Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!

Nyelvem hegyét kidugva néhány percen belül vagy tizedszer nedvesítem meg alsó és felső ajkam egy részét, hogy aztán azokat összepréselve nedvesítsem meg a teljes területet, amit a számnak nevezek. Szemeimmel követem a sorokat, de amióta itt van, nem nagyon tudok koncentrálni. Érzem, hogy izzad a tenyerem, ég az arcom alsó része, és hihetetlenül melegem van. Hiába fogom balommal a könyv lapjait, míg jobbomat a füzetemen tartja, ujjaim között forgatom a tollat. Tanulnom kellene, hiszen közelednek a vizsgák, és az utóbbi időben némiképp romlott a tanulmányi átlagom, mégsem tudok koncentrálni.
Ez innentől nem véletlen. Az elmúlt hetekben ez az arc mindenhol ott volt, még az álmaimba is beférkőzött, és nagyon nehéz úgy gondolni a csónakháznál történtekre, hogy új szereplő is csatlakozik hozzánk. Vajon már akkor is ott volt, és figyelt? Mert figyel, ehhez kétség sem fér. Ráadásul ez egy hatalmas kastély, én a faluban lakom, szóval semmi okom nem volt ma itt lenni, mégis, amikor bejöttem, alig fél perccel később ő is megjelent, és pont úgy ült le ahhoz az asztalhoz, hogy lásson engem.
A Halál ezer arca? Nem vicces. Nekem tetszik a saját halálom, már megszoktam a jelenlétét, sőt, ennél egészen biztos, hogy többet érzek nála, ami azt hiszem, egészségtelen, de nekem egészen megfelel. Hiányzik, szívesen látnám újra, és újra. Nem feltétlenül szeretnék meghalni, de szívesen lennék vele. Oké, elismerem, hogy ez totálisan egészségtelen. Szóval akárki is ez a másik srác, ő nem kell nekem. Próbálok úgy csinálni, mint aki nem vesz róla tudomást, de ha nem vennék róla tudomást, akkor tudnék tanulni, és őszinte leszek, azt se tudom, hogy milyen könyvet nyitottam ki.
~ De tényleg... mi ez? ~
Zavartan nézek a füzetemre, majd hajtom be a könyvet, és olvasom el a borítón található címet. Óóó, szóval okkultizmus. A tantárgy, ami a legtávolabb áll tőlem, mégis a legjobban érdekel. Kiváló. Oké. Feladom. Esélyem nincs így tanulni, így letéve a tollat felkelek, és úgy csinálok mintha a könyvespolchoz mennék, de a fiúval szembe ülök le,, karjaimat az asztallapon összefonva magam előtt, zöld szemeimmel a tekintetét keresem.
- Te egy olyan perverz vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=783941#post783941][b]Lorin Annie Brightmore - 2019.12.16. 21:20[/b][/url]

Nyelvem hegyét kidugva néhány percen belül vagy tizedszer nedvesítem meg alsó és felső ajkam egy részét, hogy aztán azokat összepréselve nedvesítsem meg a teljes területet, amit a számnak nevezek. Szemeimmel követem a sorokat, de amióta itt van, nem nagyon tudok koncentrálni. Érzem, hogy izzad a tenyerem, ég az arcom alsó része, és hihetetlenül melegem van. Hiába fogom balommal a könyv lapjait, míg jobbomat a füzetemen tartja, ujjaim között forgatom a tollat. Tanulnom kellene, hiszen közelednek a vizsgák, és az utóbbi időben némiképp romlott a tanulmányi átlagom, mégsem tudok koncentrálni.
Ez innentől nem véletlen. Az elmúlt hetekben ez az arc mindenhol ott volt, még az álmaimba is beférkőzött, és nagyon nehéz úgy gondolni a csónakháznál történtekre, hogy új szereplő is csatlakozik hozzánk. Vajon már akkor is ott volt, és figyelt? Mert figyel, ehhez kétség sem fér. Ráadásul ez egy hatalmas kastély, én a faluban lakom, szóval semmi okom nem volt ma itt lenni, mégis, amikor bejöttem, alig fél perccel később ő is megjelent, és pont úgy ült le ahhoz az asztalhoz, hogy lásson engem.
A Halál ezer arca? Nem vicces. Nekem tetszik a saját halálom, már megszoktam a jelenlétét, sőt, ennél egészen biztos, hogy többet érzek nála, ami azt hiszem, egészségtelen, de nekem egészen megfelel. Hiányzik, szívesen látnám újra, és újra. Nem feltétlenül szeretnék meghalni, de szívesen lennék vele. Oké, elismerem, hogy ez totálisan egészségtelen. Szóval akárki is ez a másik srác, ő nem kell nekem. Próbálok úgy csinálni, mint aki nem vesz róla tudomást, de ha nem vennék róla tudomást, akkor tudnék tanulni, és őszinte leszek, azt se tudom, hogy milyen könyvet nyitottam ki.
~ De tényleg... mi ez? ~
Zavartan nézek a füzetemre, majd hajtom be a könyvet, és olvasom el a borítón található címet. Óóó, szóval okkultizmus. A tantárgy, ami a legtávolabb áll tőlem, mégis a legjobban érdekel. Kiváló. Oké. Feladom. Esélyem nincs így tanulni, így letéve a tollat felkelek, és úgy csinálok mintha a könyvespolchoz mennék, de a fiúval szembe ülök le,, karjaimat az asztallapon összefonva magam előtt, zöld szemeimmel a tekintetét keresem.
- Te egy olyan perverz vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=784207#post784207][b]Helvey Belián Balázs - 2019.12.17. 22:07[/b][/url]

Mert ő meg a szavai. Végtére is, kimondta, ezek után meg nincs mese, az ő lelki becsülete olyan, amely nem enged sumákolást, bár annak idején könnyebb volt elengedni és mást tenni, mára azonban már bőven más és ha már itt van, akkor... nem az, hogy legyen értelme, hanem legalább egy embernek okoz nyugalmat, egész megéri. Meg ott a jelvénye is, elvileg mindenkit figyelnie kell, annyi szeme azonban nincs és nem is kívánja, így marad meg abban, hogy figyel mindenre, meg rá is, próbálkozik, aztán majd lesz belőle valami. Eddig minden nyugalmas.
Viszont, nem ártana arra is, amely miatt itt van. Még a végén annyit korzózik, hogy aztán a tanulmányait dobhatja a kukába és akkor már végképp azt mondhatja, hogy örök vesztes és idióta, a harmadik alkalmat bukná, így totál hivatalos. Az meg nem tenne jót amúgy is hullámzó kedvének és persze a lelkének sem. Így talán lazítani kéne és tanulni. Mégse viszi rá a lélek, ugyanúgy jár egyet, mielőtt visszamenne a faluba és láss csodát, megint beleütközik abba, amelyről nemrég szó volt. Hogy ő a jó őrző-védő. Már-már nevetnie kell, és a sors iróniája a könyvtár, ahova betér. Pedig nem követte, csak állt és végignézte. Végtére is, nem ártalmas hely, mostanság alapból többet jár ide és tanul, újabban megint elővette a mágiatörténelmes, sőt, még egy alapkönyvet is átnyálazott arról, egyáltalán mi és hogyan működik, csak belezavarodott. Nehéz hely ez.
Apró biccentéssel köszönt a könyvtáros felé, majd már lépdel is a polcok felé. Legyen akkor valami új is és régi is, kettőt kerül ujjai köré, bájitalok és növények, kéz a kézben, magának kedvez, bár mindkettővel foglalkozik, előbbivel nem oly hivatalosan, de erről sem kell senkinek tudnia, miért ül be azon órákra. A helyválasztás már viszont direkt, lepakolva foglal helyet és lapozza fel a bájitalos kötetet, sőt, még füzetet is tol mellé, jegyzetelni, mert az sosem árt. Ki akarja élesben próbálni, bár gyakorlatra még nem mászott be, ütközik az alappal, de... megoldja. Elvileg nem kell hozzá a spiritusz, szóval neki is menni fog. Az viszont biztos, hogy a szabad ég alatt fogja művelni és akkor nem ég le semmi.
Néha felpillant, a sorok gyűlnek, aztán a figyelme is osztódik vele együtt. Elmerül végül, így azt nem észleli, hogy a lány mozdul, ha most kimenne, csak pislogna, hogy mikor tette és milyen gyorsan. Azt viszont már nagyon is érzékeli, ahogy leülnek hozzá, így pillant fel rá és találja szembe magát pont azzal az arccal, amelyet jól ismer, de egy szót se nagyon váltottak. Talán a zavart pislogás is ennek az oka, a kérdés viszont megakasztja végleg. Saját nyálát nyeli fére, miközben köhög, és hátradőlve csap saját mellkasára.
- Hogy mi? - perverz. A könyvekre tekint, azokban semmi olyan, aztán rá. Ó, most van lebukott, vagy... Bakker. Kínos vigyort ejt, de ezzel biztos csak ront, szóval marad az ártatlan kék íriszek.
- Nem értem a kérdésed, őszintén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=784679#post784679][b]Lorin Annie Brightmore - 2019.12.21. 09:36[/b][/url]

- Azt kérdeztem, hogy perverz vagy-e? Kukkoló vagy erőszaktevő?
Még hogy nem érti a kérdést. Nem hiszek neki, hiszen, ahogy én, úgy ő is pontosan tudja, hogy az utóbbi napokban mindenhol ott volt, ahol én voltam. A folyosón, az étkezőben, az udvaron, a faluban, egyszerűen, mintha ugyanakkor lenne órája és ugyanott, mint nekem, aztán a tanítás végeztével ugyanakkor indulna vissza, és szinte a házig kísér, biztos vagyok benne, hogy valami furcsa perverz...vagy... levitás.
- Hm.
Cath mesélt róla, hogy a házak és jellemek megmutatják azt is, hogy ki hogyan randizik, hogyan hív el egy lányt vagy hogyan mond igent a randira. Például a navinések, vagyis én is, annyira aranyosnak gondoljuk az elhívás gesztusát, hogy nem is gondolunk bele abba, hogy akár egy perverz sorozatgyilkos is lehet, még akkor sem, ha az egész ruhája csatakokban úszik a vértől, mi akkor is csak a szép szemét látjuk, és örömmel mondjunk igent. Ezzel szemben a levitás fiúk nehezen hívnak el lányokat randizni, mert aggódnak, hogy a lány kineveti őket. Mondjuk nem egy navinés, inkább egy eridonos vagy egy rellonos. Cath azt mondta, hogy az eridonos lányokba ne nagyon bízzak. Azt hiszem elég érdekes tanácsot adott, tekintve, hogy az életem rajta múlik. Szó szerint.
- Tetszem neked?
Tetszem fel a következő kérdést, mert ha igen, akkor megspórolhatunk ám egy csomó kört, mert szívesen elmegyek vele randizni, meg megismerem. Persze el kell neki mesélnem, hogy egy kicsit a halálomon vagyok - megint csak szó szerint -, de általános tapasztalat, hogy az emberek ezt jobban viselik, mint azt a tényt, hogy egy kicsi Brightmore vagyok.
- Mert ha igen, akkor elmehetünk randizni.
Ja igen, és tegnap megnézették velem az igazából szerelmet, szóval most nagyon karácsonyi és nagyon kezdeményező hangulatomban vagyok. Aztán lehet persze, hogy a testvérem simán megöli, de remélem, hogy nem. Vagy nem nagyon. Igazából elég aranyosnak tűnik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=784946#post784946][b]Helvey Belián Balázs - 2019.12.22. 14:34[/b][/url]

Talán még mindig nem érti, de most már jól kifejtette, így nem tettetheti magát végképp süketnek és ostobának sem, aki nem ért magyarul sem. Jobb lenne most erre kenni, de hát, nem. Te jó ég. Egyszerre rökönyödik meg a kérdésen és kezdene el nevetni a dolgon, mert valljuk be, ezt eddig nemigen kapta meg. Ennyire agresszor feje lenne, vagy valami más? Megtapogatja a saját arcát, annyira még kiált borotváért sem, hogy úgy nézzen ki, mint a rosszarcú kamionosok, akik pont az ilyen lányokra vadásznak, gátlástalanul. Ő meg nem is vadászik, kezét megereszti és aprót fúj.
- Egyik sem vagyok, erről megnyugtatlak. Persze, tudom, mint ezt mondja, de tényleg – tartja fel a kezeit, hogy tényleg, ő ártatlan és még a fejében sem fordult meg ilyesmi. Nyugodtan bele lehet túrni, bár fogalma sincs, az ilyenre mindenki képes vagy csak ritka, nem foglalkozott a dologgal még ha tudatán kívül már többet esett át rajta, mint fogászati kezelésen egész életében. És nincs sok ideje itt sem. Aztán kezeit leengedi, ismét, becsukja a könyveket, majd maximum hazaviszi és összekulcsolt ujjait a fedlapra helyezi. Figyel rá, mert így illik, nem azért mert... perverz.
- Hmm? - ráncolódik kissé a homloka, hogy most min is töri a fejét, de talán el kellene engednie. Meg innen kimenni, ez már így is tök kellemetlen és fura, kicsit idegesen jár a lába az asztal alatt, ő tök diszkréten akarta a dolgot Denis-nek intézni, ha már ígérte, de hát... elcseszte. Sosem csinált ilyet, benne volt a pakliban, remélte, kicsit később lepleződik le és lesz ideje értelmes indokot kitalálni az egészre, az igazságon kívül, mert az kész, csak nem mindig a legszebb. Hallani sem. Mindegy.
Bár aztán mire most bármit is mondhatna, megint beelőzi. Nagyokat pislog a kérdésre, aztán a másik mondatra is. Oké, oké, oké, lefújva. Nagyon másfelé csúszott el a dolog és lehet nem ez a jó irány. Egyik sem. Rázni kezdi a fejét, hátradől a széken.
- Jaj, jaj, félreértesz, nagyon félre – szusszan egyet és barátságos hangnemet meg arcot keres. Ezt tisztázni kell, mert nagyon félrement a dolog.
- Nagyon aranyos tőled, köszönöm. Elkísérlek én szívesen, csak nem randiként. Nem kívánok a bátyád ellensége lenni, túl közel van, hogy megfojtson egy ilyenért álmomban, meg amúgy is... - legyint. Persze, lehet ennek most egy része csak túlzás, lehet nem, de azt már most lefektette, ismeri, ismeri őt is, oké, ez lehet így baromi ijesztő. Pont úgy néz ki, mint aki stalkol.
- Bocsánat, ha ijesztőnek vagy tapadósnak tűntem. Csak néha akartam rád pillantani, hogy minden oké-e, szerintem te is tudod, kinek ígértem meg. De ha ez téged zavar, abbahagyom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=785272#post785272][b]Lorin Annie Brightmore - 2019.12.23. 20:49[/b][/url]

- Igen, ezt mondják.
Én is mondhatom, hogy nem vagyok Brightmore, attól még de, nagyon is az vagyok, és hiába mondok mást, nem moshatom le magamról. Nem mintha le akarnám, bár néha jó lenne úgy élni, hogy nem én vagyok én, és ez a gondolat menet hamarosan nagyon is aktuális lesz, még én sem sejtem, hogy mennyire.
- Közel?
Nem nagyon értem, hogy mire gondol, de kicsit megemelkedve nézek körbe, mert bár tudom, hogy Denis nem lehet itt, mégis azt érzem, hogy itt van, hogy valami különös módon a köztünk lévő apró térbe férkőzve ott van. Hát persze, mint mondtam, néha szeretném, ha nem én lennék én, mert ha nem én lennék én, akkor nem rettegnének a fiúk azért, mert Brightmore vagyok. Mert Denis a testvérem, hogy pontos legyek.
- Várj. Várj. Várj. Várj. Várj.
Emelem fel a jobb kezem, a tenyeremet felé tartva, behunyt szemmel, hogy megemésszem azt, amit mondott. Eközben persze rámpisszegnek, hogy ez egy könyvtár, és vissza is pisszegnék, ha nem pont a könyvtáros pisszegetne itt. Jó, hát neki azért igaza van. Zöld szemeimet újra a velem szembe ülőre emelem, szemöldökeimet összehúzva, ajkaimmal csücsörítve, miközben különböző kínzások futnak végig az agyamon, és azon gondolkozom, hogy mi fájna a legjobban Denisnek. Oké, egyértelműen az, ha bejelenteném, hogy úgy döntöttem egy Payne felesége leszek, és segítsen kiválasztani, hogy Jason, Chris vagy Milan illik-e jobban hozzám, mert szeretnék egy igazán jó házasságot kötni. Még a vállát is megveregetném, hogy "tudod, így megy ez, te elvettél egy Payne-t, adnod kell egy jövendőbeli Payne-t, hogy a szám állandó legyen." Nem hiszem, hogy nevetne, sőt, tényleg kiakadna. Talán túlzás lenne.
- Szóval ha jól értem, a bátyám, vagyis, a hamarosan szörnyű kínok között elhalálozó bátyám rávett téged, hogy kövess engem és jelents neki, hogy mit csinálok?
Ezt szeretnéd Denis? Hát akkor ezt kapod. Megtudhatod, hogy mit csinálok, te kis bizalmatlan. Hátradőlve a széken, karba fonom a kezeimet, hogy végiggondolhassam, hogy ez a nyilván alapból kedves gesztus zavar-e. Jó, persze, hogy zavar, de nyilván nem fogja hagyni, hogy ne csinálja tovább. A háború áldozatokkal jár, és bár kedvesnek tűnik szegény, de ő lesz most az áldozat, és ezzel el is döntöttem, hogy mit csinálok, hirtelen, szinte előreugrok, és mielőtt még megérthetné, hogy mi is történik, szájon csókolom, nem szenvedélyesen, mert köztünk van egy asztal, ami így is beleállt már a combomba, és baromira zavar, valahogy elszámítottam magam, és hát ez nem egy film, nem lehet romantikusan tökéletes a dolog. Visszaülve szusszanok egyet.
- Nem zavar, de ha Denis így játszik, akkor én is. Remélem élvezi majd a műsort.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=785353#post785353][b]Helvey Belián Balázs - 2019.12.23. 22:17[/b][/url]

Mondják hát, de azok olyanok is, ő meg nem, hát azért tényleg nem annyira katasztrófa, lehet, illene lecsippenteni már a hajából egy keveset és sűrűbben fogni a borotvát, de na. Nem veszélyes ez. Vagyis a helyzet de, ő meg nem.
- Aha. De nem, nem így. Nincs az iskolában – tudomása szerint, hiszen már nem ide jár. Múltkor is az iskola kapujában futottak össze, szóval, nem, nincs itt, még ha ennyire körbe is néz. Hozzá van közel, mint lakótárs, egy ajtó nem választ el attól senkit, ha idegben van és nyakat kell tekerni. Már csak saját tapasztalat, bár nem rúgott ajtót senkire, de képes lett volna rá annak idején. Így inkább tisztázni kezdi a saját dolgait, a helyzetét, úgy a legkönnyebb, ha kicsit kitálal és akkor már legalább a perverz része alól mentesül kicsit, vagy nagyon, ez a lány döntése. Lehet, mégis túl sokat mondott?
- Oooké – akad meg, lehet még kiegészítette volna, de nem, csendben marad és vár. Pislogva figyeli kicsit, ahogy vélhetően kicsit kusza szavait is kibogozza, lehet, hogy nem volt teljesen egyértelmű abban, amit akart mondani és ahogy, de mivel meglepte, megesik. Nem tudja eldönteni, hogy haragra, hisztire vagy épp megértésre számítson, így egy kicsit mindenből is felkészíti magát, lesz ami lesz alapon, úgy a könnyebb.
Mégsem.
- Elhalálozó? Ó jaj, erre semmi szükség nincs! Nem is az, hogy mit csinálsz, hanem hogy inkább... hogy vagy, meg ilyenek. Tudod, aggódik, mint minden testvér és nem, nem ve... Mi? - rökönyödik meg, ahogy elrugaszkodik szinte, át az asztalon, és mire kettőt szólhatna, a puha ajkakat érzi sajátján és már ott sincs. Mered rá, úgy, ahogy volt, a szék háttámlájának préselt háttal és őszintén, nem így gondolta volna, hogy annyi év után, majd pont ebben a helyzetben és pont ő fog az ajkaihoz érni. És basszus...
- Jó, ez... baromira meglepett – köhint egyet, nem hal bele, tény és amúgy is, ez inkább amolyan „csakazértis” dolog, a nők értik ezt, nagyon. Még valamikor a kréta korban, hasonlót átélt, csak hát... kicsit komolyabban beleélte magát. Az másik ember volt.
- Nem játszom ilyet, hé – kicsit talán még fel is háborodik. A tudat mellett, hogy ha belemegy, ha mondjuk akár egy igazi csókba is, mehet az utcára, de előtte még biztos felkoncolják. Nem, amúgy sem ilyen, de csak a gondolat. Már fut a hátán a (h)ideg.
- A műsort én kapnám, a fejemre. Ne, nem kéne. Amúgy is, nem ő vett rá, mint ahogy akartam mondani. Beszéltünk rólad és mivel én itt vagyok, felajánlottam. Mivel vele élek, kapóra jött. Neki is kényelmes, neked is, ennyi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=785426#post785426][b]Lorin Annie Brightmore - 2019.12.23. 23:54[/b][/url]

Aggódik. Persze, nyilván aggódik is, de én ezt most nem tudom aggódásnak felfogni. Sokkal inkább hiszem azt, hogy szemmel akar tartani, nehogy valami hülyeséget csináljak. Mintha kötelezően burokba kellene tartania, csak azért, hogy ne legyen lehetőségem olyan dolgokat tenni, amiket a korombeliek. Félt? Talán, hiszen ismeri a világot, tudja, hogy nem csak a jó van, és tudja az én képességeimet is. Tudja, hogy képes lennék a rossz irányba fordulni, hiszen befolyásolható vagyok. De kell nekem is tapasztalnom. Kellene...
A csók tényleg nem nagy dolog, nem olyan, mint amilyet az ember szeretne, de most a legrövidebb utat kellett választanom azért, hogy megtörténjen. Hogy ezzel felmérgesítem Denist, hát legyen, képes vagyok úgy játszani, ahogy ő, mert Brightmore vagyok, és ha felbosszantanak, akkor elveszítem a fejem. Talán nekem is vannak démonjaim, talán én is kitörök, mint ő? Nem hiszem, de elgondolkodtató ez a lehetőség. Elgondolkodtató, hogy mennyiben is különbözünk. Talán semmiben.
- Engem is meglepett.
Felelem neki csendesen, mert még mindig nem tértem napirendre afelett, hogy ezt komolyan képes volt Denis meglépni, hogy komolyan képes figyeltetni. Annyira haragszom rá ezért, hogy azt nem tudom elmondani. Komolyan, fel sem fogtam még igazán, hogy valóban ezt tette velem. Csak azt tudom, hogy ez megtörtént, hogy tényleg létezik az a tény, hogy figyeltetett engem. Nagyon haragszom, nagyon mérges vagyok, és lepillantva a gyűrűmre, azon gondolkozom, hogy vajon a párja jelez-e valamit Cathnek, hogy aggódik-e már miattam, és csak remélni tudom, hogy nem, felesleges volna. Nem, nem fog elmúlni, de ez az én meccsem Denis-szel.
- És mit mesélt a bátyám, hogy felajánlottad ezt neki?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=785770#post785770][b]Helvey Belián Balázs - 2019.12.25. 13:32[/b][/url]

Megérthető, fordított esetben lehet neki sem tetszene, de hát ahhoz már elég vén, hogy ne kelljen utána figyelő szemeket küldeni, most már hivatalosan sem, még ha azt a részét megszokta, sőt, be nem vallja, de kicsit még hiányolja is. Persze, menni kell néha, hogy merre és hogy áll, vagy épp a karkötőt, ha érdekel bárkit is, kezdi úgy érezni, hogy annyi év után meglazult a póráz és elengedték. Csak épp nem mindenbe lett bevezetve, így most aztán botladozik, de menetel. Valamerre. Kiderül, hogy hol lesz a vége és reméli, nem valami puha falú szobában.
De persze, a lánynak nem kellemes. Kinek lenne az. Nem botrányos, amit eddig látott, semmi olyat nem tesz, amit a korabeliek ne tennének, talán még kevesebbet is. Elvonatkoztat attól, hogy mit mondott még, hogy hogyan is van és amúgy is, úgy néz rá, mint bárki másra. Nincs tekintetében mély szomorúság, vagy akármi, tudja, nagyon jól tudja, mennyire zavaró, ha valaki úgy néz rá, mint aki már... mindegy.
Persze, azért van benne meglepettség, sőt, bőven, miután ajkaival is találkozik és most ezt a gondolatot kell megtanulni nagyon, nagyon mélyre ásni, mert Denis a fejébe lát és nem, nem akarja tudni, hogy friss lakótársa mit tenne, ha hazamegy, elkezd valamiről beszélni és közben ez bukkan fel a fejében, miközben amúgy totálisan úgy kezeli, hogy csak megtörtént. Nem néz ferde szemmel, nem néz sehogy, csak bambán. Majd sóhajt.
- Persze, már csak azért is megtetted, hogy felbosszantsd. Így nem ő halálozik el, hanem én – fájdalmas képet vág, talán reméli, hogy ha meghallgatja, vagy kinézi, hogy hogyan is történt, az enyhítő körülmény. Megrázza a fejét. Ő nem haragszik, nem szomorú, csak nehezen kezeli a helyzetet. Mint mindegyiket persze. Nem készült fel arra, hogy testvérek között áll, hogy egyre több arc kúszik be piciny életterébe. Semmire sem és egyelőre kényelmetlenül érzi magát. A széken is mocorog, feszeng, akaratlanul piszkálja a könyv borítóját. Most mit kéne tennie? Ebből kéne könyvet keresnie...
- Semmit – tér vissza a valóságba, hát akkor próbálkozik magától. Még barátságos arcot is varázsol, nem olyat, aki legszívesebben kifutna innen. - Nekem is van húgom, láttam, hogy aggódik, az ilyen apró dolog meg csak jó, nyugalmasabb. Nem besúgó vagyok, csak akkor terveztem szólni, ha valami gázos és én nem tudom megoldani. Minden más nem tartozik rám, hát tudom mi az a magánszféra – menti a menthetőt, kikerülve, hogy miket tud még, vagyis csak épp eleget és kész. Könnyebb így, talán kicsit megnyugszik, mert nem akarta felidegesíteni. Ehh. De nehéz ez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=786124#post786124][b]Lorin Annie Brightmore - 2019.12.27. 17:46[/b][/url]

Annyira nagyon mérges vagyok, hogy azt elmondani se tudom, és érzem, ahogy a szívem mérgességemben egyre hevesebben vagy, ahogy egy kicsit kezdem nem jól érezni magam, és érzem, ahogy egy apró izzadságcsepp megjelenik a bal halántékomon, és bármennyire is próbálok nem tudomást venni róla, ott van, és szépen, lassan elkezd lefelé szánkázni. Morcosan törlöm le, mielőtt a szemem magasságát elhagyná, és tudom, hogy nagy valószínűség szerint a gyűrűm párja már elkezdett riasztani, hogy baj van. Nincs baj, nem szabad bajnak lennie, mert azzal pontosan azt támasztom alá, amit Denis állít, hogy nekem felügyeletre van szükségem. Nincs. Nem akarom, hogy legyen.
- Hidd el, hogy ő fog, mert ha megtalálom, meggyilkolom.
Hosszan, fájdalmasan, úgy, hogy érezze, mennyire rossz az, amit csinál. Komolyan képes volt rám állítani valakit, ő meg még meg is csinálja neki. Hát nem az alvilág feje Denis Brightmore, hogy itt pattognia kelljen mindenkinek, ahogy ő fütyül. És akkor az ember így ne kívánja, hogy elhalálozzon, minél előbb.
- Ugyan már, ő is csak egy ember, nem jobb, mint mások.
Sőt, most ezzel a húzásával nagyon elrontotta itt a "kedvenc báty" státuszát, mert pont ezt nem akartam, hogy csinálja, hogy mindenki elkerüljön, mert jaj mi lesz, ha Denis megtudja, hogy beszéltünk. Lányból vagyok, és érdeklődöm a fiúk iránt, és szeretném, ha ők is érdeklődnének irántam. Hát mindjárt írok Zlatannak, hogy minden este randizzunk, mert ez így nem állapot.
- Ez nem mentség arra, amit tett. Mi a gáz szint? Mert akkor ezek szerint, ha megcsókolok egy fiút, az már a páros máglyahalál kártya.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=786239#post786239][b]Helvey Belián Balázs - 2019.12.28. 00:25[/b][/url]

Legszívesebben most leejtené a fejét, homlokkal lefelé és kicsit megkocogtatná az asztal lapját. Nem, nem a lány miatt, hanem inkább saját maga, hogy eltolta a dolgot és persze, hogy most emiatt alakul ki minden baj. Azt pontosan nem tudja, mikkel és hogyan küzd, csak azt, hogy baj van, így fogalma sincs, hogy a méreg nem csak a szépségének árt és talán most még jobb is, ha jajveszékelne, még rontana a helyzeten, ennél jobban. Az meg a másik, hogy elintézett egy kiadós veszekedést is, a csók már csak a meggy a hab tetején, lehet, most kellene szünetet kérnie és elvonulnia cigit venni – úgy két hétre. De minden helyett csak egy nagyot sóhajt, akkorát, amekkorát az orvosnál is kell, oké, nincs semmi veszve, meg kell tanulnia kommunikálni, rendesen kimondani a gondolatait, nem olyan nagy dolog ez. Vagy de? Fogalma sincs. A fejét csóválja meg, az asztal lapján kopog kicsit ujjaival. Hogyan tudná lenyugtatni? Jó, ha testvéri viszály van, abba neki nincs beleszólása, de nem úgy tűnt neki abból a rövid ismertetőből, hogy ilyesmi fenyegette eddig őket. De tény, nem ismer mindent.
- Dehogy szükséges az, nyugodj meg kérlek – olaj a tűzre, mert aztán ez benne van a top tíz „ki ne mondd, ha valaki ideges” szövegei között, de ő barátságos mosolyt is villant felé, mintha ez számítana valamit. Gyilkosságot nem akar, még ha most tényleg csak az ideg mondatja ezt vele. Biztos.
- Azért ezt nem mondanám. Vannak nála sokkal rosszabbak – könyököl az asztalra. Hogy ő mennyire jó védőügyvéd, azt senki nem tudja, maga sem. - Vele élek, amúgy. Ha rá akart volna venni, már lett volna ideje zsarolni. De nem, nem tette. Szóval... felesleges ezen vitázni. Még mindig az én döntésem volt ez – nem tudja, mennyire ragadt meg az benne, hogy saját útját járja, amely a másiknak kedvező. Ennyi az, ami ideköti. Meg a rokonság. Hát komolyan. Mindig ilyen nehéz volt a lányokkal? Tényleg elfelejtette.
- Elfogadta a felajánlásomat. Ez bűn? Kérem a bilincset – megint mosolyog, halkan nevet, szinte alig tör ki belőle hang. - Gondolom csak a fiúnak, neked nem jár olyan. Nézd, figyelj kérlek. Nem azt mondtam, hogy minden lépésed figyelve van. Felőlem azzal csókolózol, akivel szeretnél, majd ha hazaviszed mondjuk, az már ott más tészta, de nem a kém vagyok, aki még fotóz is, meg ilyenek. Hjaj... már nem tudom jobban körbeírni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=789515#post789515][b]Lorin Annie Brightmore - 2020.01.17. 12:42[/b][/url]

A legrosszabb, amit Belián ebben  helyzetben mondhat, az az, hogy nyugodjak meg. Hát nem. Nagyon nem. Ha valamit nem fogok, akkor megnyugodni. Nagyon haragszom Denisre, mert ez azt jelenti, hogy nem bízik bennem, és nem tudom, hogy mégis mit tettem, ami miatt nem képes arra, hogy bizalommal legyen irántam. Ő az, aki fogta magát, és elköltözött, meg olyan furcsa mostanában, szóval nem hiszem, hogy az ő bizalma kellett volna, hogy meginogjon irántam. Így mikor Belián azt mondja, hogy nyugodjak meg, csak megforgatom a szemem, és összébb préselem az ajkaimat. Megnyugodni? Az most azt hiszem, hogy esélytelen lesz. Márpedig mindenképpen kellene, habár a nyakamat teszem rá, hogy a gyűrű már jelzett, már tudja a másik fél, hogy túlpörögtem. Néha túl érzékeny a mágiája, és egy film alatt is bejelez, úgy, hogy egymás mellett ülünk. Aztán persze olyankor jön a megállítás, a vizsgálat, az adatok feljegyzése, meg minden ilyen dolog, én meg csak kínosan érzem magam, hogy már megint itt tartunk. Persze most egyáltalán nem ez lesz, ha Cath felbukkan, mert most nagyon mérges vagyok. Elképesztően.
- Erre ne vegyél mérget.
Én nem vagyok benne biztos, hogy vannak. Tiszta fejjel talán, de most a vöröslő köd lepte el az agyamat, és ez egy olyan pillanat, amikor az ember nem tud tisztán gondolkozni. Ilyenkor nincs semmi, csak a méreg. De az meg úgy pörget, hogy amikor hallom, hogy nyílik az ajtó, tudom, hogy ő az. De még mennyire, hogy ő. Azért oldalra sandítok, és nem tudom, hogy rá mennyire legyek mérges, hogy mennyire volt ebben az egészben benne, mert pontosan tudom, hogy ő és a bátyám egy külön kis szövetségben élnek, és annak is a határai olyanok, melyek nem mindig tartják tiszteletben az ember magánéletét.
- Mennem kell, de igen, ez bűn. Mert olyan, mintha nem lenne bizalommal irántam.
Felkelve szépen betolom a széket, de nem indulok el azonnal, megtámaszkodva nézek le Beliánra.
- Felőled, de hidd el, Denis nem így gondolkozik.
Biztos vagyok benne, hogy ő egy kalitkába zárna, és még le is takarna, hogy még csak véletlenül se vegyen észre senki. És ez az, ami igazán fel tud mérgesíteni, az a nagy helyzet.
- Szia.
Ellépve tőle csak felkapom a cuccaimat, és elindulok a vörös nő felé. Most legalább jogos, hogy bejelzett a gyűrű. Most tényleg máshogy vert a szívem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=791304#post791304][b]Helvey Belián Balázs - 2020.02.02. 01:45[/b][/url]

De pedig ő mindjárt mérget vesz, kis üvegcsében, halálfejesen. Komolyan, ő ezt nem így akarta, mert az alapokat tudja, hogy nem lenne illdomos felhúznia és mégis, látja rajta, hogy forrong. Mert ő béna, ez tudott, tudja, amióta ismét közösségben mozog. Ez is olyasmi, amit kitapasztal, de a büdös élet, hogy nem teszi többet. Elbukott, nem ő lesz a királynő fő kémje, szóval, karriert sem kell cserélnie. Oké, tudja, hogy az emberek makacsak, a nők is azok, de ennyire? Nehéz. Ő is nehéz természet és minden, és mégis, ennyire azért nem. Csak nem. De ezzel a helyzettel látványosan nem tud mit kezdeni, nem tudja kezelni és ha lehetne, megoldani sem. Az ilyenekből menekülni szokott, annak idején a hisztis csajokat is inkább hagyta, mert a végén csak robbantak volna felfelé, most azonban ha felpattan és elfut, csak pofont adna a dolognak és nem érdemli meg. Inkább ül, mint a darab valami, tekintetében a megbánás jele, aztán van ott egy kis fáradtság is és néma segítségkérés. Nincs erre könyv? Ide vele.
- Sajnálom – böki ki, nem tud többet. Tényleg, és ez legalább őszinte. Majd beszél erről Denis-el is vagy nem. Nem, nem fog. Olyan hamar illan el a dolog, ahogy jött, mert volt a mini intermezzo, amire talán már csak ő emlékszik, és nem azért, mert innentől furcsán fog a lányra nézni, hanem mert szokatlan, olyan embernek, aki elzárkózott minden ilyesmitől, annak megragad, apró sokk módjára. De bírja, holnapra kiheveri, csak jelenleg ő is pörög kicsit és agya kattog. Egyelőre nem vesz észre senkit sem, koncentrál előre és a nyelvét rágja. Jó, és most? Esdekeljen, köszönjön el és ennyi?
- É... értem, értem. Bűn. Nem erről van szó szerintem, de... nem szólok ebbe én többet bele – emeli fel a kezét, megadóan, nem, semmit sem fog. Nem figyel, nem kémked, nem zavar. Csendes lesz, mint az állóvíz és távol marad. Neki a saját dolgait kellene megoldania, azokat meg nem akarja, úgyhogy majd keres más dolgot. Akad. Majd tanul. Hah, szánalmasabb, hogy elismeri, hogy ez lesz a jobb út.
- Lehetséges, te ismered őt jobban – bólint, pillant ő is az ajtó felé. Egy pillanatra azt hiszi, hogy kap tőle egy adag fejmosást, de felé sem pillant, nem is ez volt a lényeg. Nem miatta jött. Oké, kapcsol.
- Szia – köszön ő is, még egy erőtlen intést is enged magának, majd amikor bezárul az ajtó, kezét leengedi és nagyot sóhajt. Tudta, hogy nem lesz egyszerű belemenni az életbe, hogy bárkivel is együttműködni, de az sem a legegyszerűbb út, ahova került. Nem átlagos. Neki ehhez még lassú az élete és talán az is maradt. Lehunyja a szemeit és nemes egyszerűséggel koppan homloka a nyitott könyv lapjain, mintha csak fáradt lenne és bealudt volna. Aztán ennyi. Egy ideig erőt gyűjt, mikor felegyenesedik, még mindig nem áll senki körülötte, bár tény, pár elkapott tekintetet észrevesz. Csak a szokásos. Fogalma sincs, hol tartott, így inkább magával fogja vinni a könyvet és egy nagy séta után esik neki újra. Elhagyja végül ő is a színteret.