Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed. A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe. Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak. Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is. Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent. A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!
A könyvtárosaink jelenleg Choi Min Jong és Mikhail Sergejevics Kazanov, akiket bármikor felkérhettek játszani a könyvtárban, akár 1-2 hsz erejéig is, azonban ha álmodóilag nincsenek itt, jelenlétüket akkor is állandónak kell tekinteni! Nyugodtan kijátszhatjátok, hogy váltotok velük néhány szót, segítenek nektek és figyelnek a könyvtárra.
|
|
|
Kazanov mester Ne nevess, de tényleg ne, mert miközben a folyosón haladok dúdolok. Ezzel alapvetően nincs is semmi baj, csakhogy én Jennifer Lopez Feel the Light című számát dúdolom, mert a kicsikkel a hétvégén háromszor is meg kellett nézni a mesét. Szóval ez van bennem a zuhany alatt, reggeli közben, az órákon. Mindig. És hidd el, engem jobban zavar, mint téged. Szóval ezzel a fejemben haladok a végzetem felé. Egy újabb büntetőmunka. A lányokkal a hétvégén még büntetésnaplót is csináltam, de mivel az elején önbevallásosan felírtam olyan bűnöket, amikre nem jött rá senki, ezért inkább elégettem, hogy írmagja se maradjon a vallomásomnak. Rengeteg mindent kellene megbűnhődnöm, de szerintem minden budipucolással, amit a pizzériában megcselekszem, nemhogy a bűneimért bűnhődöm, de már azon a szinten vagyok, ahol alkalmanként egy angyal megkapja a szárnyait, szóval nekem aztán senki se mondja, hogy nem teszek meg mindent azért, hogy a világot jobb hellyé változtassam. - Na hát akkor, mutasd magad, Mikhail. Nyújtom ki a kezeimet előre, a testemmel egy kisebb szöveg bezárva, ujjaimat szétnyitva, megfeszítve, ahogy a filmekben a nagy mágusok szokták, csak a fene se gondolta volna, hogy éppen akkor, amikor én játszom az eszem, akkor nyílik ki az ajtó, és tárul fel előttem az asztalnál ülő férfi alakja, meg az előttem álló, képet félig takaró levitásé, aki zavartan pillog, mielőtt jobbra kiosonna a képből. Komolyan mondom Merlinke, nem vagy vicces. Főleg, mivel az elején állok, mint egy hülye, jó fél percig, utána leengedve a kezeimet, darabosan lépkedek beljebb. Igazából szerintem végeztünk is, elég nagy hülyét csináltam már magamból, de nem. Semmi sem ilyen könnyű. - Megjöttem. Torpanok meg végül drámaian előtte, és büszkén végigmutatok testemen. Tégy velem amit akarsz, ó unikornisok atyja.
|
|
|
Radetzky Bercel INAKTÍV
offline RPG hsz: 200 Összes hsz: 558
|
Írta: 2020. március 30. 20:58
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=801777#post801777][b]Radetzky Bercel - 2020.03.30. 20:58[/b][/url] Kazanov mester Ne nevess, de tényleg ne, mert miközben a folyosón haladok dúdolok. Ezzel alapvetően nincs is semmi baj, csakhogy én Jennifer Lopez Feel the Light című számát dúdolom, mert a kicsikkel a hétvégén háromszor is meg kellett nézni a mesét. Szóval ez van bennem a zuhany alatt, reggeli közben, az órákon. Mindig. És hidd el, engem jobban zavar, mint téged. Szóval ezzel a fejemben haladok a végzetem felé. Egy újabb büntetőmunka. A lányokkal a hétvégén még büntetésnaplót is csináltam, de mivel az elején önbevallásosan felírtam olyan bűnöket, amikre nem jött rá senki, ezért inkább elégettem, hogy írmagja se maradjon a vallomásomnak. Rengeteg mindent kellene megbűnhődnöm, de szerintem minden budipucolással, amit a pizzériában megcselekszem, nemhogy a bűneimért bűnhődöm, de már azon a szinten vagyok, ahol alkalmanként egy angyal megkapja a szárnyait, szóval nekem aztán senki se mondja, hogy nem teszek meg mindent azért, hogy a világot jobb hellyé változtassam. - Na hát akkor, mutasd magad, Mikhail. Nyújtom ki a kezeimet előre, a testemmel egy kisebb szöveg bezárva, ujjaimat szétnyitva, megfeszítve, ahogy a filmekben a nagy mágusok szokták, csak a fene se gondolta volna, hogy éppen akkor, amikor én játszom az eszem, akkor nyílik ki az ajtó, és tárul fel előttem az asztalnál ülő férfi alakja, meg az előttem álló, képet félig takaró levitásé, aki zavartan pillog, mielőtt jobbra kiosonna a képből. Komolyan mondom Merlinke, nem vagy vicces. Főleg, mivel az elején állok, mint egy hülye, jó fél percig, utána leengedve a kezeimet, darabosan lépkedek beljebb. Igazából szerintem végeztünk is, elég nagy hülyét csináltam már magamból, de nem. Semmi sem ilyen könnyű. - Megjöttem. Torpanok meg végül drámaian előtte, és büszkén végigmutatok testemen. Tégy velem amit akarsz, ó unikornisok atyja.
|
|
|
|
Mikhail Sergejevics Kazanov INAKTÍV
offline RPG hsz: 138 Összes hsz: 483
|
Írta: 2020. március 30. 22:10
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=801813#post801813][b]Mikhail Sergejevics Kazanov - 2020.03.30. 22:10[/b][/url] Ídes fiam Ugyanolyan átlagos nap, mint a többi. A diákok jönnek mennek, tanulgatnak, olvasgatnak.Mindenki teszi a maga dolgát, egyedül egy valami nem változik. A csend állandó. Kellemesen rátelepszik a helyiségre, ellepi a polcokat, bebújik az ember ruhái alá. Elégedetten nézek végig territóriumomon. Aztán felkapom bögrém, a baileys és a kávé tökéletes harmóniájából egy kortyot magamba hörpintve. Csajos cucc, tudom jól. Nem csíp, nem üt ki, még csak nem is hánytat meg. Valószínűleg durvább titokként kezelem, mint, hogy Darya a lányom, mert még tőle is vállalhatatlanabb. Aztán habár a csend marad, a nyugalom az ablakon ugrik ki, fejest ugrova a mélybe. Az ajtó előtt ugyanis ott van Bercel, teljes valójában hülyét téve magából mindenki szeme láttára. Egy megszeppent elsős meglepetten pillog, a benn lévők nem különben, aztán ahogy várható volt röhögőhullám seper végig az egész könyvtáron. Mint egy kisebb hurrikán. Rájuk szólhattam volna, de nem tettem, addig lapozgattam a könyvem, míg oda nem ballagott hozzám a legényke. - Köszönöm, hogy úgy döntöttél magadat égeted le - rosszallással a hangomban lapozok egyet. Pár perc néma csend következik, ha a másik úgy nem dönt, hogy ezt megtöri. Akárhogy is végül leteszem a könyvet, figyelmem teljesen neki áldozom. - Jól van, akkor azt mondja neked büntetés kell...mit is...mit is...- körbenézek hümmögve, aztán megakad a szemem egy borítékon - ez jó is lesz.Tessék, fogd. Vidd el az asszonynak - nyomom a kezébe a fehér levelet. Rajta kicsit ciriles betűkkel Edit teljes neve áll, semmi más. - Mielőtt félreértés születne belőle, ő Dana, ő pedig Edith - Bercelre koncentrálok, illúziót vonva köré. A két lány megjelenik egy-egy pillanatra tőle jobb és baloldalt. Mosolyognak, mocorognak, aztán semmivé lesznek. - Napnyugtáig legyél itt a válasszal -azzal ha nincs több kérdése útjára engedem. Ha van, azt pedig úgyis megválaszolom neki, le se lehetne vakarni nélküle. Akárhogy is, mikor végeztünk közömbösen visszaemelem ölembe a könyvet, megvárom, míg elindul az ajtó felé, akkor szólok csak utána. - Ja, még csak annyi, hogy ha nem érsz vissza a válasszal napnyugtáig, egy egész hétre az egyik házimanó feladatait fogod ellátni. Csókoltatom Editkét - azzal visszasüppedek könyvem kalandos világába.
|
|
|
|
Radetzky Bercel INAKTÍV
offline RPG hsz: 200 Összes hsz: 558
|
Írta: 2020. április 5. 10:17
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=803149#post803149][b]Radetzky Bercel - 2020.04.05. 10:17[/b][/url] Kazanov mester Vállat vonok arra, hogy magamat égetem le. Megesik, de én mondjuk nem így fogom fel, mert ha mindent, amit teszek, égetésnek élnék meg, akkor mostanra már teljesen porrá váltam volna. Inkább mondjuk azt, hogy egy rohadtul élénk gyerek vagyok. - Vigyek el egy levelet Editnek? Nézek rá úgy, mint aki biztos benne, hogy a pasas nem százas. Mindig mondták a bátyáim, hogy csak navinéssel ne kezdjen az ember, és kezdem elhinni, hogy igazuk volt. A bokámat egy navinés cseszte szét, odalett a sportolói karrierem, aztán az életembe belepakoltak egy navinést, aki olyan részeimet mozgatja meg, amikről eddig nem is tudtam, hogy van, életem egyik nagy szerelme navinés, és most még egy iskolában is vagyunk, és erre itt van Kazanov, aki azt tartja büntetésnek, hogy elviszek egy levelet. Felpillantva azért összerezzenek, ahogy hirtelen ott terem mellettem Dana is meg Edit is, mintha valami rosszat csináltam volna. Csináltam, de nem azt, ami miatt mind a ketten ott állnának mellettem. Azért a pillanatnyi szívrohamon túl, képes vagyok értelmesen válaszolni neki. - Vágom Mikhail bá, az amelyik az ágyamban fekszik, az az asszony. Nem értem, hogy miért hiszi, hogy csak mert egy másik lánnyal beszélgettem, nem tudom, hogy ki a nő, aki a nevemet viseli, vagy, lehet, hogy a navinések a magánéletüket is kitárgyalják valami szeretetkörben, ahol nagy leplekben és virágkoszorúval a fejükön szívják a füstölőt. Remek, akkor tuti az egész Navine rajtam röhög, mert én vagyok a legszánalmasabb. Egy házas ember, aki a földön alszik, és még nem feküdt le a feleségével. Bravó Edit. - Szóval napnyugtáig, vettem. Nem értem, hogy mégis mit hisz, hogy majd nem találom meg a nőt addig? Vagy Edit nem hajlandó választ írni? Pf, majd én megoldom azt, hogy írjon.
|
|
|
|