36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2019. augusztus 20. 20:43 | Link

Masa
Frayec

Lábfejem egyenletes dobolása kíséretében lapozok még egyet a könyvemben, aminek egy kicsit sincs köze a kutatásunkhoz. De mindegy is. Jelenleg egyedül ülök az egyik asztalnál, körülöttem több könyv itt-ott kinyitva és elszórva. Masa valahol a polcok között mászkál újabb kötetek után kutatva, hátha azoknak több haszna lesz, mint az előttem lévőnek. Halvány fogalmam sincs az időről, hogy mióta ülök már itt, vagy Masa mikor tűnt el a sorok között, és bár soknak tűnik, biztos nem lehet több pár percnél.
Fáradtan dörzsölöm meg a szemem és a mellettem lévő széken pihenő rasekra pillantok, aki egyáltalán nem zavartatva magát összegömbölyödve alszik. Mosolyogva rázom meg a fejem és egy másik kinyitott könyvért nyúlok, hogy azt magam elé húzva olvasgatni kezdjem. Valaminek kell lennie. Valaki, valahol, valamikor csak látott már vagy részt vett benne és aztán feljegyzést készített róla. Muszáj találnunk egy kis információt.
- Masa, ebben semmi nincs a kviddicsről. Csak az animágiáról van benne szó – panaszkodok a lánynak, amint visszatér gyűjtögető körútjáról. Ezt a könyvet is eltolom magamtól és közelebb húzok egy harmadikat, hátha abban lesz valami hasznos. - Amúgy meséld már el még egyszer, hogyan is sikerült neked kiharcolni egy terelőpárbajt?
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. augusztus 20. 21:15 | Link

Iza
Masa


Állatok, növények, hobbik, kutyák, macskák, pillangók, tenisz, kosárlabda, röplabda, foglalkozások, vallások, bolygók... Áh ez nem jó, a Mi Micsoda sorozat nem akar itt nekem segíteni. Mondjuk nem tudom miért várok egy mugli sorozattól megoldást a kviddicsre. Nagy svunggal fejelem le a polcot, mire a túloldalon földre csattan valami macskatartási kézikönyv, így hát gyorsan iszkolok át, mielőtt valaki másnak feltűnik a dolog. Lehajolok, hogy a helyére illesszem a kötetet, a polc alatt viszont egy furcsa könyvre leszek figyelmes. Mindenféle veszélyérzet nélkül halászom elő, pedig akár bajom is lehetne belőle, de hát ugye az itt mindegy, nem számít, csak tegyük és csináljuk. A macskás cuccot csak úgy találomra lerakom valahová, a zöld borítós könyvre pedig nagyot fújok. Meglapogatom kicsit, az aranyozott labdamintáktól fellelkesülve lépdelek vissza diadalittasan Izához.
- Igen, igen, rosszat hoztam, bocsi, de ezt nézd meg mit találtam - puffantom az asztalra szerzeményemet, majd odahúzok egy széket, és én is helyet foglalok. Felnyitom fedelét, végigsimtok pár megbűvölt ábrán, majd a kérdésre felpillantok.
- Öööö... - fagyok le megint mint mindig akárhányszor előkerül a téma. - Tettem valamit amit nem kellett volna, de megtettem és ettől függetlenül felhúztak, szóval mérges lettem és véletlenül kicsúszott a számon.
Nagyvonalakban, teljesen érthetetlenül előadva ez történt, de nincsenek illúzióim, úgyis vissza fog kérdezni. Miért ne tenné? Fordított esetben én is rágnám a fülét.
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2019. augusztus 20. 21:32 | Link

Masa
Frayec

Szóval ebben a könyvben sincs semmi használható. Hiába lapozom át az egészet, futom át gyorsan a sorokat valami hasznosat keresve, még csak meg se említi a labda szót. Vagy a kviddicset. Vagy bármi ehhez kapcsolódót.
Masa közben visszatér az asztalhoz pár újdonsággal, mire érdeklődve csusszanok hozzá közelebb a székkel – amilyen halkan csak lehet, elvégre ez mégis csak egy könyvtár. Mondjuk az első oldalnál tovább nem jutunk, mert nekem is fel kellett azért tenni egy kérdést. A lány válaszát hallgatva először csak figyelmesen tanulmányozom az arcát és bólintok egy aprót, mint aki teljesen érti a helyzetet. Pedig nem.
- Szóval annyira mérges lettél valakire, hogy felajánlottad..? Felajánlottad neki, hogy akkor rendezzétek ezt le ilyen módon? Bencére lettél ennyire mérges a meccs miatt, vagy mi történt? – értetlenkedve ráncolom a homlokom és bár nem akarok belekérdezni valami nagy párkapcsolati drámába, mert tudom az milyen, mégis muszáj feltennem pár kérdést. Párat.
- Lapozz bele abba – mutatok rá az előtte fekvő könyvre. - Az ábrákból ítélve talán több köze van a kviddicshez, mint azoknak a könyveknek, amiket én hoztam - teszem még hozzá mosolyogva, de közben már azon jár az agyam, hogy ha nem is a könyvtár segítségével, hát hogyan máshogy lehetne kideríteni, mi is az a terelőpárbaj.
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. augusztus 20. 21:43 | Link

Iza
Masa

Szusszantok is egyet, majd egy bólintással félreteszem magamban kicsit a kutatómunkát. Segít, ami egyrészt tök rendes tőle, másrészt akkor már tőlem is az lenne a tök rendes ha elmondanám neki mi a szösz történt. Bence említésénél megrzázom a fejem, majd kezeimet felemelve kezdem karmozdulatokkal is kísérni magyarázatomat.
- Szóvaal, egyik squadron edzés után gondoltam megyek és kihallgatok pár taktikát, szóval szépen utánuk masíroztam a férfiöltözőhöz. Aztán történt egy kis ez meg az, nem lényeg, de észrevettek, és számonkértek, aztán ott volt Béla - itt jelentőségteljes pillantást vetek Izára, remélve a gondolatba is belepirul - ő szekált egy kicsit, aztán egy idegen, akiről azóta már megtudtam hogy Henrik, mert Elle néni megmondta, kinevetett, hogy nem vagyok terelőnek való. Szóval felháborodtam, mert nem is látott játszani. Aztán azt mondtam tegyen próbára...
Először még heves indulatokkal mesélek, elmaszkírozva a kényes részeket, és igyekszem a lényegre koncentrálni. Utolsó mondatom azonban már bizonytalan, hiszen utólag én is jól látom, hogy hülyeséget csináltam.
- Nem, nem, ez most fontos - csukom be a kötetet, mert igen, lehet, hogy az rejti a megoldást, de előbb szeretném tisztázni, hogy nem kukkolni mentem. Pff, minek álltatom magam, úgyse hiszi el senki. - Szóval most már tudod. Hát ezért kell. Olyan öntelt, és ahogy mondta, argh... A helyemben te is ezt tetted volna.
Határozottan bólintok, így kísérve szavaimat. Körmeim a könyvön kopognak idegesen, még egy szúrós tekintetet is kapok amiért hangosan monologizálok a könyvtárban.
Utoljára módosította:Zippzhar Mária Stella, 2019. augusztus 20. 21:44
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2019. augusztus 20. 22:16 | Link

Masa
Frayec

Egyik kezem a kinyitott oldalakon tartva, türelmesen várom meg, míg Masa erőt vesz magán és elkezdi magyarázni, hogy mi történt pontosan, amiatt most egy kis kutatómunkát végzünk. Tényleg nem akarok semmibe beletenyerelni és készen állok közbevágni, ha valami érzékeny dologról van szó, bármennyire is illetlen dolog más szavába vágni. Nem tudom mennyire lenne hajlandó ilyet megosztani velem, de azt sem akarom, hogy kellemetlenül érezze magát miatta. Inkább akkor ne tudjam meg az okot.
Aztán mesélni kezd. Béla hallatán csupán egyik szemöldököm emelkedik feljebb, arcom rezzenéstelen marad, de már tudom, hogy ez az aprócska dolog életem végéig velem marad. Pláne most, hogy az Edictumban is szó volt róla. Ó igen, még mindig olvasok Edictumot. Csak Norbi ne olvassa és értelmezze félre, mert akkor bajok lesznek otthon.
- Figyelj, először is, ezt a taktika kihallgatást teljesen megértem. Mi is csináltuk anno még ifjabb koromban – végül is csak 24 vagyok, de mindegy -, bár mi inkább kimentünk a többi ház meccsére és ott írtuk össze, hogy ki, mi, merre, hogyan – azért kedvesen mosolygok rá, hiszen ez egy teljesen érthető és normális dolog. Meg hát tinédzserek vagy mi – ismétlem, 24 vagyok – és ilyenkor meg kell bámulni mindenkit, aki él és mozog.
- Másodszor meg… Mindenkivel előfordul, hogy kicsúszik a száján valami, amit esetleg nem akart volna kimondani és igen, a helyedben valószínűleg én is így tettem volna. De… Ki az a Henrik? Nem hiszem, hogy játszott ellenünk – kérdezek vissza lassan. Kutakodom az emlékeim között és próbálok, nagyon próbálok arcot kötni a névhez. Squadron kviddicses ez biztos, de mivel egy ideje nem vagyok már napi látogatója a kastélynak, nem ismerem az emberek többségét. A kviddicseseket szoktam, de Henrik most még sem ugrik be. Csak Béla, mert vele szívatnak mostanában a lányok.
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. augusztus 20. 22:34 | Link

Iza
Masa

Aaaah, megérti - olvadozok mint főtt kukoricán a vajkocka, bár az anno ifjabb részen felnevetek. Bólogatok a tapasztalataira, de ha a bámulós részt hangosan mondaná ki... hát bizony pukkancskodni kezdenék. Türelmesen megvárom, hogy végiggondolja amit mondani szeretne, hiszen ez a legkevesebb ha már ő sem vágott az én szavamba. Látod ezt Henrik?! Én úgy kommunikálok az emberekkel, ahogy ők velem, szóval nézz kicsit magadba! Nem látja, tudom, de láthatná...
- Megnéztem az edzésüket is - bólintok, hogy értem én a helyzetet - ott még nem is volt gond. - Mondjuk az kifejezetten unalmas volt, szóval olyat többet nem csinálunk. Megtudtam, hogy tud az új emberke is repülni, de ennél többet úgysem jegyeztem én meg.
- Köszönöm, végre valaki - dőlök hátra elégedetten, és a kelleténél kicsivel hangosabban, amiért már egy pisszegést is bezsebelek. Komolyan fura lenne ha az egész kastélyból csak engem ugrasztott volna a torkának az a pár lenéző, kinevető mondat.
- A vezetéknevét én sem tudom, de Elle néni azt mondta szabad bejárása van. Szerintem a mi meccsünk után csatlakozott, legalábbis úgy emlékszem azt mondta sose látta hogyan játszom, szóval még nézőként sem lehetett ott. Amúgy nem tudok róla többet. Terelő, és hát... ez alkatra is látszik rajta.
Kelletlenül elismerem, hiszen végül is ami igaz, az igaz, valószínűleg engem is ugyanolyan könnyedén dobna odébb mint a vaslabdát. Arcom egy pillanatra akaratlanul is elpirul, de nem, ismétlem nem azért mintha zavarba jöttem volna, vagy ilyesmi, csak... Öhm. Indulatok, igen, csak felpaprikázódtam a sztori említésére. Csak ennyi történt.
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2019. augusztus 20. 23:01 | Link

Masa
Frayec

Igazából feleslegesen próbálok rájönni Henrik kilétére, mert egy random iskolás gyerekről úgysem fogom tudni, hogy kicsoda. Ellenünk nem játszott, így onnan nem ismerem, a pirosak minden edzésére meg sajnos nincs időm az egyetem mellett kicsücsülni. Masa majd bevállalja ezt is és kiszökik a legközelebbi edzésre is, hátha felbukkan ez a bizonyos Henrik.
A lányt lepisszegő hangokra idegesen pillatok oldalra-előre a körülöttünk tanulni vagy olvasni próbáló emberekre. A mellettem alvó állat is mocorogni és egy pillanatra azt hiszem lezuhan a székről, de csak még kisebbre húzza össze magát.
- Ha szabad bejárása van, akkor nem diák – hangosan kezdek el gondolkozni, hátha ez segít rájönnöm a férfi kilétére. - Szóval idősebbnek kell lennie. Idősebb egy diáknál. Jesszusom, Masa, te terelőpárbajra hívtál egy felnőtt férfit? – a székemen hirtelen előredőlve sziszegek a lánynak, mielőtt még ismét felbolydul a könyvár, amiért mi itt próbálunk beszélgetést folytatni. Addig örüljenek, amíg ingerülten össze nem csapom az egyik könyvet.
- Jó, oké, oké. Oké. Oké – motyogom lassan, az előttem kinyitott kötethez fordulva. - Akkor viszont sürgősen találni kell valamit – aggódva pillantok fel a lányra és gyorsan lapozni kezdek. Egyáltalán nem akarom, hogy valami felnőtt férfival bármiféle párbajba kezdjen, de nem vagyok az anyja, nem tilthatom meg neki. Aggódni viszont aggódhatok.
- Figyelj, mennyire sürgős ez a dolog? Vannak ismerőseim, például a régi csapatom terelői és Norbi csapattársaival is jó a kapcsolatom, tudok esetleg írni valakinek egy baglyot és megkérdezhetem őket, hogy mi a fene pontosan a terelőpárbaj. Ahhoz viszont kell egy kis idő, míg megfordulnak a baglyok. Jézusom, ugye nem holnap lesz?
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. augusztus 20. 23:38 | Link

Iza
Masa

Oh, ezt az apró infót elfelejtettem volna a beszélgetésbe csepegtetni? Hupszikácska. - Valami olyasmi? - ugrik egy oktávot a hangom, ahogy behúzott nyakkal pislantok fel rá. Hmm, szóval elhamarkodottan ítéltem úgy hogy megérti a dolgot. Jó az mondjuk tény, hogy másképp állna a dolog ha egy elsős kis mitugrásszal veszek össze, de... Szeretem a kihívásokat? Ez jó szöveg? Nem, nem hiszem, hogy meggyőzném vele. Még kicsit zavarba is jövök ahogy kétségbe esik - miattam. Csak nézem ahogy hirtelen pakolászni kezd, és bár tekintetem egy pillanatra a mormogó zöld kupacra villan, legyűröm a késztetést, hogy nyugtatásképp felvegyem és magamhoz szorongassam. Mert persze, én is félek. Így, hogy már nem pezseg bennem az adrenalin, és alábbhagyott a bizonyítási vágyam, egyenesen megijedek, hogy mi lesz ennek az egésznek a végkimenetele. Bár néha úgy tűnhet, de nem vagyok hülye, pontosan érzem én is, hogy legyőzni egyszerűen nem fogom tudni. Akkor is tudtam. Azt azonban nem akarom hagyni, hogy megalázzon, annál igenis többet jelent nekem a kviddics. Hiába vagyok kezdő, hiába vagyok gyenge, hiába vagyok csak egy egyszerű levitás kislány. És pont azért mert az vagyok, pont azért nem akarom, hogy ő ezen köszörülje a nyelvét. Ha egy ütést is vissza tudok neki adni, én már boldog leszek. Ha eltöröm valamimet, nem érdekel, így jártam, de még egyszer nem fogom addig elhagyni a pályát amíg nincs rá komoly okom. Nem. Vannak dolgok amiket az ember büszkesége nem tud többször egymás után elviselni.
- Nem tudom mikor lesz - közlöm végül elszontyolodva kicsit. Hangom lassú, élesen elüt Iza tempójától, de hátha ez őt is kicsit megnyugtatja. - Elle néni azt mondta igazából, hogy megkérdezi nekem Christ, szóval a bagoly talán nem szükséges - gondolkodom el, majd a kötet felé nyúlok.
- De én azért keresgélnék még, könyvből biztosan más. Meg aztán ki tudja, lehet valami hasznos tippre is bukkanunk benne - mosolygok fel halványan, remélve, hogy lassan csökken a feszültsége. Elég ha kettőnk közül csak én vagyok ideges.
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2019. augusztus 21. 12:22 | Link

Masa
Frayec

Szóval férfi. Ez mindjárt megváltoztatja a dolgokat, mert egy diák ellen még azt mondom gyakorlással simán nyerhet is. Iskola mellett nem kviddicseznek profi szinten, úgyhogy annyira nem kell amiatt aggódni, na de egy felnőtt ember?! Lehet, hogy valami profi kviddicsessel sikerült összekavarodnia, aki már évek óta játszik terelőként és csak azért nem igazolt még le sehova, mert nem tud választani az ajánlatok közül. Na jó, ebbe még belegondolni is rossz. Inkább mégse gondoljunk arra, hogy profi.
Gondolkozom a lehetőségeinken, hogy kinek tudnék így hirtelen baglyot küldeni. Legrosszabb esetben hoppanálni is tudok, ha az idő miatt nem tudunk várni a levél érkezésére. Magamban már végigpörgettem az összes kviddicses ismerősöm nevét és kiválogattam azokat, akiknek ebben a bizonyos témában a legnagyobb tapasztalatuk lehetne és készen állok arra, hogy felsoroljam őket, mikor Masa ismét megszólal. Megszakad a szívem a szomorú hangjától.
- Az jó, ha Chris tud segíteni, de csak egy szavadba kerül és írok valakinek – teszem még hozzá a sajátjához hasonlóan egy halvány mosolyt villantva. - Egyébként meg ha belegondolsz, mi lehet egy terelőpárbaj? Egymásnak passzolgattok, amíg egyikőtök el nem fárad… vagy – és ezt már félve teszem hozzá - másik párbajokhoz hasonlóan megpróbáljátok kiütni egymást.
A könyvemet szorongatva keresem Masa tekintetét. Kezdek egyre jobban stresszelni emiatt a párbaj miatt, pedig egyrészt én a közelében sem leszek, másrészt nem nekem kell részt vennem rajta – és mégis, aggódva kezdem oly sok idő után most megint harapdálni az ajkam, hogy azzal is csináljak valamit. Hajaj Masa, legközelebb a csendes kukkolást is csendesebben kell csinálni.
Utoljára módosította:Nemes L. Izabella, 2019. augusztus 21. 12:27
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. augusztus 28. 17:14 | Link

Iza
Masa

Csinálnám én csendesen a csendes kukkolást, de ha túl jó a szívem, és nem pattintom le magamról a cserfes kis elsősöket? Azzal mit tehetnék? Hajjh, ez de nehéz kérdés. És még szebb, hogy sosem fogom elmondani, hogy igazából nem is én rontottam el a dolgot, mert nem akarom hogy a kislánynak bármi baja is legyen az egészből. Szóval... lehet, hogy legközelebb amikor ilyen akcióra vetemedek, csendesebb leszek, de mindenképpen magányosabb. Úgy nagyjából annyira, hogy csak. Én. Legyek. Ott. Van az úgy, hogy saját kárán tanul az ember...
Hálásan biccentek a felajánlásra, majd lesütött szemmel, ujjaimmal malmozva bólogatok lassan szavaira. Igen, én is valami ilyesmitől tartok, egész pontosan a kiütéstől. Hiszen ha valaki kiüt valakit, az esélyesen ő lesz, nem én, de még számomra legkedvezőbb esetben is maximum a bárányhimlő.
- Hát igen, valószínűleg valami ilyesmi. Mondjuk azért remélem nem első vérig megy - nevetek fel vérszegényen, megpróbálva elütni a helyzetet, de falfehér arcom nem valami meggyőző. Különböző pózokba csavarodva látom magam, ahogy a vaslabda átrendezi néhány szervemet, és megvallom őszintén, tényleg nem akaródzik már ez az egész. Most is, hogy beszélünk róla, csak egyre jobban berezelek, és ahogy egy hideg verejtékcsepp végigfolyik a hátamon, megborzongva pattanok fel.
- Körbenézek még egyszer - hadarom el, a mondat végén még megremeg a szám bal sarka, aztán eltűnök a kertészeti könyvek között. De most még ez sem tud zavarni. Elsétálok a sor végéig, találomra leveszek egy kötetet (Kecskére káposztát harmadik kiadás, írta Mekk Elek), majd miközben kinyitom, gyorsan letörlök egy kósza könnycseppet.
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Szentmihályi L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2019. augusztus 28. 21:56 | Link

Masa
Frayec ~ zárás

Aggódva pillantok Masára a szemem sarkából, könyvemre hajolva és tettetve az olvasást. Bár egyáltalán nem rám tartozik és kicsit sem az én döntésem, nagyon nem szeretném, ha részt venne ezen a párbajon. Attól a pillanattól kezdve ezen a véleményen vagyok, mióta kiderült a partnere nem is egy diák lenne, hanem egy idős pasi. Nem gondolok mondjuk harmincöt fölé, de azért kétlem, hogy valami húszévessel kellene párbajoznia. Mindenesetre a terelőpárbaj már csak azért sem jó ötlet, mert az előző meccsünkön pont egy gurkó ütötte ki. Talán korai lenne egy újabb játék vele.
- Tudod mit? Nem ismerem Henriket, de biztos vagyok benne, hogy ha komolyabbra fordulna a helyzet, akkor azonnal befejeznétek. Plusz, én hiszek benned. Gyakorlással bármi sikerülhet – kedvesen mosolygok rá és amennyiben hagyja, bátorítóan megszorítom a hozzám közelebb eső kezét. Látom rajta a kétségbeesést és ebben a pillanatban bármit megtennék, hogy semmissé tegyem ezt a párbajt és a levitásnak ne kellene emiatt többet aggódnia. Bárcsak segíthetnék rajta valahogy.
Masa azonban a következő pillanatban egy kifogás kíséretében felpattan a székről és elviharzik a polcok irányába. Elkeseredetten dőlök hátra szemeim lehunyva pár pillanat erejéig. Eddig alvó állatom most lassan az ölembe kucorodik és halk morgással igyekszik megnyugtatni. Ujjaim maguktól találnak utat a bundájába és egy utolsó pillantást vetek Masa eltűnésének irányába, mielőtt egy sóhaj kíséretében ismét a könyvek fölé hajolok. Hosszú nap lesz ez is, az már biztos.  
Utoljára módosította:Szentmihályi L. Izabella, 2019. augusztus 28. 21:57
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet