Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed. A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe. Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak. Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is. Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent. A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!
A könyvtárosaink jelenleg Choi Min Jong és Mikhail Sergejevics Kazanov, akiket bármikor felkérhettek játszani a könyvtárban, akár 1-2 hsz erejéig is, azonban ha álmodóilag nincsenek itt, jelenlétüket akkor is állandónak kell tekinteni! Nyugodtan kijátszhatjátok, hogy váltotok velük néhány szót, segítenek nektek és figyelnek a könyvtárra.
|
|
|
KihágókEgy igazán vicces éjszakát tudhatott Mira maga mögött. Nevetséges volt, ahogy Silana és Leonie a ficánkoló katonákat cipelték fel a rétre, Daniel is élvezte. Együtt nézték őket az ablakból, de persze csak egy ideig, hiszen hamar beesteledett, és a pici fiúnak lefekvés volt. Aztán a pótmami is ágyba került, reggel pedig igyekezett fel az első órájára. Már várta az estét, hiszen a lányokat még várta egy büntetőfeladat. Úgy gondolta, hogy ha egyszer nincsenek tisztában a szabályokkal, ideje a fejükbe vésni. Este tízre rendelte oda őket, direkt arra, amikor már senki nem jár ott, hanem szépen csendesen alukálnak a hálókörletükben, vagy nem olyan amatőrök, mint a két leányzó. Feltűnőbben nem is tudtak volna játszani a Kísértetházban... A feketeség csak a szokásos módon készült a könyvtárba. Zöld szemeit fekete szemceruzával emelte ki, derékig érő fekete haja hullámos tincsekben oldalra lett fogva. Fekete-fehér ruhába bújt, és magassarkúba, mintha buliba készülne. Aki nem szokta meg tőle ezt a 'mindig tökéletesen nézek ki' dolgot, annak ez eléggé furcsa lehet. Nem egyedül ment, Leo is vele tartott, míg Ecset zizegve álomra hajtotta a fejét. Egyébként pedig egész úton fülelt, hátha meghall pár újabb rosszalkodót. Alapjáraton azért megnézi, kit büntet, mondhatni pofára megy. A könyvtárba érve körülnézett, a lánykák még nem voltak sehol. Korábban érkezett, mindössze öt perccel. Karjában pergameneket tartott, zöld színűeket. Ezeket letette az egyik távolabbi asztalra, majd ledobta magát az egyik székre. -Gyere óriás -valami iszonyatosan kedves hangon szólt kisoroszlánjához, Leohoz, majd mint a kisbabákat, az ölébe vette, és simogatni kezdte. Így várta a lányokat. Ruha
|
|
|
Amira Loveguard INAKTÍV
offline RPG hsz: 339 Összes hsz: 10127
|
Írta: 2013. február 4. 22:08
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=58002#post58002][b]Amira Loveguard - 2013.02.04. 22:08[/b][/url] KihágókEgy igazán vicces éjszakát tudhatott Mira maga mögött. Nevetséges volt, ahogy Silana és Leonie a ficánkoló katonákat cipelték fel a rétre, Daniel is élvezte. Együtt nézték őket az ablakból, de persze csak egy ideig, hiszen hamar beesteledett, és a pici fiúnak lefekvés volt. Aztán a pótmami is ágyba került, reggel pedig igyekezett fel az első órájára. Már várta az estét, hiszen a lányokat még várta egy büntetőfeladat. Úgy gondolta, hogy ha egyszer nincsenek tisztában a szabályokkal, ideje a fejükbe vésni. Este tízre rendelte oda őket, direkt arra, amikor már senki nem jár ott, hanem szépen csendesen alukálnak a hálókörletükben, vagy nem olyan amatőrök, mint a két leányzó. Feltűnőbben nem is tudtak volna játszani a Kísértetházban... A feketeség csak a szokásos módon készült a könyvtárba. Zöld szemeit fekete szemceruzával emelte ki, derékig érő fekete haja hullámos tincsekben oldalra lett fogva. Fekete-fehér ruhába bújt, és magassarkúba, mintha buliba készülne. Aki nem szokta meg tőle ezt a 'mindig tökéletesen nézek ki' dolgot, annak ez eléggé furcsa lehet. Nem egyedül ment, Leo is vele tartott, míg Ecset zizegve álomra hajtotta a fejét. Egyébként pedig egész úton fülelt, hátha meghall pár újabb rosszalkodót. Alapjáraton azért megnézi, kit büntet, mondhatni pofára megy. A könyvtárba érve körülnézett, a lánykák még nem voltak sehol. Korábban érkezett, mindössze öt perccel. Karjában pergameneket tartott, zöld színűeket. Ezeket letette az egyik távolabbi asztalra, majd ledobta magát az egyik székre. -Gyere óriás -valami iszonyatosan kedves hangon szólt kisoroszlánjához, Leohoz, majd mint a kisbabákat, az ölébe vette, és simogatni kezdte. Így várta a lányokat. Ruha
|
|
|
|
Leonie Rohr INAKTÍV
padláslakó offline RPG hsz: 467 Összes hsz: 3431
|
Írta: 2013. február 4. 23:32
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=58038#post58038][b]Leonie Rohr - 2013.02.04. 23:32[/b][/url] Büntiben
Ó, Te drága pihe puha ágyikó! Azt a kevés időt is, amit Leonie a társaságában tölthetett volna, elvette a gonosz banya, aki valószínűleg most arra játszik, hogy miután tegnap jól megdolgoztatta őket, ma beveti őket a kemencébe, amit sanszosan illegális diákégetésre használ. Oké, mondjuk a Könyvtár elég biztonságos helynek tűnik… tűnne, ha nem éppen éjszaka lenne, amikor senki nem hallja meg a ropogó tűz hangját, de még csak a sikolyt sem. -Jó éjt! – Lép be ásítozva a helyiségbe. – Vagyis jó estét! – Javítja ki magát, miközben szemeit dörgölve elindul a diktátor asszony felé. Szemei alatt sötétlő karikái olyanok, mintha az olimpia jeléből lopta volna őket, csak nehogy ezért is büntetést kapjon. Bár igazából a lelkét kevésbé viseli meg a dolog, még jól is szórakozott tegnap éjjel, minden nehézség ellenére. Az egyetlen baja az, hogy szervezetének szüksége van az alvásra. Mégpedig jó sokra, mert fittségének bizony ez a titka. Mirával való kinézetük szöges ellentéte egymásnak. Míg az említett, úgy látszik, titkárnőset akar valakivel játszani a kastély egy rejtett szegletében, mikor már senki nem látja, addig a kis vörös konkrétan kezeslábas pizsamában és mamuszban van. Utóbbi amúgy is szokása a kastélyon belül, az előbbire meg ráhúzott egy méretes pulóvert. -Vuhhúú! Én vagyok az első! Ezért kapok valami piros pontot? – Élénkül fel kissé, amint megteszi az év felfedezését. Természetesen komolyan is gondolja, legalább annyira, mint hogy a földön a legnagyszerűbb találmány a karácsony. Mert tényleg. -Mész valahova? – Néz végig a lányon, igazából nem is nagyon hagyja, hogy megszólaljon, ez egy rossz szokása. Ha egyszer nekiáll beszélni, muszáj kiadnia magából mindent, nehogy megálljon lelki fejlődésében. -Mert igazán csinosan kiöltöztél. Nekem is így kellett volna? Csak nem fellépünk valahol? – Kérdezi szinte rémült tekintettel. -Előre szólok, hogy az énekhangom zuhany alá való, zongorázni is csak keveset tudok, és… Neked van egy oroszlánod! – Végre feltűnik neki ez is. A hadarás után nagy levegőt vesz, és közelebb lép. – Megnézhetem? Megfoghatom? – Félő, hogy Amirának ez így egyszerre túl sok lesz, és menten nyakkal együtt szedi le a fejét a helyéről.
|
|
|
|
Silana Blueflower Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2013. február 5. 15:00
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=58206#post58206][b]Silana Blueflower - 2013.02.05. 15:00[/b][/url] Kettes számú elégtételA múltkori büntetésben rosszul kellett volna magát éreznie. Ahhoz képest amit a muglisuliban kapott! Körmösök minden mennyiségben. Tetszett neki a játékos feladat, de azért a gombóc még mindig ott volt a torkában a másik bünti miatt. Sajgott a karja, izomláz gyötörte, de kedvelte ezt az érzést. Megérdemelte. Ha már így alakult, nincs mit tenni. A múlttal nem szeretett törődni, fölöslegesnek tartotta azokon rágódni, amiket több mint egy hete tett. A hétfő estéjét katona hurcolással töltötte. "Gondolkodjunk pozitívan: úgysem volt programom, Leonnal lehettem és még Mira is jól szórakozott. Mennyi ember szeret velem foglalkozni!" Hajnalban ért vissza a szobájába, és jelmezestül bedőlt a vetetlen ágyba. Szinte az egész napot átaludta, mivel nem volt sok órája. Kellett neki a pihenés, mert ma éjjel is dolgozni fog. Nappal meg amúgy is jobban szeret aludni. Azt mondták rá, olyan mint egy bagoly. Nappal alszik, éjjel él. Este nyolc körül ébredt. Teljesen átállította a testi időjelzőjét, amelyik néha csilingelt a fejében, jelezve, hogy hahó, kelj már fel! Felkelt, nagyokat ásított. A tükörben egy karikás szemű nindzsa-féleség látványa fogadta. Felkapott egy köteg ruhát és elrohant fürdeni. Órák hosszat áztatta magát a forró víz alatt. Imádta a vizet! Mire rávette magát, hogy leállítsa a víz csobogását és felöltözzön, észrevette, hogy tíz perce maradt minden másra. Semmi smink és ékszer nem volt rajta, úgy indult el a könyvtárba. Gyors gyaloglásból futásba váltott, hogy időben odaérjen. Tíz előtt egy perccel berobbant a csendes helyiségbe. Sokszor őrültnek nézik, amikor csak úgy kedvtelésből hangoskodik. Az őrülteket pedig egy hajszálvékony kerítés választja el a zseniktől. Amira egy székben ült, ölében az imádnivaló oroszlánjával. Hova készül ez ilyen ruhában? Diszkóba? Mit fognak csinálni? Egyre több kérdés merült fel benne, amikor meglátta a Mira öltözködésével szöges ellentétben álló pizsamás-mamuszos Leonie-t is. Újra az arany középutat választotta egy teljesen átlagos ruhával, szerencsére. Biztos ami biztos, jobban nézett ki most, mint a sállal a fején. - Sziasztok! - köszönt vidáman. Az, hogy könyvtárban voltak, növelte a jó kedvét. Egy mondat visszhangzott a fejében. ~ Mindent elvehetnek tőlünk, családot, barátokat, értékeket, de a magunkba szívott tudásunkat és az emlékeinket örökre megtarthatjuk. ~ Ezért szokott tanulni és csintalankodni. - Szevasz Leó! - feltétlenül szükséges volt köszönni külön ennek a tüneménynek. Silana állatbarát lévén minden élőlényt kedvelt. (Kivéve a pókokat és egyéb undorító rovarokat.) Ezért odaguggolt és megsimogatta a jószágot. Halloweenkor is megsimogatta, ezért nem kérdezte meg újra, szabad-e. Ha leharapja a kezét, akkor... Akkor sajnos el kell majd kísérni a gyengélkedőre. Eközben Silver a fürdőszobában toporgott. Végre sikerült kijutnia a fekete labirintusból, így újra levegőhöz jutott. Tudta, hogy egyedül van. Gazdája szagfoszlányait megérezve összezsugorodott, és követve az illat vonalát, utána indult. Egyenesen a könyvtár nyitott ajtaja felé.
|
|
|
|
Amira Loveguard INAKTÍV
offline RPG hsz: 339 Összes hsz: 10127
|
Írta: 2013. február 5. 17:46
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=58277#post58277][b]Amira Loveguard - 2013.02.05. 17:46[/b][/url] LányokLeo mindenkinél jobb társaság, és komolyan ragaszkodóbb, mint mondjuk Kristóf. Nem ismerte Amira Lovedayt, de két csöppséget is köszönhet neki. A cicáját, és a kisfiát. Az elsőt legtöbben tudják, viszont Danielről jóval kevesebben. Ezt nem köti minden jöttment orrára, csak annak nyilvánvaló, aki beférkőzik a szobájába, és felfedezi a bekeretezett családi képüket, amin hárman -a két anyuka és a fiú- mosolyognak. Tehát a kis oroszlánnal kettecskén, csendesen várták a két lányt. Míg Mira simogatta állatkáját, ő néha jólesően felmordult. Viszont éles váltás következett be, amikor a vöröske megjelent a könyvtárban. Felpattant, de gazdája ölében maradt, csak mereven ült, és bámult az érkezőre. Ahogy nekiállt beszélni, halkan morogni kezdett, egyáltalán nem olyan édesen, mint ahogy korábban. -Nem számítottam jobbra -vonta meg a vállát a prefektuskisasszony kifejezéstelen arccal és hanggal, a kérdéseket figyelmen kívül hagyva. Miközben odasietett Leonie, már végignézett rajta, és elhúzta a száját a látványtól. Csodálatos pizsama. Amint a lány felfedezte, hogy büntiadója ölében egy élő oroszlán pihen, máris megakarta fogni, és megnézni. A zöldszemű úgy nézett rá, mint egy dilisre. -Ő nem látványosság és nem plüss akit csak úgy fogdoshatsz -adta a választ, amiből nyilván érezni lehetett a nemleges választ. Egy az, hogy utálja amikor hozzányúlnak a drágáihoz -beleértve párját is-, a másik meg, hogy láthatólag az állat sem örült volna túlságosan, ha plüsscicaként kezdik el kezelni. Morgott, és az éles fogsorát is megvillantotta. -Ülj le, oké? Ha Silana megjött, mondom a feladatot -fejével a vele szemben üresen ácsorgó székre bökött, míg nyugtatásképpen egyik kezével Leot simogatta, a másikkal viszont odanyúlt a zöld pergamenekhez, és körülbelül tizenöt lapot odatolt Leonie elé. Nem mondott rá semmit, hogy miért vagy minek, főleg mivel pár másodperccel később betoppant a másik jómadár is. Biccentett neki, a következő lépésre azonban nem számított. Silana leguggolt Leohoz, amit Mira csak akkor vett észre -mert közben másfelé járt a tekintete-, amikor úgy kellett visszarántania a nagymacskát. Önvédelemből üvöltött fel, és kapott a lány keze felé. Persze nem harapta meg, csak elakarta ijeszteni. -Örülnék, ha nem lennétek ilyen bátrak, ez nem egy jópofa kis puffskein, akit bárki nyúzhat kedve szerint -vetette oda flegmán, és kissé dühösen. Az állatra nem szólt rá, ő csak védte magát, majd a gazdi szavait hallva odabújt az állához, és nagyot pislogva elhelyezkedett úgy, hogy a feje a lány felé legyen. Farkával erőteljesen jelezte, hogy nincs kedve az estéhez. -Ülj le, de ne Leonie mellé, inkább az asztal végéhez -mondta neki, majd pálcájával intett, és a többi pergamen odareppent a lány számára fenntartott helyhez. -Remek. A büntetésetek az lesz, hogy leírjátok a Szabályzatot öt példányban, gyöngy betűkkel. Ha már ennyire nem vagytok vele tisztában, ideje a fejetekbe vésni. Silana, menj és keresd meg. Együtt nem mentek -a végén megingatta a fejét, és sürgetően pillantott rá. Azután, hogy a rellonos elindult a könyvek felé (ugyanis ha nem indult el, Mira megküldte pár átokkal ami lépésre késztette), a feketeség Leonie-ra nézett. -Láttam a katonákat felsorakozni, nagyon szuper kis látványosság. Volt. Kár, hogy kénytelen voltam az összeset félbevágni -arcán igazi érzelemnek tűnő szomorúság mutatkozott. Különben ebből semmit nem érzett, csak a színésznő énje gondolta úgy, hogy megsajnálja egy pár másodperc erejéig a játékokat, és a lányt is. Amint a másik lány visszatért, a vöröske lett útjára bocsátva, hogy megkeresse a Szabályzat egy másik példányát. Nem egy túlzott nehézséggel járó feladat az előkerítése, az viszont már nehézkesebb, hogy egy éjszaka alatt írják meg. Mármint nem bele kell sűríteniük, hanem fordítva, ki kell tölteniük az időt. -Reggel hatig írjátok, korábban nem mehettek el, ugyebár gyöngybetűkkel, és meg ne halljak egy pisszenést se, különben mehettek ágytálakat is tisztítani, vagy a Kísértetházat kitakarítani szombaton.
|
|
|
|
Leonie Rohr INAKTÍV
padláslakó offline RPG hsz: 467 Összes hsz: 3431
|
Írta: 2013. február 5. 18:45
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=58327#post58327][b]Leonie Rohr - 2013.02.05. 18:45[/b][/url] Éjjeli baglyokVégül is választ azt pont nem kapott egyik kérdésére sem, de mi másra számíthatott volna. Úgy látszik Amira éppen a nehezebb napjait éli, és azért ilyen morcos. Legalábbis nem létezhet olyan ember, aki egyfolytában ilyen kis agresszív volna. Megvonogatja a vállát, inkább nem veszi magára ezt a modort. Vet még egy vágyakozó pillantást az oroszlán felé, majd a mutatott hely felé lép, és lehuppan a székre. -Pedig pont úgy néz ki – Ásít egyet, és elkotor egy vörös tincset szeme elől. – Olyan, mint Trillian, csak kicsit nagyobb nála. De azt tudtad, hogy az állatok megérzik a gazdájuk érzelmeit? Ha nem lenne ilyen rossz kedved, ő is biztos kevésbé lenne morcos. Persze én is biztos rosszkedvű lennék, ha egész éjszaka fent kéne maradnom… - Egy pillanat gondolkodási idő – Ja, nem is. – Kezd el ismét derűsen magyarázni, de abbahagyja, amint Sil színre lép. -Szia! – Köszön neki még inkább felvidulva, és még integet is mellé egyet. – Neked nincs izomlázad? Reggel eszembe jutott, hogy ilyen edzést kellett volna tartani az idény alatt. Akkor most sokkal izmosabb lehetnék… - Egyszerűen nem tudja befogni a száját. Csak akkor, mikor a lány elmegy szabályzatot keresgetni, és újból kettecskén marad az év diktátorával. -Ugye milyen klassz volt? – Vigyorog a lányra, de rögtön le is olvad a mosolya, amint megtudja, mi lett fabábuk sorsa. -Te… megölted őket? – „Anyuuu! A csúnya néni tönkretette a játékaimat!” Legalábbis szíve szerint ezt mondaná, de aztán vesz egy mély levegőt, és oldalra biccentett fejjel folytatja. -Talán jobb is így. A csatamezőn meghalni nagyon hősies. Meg aztán mihez is kezdtünk volna utána velük? A szobámba biztos nem fértek volna el. – Elképzeli a jelenetet, ahogy Amira hatalmas kupacba rakta őket, begyújtotta az egészet, és ördögi kacajjal, fura rigmusokat kiabálva körbe-körbe ugrált a tűz körül. -Micsoda? – Kap észbe idétlen vigyorral, mikor Sil visszaér. – Persze, megyek már! – Meglepően energikusan pattan fel a székről, és elvágtat a szabályzat után. Tudja is ő, hogy merre kell keresnie! Egy darabig elkóvályog, mire rátalál, ami addig oké, csak leszedni kéne valahogy. Lábujjhegyre áll, és elkezdi kifelé rángatni, viszont amekkora mázlija van, kiránt egy adag másik kötetet is, és borul minden. -Semmi baj, semmi baj! Még élek! – Szól ki a lányoknak, miközben elkezd mindent visszapakolni a helyére. Mikor ezzel végez, visszaugrándozik a helyére, és lehuppan a székre. -Ezt komolyan öt példányban kell leírni? – Átlapozza a hivatalos irományt. Ennél izgalmasabbat ki sem találhatott volna ez a banya. Főleg nagy büntetés ez neki, hiszen amilyen hiperaktív, képtelen kussban írni egész éjszaka. Még egy tanórát sem tud végigülni… azt hiszem, erre mondják, hogy nem iskolaérett. Akkor mi a jó kutyafülét keres itt? Talány… Mindenesetre maga elé húz egy lapot, és nekiáll másolni. Nagyjából öt percig bírja csendben, mikor felpillant, és Silana papírja felé kezd kacsintgatni. Amolyan "Te hol tartasz?" stílusban.
|
|
|
|
Silana Blueflower Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2013. február 5. 20:23
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=58372#post58372][b]Silana Blueflower - 2013.02.05. 20:23[/b][/url] Büntiben, vöröskével és (pasi)hódító Napóleonnal Leonie izomlázas kérdésére egy merev bólintást kapott válaszul. Nem akarta már a nap elején felidegesíteni a széken trónoló perszónát az "üres fecsegéssel". Leo ugyancsak nincs jókedvében, mint a gazdija. Puha mancsából gyilkos karmok meredeztek, amik majdnem felsértették Silana bronzszínű arcát. Hát, igazán megnevelhetné, ha egyszer már egy ilyen ritka állatkája van. Silverrel azonnal el fog kezdeni gyakorolni, miután kiszabadult innen. Leonie-nak pitizni fog! Ő törődik és foglalkozik a háziállatával, nem úgy mint - pillantgatott Amira felé - egyesek. Megforgatta a szemét, míg Amira leszidta őket. Lennénk? Többesszámban? Netán Leon is taperolta volna az oroszlánt? Itt mindenbe bele kell keverni a másikat? És még Leót védi. Tüntetően elfordult a diktátorasszony elől. Ahogy a jókislányok szokták, engedelmesen leült a popsijára Leonie-val szemben. - Hmm, hmm... - ennyit tudott kinyögni a gyöngybetűs részre. Úgy írt mint egy fiú. Várjunk csak! Hogy mit keressen meg? Most bújócskáznak vagy mi van? Komótosan felállt a székből, puszta tudatlanságól nem indult neki gyorsabban. Körbenézett és elindult a polcok rengetege felé. Hát persze! A Szabályzat! Ötször... Mira csak lusta volt rendesen előkészülni, vagy egyenesen élvezi a bolyongását? Lassan lépkedett a sorok között, keresve a könyvet. Periférikus látásában valami megmozdult. Odakapta a fejét, és nyitva maradt a szája. A Szabályzat feletti könyvsoron terpeszkedett eredeti méretében az aprósága. Remélte, hogy Amirának nem tűnik fel az ezüstös villanás, különben neki annyi. De neki is itt volt védelmezőleg a házikedvence! Eltervezte fejében, hogy Leonie tudtára adja: Nincsenek egyedül! Megfogta a Szabályzat egyik példányát, és peckesen visszalépdelt a székéhez. Egy éjjel alatt írják meg az egészet, méghozzá ötször? Normális ez? Persze őkelme a pálcáját használta még a lapok kiosztására is, nekik bezzeg nem lehetett varázsolni, legalábbis gyanította, hogy nem lehet. Leonie megrohamozza a könyvespolcokat, és leemel egy könyvet. Neki lábujjhegyre kellett állnia, ami Silana orránál volt. Jaj, ez ledönti az összeset! Szerencse, hogy Silver eltűnt a katarzis helyszínéről. Felpattant a székéből és Leon segítségére sietett. Visszapakolta azokat, amik túl magasan voltak Leonie számára. Utána épp indult volna, amikor hirtelen ötlet által vezérelve szánt szándékkal kiverte a könyveket a törpilla kezéből. - Haver, itt van Silver. Követett! Ja és óvakodj a fúriától! - súgta eszméletlenül halkan a vörös fülébe, miközben a többi könyvet is visszatették a helyükre. Bűnbánón lesüti a szemét, mivel tilos lett volna együtt mászkálniuk, de legalább a feketeség szeme előtt történt az akció. Ő maximum annyit látott az egészből, hogy ügyetlenül kiverte Leonie kezéből a maradék könyvet. Mikor visszatért Leonie nyomában Mira a további büntetéseket sorolja, arcára kiül az elmebetegek szenvedélye. Kísértetházi buli, menő. Azért mégis inkább csendben üldögélt és türelmesen másolgatta a címlapot. Az első oldallal végzett, jöhet a következő. "Türelem, Sil! Ne siesd el, úgy csak összecsapnád!" Éppen a második oldal felénél tartott amikor felpillantott. Leon a puskázók szellemével és szemtengelyferdülésével leste Sil lapját. Ő próbált telepatikus üzeneteket küldeni neki, de mindhiába. Nem tanult okklumenciát, így fölösleges volt az egész. Az üzenetekben nagyjából ez állt: Mikor lesz már vége? Ne bámuld már! Most mi lesz? Álmos vagyok. Kötözzük le, és tűnjünk el innen...
|
|
|
|
Leonie Rohr INAKTÍV
padláslakó offline RPG hsz: 467 Összes hsz: 3431
|
Írta: 2013. február 8. 18:26
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=59395#post59395][b]Leonie Rohr - 2013.02.08. 18:26[/b][/url] Kínzás-Uhh, köszi! – Vigyorog a segédkezet nyújtó lányra. Bár lehet, hogy rendbontásért újabb büntetőmunkát kapnak. Ki tudja, Amira igencsak fogfájós ma este… vagy úgy általában mindig? Többet kéne a lánnyal találkoznia, bár az valószínű, hogy inkább zaklatásnak venné, ha Leonie egyfolytában a nyakán lógna. -Naa – Méltatlankodik egy cseppet, mikor Sil-aj kiveri a kezéből a könyveket. Oké, hogy ekkora szerencsétlen, de még szívatják is mellé, ez igazán nem fair. Értetlenkedve kezdi felszedegetni, immár egyesével őket, és szépen visszarakosgatja mindegyiket a helyére. Azonban hamar megvilágosul az ellene elkövetett merényletet illetően. Silver! Áhh, az a cuki kisállat, csak nehogy Mira meglássa, mert valószínűleg példát statuálva levágná a fejét. Vagy valami hasonló… -Nem is olyan vészes – Jegyzi meg, mikor visszaindulnak a helyükre, ahol is ugyebár nem sokáig bírja a kiképzést. Hogy fog itt ücsörögni egész éjszaka? Ez borzasztó! Inkább lenne a feladat, hogy egész éjszaka a kastély körül futkossanak. Sokkal több kedvvel csinálná azt, minthogy értelmetlen és felesleges szabályok tömkelegét másolgassa órák hosszat. Úgy tűnik, társa is hasonlóképpen elégedetlen, legalábbis az arcáról valami ilyesmit lehet leolvasni. És ha az okklumencia nem is megy neki, a mimika elegendő ahhoz, hogy Leonie elkuncogja magát. Bal kezét szájára szorítja, és gyorsan saját papírja felé fordul, hogy ismét nekiálljon másolni. Hatalmas kunkorokkal firkantva le minden egyes szót. Tulajdonképpen fel sem fogja, mit olvas, mivel mindig csak a következő szóra összepontosít, úgyhogy ez a szabályzat megjegyzésében bizony nem fog neki segíteni. A harmadik lapot veszi maga elé, mikor bal kézzel rákönyököl az asztalra, fejét ráhajtja, és úgy ír tovább. De csak pár mondat erejéig jut, mikor leereszkednek a szempillái. Ezt ő nem bírja aggyal, annyira nagyon unalmas. Bizony elszundít, már így az elején. De még annyi ideig sem pihen, hogy Amira rászólhasson, mert, ahogy elernyednek az izmai, kicsúszik a keze a feje alól, és lefejeli az asztalt. Inkább a hangos koppanásra, mintsem a fájdalomra ébred. -Mi? Mi? – Néz körbe, azt sem tudva, éppen fiú-e vagy lány, de csakhamar rájön, hol van, és nagyot sóhajt. Ránéz Silre, és grimaszol egyet. -Azt hiszem, összenyálaztam a lapot – Motyogja halkan, vajon megkérdezze, hogy nyálasan is jó lesz-e?
|
|
|
|