Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed. A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe. Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak. Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is. Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent. A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!
A könyvtárosaink jelenleg Choi Min Jong és Mikhail Sergejevics Kazanov, akiket bármikor felkérhettek játszani a könyvtárban, akár 1-2 hsz erejéig is, azonban ha álmodóilag nincsenek itt, jelenlétüket akkor is állandónak kell tekinteni! Nyugodtan kijátszhatjátok, hogy váltotok velük néhány szót, segítenek nektek és figyelnek a könyvtárra.
|
|
|
Bence#szombati_chill #gyererám_cskh Így a tanév végére azt hiszem sikerült hozzászoknom ahhoz, hogy kismillió teendő szakadt a nyakamba idén. Annyi hogy néha még én sem látom át. A rendszerezésnek viszont nem vagyok híve, általában a szobámban is akkor találok meg mindent, amikor kialakult a kellemes kupi. Mostanában viszont úgy, hogy más emberekkel élek együtt, inkább igyekszem okosan kihasználni a helyemet és nem egy kupacba dobni a tárgyaimat, mert lehet, hogy másoknak ez nem nyújt akkora esztétikai élményt, mint nekem. Ezek után nem csoda hát, hogy soha nem volt naptáram vagy jegyzetfüzetem, amiben szorgalmasan vezettem volna a teendőimet. Egész egyszerűen azért, mert azt is elfelejtettem mindig, hogy ezeket a füzeteket illik nézegetni és felírni az eljövendő dolgokat, nem csak egyszer felfirkantani mindent, amit akkor épp tudunk és várni arra, hogy akkor ezen szisztéma alapján folytatja majd ő maga. Ellenben ennek idén másképp kellett volna lennie, mert hiába mondtam magamban el minden reggel, hogy aznap hová megyek, gyakran maradt ki valami és egy lazán eltöltött fél nap után vettem észre, hogy még össze sem pakoltam a cuccaimat edzésre, aminek az lett a vége, hogy lóhalálában rámoltam össze szinte mindent, ami csak a kezem ügyébe került és még így is kihagytam pár létfontosságú eszközt, míg például a legendás lények tankönyvem megjárta Visegrádot. Ilyen és ehhez hasonló apró esetek miatt kötöttem ki ott, hogy a mai edzés elején a csapat a mancsomba nyomott egy viperás naptárat, majd a lelkemre kötötték, hogy használni fogom. Szinte biztos vagyok benne, hogy ha ma nem írok bele semmit, akkor teljesen el fog felejtődni és csak halogatni fogom, a végén pedig ez is csak állni fog az ágyam mellett, amíg évet nem váltunk és megint semmi értelme nem lesz annak, hogy kaptam. Ezért eldöntöttem, hogy ma mindenképp nekiállok, ezzel is növelve az esélyét annak, hogy nem porfogó lesz belőle. Ezen szándékkal vettem célba a könyvtárat, mert ugyan mehettem volna a Navinébe is, de az túl zsibongónak tűnt, amint beléptem a kastélyba. A könyvtárban ellenben biztosan csönd van, főleg szombatonként. Ki akarna tanulni szombaton? Mosolyogva köszönök az előtérben, felakasztom egy fogasra a kabátom, a csapatlogóval ellátott táskámból pedig kikapok egy pennát, ami mindig van nálam és az újonnan szerzett füzetet, majd a tornazsákot felküzdöm egy polcra. A naptárat és az íróeszközt szorongatva lépek be az olvasórészbe. Célirányosan az ablakok felé indulok meg, ahol egy székre levetem magam, kinyitom a naptárat és lapozgatok párat, hogy megtaláljam a mai dátumot. Gömbölyded betűkkel felírom, hogy edzés és egy pipát is biggyesztek mellé. Nem is lesz ez olyan nehéz! Legalábbis remélem.
|
|
|
Nérel Danka INAKTÍV
bukott angyal offline RPG hsz: 131 Összes hsz: 364
|
Írta: 2020. február 8. 14:27
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=792403#post792403][b]Nérel Danka - 2020.02.08. 14:27[/b][/url] Bence#szombati_chill #gyererám_cskh Így a tanév végére azt hiszem sikerült hozzászoknom ahhoz, hogy kismillió teendő szakadt a nyakamba idén. Annyi hogy néha még én sem látom át. A rendszerezésnek viszont nem vagyok híve, általában a szobámban is akkor találok meg mindent, amikor kialakult a kellemes kupi. Mostanában viszont úgy, hogy más emberekkel élek együtt, inkább igyekszem okosan kihasználni a helyemet és nem egy kupacba dobni a tárgyaimat, mert lehet, hogy másoknak ez nem nyújt akkora esztétikai élményt, mint nekem. Ezek után nem csoda hát, hogy soha nem volt naptáram vagy jegyzetfüzetem, amiben szorgalmasan vezettem volna a teendőimet. Egész egyszerűen azért, mert azt is elfelejtettem mindig, hogy ezeket a füzeteket illik nézegetni és felírni az eljövendő dolgokat, nem csak egyszer felfirkantani mindent, amit akkor épp tudunk és várni arra, hogy akkor ezen szisztéma alapján folytatja majd ő maga. Ellenben ennek idén másképp kellett volna lennie, mert hiába mondtam magamban el minden reggel, hogy aznap hová megyek, gyakran maradt ki valami és egy lazán eltöltött fél nap után vettem észre, hogy még össze sem pakoltam a cuccaimat edzésre, aminek az lett a vége, hogy lóhalálában rámoltam össze szinte mindent, ami csak a kezem ügyébe került és még így is kihagytam pár létfontosságú eszközt, míg például a legendás lények tankönyvem megjárta Visegrádot. Ilyen és ehhez hasonló apró esetek miatt kötöttem ki ott, hogy a mai edzés elején a csapat a mancsomba nyomott egy viperás naptárat, majd a lelkemre kötötték, hogy használni fogom. Szinte biztos vagyok benne, hogy ha ma nem írok bele semmit, akkor teljesen el fog felejtődni és csak halogatni fogom, a végén pedig ez is csak állni fog az ágyam mellett, amíg évet nem váltunk és megint semmi értelme nem lesz annak, hogy kaptam. Ezért eldöntöttem, hogy ma mindenképp nekiállok, ezzel is növelve az esélyét annak, hogy nem porfogó lesz belőle. Ezen szándékkal vettem célba a könyvtárat, mert ugyan mehettem volna a Navinébe is, de az túl zsibongónak tűnt, amint beléptem a kastélyba. A könyvtárban ellenben biztosan csönd van, főleg szombatonként. Ki akarna tanulni szombaton? Mosolyogva köszönök az előtérben, felakasztom egy fogasra a kabátom, a csapatlogóval ellátott táskámból pedig kikapok egy pennát, ami mindig van nálam és az újonnan szerzett füzetet, majd a tornazsákot felküzdöm egy polcra. A naptárat és az íróeszközt szorongatva lépek be az olvasórészbe. Célirányosan az ablakok felé indulok meg, ahol egy székre levetem magam, kinyitom a naptárat és lapozgatok párat, hogy megtaláljam a mai dátumot. Gömbölyded betűkkel felírom, hogy edzés és egy pipát is biggyesztek mellé. Nem is lesz ez olyan nehéz! Legalábbis remélem.
|
|
|
|
Lóránt Bence INAKTÍV
MT (marha tehetséges) offline RPG hsz: 581 Összes hsz: 1794
|
Írta: 2020. február 12. 07:38
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=793304#post793304][b]Lóránt Bence - 2020.02.12. 07:38[/b][/url] DankaEgész nap őt kerestem, komolyan. Amióta megtörtént az új csapatok kihirdetése és a beválogatás - én a menő nevű Viharmadarahoz kerültem, bár a többi is tetszettvolna, de most akkor ez lesz a legmenőbb nevű és kancs -, azóta kattogok azon, hogy milyen jó lenne csapikapihelyettesnek lenni. Danka még nem foglalt állást az ügyben, mindenképpen szerettem volna megpróbálni mindenki előtt jó pozícióba kerülni nála. Szóval az ő, most nem Masa, hanem Danka, akit már legalább egy órája kajtatok, egy kis tálca sütivel a kezemben. Most egy kicsit-nagyon izgulok, hogy semelyik barátommal ne találkozzak, mert akkor úgyis kapnának belőle és mire megtalálnám a barna hajú lánykát, már nem lesz mit odaadnom. Hála Merlinnek, egy sem akad az utamba, így Danka a fullos sütikészletet kaphat. Amúgy fura is, hogy nem találkoztam egyel sem idáig, remélem nem forralnak valamit ellenem, a kis gézengúzok. Most már feladtam egyébként a folyosói kószálást, szóval írtam Danának egy üzenetet, hogy tudja-e merre van. Szerencsére nem kezdett el szenyózni és egyből mondta, hogy talán a könyvtárba ment, mintha azt mondta volna az egyik órán neki. Hú, az életben nem találtam volna meg, szóval kapott pár szivecskét, meg puszit virtuálisan és már siettem is a könyvtárba. Belépvén gyorsan megnéztem, hogy melyik könyvtáros van a helyén, de egyik sem volt. Lehet, hogy valahol hátul matattak, vagy tudom is én, de nagy kő esett le a szívemről. Kazibá biztos kivágott volna a sütikkel együtt, viszont így mosolyogva lépdeltem be a többiek között, akik ácsingózó tekintettel vizslatták a teasüteményeket a kezemben. Az egyik ablak melletti asztalnál pillantom meg és rögtön fel is gyorsítom a lépteimet. A mosoly marad, de kissé ideges lélektükreimen lehet látni, hogy nem vagyok éppen a legnyugodtabb. - Szia Danka - köszönök rá hangosabban, mint szabadna, és szinte egyből minden irányból jönnek a pisszegések, hogy ez egy könyvtár, maradjak csendben és jön csak sima pisszegés is, nyelvi formába öntés nélkül. - Ezt neked hoztam - vigyorgok rá, majd leteszem a sütit elé kapkodva. Egy nagyobb koccanással ér asztalt a kis tálca és azonnal beteríti sütitörmelékkel a lányt, a kis füzetét és az én nadárgom is. Megdermedek, mint a jól megtermett medve, aki megfagyott télen és ott maradt megdermedve. - Ö bocs - ráadásul egy vaníliás karika még az ölébe is gurul, de a kezem szinte abban a pillanatban húzom vissza, ahogy elindult, hogy elkapja a kis kóborlót. - Beszélhetünk? - szégyenlősen kérdezem és suttogva, mert a kis malőröm után pisszegés 2.0 érkezik, és végre felfogom, hogy a könyvtárban vagyunk. Egy jól irányzott - de halk - suvickus után, a nadrágomról eltűnnek a morzsák, és Danka most biztosan nem túl igéző, hanem inkább mérgesebb tekintetébe nézek, várva az elküldés megszégyenítő pillanatát, a pálcámmat idegesen bökdösve az asztal oldalát.
|
A legjobb postairón a környéken.
|
|
|
Nérel Danka INAKTÍV
bukott angyal offline RPG hsz: 131 Összes hsz: 364
|
Írta: 2020. március 20. 08:38
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=799453#post799453][b]Nérel Danka - 2020.03.20. 08:38[/b][/url] Bence#szombati_chill #gyererám_cskh Szépen sorban folytatom a dolgok feljegyzésével, lapozok párat, majd felírom a vizsgaidőszakot az összes napra amelyik érintett benne. Onnan visszamenőleg pedig elkezdem beírogatni a viperás edzések időpontjait. A viharmadaras dolgokat egyelőre nem tudom, arról még egyeztetni kell mindenkivel, de majd valahová biztosan besűrítjük. Hogy őszinte legyek, a kiírásra is csak egy pillantást vetettem, átfutottam a neveket, eldöntöttem magamban, hogy legalább látásból mindenkit ismerek és futottam is tovább. Nem mintha nem érdekelt volna, sőt, pont ellenkezőleg, csak nyilván ekkor is irtóra késésben voltam. Ezért lenne most jó összeírnom mindent és akkor talán több időm maradna. Ezen és hasonlókon gondolkozom, szinte teljesen elmerülök a kis füzet adta lehetőségekben, így meglepően ér amikor valaki a suttogás zajszintjénél kicsit hangosabban szólal meg, ezért kicsit össze is rezdülök, de ezt nem az ijedtségnek kell betudni. Felemelem a fejem, és halvány mosollyal nézek az előttem álló fiúra. - Nekem? - kérdezem őszintén csodálkozva, de túl sokat nem ámulhatok ezen, egy vaníliás karikának köszönhetően, aki úgy döntött, hogy ő inkább az ölembe ül, mintsem a társai között maradjon. Felkapom a sütit és visszahelyezem a tálcára, majd megint előrefelé fordulok, hogy immáron teljes figyelmemet az előttem állónak szenteljem. - Semmi baj - ingatom meg kicsit a fejem mosolyogva, bár pontosan nem tudom, hogy miért kér bocsánatot, de megtanultam, hogy ilyenkor fura dolog ezt firtatni, ezért egyszerűen megoldom a kérdéskört. És tényleg semmi baj, olyannyira, hogy nem is tudom, mi lehetne az. - Persze, beszéljünk! - és nem, fogalmam sincs, miről szeretne velem beszélgetni, de tulajdonképpen már azt csináljuk, én pedig szívesen veszem bárki társaságát. Kicsit hátrébb tolom a székem, lábaimat felhúzom magam alá, így immáron törökülésben várom, hogy a fiú helyet foglal-e és ha igen akkor felé fordulva hallgatom is a mondanivalóját. Ha mégsem ül le, akkor pedig nem forgolászok, csak figyelek.
|
|
|
|
Lóránt Bence INAKTÍV
MT (marha tehetséges) offline RPG hsz: 581 Összes hsz: 1794
|
Írta: 2020. március 31. 11:31
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=801872#post801872][b]Lóránt Bence - 2020.03.31. 11:31[/b][/url] DankaNem tudom mennyire jó ötlet megvesztegetni valakit egy sütivel a könyvtárban, de azért most jól megpróbálom. Mert miért ne, nincs ember, aki nem szeretné a sütiket, a lányok pedig még jobban. Ezért meg is lepődök, amikor Danka visszakérdez. - Hát, ha te vagy Danka, akkor igen – hamiskás mosolyom mögül kirobbanni készül a nevetés, de nem lehet, mert Kazibá kivág, azt hótzipphzar! Na, annyira sikerül odaadni neki, hogy a felét ráborítom, elég nagy túlzással. Hoppszika! Azt mondja semmi baj, de ismerem ám a csajokat, figyelni kell a szemüket, miközben beszélnek, mert nem mindegy, hogy mire gondolnak. Oké, feladom, gőzöm sincs, hogy mit gondol. Remélem azt, amit mondott, hogy nem bánja! Helyes, helyes. Na, most jön a neheze, az biztos! - Nos, izé, meg minden – ülök le mellé, felkínálva magamnak a lehetőséget, meg ez egy könyvtár, és már odaengedett magához. – Hogy haladsz a csapattal? – mosolyom olyan természetes, mintha egy szobrász húzta volna… most. – Arra gondoltam, hogy lehetnék csapatkapitány-helyettesed, mert... mert... hát Masa is az! – hű ez az ultimate jó válasz, és most jutott eszembe! Azta, de menő vagyok, nem igaz, hogy ennyire tűzhányó az agyam! 200IQ! - Mit szólsz? Kipróbálnám magam ebben a szerepben, mert érdekel, meg biztos te sem győzöd ezt a sok melót – találok ki újabbnál újabb dolgokat, amivel szerintem járhat egy csapatkapitányi feladat. Talán néhány dolgot átvennék, ami nem olyan nehéz, és ha kellenék, szólhatna nekem. De menő! Imádnék Lóránt Bence csapatkapitány-helyettes lenni!
|
A legjobb postairón a környéken.
|
|
|