful
that my suffering,

did not force me to become cruel.
Somogyi Zente Domokos
Diák Levita (H), DÖK tag, Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 132
Írta: 2021. május 16. 17:44 | Link



Aki jobban ismer engem, már megszokta, hogy random adok dolgokat, ha csak apróságokat is. Egyszerűen sok van és sokfelé tudom pakolni, addig, ameddig meg nem unom. Nem adom ünnepnapokra, mert az olyan fura, de ha mégis úgy jön ki, csomagokat szoktam készíteni, amibe komoly ajándék mellé elférnek ezek az apróságok. Bár tudom, nem olyan megszokott dolog, hogy az ember ilyeneket mond és dolgokat az, ez inkább… ritka. Sokszor láttak bele már furcsát, hogy én szerelmes vagyok ebbe, abba, vagy éppen nyalizni akarok, ha idősebb. Pedig nem, nekem ebből annyi hasznom van, hogy nem kell tovább pakolgatnom ezeket, vagy portalanítani, semmi több. No meg az öröm, bár azt furcsa így kimondani. A lány zavarba jön, én pedig addig Tüskét bámulom, mert ilyenkor én se szeretem, ha néznek is mellé, elég megküzdeni a zavarral.
- Remélem fognak is, nem száradt be a tinta - erre mondjuk nem gondoltam, de a gyors két csík, amit egy lapra húztam vele, biztatóan erősnek látszott. Olyan régen sincs nálam, hogy évekről beszéljünk, szóval csak egészséges aggodalom az, hogy hasztalan volt ezeket felkapni és tovább adni olyannak, akinek fontosabb. Tollból sose elég, ahogy ceruzából sem, és bár nem festek, van egy hatalmas temperakészletem. Az mondjuk biztos jól fog még jönni, így egyelőre várok vele.
- Jó, jó, tudom - ingatom meg a fejem, hogy oké, tényleg nem a legjobb ok az, hogy nincs kedvem hozzá. Pedig valódi, mert amikor kényszerből kell, nagyon tudok “szenvedni” és minden mást csinálni. Volt, hogy jegyzetelés helyett inkább csak kiemeltem a lényeget a könyvben és abból olvastam, sosem írtam le végül. Aztán pechemre, pont az a jegyzet kellett volna kölcsön valakinek. - Na hát magamnak könnyíteni se jó, mert akkor megint nem lesz kedvem. De tudom, hogy kell, meg hasznos, így előbb vagy utóbb, megcsinálom - csak nem mindegy, hogy utolsó percben vagy éppen tökre időben van kész. A beadandóim élete is ilyen; ha a témát érdekesnek vélem meg izgalmasnak, másnapra kész, ha nem, akkor előtte éjjel fejezem be. Meh.
- Tényleg segítenél? Mármint, ha sok a dolgod meg a tanulnivalód, akkor nem kell, de ha mégis, akkor… hát élni fogok vele. Én nem vagyok olyan okos mint a levitások nagyjai - semmi bánkódás nincs a hangomban, tényként közlöm. Inkább figyelek a szavaira, miközben Tüskét veszem le a jegyzeteiről, amire épp most akart átköltözni ismerkedni.
- Bocsi, ma megint kalandor kedvében van - teszem vissza a könyvre, majd bólintok. - Ez egészen jól hangzik. Örülök, hogy nem idén van a VAV, de annak is, hogy nem jövőre. Akkor kevésbé nézek félve az évre - nevetek fel halkan persze, mert ez mégiscsak egy könyvtár.
- Áhh, nem hiszem. Csak keresek sportokat, amitől kicsit erősíteni tudom magam. Van pár apróság, ami miatt kellene - az nem biztos, hogy a repülés oldaná meg, de annyi baj legyen. - És te kipróbálnád egy meccs erejére magad?
Hozzászólásai ebben a témában
Havas-Mezei Margaréta
Mestertanonc Navine (H), DÖK elnök, Uralkodó Unikornis, Elsős mestertanonc


Kisvirág ... Kis unikornis ... Tündérke
offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 444
Írta: 2021. május 24. 20:44 | Link

Zente és Tüske
... könyvtári nyugalom … inkább meglepetés … aktuális


Egész hamar rájöttem, hogyha figyelek órán, akkor nem kell utána sokat szenvednem a tanulással, mert az órán elhangzott mondatok információkká állnak össze a fejemben, amiket pedig könnyűszerrel jegyzek meg. Nem véletlen, hogy rengeteg olyan óra van, amin csak kulcsszavakat jegyzetelek le, hogy azokat meglátva ugorjon be minden, ami elhangzott. Persze vannak olyanok is, amiknél ez egyáltalán nem működőképes, mert nem elegek a szavak ahhoz, hogy összeálljon a fejemben a tananyag, így ott rendesen kell jegyzetelnem, azokat pedig előszeretettel osztom meg évfolyamtársaimmal.
- Úgy értettem, hogyha most foglalkozol vele, akkor később nem kell - mosolyodom el kedvesen Zentére. Mert ez így van. Szeretek mindig a következő napra készülni, főleg tanítás után rögtön, mert akkor az agyam még a tanulásra van ráfókuszálva, és nem kell nagyon megerőltetnem magam ahhoz, hogy koncentrálni tudjak. Persze vannak olyan napok, amik kivételt éreznek, de akkor hétvégén vagy a szünetekben behozom a lemaradásomat. Apa mindig azt mondta, hogy sokkal egyszerűbb valamit fenntartani, mint mindig elölről kezdeni. És igaza volt. Ahogy mindig mindenben, ebben is igaza volt. - Persze, nagyon szívesen segítek, amiben tudok. Mik nem mennek annyira jól? Csakhogy ne akkor derüljön ki, hogy én sem jeleskedem belőle - mosolyodom el szélesen, majd ráncolom a szemöldökömet. - Ne mondd ezt. Mindenkinek vannak erősségei és gyengeségei - bólintok - magamhoz képest is - egy határozottat. Amikor nem ment valami, anya mindig elmagyarázta, hogy senki nem ugyanolyan, és bizony vannak olyan tantárgyak és alkalmak, amikor kiderül, hogy az ember miben jeleskedik és miben gyengélkedik. Ezek nem hátrányok, ezek így vannak, hiszen tényleg nem vagyunk egyformák. Mosolyom lesz ismét szélesebb, ahogy kicsit lehajolok, kinyújtva mutatóujjamat nyúlok Tüske felé, majd nevetek fel halkan.
- Kalandozzon csak - pislogok Zentére, mert egyáltalán nem zavar, hogy Tüske felfedező útra indult a jegyzeteim felé, amiken helyet is foglalt egy kis ideig, amíg Zente el nem vette onnan. - Nagyon megosztóak a vélemények a VAV-ról. Kicsit izgulok, hogy mi lesz velem jövőre, de majd kiderül - kuncogok fel halkan. Felesleges izgulnom előre, ráadásul tényleg úgy vagyok vele, hogyha az eddigi években egészen jól teljesítettem, akkor nem lehet baj, hiszen nem foghatnak ki rajtam. Gondolom ezt most, aztán majd meglátom a kérdéseket, és inkább kifutnék a teremből.
- Úgy gondolod ehhez a kviddics a legmegfelelőbb sport? Van terem erősítéshez a kastélyban, ha jól tudom. Próbálkoztál már ott? - abban biztos vagyok, hogy van, mert hallottam már róla, de elég rám nézni, hogy egyértelmű legyen mindenki számára, én nem nagyon használom. Egy erősebb széllökés képes lenne elfújni. Sőt… nem egyszer fordult már elő, hogy hatalmas szélviharban, miközben léptem, a szél elfújta a lábamat valamelyik irányba és előreestem. - Én? Neeeeem. Biztosan nem. A repüléstan például nem az erősségem. Sem a gyakorlatban, sem elméletben - sütöm le tekintetem egy pillanatra, de mosolyogva, majd pillantok vissza Zentére.
Hozzászólásai ebben a témában

I am grateful
that my suffering,

did not force me to become cruel.
Somogyi Zente Domokos
Diák Levita (H), DÖK tag, Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 132
Írta: 2021. június 13. 21:50 | Link



Én szeretem egészséges mértékben irigyelni azokat, akiknek ilyen jól megy a tanulás. Van motiváció, kedv, erő és ez meg is látszik. Én valamelyiket mindig elvesztem és utána már csak látványosan szenvedek a könyveim felett. Hol a falat nézem, hol azon gondolkodom, hogy merre csavarogjak, mit egyek a vacsoránál, tehát csupa totál haszontalan dolgon. És meg se jegyzem, amit olvastam, így aztán ott vagyok, ahol a part szakad – sehol. Órán változó, mert ki hogy adja elő. Amelyik unalmasabb, ott szinte mindenki elveszíti a fókuszt és csak a csengőt várom, várjuk, aztán tessék, megint sehol vagyok. Iskolaelső? Arról nem is álmodom.
- Ezt a nővérem is mondhatná, de tudom. Csaaak… nem mindig van kedvem és megszívom – eresztek meg egy apró kis mosolyt, hogy tudom miről beszél és tök igaz. Csak mikor kiadnak egy beadandót, mindig számolok, hogy jó, van egy hetem, sok napom, nem kell azonnal. Aztán pár nap múlva rájövök, hogy sok gyűlt fel és akkor pánikolok, hogy melyik lesz kész vagy egyáltalán lesz jó. Tavaly év elején igyekeztem leckefüzetet vezetni, felírni mi mikorra kell, majd betartani, hogy pár napon belül – már ha nem másnapra kell – meg is írni és akkor nem csúszok meg. Aztán a felénél ellustultam és nem írtam fel többet. Lehet megint el kéne kezdenem, maximum nem olvasom el utána, de elmondhatom, megtetettem amit tudtam.
- Ööö… hol is kezdjem – teszek úgy, mintha ábécé rendbe rendezném éppen, hogy mik is nem mennek. Annyira nem vészes, több olyan van, amivel többet kellene foglalkoznom, mint most teszem és akkor menne. - A Bájitaltan az nehéz, meg kicsit a bűbájok, Átváltozástanon a képletek nem mennek a fejembe. A többivel úgy megvagyok, most így hirtelen be sem ugrik – vakarom meg a fejem, hogy mi is van még hirtelen, de az évszámok is olyanok, hogy le kell ülni és bemagolni, másképp nem megy. - Tudom én azt, csak amikor sok gyűlik fel, úgy érzem, hogy én semmiben sem vagyok erős – fújok egyet. Akkor szerencsére elmúlik ez, amikor jó jegyet kapok mégis arra, amiről azt hittem, totál sületlenséget írtam bele. Mint a tavalyi vizsgám, ahol meg voltam róla győződve, hogy mugli történelmi dolgokat és évszámokat írtam a lapra, mert valamiért az ragadt meg. Aztán mégsem – egy-két helyen csak – és még a végeredmény is egész jó lett.
- Szerencsére nem eszik papírt. Ha szeretnél, ebből tudsz neki adni – veszem elő a kis tasakot, amiben hordom Tüske nasiját, mert chips-el és csokival nem kéne etetni őt, a rendes ételét meg nem dobozolom be és rakom a könyvek közé. Ez meg hamar megvan, le is teszem a lány keze ügyébe, ha szeretne sünt etetni.
- Az egyik srác az évfolyamban azt mondja, hogy trollal kell majd megküzdeni Sötét Varázslatok kivédésén. Végül is igaza van, mert nem akarunk trollt kapni a lapunkra, így küzdünk – neki néha vannak hülye elméletei, amiken jót lehet nevetni. Asszem totálisan naiv és elhiszi, amivel a felsőbbévesek meg szokták heccelni. Igaza van, még ráérünk ezen rágódni, úgyis akkor fog kiderülni. Pontosabban előtte, amikor majd úgy rimánkodom, hogy semmit sem tudok.
- Én nem tudom mi a legmegfelelőbb. Csak csomóan kviddicseznek, oda meg kell egyensúly – vagyis, én úgy láttam, amellett, hogy leverték egymást a seprűről szinte. - Igen voltam, de a legtöbb dolgot azt sem tudom, hogyan kell használni – vallom be, hogy hát oké, hogy azon a lábat lehet, meg a kart, de sose használtam, így csak álltam előtte, mint az a bizonyos birka a kapu előtt. - De majd megpróbálok elvinni valakit és társaságban könnyebb – mármint Tüske is az, csak vele nehéz beszélgetni. De vicces, amikor valahol ücsörög és nézelődik.
- Ó. Akkor sosem repültél vagy próbáltad ki, milyen lenne? - nem olyan vészes az, sokan nem tudnak, nincs ezzel gond. - Mondjuk amennyire elpüfölik egymást a meccseken, nem is bánom, hogy nekem sem megy – húzom el a számat, majd legyintek egyet. Nem való az se mindenkinek.
Hozzászólásai ebben a témában
Havas-Mezei Margaréta
Mestertanonc Navine (H), DÖK elnök, Uralkodó Unikornis, Elsős mestertanonc


Kisvirág ... Kis unikornis ... Tündérke
offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 444
Írta: 2021. június 30. 10:34 | Link

Zente és Tüske
... könyvtári nyugalom … inkább meglepetés … aktuális


Felnevetek azon, hogy nem mindig van kedve, de igyekszem hamar moderálni magam, mielőtt Házvezetőm küld ki a könyvtárból. Szám elé kapva kezemet nevetgélek halkan, oldalvást sandítgatva a férfira, majd vissza Zentére. - Ha nincs kedved azzal foglalkozni, akkor foglalkozz mással - hozzátenném, hogy kivéve akkor, ha mondjuk az a dolog éppen határidő előtt áll, de szeretném hinni, hogy Zente nem centizi ki ennyire a dolgokat. Azt valahogy a rellonosokból tudnám kinézni, nem egy levitásból, ámbár vicces, hogy Zente eddig mennyire nem illik bele a házakkal felállított sztereotípiákba. Nevetgélek még kicsit, majd minden figyelmemet Zentének szentelem, amikor elkezdi mondani, hogy mégis mikkel áll hadilábon.
Átváltoztatástanból még talán tudnék is neki segíteni, hiszen a képleteket csak megjegyezni kell, elmagyarázni pedig talán el is tudnám neki, de… - Megy a Bájitaltan, de nem vagyok belőle annyira jó. Mármint sikerülnek általában, de mindig olyan éppen hogy, tudod - billegtetem meg felé tenyeremet, miközben agyam pörög, hogy mégis ki jó Bájitaltanból. - Ne mondj ilyet. Biztos vagyok abban, hogy remekül teljesítesz - mosolyodom el kedvesen, majd villan fel a villanykörte a fejem felett. - Júj! - adok hangot is neki. - Tudom ki tudna segíteni Bájitaltanból. Ha szerencséd van, akkor tényleg segít. Volt egy Edictum cikk, amiben felsorolják, hogy ki miben tud segíteni, és Mórocz Móric elvileg remekel BIT-ből - végül is, ha elég bátor, akkor megkérdezheti. Szemöldököm szalad ráncba. - Ööö… aki sokat lóg Marina Darikkal. Ő az a Móric - kuncogok fel zavartan, mert hajlamos vagyok elfelejteni azt, hogy egyébként testvérek, és még ikrek is, szóval, ha látom az egyiket, majd pár perc múlva a másikat, nem biztos, hogy ugyanazt láttam. Nehéz dolog ez az ikerség. Legalábbis gondolom. Kékjeim csillannak fel a kis tasak láttán, majd nyúlok is érte vidáman, hogy kezembe öntsek egy kicsit és nyújtsam Tüske felé mosolyogva, majd Zentére emelve a pillantásom nevetek fel.
- Az nem lenne valami jó, mert akkor biztosan megbukok. Mármint hősiesen küzdenék, de egy troll? Remélem tényleg csak pletyka - gondolkodom el egyetlen pillanatra, mert tuti, hogy pletyka. Rendben, új tanárt kaptunk az évben, de nem úgy néz ki, mint aki valóban ennyire mély vízbe dobná a diákjait már az első vizsga alkalmával. Viszont igaz, hogy az is szempont, hogy az egyik legszükségesebb tantárgy, mert bármikor jól jöhet.
- Soha nem jártam még ott, szóval nem tudok segíteni, hogy melyiket hogyan kéne, de az remek ötlet, hogy mással menj! Biztos van valaki, aki szívesen segít - ebben sajnálatos módon nem tudok Zentének segíteni, de minden másban nagyon szívesen teszem. Elég szerencsétlen vagyok a mindennapjaimban is, nem hiszem, hogy nekem még edzeni kéne járnom. Valószínűleg nem csak a saját testi épségemet veszélyeztetném, hanem másokét is. - Nem nagyon, de valamiért nem is vonzz, őszintén szólva. Amíg kötelező volt, tanultam, de egyébként, nem is tudom… távol áll tőlem a repülés dolog - mosolyodom el szélesen.
Hozzászólásai ebben a témában

I am grateful
that my suffering,

did not force me to become cruel.
Somogyi Zente Domokos
Diák Levita (H), DÖK tag, Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 132
Írta: 2021. július 11. 19:46 | Link



- Mindig azt csinálom, csak a testvéreim nem hiszem, hogy örülnének neki. Mármint, akkor elég rossz jegyeim lennének, aztán én lennék az első Somogyi, aki bukdácsol, mert épp nem érdekli a tanulás – pedig, még azt sem mondhatom, hogy ezerrel hajtom a csajokat, ahogy Viktor mondaná, vagy lázadok és furán öltözök, mint az a srác az eridonban. Pedig akkor lehet elhinnék, hogy nincs kedvem. Hmmm. Felnyírassam a hajam? Az mekkorát szólna!
Elvetem a dolgot hamar, és ahogy elül a nevetgélés, én is kisandítok a könyvtáros felé, nehogy valami gond legyen. Nem szeretnék két mérges, szúrós szempárral találkozni, viszont úgy néz ki, ügyesek vagyunk és csendesek, nem vontuk magunkra a figyelmet, annyira.
- Ismerős. Bár egyszer átmarta az üstömet az egyik, mert nem figyeltem és kétszer tettem bele valamit… De na, megesik – vagyis jó esetben nem, kaptam is érte külön feladatot, szerencsére senki cipőjét nem rágta át, sem a kezét, szóval mondhatni, sikeres volt. Félig. Kár, hogy nem savakból kell vizsgázni, azt tök könnyű összedobni. Majd beadom szorgalminak, mint javaslat, sokan áldanának érte és szereznének vele jobb jegyeket.
- Áhh, elmúlik, csak akkor és ott ilyen… hiszti – ha lehet annak nevezni, de azt mondják, mi pasik hisztisebbek vagyunk, mint a nők. Lehet van benne valami, lehet nincs, nem jártam még utána. - Júj? - pislogok párat. Lehet valamit végképp rosszul mondtam? Vagy inkább a menthetetlenség esete? Kérdőn pillantok rá, pislogva, majd megvilágosodom. Beugrik a cikkből pár mondat, leginkább másik bekezdésből. - Áhh, hogy ő. Vagyis ugye, az egyikük. Mert ketten vannak. Én nem tudom őket megkülönböztetni – nem tudom mennyire szép dolog ez, de ikrek, a természet játéka ez, mintha örökké kettős látása lenne az embernek, hiába színjózan. Nem hiszem, hogy nekik ez amúgy sértés, sőt, valahogy úgy érzem, a szüleik után, akik majdnem teljesen egyforma nevet adtak nekik, még rá is játszanak. Én ennyire egyik testvéremre se hasonlítok, szóval, nem tudunk ilyet játszani bájital nélkül. Margaréta is kapcsol, és pontosít, így aztán hamar megvilágosodom.
- Így már tudoooom, köszi – ettől még nem biztos, hogy meg is teszem azt, hogy megkérem. Nem vagyunk haverok, de ellenségek sem, elrötyögök azon, ha ők valamit akcióznak és ennyi. Majd meglátjuk, mennyire esek bele abba, hogy nem tudok tovább haladni és mindenképp kell valaki. Nem a büszkeségem miatt, hanem mert szerintem a srácnak pont nem én hiányzok az életéből.
- Nyugi, nem, be se engednék az iskolába
– majdnem hozzáteszem, hogy „ugye nem?” de moderálom magam. Elnézem, ahogy Tüske felvidul és élénken szimatol, majd megindul a lány keze felé, ahonnan a finom falatokat reméli.
- Fogalmam sincs ki ért hozzá. De majd kiteszek egy menő plakátot, hogy edzőtársakat keresek. Aztán, majd állunk ott, mind, akik szintén nem tudnak semmit sem használni – nevetem el magam, mert el tudom képzelni, hogy nem a hurkás karú behemótok, hanem a hozzám hasonlók jönnének. Ülnénk a padokon és néznénk egymást, hogy akkor most? Hogyan és miképp? Mondjuk, jó móka lenne. Hmmm. Felírom fejben.
- Pedig nem vészes, néha jó. Persze nem gond ez, csak a kviddics mindig valami olyan téma, amiről mindenki beszél. Én is néha megpróbálom, aztán nem jövök rá, hogy végül miről is van szó. És valami más sport érdekel téged? Vagy csinálod is? - ha már itt vagyunk, miért ne jöjjön fel. Hátha valami könnyű és akkor arra kiírhatom a plakátomat.
Hozzászólásai ebben a témában
Havas-Mezei Margaréta
Mestertanonc Navine (H), DÖK elnök, Uralkodó Unikornis, Elsős mestertanonc


Kisvirág ... Kis unikornis ... Tündérke
offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 444
Írta: 2021. augusztus 5. 10:21 | Link

Zente és Tüske
... könyvtári nyugalom … inkább meglepetés … aktuális


Egyetértően, hümmögve bólogatok Zente szavaira, mert így valóban máris másképpen áll a helyzet. Az nem jó, ha a testvéreidhez méred magad, de megértem, hogy így tesz. - Arra nem gondoltál, hogy tőlük kérj segítséget? Biztos szívesen leülnének veled, hogy motiváljanak - mosolyodom el kedvesen, bár fogalmam sincs a testvérek közti kapcsolatról, csak annyi biztos, hogy sokan vannak. Szemöldököm szalad ráncba egy pillanatra, mert lehet úgy hangzik a mondat, mintha én nem szívesen… jaj, ne! - Nagyon szívesen tanulok veled egyébként a későbbiekben, ha segítség kellene és megkeresel - gyorsan fűzöm hozzá, mielőtt félreértenénk egymást. Egyre többen keresnek meg, és őszintén szólva nagyon jól esik, hogy rám gondolnak. Kendével kezdődött az egész, aki még mindig hadilábon áll a Sárkánytannal, annak ellenére, hogy azóta tanársegéd lett. Halkan nevetek fel, szám elé kapom kezemet.
- Szerintem mindenki járt már így - felelem mosolyogva. Ne mondja nekem senki, hogy nem rontott el borzalmasan már egy bájitalt, mert akkor őstehetségnek született, ami… nem mondom, hogy lehetetlen, de egyelőre elképzelhetetlen. Mindig kibabrálnak velünk ezek a bájitalok. - Ne aggódj, én sem tudom. Valamikor, amikor másik ruhát húznak, megy pár percig, aztán megint eltűnnek és fogalmam sincs melyikük melyik - tűrök hátra egy tincset fülem mögé. Annyi könnyítés van, hogy a rellonosabbik rellonos szokott sokat lógni Marinával, de ha a dán lány nincs mellette, akkor nem tudok rájönni, hogy vajon melyik sántikál valami rosszban megint. Ezért fontos pontosítani, így Zente is megvilágosodik.
- Akkor jó - húzom el kicsit számat, de nem tart sokáig a minimális félelmem, mert Tüske indul el felém. Kezemre támasztom arcomat, míg másikat a sün felé nyújtom. Mosolyogva figyelem, ahogy a kezem felé indul, majd kis lábait rárakva azok szélére kezd el nassolni a tenyeremből. Szélesen mosolyodom el a csikis érzésen, majd nevetek fel. - Az még lenne valami. De legalább együtt jöhetnétek rá, hogy melyik mire jó - igyekszem pozitívan látni a dolgokat, bár elnézve Zentét, lehet nem erre van szüksége, hanem tényleg arra, hogy valaki beálljon mellé és magyarázza a dolgokat. Sajnos ebben tényleg nem tudok hasznára lenni, bármennyire is szeretnék.
- Szívesen beszélgetek róla, egy meccsen a szezonban kint is voltam, tényleg, de nekem elég durva. Mindig attól félek, hogy megsérülnek a háztársaim, plusz a szabályokat sem nagyon tudom összerakni - vonom meg vállaimat kicsit. De ha beszélnek róla nekem, akkor nagyon szívesen hallgatom. - Óóó, nem. Még csak az kéne - nevetek fel halkan, miközben felegyenesedem. - Kicsit szerencsétlen vagyok, úgyhogy a saját és a körülöttem lévőek biztonsága érdekében nem ajánlott szerintem bármilyen sportot űznöm - vigyorodom el szélesen. Nekem ez nem baj, mert így legalább mindenki más biztonságban van.
Hozzászólásai ebben a témában

I am grateful
that my suffering,

did not force me to become cruel.
Somogyi Zente Domokos
Diák Levita (H), DÖK tag, Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 132
Írta: 2021. augusztus 28. 20:00 | Link



Nem teljesen igaz, hogy első lennék bukásból, Viktor tette meg, de arról nem lehet beszélni, mert akkor nagyon rossz volt minden, köze van Darya-hoz és olyankor mindig ideges lesz a fivérem, hiszen szerinte én elárultam őt. Így maradjunk annál, hogy nem akarok első lenni ebben. Semmiben sem, mivel a sor végén vagyok és nekem sok szempontból jó is ott.
- Eeeeehhh… Nem olyan egyszerű ám. Az a maximalizmus nekem sok, mi onnan jönne. Motiválnak amúgy, csak nem vagyok ügyes azokban, amikben ők – hiszen nem tudok zenélni, a seprűt is átlagosan ülöm meg, vagy úgy bármit. Hiába keresem, nincs meg, hát próbálok akkor tanulni, de az sem az élére sikerül. Ez nem lesz így jó…
- Ó, ez jól hangzik. Az is motiváló, ha valaki van velem, mert… mert könnyen elvesztem a figyelmet és nem árt ha valaki szól, hogy amúgy miért ültem le vagy össze - nevetek egy sort, hogy az a bizonyos együtt tanulás sem mindig a legjobb, de mivel Margaréta igencsak jól csinálja, mármint a jegyeit, talán ragad rám majd valami a szorgalmából vagy éppen a módszeréből. Lehet van valami titkos vagy éppen praktikus, ami nekem is jól jöhet majd.
- Akkor kevésbé érzem magam kínosan. Nem szép dolog, vagy nem is tudom… - hümmögök párat. A természet ajándéka egy iker, olyan, aki pontosan mása a másiknak, így nem lehet kiküszöbölni, hogy ne tévedjen az ember akaratlan. Ha pedig, mint Móricék esetében, még direkt rá is játszanak kicsit, nem lepődik meg az ember és mégis, van egy kellemetlen szájíz mögötte, nem sok, de mégsem lehet teljesen elengedni. Na mindegy, mert mosolygok, hiszen így nem olyan rossz ez. - Ó, szerintem néha direkt cserélnek egy-egy dolgot, hogy meg is zavarodj. Mókásak tudnak lenni – finoman fogalmazva mondom ki korábbi gondolatomat, de miközben a fejemet rázom, somolygok. Én nem haragszom rájuk, sokat nem beszélek velük ugyan, gondom nincs velük. Néha kicsit sokak és hangosak, mivel azonban vannak lábaim, ha nekem már nem jön be a dolog, elsétálok. Tüske is sétál, a finom falatok és a lány keze felé.
- Ne félj, nem fog megszúrni – persze, könnyű úgy mondani, hogy tudom, miképp kell hozzáérni, azonban mutatom is, hogy hol tudja picit megcirógatni, ha szeretné. - Igen, az úgy könnyebb lenne. Aztán jöhetnének a kigyúrtak nevetni – ez ezzel jár, megszoktam már, ha nem is rólam van szó, hanem csak úgy általánosságban, hogy jót mulatnak itt egymáson. Próbálok olyan témát mondani, amiben kicsit erősebb vagyok, mint a kondigépek, de abban meg a lány nem. Viszont nem zökken ki, ami nagyszerű.
- Háááát… a sérülések nagyon gyakoriak. Mikor milyen. Én is azért nem kezdtem bele jobban, mert úgy érzem, első lenne, aki gurkót ölelne – ki is ráz picit a hideg, mert már kipróbáltam milyen, mármint csak megtapogattam egy leszíjazott darabot és nagyon keménynek tűnt. Nem kell sok matek kiszámolni, hogy az felgyorsulva milyet üt. - A szabályok kuszák, gyakorlatban jobban érezni és néha még ott is becsúszik a szabálytalanság – főleg, ha kicsit erélyesebb egy csapat és nem kellemesen akarnak szerelni.
- Szerencsétlen? Ugyaaaan. Biztos nem esel el a saját lábadban, így már nem is vagy közveszélyes. Persze azonban megértem, mert te elmesportolsz ennyi kiválóval. Azt is kell, ugye. Gondolkodtál már, hogy milyen szakot választasz ötödik után? - dobok be egy olyan folytatást, ami nem sport, de a tanuláshoz kapcsolható.
Hozzászólásai ebben a témában
Havas-Mezei Margaréta
Mestertanonc Navine (H), DÖK elnök, Uralkodó Unikornis, Elsős mestertanonc


Kisvirág ... Kis unikornis ... Tündérke
offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 444
Írta: 2021. szeptember 24. 18:30 | Link

Zente és Tüske
... könyvtári nyugalom … inkább meglepetés … aktuális


Szemöldököm szalad ráncba, ahogy hallgatom Zente szavait. Mondjuk ennyi testvér mellett nem is meglepő, hogy nehéz megfelelni az elvárásoknak, vagy éppen ugyanolyan szintet hozni, mint amit a testvéreink. Nem tudom, nekem nincsenek testvéreim, csak tippelgetni tudok, de az meg… aligha elég.
- Majd megtalálod azt, amiben te vagy a legjobb. Nekem is évek kellettek hozzá - pedig igazából az orrom előtt voltak végig, hiszen mindennap használjuk őket. Úgy bizony: a rúnák. Amik megkönnyítik a mugli telefon használatot a kastély falain belül, és mégis kellett az, hogy ott üljek órán, hallgassam Sébastien tanár urat és leessen, mennyire, de mennyire érdekes az összes, és minden, ami kapcsolatba hozható velük.
- Ne aggódj, majd én visszaterelem a figyelmed a tanulnivalóra - mosolyodom el szélesen, bátorítást is szánok ezzel Zente felé küldeni, mert valóban nem lehet így egyszerű megtanulni azt, amit leraknak eléd.
Halkan nevetgélek, amikor az ikrek feljönnek. Bólintok Zente szavaira, mert abban mondjuk tényleg van valami, hogy direkt cserélnek néhány holmit, azért, hogy összezavarjanak mindenkit. Valóban mókásak, viccesek és igen feltűnő jelenségek. Valahogy mindig felfigyel rájuk az ember, bár ez betudható annak, hogy a hangjuk is nagyon nagy, nem szégyellik kiereszteni azt, és minden baromságban benne is vannak.
Fejemet biccentem félre, figyelem, hogy ő hol érinti meg Tüskét, majd kicsit felbátorodva nyúlok én is oda és cirógatom meg az állatot. Mosolyom szélesedik ki, majd pillantok vissza a fiúra. - Biztos nem nevetne ki senki - legalábbis, ha én ott lennék, akkor én tutira nem nevetnék, inkább mennék és segítenék, de ugye… nem vagyunk egyformák. Egyáltalán nem.
- Olyan negatív vagy! Biztos remek kviddicses lennél, bár annak jobban örülnék, ha ép csontokkal megúsznád - vallom be lesütött szemekkel, tincsemet tűröm fülem mögé. Bólogatok a szabályokra. Akkor nem csoda, hogy a mai napig nem tudtam összerakni őket, amikor egyszerűbb úgy, ha a seprűn ülök, amire nincs esély.
- Pedig elszoktam - nevetek fel halkan, szám elé kapom kezemet, hogy ne is legyen túl hangos. Annak a HV-m nem örülne valószínűleg. - Háááát… rúnákkal szeretnék foglalkozni, de még nem tudom. Olyan sok lehetőség van - sóhajtok aprót, mert olyan sok idő van még addig, mégis olyan hamar el fog menni. - És te? - figyelek Zente szavaira, bólogatok neki, ahol kell, majd ahogy az idő telik, úgy kell lassan nekünk is felállnunk és elhagynunk a könyvtárat. Gyorsan pakolok össze, majd futólépésben érek Zente mellé, hogy továbbra is beszélgetve érjünk a folyosóra.
Hozzászólásai ebben a témában

I am grateful
that my suffering,

did not force me to become cruel.
Somogyi Zente Domokos
Diák Levita (H), DÖK tag, Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 132
Írta: 2021. október 14. 15:43 | Link





Lassan kétlem, hogy találok bármit is, de legyen úgy, ahogy ő mondja. Már annak is örülni fogok, ha a fele sikerül, legalább az irány legyen meg, onnan pedig könnyű lesz kitalálni, merre és mit. Vagyis könnyebb, maradnék reális. De előre se ő, sem én nem tudhatom, azért mégis jól esik az, hogy bizalmat fektet a dologba és legalább szavakkal támogat. El is mosolyodom a dologra, aztán bólintok párat, miközben a motoszkáló Tüskét nézem.
- Azt hiszem nekem is évek kellenek majd, de köszi. Igyekszem – ezt igazából otthon is mondtam már, teszem amit tudok, meg amit kell, végül pedig ami kisül belőle, az lesz a jó megfejtés. Tippelni nem szeretek, valahogy lelomboz ha nem sikerül, ezért nem is fogadok dolgokra vagy teszek lottót, bármit. A szerencse nekem bőven elég arra, hogy megoldják a napjaim pozitív végét, vagy közben ne érjen semmi gáz.
- Azzal lesz munka, könnyen elmászik mindenhova – nevetek fel, hiszen elég Tüske és máris nem fog olyan könnyen menni az, hogy ne a tanulnivaló érdekeljen. Jó, akad amikor nem muszáj, mert laza a tananyag, azonban sokszor, túlságosan is nehéz és azért nem megy. Ami a kettő között van? Változó.
Most is sokkal könnyebb másról beszélni és másra gondolni, bár most pont nem arról volt szó, hogy együtt tanulunk. Most csak a véletlen és a direkt miatt kerültünk egy asztalhoz és egyikünk sem görcsöl a könyvei miatt. Néha ez is kell és úgy látom, hogy a lány ellenére sincs. Legközelebb azonban, fogadom meg magamban, majd a tanulással „zaklatom”.
- Az a gond, hogy de. De igazából nem baj, mert van, amikor én is nevetek rajta, magamon. Ha meg bánt is, arról se kell tudniuk – akkor és ott nem. Elmondom másnak, vagy csak elengedem és elfelejtem. Nem mindig egyforma ez sem, és ez a jó. Ha mindent nagyon a lelkemre veszek, az simán meg tud betegíteni és akkor semmihez nem lesz többé merszem. Úgy pedig nagyon nehéz lesz megtalálni, hogy miben vagyok jó.
- Nem vagyok az. Tudom. Van egy kis hiba az egyensúlyommal meg a lábammal. Tudom, repülni kell, de fent sem biztos, hogy minden rendben lenne. Marad a biztonsági játék, ahol csak hobbi. Nem fogom összetörni magam, ígérem – mosolygok megint rá. Milyen szép a lelke, hogy ennyire aggódik! Aranyos lány, a maga bátortalan módján mégis nyitott és érdeklődő. Bár tudom, hogy nem én vagyok a zsánere, annak nagyon is örülök, hogy barátok vagyunk. Vele is lehet sok mindenről beszélni és mindig lelkes.
- Elhiszem én – nevetek vele, halkan, mert igaza van, ez egy könyvtár. – Az már eleve jól hangzik. Nagyon nehéz, de én tudom, hogy neked menni fog – mert hát, nem buta, nem is egyszer lett iskolaelső. Ő tud koncentrálni és azzal már nyerő, hiszen ott nagyon oda kell figyelni. Ezért is nem merek én ilyenekre gondolni.
- Fogalmam sincs. De tényleg – lehet semmi leszek, főleg úgy, ha elkések. Csak azért nézek az órára, mert pakolni kezd, ekkor esik le, hogy nekem igenis dolgom is van. Basszus! Nem baj, egész időben vagyok, viszont így pakolok én is, végül pedig Tüske is a kezembe kerül.
- Érdekel a történelem, a sport, a varázslatok. Lehet ezek közül valamelyik – ecsetelem kifelé menet majd a folyosón tovább bontom ki, épp most mi a kedvenc történelmi pillantom. Úgy látom halálra se untatom, így folytatni fogom majd legközelebb. Elköszönve, mosollyal sietek végül a cél felé. És még tök időben.


//köszönöm a játékot!
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet